Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-01-19 / 3. szám

6. OLDAT./ .." Kanada száz éve OTTAWA. — Száz évvel ez­előtt, 1867. július 1-én Vic toriu angol királynő aláírta én js. brit birodalom nagy pecsét jével látta el a British North America Act nevű törvényt amely Kanada angol gyarma­tot önkormányzata nemzett' nyilvánította ki. Ennek a ju biláris alkalomnak megüiinep lése 1967. újév napján, egy perccel éjfél után megkezdő dött. Az ünnepségek a centen náris év- végéig fognak tar tani. Az ünnepnyitás napjár. kigyultak a centennáris fák­lyalángok Ottawa szövetség' főváros-és minden tartomány' Capitol felett. A Dominion — ahogyan ; függetlenné lett országot ne veztáknem foglalta magá­ban Kanada mai egész terüle­tét. Száz év előtt még -csak négy tartományból állott a:­­ország, a Nagy Tavaktól ke letre .fekvő négy tartomány­ból, amelyek közül az egyik francia nyelvű volt. Ma a Con­federation — igy is nevezik — tiz tartományból áll, egy fél kontinensen terül cl, az At­lanti-óceántól a Csendes-ten gerig és fel az Északi Sarkvi­dékig. Kanada a világ máso­dik legnagyobb kiterjedésű or­szága. Első a Szovjetunió; Ka­nada után a harmadik helyet foglalja el az Egyesült Álla­mok. A szovjet birodalom ki­terjedése több mint 8,6' mil­lió négyzetrnérföld, Kanada több mint 3,8 millió, Ameri­ka több mint 3,6 millió négy­zetmérföld, Ezt az összehason­lítást még meg keil pótolni azzal a megállapítással, hogy az életszínvonal magassága tekintetében Kanada az Egye sült Államok után a második helyen áll. Méltán örömteljes centennáris ünneplés lesz eb­ben az évben Kanada minden Városában, minden faluban mindén zöidelő, félidőben hó­fehér mezőn. * * * Százéves jubileumról szól­va, ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy Kanadának sokszáz­éves története van. Á függet­len államiságot megelőző szá­zadokból hiteles történelmi adatok maradtak fenn. 14:97- ben John Cabot, Angliából át vitorlázva a nagy vizen, Ka­nada földjére lépett. Őt kö­vette 15341ben Jacques Car­­tier, a St. Lawrence folyó fel­fedezője. És kevésbé hiteles, talán inkább a legendák kö­rébe utalandó az az állítólagos tény, högy a norvég Leit Eric­­son, á vikingek vezére, Grön­landiból kiindulva már 1000- ben errefelé kalandozott el. A “fégi Kanada” történel­mének jelentősebb epizódjai voltok katonai inváziók, há­rom támadás dél felől, Ame­rika felől; egy az amerikai függetlenségi háború idején egy második az 1812. évi an­­go!—amerikai (háború folya­mán és egy 1866-ban, éppen egy évvel a kanadai független­­rég előtt, amikor egy ir fel kelő banda támadta meg a ki ■álynő északi gyarmatait, az­zal a harci kiáltással, hogy "k schasem fogják élénekein-' az.angol himnuszt: “God Sávé .he Queen.” A jubiláris ünnepségnek melyeket ez év folyamán ter­eznek, se szeri se száma. A kiemelkedő esemény Expo 67 'ész,' a világkiállítás- Mbntreál­­>an — Kanada legnagyobb vá­mosában, amelyben a lakossá! jlső , nyelve á francia nyelv Nagyobbsza-bás u vi lágk iái litás ;Isz ez, mint volt a legutóbbi newyorki világkiállítás: nem 10 nemzet lesz képviselve nint volt New Yorkban, ha­nem 70 nemzet a földkerek­ség -minden részéből, A .kiállí­tás; április 28-án nyílik meg és október 27-én zárul. A be­vételeket 270 millió dollárra taksálják és a szövetségi kor­mány örülni fog, ha csak 100 millió dollárral kell majd az egyenleget deficit-mentessé tenni. A kisebb, de annál érdeke­sebb, látványosabb ünnepsé­gek közül csak néhányat em­lítünk: . Emlékezve Cartier 15-34. évi expedíciójára, az általa felfe­dezett St. Lawrence folyamőr: lefelé fog haladni több tucat 25 lab hossza, kárra, az ed­­montoni (Alberto) Rocky Mountain House-tól Montreá­­lig. A 3500 mérföld hossza folyami csónakázás május 24- én (kezdődik és az “expedíció” száz nap után, szeptember 4- én fog befutni Montreal ki­kötőjébe. Közben 20 közbenső állomáson helyi ünnepségeker fogják a kanadai vidék lakosai köszönteni a csónakosokat. A nagy napon, julius 1-én éjfélkor tűzijáték fényei fog­nak f flángcilni minden vá­rosban, minden faluban és ha­rangok kohgása fogja emelni az ünnepségek méltóságát. * * * •Nincsen fény árnyék nélkül. A jubiláris évben Kanada köz­ponti kormánya és tartományi kormányai elé súlyos gazdasá­gi, financiális és politikai problémák tornyosulnak. Mái az év első napján, panaszra volt oka a népnek: életbelé­pett az országos sales tax. Az idős kanadaiak kiadós nyug­dijat kapnak, de a nyugdíj alapba ezentúl többet kell be fizetni, magasabb jövedelmi adó utján. És az árak egyre emelkednek. Az ipari és üzle­ti világot bérharcok és a ter­melési költségek növekedése nyugtalanítják. Az ország kül­kereskedelmi mérlege, az ex­port gyors növekedése ellené­re, súlyosan deficites, külö­nösen a déli jöszoníszédok, a:i amerikaiak felé. Ottawában hiába kérdez­nék az, illetékeseket és hozzá­értőket, hogy infláció vagy gazdasági lelassulás fenyeget­­e, vagy mind a két veszedelem, Ez nagyon valószínűnek tet szik: az, hogy amilyen lesz a gazdasági élet irányzata az Egyesült Államkoban, olyanra vall kilátás Kanadában ; is Mert a két ország gazdasági élete oly mértékben van össze­fonódva, ami Kanadában só­saknak nem tetszik . . . :J: íjí Quebec tartományban, a francia kanadaiak fellegvárá­ban fenyegetően mozgolódnak ■a “kis testvérek” szélesebb inkormáüyzatot és több bevé­telt követelnek az angol nyel­vűek fellegvárától, Cttowá­­,01. Panaszai régi keletűek, 1759-ig nyúlnak vissza, ami­­tor Wolfe győzelme az Ábra-, a am mezőn véget vétett Friin­­riaország uralmának, és Que­res:. brit uralom alá került. A nagy francia forradalom mo­dernizáló hatása ennélfogva nem érintette Que-becet és a 'rancia-kanad&iaik azóta mind-Edmund Burke, angol poli­tikai ii'ó. 1775-ben — egy év­vel a. Függetlenségi Nyilatko­zat megszületése előtt — ez1 üzente az angol ifjúságnak: “Fiatalemberek, vegyétek tudomásul — ez az Amerika amelyről ti mostanában csak mulatságos híreket halltok vad emberekről, rossz modor­ról, ez az Amerika egy idő múl­va még mielőtt ti eltávoztok erről a földről, magához fog­ja ragadni az elsőbbséget a vi­lág mindén kereskedő nép* közt.” * * * Alexis de Tocqueville, fran­cia történetíró, akinek az ame­rikai demokráciáról irt köny­ve még ma is úgyszólván kö­telező olvasmány mindazok számára, akik az amerika' közállapotokkal komolyan fog­lalkoznak, 1935-ben ezt irta: “Ma két nagy nemzet van a világon: az orosz és az ame­rikai. Kiinduló pontjaik kü­lönbözők, forrásaik nem azo nosak, mégis mindkét nemze­tet az egek ura arra utalta hogy a fél világ sorsát el­döntsék.” * * ❖ Ezek a jóslatok beváltak Amerika ma csakugyan a vi­lág legnagyobb gazdasági ha­talmassága és nem a fél vi­lágnak, haneni. az egész; világ­nak sorsa azok kézében van okik Moszkvában és Washing­tonban az élen állnak. ,1775 és 1835 óta nagyot változott a vi­lág, atomkorszakba léptünk «helynek eljövetelét még né­hány évtized előtt sem lohe tett megsejteni, mégis az alap­vető tény, a két super-hata­­lom létezése, igazoltnak bi­zonyult. *1* De nem váltak be ezek a jós­lások : ináig icg alábbis elhanyagoltoknak ér zik magukat. Az angol hagyó hiányok szellemében kpmpro misszumos megoldások előti állnak a vitázó felek;. Ottaw; és Quebec, Száz évvel ezelőtt Vietorú királynő proklámúlta Kanad; * ‘majdnem függetlenségét’, a önkormányzatot. Mégis, a ;ka nadaiak ncmzctalapitójukként John Alexander Macdonakiot is , tisztelik, aki a konfoderá ció épitményét ácsolta. Ő Ka rráida George Washingtonja a nemzet atyja. A kanadai or szagos parlamentben törvény készül, amely a.1 haza atyjá­nak születésnapját, január Il­ik napját, nemzeti ünnepnap­nak nyilvánítja ki. A mostani jubiláns évber fog megszületni a hivatok) kanadai himnusz, “O Canada”. A végleges szöveget — an go1 és francia nyelven — még nein határozták el. A londoni Globe cimü lap 1855-ben ezt irta: “Amikor De Lesséps mini len féle pénzt kért, hogy meg­teremthesse a Szuez-csator­­uát, a Times és a Daily New? kinevették, azt Írták, hogy el­képzelése képtelenség, hiszen egy hatalmas homokvihar ma­ga alá temetné az egész csa­tornát. Disraeli miniszterei­­lök is teljed lehetetlenségnek vélte a csatornát. *5*. Éfc Tje 1857-ben az Egyesült Álla­­nők kormánya elrendelte a franci Canyon térségének ala­pos kivizsgálását. Akkor Jo­seph C. íves hadnagy, a vizs­gáló. bizottság tagja ezt je­lentette a kormánynak: “A mi 'átogatásunl: azon a vidéken a fehér embernek első és kétség-t telekül utolsó kirándulása lesz. Az egész vidék nem ér sem­mit. Úgy tetszik nekem, hogy i Természet rendelése az, hogy a Colorado folyót, leg­alábbis annak nagy részét, so­hase keresse fel senki.” 4 4 ;í: Ez a két jóslás nem vált be. A Szuez-csatorna a világ ha­jóforgalmának egyik legfon tosabb szakasza, lehetővé te szí, hogy tengerjáró hajóknak nem kell Afrikát fcörülutozni­­uk, hogy az Atlanti-óceánból az Indiai-,és aCséndes-óceán­­ba eljussanak. És a Granc Canyon? Amerika egyik leg­nagyobb turista látványossá­ga, a Colorado folyó megfizet­hetetlen vizéért pedig éveken át elkeseredett harcot folytat­tak California és Colorado ál­lamok. SZOVJET BÚZA CAIRO Alexandria kikö­tőjébe megérkezett az első szovjet b u z a-szállítmány, amelynek mennyisége 6,500 tonna. Jóslatok, melyek beváltak jóslatok* melyek nem váltak be A 7 éves Ttickie Winchester, kinek atyja a szigeten a világit/) torony őre, ezen az alkalmatosságon megy az iskolába a szárazföldre, Maine-ben. Thursday, January 19, 1967 Téli táj a Killington Basin-ban, Vcrmontman. Amerikai férfiak, akik rendszeresen az autóbusz-végállomáson alszanak New York városában meg lehetősen népszerű a, 'Port Authority aut óbusz-vógállo más. S a dologban az a leg érdekesebb, hogy nemcsak az utasok között népszerű, ha­nem olyanok között is,, akik egyáltalában nem szándékoz nak utazni. Ez az autóbusz-végállomás, az éjszakai órákban, úgy hat mint egy angol rémfilm. ahol az ősi kastély termeiben kü­lönböző félelmetes figurák ér szellemek kisértenek — leg alább is, ezt állította nemrégi­ben egy new yorki újságíró. Az autóbusz-végállomás ter­meiben, az éjszakai órákban, gyanús figurák ólálkodnak, ácsorognak és leggyakrabban — alszanak. Kik ezek a végál­lomáson ácsorgók, ó'lálkodók, vagy alvók? A new yorki újságírók sze­rint, megtalálhatók közöttük a new yorki besurranó tolva­jok, a “hivatásos” csavargók, az éjszaka vándorai, homo­szexuálisok, részegeik és nem utolsó sorban, valóban gya­­nuskülsejü, céltalanul ődön­­gő fiatalok. Amint az óramutató halad cs az órák mindjobban éjsza­kába nyúlnak, a gyanús ala­kok száma mindjobban növek­szik. Áz éjszakai látogatók álta­lában -a telefon-fülkéket ked­velik, a lépcsőket, vagy pedig a férfi-toileteket, ahol vi­szonylagos békességben szu­nyókálhatnak egyideig, ha szerencsés éjszakájuk van, olykor órákig is. A különös és kísérteties fi­gurák “forgalma” a tetőfokát valóban a kisértetek órájá­ban, éjfélkor, éri el. Az érkező és távozó utasok már megszokták ezt a lát­ványt és ügyet sem vetnek a gyanús figurákra, nyugodtan sietnek dolgukra. A gyanús alakok sem háborgatják az utasokat, mintha csak tudnák, hogy cm úgyis hiábavaló fá­radtság lenne a dolog. Olykor, egyik-másik éjsza­kai figura megpróbál pénzt kérni valamelyik érkező, vagy távozó utastól, azonban voltaképpen maga sem bízik a sikerben s a kérést szinte csak éppen a “tisztesség” oká­ból kísérli meg. A végállomás érkező és távozó utasai soha sem adnak pénzt az éjszakai csavargóknak — valamiféle íratlan egyezmény ez, ame­lyet maguk az éjszaka ván­dorai is tudomásul vették és elfogadtak. A rendőrség véleménye szerint, áz éjszaka vándorai voltaképpen nem veszélyesek az autóbusz-végállomáson, in­kább csak kellemetlenné te­szik a közlekedést és riasztó látványt nyújtanak. Az éjszaka vándorainak legnagyobb része nem akar egyebet, minthogy hagyják öt békében és alkalomadtán, en­gedjék egy kicsit aludni, az egyik férfi-toiletben, vagy pe­dig valamelyik telefon-fülké­ben. Az 1966-os esztendő utolsó hónapjainak egyikében egy is­mert new yorki közéleti sze­mélyiség, aki neve .-elhallgatá­sára -kérte a szerkesztőséget, levelet irt a New York Times revü napilapnak. Ez a közéleti személyiség azt állította levelében, hogy a kérdéses autóbusz-végállo­más, az éjszakai órákban való­ban kisértéties . Íját v á n y t nyújt, “degenerált -alvilági fi­gurákkal, mindenfajta ren­dőri védelem nélkül.” Ez az ur azt javasolta: for­dítson a new yorki rendőrség a jelenleginél nagyobb figyel­met “erre a lőporos hordóra, ahol minden pillanatban tör­ténhet valami.” Néhány nappal ezelőtt az­után valóban “történt vala­mi” ezen -az autóbusz-végállo­máson: egy Albert J. Bürkei nevű, 35 éves utasra, két Íz­ben rálőtt egy ott ácsorgó éj­szakai figura, -amikor Bürkei­től tiz centet kért és a férfi visszautasitotta. Bürkeit a St. Clare kórház­ba szállították, ahol most már jobban van, azonban néhány napig élet-halál között lebe­gett-Egy átlagos héten a téli hó­­napókban a Port Authority rendőrsége hozzávetőlegesen 700 éjszakai vagányt szólít fel a távozásra az autóbusz-vég- i 11cmásról. Ez azonban csu­pán -kis része az ott ácsorgók­nak, vannak ugyanis olyanok, akik jó szimattal megnesze­­lik a rendőrök érkezését és időlegesen elhagyják a vég­állomást. A homoszexuálisok számá rá ideális tartózkodási hely ez a jól fütött végállomás a téli hónapokban, olyankor, amikör odafcünn, fagyos szél süvölt az utcákon és nem akarnak tovább dideregni s 42-ik utcát keresztező hetedik és nyolcadik mellékutca sar­kán rendszeres tartóztokási helyükön. A csavargók számára is ide­ális hely a végállomás, ahol végre megmeleng-ethetik ösz­­szegómberedelt tagjaikat az egész napi céltalan áesorgás után. Egy polgáriruhás rendőr, -aki gyakran teljesít éjszakai szolgálatot ezen az autóbusz­végállomáson, ezeket mondot­ta a közelmúltban az újság­íróknak: — Az éjszakai csavargók­kal nem lehet bírni. Kiutasít­juk őket a végállomásról, ek­kor eltávoznak az egyik ajtóp és néhány percen belül visz­­szaszivárognak a másik aj­tón. Egyet letartóztatunk kö­zülük, -egy pillanat múlva ket­tő van helyében, szinte a föld­ből nőnék ki, bámulatos gyor- I sasággal, gomba módjára. Ez a végállomás egy egész épülettömböt foglal el, nyolc főbejárata van és hét szintje. Külön szintről indulnak a vá­rost elhagyó autóbuszok, i helyiérdekű járatok, a városi járatok, stb. Ezt a hatalmas területet kell őrizni éjjel-nappal. Tol­vajok gyakran ,még nappal is megkisérlik, hogy a felső szintéken lévő, parkoló -auto­mobilokat feltörjék és kira­bolják.. Egy átlagos napon, 7,400 autóbusz érkezik a végállo­másra, illetőleg távozik a vég­állomásról. Ez hozzávetőlege­sen legalább napi 205,000 utast jelent. Ez a szám, bizo­nyos ünnepnapi emelkedés sekkel együtt, átlagosan évi 36 millió utast tesz ki. Hivatalos statisztikai -adat bizonyítja, hogy világnak nincs még egyetlen olyan vég­állomása — akár repülőtér, akár vonat, akár autóbusz,— vagy hajóállomás, ■ amely ilyen óriási forgalmat bonyo­lítana le, mint ez az autó­busz-végállomás. A legna­gyobb végállomásoknak -en­né1. legalább évi 15 millió utassal kevesebb a forgalmuk. A végállomás üzleteinek vásárlóival, az elutazókat ki­­k isér őkkel és az érkezőkre va­ló várakozókkal együtt, en­nek -az autóbusz-végállomás­­nak az évi forgalma — leg" szerényebb számítással is — 100 millió személy. .Mindehhez a Port Authori­ty saját rendőrségének létszá­ma 1,100 fő, amelyből mind­össze 33 fő jut a végállomás ellenőrzésére, a többiek, a re­pülőtereket, a hidakat és alag­­utakat ellenőrzik. Robert E. Friend kapitány, a végállomás rendörosztagá­­nak parancsnoka, teljesen in­dokoltan kérdezte az újság­íróktól: — Miképpen lennénk ké­pesek megfelelő rendőri el­lenőrzést végezni az -autó­busz végállomáson? h bonni kancellár fürdőkád-problémája BONN Az Associated Press nevű amerikai hirügy­­nökseg nugatnemetországi tu­dósitója irta: Kurt Georg Kiesinger, nyu­gatnémet kancellárnak -két­ségtelenül számos problémája van, közöttük saját, ingó koa­líciós kormányának fenntar­tása is. Problémái között azonban jelentős helyet fog­lal el — -a fürdőkád. Herr Kiesinger fényűző pa­lotában lakik és dolgozik, en­nek a palotának azonban csu­pán két szobája van bebuto­­rozva. Amikor a nyugatnémet kancellár fürödni akar, tele­fonál a rendőrségnek és a kancellári garázsnak. A ga­rázsból nyomban megérkezik a limousine, a rendőrségről pedig -a kirendelt védőosztag s ezekután Nyugat-Németor­­szág kance-lárja elindul afelé a szálloda felé, ahol különle­ges alkalmakra lakosztályt tartanaik fenn számára és en­nek a lakosztálynak, történe­tesen, fürdőszobája és fürdő­kádja is van. Az elnök palotának két für­dőszobája is van — a m-eleg­­vizszclgáltatás azonban már hosszú ideje nem működik. Ez volt az oka annak, hogy Konrad Adenauer kancellár például, mindig is saját ott­honában lakott, kancellársá­ga idején. SAJTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents