Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-08-03 / 31. szám

6. OLDAL StLEAL SÄJiö A drága és a drágább orvosság Thursday, August 3, 1967 WASHINGTON - A;ki 'Kín­zó arthritis fájdalmai ellen állandóan kénytelen predni­sone nevű orvosságot szedni, joggal kérdi: 1000 tabletta miért került itt 7.50-be, ott 170 dollárba? A drágább sok­kal jobb talán? És, akár jobb, akár nem jobb, miért kerül itt oly sóikkal többe, mint ott? Ha nem prednisone néven, ha­nem kémiai analízise szerint vesszük, miért oly nagy az ár­különbség ? A vita ezekről a kérdések­ről országszerte folyik, tudo­mányos és ipari körökben, gyárosok é3 orvosok körében, a szenátus egyik bizottságá­ban. Mig el nem dől a vita, hogy az árkülönbségek indc­­koltak-e (mint az orvoság­­gyári vállalatok állítják) vagy botrányosak (mint a gyógyszeripart kritizálok mondják), állítsuk szembe az érveket és ellenérveket. Meglehetősen általános becslés szerint az amerikai orvosok 90 százaléka a drá­gább márkákat irja elő az ol­csóbb kémiai megnevezés he­lyett. Teszik pedig ezt azért, mert hiszik, hogy az ismert nagy gyógyszergyárak ké­szítményei megbízhatóbbak, tekintve, hogy a gyártást ala­pos, költséges kutatás és ki­­sérletezés előzte meg, amely előmunkálatok költségeit ter­mészetesen az árba bele kell kalkulálni. Ezzel szemben a kritizálok — és ezeknek száma újabban egyre nő — azt állítják,* 1 * * * * * * 8 hogy a kémiai néven forgalomba hozott gyógyszerek legtöbbje éppen olyan megbízható, ami nem csoda, hiszen a gyógy­szergyártás az illetékes or­szágos hatóságok ellenőrzése alatt áll és ez az ellenőrzés az utóbbi éveikben egyre szigo­rúbb lett. Ez az oka annak is, hogy a kormány intézményei és a kórházak sok orvosságot kémiai nevükön szereznek be, nem a patent gyári néven. Ha kétségeik lennének az igy vá­sárolt gyógyszerek minőségét illetően, áttérnének a gyári nevekre. A -gyógyszeripar hivatkozik arra, hogy az amerikai gyá­rak naponta egymillió dollárt költőnek kutatásra és kísérle­tezésre, hogy egyre újabb, jobb gyógyszereket tudjanak készíteni. Hogy fogalmat ad­janak ezeknek a kutatások­nak és kísérleteknek nagy arányairól, rámutatnak arra, hogy rengeteg fáradozás és költség hiábavalónak nyilvá­nul, 6000 kísérleti gyógyszer közül végül csak egy lesz si­keres és forgalomba hozható. A kisebb gyárak ilyen költsé­ges előmunkálatokra nem vál­lalkozhatnak ; ezek az egyes kémiai elemeket megvásárol- j ják és azokból igyekeznek ha- j sonló vegyiiletet előállítani, amelyeket aztán kémiai ösz­­izeállitásuk jelzésével hoznak forgalomba. Az ipar azt is állítja, hogy sok orvosságnak ára újabban csökkent; hivatkoznak a fo­gyasztók árstatisztikájára, amely arról tanúskodik, hogy ugyanakkor, amikor minden más orvosi kiadás egyre drá­gul, a gyógyszer inkább ol­csóbbodik. A drága és az olcsó orvos­ság vitájában és versenyfu­tásában nagy a tét: az ame­rikaiak évente körülbelül öt billió dollárt költenek orvos­ságra. A magas árak különö­sen az idősebb korosztályokat sújtják, mert köztük akad egtöbb krónikus betegségben szenvedő egyén és ezeknek sem egyes alkalmakkor Van orvosságra szükségük, hanem állandóan, éveken át, sok eset­ben életük végéig. Gyakori j eset, hogy az öregek a szűk- j séges gyógyszereket nem tud- j iák megvenni, orvosság és j élelem közt kell választaniuk | ás első az élelem, mert anél­kül még beteg ember sem él­het. :fí * íJí . . Aki sokallja a gyári néven vett orvosság árát, annak tud­nia kell, hogy a patent csak 17 évig érvényes; ez idő alatt a gyáros annyit számíthat, gyártmányáért, amennyit jó­nak. lát és ez az az idő, amikor behozhatja kutatási és kísér­letezési költségeit. A 17-i'k év után az a gyógyszer vegyület már nem áll szabadalmi vé­lelem alatt, bármely más gyár elkésziheti és versenyre kel­het az eredeti termék gyártó­jával. Ebben a versenyben ! még a hirdetés tetemes költ­­| ségei is szerepet játszanak, ezeket a költségeket is vég­­j eredményben a páciensek fi­­! zetik meg. Mellesleg megje­gyezve ; A hirdetési költségek i köző kell számítani a renge­­! teg ingyenes orvosságot, amit r gyárak az orvosok ezreinek is tízezreinek szétküldenek. ;|í * * . Az adófizető közönséget is t érinti ez a vita-, még az olyan matuzsálemeket is, akik so­ra életükben orvosságot nem szedtek. Ugyanis a szenátusi bizottság előtt elhangzott egy érdekes hozzászólás, amely szerint: nemcsak a betegek fizetnek orvosságért hol so­kat, hol keveset, hanem váro­sok és megyék bevásárlásai­nál is mutatkoznak ár-eltéré­sek. Statisztikai tabellákat mutattak be a bizottságnak s ezekből kiderült, hogy váro­­sonkint nagy árkülönbségek vannak. Egy példa elég: Egy étvágycsökkentőt (dextro­amphetamine sulfate) New York City 57 centért vásárolt, ugyanazért a mennyiségért Portland, Ore. 5 dollár 6 cen­tet fizetett, Miami 19.43-t, At­lanta :2l2 dollár 60 centet. Mi­ért ily nagy eltérések? Azért, mert egyes városok, például New York, árversenyt Írnak ki, elfogadnak ajánlatokat gyári néven és kémiai néven és a legkedvezőbb ajánlatot fogadják el. PÉNZT ADOTT A RABLÓ REGGELIRE — az Áldozatnak WORCESTER, Mass. — Az Associated Press nevű hír­ügynökség levelezője jelen­tette: George Simmon éppen el akart menni hazulról, hogy megreggelizzék, amikor fel­pattant a konyhaajtó és egy ismeretlen férfi rontott a la­kásba, kezében fenyegetően lobéivá egy hatalmas kalapá­csot. — Adjon ide minden pénzt, mert különben szétloccsan­tom a fejét! — üvöltött rá az idegen. George odaadta minden pénzét, összesen 22 dollárt. A rabló éppen távozni akart, amikor Mr. Simmons szem­rehányóan szólt: — Nem szégyell magát? Minden pénzemet elviszi és most nem fogok tudni reg­gelizni! A rabló ekkor odavetett egy két dollárost áldozatának és rámordult: — Itt van! Tegye el és reg­gelizzék meg! Ne mondja azt, hogy miattam éhezett! Nem olyan ember vagyok én! — ezzel, mint aki jól végezte dolgát, távozott. MOSZKVÁBAN MI TILOS? MOSZKVA — A Literatur­­naja Gazeta ismerteti az ame­rikai. külügyminisztérium fi­gyelmeztetését Oroszország­ba készülő turistáknak. Ez úgy szól, hogy az oroszok az idegenforgalomban nem is­mernek tréfát, a legcseké­lyebb vétséget szigorúan bün­tetik. A világért se vigyenek magukkal amerikai látogatók törülközőt vagy (ahol van) szappant a hotelból, papír­szalvétát az étteremből. Li­­teraturnaja megtoldja a tilal­mi listát néhány komoly inte­lemmel: A Kremlben levő nagy Cá­ri Ágyút ne merj ék a táská­jukban kicsempészni Moszk­vából. Az állatkertben tilos az elefántokra lövöldözni. A Moszkva folyóban nem sza­bad meztelenül vagy részegen fürdeni. Aki e tilalmak ellen vét, azt Szibériába száműzik... A japánok előnye TOKIO — A legtöbb arab országban a közelmúltban megtiltották az amerikai és angol filmek bemutatását, az orosz filmeket viszont unal­masnak találják az arabok, ezért hát most egyszerre .15 japán filmet vettek meg elő­adásra. A NŐ ÉS A LEOPÁRD LOURENCO MARQUES, Mozambique — Egy 30 éves afrikai nő, pusztán egy kis kézzel felfegyverkezve, közel­harcban, megölt egy leopár­dot, amely megtámadta őt. Pittsburgh! kis ikreknek a mamájuk bemutatja a még kisebb uj ikrekét, . _............ . ____ _ __ _____ Izrael élelmet kér WASHINGTON — Az iz­raeli kormány 30 millió dol­lár áru élelmiszert kért Ame j rikától a “Food for Peace” program keretében, George Chuvalo a negyedik fordulóban mindössze 16 másodpercig birta a Joe Frazier (jobboldalt) ütéseit. EURÓPA KÜZDELME A GAZDASÁGI LANYHULÁS ELLEN BONN, Nyugat-Németor­­szág. — Miközben a USA — minden jel szerint — legyőz­te a fenyegetőnek látszó gaz­dasági lanyhulást, Európa nagy iparosodott országainak még nem sikerült ezt, elér­niük. Eurépában ttulajdonképpen nem is csupán a lanyhulás el­len kell küzdeni az illetéke­seknek, hanem egy kettős kérdés ellen. A gazdasági élet javulása ugyanis magával hozhatja Európa egyik legsú­lyosabb problémájának kiéle­ződését az inflációt. i Az elmúlt években az in­fláció kezdett már veszélyes­sé válni. Az ipari államok teljes fog-la 1 kocsi» tottsága munkaerő hiányt és ez emel­kedő munkabéreiket eredmé­nyezett. A termelés költségei tehát megdrágultak, mert ugyanakkor a világ nyers­anyag, árai is emelkedtek. Emellett Európa is éppen annyira sekat költ külföldi árukra, mint Amerika. En­nek következtében viszont a kereskedelmi mérlegek kéz- j denek passzívvá válni és en- j neik következményeként a fi-j zetési mérlegek eddigi egyen­súlya is megingott. Hogy az infláció veszélyét leküzdjék, a jegybankok emelték -a leszámítolási ka­matlábakat. A német Bundes­bank — a központi jegyin-té-1 zet — tavaly 5 százalékra i emelte a kamatlábat és a kor­mány kötvények kamatozása 8 százalékra emelkedett. De ez a szigorú rendszabály egy­szeriben pénzszűkét okozott és lefékezte a közgazdaság produkcióját, ami már tavaly sem volt rózsás, mint a koráb­bi években. Mint minden ilyen mester­séges beavatkozás az infláció megakadályozására, ez is az­zal a következményei járt, hogy a termelés csökkent, a befektetések elmaradt ak, másszóval a prosperitás letört és hanyatlás következett be. Ma már 3 százalékos a ka­matláb és 7 százalék alatt hoznak a kormány kötvények, de az elveszített lendületet ma sem tudta behozni a né­met közgazdaság. A kilátás egyelőre eléggé szürke. Angliában ugyanez a drá­ma játszódott le.Csak itt any­­nyival rosszabb a helyzet, hogy az országnak állandóan vigyáznia kell a font sterling értékére, ami nehézzé teszi a kamatláb csökkentését. A ta­valyi brit kamatláb 7 száza­lék volt. Ez a szokatlanul ma­gas kamat oda csábította a külföldi tőkéket, ami erősi­­tette a font helyzetét, de ugyanakkor megölte a gazda­sági életet, Anglia iparának egy jelentős része különben is elavult, jelentős felerősítés­re szorulna, de a magas ka­matláb lehetetlenné tette a befektetéseket. Ma már Lon­donban is leszállították a ka­matlábat, amely jelenleg 5J/2 százalék. De az angol közgaz­daság sem kapott eddig erőre, sőt az import nőtt, ami a fize­tési mérleget tovább rontja. Franciaország még rozs­­szabbul áll, ha nem is ugyan­azon okokból kifolyólag. A francia export elég jó, bár sokkal rosszabb, mint a meg előző években. De a gazda­sági pangás itt is érezhető. De Qaulle' mindenáron tarta­ni akarja a frank’árfolyamát és' igy,,..minden blyan törek­vésnek elientáll, ami a mun­kabéreket emelne, másrészt ami idegen tőkét hozna az országba, hogy a nagyon el­avult ipari szerkezetet fel­újítsák. Emelett nagyon sek állami bevételt kot le az atom-had­erő kiépítése is, amihez azon­ban de Gaulle ragaszkodik, így a francia közgazdaság stagnál és a hosszú távú kilá­tásai sem reménytkeltőek. Az infláció — érdékes mó­don leginkább Svédorszá­got és Hollandiát kezdte ki. Ezekben az országokban 5, il­letve 4 százalékos az infláció, mig Németországban, Fran­ciaországban és Itáliában 3 százalékos. Az érdekes az, hogy a magasabb infláció sem hozta meg az ilyenkor szoká­sos nagyobb lendületet. Egyedül Itália, Svájc és egy távolkeleti “nyugati” or­szág: Japán gazdasági élete mutat kielégítő lendületet. Amikor az európai közgaz­dászok összeültek, hogy fel­mérjék a helyzetet, kiderült, hogy tulajdonképpen Ameri­ka kissé stagnáló közgazda­sága okozta az európai visz­­szaesést is. Mihelyt Amerika megint feltör a gazdasági lét­rán —1 ami már folyamatban is van — az európai gondok is megszűnnek, bár az inflá­ció elleni küzdelem tovább folyik. Úgy látszik, hogy az inflá- I ció, ami alatt áremelkedést értenek a 'köznyelven, állan­dó vendége marad a modern közgazdaságoknak. Úgyszól­ván egyetlen ország sem men­tes ettől, kivéve Frandiaor­­szágot (ahol'kb. 1 százalék), de ott csak azért nem emel­kednek az árak olyan tempó­ban, mint másutt, mert a gazdasági életet befagyasz­­[ tóttá de Gaulle. Kérdés, ter- I mészetesen, hogy ez a moz­dulatlanság megéri-e az inflá­­! ció elkerülését. Általában azt, hiszik, hogy nem, sőt ellen­kezőleg. Amíg de Gaulle nem enged be idegen tőkét és ugyanakkor nem engedi a munkabéreket emelni, addig a francia közgazdaság nem csak mozdulatlan marad, ha­nem lassú sorvadásra vau Ítélve. Az a cél, hogy Amerikát ki­zárja Európából, sok gazda­sági betegség forrásává vált, amit hosszú időn át nem le­het fenntartani. Érdekes, hogy de Gaulle, aki rohamot intézett a dollár ellen, amennyiben minden dollár­ját aranyra váltotta be, már több mint féléve nem vált be­­egyetlen dollárt sem. Rész­ben azért nem, mert nincs fölösleges dollárja, részben, mert rájött végre, hogy az arany, amely a Banque de Francé pincében hever, nem kamatozik, nem dolgozik, te­hát inkább tehertétel a köz­gazdaság számára. Igaz, hogy bizonyos stabilitást nyújt a franknak, de az a kis előny elvész a hátrányainak hatá­saiban. Minden európai bankár és nagyiparos hangoztatja ma már, hogy Európa nem tudja magát függetleníteni Ameri­kától, sőt 'akkor függ tőle leg inkább, ha kizárja az ameri­kai tőkét. Ez természetes is, mert Amerika óriási gazda­sági ereje, a jelenleg mint­egy 775 billió dolláros össz­termelésével, olyan hatalmas, hogy egyszerűen lehetetlen kizárni. A hatását mindenkép­pen érzik és csak még jobban j lemaradnak a technológiai ! versenyben, ami pedig a jő | vő elvesztését jelenti. Hupmhrey alelnök sótalanitott vi­zet kóstol Key West, Fla.-ban, ahol a világ legnagyobb tenger­víz sótalanitó úzepae van. es a NEW ORLEANS, La. — A közelmúltban újságírók egy csoportja meglátogatta az it­teni Audobon Parkot, ahol állandóan nagyszámú hippy tanyázik. A park füvén, a többi kö­zött, egy feketében öltözött hippy-lány üldögélt, térdén, ismeretlen okból, ócska eser­nyőt dédelgetett. — Mosolyogj! egy hippy-fiu. rivalt rá — Nem tudok — szólt a lány — Terhes vagyok! A hippyk egyébként el­mondották az újságíróknak: különleges életük célja: sze­retetek találni és megtalálni Isten t. így fog a világűrben lebegni hátizsákkal a hátán az űrrepülő, ki­szállva az űrhajóból. A majmok is ... SAN JUAN, >?. R. — Puer­to Rico szigetén a trópusi egészségügyi intézet munka­társai kísérletiképpen öt férfit egy ketrecbe zártak. A ketre­cet azután az erdőben hagy­ták, ahol sek volt a majom. Kiderült, hogy a majmok pon­tosan úgy viselkednek, mint az állatikén látogatók: min­den oldalról körülvették a ketrecet és etetni akarták an nak lakóit. Gyönyörű amerikai kémnök Kuwaitban? KUWAIT — Az “Agence France-Press” nevű francia hírügynökség itteni munka­társa jelentette: Ebben az olaj gazdag sejk­ségben, az egyik reggeli napi­lap, az “A1 Rissala”, vezér­cikket irt a közelmúltban. A cikk egyik részlete a követ­kezőképpen hangzik: Felhívnak minden ku­­waiti polgárt, hogy legyen nagyon óvatos: országunkban gyönyörű amerikai kémnők tartózkodnak! — Az amerikaiak gyönyö­rű, táncosnőnek álcázott lá­nyokat küldenek ide, ezek a lányok azonban voltaképpen — veszélyes és lelkiismeret­len kémnek. Különösen a ve­zető politikai személyiségek­re és a magasrangu katona­tisztekre vetik ki hálójukat. — Minden arab országban nagymennyiségű ilyen gyö­nyörű, táncosnőnek álcázott amerikai kémnő tartózkodik. Az “Agence France-Press” nevű francia hírügynökség tudósitója megjegyzi a köz­lemény végén: — Semmiféle bizonyiték nincs arra, hogy Kuwait sejk­ségben valóban “gyönyörű amerikai kémnők” tartózkod­nának. KOZMETIKA i WASHINGTON — Sa*­­bek akarnak lenni a férfiak. Ez már abból is kitűnik, hogy napról napra szaporodik a fér­fi kozmetikai szerek száma. Ezekből a kínálat és a fo­gyasztás az elmúlt három év alatt megnégyszereződött. A kozmetikai szalonokban is minden negyedik vendég fér­fi. A kezelés az arcmasszázs­tól egészen a bozontos szem­öldökök ritkításáig terjed. Vigyázz« meri nyel! NEW YORK — Harminc éve tanulmányozza dr. Wil­liam Hollinger gyermek or­vos, mi mindent nyelnek le a gyermekek. A furcsa gyűj­teményben még revolvergo­lyó is akad. Az orvos egyéb­ként megállapította, hogy a gyermekeik négyéves koruk­ban nyelik le a legtöbb tár­gyat. i i i

Next

/
Thumbnails
Contents