Szabad Sajtó, 1969. július-szeptember (61. évfolyam, 27-39. szám)
1969-08-28 / 35. szám
12. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday. August 28. 1333 Hires kémek, kalandorok és bűnügyek Budapestből Mekka 11. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) Még mielőtt a Főnökkel találkoztam volna, már ismerem is a galerijának majd minden- tagját. Látásból ők is ismertek engem. Annyit már tudtam, hogy a banda kizárólag a Rákóczi után, a Harsfa utcától a Körútig, a Körúton a Rákóczi úttól a Barcsay utcáig terjedő részen, a Biarcsay, Dohány és Hársfa utcában operál. Ezen a területen a bandához tartozó nőkön kivül mások nem járhattak, mert a figyelők elzavarták őket . . . Pérsze a koraesti órákban még nem alakult ki a helyzet. A banda tagjai nem jöttek ki tiz óránál előbb, tehát addig szabad volt a vásár. Este tiz után viszont mindegyik sietve elvonult, mert a banda nem ismert elnézést. Szigorúan szemmel tartották a járókelő “hölgyeket”, oda mentek hozzájuk, felelősségre vonták és elzavarták őket. Néha egyegy tapasztaltabb kezdő szemheszálit velük, hallottam, amint odaszóltak nekik: — Mit? Talán kibérelték ezt a helyet? Ilyenkor néhány gyors és váratlan mozdulat következett, parázs csetepaté: a járókelők közül néhányan megálltak, nevetve nézték az ingyen cirkuszt, de aztán a nő, engedve a “nyomatékos érveknek”, hamarosan elsietett. — A Rozi jól elbánt azzal a lánnyal — röhögtek a fiuk, mellettem a pádon, amint sorban ültünk előre nyújtott lábbal és “dumálással” huztuk az időt úgy tizenegyéig. Akkor fölkerekedtünk és elmentünk a Tisza Kálmán térre, ott ilyenkor kezdődött a “meló”, vagyis a munka. A ‘Rosi’, akiről a fiuk szóltak, Rosenfeld volt, egy figyelő a Főnök bandájából. A főnököt minden este féltizenegykor láttam megjelenni a starthelyen, olyan pontossággal, mint ahogy más a hivatalába megy. Eddig egyszer találkoztunk a Kulacs vendéglőben, ahol vacsorázni szokott társaival. Orgazda protektorom már akkor szólt neki az érdekemben és a Főnök kivallatott eddigi életemről, hogy lássa, elég megbízható vagyok-e számára ? Úgy hiszem, priuszom megnyugtatóan hatott rá, mert ezek az előéleti adatok, melyeket ugyan önkényesen állítottam össze magamnak alvilági szereplésem idejére, feltétlenül kedvező színben tüntettek fel körükben ... Két minősített lopás, egy csalás és egy “bracchi”, vagyis hatósági közeg elleni erőszak, öszesen két és fél “mázsa”, azaz esztendő, fiatalságomhoz viszonyítva egész szép teljesítménynek számíthatott. A Főnök már nem fiatal ember, inkább alacsony, mint magas, jól táplált. Szemei fáradtak, arca ráncos, halántéka fölött a haja már őszül. Ahogy erre a hízásnak induló, hajlott hátú, fáradt emberre néztem, egy pillanatig arra kellett gondolnom, hogy hol is láttam már ezt az alakot? Ám ez a jámbor kinézésű ember egyike a leghirhedtebb, legelszántabb gensztervezéreknek Pesten és ezért nevetési ingerem dacára is ehhez mérten viselkedtem vele szemben a Kulacsban. A Főnök öltözködése különben kifogástalan volt; finom ruhája és irigylésreméltő inge, valamint szenzációs nyakkendője éppoly ellentétben állt arcával, mint genszter mivoltával. Csupa ellentétből állt ez az ember. Nem lepődtem volna meg, ha azt haLlom róla, hogy pénzét bérházakba fekte.ti és angol nevelőnőt tart a lánya mellett, de meglepődtem azon, hogy pont az ellenkezője az igaz. Először is nőtlen, másodszor rengeteg jövedelmét ellóversenyezi és harmadszor: noha bandájában négy hölgy is van, ő maga mindegyikkel szemben nagyon tartózkodó. Ahogy ott ültünk a Kulacsban, mindnyájan sokat ittunk, csak ő maradt meg szokásos fél liter bora mellett. Rájött, hogy akkor ér el igazán eredményt az alvilágban, ha megmarad a tisztán számitó józanság mellett és érdektelen a nőkkel szemben. Első találkozásunkkor együtt volt az egész galeri. Hölgyek: a Szőke Szida, a bronzvörös Ibi, a fekete Etel és a “japán” Manci. Az urak: Nyilas Pista, Rezes Jani, Rozi, Kisvörös és Héder Feri, akit a galeriben Csunyinak is hívtak. Később hallottam, hogy a bandához tartozik még a ‘Kis Nusi’ néven emlegetett lány is ki azonban akkor a “jergli”-ben várta, hogy kiengedjék. Héder Ferit, vagyis Csunyit egyik este a Rákóczi utón a detektív megismerte s bevitte a kapitányságra. Ott kiderült, hogy valami régi ügye még nincs elintézve és ezért átvitték a Markóba. így üresedett meg Csunyi állása a bandában és igy jutottam én az ő helyébe, mint figyelő, vigyázó, alvilági fogalmazásban: hesszelő. Egy órával Héder Feri lebukása után már értesültem barátaimtól a történtekről. Az ilyen hir a rádióhullám gyorsaságával fut végig ezekben a körökben. Később meg is figyeltem az útját egy ilyen “drótnak”. ■ \ -A zsiványibecsület egyik alapszabálya az, hogyhia valamelyik “haver” hallotta vagy látta a másik lebukását, igyekezzék a lehető leggyorsabban leadni a drótot az ismerősöknek. Ha tudja, hol lakik az illető, szaladjon a Lakására, hogy ott megtudják a hirt és gondoskodjanak a haverok eltűnéséről, vagy esetleg a “szajré” elrejtéséről. Ha nem tudja, hol a haver lakása, szaladjon abba a kocsmába, ahol a banda össze szokott jönni. H ezt se tudja megtenni, mondja el az újságot az ismerős gyümölcsárusnak, gyorsárusnak, virágárusnak, hogy adják tovább a drótot: “felállt a balhé! X. Y.-t Lebuktatták a hék”. A hesszeiés különben vigyázást és figyelést jelent, gyakorlatilag pedig annyit, hogy vigyáz a gondjaira bízott nőkre, nehogy az utcán valami baj érje őket. Megfigyeli a detektiveket, híreket szerez útjaikról, próbálja megtudni, merre készül a razzia és jóelőre leadja a drótot, segít igazolni a nőt, ha a detektívek ‘lebuktatnák’, esetleg hangulatot csinál az utca közönsége előtt az elfogott nő kiszabadítása érdekében, kéznél van, ha valamelyik meglopott áldozat murizni kezd és egy kis “idomitásra”, vagyis verésre van szükség. Ez volt a Kisvörös szerepe a Főnök bandájában. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy a Kisvörös nem is volt vörös. Hogy miért hívták mégis igy? óvatosságból. S volt is oka, hogy az igazi nevén lehetőleg ritkán emlegessék, és ha már beszéltek róla, ami végtére is elkerülhetetlen a haverok közt, legalább úgy csinálják hogy az idegen, aki hallja, higgye azt, hogy ő csakugyan kicsi és vörös. Hány detektív ment már el mellette, aki nem is sejtette, hogy a Kisvörös tulajdonképpen erős, vállas, barna fiatalember? Kisvörös már a második nap óta ismertem. A fiuk, akikkel együtt üldögéltem a Rákóczi utón, átintegettek neki a másik oidalre, ahol vigyázott és rendezkedett. — Ez jó pofa — mondta Vak Lajcsi — minden melóban benne van. King Kong még rá is duplázott: — Ez elmehetne akár a cirkuszba is idomi tónak! Vak Lajcsi leintette: — Ugyan, miért menne cirkuszba? Idomítani itt is lehet a palikat. Amikor aztán a Kisvörös átjött hozzánk, első kérdése ez volt: — Mi az, tán pörkölni akartok egy pohár sört? — Gyertek, lógjunk be ide a büfébe, én égetem a cechet. így kezdődött ismeretségem, majd. barátságom Kisvörössel. Igyekeztem minden nap a büfékben élesztgetni Kisvörös hajlandóságát. Néhány nap múltán megkérdezte tőlem, mit keresek ezen a tájékon? — Itt akarok meghonosodni — mondtam — meszes vagyok, van egy kis dohányom, dbbe a kreclibe szeretném bedolgozni magamat. i (Folytatjuk.)
