Szabad Sajtó, 1965 (57. évfolyam, 1-51. szám)

1965-04-15 / 15. szám

8. oldal; SZABAD SAJT<5 Thursday, April 15, 1965 Adó adós nem közönséges adós WASHINGTON — Ilyenkor, április közepetáján, sok adófizető és adó-nem-fizető jól teszi, ha számba­­veszi az adófizetés elhanyagolásának kockázatait, ve­szélyeit. Április 15 a jövedelmi adó bevallás utolsó napja. Aki ezen a napon az adóhivatalnak adós marad a jövedelmi adóval, kap egy figyelmeztető Írást: fizes­se be hiánytalanul a köteles adót 10 napon belül. A 11-ik napon megkezdődik a késedelmi kamatok fel­számítása: havi fél százalék. De ebben az évben valami eltérés van más évek­kel szemben. Ugyanis a múlt évi adólevonások a fize­tési csekkből nem fedezték a teljes adókötelezettséget és ezért sokan a különbözeiét egy összegben kötelesek megfizetni, ha tudják, de fizethetik részletekben is, ha nem tudják egyszerre megfizetni és ha ugyanakkor meg tudják győzni az adóhivatalt arról, hogy a teljes adókülönbözetet megfizetése súlyos terhet jelentene számukra. Ha az adófizető érvelése nem eléggé meg­győző, az adóhivatal második figyelmeztetőt küld, és ha erre nem jön válasz csekk formájában, jön egy har­madik és utolsó figyelmeztető: 10 napon belül fizetni! Ha a harmadik figyelmeztetés eredménytelen ma­rad, vége az adóhivatal türelmének, vége az alkudozás­nak, megindul a kikényszerítő gépezet. Az adóhivatal lefoglalja az adó-fizetőnek minden pénzét, amire rá tudja tenni a kezét: a fizetését és, ha van, a bankszám­láját, vagy mind a kettőt. És ez nem a közönséges fize­tés-lefoglalás, amit sok krónikus adósságcsináló a min­dennapi életben garnishment néven ismer. Az adó­adósság más, mint a közönséges hitelező, aki garnish­ment utján a fizetésnek csak egy bizonyos százalékát kaparinthatja meg. Az adó-adósság, amelyet az adóhivatal ily kérlel­hetetlenül behajt, minden hónapban fél százalékkal nő. De lehet a késedelmi adó több is ennél — havi 5 száza­lék (legfeljebb 25 százalék öt hónap után) azok eseté­ben, akik nemcsak adósok maradtak az adóval, hanem még csak nem is adtak be adóvallomást. Az adóhiva­talokat egyre-másra felszerelik csalhatatlan elektroni­kus gépekkel, amelyek fel tudják kutatni az adókötele­seket, akik április 15-ig nem jelentkeztek. ADP — Au­tomatic Data Process — ennek a gépi ellenőrző szolgá­latnak a neve; ilyennel 1967-ig valamennyi adóhivatal fel lesz szerelve. Az adó-nem-fizető egyre veszélyesebb spottá lesz a technológia fejlődés folytán. A MAGYAR ZÖLDSÉGTERMELÉS BUDAPEST (FEC). — Az agrártudományi egyesületben Dr. Somos András aról tar­tott-előadást, hogy miért nin­csen elég friss zöldség idejé­ben a piacokon, amikor a la­kosság a hosszú tél után már igen vágyódik a primőrökre. A szervezetnek, hogy helyre­hozza magát, nagy szüksége van a friss zöldségekben lévő természetes vitaminokra. Zöldségtermesztésünk sok tekintetben elmaradt — mon­dotta. Mig Bulgária pl. már­ciusban, áprilisban jelentős mennyiségű paradicsomot ex­portál, addig mi csak június­ban jutunk el addig, hogy a hazai szükségleteken kivül ko­moly mennyiséget adhassunk külföldre is. Több üvegházra, melegágyra van szükség, ol­csó termesztő berendezésre, önálló hazai növényház épitő iparunk nincs; a külföldről való behozatal a minimumra korlátozódott, döntenie kell a kormánynak, hogy létrehoz­zuk a hazai növényházi épí­tőipart, vagy külföldről vásá­rolunk korszerű növényháza­kat és egyéb termesztő be­rendezéseket.” CSALÁD ALAPÍTÓ SYRACUSE, N. Y. — Mrs. Catherine Young meghalt 99 esztendős korában. Ami utána maradt, az valóságos népraj­zi statisztika: 5 fiú, 5 lány, 67 unoka, 172 dédunoka, 73, ükunoka. Kilencezer TV-előfizető van Győrben, tehát minden nyol­cadik embernek van TV-ké­­szüléke. A rádió-előfizetők száma tizenkilencezer. Piros szőnyeggel fogadták Houston, Tex.-ban a repülőtéren a két asztronautát, Gus Grissomot (jobb) és John Youngtot, A karnevál “kövér embere” Happy Humphrey, Marion, 111.-bői ekkora fagylaltot kénytelen enni, hogy formában tartsa magát. Súlya 712 font. Derékbősége 86 incs. Nyakbősége: 26 incs. Hivatásos bir­kózó volt. Gyermekei normálisak . A halálbüntetést eltörölni? Igen és nem. Nem és igen A bibliai időktől a felvilá­gosodott legújabb korig alig hangzott el ellenvetés a “sze­­met-szemért” elv ellen. Csak néhány évtizeddel ezelőtt in­dult meg erőteljesebben & mozgalom a halálbüntetés el­len. A fő ok, amiért ellenez­ték, ártatlan emberek kivég­zése volt. Inkább szabaduljon száz bűnös, de ne kerüljön hó­hér kezére egy ártatlan ember sem... A nyugati civilizáció termőföldjén, Európában, ma már nem lehet olyan fát ta­lálni, amelyről akasztott em­ber csüng le. Csak két európai országban van ma halálbün­tetés : Franciaországban a nyaktiló, a nagy forradalom félelmetes emléktárgya, még mindig halhatatlannak tet­szik, Spanyolországban pedig a nyaktörő garrot a biztonság és a politikai rendszer állan­dósításának eszköze. Angliá­ban a halálbüntetés utolsó napjait éli, már alig tekinthe­tő élő valóságnak. Amerika, az európai civilizációnak ten­gerentúlra kihelyezett máso­dik otthona, kínosan vajúdik évek óta a halálbüntetés prob­lémájával. Tizenegy államban már eltörölték, de vannak oly államok is, amelyek eltöröl­ték, de azután felélesztették. Nem egy vagy két államban történt ez, hanem tiz állam­ban — többnyire egy-egy szo­katlanul brutális gyilkosság annyira megdöbbentette a né­pet, hogy a halálbüntetés ko­rábban történt megszünteté­sét elhamarkodottnak vélték. :Jí % :Jí A halálbüntetés ellenzői kö­zött a legkülönbözőbb felfo­gások képviselőivel találko­zunk. Elsőnek talán a protes­táns egyházakat kell emlite­­ni. Amerika egyik nagy jogá­sza, a nemrég elhunyt Frank­furter főbíró, évtizedek óta hadakozott a halálbüntetés ellen, amelynek szerinte ár­tatlan áldozatai voltak a kri-: minalrsztika történetének szenvedő hősei: Zacco és Van­­cetti. És egy Johnson, akinek mint Cook megyei (Chicago) fő börtönének, mindennapi társalgói voltak minden ren­dű és minden rangú gyilko­sok, elveti a halálbüntetést, mint büntetést; az nem bün­tetés, mondja, hanem bosszú­­állás. New York államban most folyik nagy harc a pro és kontra érvek összecsapása. A törvényhozó testület bizott­sága előtt elhangzott az a ki­jelentés, hogy a társadalom­nak joga van megbosszulni merényleteket, amelyek nem­csak az áldozat ellen irányul­tak, hanem a társadalom el­len is. A pro érvelők fő érvo vallási meggyőződésből faka­dó erkölcsi elv: “emberéletért emberélet” — ez a zsidó-ke­resztény civilizációnak erköl­csi hagyatéka. Az eltörlők a bíróság által, esküdtek tévedése folytán el­követhető gyilkosságokon ki­vül még két fő érvvel hada­koznak, a halálbüntetés ellen. Az egyik: nincsen bizonyíték arra, hogy a halálbüntetés el­rettentő hatással lenne. A másik; a halálbüntetés társa­dalmilag igazságtalan, ameny­­nyiben főleg a nép alsó réte­géit sújtja. •V- * * Érdemes ezekkel az érvek­kel foglalkozni: 1. Elrettentő hatás? A bűn­ügyi statisztika azt mutatja, hogy azokban az államokban amelyekben a halálbüntetést alkalmazzák, háromszorannyi gyilkosság történik, mint oly államokban, ahol a halálbün­tetést eltörölték. Alapos ez a statisztika adataival alátá­masztott érv? Alabamában van halálbüntetés és ott a la­kosság számaránya szerint, több főbenjáró bűncselek­ményt követnek el, mint bár­hol másutt (minden 100,000 lakosra valamivel több mint tiz gyilkosság esik), viszont Vermont államban hasonló­képpen van halálbüntetés, — mégis ot aránylag legritkább a gyilkosság, 200,000 lakosra esik egy. Hol az igazság? ... 2. Igazságos mérték szerint mérik ki a halálbüntetést? — Először is, az esküdtbirósági tárgyalóteremben szerencse­­játék folyik, fehér és fekete dominókockákkal. A statisz­tika szerint minden száz gyil­kosság miatt elitéit ember kö­zül csak egy bűnhődik halált lal. Egy. Ki az, aki a fekete kockát szedi ki az urnából? A nevét ne kérdezzük, az embert nézzük. Milyen ember az, aki­nek a fekete kocka pecsételte meg a sorsát? Szegény, isko­lázatlan, mindenkitől elhagya­tott emberfia, a bőre sötét, íme, mit mond a csalhatatlan — legalábbis a számok vilá­gában csalhatalan statiszti­ka: A U.S.-ben 1930 óta 3885 kivégzés volt. Ezeknek több mint fele, pontosan 54 száza­lék néger volt. (Tiz százalék megfelelne az amerikai népes­ségi aránynak ...) Az 50-es években Ohio államban a gyil­kosság miatt elítéltek közül 51 százalékban fehéreket vé­geztek ki, 49 százalékban né­gereket. * * A Legfelsőbb Bíróság újab­ban nagyjelentőségű elvi dön­téseket hozott bünvallomások megítélése kérdésében; ér-t vénytelennek mondott ki minden olyan vallomást, me­lyet megengedhetetlen nyo­mással, kimerítő faggatással, fenyegetéssel, erőszakkal, — egyszóval törvényellenesen csikartak ki. Nos, minden bűnügyekben jártas ember tudja, hogy elsőfokú gyilkos­ság címén csak olyan vádlot­tat lehet elitélni, halálra Ítél­ni, akiknek esetében az előre megfontolt gyilkossági szán­dék bizonyítható. És ilyen bi­zonyítékot legtöbb esetben a vádlott vallomása nyújt. Azé a vádlotté, aki — szegénység okából, vagy más okból nem tudta igénybe venni védő szol­gálatát. A védő idejében fel­világosította volna, hogy az alkotmány biztosítja számára a hallgatás jogát: Nem köte­les önmága ellen vallani. Me­­gintcsak a statisztikához kell fordulni, a kérdéssel, hogy kik azok, akik maguk-ásta ve­rembe buknak bele? Szegé­nyek. A büntetőbiróság elé kerülő bűnözőknek 60 száza­léka a szegény nép köréből kerül ki. Akár a pro, akár a kont­ra tábornak van elvben iga­za, feljegyzésre érdemes tény az, hogy a kivégzések egyre ritkábbak, egyrészt azért, mert kevesebb gyilkosság tör­ténik (ma 40 százalékkal ke­vesebb, mint a 30-as években) másrészt azért, mert gyako­ribb a tettesek elmegyógyin­tézetbe való beutalása bünte­tés helyett. Massachusetts­­ben 1947 óta, New Hampshire államban 1939 óta nem volt kivégzés. Rettegnék a bűnös lelkek az akasztófától és a vil­lanyszéktől, de mindnyájun­kat borzadállyal tölt el az a gondolat, hogy megeshet az, hogy a társadalom nevében megöltek egy embert és csak azután derült ki, hogy a gyil­kosságot, amelyért megölték, más követte el. * * * A kivégzés 23 államban és D. C.-ben villanyszékbe ülte­téssel történik. Mint a nyak­tiló francia találmány, a vil­lanyszék Made in USA. Ere­dete érdekes. George West­inghouse 1885-ben kifejlesz­tette a váltóáramot, amely mindjárt kezdte kiszorítani az egyenáramot. A két áram­fajta közt megindult üzleti versengésben az Edison Com­pany az egyenáram nagyobb biztonságát hangoztatta s né­zetének igazát állatkísérletek eredményével támasztotta A IÁMÉRT BŰNÖS NAGYPÉNTEKI KÁLVÁRIÁJA SARTENE, Corsica — Nagypéntek estéjén, pon­tosan 9:30 kezdettel, ennek az ősi kisvárosnak főterén és főutcáján a középkor óta minden évben a római ka­tolikus templom bejárata előtt csoportosul a helybeli nép és a sokszor 10,000-nél népesebb látogató. Egyedül­álló vezeklés tanúi. Valaki valahonnan eljött, hogy ve­zekeljen a bűneiért. Hogy ki ő és merre a hazája és mi bűn terheli a lelkiismeretét, azt egyedül a pap, Jean- Bapttiste Scuitti tudja. A bűnbánó bűnös kilép a templomból. Mezitláb, fejét vérvörös kucsma borítja, csak a szemét láthatja az, akinek jó szeme van. Meggörbedt hátán nagy, ne­héz tölgyfa keresztet hord, jobb lábáról 31 font súlyú lánc csüng le csörömpölve. A vezeklő alig hallhatóan nyöszörög: “Perdonno, mio dió” — bocsáss meg ne­kem, Istenem. “Le Catenacciu” — a Láncravert — igy hívják a corsicaiak a névtelen bűnöst. Egy és fél mérföld hosszú utón cipeli a nehéz ke­resztet a Láncravert, többször összeroskad nehéz ter­hének súlya alatt és olyankor egy vezeklő társa, aki ebben a drámában Cyrenei Simon szerepét játsza, ke­ményen rákiált: “Kelj fel! Te akartad ezt!” Vérzik a Leláncolt felsebzett lába, nem bírja tovább. Ekkor Pa­ter Scuitti felveszi Renault autójába, vége a dantei Komédiának. És minden ablakban kigyulnak a gyer­tyák. Nincs emberfia, ki bűntől mentes, és sokan, na­gyon sokan vannak bűntudattal elviselhetetlenül ter­helve. Nem csoda, hogy hosszú Pater Scuitti várakozó­­listája. Most körülbelül 40 évre le van foglalva egy­­egy kereszthordozó részére a nagypénteki kájvária­­járás gyógyító adománya. Vannak köztük öregek, akik bűnüktől vezeklésben megtisztulva akarnak ebből a vi­lágból eltávozni. De ki tudja, hányán érik el a nagy napot, a jövő nagypénteket, a kései nagypénteket? . . . Évezredes utján betű lett a képből BUDAPEST — Az Egye­sült Nemzetek kulturális Bi­zottsága, a UNESCO, irás­­történelmi kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban, ősrégi emlékek és uj adatok kap­csán bzemutatta a betű törté­netét. A világszervezet, amely a népek békéjét a kultúra ter­jesztésével akarja szolgálni, aligha találhat ennél mél­tóbb anyagot arra, hogy meg­értesse velünk, ma élőkkel, milyen közeli rokonai va­gyunk egymásnak, mi, embe­rek! Mert rokonok vagyunk nagyon, mi, akiknek ősei, egy­mástól függetlenül, a föld kü­lönböző tájain, különböző idő­pontokban, szükségességét érezték annak, hogy szót ért­senek egymással. Hogy gon­dolatokat közöljenek olyan társakkal, akik éppen nincse­nek jelen, vagy talán meg se születtek még. Például ve­lünk. És rájöttek, hogy e cél­ból a beszédet, annak hang­jait ábrázolni lehet. A kiállítás ennek a felfe­dezésnek és közös erőfeszítés­nek egyes fázisait mutatja be. Bemutatja a rajzokat, me­lyek eleinte még bizonyos fo­kig a varázslat funkcióit is alá: demonstrálta, hogy a vál-. tóáram pillanatnyilag meg­ölt kutyákat és macskákat — összefogdosott kóbor állato­kat. — A váltóáramnak ez a gyilkos erőssége indította New York állam törvényhozó testületét arra, hogy bevezes­se a 2000 volt erősségű vil­lanyáramai való kivégzést — Sing Sing villanyszékében. végezték, a rajzokat, melyek döbbenetesen hasonlítanak a mai gyerekek rajzi kifejezés­­módjához. Bemutatja lépés­ről, lépésre, fokról-fokra az átmenetet a képírásból az el­­vontb etühöz. Ez az átmenet már ntajd­­nem mindenütt megtörtént, de legelőször, úgy látszik, an­nál a közel-keleti pásztornép­nél, amely a bibliai kánaán földjén őrizte juhait és fon­tosnak találta, hogy gondola­tait rögzítse. Ezek a zsidó pásztorok jöttek rá először arra, hogy ezt a hangok jel­zésével tegyék. Furcsa módon csak a mássalhangzókra ta­láltak jeleket, mégpedig azok szinte a legvégsőkig leegysze­rűsített ábrázolásával. A kínaiak más utón indul­tak el. A szavak, illetve fo­galmak jelzéséből, függetle­nül attól, hogyan hangzanak, így érték el, hogy az ő Írásuk különböző kinai nyelvjáráso­kon olvasható. A kiállítás megmutatja a betű fejlődésének csodálatos állomásait. Az eszközök vég­telen sorát, a nádtól az acél­­tollig, a vésőn keresztül, s az ecseten, melyek a maguk alakjával befolyásolták az ál­taluk hagyott vonalak jeller gét és megteremtették a szög­letes héber, a végtelenül haj­lékony, rajzos, kinai ecsetje­lek külön világát a ,tiszta, lo­gikus, kemény latin betűt, amelynek ősét kőbe vésték, s melynek alapján a mai betü­­kulturánk épül. Amint a szezon megnyílt, pisztráng halászok váll-váll mellett álltak a Catherine patak vizében, Montour Falls, N. Y.-hoz közel.

Next

/
Thumbnails
Contents