Szabad Sajtó, 1969. január-március (61. évfolyam, 1-13. szám)

1969-03-06 / 10. szám

Thursday, March 6, 19G9 SZABAD SAJTÓ 5. OT X»A T. SZEGÉNYEK EGÉSZSÉGVÉDELME ADÓPÉNZEK MILLIÓIT NYELI EL NEM MELLÉKES A MELLÉKES állami törvényhozó testület­ben vizsgálat indult meg e Medicaid program költségei dolgában, amelyeket Charles f. Kurfess, a republikánus többség vezére megdöbben tőén magasaknak jelentett ki már az első vizsgálati ada­tok alapján. A Medicaid programot nem .szabad összetéveszteni a Me dicare biztosítással. Mig 8 Medicare csak a 65 éven felü­lieknek nyújt kórházi és or­vosi segítséget, a Medicaid nem országos, hanem állami program: nemcsak a magas korú embereknek, hanem minden korosztálynak bizto­sit ingyenes orvosi szolgála­tot, Ohio államban azzal s megszorítással, hogy csak a szegénysegélyen élőknek áll rendelkezésére. A Medicaid védelem kiterjed az államban minden családra, amelynek havi jövedelme 310 dollái alatt marad. A Medicaid ügyében megin­­•ditott vizsgálatot az állam: képviselők által “horribilis” szóval jellemzett helyzet vál­totta ki. Az állam és a költ­ségek egy részét fedező kor­mány Ohioban évi 90 millió CLEVELAND, Ohio — A levelek tömege bizonyítja, hogy a nyári óhazai társas­­utazások terén egyedülálló helyet érdemel ki Donó And­rás, Cleveland polgármesteré­nek adminisztratív helyette­se. E’z az a túra, amely min­den évben koszorút helyez el a budapesti Washington szo­borra, amely az elindulás első percétől a haza jövetelig tö­rődik utasaival, mert fontos­nak tartja, hogy a rokonságot látogató vagy csak vakációzó •amerikai magyar jól érezze magát az óhazában, akár Ma­gyarországot, akár Erdélyt vagy a Felvidéket látogatja meg. Donó Andrásnak eddigi csoportutazásai, amelyeken európai repülőtársaságok gé­peit vették igénybe, simán és gördülékenyen folytak le. Azonban azok az amerikai magyarok, akik majdnem minden .évben Donó And cá­pákkal rrtenncK Eaíöpába, ar­ra kérték Donót, hogy háíí’^k lehetséges, egy olyan repü­dollárt költ a szegénysegé­lyen levők egészségvédelmé­re, és annak, hogy ez a költ­ség ily horribilis, fő oka a? orvosok és fogorvosok mód­felett magas díjszabása. Az állami népjóléti hivatal meg említ többek közt egy ostheo i patha orvost, aki egy család nak négy tagját vizsgálta meg a csontrendszerük hibáinak megállapítására és mind í négy esetben 17Ö dollár kö­rüli összeget számlázott — s Medicaidnek. Dr. Thomas C Pomeroy professzor, aki a népjóléti hivatal megbízásá­ból ellenőrzi az orvosi dijai alakulását, ezeket a orvosi di­jakat botrányosan magasak nak nyilvánította, hozzátéve hogy az orvos felesleges mun­kákat. is végzett ily magas áron. Dr. Pomeroy alkudozá­sokba bocsátkozik a követe­léseikben és számláikban ha tárt nem ismerő orvosokkal és az alku sokszor árleszállí­tásra vezet. Még néhány példát említ Pomeroy professzor: Egy ak­­roni orvos méhoperációért 1967-ben 400 dollárt számí­tott, a következő évben ezt felemelte 608, majd 710 dol­lőtársaság gépével szeretné­nek utazni, amely egyenesen Budapestre repül. Most öröm­mel adjuk tudomására olva­sóinknak, főleg azoknak, akik DONÓ ANDRÁS nyáron hazakészülnek, .hogy az idén az egyik legnagyobb, a belga SABENA repülőtár­saság hatalmas jetjein re­pülhetnek Európába. lárra, és az állam — illetve az adófizető polgárság — fi­zetett. Az állam és az afcroni orvos alkuja arra vezetett, hogy ezentúl ilyen operáció­ért 450 dollárt fog felszámi tani a Medicaidnek. Egy columbusi fogorvos a múlt évben 101,075 dollárt ka­pott szegények kezeléséért Mindegyik páciensét átlag hatszor kezelte és minden egyes esetben több mint 29 dollárt számított fel Medi­caidnek. Egy columbusi orvos a múlt évben páciensenkint átlag 108 dollárt számított, össze­sen 40,524 dollárt. A múlt évben 37 fogorvos kapott 10,000 dollárnál töb­bet, közülük kilenc több mint 40,000 Medicaid-dollárt. Megjegyzendő, hogy min­den dollárhoz, amit az álla­mi Medicaid költ, az országos kormány 2 dollárt csap hozzá. Ezért érthető, hogy az orszá­gos kongresszusban is Wil­liams delawarei és Long loui­­sianai szenátorok vizsgálatot jelentettek be az orvosi dijak dolgában. Williams szenátor máris nyilatkozott: tűrhetet­lennek tartja, hogy egyes or: vosok és fogorvosok több mint évi 100,000 dollár jövedelmet húznak a Medicaid, illetőleg Medicare programokból. A SABENA légióriásán,, amely néhány óra leforgása alatt szeli át az óceánt, Donó András vezetése alatt csak egy társasutazás lesz az idén, mégpedig julius 22-ikén. A SABENA társa­ság egészen Budapestig vi­szi utasait. Miután az amerikai ma­gyar szívesen utazik az óha­zába a világhírű SABENA- val, aki e nyáron haza­készül és még nem vette meg a jegyét, az jól teszi, ha ezen bejelentés elolvasása után rögtön Donó Andráshoz for­dul részletes információért, vagy ami még biztosabb, fel­iratkozik a csoportutazásra. Bővebb felvilágosításért an­golul vagy magyarul Írhat­nak a következő címre: Andrew Dono, 2781 East 127 Street, Cleveland, Ohio 44120 Telefon: LO.T-OS24 Area Code: 216 Nem a szervezett munkás­ság szószólója, hanem az üz­leti világ nagy lapja, a Wall Street Journal mondta ki a szentenciát, hogy amit fize­tésnek vagy munkabérnek szoktunk nevezni, az valójá­ban nem fizetés vagy bér, ha­nem annak csak része, körül­belül háromnegyedrésze. A maradék negyed a mellékes ami a heti vagy havi csekkel jár. “Fringes” — igy nevez­zük ez a nem-mellékes mellé­kest. Némelyek igy mondják: “Fringe benefits.” De ez nem helyes megjelölés, mert a be­nefit szó kedvezményt jelent a mellékes pedig nem a mun­kaadó által nyújtott kedvez­mény, hanem, ismételni kell a fizetésnek vagy a munka­bérnek szerződésben biztosí­tott része. Akinek 100 dollár a heti­bére, annak jóval több a heti­­bére. Mert a munkaadó fize­ti, részben vagy egészben, a Blue Cross biztosítás diját. A kollektiv szerződések nem­csak a munkabéreket emelik évről évre, hanem hosszabb vakációt is biztosítanak, ter­mészetesen teljes fizetéssel. Amikor nyugalomba vonul a munkás vagy a szervezett fe­hérgalléros, a vállalat privát nyugdíj alapjából olyan nyug­dijat kap, amely legalábbis megduplázza a “közönséges halandók” Social Security nyugdiját. És ebből a nyug­díjalapból részesül a munkás halála után az özvegye és más eltartottja. Az országos kereskedelmi kamara, Chamber of Com­merce of the U. S. 1150 ame­rikaiipari és üzleti vállalat­nál végzett vizsgálódást a t'ringek terén. Az eredmény azt mutatja, hogy általáno­san a fizetéseknek és bérek­nek 26.6 százalékát teszik ki ezek a nem-mellékes ráadá­sok. Ezt az átlagot jóval meg­haladják a fringek a közszol­gáltatási (villany, gáz, tele­lőn, stb.) vállalatoknál: 28.7 százalék. Bankok, 32.5 száza­lék. Az átlag alatt elmarad­nak a nagy department store tipusu üzletek. A kereskedelmi kamara ilyen vizsgálatokat végzett húsz éven át, 1947-ig, amely időszaknak adatai most fel­dolgozásra kerültek, E húsz év alatt a mellékesek egyre nagyobb mértékben nőttek a főfizetések fölé. 1947-ben a mellékesek a fizetéseknek 16.1 százalékát tették ki, 1987-ben 29.9 százalékot. Az órabére­ket a mellékessek 1947-ben 22.1 centtel haladták túl, 1957 ben 103.1 százalékkal, vagy­is valamivel többet tettek ki, mint az alapbérek. Mit ért a dolgozónak a mellékes húsz év előtt és húsz év után? 1947 ben 450 dollárt élt, 1967-ben 2132 dollárt. 1967-ben 163 millió család­nak volt privát egészségi biz­tosítása, háromnegyedrész­ben olyan csoport-biztosítás, amelynek dijait részbeívvagy egészben a családfő munka­adója fizette. A második vi­lágháború utáni első évben az ilyképpen védett családok száma még csak 32 millió volt. A privát biztosítások 1967- ben 11 billió dollárt fizettek ki a biztositaknak és család­tagjaiknak kórházi és orvosi költségei fedezésére. Még nemrég, 1950-ben, csak 1.3 billiót tettek ki az ilyen ki­fizetések. A múlt évben 435 billió dol­lár volt a csoport életbiztosí­tások összege, s a biztosítások 93 százalékában a munkaadó is hozzájárult a díjfizetések­hez. Milliós intézményből billiós intézménnyé lett a privát nyugdíj-alap. A nyugdíjala­pokban részesedő alkalmazot­tak száma 1940-ben 4.1 mil­lió volt, 1960-ban 28.5 millió. A nyugdíjalapok vagyona 1940-ben 2.4 billió dollár volt, 1968-ban 114 billió dollárt. A nyugalomba vonultak száma 0.2 millióról 3.9 millióra nőtt. Kifizettek a nyugdíjasoknak: 100 millió dollárt 1940-ben, 4900 millió dollárt 1968-ban. ... És mi jut a bőségszaru­ból a fenti felsorolásokból kifelejtett “elfelejtett ameri­­kaiak”-nak? Például a Main és First street sarkán füszer­­üzletet vezető házaspárnak ? ők a hét hat napján reggel­től estig várnak vevőkre. Ha vakációra mennek, be kell csukni a boltot és nincs ke­reset. Kórházi, orvosi és élet­biztosításra alig telik, vég­szükségben szegénységélyre mennek. Eljön a náp, amikor öregség és betegség miatt végleg becsuknak, attól kezd­ve abból a kis pénzből élnek, amit sikerült megspórolniuk « amit a Social Security vala­micskével megtold. Adam, hol vagy? WASHINGTON — Adam Clayton Powell, harlemi de­mokrata néger kongresszusi képviselő, aki, sck vihar után, nemrégiben került vissza a képviselőházba, várat lanul nagyon elegáns irodát kapott a Rayburn Buildingben. Az örömhírt azonban nem tud­ták vele személyesen közöl­ni, mivel Mr. Powell nagyon ritkán látható Washington­ban régi szokásához híven. Donó András üzeni... JULIUS 22-ÉN MEGYÜNK AZ ÚHAZABA A SABENA JETJÉN

Next

/
Thumbnails
Contents