Szabad Sajtó, 1966 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-06 / 1. szám

8-IK OLDAL SZABAD SAJTÓ Thursday, January 6, 1966 I- KLÁR ZOLTÁN TEMETÉSE NEW YORK. - Dr. Kiár Zoltánt, Az Ember hetilap ki­adó szerkesztőjét, az önképző Egylet, melynek sok éven át tevékeny tagja volt, saját ha­lottjának tekinti és kegyelete jeléül az egylet temetőrész­legében díszsírhelyet jelölt ki részére, amelyben csütörtökön nagyszámú magyar és ameri­kai barátok és tisztelők rész­vételével helyezték örök nyu­galomra. Gyászolják: özvegye, fia Tibor, aki a U. S. hadsere­gének kötelékében Németor­szágban teljesít szolgálatot, és leánya. Kiár Zoltán orvosi hivatása mellett már az óhazában élénk politikai és újságírói tevé­kenységet fejtett ki, harcos újságíró és szerkesztő volt, valóságos irtóhadjáratot foly­tatott úgy a kommunista, mint a nyilas szélsőségesek, de még a “felszabadító” oro­szok terroruralma ellen is. A nyilas-náci borzalmakat a mauthauseni koncentrációs táborban vészelte át, ahol or­vosi beosztást kapott és sok politikai fogolytársának éle­tét sikerült megmentenie. A háború után Párison át érke­zett New Yorkba, itt nem­sokára átvette Az Ember szer­kesztését. Harcos közéleti fér­fiú volt egész életében, az ma­radt utolsó percéig. Jó éviik volt az ital kedveinek WASHINGTON. — Még nincs készen az 1965. évi ital­statisztika, de illetékes helye­ken már tudnak annyit, hogy egy kis beszámolót adhatnak az ital barátainak múlt évi teljesítményükről. 1965. Újév napjától Szilveszter éjjeléig amerikai férfiak és nők (és gyerekek. ..) 290 millió gal­lon szeszesitalt fogyasztottak; körülbelül 15 millió gallonnal többet, mint 1964-ben. 1964 rekord év volt, 1965-ben az amerikai italbarátok túlhalad­tak minden korábbi rekordot. És ez hat és fél billió dollár­jukba került. Tíz év óta min­den évben többet és többet ittunk és a statisztikusok rá­mutatnak arra, hogy a sze­szesital fogyasztás tiz év alatt háromszorosan meghaladta a népszaporulatot. A statisztika itallapjának élén állnak: a vodka, az 50-es évek óta 700 százalékos emel­kedéssel, és a Scotch, melynek fogyasztása 130 százalékkal emelkedett. Egyre több bort és sört, magasabb (gazda­gabb) társadalmi körökben egyre több pezsgőt isznak az amerikaiak. És sok alkoholt esznek is, mert sokféle inyenc­­falatot jókora adag alkohollal tesznek élvezetesebbé... * * * Miért ez az ivási rekord? A statisztikusok átadják a szót a szociális és gazdasági szak­értőknek: feleljenek ők erre a kérdésre! íme, ezt felelik sorjában: 1. A fő okot mindenesetre a mostani gazdasági fellendü­lésben, meglehetősen általános pénzbőségben kell keresni. Az ital pénzbe kerül, kinek ke­vés pénzbe, kinek sok pénzbe, kinek minden pénzébe.. . Köz­­bevetőleg megjegyzi a statisz­tikus: Megbízható becslés sze­rint a 10,000 dollárnál több jövedelemmel rendelkező csa­ládok 87 százaléka iszik, köny­­nyebb vagy nehezebb italt. 2. A farmok elnéptelened­nek, a városok és különösen a külvárosok népessége egy­re növekszik. És a városi élet­nek tipikus jelensége az italo­zás. Városi otthonokban a va­csora szinte törvényszerűen itallal kezdődik, külvárosi ott­honokban szabály a hétvégi party, mely cocktaillel kezdő­dik és olykor rosszul végző­dik. Kérdéses, hogy a városi élet erősebb üteme hozzájárul-e az alkoholfogyasztás növekedé­séhez. Azt mindenesetre bizo­nyosra lehet venni, hogy a mozi és a televízió szerepet játszik ebben; az emberek utánozzák azokat, akikre tisz­telettel vagy rokonszenvvel tekintenek fel. És azok a jó­képű urak és hölgyek, akiket a filmen és a TV tükrében látunk, nem vetik meg a finom italt. Ámbár sokszor az a be­nyomásunk, az a gyanúnk tá­mad, hogy az italozó színját­szók vizet isznak ... Tény az, hogy a városi nép közt több italos akad, mint a farmokon. 3. Egyre több szabad ide­jük van az embereknek, főleg a nagy iparok szervezett mun­kásainak, és több idő jut szó­rakozásra, mozira, zenei és művészeti élvezetre, sport­mérkőzések látogatására, ki­rándulásra és — italozásra. 4. Az erősebb és a gyengébb nem közé emelt sorompók las­­san-lassan ledőlnek. Egyenjo­gúság minden téren a kor uj törvénye, parancsa. Régebben az ivás, főleg az erős szeszes­italok ivása valósággal férfi előjog volt, ma — a második világháború óta — a nők nem sokkal maradnak el a férfiak mögött. Azt mondja a statisz­tikus; Húsz év előtt a felnőtt nőknek fele ivott, most há­romnegyedük iszik. 5. Uj életforma, uj szokás honosodik meg mindinkább: szórakozás, party otthon, ét­kezés házon kívül. És otthoni party ital nélkül elképzelhe­tetlen. Persze az éttermekben is cocktail a vacsora beveze­tője. Ezt a franciáktól tanul­tuk; ők apéritifnek nevezik az étkezésre előkészítő italt. 6. A légi forgalom növeke­dése is szerepet játszik az ita­lozásban. Az első osztály uta­sainak cocktaillel kedvesked­nek a csinos kisérőhölgyek — sokszor már a reggeli órák­ban. HALLOTTA... . . . hogy a New York kikötő­jében álló Szabadságszobor — a francia nemzet ajándéka az amerikai nemzetnek — nem eredeti szoboralkotás, hanem nagyobbitott mása annak a Szabadságszobornak, amely a Pont de Passy párisi Szájná­didon áll. Az utcának, amely ehhez a hídhoz vezet, uj neve van két év óta: Avenue du Président Kennedy. . . . hogy Margaret angol her­cegnő megvallotta Leonard Bernsteinnek, hogy ő a szim­fonikus zenét azért nem sze­reti, mert annak ütemére nem lehet táncolni . . . hogy ha üzletben nemzeti lobogót vásárolunk, az éppen úgy, mint minden más áru, forgalmi adó alá esik. Csak New York államban és New York városban van forgalmi adó mentesség. dono aniikas Páratlanul szépnek ígérkező 21 napos Good Will Ambassador társasutazása Magyarországra JMIIIS 6-tól JUNIUS 27-ig • REPÜLŐGÉP VITELDÍJ NEW YORK - BUDAPEST ÉS VISSZA .............................................$426.00 • REPÜLŐGÉP VITELDÍJ CLEVELAND - BUDA PEST ÉS VISSZA .............................................$480.50 • A LEGGYORSABB JET REPÜLŐGÉPPEL UTAZUNK. A KLM TÁRSASÁGGAL. • AMSZTERDAMBÓL IS JET GÉPEN FOLYTATJUK UTUNKAT. RÖVID 45 PERC PIHENŐ UTÁN. KÉSŐ ESTE VAGY HARMADNAP HELYETT. MÁR MÁSNAP DÉLBEN BUDAPESTEN LESZÜNK. • A TÁRSASUTAZÁSUNKON RÉSZTVEVŐK MAGYARORSZÁGBÓL ELLÁTOGATHATNAK MÁS ORSZÁGOKBA. PÉLDÁUL CSEHSZLOVÁKIÁBA. ERDÉLY-ROMÁNIÁBA. STB. • MAGYARORSZÁGON UTASAINK SZÁMÁRA VIDÉKI KIRÁNDULÁSOKAT IS RENDEZÜNK. • ÚTKÖZBEN RÖVID KIRÁNDULÁSOKAT LEHET TENNI EURÓPAI NAGYVÁROSOKBA, MINT: RÓMA. FRANKURT. BÉCS, PARIS. BRÜSSZEL, LONDON, AMSTERDAM, STB.—KÜLÖN VITEL DÍJ NÉLKÜL ÉS ONNAN HAZAREPÜLÉSÉRT SEM KELL KÜLÖN FIZETNI. • VISSZAUTAZÁSRA VÁLOGATHATNAK A KÖVETKEZŐ NAPOK KÖZÖTT: JUNIUS 20, 21. 22. 23 és 27. ♦ ♦ ♦ SEMMIFÉLE EGYLETI TAGSÁG NEM SZÜKSÉGES AJEGYMELLETTSEMMITSEM KELL VÁSÁROLNI ♦ ♦ ♦ VAGJA KI ÉS KÜLDJE BE EZT A SZELVÉNYT MR. ANDREW DONO 2781 East 127ih Street Cleveland. Ohio 44120 — Telefon: LO 1-0824 Én csatlakozni óhajtok a 21 napos Good Will társasutazáshoz Magyar­­országra és kérek részletes felvilágositást. Név: ...................................................................................................................................... Cim: ....................................................................................................................................... Város: ......................................................................... Zip Code szám:................. . v» ■ rare iirararararerararare nrararare. r rarararereararare^^rarereararararere.vjararararararerarararara űrarererarerere-rerarererarerer1 * ararerarararararerare: ararararararararararerere re arararara rararare tű arat Többe kerül, de nem drágább?... WASHINGTON. - Minde­nért, vagy legalábbis majd­nem mindenért, amit szükség­leteink fedezésére vásárolunk, dolgoznunk kell. Ezért a mun­kaügyi minisztériumnak az árak alakulását figyelő osz­tálya s annak vezetője Mrs, Ethel D. Hoover nem azt fi­gyeli, a múltban, a jelenben és a jövő előrevetett árnyéká­ban, hogy bizonyos portéka mennyi dollárba és centbe ke­rült régen, menyibe kerül ma és mennyibe fog kerülni hol­nap, hanem azt figyeli, hogy mennyi munka annak az ára. Helyes módszer ez, hiszen a dollár-cent ár nem mindig párhuzamos a munka-árral Példaképpen a minisztériumi figyelők a vaj árát követik régtől máig. íme, igy alakul­tak a cent-árak: Egy font vaj ára 1800-ban 13 cent volt, 1851-ben 15 cent, 1865-ben (polgárháború) ‘ 40 cent, 1880-ban 21 cent, 1913- ban 38 cent, 1918-ban (hábo­rú) 58 cent, 1922-ben 50 cent, 1948-ban (háború után sza­badpiacon) 87 cent, ma 78 cent. Ma pontosan hatszor­­annyiba kerül, mint került 165 évvel ezelőtt. Csakugyan ennyivel, ennyire drágult? — kérdi a hivatalos figyelő és mindjárt felel is: A vaj ma nem drágább, mint volt 1800- ban, mert ma kevesebb mun­ka az ára. 1800-tól mostanáig a munkabérek és a fizetések és egyéb jövedelmek (nem mind...) nagyobb mértékben emelkedtek, mint a vaj cen­tekben kifejezett ára. * * * Ez az összehasonlító ár-soro­zat még egyebet is elárul. Első tekintetre mutatja, hogy az árak állandó lassú emelkedés­ben vannak s az emelkedés üteme csak rendkívüli, hábo­rús időben ver viharosabban, emlékeztetve a földrengésjel­ző készülék görbéjének ma­gasugrására. így a megélhe­tés költségei, dollárban és centben, örökösen emelked­nek, a dollárok és centek vá­sárlóereje zsugorodik. Ha min­denki jövedelme mindenkor kiegyenlítené az árdráguláso­kat, ezt a folyamatot termé­szetesnek, normálisnak vagy akármi más szóval elfogadha­tónak kellene mondanunk. De Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése utolsó ülését tartotta New Yorkban. nem igy van. Milliókra megy azoknak az amerikaiaknak a száma, akiknek munkajöve­delme vagy nyugdija nem kö­veti az áremelkedéseket s ezért a drágulást komoly gaz­dasági, nemzeti problémának kell tekinteni. A folytonos — 35 év óta át­lag évi 1,4 százalékos — drá­gulás érzékenyen sújtja a ki­sebb jövedelmű, hivatalosan szegénynek minősített csalá­dokat, minden tiz család kö­zül kettőt (az 1963. évi ada­tok szerint). Ez nyugtalanító számadat, annak ellenére, hogy a korábbi évekkel szem­ben javulást mutat: 1949-ben a hivatalosan szegény csalá­dok számaránya nagyobb volt, minden három család közül egy ebbe a kategóriába tarto­zott. A szegénynek minősíthető család háztartásában, költség­­vetésében minden cent számit. Villámszerűén megvilágítja ezt a most sokmillió otthon­ban szóbeszéd és megvitatás tárgyát képező “Medicare B” biztosítás. Ez az önkéntes or­vosi biztosítás, amelynek di­ja havi 3 dollár. Olcsósága el­lenére milliók nem veszik igénybe és sokan közülük megmondták, hogy miért nem állnak be ebbe a rendkívül kedvező biztosításba: Azért, mert a havi 3 dollárt nem nél­külözhetik! A hivatalos sze­gényekről nem szabad meg­feledkezni, amikor teljes jog­gal rámutathatunk arra, hogy a UAW és a USW és a többi nagy uniók tagjainak nincsen okuk panaszra, ők a 78 centes vajat kevesebb munkáért kap­ják, mint régmúlt idők mun­kásai a 13 centes vajat. * * * És hogyan vélekedjünk az állandó áremelkedésekről — magasabb szempontból, széle­sebb távlatból? Igen érdekes kérdés, hogy a nemzeti gazda­ság szempontjából mi a drá­gulás jelentősége. Korunk egyik kiemelkedő gazdasági tudósa, a nemrég elhunyt Sumner Slichter, a Harvard Egyetem tanára, azt hirdette, hogy mérsékelt drágulás szük­séges és hasznos, amennyiben ez az ára a nemzeti gazdaság növekedésének. Persze nem mindegyik elismert gazdasági szakértő vallja ezt az elvet. Mindenesetre ismételni kell e szavakat: “mérsékelt drágu­lás”. Mértéktelen drágulás nemcsak a hivatalos szegénye­ket sújtja, hanem egyre szé­lesebb rétegeket, a módosabb családokat is. Az amerikai drágulási tem­pót (évi 1,4 százalék) hason­lítsuk össze más országokban mutatkozó áralakulásokkal. A drágulás mértéke az újabb években 2,1 százalék volt Nyugat-Németországban, 2,9 százalék Japánban, 3 százalék Angliában, 4,4 százalék Fran­ciaországban, 22,4 százalék Argentínában és — 27,6 szá­zalék Brazíliában. Az ameri­kai helyzetnél kedvezőbbet csak kisebb országokban je­gyeztek fel; Guatemala, Ve­nezuela, El Salvador, Luxem­burg. A nyugtalanító vonalat a francia 4,4 százalék és az argentínai 22,4 százalék közt kell megvonni. * * * Amerikában a helyzet négy év óta, legalábbis mostanig, nagyjában változatlan. Ez a szótári mértékkel mérve szür­ke szó a gazdasági életben valósággal varázslatos erejű: azt jelenti, hogy a terrydő, a fogyasztóba vevő, az eladó bé­kés együttélésben vannak, egyik sem gazdagodik másik rovására. Csak a legutóbbi hó­napokban mutatkozott férni idegesség, bizonytalanság a piacon, egyes szükségleti cik­kek (marha- és sertéshús, ke­nyér, stb.) árai ágaskodni kezdtek. Sokan, szakértők itt, politikusok ott, a négy éves nagy fellendülés elernyedésé­től tartanak s az Amerika pénzforgalmát szabályozó Fe­deral Reserve Board ezért jó­nak látta a dollárözön lecsapo­­lását a kamatláb felemelése utján. Drágább hitel, kevesebb pénz kevesebb termelést és kevesebb fogyasztást jelent, érthető tehát, hogy úgy poli­tikai körökben (a Fehér Ház­ban is), mint gazdasági kö­rökben erőteljes pro és kont­ra nyilatkozatok hangzottak el, de — a Federal Reserve Board megmaradt álláspont­jánál és megmaradt álláspont­jának és rendelkezésének kö­vetkezménye : a magasabb ka­matláb, mint fékező financiá­lis erő. Hogy a pro vagy a kontra apostolainak van-e iga­zuk, azt ma még nem lehet eldönteni, de tény az, hogy a gazdasági élet változhatat­­lan törvénye szerint (prospe­rity mindig inflációs veszély magvát hordja magában) az uj évben a dollár vásárlóere­jének csekély mértékű lemor­zsolódásával kell számolni. December 28-án, 900 éves lesz, a hires angliai Westminster Abbey. OLCSÓBBAN ÉS GYORSABBAN MEGYÜNK A KLM LEGMODERNEBB JET GÉPJÉN Amikor legszebb MAGYARORSZÁG, akkor leszünk mi ott! CSATLAKOZZÉK HOZZÁNK! a a a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents