Szabad Sajtó, 1968. július-szeptember (60. évfolyam, 27-39. szám)
1968-07-11 / 28. szám
12. OLDAL-sAABAD SAJTP Thursday. July 11. 1968 Ibiin és bünhődés PÉLDÁTLAN JUSTIZMORD FOLYTATÁS A Vera Brühne gyilkossá minősítésére irányuló alattomos tervet a rendkívül becsvágyó, fiatal Rueth államügyész vette a kezébe, aki mindenkinél jobban értett ahhoz, hogyan lehet ilyen tervek megvalósítására a szövetségi köztársaság “szabad” igazságszolgáltatását felhasználni. Mindenekelőtt alaposan kivizsgálta a meggyilkolt orvos előéletét és hamar megállapította, hogy az életvidám doktor az utolsó években egymás után tizennégy barátnőjét tette a spanyol tengerparton fekvő kéj lakának végrendeleti örökösévé, s minden alkalommal megváltoztatta végrendeletét, ha valamelyik barátnőjét megunta. Katja Hintze asszony, Harald Böhmeltnek, az ismert táncdalszerzőnek az anyósa, aki Vera Brühnének az öröklésben közvetlen elődje volt, hamar hajlandónak mutatkozott eskü alatt vallani, hogy Praun a végrendelet megváltoztatásának v gondolatával foglalkozott, mert ily módon akart megszabadulni Brühnétől. Erre tanúként hires vejét jelölte meg. Böhmelt, a “Csupa hazugság” cimü film zenéjének szerzője készségesen tanúsította a következőket: “Igen, Praunnal 1960 április 1-én Münchenben találóomtam. A doktor elmesélte nekem, hogy meg akarja szüntetni kapcsolatát Brühnevel, mert attól fél, hogy az asszony megmérgezi. Arról is említést tett, hogy spanyolországi ingatlanát szándékában van eladni. A gyilkossági perben Brühne védője igazolni tudta, hogy doktor Praun a kérdéses zolni tudta, hogy dr. Praun azon a napon ápr. 1-én — nem tartózkodott Münchenben, hanem Afrikában volt. Indítványozta egy tanú kihallgatását is, aki később azt vallotta, hogy a fiatal Praun a slágerkomponistának ezért a vallomásáért nagyobb összeget ajánlott fel. Az előzetes vizsgálat sdrán azonban Rueth államügyésznek ezekkel az állításokkal még nem kellett vitába szállnia. Mindenekelőtt elegendő bizonyítékot kellett gyűjtenie annak a nyomatékos gyanúnak az alátámasztására, hogy Vera Brühne közreműködött dr. Praun és házvezetőnője meggyilkolásában. 1961 október 3-án őrizetbe vették Vera Brühnét. Az asszony természetesen a leghatározottabban tagadta, hogy bármi köze lett volna a kettős gyilkossághoz. Most mára szorgalmas államügyészen volt a sor, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a vétkességére. Mivel a közvélemény előtt a legnagyobb mértékben valószínűtlennek látszott, hogy egy olyan külsejű nő, mint Brühne, ilyen kegyetlen, a női lélektől teljesen idegen bűntettet kövessen el, Rueth-nak egy férfi tettestársat kellett elővarázsolnia. Csupán tizenegy napra volt szüksége ahhoz, hogy ezt is elintézze. Brühne az egyik kihallgatás során mit sem sejtve elmondta neki, hogy dr. Praun csupán néhány héttel halála előtt egy Volkwagent ajándékozott neki a születésnapjára. Ezzel az asszony azt akarta megvilágítani előtte, milyen értelmetlen az az állítás, hogy Praun megunta őt és meg akarta változtatni végrendeletét. — Ebből is láthatja, mennyire ragaszkodott hozám. Én nem tudtam használni a Volkswagent. Lányomnak külön kocsija van, nekem pedig nincs is vezetői jogosítványom. Ezért végül is a kocsit egy régi barátomnak adtam el, kedvezményes áron — fecsegte gyanútlanul és nem vette észre, hogy ezel a kellő alkalomra leső államügyésznek remek ötletet sugalmazott. Az államügyésznek csupán néhány telefonbeszélgetésre volt szüksége annak megállapítására, hogy a Volkswagent a Kölnben lakó Johannes Ferbach szerelő-lakatos kapta meg. Ez a Ferbach Brühnének nemcsak régi barátja, hanem egykori szeretője is volt. A gyors nyomozás azt is megállapította, hogy Ferbach még mindig szereti Vera Brühnét, sőt élete végéig hálával tartozik neki. Ferbach ugyanis 1945-ben, röviddel a második világháború befejezése előtt megszökött a csapattestétől, és Vera Brühne bujtatta lakásán a szövetséges csapatok bevonulásáig. Ez a tény elegendő volt Rueth számára ahhoz, hogy ördögi alattomossággal meghúzza a kötelet Johannes Ferbach nyaka körül Mivel Ferbach szerette Brühne asszonyt, függő helyzetben volt vele szemben, mivel pedig a csapattestétől való szökése után az aszszony rejtette el, hálára is volt kötelezve iránta; ezért az asszony rábeszélésére lelőtte dr. Praunt és Elfriede Kloot, majd jutalmul ajándékba kapta a Volkswagent. így “igazította helyre” az ügyész az asszony ártalmatlannak látszó információit, s ezzel elérte azt, hogy Ferbach ellen letartóztatási parancsot adtak ki. 1961 október 14-én Johannes Ferbachot Kölnben őrizetbe vették és Münchenben vizsgálati fogságba helyezték. Közben Rueth nyomozói végre pontosabban megállapították a gyilkosság még mindig kétséges időpontját. Egy Pöckingben, dr. Praun villájától nem messze lakó asszony ismételt, beható kihallgatás után és állhatatos, hosszú rábeszélésre “emlékezett” arra, hogy 1960-ban zöldcsütörtökön este 7 óra tájban két lövést hallott. Ennek az időpontnak a meghatározása a vád szempontjából döntő jelentőségű volt, mert másfél év után sem Vera Brühne, sem Johannes Ferbach ezt az időpontot illetően nem tudtak alibit bizonyítani. A Rueth által összeállított bizonyítási anyag elegendő volt arra, hogy Vera Brühnét és Johannes Ferbachot vizsgálati fogságban tartsák. Nem nyújtott azonban elég biztosítékot arra, hogy a két vádlottat nyilvános esküdtszéki tárgyaláson is el fogják Ítélni, mivel mindketten továbbra is makacsul tagadták, hogy bármi közük lenne a gyilkossághoz. Á ravasz államügyész ezzel minden bizonnyal tisztában volt. Ezért most azon mesterkedett, hogy a közvélemény közvetett befolyásolásával a bíróságot kész tények elé állítsa. Kapóra jött neki, hogy a meggyilkolt orvos fia már felkeltette a “Stern” és a “Quick” érdeklődését a gyilkossági ügy iránt. Rueth még egy lépéssel tovább ment. Betekintést engedélyezett az államügyészség nyomozati irataiba Nils von der Heydének, a “Stern” riporterének és Fred Ihrtnek, a “Quick“ riporterének, ellenszolgáltatásképpen pedig olyan tudósításokat követelt s minden hájjal megkent bulvárujságiróktól, amelyek segítségével a még mindig makacsul tagadó “gyilkosokra” rá lehet bizonyítani a bűncselekményeket. A beszélgetés során Rueth a riporterek érdeklődését ügyesen Vera Brühne leányára, Sylvia Cossyra terelte, aki édesanyja első férjének, Hans Cossy müncheni színésznek a nevét viseli. A 21 éves leány hü mása volt anyjának: szép, züllött, az élvezeteket habzsoló, gazdagságra és kalandokra vágyó teremtés, aki a müncheni felső tízezer dekadens környezetében nőtt fel. Mióta azonban anyja gyilkosság gyanújával börtönben ült, s a Brühne nevet ezzel kapcsolatban sokat emlegették a városban, gazdag tisztelői és a playboyok elhúzódtak tőle. Apjától ugyan havi kétszáz márka támogatást kapott, ez azonban még a kényelmes lakás bérének a kifizetéséhez sem volt elég. Rueth a riporterek előtt furfangos módon annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a lány bizonyára többet tud anyja bűncselekményéről. Ha őt szólásra lehetne bírni, ez nemcsak szenzációs tudósításokat jelentene a képes újságok számára, hanem a bűncselekmény további felderítésére is szolgálna. Ezenkívül a fiatal, tapasztalatlan lánynak nagy szívességet is lehetne tenni, mert ily módon megmenekülhetne a büntetéstől, ami azért fenyegeti, mert hitelt érdemlő tudomással birt a bűncselekményről és nem tett feljelentést, tehát bűnpártolást követett el. Miután az államügy észég eljárásukat ilyen módon legalizálta és erkölcsileg felvértezte őket, az agyafult riporterek rávetették magukat a gyanútlan Sylvia Cossyra és a legbeváltabb riporter-trükköt alkalmazták vele szemben. Megígérték neki, hogy a képeslapok címlapján fogják hozni a képét, utaltak egyes filmrendezőkhöz és televiziófilm gyártókhoz fűződő jó kapcsolataikra, és meglobogtatták előtte azt a lehetőséget is, hogy mint filmszinésznő fényes karriert futhat be. Csakhamar meg is jelentek az első tudósítások Sylvia nagyított felvételeivel, amelyek a lányt végképp megszéditették. Talán szenzációhajhászásból, talán azért, mert a riporterek azzal fenyegették, hogy őrizetbe fogják venni, mivel hitelt érdemlő tudomással birt a bűncselekmény elkövetéséről és nem tett feljelentést — Sylvia végül is hajlandónak mutatkozott a vallomástételre. Elmondta a riportereknek, hogy anyja tájékoztatása szerint Ferbach lőtte le dr. Praunt és Elfriede Kloot 1960 zöldcsütörtök estéjén a pöckingi villában. A gyilkosság állítólag Vera Brühne jelenlétében történt. (Folytatjuk)
