Szabad Sajtó, 1966 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-14 / 15. szám

Thursday, April 14, 1966 SZABAD SAJTÓ 7-IK OLDAL Elsöprő győzelme után Harold Wilson angol munkáspárti miniszterelnök sugárzó arccal emeli fel karjait Huyton, Lancashireben. Teller Amerika szövetségesei nukleáris védelmi rendszeréről WASHINGTON — Edward Teller, a kiváló fizikus, aki­nek főrésze volt a hidrogén­bomba létrehozásában elmon­dotta az Egyesült Államok ve­zető köreinek, legyen segít­ségére szövetségeseinek, hogy felépítse védelmi rendszerét ballistikus rakéták ellen. Teller azonban kihangsú­lyozta, hogy a nukleáris vé­delmi rendszernek teljes egé­szében a védelmet kell szol gálnia és nem használható fel offenziv, vagyis támadó cé­lokra. Jelenleg az a helyzet, hogy bárhol a világon, ahol az Egyesült Államokban atom­fegyverei vannak, egyedül maga ellenőrzi azokat. — Azt hiszem, hogy nem lehetséges, hogy bárki is el­lenőrizzen védelmi fegyvere­ket, atomrakéták ellen — mondotta Edward Teller a CBS televizió-rádió progra­mon, a “Face the Nation” pro­gramján. — Egyrészt nincs arra idő, hogy a szóbanforgó ország felhívja telefonon Washing­tont, azonkívül egyetlen egy 3em fogja kívánni más legyen országa területén, mely meg­kísérli, hogy megvédje jogai­kat. És mi nem is akarunk ilyenfajta felelősséget. — Mindenkinek saját ma­gának kell megvédenie magát — mondotta Teller, aki jelen­leg professzora a California University-nek. — És a védel­mi fegyveréket csak az indít­hatja útjára, aki saját népét védi meg és nem másnak. Kijelentette Teller, hogy korántsem arra gondol, hogy az Egyesült Államok adjon nukleáris fegyvereket szövet­ségeseinek azzal a joggal, hogy korlátlanul használhat­ják azokat. Ázt kívánja, hogy Amerika adjon rakéta-ellenes védelmi fegyvereket szövet­ségeseinek, akik azokat szük­ség esetén használják. Ezek a fegyverek úgy hasz­nálhatók, hogy kizárólag vé­delemre szolgálnák és csak a megvédett ország légterében robbanak fel. Ezek a védelmi fegyverek egyébként olyan jellegűek, hogy könnyen ellenőrizhetők, nehezen szerelhetők le és vi­hetők máshová és ha ez mégis megtörténnék, az azonnal meg lesz állapítható. Dr. Possony a kommunizmus valódi arcának ismertetéséről STANFORD, Calif. — Dr. Stefan Possony, a “lélektani hadviselés” specialistája kije­lentette, hogy különösen a fő­iskolákon a kommunizmus behatóbb és részletesebb ta­nulmányozására van szükség, hogy csökkenteni lehessen a kommunista párt befolyását az amerikai egyetemi hallga­tók körében. Dr. Stefan Possony, a San­ford University Hoover-in­­tézetének professzora elmon­dotta, hogy szervezett kom­munisták a maguk javára használják fel a fiatalság ide­alizmusát. — Fiataljaink, közülük pe­dig különösen azok, akiket a kommunisták már a “bűvkö­rükbe” vontak, azt hiszik, hogy ők az első, akik észre­vették, hogy nem minden ha­lad a helyes irányban és ők az elsők, akiket aggaszt a há­ború — mondotta Possony professzor. — A kommunista ügyekkel foglalkozó jelenlegi tanulmá­nyok , és adatok felsorolása nem elegendő, vagy kielégítő. Mindez rendszerint a szovjet ideológiáról szól és az affé­léit! vitáról, szigorúan aka­démikus meghatározásban, de sehol sem tanítanak ismerete­ket a szovjet titkos rendőrség tevékenységéről, a tisztogatá­sokról. politikai gyilkosságok­ról, földalatti tevékenység­ről, a kommunisták össze pisz­kos trükkjeinek alkalmazásá­ról, a kommunizmus ember­telenségéről és általában a kommunizmus gyakorlatáról és külön mint egy elvonat­koztatott ideológiáról. Elmondotta Dr. Possony, hogy a kommunizmus számos területen tan ulmányozható, mint a politikai tudományok, összehasonlító k o r m ányzás, nemzetközi kapcsolatok és történelem keretében. — A fontos dolog az volna — mondotta—- hogy a való­ban lényeges tényeket tanít­sák és hogy senki se féljen részletekbe bocsátkozni a kommunizmus felől, melyek közül sok — bevallom — olyan hátborzongató, hogy nem teljesen alkalmas iskolai tanteremben való előadásra. Kijelentette Possöny, hogy a diákoknak tudomásul kell venniük, hogy a Vietnam há­ború nem egy “kis nemzeti véletlen eset”, hanem a vi­lágforradalmi mozgalom egy szerves része, melynek végső célja a világ meghódítása és diktatúrák felállítása az egész világon, mélyet kiterjeszte­nének az Egyesült Államok­ra is. — A problémának ez utóbbi vonatkozását igen ritkán ta­nítják — mondotta Dr. Pos­sony. NEVESSÜNK Évike szőke, kékszemü és ki­lenc éves. Egy nap gyönyörű képeslapot kap Rómából, Ist­ván aláírással. — Ki ez az István? — kér­dezi az anyukája. — Az osztálytársam. A Fe­kete Pista — feleli Évike. —­­Az udvarlóm. Száz slüigtrt és nép kecskéért Pintó megvásárolta Ajomát NAIROBI, Kenya. — Pin Lót szerda estére várták. Ajoma minden lépésére vigyá zott ezen a napon. Mert a lou törzs ősi szokásai szerint ezer. xz estén elrabolja őt a vőle gény. Pintó négy nappal ko rábban járt Ajoma szüleiné! és átadta az ajándékokat: száz shillinget és négy kecskét. Eb bői mindenki tudta, hogy i negyedik napon eljön majd r vőlegény a menyasszonyért. . . . Ajoma ápolónő volt, Pin tó pedig tisztviselő az egész­ségügyi 'hivatalban. így ke rültek közel egymáshoz. Sze relem szövődött, esténként együtt rótták Kisumu, a Vic­­toria-tó menti kisváros sötét utcáit, azután Pintót Nairobi­ba helyezték. Akkor született az elhatározás: Ajoma is a kenyai fővárosba költözik, de előbb összeházasodnak. A leány a legcsinosabb luó lányok közé tartozott, s kü­lönösen hófehér ápolónői fej kötőjében csavarta el a férfiak fejét. De amióta együtt járt Pintóval, sohasem látták más fiúval. Mindketten iskolát járt, modern embernek szá­mítottak. Ajoma el sem tudta képzelni, hogy őt valaki fele­ségül “vásárolja”, de idős szü­lei ragaszkodtak az ősi szoká­sokhoz. S ehhez hozzátarto­zott, hogy a vőlegény meghá tálja nekik Ajoma felnevelését és ‘kártérítést’ fizessen azért, mert elviszi a háztól a dolgof és jól kereső leányt. Hiába til­takoztak, Pintónak, ha jelké­pesen. is, vallania kellett a “mekó” — a lányrablás szér tartását és ami ezzel járt, a szülők megajándékozását. Egy szombati napon azután Pintó átadta az ajándékokat s a család szerdára várta Ajo­ma elrablását. Ajoma azon a napon nem ö1 tötte magára a hófehér ápoló­női öltözetet. A ház körül se­gített anyjának, bizonygatta, hogy nem akar elkerülni a szülői háztól. Még sirt is, abc gyan ilyenkor illik, de közben állandóan az utcát és a ház körüli kertet leste, vajon mi­kor jön érte vőlegénye a ba­rátaival? Kis húgát a szom­szédba küldözgette, hátha iát ták a vőlegényt, talán ott le­selkednek rá, mikor megy az utcára — hogy elraboljak ... A szomszédból az asszo­nyok, lányok, mind felkeres ték Ajomát és búcsúzva biz­tatták: milyen jó dolga lesz majd, ha férjhez megy! A család férfi tagjai pedig őr­ködtek Ajoma felett, bár egyi­kük sem akarta megakadá­lyozni a lány elrablását. De felkészültek arra, hogy játé kos harcot kezdeményezzenek és megismerjék a jövendő ro­konok erejét. Ajoma hiába várta Pintót. Már sötétedett, a vőlegény azonban még mindig nem adott hirt magáról. Későn fc küdt le a család, ám alig ol­tották el a petróleumlámpái — csendben kinyilt a kis ház ajtaja. Azután hárem férfi surrant be és Ajomát felkap va szaladtak ki a házból. Amire a férfiak felkeltek. Ajoma az udvaron magára kapta ruháit és vőlegényével együtt sietett a városka má­sik végébe ... A régi szoká sok szerint Ajoma barátnői nek követniük kellett volna őket, s az éjszakát az uj há­zaspár háza, kunyhója közelé­ben tölteni, hogy másnap hoz­zák a hirt — elégedett-e férj a feleségével? A “meko”-nak ezt a részét azonban < t el­hagyták. És három nap i .ulva Ajoma szüleinek házába i bő­séges lakomával ürme, ...ltok az uj házaspárt... Ajoma és Pintó a főváros­ba kerültek, lakást béreltek és mindketten nagyon boldogok. Együtt járnak moziba, az esti bétára — egymásba karolva. Nem úgy, mint ahogy n az Kenyában általában szokás, hogy a férfiak külön az asszo­nyoktól ... Ők már a huszadik századot képviselik az ősi ha­gyományok földjén. Fiútestvérei figyelik, amint a 13 éves Brenda Sharp kegyelmi kér­vényt ir Henry Bellmon, Oklahoma kormányzójának. Atyjukat, a 34 éves Dallas Sharpot halálra ítélték, mivel ittas állapotban agyon­verte feleségét. WASHINGTONI LEVÉL Republikánus berkekben sut­tognak: A múlt sok példája tanúsítja, hogy az amerikai nép, a szavazópolgár nem tud ellenállni egy győzelmes had­vezér egyénisége varázsának Ha Westmoreland tábornok ép bőrrel és jeles rekorddal tér vissza Vietnam őserdeiből és rizsmocsar^ibői. miért ne ő legyen a republikánus párt zászlóvivője a következő, vagy az utánakövetkező einökvá lasztási kampányban? Mién ne? Talán elfelejtették már az emberek, hogy — nem is olyan régen — egy győzel­mes hadvezér kétszer is legyő­zött egy jelöltet, akinek négy­— Az udvarlód? — csodál­kozik az anyukája. — Sose láttam veled. — Csak a sarkig szokott ki­sémi. Nem akarom, hogy azt mondják a házban, hogy ko rán kezdem. * >» * Pistike rossz fát tesz a tűz­re, a papája jól elveri. Pistike egy darabig tűri, de aztán két­ségbeesetten feljajdul: — Megverhetsz, papa, de a saját unokáidon fogom ezt megbosszulni-Vadlibák elsötétítik az eget a Forney Lake felett, Thurman, Iowa-ban, amint innen Kanadába repülnek. írja: SPECTATOR venszer annyi esze volt, mint neki ? Mr. Walter Tellier newyor­­ki tőzsdei ügynök részvény­csalásokat követett el, négy és fél évi börtönre és 18,000 dollár pénzbírságra Ítélték. Hiábavaló volt a 23,000 dol­lár ügyvédi költség, amit a védőjének fizetett. Mr. Tellier a kárbaveszett 23,000 dollár ügyvédi költsé­get jövedelmi adó bevallásánál levonásba hozta, mint “rendes és szükséges üzleti kiadást”. Az adóhivatal ezt a levonást nem ismerte el jogosnak. A közérdek megsértése lenne ilyen levonás elismerése, mon­dotta Sheldon Cohen országos adóhivatali főnök. Most azonban a Legfelsőbb Bíróság egyhangú döntéssel kimondta, hogy a levonás jo­gosult, a közérdek sérelmé­nek nem tekinthető, mert a védelemről való gondoskodás az alkotmányban biztosított jog. * * * * Még az éber, jó szimatu wa­shingtoni riporterek figyel­mét is elkerülte egy csendes kis ceremánia: Johnson elnök átnyújtotta az Országos Biz­tonsági Érem kitüntetést egy ősz, nyugalomba vonult kor­mányhivatalnoknak. Frank B. Rowlett — a riporterek soha­sem hallották a nevét. Bizto­san sok évi hü szolgálatáért kaptán kitüntetést... kapta a kitüntetést... F. B. Rowlett 25 évvel ez­előtt megfejtette a japán tit­kos Írást, igy az amerikai had vezetőség a háború idején “ol­vasni tudta a japán hadveze­tőség üzeneteit, utasításait és parancsait s ez az ameri­kai flottának megkönnyítette hadműveletek tervezését, kri­tikus pontokra nagy tengeri haderő összpontosítását. A ja­pán “code” ismerete nagyban hozzájárult győzelmes tenge ri ütközetek, igy a japán ten geri fölényt megtörő Midway ütközet megvívását. Amit ez az ember adott a hazájának, az megért egy tucat csataha­­.) ót. Elhamarkodott, szükségte­len, jogtalan volt egy évvel ezelőtt az intervenció Domini­kában ? Soká, de nem későn, a dominikai kommunisták kő vették Castró példáját: őszin tén megmondták az igazat. A World Marxist Review cimii nemzetközi kommunista sajtó orgánum két dominikai elv társ,. Quelle és Conde, ilyes miket irt: “A. dóM'ínikai forradalom újabb fegyverrel gazdagitot ta a forradalmi szellem arze nálját. '. Csak külsőségekben különbözik a kubai forrada lomtól, de teljesen egyezik an nak szellemével; értelmével és tanulságaival... Tapasztala taink arra tanítanak bennün­ket, hogy fegyveres felkelés esetén a mi feladatunk annak irányítása. Evégből a domini kai felkelőkhöz csatlakoztak fegyveres kommunisták Csak az Egyesült Államok fegyveres beavatkozása tudta megakadályozni a forradalom kifejlődését... További fegyve­res harcra való felkészülés a kommunisták legközelebbi feladata ... Á közvetlen cél: az Egyesült Államok kiűzése az országból...” Ezek szószerint fordított mondatok a két dominikai kommunista vezér cikkeiből. * * * Bizalmas értesítés Ilavaná­­ból . . . Castro ellen oly han­gosan tüntettek az egyetem Rákjai, hogy a körszakállas nagyvezér kénytelen volt ka­tonaságot kivezényelni a rend és csend helyreállítására ... A diákok uj becenevet adtak Gastrónak; a Ló. És egy üreä Leiken felállítottak egy Ló-pla­kátot, ezzel a vén gebe szá­jába adott Írással: “Ne tolj ingem, én magúmtól le\ fogok oukni!” * * , Johnson elnök postájából. . . Az arizonai Pima megyei bör­tön egyik bennlakója levelet irt az elnöknek; azt panaszol­ta, hogy a cellájának nincsen ablaka és levelét ezekkel a szavakkal fejezte be: “Én még soha életemben nem éreztem magamat annyi­ra elzárva, mint most. Ha El­nök ur nem tesz ez ellen sem­mit, én lemondok amerikai állampolgárságomról.” VERDUNICSATA PÁRIS. — A legvéresebb csatát az első világháborúban a franciaországi Verdun mel­lett vivták: 11 hónapig tar­tott és 2 millió áldozata volt. A csata 50. évfordulóján Fran­ciaországban ünnepségeket és megemlékezéseket tartottak. Ezt a képet egy repülő tárgyról — melyet gyanúsnak tartanak — egy helyettes sheriff készítette, Ann Arbor, Mieh.-ben egy farmon.

Next

/
Thumbnails
Contents