Szabad Sajtó, 1965 (57. évfolyam, 1-51. szám)

1965-11-18 / 46. szám

6-IK OLDAL SZABAD SAJTÓ Thursday, Nov. 18, 19G5 Margaret hercegnő és férje Earl of Snowdon, Lo ndonban, a Kensington Palace-ban, gyermekeikkel szórakoznak. Hogyan készül az újság? Hetvenöt év előtt, 1890. szep­tember 16-án kapott Ottmar Mergenthaler szabadalmat a világ első önműködő szedőgé­pére. Ez a találmány forradal­masította a nyomdászatot, meggyorsította az újságok és a könyvek előállítását. Az év­forduló alkalmából ismertet­jük Mergenthaler találmányá­nak lényegét és vázlatos ké­pet adunk olvasóinknak, ho­gyan készült a nyomdában az a lappéldány, amelyet kezében tart. A villágszerte megjelenő nyolcezer napilap 400 millió példányban jut el több mint egymilliárd olvasóhoz. Ki gon­dol arra, hogy mennyi ide. szükséges valamelyik lap szö­vegének és címeinek kiszedé­sére? Vizsgáljuk meg ebbői a szempontból egy 12 oldalas újságot. Ha még ma is kéziszedéssel készülnének az újságok, ak­kor a tizenkét oldal kiszedésé­hez (a címeket és a hirdeté­seket nem számítva) 16 nyom­dász 7 órai munkájára lenne szükség. Hiszen ennél a sze­désmódnál kézzel kell betűt betű mellé rakni, hogy kiala­kuljanak a sorok. Kéziszedés­sel az óránkénti átlag 2000 betű. Ma, a hagyományos sze­dőgépeken óránként 6000-7000 betűt számítva, öt szedő hét­órai munkájával készülhet el a 12 oldal terjedelmű lap szö­vegrésze. * * * Gutenberg 1489-ben találta fel a mozgatható betűkkel történő nyomtatást. Maga ter­vezte, metszette és öntötte a betűket. Sok száz éven át nem változott a szedés módja. Körülbelül 1820 táján kezd­tek foglalkozni a kéziszedés gépesítésének gondolatával. Az első kísérletezők között találjuk William Church an­gol mérnököt, aki a világ el­ső szedőgépét alkotta: az egyes ólombetűk a tárból csa­tornákon csúsztak egymás mellé s a sorokat kézzel ál­lították össze, majd a betűket visszaosztották a tái'ba. A gép kiszolgálásához három emberre volt szükség. 1834-ben a bajai születésű Kliegl József nyomdai szedő­­gépet készített és azt 1840- ben Pozsonyban be is mutat­ta, de találmánya sorsa a fele­dés, a feltalálóé pedig nyo­mor lett. Galli Merrit 1873-ban jelen­tősen előrelépett: a betűk he­lyett matricákat, azaz betűk öntésére használható lemeze­ket alkalmazott, ezeket öntő­géppel öntötte ki. * * * ❖ A számtalan kísérletező kö­zül Ottmar Mergenthaler, az Amerikába vándorolt német órásmester fáradozását kisér­te teljes siker. Mint technikus szabadalmi modeleket készí­tett s igy ismerkedett meg a nyomdászattal. 1885-ben már olyan gépet szerkésztett, mely minden műveletet maga vég­zett. Találmányának lényege az, hogy gépe matricasort ál­lított össze és arról ólom be­tűsort öntött. Gépe Linotype néven vonult be a nyomdászat történetébe. Világszerte ma is Mergen­thaler találmányának tökéle­tesített típusait használják. ❖ * ❖ A Linotype szedőgépnél a gépszedő irógépszerü billen­tyűzet előtt ül. Előtte a kéz­irat, amelyre a szerkesztő rá­írta a hasábszéiességet, a be­tű típusát, aláhúzásokkal je­lölte, mit kíván félkövér betű­ből szedni. A gépen 90 billen­tyű segítségével az ábécé be­tűit, az írásjeleket, továbbá a számokat lehet kiszedni. A gépszedő könnyedén érin­ti a billentyűzet A gombját. Ezáltal kiváltja a gép felső részéig levő betütárból az A matricát. A rézmatrica a be­tütárból egy csatornán át örökmozgó szijszalagra esik. A szalag eljuttatja az A mat­ricát a gép bal oldalán levő gyüjtőbt. Miután uj szó kez­dődik, a szedő a szóköznek megfelelő éket hívja le. Most az M, majd a többi betűnek megfelelő billentyűt nyomja le. A rézmatricák, ékek egy­más után sorakoznak a gyűj­tőben. A szedő egy kar fel­emelésével elküldi a két kes­keny nyelv közé fogott matri­casort a Linotype elevátor­szerkezet utján az öntőrész­­bez. Itt történik az öntés és az egy darabban levő kész be­tűsort szerkezet löki ki a sze­dőgép elején levő hajóra. A matricák a sor öntése után önműködően visszajut­nak a matricatárba s újra in­dul a matricák örök körfor­gása. Egy Linotype gépen óránként 6—7 ezer betűt lehet szedni, mintegy 200 sort. * * ❖ A szövetgszedésről eddig el­mondottak a hagyományos Li­notype szedőgépre vonatkoz­nak. Mergenthaler találmá­nyát azonban továbbfej lesz­­tttték s igy született meg a Teletypesetter: a mindenttu­­dó szedőgép. A szedő már nem szedőgép előtt ül, hanem a períorátornak nevezett, iró­gépszerü készülék előtt. Az egyes betűket, jeleket, számo­kat ő is leüti, de ezzel nem matricákat hiv le a tárból, hanem a papírszalagra jele­ket lyukaszt. A lyukasztott papírszalagot befűzik a szedő­automatába. A papírszalag jel­zéseit a szedőautomata viszi át a szedőgépre, amely pon­tosan teljesiti a vezérlés uta­sításait. Az önműködő gyors­szedőgép 20—25 ezer betűt szed óránként. A Teletypesetter adta azt az ötletet, hogy már a szerkesz­tőségben készüljön el a sze­dést vezérlő lyukszalag. Már több lapnál az újságírók vagy a gépírók különleges elektro­nikus írógépen készítik a kéz­iratot, amely egyidejűleg ki­lyukasztja a papírszalagot. A nyomda tehát nem kézira­tot, hanem olyan papírszala­got kap a szerkesztőségtől, George Garrett őrmester a helikopterek legénységének főnöke, leverten szemléli a kárt, melyet a Viet Cóhg kommunista gerilla-csapatok repülőgépekben okoztak. amelyen a szövegen kívül min-iletlőleg rögzítették filmre. A den szedési utasitás is szere-magyar Uher Ödön 1920-ban pel. szabadalmaztatta az Uhertype A Teletypesetter távközlés- nevű — belül üveghengeres — re is lakalmas. A New York fényszedőgépet. Az üveghen- I-Ierald Tribune párisi kiadá-gerre vésték a betűket. A Mi­sának amerikai híranyagát a lentyük leütéskor úgy for­­newyorki perforálással egy-dúlt a henger, hogy a kívánt idejüleg rögzítik lyukszalag-betű a filmszalagra vetitődött. ra a párizsi nyomdában is. A gép tehát filmre fotografál­­* * * ta a szöveget. A fenti — akár hagyomá- A fényszedést azóta tökéle­­nyos, akár Teletypesetter — tesitették. A fényszedés lé­­eljáráshoz egyaránt olmótnyege az, hogy a fényszedögé­­használnak a betűsorok készi-pen a kívánt betűt megvilá­­tésérez. Régi vágy az ólomgitják s ennek képét lencse­nélküli nyomda. Ennek egyik rendszer vetíti a lencse mö­­eszköze a fényszedőgép. Márgött haladó filmszalagra. A a múlt század végén tervez-modern fényképezőgép annyi­­tek olyan fotoelektromos ké- ban különbözik az ölommal szüléket, amelyen a betütipu- működő szedőgéptől, hogy réz­sokat egy forgó dobon helyez- matrica helyett filmnegativ­­ték el és azt fényképezték, val dolgozik. A SZÜRKEHALYOG Sok ember látást veszélyez­teti az idősebb korban gya­kori, úgynevezett szürkehá­lyog, a katarakta. E görög eredetű szó vízesést jelent és arra utal, hogy a bajt régen ismerő indusok, görögök és ró­maiak úgy gondolták: a meg­betegedett szem látást a szem­lencse elé kerülő, megkemé­nyedett, hályogszerü folyadék akadályozza. Csak 1706-ban bizonyította be M. Brisseau, hogy valójában a szem lencsé­jének elváltozásáról van szó. Az elnevezés mégis megma­radt, átment a köztudatba, és az orvosi szaknyelv is ezzel jelöli a szemlencse elszürkü­­lésének minden formáját. A szervezet öregedésével járó elváltozások közül időben egyik legelső a szemlencse al­kalmazkodó képessségének csökkenése. Az ily módon rom­lott látást öregszemüségnek nevezzük. Ha ehhez még a lencse átlátszósága is csökken és a benne keletkező elszür­­külés terjed, beszélünk kata­­raktáról. E folyamat végső szakaszában a szemlencse tel­jesen elszürkül és a beteg nem lát. Ilyenkor mondják, hogy a hályog “megérett”. Az ép és a beteg szemlencse összetételét, a bennük leját­szódó életvegytani folyamato­kat számos kutató tanulmá­nyozta. A lencse parányi vegy­konyhájában lezajló, rendkí­vül bonyolult folyamatokat alapvetően meghatározza z» a tény, hogy a szemlencse a szervezetnek oxigénben leg­szegényebb szövete, nincs vér­­elátása és környezete — a csarnokviz — is szegény oxi­génben. A szürkehályog meggyógyi­­tására, vagyis a látás vissza­szerzésére napjainkban egyet­len lehetőség van; az elszür­kült szemlencsét eltávolító műtét. Ez azért szükséges, hogy a tárgyakról jövő fény akadálytalanul a szembe jut­hasson, és a szemgolyó újra betölthesse “fényképezőgépi” szerepét. A hályog eltávolítását első­nek, 1745-ben Jacques Daviel végezte el és tapasztalatait 1752-ben terjesztette a párisi akadémia elé. Eljárása a szem­orvosi tudományban uj kor kezdetét jelentette. Azelőtt évezredeken át a szürkehályogot nem vették ki a szemből, hanem betolták, azaz besüllyesztették az üveg­testbe. A középkorban vándor hályogszurók, kuruzslók jár­ták Európát és kezük nyomán se szeri, se száma nem volt a szerencsétlen megvakultak­nak. Kr. e. két évezreddel Babi­lóniában az orvosok már is­merték a hályogszurást. Ered­ményeik nem lehettek túlsá­gosan kedvezőek, legalábbis ere vall Hamurabi egyik kőbe vésett törvénye: “Ha valamely orvos a pol gár szaruhártyáját nyitja meg és a polgár szemét elron­csolja, akkor vágják le a ke zét.” Szomorú, hogy még korunk ban is vannak falvak Indiá­ban és egyebütt, ahol kuruzs­lók dolgoznak e kétes kime­netelű többezer éves módszer rel. Egyre többen kapnak egyre több nyugdijat PITTSBURGH. - Az acél­ipari unió a legutóbbi kollek­tiv alkudozásban kivívta 395 ezer munkás részére a nyug­díjalap felemelését havi 3,25 dollárról 5 dollárra, a szolgá­lati évek mértékében. Ezen az alapon egy munkás 30 évi szolgálat után havi 165 dollár nyugdijat kap. A példát kö­vették más uniók is. Például a gépészek uniója az Ameri­can Can. Co.-tói 5,50 dollár alapösszeget harcolt ki 4000 unió tag számára. A National Biscuit Co. 9000 munkása ha­vi 125 doilár helyett 150 dol­lár nyugdijat kap. Egyre terjed újabb és újabb ipari és üzleti ágakban a nyugdij korhatár leszállítá­sa. A Prudential biztosítótár­saság alkalmazottai már 60 éves korban teljes nyugdijat kaphatnak. NEVESSÜNK — Miért ilyen későn jött — kérdi idegesen a főnök a tiszt­viselőjétől. — Elaludtam, főnök ur, — feleli a tisztviselő. — Micsoda? — kiált a fő­nök — hát maga otthon is alszik ? * * * — Tehát az iroda egész bú­torzatát bebiztosítjuk— mond­ja a biztosítási ügynök, mi­közben már tölti is ki a meg­felelő ivet. A főnök a fejét rázza; — Nem az egészet. Illetve az egész berendezést, az órán kívül. — Miért? — kérdi az ügy­nök. — Mert az biztonságban van. A tisztviselőim egész nap szemmel tartják. ❖ * :}•* Az elmekórházban elhatá­rozza az orvosi kar, hogy ha­zaenged néhány olyat, akiről már megállapítható, hogy rendbejött. Megkérdezik az egyik csendes, intelligens be­teget, hogy ha hazamenne, mihez kezdene. Ezt válaszol­ja: — Tulajdonképpen még nem gondolkodtam ezen. Érthető, hiszen alig látszott reményem arra, hogy önök elengednek, felismerik, hogy már teljesen meggyógyultam. Hogy mihez kezdenék, ha hazamennék? Vagy folytatnám eredeti fog­lalkozásomat, tehát vissza­mennék a bankomba, vagy megvalósítanám eredeti vá­gyamat és fotóriporterként működnék. De a legszíveseb­ben kályhacső lennék. ❖ ❖ ❖ Tanitó; Hány háborút foly­tatott Spanyolország a tizen­hetedig században? Móricka: Hetet. — Nagyon helyes. Sorold fel őket. — Egy, kettő, három, négy, Öt, hat, hét. Johnson elnök résztvett az uj postaminiszter, Larry O’Brien fel­esketésén, Hye, Tex.-ban, öt mérföldnyire az LBJ r^nchtól, KÉT EMLÉKKŐ BUDAPEST. - Két kőobe liszk állított meg az utóbb; időben. Az egyik Magyaror szág keleti szélén, Békéscsa­bán, a másik a nyugati vége­ken, Sopronban. Mindkettő kétezer ember emlékét őrzi, akik ott a tudatlanságnak, itt az emberi őrületnek estek ál­dozatul. A békéscsabai Széchenyi-hl­­getben álló emlékkövön ezt ol­vashatjuk: “Kétezer csabai nyugszik itt az emlék tövében, akiket az Epe Mirigy dühös­­ködő mérgébe ött hetek le folyta alatt kedveseiktől el ragadt.” Ez a kétezer ember kolerá­ban halt meg Békéscsabán 1831-ben. Akkor nem tudták í kolerát gyógyítani, nem tud­ják még megelőzni. Nem is­­nerték még a baktériumokat, ,em a védőoltásokat. Tudatla­nok voltak a betegek, de az orvosaik is. Valószínű arra sem gondol­tak, hogy egy nagy tudós, törvényhozó, tanitó s egyút­tal orvos is már évezredek­­cel előbb azt ajánlotta az em­bereknek, hogy óvakodjanak a fertőzéstől, mosakodjanak, tartsák testüket és ruhájukat tisztán. S e régi nagy tör vényhozó és orvos tisztasági szabályait nem a sivatag he mokjába süppedt kövek és cse­repek őrizték, hanem az a könyv, amely akkorában min­dennapi olvasmánya volt az európai embernek: a Biblia. Manapság sok helyen láthat­juk kifüggesztve a felírást: Mossunk kezet.” Ha akkori­ban, 1831-ben megtartják Mó­zes egészségügyi és higiéniai szabályait, nem halt volna meg annyi ember Békéscsa­bán, másutt Magyarországon és Európában. A másik emlékművet Sop­ron balfi határában 1948-ban állították. Ezt olvashatjuk rajta: “Ezen emlékmű látó­határán belül 2000-nél több zsidó hittestvérünk esett ál­dozatul az 1944—45. évi em­beri őrületnek. Itt 100-nál több mártír alussza örök ál­mát. Nyugadjanak békében.” Ezt a kétezer embert, akiket az ország legkülönbözőbb ré­szeiből hajtottak ide — köz­tük asszonyokat és gyermeke­ket is — tifusz, vérhas és egyéb betegség pusztította el, sokat közülük agyonlőttek. Valahányszor megállók ak/ előtt, mindig arra gondolok: nem került volna sor rá, hogy ilyen gyászos emlékművet ál­lítsanak Magyarország föld­jén és más országban is, ha az emberek Európában min­denütt betartják a mózesi tör­vényt, a Ne ölj-t, amit kőtáb­lára vésett, és betartották vol­na egyéb törvényeit, amelyek a járványoknál is gonoszabb emberi indulatok, szenvedé­lyek megfékezését szolgálják. Dr. Várady Károly HÁZIASSZONYOK GYÁRBA VÁGYNAK CLEVELAND. — Az állami állásközvetítő hivatal utján egy cég, mely az egyik külvá­rosban gyárat épit, 3000 nőt keresett könnyű gyári mun­kára. Tíz napon belül 3100 ajánlkozás érkezett be, nagy­részben külvárosi háziasszo­nyoktól. A kiskutya bedugta a fejét egy autókerék nyílásába, Stony Creek Mills, Pa.-ban és gazdájának ugyancsak körül kellett zsíroznia a fe­jét, hogy ki tudja huzni belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents