Szabad Sajtó, 1966 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-16 / 24. szám

6-IK OLDAL SZABAD SAJTÓ Thursday, June 16, 1366 WASHINGTONI LEVÉL írja: SPECTATOR Japán és amerikai pacifis ták ara kérték Johnson elnö köt, hogy halassza el Luc augusztus 6-ra kitűzött eskü vőjét, mert — augusztus 6 i hiroshimai atombombatáma dás 21-ik évfordulója. Leon Keyserling, aki Tru­man elnök gazdasági tanács i adója volt, azt mondja, hogy teljesen alaptalan az a meg­lehetősen általános felfogás, hogy némelyek azért adják fel, kormányhivatalukat, mert ál­lásukra ráfizetnek. Szó sincs róla! Az a kormányhivatal na­gyon jó reklám, hivatali mű­ködésük során felfigyel rájuk az ipari és üzleti világ s ami­kor kilépnek a közszolgálat­ból, üzleti elnöki és igazgatói állásokat kínálnak nekik ma gas fizetéssel. Legújabb pél da: Valenti, Johnson elnök hűséges titkára, elment a Fe­hér Házból és azonnyomban kapott 175,000 dollár évi fize­téssel járó állást a filmipar­ban. ^ ^ ^ Az 1964. évi kampányok ban a két párt összes (orszá­gos, állami és helyi) kam pánykiadásai 200 millió dol­lárral rekord magasságot ér tek el. Ez szavazó-fejenként 3 dollár. Megért mindenkinek 3 dollárt, az összességnek 200 millió dollárt, hogy nem ez, hanem az a jelölt győzött? A Citizens Research Foundation elemzés alá vette a választási eredményeket és arra a meg állapításra jutott, hogy a be fektetett tőkék nem hozták meg a kellő profitot. A két párt majdnem négy millió dol­lárt költött TV reklámra és a TV hallgatókat számontartc vállalatok feljegyzései szerint a sziavazópolgárságnak fele sem hallgatta azokat a prog ramokat és rövid jelszavas be mondásokat. 2,9,300 ilyen po­litikai hirdetés volt s azt le hét mondani, hogy felerészben kidobott pénz volt az a négy millió dollár. A demokraták két millió dollárt költöttek At lantié Cityben tartott jelölő konvenciójukra, amely rnegle hetősen hatástalannak bizo nyúlt. Miért költenek mégis ölj sok pénzt? Talán csak azért mert a pártok, a pártszerve zetek a szokás rabjai. A Fehér Ház és a Oapito' tájékán sürgő forgó politikai riporterek serényen kémlelőd nek a vietnami helyzet kulcsa után. Ott fent biztosan tud­ják, hogy mi van és mik a ki látások, de, hogy, hogy nem, senkis-em nyilatkozik félreért hétetlen nyíltsággal. így volt ez régebben is. Pél­dául az első világháború ide­jén is. A riporterek Foch francia tábornok főhadiszál lásán összebarátkoztak a min­dentudó főparancsnok soffőr jével, lesték annak minden szavát: hátba kikotyogja azt, unit le-gfeliilről hallott. De a ioffőr minden alkalommal kö­zömbös ,jelentéktelen dolgok­ról beszélt. Egy alkalommal aztán büszkén közölte az új­ságírókkal, hogy Foch tábor­nagy bizalmasan beszélt vele. Mit mondott? “A tábornagy ur szólt hozzám: Pierre, mit gondolsz, mikor lesz vége en ne-k a háborúnak?” A múlt évben csaknem egy ás egyharmad billió adóval maradtak adósok hanyag vagy bűnös adóalanyok, jelentette a szenátus előtt Williams dela­warei szenátor, a szenátus “főügyésze”. Az adóhivatal, ileltőleg a kormány több mint 328 millió dollár adó-adóssá­got; mint bebajihatatlant, le­irt * * * Johnson, Rusk, McNamara és egyáltalán Washingtonban mindenki, akinek nincs szük­sége newyorki szenátori ta­nácsra, tudja, hogy a remény­kedés, hogy Mao Ce-tung után jobb, liberálisabb politikusok jutnak hatalomra, öncsalás. A liberális elemek mostani tisztogatása előkészület arra, hogy ez ne következzék be. A domi-nika szabad válasz­tást Washingtonban Johnson elnök számlája javára írják. Az intervenlió szükséges volt annak megakadályozására, hogy Latin-Amerikában ne le gyen több Bay of Pigs ka tasztrófa; ezt most már be­látják azok is, akik az inter­venciót elhamarkodottnak vél­ték. * * * Ócska-automobil-temetési biztosítás törvénybehozását javasolta Paul H. Douglas il linoisi szenátor a szenátus köz­müvekkel foglalkozó bizottsá­gának. Minden uj autó vásár­lásánál ki kellene venni ilyen biztosítást, és az eredmény az lenne, hogy gondoskodás tör­ténnék az ócska autók elégeté­séről s a megmaradt ócskavas értékesítéséről. Tarthatatlan állapöt, mondta a szenátor, hogy az egész ország szélié­ben hosszában autóroncshe­­gyek csúfítják el az ország­utakat, de a városokban sem szép látvány az ócska-autó temető. Több mint húsz mil­lió használatlan tragacs van az országban; ezeket el kell tüntetni. Villanyossá!?! vállalatok @9YÜttinüködése PHILADELPHIA. — Há­*om nagy villamossági válla lat -azzal a tervvel foglalko­zik, hogy tervezési, mérnöki es más szolgálataikat egybe­hangolják anélkül, hogy önál lóságukat feladnák. Ezek a vállalatok: Philadelphia Elec­tric Company, az igazgatóság elnöke R. G. Rincliffe; Atlan­tic City Electric Company, James P. Hayward elnök: Del­­marva Power & Light Com­pany, Frank P, Hyer, az igaz gatóság elnöke. A három vál­lalat bevételei a múlt -évben 465 millió dollárt tettek ki, együttesen 1,560,000 otthont vagy vállalatot látnak el vil lanyerővel. MINDEN szóra érdemes ma gyár esemény hü krónikása lapunk. Rendelje meg' Szomszédok panaszt emeltek, amint a 21 éves Mrs. Marla Hood ebben az öltözetben dolgozott elokertjében. A Bartók“KodáIy népdalai jtemény 60 évvel ezelőtt jelent mej Nevezetes dátum a magyar zene történetében 1906 de cembere. Akkor jelent meg Bartók Bála és Kodály Zol tán közös kiadványa, a nép zenei gyűjtőmunka első ered­ménye a “Magyar népdalok”. Húsz népdal, énekhangra: zongorakisérettel. “Találná nak bár népünk lelkének ezek a sokszor őseredeti megnyi latkozásai feleannyi szeretet re, mint amennyit érdemel nek” — irta az előszóban Ko dály Zoltán. “A magyar tár* sadalom túlnyomó része még nem elég magyar, már nem Jég naiv és még nem elég nüvelt arra, -hogy ezek a da­lok közelebb férkőzzenek a szi­véhez . . . De megjön az ideje ennek is ... Mikor nemcsak i ritkaságok kedvelője tudja majd, hogy másféle “magyar népdal” is van a világon, mint i “ritka búza” és az Ityóka pityókát”. A magyar közvélemény ab ban az időben és még hosszú íveken át az olyan dalokat /élte népdalnak, mint a “Rit ca b uza” s ezeket tartotta gazán magyarnak. Bartók és Kodály hatalmas népzene gyűjtő munkája, életének ja /a része a magy-arabb és mü vészi szempontból értékesebb népzene érdekében vívott köz­telemben telt el. Amikor ők a romantikus, szentimentális álmagyarság, művészi igény­telenség és a zenei müv-elet- 1-enség ellen, az ősi magyai népdalokért fölvették a har­cot, szembe találták ma-gukat a “cigányzene” és a “magyar nóták” hiveine-k ellenségeske-Az olasz köztársaság születésének 20-ik évfordulóján katonaság vonul fei Róma utcáin, felette jet repülőgépek. désével, a magyartalanság, sőt a hazaárulás vádjával. Mi­közben Bartók és Kodály a népdalban nemcsak a magyar­ság hamisítatlan zenei örök­ségét, hanem a magasabb rendű művészi értéket is föl­fedezte, a magyar közvéle­mény zöme magyarságban és műveltségben is megrekedt valahol a félúton s elszánt makacssággal védte a saját illúzióit. Ebben a megreke désben elsősorban a dzsentri a. bűnös, az akkori idők lecsú­szott nemese, aki fölfelé ka­paszkodva sokszor külföldi — elsősorban német — divatokat átárazott, ugyanakkor elúszott földjét és vagyonát siratva valamiféle hamis busma-gyiar­­kodásba menekült. “Szövege czikornyás, dalla­ma német” — mondja Arany íános is, amikor gyermekkori dallamemlékeit idézi. De szól másféléről is: “régi dal, csu la hangmenettel”, jellemezve egyúttal a kettő 'közötti kii lönbséget. Már Liszt Ferencet is kisértette az a gondolat hogy batyuval a vállán neki vág a magyar falvaknak s fel kutatja a magyar népzene kin •seit. Liszt, aki akkor már az európai h a n g v e r s en y t érmék közönségének dédelgetett ked vence volt, sohasem indult el erre az útra. De ha elindul, aligha jutott volna tovább azoknál a dallamoknál, ame ly-eket általában “magyar nó­ták” néven emlegetünk: az úgynevezett cigányzenénél. A múlt század társadalmi viszo nyal között Liszt nemigen ju­tott volna el a parasztházak­ba, ahol az ősi népzenét meg­találhatta volna. Voltak ezeknek a daloknak ismert, népszerű szerzői. Olya­nok -mint Szentirmay Elemér, Szerdahelyi József, E-gres-sy Béni vagy Dankó Pista, akko­riban közkedvelt népszinmü­­vek dalszerzői, akiknek dalia - mai közül jó néhányat Liszt Ferenc a hires Magyar rap szódiákban is feldolgozott. Da­laik között akadnak értékes, szép dallamok, amelyek még ma is joggal népszerűek. De ők sem tartoztak a jelentős muzsikusok közé, alkotásaik a nagy mesterek mértékével nem mérhetők. Ezért is mond­ta némi gúnnyal Liszt Ferenc, amikor Szentirmayról úgy be szeltek előtte, mint a “magyar Schubertről”. “Még sohasem hallottam, hogy -Schubertét úgy emlegették volna, hogy ő az osztrák Szentirmay.” Olyan dalok, mint Szentir­­maynak “Csak egy széplány van a világon” cimü dala (ez később “Csak egy kislány”-ra módosult), vagy Szerdahelyi nótája, a “Magasan repül a daru”, avagy Egres,sy dala, a “Ne menj rózsám a tarlóra”, a 19. század jellegzetes ma­gyar müdalai közé tartoznak. Híven őrzik a romantikának, a 19. századbeli magyarság­nak az Ízlését. Ezeket és a nyomukban ezrével feltűnő di­lettáns dalszerzők nótáit tar­tották Bartók és Kodály fel. lépéséig magyar népdaloknak. Dallamaik főként az utánzó ké — nem élnek önálló életet, egy-egy harmóniát írnak kö­rül, hangszeres elképzelésű ek, édeskések, cikornyáaak, diszitésük nem disz, hanem cicoma. A nyugati hatásokon kívül azonban sokat felszív tak magukba a népzenéből, az igazi népdalokból is. Ezért ne­vezi őket Bartók “városi nép­zenének, más néven népies müzenének”, majd megállapít ja: “Szerzőik nyugateurópai dallamfordulatokat kevernek bizonyos parasztzenei sajátsá­gokkal ... Valószinüleg szer­zőinek izléshiánya miatt sok itt a mindennapi és a Nyugat tói kölcsönzött zenei közhely.” Hogy mégis tovább élnek, an­nak nyilvánvalóan nem zenei értékük a magyarázata, ha­nem -az, hogy sok embert — és különösen az idősebb nemze­dékek tagjait — a szinvonala­­sabb müdalokkal vegyesen ezekhez is kedves emlékek fű­zik, rajtuk nevelődtek. Azóta már azonban tért hódított az a felismerés, hogy van a ma gyár zenének olyan dallam kincse, az igazi népzene, mely ezeknél a művészi szempont; ból értékesebb is meg magya­rabb is. Ezt az ősi népzenét a ma­gyar parasztság őrizte meg, ezért is nevezi Bartók pa rasztzenének. A magyar nói ák szerzőit ismerjük: dalaik már csak emiatt sem lehetnek népdalok. Mert az igazi nép­dal szerzőjét nem ismerjük. 3gy-egy dallamot -évszázadé lton át megőrzött a nép emlé­kezete, és mint a követ a fo­­•yó, úgy csiszolta, tökéletesí­tette. Bartók is azt mondja hogy “a népzene olyan dalla­m-okból tevődik össze, ame­lyeket sokan és sokáig énekei tek”. S egyúttal a természeti erők munkájához hasonlítja kialakulásukat. “A szükebb értelemben vett parasztzene öntudatlanul működő terme szeti erő átalakító munkájá nak eredménye: minden ta nultságtól mentes embertö meg ösztönszerü alkotása. En nek folytán egyedei - óz egyes dallamok — a legmagasabb művészi tökéletesség példái. Kis arányaikban éppoly töké­letesek, akárcsak a legna­gyobb szabású zenei mester-* mü. Valósággal klasszikus példái annak, miként lehet le hető legkisebb formában, leg­szerényebb eszközökkel vala­­melyen zenei gondolatot a ma ja frissességében arányosan, a lehető legtökéletesebb rnó dón kifejezni.” Á legszebb népdalok a nagy zeneszerzők mesteri dallamai val érnek fel, hiszen ők i? arra a sallangmentes egysze rüségre, tömör kifejezésre, a kicsiben is megmutatkozó mü vészi formálásra törekednek, ami a népdalok tömörségére jellemző. Hogy miért értéke sebbek a népdalok, mim a mü dalok, a magyar nóták ? össze hasonlításuk már a dallam esztétika, a zeneesztétika te rületére vinne bennünket. Dt elég Talán, ha olyan ismert népdalokra hivatkozunk, mint i Tavaszi szél vizet áraszt Elmegyek, elmegyek. I lej ha Jászok, halászok, Elindultam zzép hazámból, vagy a Eére-s legény, jól megrakd a széké rét, hogy még a zeneileg kép zetlen fül is megérezze ben nük . azt a művészi -értéket, j.mely például egy Petőfi ver set a Silánytól, megkü-lönbüz tét. A magyar népzene és rnü­­ze-n-e dolgát bonyolította, hogy cigányok játszották és játsz­­szák ma is. Ezért terjedt el az a vélekedés, hogy a maigyar zene azonos az úgynevezett cigányzenével. Ezt a zenét azonban helytelenül nevezik cigányzenének. Mert a cigá­nyok nem a saját zenéjüket játsszák — ahogyan a múlt században még Liszt Ferenc is gondolta —, hanem népies müdalokat, magyar nótákat, A tájékozatlan külföldiek még na is a cigányzenekarok elő­adásában megismert népies magyar zenét vélik magyar népzenének. E cigányzeneka­­ok zenélésének is megvannak i maguk értékes múlt század­beli hagyományai, ők voltak .erjesztő! a katonai toborzás­hoz kapcsolódó verbunkosnak: Bihari, majd Csermák, La­­votta dallamai az ő révükön jutottak el az európai zene nagy mestereihez is. Ezt az értékes múlt századi müzenet örökséget idézi például Kodály :í “Galántai táncok” zenéjé­ben. A népzene és népies müze­­rt-e, müdal, cigányzene határ­vonalai világosan' megvonha­tok. A magyar népdalok ma már kezdenek az egész ország dalaivá: válni. 1 A magányos fiatalember beleszeretett Audrey Hepburn filmsztár fényképébe FUNCHAL, Madeira. — An­tonio Abreu Madeira sziget-én ált egy kis helységben. Mint gépész jól keresett, és szé­pecskén volt már megtakarí­tott pénze is a bankban. -Sze­retett volna megnősülni, de nem ismert egyetlen olyan lányt se, aki megfelelt volna igényeinek. Elhatározta, hogy apróhirdetés utján keres fele séget. Kapott is rengeteg ajánlatot, köztük egy rendkí­vül kedves, intelligens levelet, amelyre azonnal válaszolt is a megadott jeligére, poste restante, Spanyolországba. A második levél után már fényképet kért a lánytól és ő is elküldte a magáét. Izgatot­tan bontotta fel a válaszleve­let, és amikor meglátta a lány fényképét, meglepetésében fel­kiáltott : a kedves levelek Író­ja minden képzeletet felülmú­lóan szép volt. Azonnal bele­szeretett és elhatározta, h,ogy el fogja venni feleségül. Csakhogy a megoldás nem volt egyszerű. Őt még kétévi szerződés kötötte Madeira szi getéhez, a bűbájos Dolores pe dig közölte, hogy nem hagy­hatja ott öreg, beteg -édesany­ját. Levelei tele voltak panasz­­szal. Olya-n szegények, hogy sokszor napokig csak száraz kenyeret esznek, és egyetlen ruhája van csak. Ettől kezdve Antonio állan­dóan küldött tekintélyes ösz­szegeket a lánynak, akit -már menyasszonyának tekintett. Szerelemtől és hálától túlára­dó leveleket kapott válaszul, sőt már azt is irta Dolores, bogy jó lenne kelengyéről, la­kásról és bútorról is gondos­kodni. Antonio kivette a bankból megtakarított pénzét s elkr jT •e menyasszonyának, hiszen néhány hónap múlva lejár a szerződése, és végre személye­sen is találkozhatnak. Erre a pénzküldeményre azonban nem érkezett válasz. Hiába küldte a táviratokat, exipresszleveleket, a meny­asszony hallgatott. Nem volt más hátra, még szerződése lejárta előtt eluta­zott a kis spanyol városba, hogy eltűnt menyasszonyát megkeresse. A rendőrséghez fordult. Néhány nap múlva legnagyobb megdöbbenésére közölték vele, hogy ilyen n-evü nő a városban nem létezik. — De kérem, ilyen ne mond­janak, hiszen itt a fényképe! A rendőrtiszt megnézte a képet és felkacagott. — De hiszen ez Audrey Hep­burn! Maga nem szokott mo­ziba járni? Ezzel azonban a becsapott fiatalember ügye nem fejező­dött be. Miután elmondta, hogy az elmúlt hónapok fo-A felszállás és visszatérés előtt a két ürpilóta gyakorlatokat végzett. lyamán minden pénzét erre á Doloresre költötte, megindi tottá-k a nyomozást. És kidé rült, hogy a bűbájos meny­asszony, aki a vilgáhirü film­sz-inésznő képével hódította meg Antóniát, nem is egy, hanem két — férfi. Két mun­kakerülő ifjú így akart pénz­hez jutni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents