Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-04-13 / 15. szám

8. OLDAL-sXAÖAD SAJTÓ

Thursday, April 13, 196? .

Francia házaspár csodálatos menekvése ausztráliai lakatlan Robinson szigetről

DARWIN, Ausztrália. — Egy francia házaspár yachtját óriási erejű szélvihar egy kis szigetre vetette, Henri Bourdens kapitány és felesége 60 napot töltöttek reménytelen elhagyatottságban a senki szigetén, s csodák csodája, hogy végül egy ausztráliai őrhajó megtalálta őket a magukácsolta mentődorongon, amely már süllyedőben volt.

Bourdens a British United Airways pilóta-kapitánya volt. Singapore délkelet-ázsiai kikötővárosban állomásozott. A világháború idején a francia ellenállók sorában harcolt a németek ellen. Neves iró, több könyv szerzője, A veszedelmes, kaland, amelyen feleségével együtt átesett, úgy kezdődött, hogy Singapore-ból az indonéz szigetvilágon keresztül Franciaországba vitorláznak. Ausztráliától északra hatalmas ciklon száguldott át a tengeren, a vihar elsodorta éri

% partra vetette a yachtot s Darwintól 100 mérföldnyire északra levő Bathurst szigetre. Kísérteties csend fogadta őket a kopár, lakatlan szigeten. Élelmük hamarosan elfogyott, gyikokaf, törpe kengurukat, kis tengeri kígyókat fogdostak, igy táplálták magukat, igy vált lehetővé számukra, hogy megszokott kulturális nivójukban éljék napjaikat. A kultúra hírnöke a Robinson-szigeten a transistor rádió és a transistor gramofon volt. “Főleg Mozart és Bach muzsikája tartotta bennünk a lelket — mondta ké- 5Öbb a darwini kórházban Bourdens kapitány, — no meg a könyveink. Élelemre vadásztunk, olvastunk, zenét hallgattunk. És úgy ültünk ott a hajó roncsain, mint régebben oly sokszor a párisi operában. A feleségem ruhája csoda-elegáns, St. Tropez első divatszalonjából került ki . . .”

Időnként szerencsét próbáltak, hátha sikerül valahogyan kimenekedni ebből a természet-alkotta börtönből. Egyik kitörési kísérletük majdnem gyászosan végződött, egy hatalmas mocsár foglyul ejtette őket, három napon át képtelenek voltak a térdig érő ingoványbái kievickélni. És három napon és három éjjelen át szakadatlanul üvöltöttek közel és messze láthatatlan vadállatok.

Lelki és testi erejük vészes fogytával egy és utolsó mentőkisérletre határozták el magukat. Menekvés vagy halál — ez volt a választás.

Mielőtt cselekvéshez láttak volna, Bourdens kapitány 20 oldalas levélben megírta a történteket s ezt az utolsó üzenetet a “táborban” hagyta, amelyben a szörnyű napokat és heteket töltötték. Ez a levél a házaspár fiának és leányának szólt. “Hogy gyerme

keink égyszer megtudják, milyen végzet ért bennünket.’

Bourdens kapitány a yacht vi tori árud járói kis lélekvesztő csónakot fabrikált, abba ültek be s amit magukkal vihettek, az mindössze egy kis kanna viz volt, semmi ennivaló’

A csónak, inkább csak egy vastag dorong, hamarosan magába itta a tenger vizét és egyre mélyebbre süllyedt. “És a közelükben leskelődtek cápák egész tálkái. Ha elérnek hozzánk, végünk van. Irtózatos félelemben teltek el végtelen hosszúnak tetsző órák. Mit tehettünk? Imádkoztunk . . .

Hosszú órák? Nyolcvan óra hosszat kapaszkodtunk a lassan-lassan süllyedő dorongba A negyedik napon' megadtuk magunkat a végzetnek. Itt fogunk elpusztulni . . .Mégegy utolsó kísérlet. Füst jelet bocsátottam fel. Hátha mégis meglátnak, megtalálnak bennünket, az utolsó órában ...”

Ami az utolsó órában történt, azt a Betty Joan nevű ausztráliai őrhajó matrózai mondták el:

‘“Már sötétedett, amikor a messzeségben valami piros születtem én?

tárgyat láttunk. Mivel azon a területen az ausztráliai tüzérség gyakorlatozni szokott, először azt hittük, hogy az a piros tárgy el célpont. Közelebb érve felfedeztük, hogy az egy férfi piros inge volt.”

Bourdens kapitány és felesége életbenmaradásu kát talán csak annak a piros ingnek köszönhették. A Betty Joan felvette a hajótörötteket. Csontig lefogyva, félholtan kerültek a darwini kórházba Bourdens kapitány és felesége.

Mik legközelebbi terveik: Bourdens kapitány megpróbál valami munkát keresni Darwinban és könyvet fog imi élete legszörnyübb 60 napjáról.

NEVESSÜNK

— Tegnap kirándulni vitt el Józsi a szép uj sportkocsiján.

— És meddig jutott el?

— Nem messze. Csak bókokat mondott.

* ❖ *

tt? Mondd anyuka, mikor

— Éjjel kettőkor, kisfiam.

— Lehetetlen.

— Miéit volna lehetetlen?

— Mert te olyankor még bridzsezel.

❖ :Js *

— A skótok! Mit tudják a skótok, hogy mi a takarékosság! Nekem volt egy nagybácsim, aki olyan spórolós volt, hogy mindig a szemüvege felett nézett fel, nehogy kopjon az üveg.

* * *

Hondja a hires humorista:

— Én a humoreszkjeimet mielőtt átadnám a szerkesztőségnek, előbb felolvasom a feleségemnek. Ha ő nevet, akkor tudom, hogy jó.

— A humoreszk, vagy a feleséged ?

* * *

A lakásügynök kivételesen becsületes ember, őszintén megmondja, hogy az általa ajánlott lakásnak néhány hibája van. Nyugat felől egy műtrágyagyár van, keletre egy enyvgyár, északra egy tehenészet, délre pedig egy gumigyár.

A lakáskereső égnek emelt kezekkel kiált fel:

— Égy ilyen lakást ajánl

nekem!

— De uram, gondolja meg. A lakás nagyon olcsó. Amellett pedig mindig tudni lehet,

honnan fuj a szél.

❖ ❖ ❖

Az orvos megvizsgálja a szépasszonyt, majd ezt mondja:

— Nem találok semmi különösebb bajt. Talán az idegei megviseltek. Azt hiszem, hogy egy kis változatosságra lenne szüksége.

— Nem lehet, doktor ur.

— Miért?

— Mert a férjem nagyon féltékeny.

Vietnami számla

WASHINGTON. - Március közepén a Vietnamban öt év óta életüket vesztett amerikaiak száma meghaladta a 10,000-et. 8286 halt meg a hadműveletek alkalmával, baleset áldozata lett 1780, a sebesültek száma 48,502 volt.

Egy másik statisztika szerint ez év január elseje óta az amerikai halottak száma 1642 volt, az ellenség több mint 19,500 ember vesztett.

CSÁVOSSY LEÓ:

TÖRTÉNELMI REGÉNY

— Kitűnő ember — szólt közve a velencei követ. — Abból az időből ismerem, amikor még nem volt szerzetes, hanem Perugia kormányzója.

— Én Csehországban találkoztam vele,, amikor a huszitizmus ellen vette fel csodás szónoklataival, a lelki harcot — mondta a lengyel követ.

— Szerepét rég ismerem — beszélt tovább Hunyadi — és ezért magam kérelmeztem Magyarországra való küldetését, őszentsége azt a reményét nyilvánította kérésemet teljesítő levelében, hogy követe nemcsak a lelkeket fegyverzi fel a török ellen, hanem segítségemre lesz abban is, hogy a nyugati fejedelmektől megkaphassuk a fegyveres harc megvívásához szükséges támogatást. A követ urak sokmindenről szóltak, de egy szót sem arról, hogy megbízóik részéről mire számíthatunk.

A követek zavartan sütötték le szemüket.

—Nyugat fejedelmei keresztények! — emelte fel hangját Hunyadi. — A pápa által meghirdetett keresztes háború az ö érdeküket is szolgálja. Követ urak, kérem válaszukat.

Halk köhécselések hallatszottak, de felelet sehonnan sem érkezett.

— Az én megbízatásom csak addig t,erjed — szólalt meg végül a francia követ, — hogy tájékozódjam a magyarországi helyzetről.

— Mi nagyon kényes körülmények között vagyunk, mi is élet-halál harcot folytatunk — mondotta a lengyel követ, német kollégájára sandítva és elhallgatva, amit a lengyel földre garázdálkodó német lovagrendekről szeretett volna mondani.

— A fővezér ur kérdésére csak felséges fejedelmem külön utasítása alapján nyilatkozhatnék — szabadkozott a német követ.

A többi is hasonlóképp válaszolt.

Az estebéd véget ért. A vendégek szétszéledtek a kertben. Kettesével hármasával ballagó csoportokban taglálták a vacsorán elhangzottakat. Mire a vártoronyban tizet ütött az óra, nyugovóra tértek az est résztvevői. A vendégszobák ablakai sorra elsötétedtek. Már csak a fővezér dolgozószobájának kárpitozott, ives ablakain szűrődött ki fény.

A helyiség padlózatát beborító vastag szőnyegen, gondterhes arccal járt fel-alá Hunyadi meg Szilágyi Mihály.

— Itt voltál, hallottad, — mondta Hunyadi. — Torkukba fulladt a szó, amint arról kellett volna nyilatkozniok, hogy mi lesz a segítő tett?

— Nem lep meg, nem vártam egyebet.

— Magam sem. Csupán rájuk akartam pirítani. A fejedelmek felserkentése Kapisztránra vár. Nehezebb feladat, mint népünket győzni meg, amely készen áll a harcra. A mi dolgunk most megtenni, amit a magunk erejéből lehet. Rád súlyos es dicső szerep betöltése vár, Mihály. Te lész Nándorfehérvár belső erődítményének a parancsnoka.

Szilágyi megilletődötten nézett a sógorára, majd tagadban rázta meg a fejét.

— Megrettentél? — markolt a karjába hevesen Hunyadi.

— Nem rettentem meg, drága Jánosom, sőt büszkévé tesz, hogy a vezéri tudás, katonai erények legjavát kívánó feladatot szánod nekem. De rendelkezem-e én azokkal?

— Ismerlek, tudom, ki vagy. Kemény katona, igazi ember.

— És ha hazaszeretetem, legjobb igyekvésem némiképp

pótolja is talán az igazi rátermettség hiányát, nem szennyez-e téged ismét aljas gyanúsítás, hogy bizalmad épp felém fordul? Nem azt fogják-e majd mondani, hogy “na lám, sógorság, komaság”? ‘ ' ; -— Minderre ügyet se vess. Nagy dolgokról van szó, amelyért a felelősséget viselnünk kell, ha megdobálnak is sárral. Azt pedig én tudom, hogy kire bizhatom a ránk szakadó hadviselés egyik legfontosabb őrhelyét. Nándorfehérvárt kell megvédenünk! Ha sikerül, ott porlik szét a szultán ármádiája s ha nem sikerül, végigözönli az országot. Akkor mi elveszünk és velünk együtt az egész keresztény világ.

— Ezt veled vallom én is, de ahhoz nem elég a jószándék, sem a halált megvető bátorság oly hatalmas és romboló tűzfegyverekkel rendelkező hadsereggel szemben, mint Mohamedé.

— Még van némi időnk s azt ki íogom használni, hogy ne legyünk készületlenek a támadóval szemben. Át akarom szervezni az egész hadsereget. A nehézkes páncélos lovas seregek korszaka leáldozóban van és előtérbe lép a gyalogság szerepe. Ha megfigyeled: a gyalogság egymás után porolja ki a páncélosok nadrágját. Az angol Íjászok megfutamitják a franciákat, a cseh husziták óriási vereséget mérnek a németekre, a svájciak pedig a burgundiakat sújtják porig diadalmas galogságukkal. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy lovasságra nincs szükség többé. Sőt! Csak á könnyűvé, mozgékonnyá kell tenni, mint régen volt. De a leghatékonyabb erő, amelyre az előbb magad is céloztál, a tüzérség. Könnyen mozgatható tábori tüzérségről kell gondoskodnunk, amely mindenüvé követni tudja a sereget. A jövő háborújában egyre döntőbb szerephez iutnak a tűzfegyverek. Azt akarom, hogy páratlanul vitéz gyalogos hadseregünk támadó akcióit a tábori tüzérség támogatásával hajthassa végre.

— Igen, igen, tüzérségre van szükség meg szálfegyveres, puskás gyalogságra. Azé a jövő!

— Az uj harcmód követelményeinek megfelelő hadsereget csak az ország központosításával teremthetjük meg. Három évtized alatt több mint húsz hadjáratban tanultam meg, hogy az önös meg partikuláris érdekeket követő főurakra nem alapozhatom terveimet. Önkényeskedésekkel nem lehet lelki egységbe forrasztani a hadsereget, nekünk pedig jól felfegyverzett, jól kiképzett és egységes irányítás alatt lévő állandó — érted? — állandó hadseregre van szükségünk.

— De mikor tudunk mi kétszázezer főnyi hadsereget felállítani és felfegyverezni?

— Soha, Mihály! De a magyar katona harci erényei, a haláltmegvető bátorság, küzdőképesség, istenhittel párosult hazaszeretet oly erőtöbbletet jelentenek, amelyekkel a szörnyű túlerő felett is diadalmaskodhatunk, ha a vezető helyeket kötelességüket híven teljesítő, talpig férfiak töltik be, aminőnek téged tudlak, Mihály. Ne ellenkezz, mert a tisztesség, amelyre kiszemeltelek, talán végedet hozza vagy a halálnál is rosszabb török börtönt, megkinoztatást, stb.

Sógora szemébe nézett keményen:

— És most felelj! Vállalod-e Nándorfehérvár belső védelmét?

— A te irányításod mellett mindhalálig! — felelte Szilágyi súlyosan.

ív.

Bizánciból már közel két éve Isztanbul lett és az őskeresztény fellegvár kecsesen Ívelő tornyain a pogány-oszmán félholdas lobogó lengett.

Európa megrendültén figyelt.

Mi lesz? Mit hoz a jövő?

Az Allah-hadsereg olyan hatalmas, hogy meghódíthatja Magyarországot, Németországot, Olaszországot és a Pirenneusokig feldúlhatja, a végigrabolhatja és felperzselheti a nyugati világot.

És a Vatikán? Lehetséges az, hogy a pogányság diadalt arasson Jézus Krisztus földi helytartósága fölött? A keresztény világ eltűri, hogy a pokol ördögei győzelmi tort ülhesse-.; nek a ledöntött kereszt helyén? Hogy elhamvadjon, elporladjon mindaz,, ami isteni fenséget, erkölcsöt, kultúrát jelent?

A győzelem)ttas szultán kielégíthetetlen farkasétvágyát Szerbia felduiásával akarja enyhíteni. Brankovics szerb despota lealázó szolgai hódolatáról biztosítja a török császárt, de az nem érzelgős. A diplomáciai érintkezésben szokatlan, pallérozatlanul goromba a válasza: Brankovics azonnal takarodjék ki Szerbiából! Szerbia is a török birodalom vazallus-birtoka! A százszor megbántott és ezerszer elárult Hunyadi nyújt jazojajspiu so >{eupp[eA qaazs 7jnuiaaejmTBtf v tas'asjtiíassjoXS kilométeren át üldözi, veri, szecskázza a török haderőt és a hadi művészet leghámulatraméltóbb módszerével tisztítja meg nemcsak az egész Ai-Duna környékét az ellenségtől, de felszabadítja Szerbiát, Ruméniát, Albániát és Boszniát a török invázió béklyóitól . . .

II. Mohamed tetterős. vaskaratu szultán, talán túl önért zetes is. Eleme a harc. Életcélja a hódítás, birodalma növelése.

A szerbiai kudarc mélyen az elevenébe vág. Elhatározza, hogy Magyarország meghódítása nem tűrhet késedelmet. A nándorfehérvári végvár az első lépés ... De ez mindent jelent. Ez a Duna-Száva védelmében emelt vár egyúttal Európa kapuja!

Egyedül a pápa nézi éber szemmel a közelgő sötét viharfelhőket. Sürgető levelet intéz valamennyi keresztény állam uralkodójához.

És mi az eredmény?

III. Frigyes, német-római császár összehívja ugyan a birodalmi gyűlést Regensburgba, de azon ő maga sem jelenik meg.

Vitéz János. Magyarország követe, drámai erejű szónoklattal igyekszik lehúzni a fejedelmek tespedő lelkiismeretét.

Újabb konferencia Frankfurtban. Már a tanácskozások elején keserű meglepetés éri a fejedelmeket, de főként a tudós magvar delegátust, Vitéz Jánost. Kiderül, hogy Genua és Velence szégyenszemre titokban lepaktált a török szultánnal. Ezek úgy látszik, végképp a kalmár szellem rabjai: Kizárólag a levantei érdekek csiklandozzák őket. Egyedüli földi és földöntúli boldogságuk a földközitengeri szigetvilág kikötőinek és kereskedelmi útjainak kézentartása. Törődnek is ezek azzal, hogy a török hübérreseivé teszi a balkáni országokat és rabszolgaként hajtja el népeit! Az sem érdekli őket túlságosan, hogy Magyarországot, a kereszténység védőpajzsát és bástyáját rabigába kény szer itheti-e vagy sem az isztanbuli moloh? . . .

Bűnös közöny!

A frankfurti gyűlésnek mégis akad egy reménytadó mozzanata. Első Ízben jelent meg azon Kapisztrán János ferencrendi atya, aki pápai küldetésben Németországban és Ausztriában óriási tömegek előtt tartott szónoklataival hódította meg a lelkeket és határtalan népszerűségre tett szert. A szürkereverendős, egyszerű szerzetes Szent Ferenc szerénységével, szinte észrevétlenül húzódott meg az utolsó padsorban. Őszbe vegyülő, tonzurás gesztenyebarna haja nemes vonalú arcot vett körül. Gondolkodó tekintetéből szelídség sugárzott. Végighallgatta a huza-vonázó és lényeket kerülgető fecsegéseket. Aztán felszólalásra jelentkezett. Hangja érces, előadása póztalanul természetes, érvelése fordulatokban gazdag és megragadó. Szónoki nyelvének könnyedsége, közvetlensége és hajlékonysága úgy vonzotta magához hallgatósága figyelmét, mint a mágnes a hozzá tapadó tüt. Pillanatok alatt kibontakozott káprázatos egyénisége! Ügyesen mérlegelte az eshetőségeket, észrevételekre, érzésekre építette fel lenyűgözőn logikus szónoklatát. Mély hangja mind ércesebben zengett, amint elmés ötletességgel, keresetlen elevenséggel, dinamikus fordulatossággal és elbűvölő akaraterővel fújta meg a riadót . . .

A riadót, amely utolsó harsonája a dübörgő végveszélynek.

Előbb a megernyedt keresztényi energiát ostorozta krisztusi korbáccsal, majd a nyugati fejedelmek tunya tétlenségét korholta szónoki hévvel:

(Folytatjuk)