Szabad Sajtó, 1969. július-szeptember (61. évfolyam, 27-39. szám)

1969-09-04 / 36. szám

2. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, Sept. 4, 1969 AZ ÍRÓK otthonárúi JEGYEZZE FEL MAGÁNAK EZT A NAPOT' EKKOR LESZ A NEW BRUNSWICK-I SZENT JÓZSEF MA­GYAR GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG HAGYOMÁ­NYOS, DÍSZES NAGY MAGYAR SZÜRETI MULATSÁGA AZ EGYHÁZ SAJÁT PIKNIKHELYÉN, A ST. JOSEPH S GROVE-BAN 22 BRADLEY DRIVE (off Plainfield Ave.) EDISON, N. J. A new jerseyt magyarság egyik legsikerültebb mulatsága szokott lenni ez a szabadtéri műsoros bál! KEZDETE DÉLI 12 ÓRAKOR A műsor délután 5 órakor kezdődik. KAPIN ARANKA és TÁNCCSOPORTJA, NAGY LAJOS dalénekes és mások! A műsort ZILAHY SÁNDOR irányítja A KÁRA-NÉMETH RÁDIÓZENEKAR MUZSIKÁL! Közeli és távolabbi vidékekről minden magyart szeretettel hiv és vár A RENDEZŐSÉG Ingyen autóbusz-járat New Brunswickról a High St.-i temp­lom elől a piknikhelyre délután 1-fől este 9-ig, minden órában. Úhazai riport I« j Szigliget, augusztus hó ... Letérve a főútvonalról, elő­ször a 13-ik században épült A vasi-templom maradványai köszöntik a Szigliget felé uta­zót. Kocsink a hajóállomáshoz érve —, rövidesen elhagyja a Rőkarántót, melynek tetején rom diszlik. Azután a széles ölelésü Aranykagylónak ne­vezett völgykatlanban feltűn­nek a hires szigligeti tőkék, melyeken csodálatos izü für­töket nevel a melegen simo­gató napsugár: A tó vizét gyöngyös fodrozódással hajt­ja a partnak a szél, mígnem a harsogón zöld nádas tömött karéja elveszi a kilátást. A terebélyesen fekvő Ki­rályné szoknyájával egy vo­nalban égbeszökő jegenyesor fogja közre az utat, mely egyenest a falu végéhez ve­zet. A hegy tetejét a sok csa­tát látott, történelmi neveze­tességű Árpád-kori vár rom­jai koronázzák. Lankás tövé­ben pedig a ház fekszik, az Eszterházyak hajdani kasté­lya, amelyet közel huszholdas park fog körbe. A kőfal mögött meghúzódó ház, több mint két évtizede a magyar itrók otthona, alkotó­műhely, ahol számos regény, vers, novella és más szépírás született. A ház A zömök falak ,a bolthaj­tásos folyosók, a természetes szinüre cserzett ajtók a 18-ik század levegőjét idézik. Ek­kor épült, s a múlt században egészült ki egy oldalszárny­nyal. A bejárat melletti gondno­ki iroda azonban teljesen mo­dern. Itt találom a vezetőt, Egyházi Istvánt, aki eszten­deje ütötte fel az alkotóház­ban a tanyáját. Huszonkilenc évig ült a művelődés minisz­tériumában az Íróasztal mö­gött, a hivatali szolgálatot cserelte fel ezzel a poszttal. — A változás a művésze­ti alapok összevonása idején történt. Az irodalmi alap egyesült a zeneivel és a kép­zőművészetivel. Ekkor kerül­tem ide, a magam kérésére. Eleinte bizony nagyon ne­héz volt megszoknom. Szerte­ágazó munka várt rám. A be­szerzéstől kezdve az admi­nisztrációig mindent meg kell oldani. És nem lehetett, nem lehet semmit halogatni. Ha valamire szükség van, azon­nal dönteni kell. A vendégek érdekében. Életűik zavartalan körülményei az alkotómunka fokozott lehetőségeit biztosít­ják. Jó néhány hónap kellett, mig belezökkentem a kerék­vágásba. De most már úgy érzem, minden rendben van. Körbejárjuk a házat. Dél­előtt van. A sokáig mostoha idő e napon kegyesnek mu­tatkozik. A szobák jobbára üresek, lakóik a vízparton. — Igen ,a nyári időszak ál­talában hasonlit a többi üdü­lő életéhez. Az irók inkább pihenni, kikapcsolódni jönnek elsősorban, nem dolgozni. Az alkotói munka inkább az őszi és a téli hónapokra esik. Olyankor egész éjjel ko­pognak az Írógépek, vödör­­számra fogy a fekete. Különben harminckét szo­ba van az épületben, ebből huszonnégy elsőosztályu, de a többi is kényelmes. Idejövetelem óta lényege­sen javult az ellátás. Ez első­sorban az egyesülés következ­ménye. A képzőművészeti alap, mint “gazdag nagybá­csi” lépett a családba. Rende­ződött a park területén lévé kertészettel való viszonyunk is. Korábban a piacra ment minden, most viszont egész évben el van látva a konyha az itt termelt zöldségfélékkel. A parh Libanoni cédrus, rózsákért, évszázados fák, büszke fe­nyők. A növényvilág pazar szépségei, bármerre is já­runk. Séta közben hozzánk csat­lakozik a hatvankilenc esz­tendős Papp Józsi bácsi, e va­rázslatos kert igazgatója és gondozója, megszállott sze­relmese. Ahogy magyaráz, ahogy bemutatja birodalma lakóit, érződik, hogy itt min­den fűszálhoz személyes kö­ze van. Életében tudós felké­szültséggel barangolta be a botanika különféle tájait. A fák, a virágok, a bokrok, a selymes pázsit — a barátai. Amint megsimogat egy­­egy elibénk hajló kedves lom­bot, szinte beszélget vele, ki­hallgatja lélegzését is. •— Csodálatos ez a park az őszi hónapokban, a színek de­res ragyogásában. író vendégeink szívesen tesznek hosszú sétákat, kilé­legezve magukból az éjszakai munka fáradalmait, felfris­sítve cikarettafüsttől nyúzott tüdejüket. Volt egy fiatal költővendégünk, aki naphosz­­szat ült a mesterséges tó menti kis pádon, szorgalma­san róva füzetébe a sorokat. Kis harang szava csendül.-I vendégek A délelőtti órák elfutottak, ebédhez szólít a hívás. Mire a barátságosan berendezett ebédlőbe érünk, majd min­denki a megszokott asztala mellett. Az arcok közt jóné­­hány ismerős. László Gyula iró, Szabó István novellista, Székely Julia regényíró, Li­geti Vilma, akinek most je­lent meg legújabb kötete in­diai utazásáról, Tamás Ala­dár regényíró, a “100%” ci­­mü folyóirat egykori szer­kesztője, Mészöly Dezső mű­fordító — veszem számba hir­telenjében. Az arcokon a délelőtti nap friss pírja. A beszélgetések egyetlen' kellemes zsongásba mosódnak össze. Az ebéd nemcsak Ízletes, a választék is elég nagy. Útra készülődünk, az idő a késő délutánba lép át. A szegletekből árnyékok nyúl­nak elő, a lehunyó nap elé párafüggöny tülljét vonja a tó. A háziban csend van, a napközi nyugalom órái. Autónk ráfordul az ország­úira. A mellettünk elsuhanó jegenyék lassan eltakarják a házat. Szombathelyi Erwin Harmadvirágzás BÉKÉSCSABA — Harmad­szor virágzik a fehérakác Bé­késcsabán. Fürtjei ugyan­olyan dúsak és illatosak, akár májusban vagy junius végén voltak. A Kőrös-völgy nagy rózsa­ligetei száz színben pompáz­nak. A szarvasi arborétum­ban kinyílott a lilaakác, a kí­nai lilaorgona, a barátcserje és az amerikai illatos fűszer­­cserje. A történelmi James River átszakitotta a hidat Howardsville, Va.­­jtiáű és egy részét lefelé sodorta. HIRDESSEN LAPUNKBAN!

Next

/
Thumbnails
Contents