Szabad Sajtó, 1966 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-18 / 33. szám

6, OLDAL ~T ' ' "" '___________________________________________________ _____SZABAD SÁJTő Összeesküvők kerestetnek NEW YORK ES CONNECTICUT MAGYARJAI, FIGYELEM! Augusztus 20.-án Szent1 István napján délután 6 óra­kor sokat Ígérő szórakozás' adódik minden magyar szá­mára a Connecticut állam­ban lévő Prospect község Cooke streeti Volmar’s Grove futbalpályáján. Miss Connec­ticut, Miss Prospect és Miss Soap Box Derby jelenlété-1 ben itt és ekkor mérik össze erejüket a newyorki Hungá­ria és a Torrington-Waterbu­­ry All Stars labdarugó csa­patai. Előtte, délután 4 órakor a “B” csapatok mérkőznek. A futbaltornák után este 8 óra­kor Waterburyben, a North Main Street 1181 szám alatt lévő Turn Hallban táncmu­latság lesz, még pedig a né­met sógorok rendezésében és bajor stílusban. Hopszassza, hopszassza, juhé! A két mér­kőzésre a belépődíj 1 dollár 50 cent, diákoknak 1 dollár. A gyerekek nem fizetnek. A táncmulatság antréja$ 2.50, de ebbe már a gyomor örö­meinek az árai is bele van­nak számítva. Mindenki any­­nyit eltet, amennyit akar. A Hungária csapatát a newyorki Hungarian Reform­ed Church esperes lelkésze: Csordás Gábor nagy tiszt ele­­:tü ur vezeti. Ő kért meg ar­ra, hogy noszogassam egy ki­csit a magyarokat, jöjjenek ei erre a sport- és társadalmi eseményre. Már hogyne no­szogatnám, amikor olyan ki­váló magyar kéri, mint Csor­dás nagytiszteletü ur. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy én is ott leszek. Akár azt is Írhatnám, hogy ÉN. Mert ki látott már olyan futbalkapust, akii rj f/etl {i mérkőzésen 29 gólt engedett be a kapujába. Igaz, már ré­gen történt, még Magyaror­szágon. Az újságírók kapu­ját. védtem a színészek ellen. Hozzá igen derekasan. Szó se róla, állandóan kaptam az erősítést. Hordták a fröccsö­­ket, annyira hordták, hogy a mérkőzés végére már akkor ■sem emlékeztem. Késeibb mondták, hogy 29:8 arány­ban kikaptunk, de csak azért, mert a színészek kapusa csak szinészszfröccsöt ivott: szó­davizet, ■— tisztán. Sajnál­hatják, hogy ezúttal nem óh leszek a kapus, viszont azért megcsodálhatnak. Ingyen. Mellesleg szólva, ezen a té­ren Csordás nagytiszteletü ur is ritka jelenség. Pap létére is rúgta a labdát Poughkeepsieben. (Zárójel­ben hozzáteszem, hogy nem sokkal jobb eredménnyel, mint jó magam.) E'rre azt mondja Takács Ernő, a Torrington- Waterbu­­ry egyik legnagyobb remény­sége, az egyébként is kitűnő védőjátékos, hogy abban az időben, amikor még a bagod­sikerre, mezítláb és a marha­­legelőn, a kapujukat a kato­likus káplán védte és a csa­társort az AVO hadnagya irányította. A szentéletü fér­fit, mármint a káplán urat a járási párttitkár még üdvö­zölte is. Szószerint igy: — . . ., végül üdvözlöm a klerikális reakció igen tisz­telt képviselőjét, a tisztelem dő káplán urat. Nagy gőzfej lehetett a párttitkár elvtárs. Hogy tévedés ne essék, nem én, nem is a nagytiszte­letü ur, vagy Takács Ernő a legnagyobb és a legvonzóbb számok, hanem Takács Imre, aki a múlt hónapban járt odahaza, Magyarországon, de hamar kiutasították. Ál­lítólag azért, mert nem ette meg a mákosrétest. De ez csak olyan hiábavaló beszéd. Az igazat majd ő mondja el a tetthelyen, vagyis a báli vacsoraközben. Én beharan­­gozóul csak arra utalok, hogy nincs a világnak még egy magyarja, aki olyan cifrán, olyan gyönyörűen tudná szid­ni a dicsőséges hazai rend­szert, mint ő Némi zamat kedvéért olykor elkeríti a ponciusát minden kommunis­tának, akit eddig erre a ke­serves világra szült az a ked­ves jó édesanyja. Érdemes lesz meghallgatni. Ha parasz­ti fajtám életének az Írója lennék, egyik hősöm Takács! Imre lenne. A másik a 76 esz­tendős Hőgye bácsi. Őt is meghívtam Prospectbe. — El is megyek, — mond­ta, — ha az a szomorú szer­kesztő ur is ott lesz, aki min­dig olyan bubánatos cikkeket ir. — Miért, — kérdeztem, — mit akar a szerkesztő úrtól? — Póldálodzni szeretnék neki. — Minek? — Hát csak annak okából, hogy olykor igen elanyátlar nodik a cikkeiben. Úgy ir, mint akinek nem jutott krumplifőd. — Aztán mirőn példálódz­­na neki? — Hát a literes üvegről, amely félig van pálinkával. Ö biztosan azt mondaná, hogy az üveg félig már üres, ma­gam meg azt tartanám, hogy félig még tele van. Hiszen tudom, hogy egyre megy a dolog, de miért ne lenne fé­lig tele, amikor igy is lehet. Hát filozofálni aztán tud Andris bácsi. Magyar parasz­ti bölcsességét tanítani kelle­ne az iskolákban. Ha már igyis-ugyis min­­dekit invitálok, Homoki Er­­szébetet is megkérem, hogy jöjjön el New Yorkból. Akár lelki klinikát is tarthat, hi­szem ez a szakmája. A Mor­­risban lakozó Bócza Elek bá­tyám úgyis régen tudni sze­retné, hogy ä 63 esztendős Trézsi nénémből hogyan le­hetne három 21 éves fehér­népet csinálni. Szóval váltani szeretne az öreg. Erre azt mondhatná Homoki Erzsé­bet, hogy az ilyesminek sem­mi köze a lelki tanácsadás­hoz. Holott dehogy nincsen. Elek bátyámnak igen nagy lelki mengmyuvásra szolgál­na, ha tudná a módját. Szóval csak jöjjön el, kedves Homo­ki Erzsébet azzal az életvi­dám, bokorugró természeté­ve. Waterburyba, a vasútál­lomásra akár érte is megyek, ha telefonál előbb. (Hívó­szám: Torrington, Conn. 482- 8005.) Persze, a helybelieket is hí­vom. Máriássy Barni, Né­meth Kálmán, Műik Feri, Ta­­labér Pista, Vida Jóska, Sipos Dömi, Klemen! Bandi, Fad­­gyas komám, Szőke Miska, miniszter Karvajszky, Mar­­csók Bandi, meg a többiek, gyertek el mind, asszonyos­tól, gyerekestől. Aki ott lesz, arról mind Írok az újságba, csak a nyakamat ki ne törjé­tek később. Nagytiszteletü Ferenczy Pál uram, nem ártana a bridgeportiakat is megmoz­gatni egy kicsit és maguk is ott Wallingfordban: Ujfalu­­sy és Szegedi uraimék, meg ti is Kedves Gubek János, szedjétek össze a magyaro­kat és gyertek. Császár uram Warenvilleben, ki a kuckó­ból. Akkorákat nevethet, hogy belereng az a helyes kis pocakja. Az otthon járt magyarok uj vicceket is hoz­tak. Kettőt elmondok csaloga­­tónak. A rendőrórmester eivtárs Múlt kedden gyenge föld- i engés volt Budapesten kör­nyékién a fővárostól délre. A földrengést észlelték Taksony­ban, Zuglón, Csepelen, Sörök­sáron és Kőbányán. * * * Kállai Gyula a Miniszterta náies elnöke az Országíháeban fogadta Maurice Couve de Murville francia külügymi­nisztert és kíséretét. A fo­gadtatáson résztvett Péter János külügyminiszter, Szilá gyi Béla külügyminiszter he­lyettes és Valko Márton pári­­u magyar nagykövet. A fran­cia külügyminiszter a buda­pesti francia követség épüle­tében egyik este dicsvacsorán látta vendégül Kállait. * * * Dr. Járdányi Pál, a kiváló zeneszerző, a Magyar Tudo­mányos Akadémia népzeneku­tató csoportjának osztály veze­tője hosszas betegség után meghalt. Mindössze 46 éves volt. * * * A Velencei-tó és környékén hatalmas üdülőtelepek építé­sét tervezik a turista-forga­bemegy a százados elvtárshoz és megkérdi tőle, hogy az Ave Mária rokona-e az Ave Cézárnak. — Miért kérdi — Körözik talál a gimnázium előtt. Azt kérdi az egyik a másiktól, hogy tudod-e, hogyan Írják a gimnáziumot. Dehogy tud­ja. Megszólal erre az előbbi: — Gyere, akkor vigyük a hallottat a posta elé. Aztán Károlyi Gyuszi, meg Darázs uram Winstedben: összeszedni a magyarokat, az­tán gyerünk. Végül azokat invitálom, akik még nem vettek részt semmit éle ös szeeskü vésben, de van hajlandóságuk hozzá. Már az izgalom kedvéért is. Ha már ennyire együtt le­szünk a német sógorokkal, el­­dönthetnénk a hazaiak jövő­jét. Mivel Habsburg Ottót, a volt trónörököst haza enged­ték Ausztriába, alighanem hamarosan ő lesz a köztársa­sági elnök. Ha Kádár Jánost megválasztanánk melléje al­­elnöknek, gyerekjáték volna visszaállítani a volt Ostzrák- Magyar Monarchiáit. Kádé.r Jánostól nem kellene félni. Nem lenne nagyobb hatalma, mint Szukáménak, Indonézia elnökének van Hzuhartó, a vasöklü tábornok mellett. Te­hát tettre magyarok. Befejezésül dicsekszem egy kicsit. Aki a zelmondpttaknál tud mulattatóbb programot, élvezetesebbet és jobbat, megeszem Kruscsev mester­nek azt a cipőjét, amellyel az Egyesült Nemzetek köz­gyűlésén az asztalt verte. Csak kérjék el tőle . . . BOGNÁR JÓZSEF lom növelése céljából. Az agárdi vitorlástelep te­raszáról jól látható az egész környék, a vadregényes ná­das, a tó felett keringő sok szer vizimadár., a tavon á vi­harral küszködő vitorlás, * egy vízibusz is, amely törté netesen zuhogó esőben vitt tu listáikat a közeli Szúnyog-szi­get halászcsárdájába, ebédre. A tó északi partján, Pákozd alatt tízezer személyes üdülő telep épül, vendéglátó kombi nátokkal, üzleti, hálózattal. A partvédelem is megkezdődött: Agárd és Gárdony között két ás fél kilométer hosszúság ban már betonfal védi a par­tot, A nádas egy részét is feltöltik, anélkül, hogy a ma­­dárrezervát úrnőt, ezt a védett területet kisebbítenék. A köz­műfejlesztéssel e gy időben a tó déli partján horgásztanyá­kat i-s építenek, korszerű stí­lusban. AL-SZERELEM TOKIO. — A Kájoto köze­lében lévő Biwa-tavon roman­tikus hajlamú fiatalemberek csónakot bérelhetnek, melyek­hez szép lányok is tartoznak. A csónakokat bérbeadó válla­lat ezt a reklám-feliratot he­­yezte el a csónakházban: “Viselkedjen úgy, mintha kisérőnője és maga szerelmes­pár lennének!’* A beavatottak azonban tud­ják, hogy csak teoretikus ér­telemben szabad úgy viselked­ni, mintha szerelmespár ülne a csónakban, mert a kisérő hölgyeknek joguk van — és ilyen kiképzésben is részesül­tek — a túlzottan tolakodó és illetlenül viselkedő fiatalembe­reket a vízbe dobni. A KUBAIAK ÉRDEKÉBEN WASHINGTON — Az ad­minisztráció uj javaslata a kongresszus előtt: adják meg a kubai menekülteknek az ál­landó letelepedési minősítést, hogy később amerikai állam­polgárokká váljanak. \| tenyédi válogatottat vitte Johnson elnök a Fehér Házban beszélget Harold Wilson angol miniszterelnökkel. Apró hírek az óhazából Thursday, Aug. 18., 1966 Egy magányos tűzoltó még oltja a parazsat, amely megmaradt Clevelandban egy tánchall felgyuj­­tása után. A csúcskonferencia után is tovább tart a huzakodás a tömb-szövetségesek között BUKAREST, Románia. — A királyi palota előtt a ro­mán fővárosban, melyet je­lenleg a román államtanács foglal el, hat “Tcbaiika”-limu­­zine állott meg. Európa vörös vezéreit hozták, párt és kor­mányfőklet, kül és hadügymi­nisztereket, a “Varsói Pak­tum” csucs-konf erenciáj ára. Negyven perccel az érke­zés után, Novotny, a csehszlo­vák főnök félig futva érke­zett vissza a parkolóhelyre és láthatóan feldühödve szállt ismét a “Tehaiká”-jába. Utá­na a többi delegáció is egy­másután elhagyta a királyi palotában székelő konferen­ciát. Csak a szovjet delegátu­sok tartottak ki a házigazdá­nál, Ceausescu, a román kom­munista párt vezérénél. Csak három óra múlva in­tézkedett Brezhnev, szovjet párt-főtitkára, hogy ugyan-, csak “Tehaika” kocsija elő­­állijon, míg a kíséretében levő Ceausescu egy Mercedes 600 autóba szállt, A keleteurópai NATO, : a Vársói Paktum, ismét a maga csatasorába akarta állítani a blokktörő Römániát.- De a román párt-titkár Ceausescu keményen kitartott amellett, amit de Gaulle egy héttel azelőtt Moszkvában javasolt: — Európa államai, ahe­lyett, hogy mozdulatlan ka­tonai tömbökbe merevedje­­nék, mint egyenjogú hatal­mak dolgozzanak együtt; Ceausescu követelte, hogy a szovjet csapatok, mélyek ma 20 hadosztállyal állnak Kelet Németországban, négy hadosztállyal Magyarorszá­gon és két hadosztállyal Len­gyelországban, vonul j anak vissza, saját országukba. A szovjet csapatoknak más or­szágokban való állomásozta­­tása, aminek költségeit a Var­sói Paktum összes országaira elosztanak, túl drága. Azonkívül: — A Nyugat­tal való kereskedelmet fel kell élénkíteni. Ez különösen a cseheknek tetszett, mivel remélik, hogy ezáltal felesle­ges gépi berendezéseiket el tudják adni a nyugati piaco­kon. A moszkvai vezetők ezzel szemben a Vietnam-i háború kiélesedésé vei kapcsolatban azt követelték, hogy a Varsói Paktum sorait zárják szoro­sabbra. Az elvtársak végül egy há­romezer szavas nyilatkozat­ban hajlandók voltak fegyve­reket felajánlani Észak Viet­namnak, az amerikaiak ellen, de semmiképpen sem tudtak megegyezni a legfontosabb pontban, a felosztott Német­országban. A Varsói Paktumot 1955- ben állították fel, kilenc nap­pal azután, hogy Nyugat Né­metországot felvették a NA­­TO-ba. A Paktum 11-ik pontja szerint a Varsói Paktumot is­mét feloszlatják, amint a NATO megszűnik. Franciaország kiválása a NATO katonai szövetségébőlg; 1966 junius 30-án, mindenek­előtt Románia reményeit nö­velte naggyá, hogy a Varsói Paktum 11-ik paragrafusát meg lehet valósítani és a mé­regdrága Varsói Paktum meg­szűnik. Mégis Franciaország had­járata a NATO ellen, Nyu­gat Németország ellenzésére talált, ami által Nyugat Né­metország az Egyesült Álla­mok legerősebb szövetségesé­vé válik. Románia hadjárata a Var­sói Paktum ellen viszont Ke­let Németország ellenzésére talált, miáltal Ulbricht a Szovjetunió legfontosabb szö­vetségesévé válik. Ulbricht, Kelet Németor­szág párt és állam-vezetője védekezik a keleti katonai blokk bármilyen gyengítése ellen, mely egyelőre bizto­sítja számára a status quo-t és formálisan garantálta a számára a berlini falat. A románok felismerték, hogy b lokk-törésükke 1 Német­országban kell megindulniuk. Még június ll-én, egy Pitesti­­ben tartott beszédében Cea­usescu megfogadta, hogy ke­ményén fog harcolni azért, hogy Európa államai között uj és jobb viszonyok jöjje­nek létre s ennek előfeltétele az, hogy minden népnek meg legyen a joga saját sorsának eldöntésére. — És ebben a keretben — mondotta Ceausescu — az el­ső lépés, hogy megoldást ta­láljunk a német kérdésben. A Varsói Paktum a mosta­nit megelőző konsultativ-kon­­ferenciáján, 1965 januárjában Románia megaka dályozta, hogy a végnyilatkozatban Nyugat Németországot a bé­ke veszélyeztetésével vádol­ják meg. Ezév májusának közepén Ceausescu, kül kereskedelmi miniszterét Cioara-t Nyugat Németországba küldte, hogy felajánlja Bonn-niak a diplo­máciai kapcsolatok felvéte­lét. Ugyanekkor a román párt­titkár embereit a keleti álla­mokba is elküldte, hogy meg­nyerje azokat a Varsói Pak­tum fellazitásának. Magyar­­országon és Bulgáriában er­­renézve biztatást kapott, a Szovjetunióval szó rosabban összefüggő Kelet Németor­szágban, Leng ye'lországban és Csehszlovákiában azonban mereven elzárkóztak a kato­nai szövetség fellazítása elől. Ez utóbbi három ország­nak a helyzete ugyanis erő­sen külömbözik a délkelet európai államok helyzetétől. Ezek képezik háború esetén az első érintkezési pontot a Nyugattal, mig Magyaror­szág, Románia és Bulgária egy lehetséges hadszintér szé­lén fognak feküdni. Azonkí­vül fenyegetve érzik magu­kat Nyugat Németország esetleges területi követelései miatt. Junius 6-án a Varsói Pak­tum külügyminiszterei össze­­yültek, egy egykori cári sze­rető kastélyában, a moszkvai Spiridonovka-palotábain, hogy egy közös nyilatkozatot hozza­nak létre előre, a most Buka­restben tartott konferenciára nézve. Ezen a találkozón Manes­­cu román külügyminiszter megkisérette, hogy egy for­mulát juttasson a közös nyi­latkozatba a katonai blokkok fellazításáról. Amint azután lieletnéffneit kollégája, Ul­bricht embere, Winzer' arra kezdett célozgatni, hogy Ma­nescu “elárulja a kommuniz­mus ügyét” és “hátulról ledö­fi társait”, Manescu azzal fe­nyegetőzött, hogy elhagyja a termet, azonkívül, hogy a to­vábbi megbeszéléseken nem vesz részt. A moszkvai pártfő­­nölknek Brezhnevnek kellett közbelépnie Manescu meg­nyugtatására. Manescu ezután nem is ma­radt tétlen. Azt ajánlotta, hogy átrgyalásaikra hívják meg Albániát, mely 1962 óta bávoltartotta magát. .Ez a tö­rekvés egyébként hatástalan maradt, maga Albánia utasí­totta vissza. Tizenkét nap múlva, a tervezettnél három­szor annyi idő után, a keleti külügyminiszterek ismét tá­voztak, dolguk-végezetlenül. A közös nyilatáozatból nem lett semmi. Most a Varsói Paktum bu­karesti csúcskonferenciáján a keleti elvtársaik ismét kény­telenek voltak meghallgatni Ceausescu párttitikár nézeteit az európai biztonságról. Sőt Ceausescu odahatott, hogy ro­mán vezérkari tisztek muto­gatták a csucs-elvtársaknak Európa térképét és tartottak nekik előadást, — ezúttal nem ideológiáról — hanem Európa földrajzáról. A konferencia előtt egy héttel Ulbricht nem engedé­lyezte a kletnémet kommunis­ták és a nyugatnémet szociál­demokraták közötti vitát. Ez a csúcskonferencián elegendő volt Ceausescunaik arra, hogy agyba-főbe dicsérje a szociál­demokratáikat és “tiszta szív­ből” javasolja a velük való együttműködést. Ulbricht-ot különben is erő­sen célbavette Ceausescu más oldalról is. — Jó — mondot­ta — ha Ulbricht annyira ra­gaszkodik a Varsói Paktum­hoz, ám fizesse annak fenn­tartásában Románia részét is. Az oroszok megkísérelték a közvetítést a konferencia fel­oszlása után is. Egyrészt e pil­lanatban nem tudják megen­gedni a Varsói Paktum és Ke­let Németország gyengítését, másrészt igen szükségük van Romániára. Ugyanis Románia az egye­düli állam a keleti blokkban, mely támogatja a Szovjet­uniót azon panaszában, hogy Kelet Németország, Csehszlo­vákia és Lengyelország tulke­­veset fizetnek a nyersanya­gókért, amit a szovjettől és Romániától kapnak és még hozzá igen rosszul fizetik, amit fizetnék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents