Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-08-17 / 33. szám

Az FBI nehéz és veszedelmes feladata kommunista kémek leleplezésében 8. Egy kétmotoJB amerikai szállítógép lezuhant néhány perccel azután, hogy az amerikai tüzérség véletlenül leliÍMfc. Három amerikai katona meghalt. WASHINGTON — A Uni­ted Press International nevű amerikai hiKzolgálati iroda egyik cikkéi» jelenti, hogy a Federal BÜPeau of Investi­gation (FBI) Oly nagy szám­ban hatolt be titokban az Egyesült Államok kommu­nista pártjába, hogy varieté szinészek tréfákat faragnak róla és elmondják, ha az FBI ügynökei nem fizetnék pon­tosan tagdijaikat, az ameri­kai kommunista párt csődbe kerülne. Egy humoros rajz egy kommunista vezetőt ábrázol, amint megnyitja egy ameri­kai kommunista sejt titkos gyűlését, igy szólítja meg a jelenlevőket: Baj társak és tisztelt FBI ügynökök. Az évek során a kommunis­ta párt, melynek tagjai a fel­­szinen dolgoznak Ameriká­ban, sohasem birt jelentőség­gel. Számban sem érte el pél­dául az olasz kommunista párt nagyságát, mely 1,300,- 000 taggal bir és az amerikai kommunista - -pártot sohasem tekintették olyannak, mint amely a világ-kommunizmus mestere volna. Senkisem yolt jobban meg­lepetve, mikor Sztálin szer­ződést irt al|| Hitlerrel, mint az amerikai kommunista párt. SztaliiAohasem helye­zett súlyt a^p, hogy ameri­kai híveit elBtározásairól ér­tesítse. » A Centr|| Intelligence Agencynek a szélesen el terjedt hiedelmekkel ellen­tétben — semmi dolga sincs azzal hogy Orosz kémeket fogdosson az Egyesült Álla­mokban. A CIA külföldön dolgozik. Az FBiI-ra hárul a feladat, hogy kifürkéssze, kik a szov­jet kémek ebben az ország­ban és hogy eredményesen eljárjon ellenük. Ez könnyű azokkal kapcsolatban, akik a felszínen dolgoznak és nyil­vánosan bevallják, hogy kom­munisták. Komollyá ott vá­lik a helyzet, ha “földalatti kommunista tevékenységről” van szó. Csak a legmegbízhatóbb kommunistákat engedik a földalatti mozgalomban dol­gozni. Ebben az eljárás a kö­vetkező, amint J. Edgar Hoo­ver, az FBI igazgatója leírja, a kommunizmust tanulmá­nyozó könyvében, a “Masters of Deceit”-ben: — A földalatti mozgalom­ba való belépés egyszerűen azt jelenti, hogy a személy el­tűnik, minden előzetes jel nélkül. Ügyeinek intézését föld felett dolgozó elvtársai veszik át, még bútorainak raktározását is. — Néha egy-egy kiválasz­tott személy eltűnése oly gyorsan történik, hogy meg­rendelt meleg étele is ott ma­radt az asztalon. Ha aztán a kiválasztott belépett a föld­alatti mozgalomba, az uj ta­got előkészítik megbízatásá­ra. — Elsősorban is uj névvel látják el, uj papírokat kap uj születési helyéről és dátumá­ról, sőt gyakori alkalmakkor fizikai külsejét is teljesen megváltoztatják. Egy ilyen földalatti ügynök például 35- 40 font súlyt vesztett és a kövérkés férfinek szikár megjelenést adtak. Anyaje­­gyeket és más látható jeleket operáció utján távolítottak el testéről. — E’gy ilyen földalatti kommunista ügynök azzal di­csekedett, hogy végigmehet­ne a főutcán mindennap és még a felesége sem ismerne rá. Az uj tagot uj személy­azonossági papírokkal, uj so­cial security kártyával, uj au­tóvezetői igazolvánnyal, könyvtári kártyával és bank betétkönyvvel látják el. Kötelességévé teszik, hogy megtanuljon valamit uj ha­misított születési helyéről, is­merje újságjait, utcáit és boltjait, a múltra visszame­nőleg is. Vagy hogy van e helynek baseball csapata. ■— Az ilyen személy valódi személyazonosságának meg­állapítása nehéz dolog, de ha valaki gyanússá válik, ke­mény és fárasztó munka a követése egy FBI ügynök ál­tal. Hónapokig tartó munká­ba kerülhet, mint Judith Cop­­lon esetében, akit azzal gya­núsítottak, hogy titkokat ad el a vörösöknek. Miss Coplon ide-oda uta­zott Washington és New York között vonaton. New Yorkban egész nap a föld­alattin ült, a felső, alsó és középsővárosban. — Az FBI ügynökei min­denfelé követték és hosszú idő telt el, mig képesek vol­tak letartóztatni. De az egyik ítéletet, melyet ellene hoztak, 1061-ben megváltoz­tatták, egy másikat pedig el­ejtett a kormány, ennek az évnek az elején. — Van azonban az FBI embereinek még egy az alvi­lági kommunista ügynöknél is veszedelmesebb ellenfele. Hálátlan feladat egy FBI ügynökre nézve, ha hosszú s nem Veszélytelen munkával elefog egy szovjet kémet, és azután kiderül, hogy az ké­pes diplomáciai mentesség mögé rejtőzködni. Ha egy amerikai állampolgárt fog­nak kémkedésen, azt bíróság elé állíthatják, mely elitéli li őket. A diplomáciai köpe­­nyeg alá rejtőzők esetében, legfeljebb jelenthetik az ese­tet a külügyminisztériumnak, mely ném kívánt elemeknek minősiti és kiutasítja őket az országból. — Moszkva meghatáro­zott politikája, hogy követ­ségeit és konzulátusait meg­tölti a szabad országokban kémekkel. Néhanapján a kém a szovjet követségen' mint soffőr szerepel, valójában azonban a moszkvai kommu­nista hierarkiában a rangja magasabb, mint a nagyköve­té. — Tíz év leforgása alatt 47 szovjet “hivatalos sze­mélyt” utasítottak ki szabad országokban levő szovjet képviseletektől, kémkedés és felforgatás miatt. Néhány, fcZABÁS SAJT6 Thursday, August 17, 1967 ORMOS GERŐ: VALLOMÁS ANYUNAK Anyu érkezése előtt tiz perc­cel Csipet sorba rakta a köny­veit, füzeteit, rendet csinált az asztalon, megigazította szépen a szőnyegeket, megmosta a kezét, belenézett a tükörbe, fésült kettőt-hármat a haján. Aztán nézte az órát, sétálgat­ni kezdett, szétdobálta a kar­jait, dúdolt valamit, s amikor Anyu becsengetett, kif utott az előszobába. Szia-szia, puszi és lesegitette Anyuról a kabátot. Remek! — gondolta — Anyu jókedvű, Igaz, hogy máskor is ilyen, de ez most más, most sokkal, de sokkal fontosabb. Anyu ilyenkor be szokott nyitni a konyhába, mint egy nyomozó, nincs-e nagy felfor­dulás. Nincs. Csipet ott is rendbe rakott mindent. Hogy vagy, hogy vagy, mint rende­sen és máris bementek a kis szobába, ahol Csipet fél kettő óta tanult. Rendben — mond­ta Anyu és leült, fogta a reg­geli lapokat, belenézett, mi új­ság az életben. Csipet is leült az asztalá­hoz, a könyvek, füzetek tán­colni kezdtek előtte, föltette vékony kezét a füzetekre, azok is ugráltak. Csuda izgi! — gondolta és nagyokat sóhaj­tott, hogy Anyu kérdezzen va­lamit. De Anyu nem kérde­zett, csak olvasott a héverőn. Csipet felállt, nagyot nyúj­tózkodott és odaült mellé. Át­fogta a vállát, kis pogácsa melleit nekinyomta a karjá­nak. — Ráérsz pár percre ? Anyu fölrezzent az olvasás­ból. — Hogyne. Mi van? — Vallomás lesz — mondta és ráhajtotta fejét Anyu vál­lára. — Veled mi jó haverság­­bán vagyunk, gondolom. — Nem ha verságban. — Hát jó. Barátságban. Szó­val, úgy neveltél. — Persze — fordított át a hiróldáirá. — Most aztán megmondha­tod, ini a véleményed. — Természetes. Halljuk — és összehajtotta ölében a la­pot. — Hát szóval arról van szó, hogy rájöttem valamire. Vagyis, most már biztos. Mondhatnám egészen biztos. — Bökd ki — mondta nyu­godtan. — Hát szóval annyi az Egy Kr. u. 36-ból származó arab okmányt tanulmányoznak a Princeton egyetemen. Benne egy birtokszerződésről van szó, két fivér között. évvel ezelőtt a nyugat német belügyminisztérium jelentet­te, hogy 8 év leforgása alatt 18,000 embert fogtak el, a Szovjet számára való kémke­dés miatt. A szovjet nagykövetségnek Washingtonban hosszú re­kordja van ar ránéz ve, hogy kémeket rejteget. Ezek rend­szerint attasék a vörös had­seregből, akiknek a rangja őrnagy, vagy ezredes, sem nagyon magas rang, sem igen alacsony. De lehetnek tolmá­csok, vagy egyszerűen kon­zulátusi tisztviselők is. 1050-től 1960-ig ilyen szovjet személyt utasítottak ki a szovjet követségtől, vágy az Egyesült Nemzetek Szer­vezetétől. egész, vagyis nagyon komoly dolog, hogy szóval szerelmes vagyok. Most először. Anyu félretette öléből a lapot, kicsit előrehajolt, össze­fogta kezeit a térdén. — Ez komoly? — kérdezte halkan. — Aha. Egészen komoly. Legyünk őszinték egymáshoz. — Na természetes — mond­ta. — Két nő legyen őszinte egymáshoz. — Nem csodálkozol? — kér­dezte remegő izgalommal. — Á! Mért csodálkoznék. Hiszen már nemsokára tizen­három éves leszel. — Ugye! — örült és rángat­ni kezdte Anyu vállát. — Na, és ki az illető? Re­mélem, azt is megmondod. — A Szerdahelyi. — Másik neve nincs? — Kálmán. — Hány éves. Csipet hintázva ült Anyu mellett, összefogta tenyereit a térdei között. — Tizennégy. Nyolcadikos. Szép barna fiú, de nem olyan hülye izé! — Ez megnyugtat — mond­ta nyugodtan. — De törüld meg az orrodat, ne szipákolj. — Igen — és előkapta a zseb­kendő j ét. — Na és mi a további el­képzelésed ? — kérdezte Anyu kis szünet után. — Hát szóval az, hogy to­vábbra is szerelmes leszek. — Nagyon helyes. Kitartó szerelem, ugye. — Aha — felelt kicsit za­vartan, de azonnal megbáto­rodott. — Nézd, addig még hátra van mondjuk hat év. Esetleg nyolc! Mi az! . — Az semmi — felelt komo­lyan. — De meddig gondolod. — Hát szóval addig. Vagyis természetes, hogy egyelőre nem lehet semmit csinálni, de mondjuk hat év múlva, ami­kor már kezd dolgozni, keres­ni az ember, hacsak nem megy tovább tanulni. — Na, eddig helyes — hagy­ta rá Anyu. — De érdekelne, hogy ti magatok között meg is állapodtatok már ebben? — Á! Csak elgondolom, ha eszembe jut. — Na, és mi szokott még eszedbe jutni. Fontos lenne mindent tudnom. Csipet szátnyitotta, össze­csapta térdeit a kezein. — Jaj, nekem sok minden! Te is nagyon sokszor láttad Aput magadban, amikor sze­relmes voltál? — Hogyne. Nagyon sokszor. — Te, én is! Képzeld: jön az utcán tiz fiú vagy száz fiú, én azonnal keresem közöttük, mert mindig látom magam­ban az arcát, a szemét, aho­gyan mosolyog. És itthon is sokszor látom. Csuda klassz érzés! Olyan meleg érzés, tu­dod. — Hogyne tudnám. — És akkor, amikor meglá­tom őt, jaj nekem! Képzeld, én nem tudom, te hogyan vol­tál, de nekem azonnal izzadni kezd a kezem! — Na, igen. Nekem is izzadt néha. — És az ember hogyan tud A “Miss Teen Mid-America”-t választják meg augusztus 11-tól 20-ig, a “Teen Age Fair”-en, Clevelandban. A versenyzők egyike a 17 éves Bonnie McArthur, aki igen esélyes. Közel 200,000-en pá­lyáznak. sírni, ha közbe jön valami! Az rémes. — Mi jön közbe — kérdezte halkan. — Hát szóval például a múltkor jöttünk haza, vitat­koztunk és hát ö engemet egy­szer csak hátbavágott. — Ne mondd. — Egy hétig haragban vol­tunk és akkor elég sokat bőg­tem. Még itthon is, a hátatok mögött. Te is bőgtél akkor ré­gen? — Néha — felelt kis, mókás zavarral. — De nem sokszor. —-Te — kezdte megint rán­gatni a vállát — és mit gon­dolsz, mikor fogja ő nekem megmondani, hogy ő is sze­relmes ? — Még nem mondta meg? — Á! Nem meri. Látom raj­ta. Ilyenek a férfiak. Apu se merte ? — De igen — felelt. — Per­sze nem azonnal az elején. De megmondta. — És te? — Hogy-hogy én ? — Akkor te is azonnal meg­­mondtad neki? — Meg. Hogyne mondtam volna. — Jaj nekem! — sóhajtott megkönnyebbülten. — Ez olyan izgalmas! Mit gondolsz, Apu mit szól majd hozzá? — Neki is megmondod? — Á! Te mondd meg neki. Ne legyen titok közöttünk. Én neked, te neki, nem nagysze­rű? Tartsanak össze a nők. — Na persze — mondta a száját rágcsálva. — Nagy do­log ez . . . Mit gondolsz ... Hogyne lenne nagy dolog . . . Tanulsz szépen ... Ö is tanul. Mi az a hat-nyolc év, nem igaz? — Jaj, hogy te milyen cuki vagy! — kapta át és csókolta a nyakát, a haját. — Te kis bolondos jószág! — karolta át Anyu és elterül­tek, hemperegtek a ruganyos heverőn, mint két játékos macska. Divatszeszély az Űrök Városban RÓMA — Az ifjúsági tánchelyiség, a “Piper Club” után megnyilt Rómában a “Piper Market, a tizennyolc­évesek és a divatlányok áruháza. Ez teljesen felbontok ta a római üzletek hagyományos jellegét. Szűk helyiség az egész, amelyben aránylag olcsón vásárolhatók a ru­háit, cipők, ékszerek, trikók. De a vevőközönség egye­lőre korlátozott. Csak a “parionilák” azaz Róma Pa­­rioli kerületének lányai látogatják. A vevő közönség, egy héttel az “op” és “yé-yé” mo­­dellház megnyitása után nagyjában a polgári családok lányaiból kerül ki, de felfedezték már az angol és fran­cia turisták is a “Pipert”. Az első látogatók között volt Giuliano Gemma olasz filmszinész, aki vadnyugadi filmek hőse. Legutóbb egy 70 év körüli asszony 25 nadrágot nézett meg, 15 kabátot próbált fel, mielőtt megvásárolt valamit. A legdrágább és legkülönlegesebb cikkek a Franciaor­szágból, Angliából, Amerikából érkeztek. A lekkereset­­tebbek a sárga, rózsaszin, zöld és fehér halásztrikók. Sikere van a parasztlány-trikónak, amelyen a “Pi­per” “Pa”, vagy “Pipervip” felirat diszeleg. Legdiva­tosabb a “baby” cipő, amely különféle szinekben, sarok nélkül készült. Rómában vitatkoznak, hogy a Piper Market nem fog fennmaradni, vagy hogy csak egy yé-yé korszakot fog kibirni, még akkor is, ha most sor­ba kell állni a bejutásért. A sok mindenféle között, amit a Piperben árulnak, találni lehet egy plasztik érmet a következő felirattal: “Szerelmet akarok, nem háborút.” A szenátus igazságügyi bizottsága meghallgatásokat tartott a városokban rendezett zavargásokról Balra Brice Kinnämon Cambridge Md.-i rendőrfőnökkel tárgyal Joseph Tydmgs szenátor, jobbaldalt James Eastland, szenátor, elnök áttekint okmányokat. A , , Utcai kép Venezuela fővárosában. Caracasban a földrengés után.

Next

/
Thumbnails
Contents