Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-11-02 / 44. szám

.................“............. r I 8. OLDAL SZABAD SAjTÖ ________ Thursday, Nov. 2. 1967 Még mindig nagy befolyással bírnak az ottélő franciák Délvietnamban Vietnami katonák vakációs vigassága ausztráliai bikinis társaságban SYDNEY — A történelem olykor megismétli magát: mint a második világháború idején, úgy most is rövid sza­badságot élvező harcosok pa­radicsoma Ausztrália. Oda küldik pihenésre, szórakozás­ra a vietnami katonák sze­rencsés kiválasztottjait. Egyi­ke a kiválasztottaknak, a ma­­rinerek káplárja, megmondja, hogyan jutott ehhez a kivált­sághoz; “Ausztráliai 30 napi vakációt kaptam, miután ön­ként jelentkeztem hat hónapi továbbszolgálatra Vietnam­most sincs hiány szépségek­ben ; a katonákat minden le­szállás alkalmával bikinis höl­gyek fogják fogadni és kalau­zolni. És fogadni fogja ő két még egy és más. Például az auto­mobil hatjási tilalom. És lesz­nek láthatatlan kísérőik is. Például az amerikai Titkos Szolgálat emberei, akik auszt­ráliai detektivekkel együtt­működésben szimatolni fog­ják a pénzhamisítókat. Titkos jelentések szerint ugyanis több mint negyedmillió dol­lárnyi hamisitott amerikai bankjegyek vannak forgalom­ban Sydneyben; a vakációzó katonákat a hamisítók ellen meg kell védeni. SAIGON, Délvietnam. — Ritkán esik arról szó, hogy egész Indokina, melybe bele­tartozott a mostani két Viet­nam, Cambodia és Laos, egy­kor francia gyarmat, illetve később francia befolyás-terü­­.et volt és hogy a 50 éves francia uralom, nem tűnhe­tett el, csakúgy nyom nélkül. A tény az, hogy ritkán vég­ződött egy gyarmati tapasz­talat olyan keserűséggel, tra­gédiával és általános zűrza­varral, mint mikor a fran­ciák végleg távoztak erről a területről a Dien Bien Phu­­nál elszenvedett döntő vere­ség után. — Azt hittük, hogy min­den “az ebek harmincadjára került” — mondja egy Dél­vietnamban élő francia, aki végülis maradt a francia ki­vonulás után, hogy teljesen osztozzék Vietnam sorsában. Most 13 évvel később a visszamaradt franciák, ke­mény legényekké váltak, tel­jesen elfelejtették a kétség­­beesést, de több a tapasztala­tuk, semhogy túlságos illú­ziókat tápláljanak. Befolyásuk az országra egyenes, vagy kerülő utón messze túlhaladja számukat. És nem felejtendő el, hogy 50 éves zavartalan francia ura­lom eltörölhetetlen nyomokat és gyökereket vert az ország­ban, melyek csaknem olyan mélyek, mint amilyeneket a kinaiak 1000 éves megszállá­suk alatt értek el. — A helyzet félreérthetet­len — mondja egy amerikai tisztviselő. — A franciák igen gyakorlati g o n-dolkodásuak. Tudják, hogy most biztonság­ban vannak, haladhatnak sa­ját útjaikon, mert mi itt va­gyunk. Ezért általában támo­gatják az amerikai poziciót. Egy másik amerikai, aki bi­zalmas lábon áll a Vietnam­ban élő franciákkal a követ­kezőket mondotta: Amit a franciáktól kapunk, az bírá­lat, mégpedig arranézve, hogy megismételjük az ő hibáikat. Sokszor azt mondják nekünk, hogy jobban tudnák a viet­nami ügyet kezelni. És meg­ismétlik, ha az ő kezükben lett volna a hatalom, ami most amerikai kezekben van, a helyzet sohasem vált volna ilyen rosszá. A franciák jelenleg csen­des és viszonylagosan nyu­godt életet élnek és minden igyekezetük arra irányul, hogy kimaradjanak a reflek­tor-fényből. — Nekünk életfontosságú érdekeink vannak itt — mon­dotta egy francia — és min­den törekvésünk arra irá­nyul, hogy azokat meg védj ük, amennyire csak lehet. Nagy gazdaáági érdekeket kezelünk itt és nem akarunk egyik részről sem támadást. A francia érdekeket a leg­inkább a nagy gumi-ültetvé­nyek és három nagy saigoni bank képviselik. Vannak azonkívül nagyobb számban francia kézen vannak. Négy nyék, továbbá francia kézben van a legnagyobb vietnami sörgyár és szerződési kötele­­zetség alapján ők kezelik a vietnami közüzemeket. A gumi-ültetvények ‘képe­zik a legnagyobb problémát. Az összes nagy ültetvények francia kézen vannak. Ngy évvel ezelőtt a francia gumi ültetvények 320,000 akeren termeltek, ez most leszállt 275,000 akerre és ezt a vesz­teséget a háborúnak tulaj­donítják. Az elvesztett ültet­vények egy része azáltal ke­letkezett, hogy amerikai re­pülőgépek lombtalanitották a területet. Egy hatalmas háborús kár­számla van készülőben a fran­ciák részéről és senkisem tud­ja, mennyit tesz ki az összeg. A nagy ültetvények maguk kezelésében tartják rekordjai­kat és eddig csak néhány ki­sebb követelés érkezett a dél­vietnami kormányhoz. A délvietnami kormány, a maga részéről, egyelőre nem tesz semmit az ügyben. Fel­tűnés nélkül folytatja az egy­kor francia elmerni iskolák át vételét, de megengedte, hogy 400 francia tanító megmarad­jon az állásában. Azonkívül a legnagyobb polgári kórház Saigonban, a franciáké és azok vezetik azt. Általános a gyanú Délviet­­namban, hogy sok francia üz­let adót fizet a Viet Cong­­nak. Ezt a vádat leginkább a gumi ültetvények ellen eme­­ik. Ezzel szemben a Viet Gongnak nyújtott “adófize­tés” annyira elterjedt Dél­vietnamban, hogy senki sem érzi, hogy a franciák ebben bünösebbek volnának, mint bárki más. — Ismerem a franciákat —■ mondotta az egyik főtisztvi­selő. — A franciák nem sze­retnek adót fizetni amugy­­sem. De bizonyára nem akar­nak adót fizetni . . . kétszer. És biztos vagyok benne, ahol a kormány egy területet biz­tosított, a franciák leállítják az adófizetést, akárkinek is ;ették azt. A franciák számáról Dél­vietnamban, nincsen biztos adat. Észak Vietnamból csak­nem teljes számban elűzték őket és ezek egy része visz­­sza maradt Délvietnamban. Francia források szerint körülbelül 20,000 francia van, francia útlevéllel Délviet­namban s ezek legtöbbje Sai­gon, vagy Saigon körül lakik és dolgozik. Ebből a 20,000-es csoportból azonban, mindössze 3000 szü­letett Franciaországban. S a nagy csoportban számos viet­nami is van, részben vegyes házasságok révén, akik fran­cia útlevéllel bírnak. Félelmes atombomba UNITED NATIONS — Ti­zenkét nemzet — közöttük Amerika és a Szovjetunió — együttes memorandumot in­tézett U Thant, UN főtitkár­hoz. A memorandum leszöge­­ú: A világ népeit egyre na­gyobb félelemmel tölti el az atombomba és az atomfegy­verek terjedése. Országos sorsjátékot javasolnak a szerencsejátéküzérek letörésére NEW YORK — A bűnözés leküzdésére 60 évvel ezelőtt megalakult National Council on Crime and Delinquency, amelynek 19 államban 30,000 gazdasági és társadalmi vezető tagja van, uj elnököt választott és ez — Carl M. Loeb Jr. nagyiparos — nem ilyen al­kalmakkor szokásos semmitmondó beszédet tartott, nem az iránta megnyilvánult bizalmat köszönte meg, hanem olyan javaslatot tett, amely országszerte nagy érdeklődést kelthet, pro és kontra véleményeket pro­vokál. Javaslata úgy szól, hogy az országos kormány­nak kell kezébe vbenni a sorsjátékot, ha eredménye­sen szembe akarunk szállni a szervezett bünbandák­­kal, elsősorban a szerencsejáték üzérekkel. Azért kell a “bukikkal” és a többi üzérkedőkkel kezdeni a har­cot, mert ezek képezik a szervezett bünbandák alap­ját, a szerencsejáték-üzérkedés a szervezett bűnözés financiális alapja. A bünbandák évi profitját legalább 10 billió dollárra becsülik. És, ami a közérdek szem­pontjából ugyancsak fontos, ez az óriási jövedelem nagyrészben adómentes, mert nem vallják be az adó­hivatalnak. Ez a National Council az ország legnagyobb és legrégibb privát szervezete, amely imár évtizedek óta szolgálja a bűnözés elleni harcot: a bűnözés okaival s azok kiküszöbölésével, a bírósági gyakorlattal, a börtönrendszer szükséges reformjával foglalkozik, egyszóval utat-módot keres a társadalomnak a bűnös kái tevés elleni védelmére. A szerencsejátéküzérek garázdálkodása azért oly nagy társadalmi veszély, mert a bűnös utón meggazdagodott gangsterek beha­tolnak a legitim üzleti világba, birtokba vesznek és saját céljaikra kihasználnak ipari és üzleti vállalato-A 16 éves Susan. Marshall kezében tart egy különlegesen neme­sített kukorica csövet, melyet Missouriban termelnek. Öngyilkos lett az érzékeny diplomata A vietnami vendégeket fo­gadó bikins szépségek egyike. ban.” Egy másik vietnami ka­tona Sydneyből, ahová a jet repülőgép hozta, mindjárt to­vábbutazott Melbourne-ba, ahhoz az ausztráliai család­hoz, amellyel az apja a máso­dik világháborúban megbarát­kozott. Nem maradéktalan öröm az amerikai vakáeiózóknak az ausztráliai vakáció. Basil Ca­­pella, a sydneyi amerikai fő­konzul kihirdette: ausztráliai lányokat feleségül venni ti­los! Miért ez a szigorú tila­lom? Azért, mondja a főkon­zul, mert először is, a kato­nák ausztráliai tartózkodása rövid, és másodszor, azért, mert igy szól a katonai reg­lama. A katonákat mindjárt meg érkezésükkor kioktatják a főbb ausztráliai törvényekről. Ha rosszalkodnak, az ottani helyi hatóságokkal akad ba­juk. A rövid vakációt Sydney és Brisbane nagyvárosokban és Queensland állam Arany­partján töltik, az ausztráliai paradicsomban. Ezeken a he­lyeken polgári bizottságok alakultak az amerikai kato­nák méltó fogadtatására, be fogják őket vezetni ausztrá­liai családokhoz.Az aranyparti Surfers Paradise-ban novem­berben nemzetközi szépség­­verseny lesz: megválasztják és megkoronázzák a legszebb repülőgép utas kisérőhölgyet. A világ minden részé­ből számos légiforgalmi vállalattól több mint 130 hostesst hívnak meg erre a szépségversenyre. De már TOKIO — Világszerte is­meretes, hogy a japánok •gyakran olyan áldozatokra — nem egyszer életük feláldo­zására is — képesek, amelyek i nyugati embert meghök­kentik és számára ezek a cselekedetek teljes mérték­ben érthetetlenek. Ennek a különleges japán gondolkodásmódnak, a közel­múltban ismét érdekes példá­it láthattuk: Egy Mikio Morita nevű, 47 esztendős japán diplomata, a japán kormány nevében, hosszabb ideje tárgyalásokat folytatott itt tartózkodó ame­rikai megbízottakkal, arravo­­natkozóan, hogy az Egyesült Államok miképpen tehetné Japán számára lehetővé egy védelmi jellegű rakétarend­szer kiépítését. Az amerikai megbízottak hajlandók voltak ennek a rakétavédelmi rendszernek a kiépítésére, pusztán azt kí­vánták, hogy a felmerülő költ­ségek 50 százalékát Japán fe­dezze. A japán kormánytól Mikio Morita kapta azt a megbízást, hogy az amerikaiakat a ra­kétavédelmi rendszer teljes finanszírozására rábírja. Az amerikaiak azonban hajtha­tatlanok maradtak. Mikio Morita ekkor egy ro­bogó vonat alá vetette magát, amely a szó valóságos értel­mében, lefejezte. Búcsúleve­lében ezeket irta a japán mi­niszterelnöknek: — Vigasztalhatatlan va­gyok, hogy nem tudtam ele­get tenni küldetésemnek, ez­ért követtem el öngyilkossá­got. LBI Rusk mellett WASHINGTON — Merő tévedés az, hogy Amerika Délkelet-Ázsiában nem a kí­nai kommunista aggresszió, hanem a “sárga veszély” el­len harcol, faji alapon — mondotta Johnson elnök, Dean Rusk külügyminiszter egyik nemrégiben elhangzott és sokat támadott megjegy­zésére utalva. A szovjet erősít LONDON — Az angol hadi­­tengerészet katonai szakértői­nek értesülése szerint a Szov­jetunió jelentős mértékben emelte nukleáris tengeralatt­járó flottájának létszámát. A 19 éves Ronnee Brunk “Miss Missouri, 1967”, St. Louisban levő otthonában. Francia gazdasági propaganda Délamerikából, Amerika ellen BUENOS AIRES, Argen­tina. — Mig az Egyesült Ál­lamok mérlegeli milyen arányban és milyen körül­mények között elégítse ki délamerikai államok fegyver­­szállitó kívánságait, Párisban ünnepük, hogy Franciaor­szágnak sikerült betörnie La­tin Amerika fegyver piacára. A francia tézis, mely Ar­gentínában és más délameri­kai országokban némi helyes­léssel találkozott a követke­zőképpen szól: — Francia egyezmények az illető kor­mányokkal, hogy először tan­kokat azután “Mirage” repü­lőgépeket szállítanak, vissza­helyezi Franciaországot a la­tinamerikai piacra. A francia ■ érvelés szerint a Mirage gépek jól megáll­­ták helyüket a közelkeleti há­borúban, az izraeliek kezé­ben és hogy az amerikaiak, akik vonatkodva osztogatták a fegyvergyártás maradékait, most német versennyel szá­molhatnak. A franciák azt az argenti­­riek által részben elfogadott tételt is használják: — Mivel az Egyesült Államok a dél­amerikai fegyverpiacon mo­nopóliumot, azaz egyedárusi­­tást élveztek, az argentinek azt kapták fegyverben, amit rájuk sóztak. Ennek most már vége és búcsút lehet mondani az amerikai fegy­vereknek. A “francia hadianyag gyár­tó társaság” főnöke már na­pok óta Argentínában tartóz­kodik, hogy megtárgyalja, hogyan gyártsanak az argen­tinek a franciákkal közösen páncélost, ami által Argenti­na megtarthatja katonai gaz­dasági függetlenségét. Csaknem pontosan össze­esik ezzel a jelentéssel, hogy az “Industrias Kaiser Argen­tina” (az amerikai Kaiser te­lep) átment a francia Renault automobil gyár ellenőrzése és vezetése alá. Ez az utóbbi Káiser gyár­telep teljesen modern felsze­reléssel bir és az olasz Fiat­al együtt vezetett az autó­gyártásban. Több mint 40,000 autót gyártott az elmúlt év­ben s ennek több mint a fele Renault kocsi volt francia engedély alapján. Az argentin hadsereg, fegy­verkezési politikájában min­denesetre óvatos hangokat üt meg. A kormány kijelentette, hogy továbbra is vásárolni fog fegyvereket idegen orszá­gokból, amennyire azt a költ­ségvetés megengedi, de főleg az “otthoni gyártásra fogja összpontosítani figyelmét.” Mindenesetre gazda sági megfigyelők m e g j e g y z ik, hogy a franciák először egyez­tek meg Argentínával “az ott­honi fegyvergyártást” illető­en és hogy valószínűleg nin­csenek ellene annak, hogy francia fegyverárusitók és propagandisták azt mondják az amerikaiakról, amit ők ma­guk, az ^ genfinek bajosan mondhatnak. így az argentinek és más délamerikai államok kissé le­­tompitották az az ott hangoz­tatott francia propagandát, hogy az ő megjelenésükkel, most már búcsút mondhat­nak amerikai szállításoknak. Legújabb jelentések sze­rint, az amerikai külügymi­nisztérium n y i 1 v ánosságra hozta, hogy rövidesen sza­baddá teszi délamerikai ál­lamok számára, hogy vásárol­ják az amerikai, hangontuli sebességgel haladó F-5 harci j eteket. LÉGI ÚJSÁG LONDON — “Légi újság” — ilyen még sohasem volt. Az újságot mindig, mindeddig pa­píron nyomták. Most először történt, hogy a London Daily Express napilap első oldalát az Early Bird hírközlési mű­hold küldte messzire, Puerto Rico fővárosába, San Jüanba. Ott olvasni lehetett a híreket, amelyek nyomtatásban londo­ni lapban jelentek meg. Az ámokfutó halála LOCK HAVEN, Pa. — Leo Held, aki a közelmúltban, “ámokfutása” alkalmával, hat személyt agyonlőtt, hatot pe­dig megsebesített, belehalt a kórházban sérüléseibe, ame­lyeket elfogatása alkalmával kapott. Ámokfutásának titka tehát örökre megoldatlan ma­rad.

Next

/
Thumbnails
Contents