Szabad Sajtó, 1969. január-március (61. évfolyam, 1-13. szám)
1969-01-23 / 4. szám
Í2. OLDAL SZABAD sajtó Thursday, January 23. 1969 Hires kémek, kalandorok és bűnügyek AZ ANGOL KÉMFEJEDELEM FOLYTATÁS Cromie kapitány, a pétervári tengerészeti attasé Lockhart figyelmébe ajánlotta a levelet átadó urakat, akik hasznos szolgálatot tehetnek a brit birodalomnak. “Miután mindig résen álltam beugrató ügyökkel szemben — jegyezte fel Lockhart —, gondosan megvizsgáltam a levelet. Semmi kétség, Cromietól származott.” így hát Lockhart megfelelő bizalommal kezdett tárgyalni e jövevényekkel. Berzin ezredes közölte az angol alkonzullal, hogy noha a lettek támogatták a bolsevista forradalmat, nem áll szándékukban a Poole tábornok vezetésével a minap Arhangelszkben partra szállt brit haderő ellen harcolni. Készen állnak arra, hogy a britekkel megegyezzenek. Lockhart nem adott azonnal választ, hanem egy későbbi találkozót beszélt meg. Nem akart egymaga dönteni. így hát halaszthatatlan elfoglaltságára hivatkozva azt kérte, hogy Berzin és társa másnap ismét keresse fel. Grenard, a francia főkonzul, akihez Lockhart tanácsért fordult, elővigyázatosságra intette angol kollégáját. Azt javasolta, hogy fogadja el az önkéntes ügynökök szolgálatait, de vigyázzon, nehogy kompromittálja magát. Ennek megfelelően Lockhart Berzin ezredest összehozta Sidney Reillyvel, aki kémtevékenységét nem diplomáciai beosztással álcázta, hanem hamis iratokkal, élnév alatt élt, s mint ilyen, sokkal könnyebben mozoghatott, vagy éppenséggel szükség esetén eltűnhetett. “Két nappal később — irta Lockhart — Reilly jelentette, hogy a tárgyalások simán haladnak előre; a letteknek eszük ágában sincs együtt elpusztulni a bolsevikokkal. Meglobogtatta annak a lehetőségét, hogy a mi elutazásunk után lett segítséggel esetleg képes lesz ellenforradalmat csinálni Moszkvában.” Lockhart ugyanis más, még Moszkvában maradt diplomatákkal együtt már elutazásra készült, amikor augusztus utolsó napjaiban a moszkvai amerikai főkonzulátus egyik szobájában “koordinációs kémértekezletre” gyűltek össze a Moszkvában dolgozó antant hírszerzők. Az angolokat Reilly és*George . Hill kapitány, a Reilly mellé beosztott angol titkosszolgálati tiszt képviselte. Más amerikai, angol és francia ügynökök is jelen vol' tak, köztük René Marchand, a párizsi Figaro moszkvai tudósítója. ' Sidney Reilly büszkén számolt be a szovjetellénes szervezkedés előkészületeinek állásáról. — Uraim, sikerült megvásárolnom Berzin ezredest, a Kremlgárda parancsnokát. Nem mondom', nem volt túl olcsó mulatság, az ezredes kétmillió rubelt kért, de megéri. Félmilliót kapott készpénzben, előlegként. A többit angol fontban kapja, ha — miután elvégezte feladatát — eléri áz arhangelszki brit vonalakat . . . Reilly magabiztosan vázolta ezredessel együtt kidolgozott tervet. Augusztus 28-án a moszkvai Nagy Színházban a bolsevik Központi Bizottság rendkívüli ülést tart. Itt a szovjet állam össze vezetői együtt lesznek, s lett gárdisták, akik Berzin parancsnoksága alatt állnak, őrzik majd a színház minden bejáróját és kijáróját. Berzin feladata erre az alkalomra “teljesen megbízható és az ügynek elkötelezett embereket” kiválasztani. Az adott jelre gárdistái bezárják majd az ajtókat, és a színházban tartózkodókat fegyverükkel sakkban tartják. Azután egy “különleges osztag”, amely magából Reillyből és az ő “legbensőbb összeesküvőiből áll”, felrohan a színpadra és letartóztatja a bolsevik párt Központi Bizottságát. Lenint és a többi szovjet vezetőt azonnal agyonlövik. Azaz, mégsem azonnal, csak néhány órá múlva, előbb nyilvánosan végigvonulnak velük Moszkva utcain, hogy mindenki lássa: “Orosz ország zsarnokai foglyok.” — A szovjet rendszer kártyavárként omlik majd össze — folytatta Reilly a többiek buzgó bólogatása közepette. — Ha Lenint és társait eltávolítjuk az útból, semmi nem akadályozhatja meg győzelmünket. Hatvanezer tiszt van Moszkvában, akik azonnal készen állnak a mozgósításra. Csak jelt kell adni nekik, hogy hadsereget alkossanak és a városán belül harcba szánjanak, miközben a szövetséges antant erők kívülről támadnak. Ennek a titkos szovjetellenes hadseregnek a vezetését Jugyenyics tábornokra bíztam. Egy második hadsereg Szavinkov tábornok vezetésével Észak-Oroszországban sorakozik fel, és mindaz, ami a bolsevikokból megmaradna, e két malomkő között őrlődik fel. Berzin ezredes azonban augusztus 27-én kereste fel Reillyt, hogy a Központi Bizottság ülését augusztus 28-ról szeptember 6-ra halasztották, úgyhogy addig várni kell a terv megvalósításával. — Nem bánam — mondta magabiztosan Reilly Bérzinnek. —Több az időnk a végső elrendezésre . , . És hogy ne tétlen várakozással vesztegesse az időtt, Reilly a Sidney Georgevics Relinszkij VCSK-nyomozó nevére séóló hamis okmányokkal Pétervárra vonatozott, hogy ottani összeesküvői és ügynökei felett utolsó szemlét tartson. Pétervárott Reilly a brit követségen azonnal felkereste Cromie kapitányt, a tengerészeti attasét, aki ugyancsak az Intelligence Service beosztottja volt. A kémfejedelem magabiztosan ismertette a moszkvai helyzetet, a felkelés tervét. — Moszkva a kezünkben van! — dicsekedett. Cromie azt sem tudta, hova legyen a boldogságtól. Az éjszakát Reilly egy pétervári hölgy ágyában töltötte, majd reggel, a pihenés édes percei után munkához látott. Délben telefonált pétervári szervezete vezetőinek, Grammatikovnak, a volt ohrana-ügynöknek. Grammatikov hangja rekedtnek és természetellenesnek tűnt. — Ki az? — kérdezte. — Én vagyok, Relinszkij — mondta Reilly. — Kicsoda? — kérdezte Grammatikov. Reilly megismételte álnevét. — Van valaki nálam, aki rossz híreket hozott — mondotta hirtelen Grammatikov. — Az orvosok túlságosan hamar kezdtek hozzá az operációhoz. A beteg állapota súlyos. Ha látni akar, jöjjön azonnal. Reilly Grammatikov Iákására rohant. Grammatikov lázasan üritgette fiókjait és papírokat égetett el a kályhában. — Azok az őrültek túlságosan hamar csaptak le! — kiáltott fel, amikor Reilly a szobájába lépett. — Urickij halott, ma délelőtt 11 órakor meggyilkolták a hivatalában. Idegesen, kapkodva beszélt, és közben keze lázasan dolgozott. Apró darabokra tépdesett, majd elégetett különböző iratokat. — Rendkívül kockázatos továbbra is itt maradni — suttogta. — Rám már biztosan gyanakszanak. Ha bármit is megtudnak, az elsősorban a ketőnk neve lesz. Reilly otthagyta Grammatikovot, és telefonon felhívta Cromie-t. A kapitány már hallott a gyilkosságról. Urickijt, a pétervári VCSK fejét egy szociálforradalmár meggyilkolta. Cromie úgy nyilatkozott, hogy ő biztonságban tudja magát, és úgy véli, hogy Reillynek nincs oka az aggodalomra. Nyugodtan találkozhatnak. Mégpedig a szokott helyen. Vagyis a Balkov Kávéházban. Reillynek még volt egy órácskája a találkozó megbeszélt időpontjáig. Ezalatt megsemmisítette a nélkülözhető okmányokat, a nélkülözhetetleneket, például sifrejét pedig nagyon gondosan elrejtette. Aztán ment a Balkov Kávéházba. Cromie azonban nem jött. Egy negyed óra elteltével Reilly már tudta, hogy késésének nem a pontatlanság az oka. Cromie-vel valami történt. A mesterkém rövid latolgatás után úgy döntött, hogy elmegy az angol követségre, és megpróbálja megállapítani, mi is történt. A VCSK nyomozójának nevére szóló papírok, ahol életében utoljára járt, figyelmeztette Balkovot: — Lehet, hogy valami baj van. Készítse elő menekülését. A finn határon igyekezzék átjutni. (Folytatjuk.)
