Szabad Sajtó, 1969. április-június (61. évfolyam, 14-26. szám)
1969-06-05 / 23. szám
12. OLDAL SZABAD Thursday. June 5. 196&-Ä I Hires kémek, kalandorok és bűnügyek | LÁNYOK A MULATÓBAN Grossmann ur vendéglője egyik különtermét bocsátotta a titkár ur rendelkezésre. Ők ketten tervezték ki a nagyszabású “üzletet”. A “zseniális” ötletet Fülepnek, ennek a minden hájjal megkent jogásznak egyedül kellett megvalósítani. Hogy mi volt ez az ötlet? Miskolc és Borsod vármegye idegenforgalmának fellendítése. Azaz ezzel az ürüggyel pénzt szavaztattak meg a városi és megyei törvényhatósági testületekkel Grossmann ur mulatóinak “idegenforgalmi célokra is alkalmas” átalakítására. Az ülésen, amelyen a városi és megyei tanácsosok, törvényhatósági bizottsági tagok először hallottak a “pompás”, a megye idegenforgalmát s ezel együtt a “vállalkozó kedv” fellendítését célzó tervről, dr. Fülep Lajos volt az előadó. így érvelt: — Az idegenforgalom elképzelhetetlen éjszakai mulatók nélkül. Az éjszakai mulatók nemcsak a tulajdonosoknak jövedelmeznek jól, hanem növelik a befizetett adót, s természetesen növelik az ide látogató külföldiek egyéb kiadásait is . . . Mert fha már idejönnek, akkor szállodába költöznek, vásárolnak. Nagyszerű prosperitás várható ezektől az éjjeli mulatóktól. Aztán ecsetelte még, hogy a köz szolgálatára olyan nagyszerű férfiú találtaugyan nincs tőkéje ahhoz, hogy mulatóit “világszínvonalra” emelje, a bankhitel se nagyon adódik, de ha a törvényhatósági bizottság megszavazza a szükséges összegeket — az eredmény nem marad el, mert Grossmann Kálmán mulatói vonzani fogják az idegeneket a megyébe, mint mágnes a vasat. Arról persze hallgatott Fülep — és mindenki, aki isferte a részleteket —, hogy ezekben a mulatókban lányokat szerződtetnek, s Grossmann ur egyik belvárosi házát rendezik be lakályosan nyilvánosházzá, olyanná, ahová a lányok az urakkal elvonulhatnak. És a városatyák megszavazták a pénzt, sőt végül a bankok sem zárkóztak el a kölcsönöktől. Az ügy főszereplői elégedettek voltak az eredménnyel és biztosra vették, hogy a kiszemelt csinos parasztlányokat könnyen rávehetik majd . . . Csak Grossmann urnák voltak aggályai; jól ismerte a zárt faluközösségekben nevelkedett lányok mentalitását, s tudta, aligha fogják magukat egykönnyen, első szóra odadobni, mégha vagyont is jelent számukra az az összeg, amit ígérnek nekik , .. Jól okoskodott Grossmann, amikor a polgármester titkárát így oktatta az előkészületek során; *— Kényszerhelyzetbe kell őket hozni, s amelyik nem sikoltozik, nem jajgat, utólag nem veri a kancsót a fejünkhöz, az bevált, azt lehet szerződtetni, azzal már lőhet kezdeni valamit. . . Minden előkészület befejeződött, s a tizenhat lány ott toporgott a Grossmann mulató különtermében. Dr. Fülep és Grossmann fogadta őket. A polgármester titkára vitte a szót: — Üljetek le, helyezzétek magatokat kényelembe. Most, hogy szerencsésen együtt vagyunk, beszélgethetünk egy kicsit. Indulás csak holnapután lesz, addig azonban el kell sajátítanotok néhány tudnivalót, ami ugyebár elengedhetetlen egy szobalánynál. Ilyesmit például: hogyan kell felszolgálni, hogyan kell öltözködni, hogyan kell viselkedni. Érthető, ugye? A lányok elégedetten mosolyogtak, hiszen még aggódtak is kissé, hogyan állják meg majd a helyüket a kastélyokban, mint cselédlányok. — Most mindannyian ebédet kaptok, és délután elkezdjük az oktatást. Megmondom nektek, miért foglalkozom veletek. Jó barátaimról van szó, akik megkértek, hogy segítsek rajtuk . . . Egyik lány sem vette észre Fülep szemében az átsuhanó mosolyt, amikor ezt mondotta: — S remélem, nem vagytok félősek . . . Jó fizetésetek lesz, ha jól viselkedtek, jól dolgoztok, megkereshetitek havonta a 120- 140 pengőt is . . . Valamennyien megijedtek, amikor ezt az összeget hallottak. A tapasztalatlanok örültek, az okosabbak megijedtek. Vajon mit is várnak tőlük ezért a pénzért? Hiszen már az is ritka szerencse volt, ha egy lány havi 25—30 pengőért és teljes ellátásért el tudott szegődni. Fülep azonban észrevette a kételkedőket és gyorsan bizonygatni kezdte: — Tiszta, rendes lányokat akarnak a barátaim. Ezért is figyeltelek benneteket napokon át. A fizetés mellett ebédet és vacsorát kaptok, meg évente két öltözet ruhát, más semmit... \ Grossmann ur eközben kiment, s két pincér jött be, hozta a tálakat a rongyos, foltozott ruhákban kuporgó lányoknak. Italt is kaptak. Délutánra már elég nagy volt a vigság, s a lányok Fülep minden mondatára kuncogtak. A bor megtette a hatását . . . Ekkor közölte a polgármesteri titkár, hogy éjszakára senki sem mehet haza, a “tanfolyam” miatt. Grossmann ur szállodájában fognak lakni. Egyikőjük sem ellenkezhet — még tetszett is nekik a dolog. Átmentek a szállodába, vagyis abba az épületbe, amely Fülep terveiben nyilvánosházként szerepelt Igaz, egyelőre még nem a célnak megfelelően üzemelt ez a ház, de egy “jóságos'arcú”, idősebb asszony már a jövő feladatainak jegyében foglalta el a posztját, ő igazította el az odaérkező lányokat is. Egymás után küldte őket a fürdőszobába, s amikor valamennyien lefürödtek, egy szalonszerü terembe vonult fel velük — vacsorázni. Honnan is sejthették volna ezek a tizenhat-tizennyolcéves lányok, hogy az odakészitett italba kokaint kevertetett Fülep dr. Biztosan azt sem tudták, hogy a kokain borban feloldva akaratgyengeséget idéz elő . . . Kedélyes, vidám vacsora volt Reggelre mind a tizenhatlány úgy jött ki a szobájából, mint akiket megtiportak, összevertek. Pedig egyiküket sem bántott ták az éjszaka folyamán, csak éppen az idevezényelt pesti vagányok gondoskodtak arról, hogy minden lány elveszítse szüzeségét, vagy amelyik már nem volt szűz, “élményt” kapjon. Még kábultak voltak az éjszaka élményeitől’ amikor összeterelték őket a társalgóba. Fülep egyenként hivatta magához az egyik szobába a lányokat. — Azért ezt nem gondoltam volna rólad, hogy igy viselkedsz fiam ... — korholta a belépő lányt, aki ugyan még most is érezte ellenálló képességének hiányát, de tökéletesen emlékezett az éjszakára. — Ülj le... így akarod elkezdeni a szolgálatot? Én igy nem tudlak téged odavinni a kastélyba. A barátaim mélyen vallásos emberek és szigorúan kikötötték, hogy csak erkölcsös vagy hát, hogy is mondjam . . . szóval érintetlen lányokat hajlandók befogadni a házukba . . . A lány sírva fakadt. . . Tudta, hogy oda az oly szépnek igékező kastélybeli cselédség, a 120 pengő. Pedig hogy akarta mondani annak a fiúnak, vagy talán mondta is, hogy ne . . . Mégsem tudott ellenállni . . . Itt a vég, kirúgták, mehet megint a köpködőre és talán egész télen át várhat. Fülep elhallgatott, s figyelte az egyszerű, tanulatlan lány belső vívódását... Vajon mit fog mondani? Szinte mind a tizenhat ugyanazt válaszolta: — Bocsásson meg, méltóságos ur, soha többé nem fordul elő . . . Csak a bor, nem tudom, mi történt velem . . . És dr. Fülep is ugyanazt válaszolta mind a tizenhatnak:: — Nem. tudok érted semmit tenni, fiam, ez már megesett. .. Ezen nem lehet változtatni ... Én szobalánynak elvinni nem tudlak . . . Sirás, könyörgés. Fülep szive “megesik” az esdeklő lányon: — Ahogy elnézlek, nem is esett neked rosszul ez az éjszaka . . . (Folytatjuk.) 1
