Szabad Sajtó, 1969. április-június (61. évfolyam, 14-26. szám)

1969-05-15 / 20. szám

10. OLDAL SZABAD SAJTÓ Thursday. Ma; 15, 1969 ÉTELMÉRGEZÉS REPÜLŐGÉPEN. ÚTBAN HAZAFELE ÁZSIÁBÓL Száz évvel ezelőtt a vasútépítés parttól partig való befejezése és az aranysinszeg beverése után, a ta­lálkozás színhelyén Utahban, a két vasúttársaság mozdonyait, ütközőjüknél fogva összeérintették. Tízmillióra rúghat a legújabb kínai kitelepítettek száma ANCHORAGE, Alaszka Egy női turista meghalt és másik 12 amerikai megbete­gedett, nyilvánvalóan étel­­mérgezésben, amint ázsiai va­kációról viszatérve, útban voltaik Amerika felé .tenge­rentúli jet-repülőgépen. A repülőgépet, melynek Se­­attleban kellett volna leszáll­nia, a légi utazás alatt beál­lott rendkívüli körülmények miatt már Anchorageban le­szállították. A U.S. Public Service anohoragei kirendelt­sége elmondotta, hogy a 79 éves Lucy Finn Keagy, egy ealiforniai özvegy Reddig, Ca­­lif.-tból, halott volt, amint a repülőgép földre ért. A másik 12, magát rosszul érző utas közül egyet kórház­ba vittek, egvikük úgy dön­tött, hogy Anchorageban ma­rad, mig jobban érzi magát, tizet az orvosi vizsgálat ké­pesnek nyilvánított arra. hogy folytassa útját Seattle­­ba. Valamennyi utas egy turis­ta-csoportba tartozott, amely oefejezett egy vakáeiós túrát a Távol-Keleten. Warren Abenson kapitány, a Northwest Orient Flight No. 2. Tokióból, pilótája el­mondotta, hogy maga döntött az Anchorageban történt szükség-leszállás fölött, ami­kor az utasok rosszullétéről és heveny gyomorrontásról kezd­tek panaszkodni. Dr. Paul Clark, a health service tagja elmondotta, a megbetegedett utasok szavai szerint az első rosszullétük akkor állt te, amint egy Air India repülőgépen Hong Kongból Tokióba repültek, hogy ott az amerikai gépre üljenek. Tokióban egy orvos megvizsgálta őket és képes­nek találta őket ütjük folyta­tására. Még nem sikerült megállapítani, hol ettek az utasok először nyilvánvalóan romlott ételt. WASHINGTON — Politi­kai megfigyelők szerint mint­egy- 10 millió kínai városi la­kó lehet útban vidéki területek felé, ahová kényszerrel kila­koltatták őket legújabban Vö­rös Kínában. Ez a legutóbbi frázisa an­nak a tömegmozgatásnak, mely egy részét képezte az Az étiből származott káosz­ban, a korábban vidékre tele­pített egyetemi hallgatók és tanárok, valamint más hiva­tásbeliek, akiket közönséges mezei munkára küldtek, visz­­szaszálingóztak a városokba. Ezek legtöbbjét azért szám­űzték, mert nem kellő lelke­sedéssel fogadták Mao ta.ni-PRÁGA, Csehszlovákia. — Május 1-én, az országhoz in­tézett szózatában, az uj cseh­szlovák pártfőnöik, Dr. Gus­tav Husak világosan megma­gyarázta a cseheknek és szlo­vákoknak, hogy az ő vezetése alatt a legokosabb dolog, amit tehetnek, hogy “hűségesek’ maradjanak a Szov j etunióhoz. Az ország fővárosán túl azonban és mindenfelé Cseh­szlovákiában nem sok jele van annak, ebben az első májusi hónapban szovjet megszállás alatt, hogy túlságosan megfo­gadnák Husak szónoklatát. Prágában egy szovjet-elle­nes tüntetés alkalmával 23 személyt letartóztattak, köz­tük három holland televíziós fényképészt. Egy másik eset­ben a prágai fiatalság lehur­rogta é: ’. fütyülte a már nyá­ri uniformisban didergő rend­őröket, de megütközésre nem került a sor. Az utcák május 1-én min­denütt Prágában tele voltak rendőrökkel ,akiik bőrig áztak a megismétlőn záporesőktől s mikor ezek már remélték, hogy vége van az izgalmas napnak, estére még körülbe­lül 2000 ember vonult fel a 25 láb magas Szent Vencel szo­bor elé, ahol koszorúkat he­lyeztek el és gyertyákat gyúj­tottak az elmúlt év augusztus 20-án történt szovjet meg­szállás halálos csehszlovák ál­dozatainak emlékére. Éhből a tömegből a rend­őreik kiragadtak egy, a többi­nél hangosabb fiatalembert, a tömeg azonban fenyegetően morajlani kezdett, kiragad­ták a fiatalembert a rend­úgynevezett “kulturális for­radalomnak”, amely három éven keresztül uralkodó moz­galma volt kommunista Kíná­nak — igy- vélekednek Wash­ingtonban megbízható Kina­­figyelők. Először 1966 nyarán millió­­számra tódultak fiatal “vörös gárdisták’ Pekingibe, ahol tö­meg-fogadtatásban részesül­tek Mao Ce-tung részéről. A második fázis volt, hogy eze­ket a fiatal gárdistákat “za­­rándok-utaikra’ küldték, hogy terjesszék Mao tanait a “kul­turális forradalonT’-róL fásait, inkább elnézően moso­lyogtak rajta. Most ezektől újra szaba­dulni akar a Mao féle kor­mányzat, ezért a kitelepítés i az újra tultömött városokiból ' ismét megkezdődött. Senki 1 sem tudja pontosan, hogy í mennyi ezeknek a legutóbb kitelepitetteknek a száma, ie a -megbízható Kina-figyelok szerint — akik becsléseiket meglehetősen konzerva tív módon teszik — az alsó határ legalább öt millió, de a való­ságos szám közelebb állhat a 10 millióhoz. A 21 éves Henry G. Lamarque-t, Frankfurt Nyugat Németország­ban egy U. S. hadbíróság felmentette a vád alól, hogy katonai ada­tokat adott ki egy női cinkosának. '-»wHwywHwwwwwwmwytttvvywvwwyywvm« HIRDESSEN LAPUNKBAN' őrök markaiból. Vésztjóslóan fordultak szembe ujafcb oda­siető rendőrcsoportokkal, ómig a fiatalember sietve eltűnt a tömegben. A hires sörgyártó város­ban, Pilsen-ben, a 120,000 la­kosból csak körülbelül 2000 ember ment ki az utcákra ün­nepelni egy 20 perces szak­­szervezeti ceremóniára, ame­lyen a szakszervezeti főnök, Karel Polacsek volt a szónok, aki azzal fejezte be beszédét, hogy “sokáig éljen a nemzet­közi proletáriátus”. A háttérben mintegy 200 egyetemi hallgató állt, alkik visszakiáltottak neki, hogy mi van a sajtócenzurával, .mi­re a rendőrök körülvették a diákokat, tettlegességre azon­ban nem került sor. Számos városban, igy ma gában a fővárosban is, csak erős rendőr és katonai járőr­­csoportok tudták megakadá­lyozni, hogy letépjék a szov­jet zászlókat este sötétedés után azonban számos ilyen zászló eltűnt a rudjáról. Az általános rendelet az volt, hogy a zászlókat a házakra egy az egyhez arányban kell kitűzni, azaz minden cseh­szlovák zászló mellé egy szov­jetet. Az arány azonban min­denütt 1:9-hez volt, azaz min­den szovjet zászló mellé 9 csehszlovák zászlót függesz­tettek ki. Egyes falvakban egyáltalán nem tettek ki szov­jet zászlókat, különösén szov­jet katonai helyőrségek köze­lében. Olmütz-ben, ahol a kaszár­nyákban nagyszámú szovjet katona van elszállásolva, a szabadnapos szovjet katonák lyan vendéglőkbe mente • odkát és más italt vásárol ni, melyet el is lehet vinni. Ezek a katonák már nem ül­nek be a vendéglőkbe, hogy barátkozzanak a helyi lakos­sággal, nyilván parancsuk van erre, mivel az utóbbi idő­ben több verekedés tört ki a lakosság és a szovjet katonák között. Nyolc hónappal a szovjet megszállás után, az általános benyomás az, hogy a szovjet csapatók, nyilvánvalóan pa­rancsra, igyekeznek láthatat­lanná tenni magukat és lehe­tőleg semmi okot sem szol­gáltatni arra, hogy kihívj áík a lakosság ellenszenvét. Az egyedüli dolog, ami vál­tozott, amióta Husak vette át a párthatalmat Alexander Dubcektől, hogy napról-napra kevésbé szabad kifejezést ad­ni annak, hogy mennyire el­lene vannak a szovjet meg­szállásnak. Nyomott hangulatban “ünnepelték” az első május 1-ét szovjet megszállás alatt

Next

/
Thumbnails
Contents