Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-19 / 12. szám

8. OLDAL SZABAD SAJTÖ Thursday, 1964 March 19 ’ A Legfelsőbb Biróság elvi döntése zaklató rágalmazási pereskedés ellen WASHINGTON. — A Leg­felsőbb Biróság korszakalkotó döntést hozott a sajtószabad­ság fokozottabb védelmére. Kimondta, hogy: 1. közhivatalnok nem kö­vetelhet és nem kaphat kárté­rítést rágalmazás címén, ha nem tudja bizonyítani, hogy az állítás, amit rágalmazás­nak minősít, szándékos rossz­indulatból történt és 2. hogy ha a sajtónak száz­ezer és millió dolláros kár­térítési perektől kell tartania, ez az állapot a nyilvános kri­tika jogának oly megnyomori­­tására vezetne, amely megfoj­taná az Alkotmány első mó­dosításában biztosított sza­badságjogot, a sajtószabadsá­got. Ezt a döntést a Legfelsőbb Biróság több mint egyhangú szavazással hozta. Ugyanis nemcsak az történt, hogy a ki­lenc főbíró egyhangúlag ilyen értelemben szavazott, hanem három főbiró, Goldberg, Black és Douglas, megerősítő külön­véleményeikben még megol­dották ezt az elvi döntést az­zal, hogy a sajtószabadság vé­delmére még ennél szigorúbb elvek követelése is indokolt és szükséges. Azt, hogy a korszakalkotó döntést hozott, maga a Legfel­sőbb Biróság szögezte le, rá­mutatva arra, hogy most el­­sőizben történt döntés, hogy civil rágalmazási perben a fö­­biróság a felmentő Ítéletet az Alkotmány első módosítására alapozta. ' :' “KÉTSÉGTELEN :oívry*r< RÁGALMAZÁS” A per tárgya' a következő volt: >J V Hl‘ '* 1960-ban, amikor Délen már magasra csaptak a faji mfeg­­különböztetgsi jaáboruság hul­lámai, a politikai elnyomatás ég hatósági üldöztetés ellen tiltakozó néger vezérek a New York Tímeában egészoldalas hirdetményt tettek közzé, amelyben a Függetlenségi Nyilatkozat stílusában felso­rolták súlyos sérelmeiket és közadakozásra szólították fel a liberális érzelmű állampol­gárokat, hogy fedezni tudták Dr. Martin Luther King és néhány más üldözött néger po­litikai vezető biróság előtti védelmének költségeit. A Ti­mes és a néger politikai vezé­rek ellen rágalmazási pert in­dított L. B. Sullivan, Mont­gomery, Ala. városi commis­sioner je azon a címen, hogy a hirdetés rendőri visszaélése­ket állít s ennek folytán őt, aki a rendőrség Cselekedetei­ért mint commissioner fele­lős, rossz hírbe hozták, miál­tal ő személyi károsodást szenvedett. Ezt a károsodást félmillió dollárra taksálta, ennyi kártérítést kért és az eskűldbiróság, majd az Alaba­ma állami Legfelsőbb Biróság félmillió dollár kártérítésre Ítélte a New York Timest és a néger politikai vezéreket, azzal az indokolással, hogy a hirdetésben foglalt állítások kétségtelenül önmagukban rá­galmazók, míértis felesleges a rosszindulat bizonyítása; egyedüli védelem az lehetett volna, ha az alperesek minden egyes állításnak Valóságát bi­zonyítani tudták volna. Min­den egyes állítás valóságát az alperesek nem tudták bizonyí­tani ; ellenkezőleg, beismer­ték, hogy tévedések voltak az állítások közt, például az az állítás, hogy Dr. Martin Lu­ther King hétszer volt faji egyenlőségi tüntetések során lecsukva, valótlan volt, mert Dr. Kinget csak négyszer csukták le, és az sem volt igaz, hogy a néger tüntetők My Countryt énekelték, mert ők a Himnuszt énekelték, így az esküdteknek kizáró­lapítaniuk, hogy igazmondá-, sukat kihirdethessék: azt, hogy a hirdetés csakugyan j megjelent a New York Times­­ban. Ha mind a tizenketten fa­­jankók lettek volna, akkor sem mondhattak volna mást, mint hogy megjelent, nyom­tatásban, kimondták tehát a verdiktet, hogy Mr. Sullivan­­nak annyi kártérítés jár, amennyit követel: fél millió dollár, egy centtel sem keve­sebb! NEM KÉTSÉGTELEN RÁGALMAZÁS A montgomeryi eskiidtbi­­róság és az Alabama állami Legfelsőbb Bíróságnak egy­értelmű Ítéletét a szövetségi Legfelsőbb Bíróság most meg­semmisítette. A megsemmisí­tő döntés indokolásában Brennan főbíró mindenek­előtt az esküdtbirósági tár­gyalást vezető bíró eljárását jelentette ki törvényellenes­nek. A biró, amikor az esküd­teknek megadta az útmutatá­sokat, köteles lett volna meg­magyarázni, hogy elmarasz­taló verdiktet csak abban az esetben hozhatnak, ha min­den kétséget kizáróan meg­győződtek arról, hogy a hir­detésben foglalt állítások for­rása rosszindulat (malice) volt, mégpedig oly értelem­ben, hogy határozott szándék­kal vagy durva gondatlanság­gal és vakmerőséggel sértet­ték a panaszost. Á főbiróság idézte egy kan­sasi .biró útmutatásából, me­lyet az 'esküdteknek adott, ezt a fejtegetést: Ha az inkri­minált állításokat jóhiszé­­mü'en, rosszindulat nélkül tették, az újságcikk az Alkot­mány védelme alatt áll, még akkor is, ha lényeges állításai hamisak és a panaszos jelle­mét lelkicsinylik; ilyen ese­tekben a panaszosnak köteles­sége bizonyítani azt, hogy a cikket puszta rosszindulatból Írták. Egyének esetleges sé­relmét alá kell vetni a közér­deknek, mégha a sérelem ér­zékeny is. A jelen esetben (Sullivan kontra N. Y. Times és néger vezérek) az alabamai bírósá­gok nem tartották szükséges­nek a rosszindulat kérdését felvetni,1 mert enélkül is “két­ségtelen rágalmazást” véltek a hirdetésben felfedezni azon­ban a főbiróság a kihallga­tott tanuk vallomásai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy sem a néger politikai vezérek részéről, sem a New York Times részéről rosszin­dulat nem forgott fenn: ezért az alabamai ítéletet meg kel­lett semmisíteni. Brennan fő­bíró az ítélet indokolását az­zal fejezte be, hogy a pana­szos Montgomery ben újra kezdheti a pereskedést, de az ottani bíróság nem hozhat oly ítéletet, amely ellentétben állna ezzel a főbirósági dön­téssel. NEM ELÉG! Mint elplj áróban említet­tük, három főbíró az egyhan­gúan megszavazott döntésen túlmenően a sajtó szabadsá­gának még további erősítését tartotta szükségesnek. Gold­berg és Black főbirák írásba foglalták különvéleményüket, Douglas főbhó élőszóval csat­lakozott hozzájuk. Goldberg főbíró vélemé­nyének főbb pontjai ezek: Az Alkotmány első, vala­mint 14-ik módosítása a pol­gároknak és a sajtónak biz­tosítja a kritizálás abszolút, feltételnélküli jogát közhiva­tali személyek kritizálására. MERÉNYLET A SAJTÓ ELLEN Black főbíró különvélemé­nyéből: A montgomery félmillió dolláros verdikt drámai bi­zonysága annak, hogy az ál­lami rágalmazást törvények létében veszélyeztetik azt az amerikai sajtót, amely eleg bátor ahhoz, hogy oly véle­ményeket nyilvánítson, ame­lyek egyeseknek, sokaknak, nem tetszenek. A montgome­ry bíróságok előtt jelenleg fo­lyamatban vann 11 rágalma­­zási per a New York Times ellen s a kártéritési követelé­sek 5.6 millió dollárt tesznek ki; a Columbia rádió társaság ellen pedig 5 per folyik, 1.7 millió dollárt követelnek a panaszosok. A sajtó ilyen mó­don történő zaklatása és ül­dözése azt a veszélyt rejti magában, hogy más területe­ken is követésre talál a mont­gomery példa és némelyek azt fogják hinni, hogy az új­ság könnyű prédája lehet rá­galmazást kártérítési peres­kedőknek. Az országos Alkot­mány az ilyen halálos ve­szély kivédésére adta a sza­bad sajtónak az abszolút vé­delmet közhivatalok viselői­nek kritizálására. Sajnálom, fejezte be különvéleményét Black főbíró, hogy a mai dön­tés nem hangsúlyozta ki ezt a feltételnélküli vélemény­nyilvánítási szabadságot, amely az első alkotmánymó­­dositásban foglalt garanciák­nak elseje és nélkülözhetet­len, ha nem akarjuk veszni hagyni az amerikai szabad sajtót. Amerika nyújtson segítséget a vasfüggöny-mögötti parasztságnak! SÁROSPATAK lag egy tényt kellett megái- j Lehet ugyan azt állítani, hogy Sárospatakon, a Bodrog partján a városban ma is a legszebben a legtüzesebben száll, zeng a régi; kuruc nó­ta: Patyolat az kuruc, Gyöngy az felesége; Hetes vászon az laboncság Köd az felesége Az vitéz kuniénak Van szabott dolmánya, Sarkantyus csizmája, Futó paripája. Öreg parasztok mint az imádságot úgy mondják a ré­gi rigmust, Vak Bottyánról Rákócziról: . . Éltesse az Isten Rákóczi Fe­rencet, Mi édes urunkot; s minder vezéreket! Tovább is serinyen az magyar nemzetet, Oltalmazzák ,s űzzék ország­bul németet! A sárospataki Rákóczi-vár­­nak sok ura volt az évszáza­dok folyamán. Fontos straté­giai érdek követelte, hogy ki­rályi vár állja útját a keleti útvonal közelében az ellensé­ges betörésnek. A tatárok 1252-es betörésük alkalmával elpusztították Sárospatak vá­rát és városát. Lakta a várat IV. Béla király fia István, uralták a Perényiek attól az időtől kezdve, amikor Zsig mond császár 1390-ben Peré­­nyi Miklós Szörényi bánnak adományozza, birtokolják a Pálócziak egészen a' mohács.' vészig, hire, neve van a vár­nak I. Rákóczi György korá­ban is, de a nép máig is mint “a fejedelem várát”, nagysá­gos kisurunk hajiokát” emle­geti a sárospataki várat. A kurucok csillagának, II. Rákóczi Ferencnek sok ked­ves emléke fűződött a Bod­­rog-parti várhoz. Alighogy megnősült, idehozta fiatal fe­leségét 1694-ben. Előzőleg építteti, széppitteti, diszitteti a várat. Rákóczi kandallója a Horatius idézettél ma is ott áll az egyik teremben: “Az erényt, mig köztünk él, gyű­löljük, ha szeműik elől vész, mohón keressük.” Abban is igaza van a nép­nek, hogyha Rákóczit tartja a sárospataki vár egyetlen és igazi urának. Az ismételt fel­kelések, kuruc háborúk arra az elhatározásra bírták a bé­csi haditanácsot, hogy a ma­gyar végvárak annyi dicsősé­get, szenvedést látott falait felrobbanttassa. Bécs meg akarta akadályozni, hogy a kurucok befészkelhessék ma­gukat ezekbe a várakba. A végvárak lerombolása 1701- ben kezdődik. De a munka ja­va 1702-re marad. 1702 tava­szán lerombolják Szendrőt, Ecsedet, Szepesvárt, Sárospa­takot. A várakat Rákóczi Fe-j déli kapuhoz vezette. Erős cö­­renc építteti újjá ... 1708 löppalánk vonult el ott hosz­novembérében Sárospatakra hiv össze országgyűlést. Patak mindig hü maradt a fejedelem zászlójához, Pata­kon halálbüntetés járt az áru­lásért. Az ország-gyűlés utol­só napján katonai biróság Ítélte halálra “a magyar Her­kulest” Bezerédj Istvánt, az osztrákokkal való cimborálás, a dunántúli hadsereg elárulá­sa miatt. A kivégzést a vár piacán szabad térségen végre is hajtották. Hiába emelté fel Bezerédj megbilincselt kezét könyörögve: — Én ezzel a két lánera­­vert kezemmel hetvenként né­met tisztnek életét oltottam ki, fölséged hivségében T .' A vár méiiéti trinítáriuS ko^ iostofban temették el Beze­­ré&j t. Vötös-márvánjó sírkö­vet állítottak a Sir ja fölé. A kövön páncélos vitéz látható, aki levágott fejét kezében tartja. DOBÓ ISTVÁN VÁRA A vár fenn a hegyen négy­száz esztendeje hirdeti a ma­gyar vitézek hősiességét. Négyszáz esztendővel ezelőtt Dobó István várkapitány és maroknyi csapata megállítot­ta a szultán roppant hadát. A török sereg hosszú ostrom után eltakarodott a vár alól, amit érkezésekor “rozzant akol”-nak nevezett és amely­ről azt gondolta, hogy néhány napos ostrom után elfoglalja. Csuda szép helyön Eger vára vagyon Az völgyre fekszik egy hegy oromzaton. Északra ellenben K'irályszéki vagyon Délről fekszik város, egy völgyben vagyon. Az első költő — Tinódi Lan­tos Sebestyén — kezdi így énekét Egerről, az egri hősök­ről. A legnagyobb magyar kó­bor igric az ostrom után járt Egerben, akkor, amikor az egész ország és egész Euró­pa Dobónak és vitézeinek di­csőségétől zengett. Gárdonyi Géza “Egri csilla­gok” cimü regényében állított emléket a halhatatlan hősök­nek. Az ő regényéből ismer­jük Dobó Istvánt, a kapi­tányt, Bornemissza Gergelyt és a többieket. Gárdonyi irta le először, milyen volt a vár Dobó István idejében. Az ol­vasó a regényben úgy ismer­kedik meg a várral, hogy Do­bó, a várkapitány végigvezeti Bornemissza Gergelyt a bás­tyákon, megmutatja neki a várat: Bornemissza leszállt a lo­váról, Dobó intett a szőke ap­ródnak : — Hozd Kristóf a lovat utánunk. Karonfogta Gergelyt és a szán, jobbra és balra, utcává formálva a fal alsó részét. Érthető volt, hogy Dobó a fal mellett járókat védte vele, az északról várható golyóhullás­tól. — llát látod — mondotta ott megállva. Hogy hamaro­san tájékozni tudd magad, képzelj el egy nagy teknősbé­kát, amely délre néz, Füzes­abonyra. Ez, ahol most va­gyunk, ez (i feje. Négy lába, meg a farka — a bástyák. A két oldala két gyalogkapu A toronyban négy őr ült. A torony erkélyéről két kis falu meg egy malom látszott dél­nek, jó nyilíövésnyire a, Vár előtt az egyik s onnan megint nyilíövésnyire a másik. Ä két falun túl pedig két. szétágazó domb lánc között vörhenye­­ges-zöld síkság. — Itt kezdődik az Alföld — magyarázta a tájat Dobó. — És ez a két falu alat­tunk ? — Az inenső, az az öt ház Al-magyar. A túlsó az a har­minc, harmincöt ház Tiha­mér. — És ez a patak ? — Eger patak. — Amott egy tavacska. — Csak melegvíz a neve. — Jobbra a tótul az a kapu kőfal és sok fa . . . — Vadaskert. A püspök va­daskertié. Lóra ültek és lovon halad­tak tovább. Lenn a város csendes és néptelen volt. A házak közül kimagaslott a püspöki temp­lom és a püspöki palota. A túlsó hegyoldalban napnyu­gat felé a Szent Miklós temp­loma, aggastyán (auguszti­­nus) barátoké. A várost nyu­gatról vastag, egyenletes hegy keríti, túl rajta a Mát­ra ormai kéklenek. A Mátra orma ma is olyan szépen kéklik. A várban meg minden vasárnapon ott to­long a nép, keresi a hősök nyo­mát és hallgat mesét az egri vitézekről. Meglátogatja az iró sírját. Gárdonyi Géza ott pihen a várban. Fejfáján nincs név, se dátum. Saját kí­vánsága szerint ennyi a sír­felirata: “Csak a teste.” Ha végigmegyünk a Gárdonyi Géza utcán, megtaláljuk azt a házat, melyben a Gárdonyi muzeum van. Eger őrzi a vi­tézek emlékezetét, éppen úgy, mint az iró emlékét. Ma a Dobó térről érkezünk fel az egri vár kapujához. A bejárat a vár kapuudvarának a falában van, egy védőmü tövében, amelyet Török-kert­nek neveztek és amely egyet­len maradványa az ozmán időknek. Ugyanide szökell ki a vár keleti falát közrefogó i két uj-olasz rendszerű bás-WASHINGTON.— Der­­winski illmoisi képviselő érdekes javaslattal állt a, kongresszus elé: A földművelésügyi bi­zottság most foglalkozik a külföldi segélynek a mező­­gazdasággal kapcsolatos problémáival. A külföldi se­gély sok fejletlen ország, esetében olyképpen kerül lebonyolításra, hogy / a kül­földi ország amerikai élel­miszer-feleslegeket és: egyéb dollárral fizet, merthiszen dollárja nincs, hanem saját pénzével — például India rúpiával, Jugoszlávia dinár­ral, stb. Az ilyen rúpia, dinár és egyéb összegeket Amerika csakis abban az országban tudja felhasználni. Felhasz­nálja egyebek közit, az ottani U.S. követség és más ame­rikai , intézmények - költsé­geinek fedezésére, időnként oda ellátogató amerikai kor­mányképviselők. kong­resszusi bizottságok, stb. költségeinek fedezésére. De tapasztalás szerint minde­nütt mindig megmarad nagy összegű “hazai pénz” és Amerika -nem tudja, mihez kezdjen azzal. Jelenleg pél­dául, Jugoszláviában van 452 millió dollárnak meg­felelő dinárunk és Lengyel­­országban 597 millió dollár­nak megfelelő zlotirvk. Mű csináljunk ezzel a rengeteg idegen pénzzel, ami ott sokat ér, de itt, Amerikában, sem­­mitsem ér? Derwinsiki képviselőnek van egy eszméje, mit csinál­junk: Adjunk abból a fel­halmozódott pénzvagyon­­ból kölcsönöket, alacsony kamatozással, földművesek­nek, mégpedig csakis olya­noknak, akik saját földjükön szabadon gazdálkodnak. Ter­jesszük —- mondotta Derwin­­siki képviselő -— ily módon a szabad gazdasági rendet a vasfüggöny-mögötti or­szágokban. Szép, nagyon szép, de — a mi szempontunkból, a ma­gyarság szempont jából — mit ér a szép szó? Hol van­nak szabadon gazdálkozó pa­rasztok Kádár szovjetizált Magyarországában ? Petőfi szavait kölcsönözve: “eltűn­tének ők.” Más szovjetizált orszá­gokban valamivel kedve­­vezőbb a helyzet, például Lengyelországban Gomul­­ka, amikor 1956-ban me­részen, sőt vakmerőén szembeszállt a moszkvai zsarnokkal, fellazította a kol­hozrendszert és még ma is van sok szabad parasztgaz­daság lengyel földön. Keve­sebb, mégis több mint sem­mi, a kolhozon kívüli kis gaz­daság a részben magyarok­­lakta Csehszlovákiában és Romániában, több az ugyan­csak meglehetős számú ma­gyar kisebbséggel biró Ju­goszláviában. Mindezekben az országokban a Derwinski képviselő által javasolt köl­csönöket fel lehetne ajánlani. És ha a csatlós kormányok ilyen kölcsönök elfogadá­sát megtiltják? Az sem baj, mondja a képviselő. Mert a parasztságuk a tilalomból világosan bizonyítva látná, hogy kormányuk nem az ő érdeküket tartja szem előtt. És ugyanezt a következte­tést vonná le az egész világ közvéleménye. Legalábbis propaganda-értéke lenne a mezőgazdasági kölcsönök fel­ajánlásának. De ez is csak két kommunista országban lennie elérhető, a két említett országban, mert a többiekkel Amerikának nincsen olyan megállapodása, hogy saját p.'Lzükkel fizethetnek ame­rikai javakért. A Derwinski féle kezdeményezés igy szűk keretbe szorul s attól gyakor­lati eredményt ezidőszerint nem lehet várni A gazdasági szabadság kiterjesztése a vasfüggöny mögötti orszá­gokra csak onnan, belülről indulhat ki és indulási jelek már mutatkoznak ott, ahol parancsszóval irányítják: Moszkvában. Kruscsev és társai , már nyíltan hangoztat ják a kapitalista módszereli követéséinek szükség&ssé­­gét. A new yorki Világkiállításon 64 nemzet gyermekei festményekkel és rajzokkal fogják békevágyukat demonstrálni. Itt az első három festmény. tyák egyike is. Ha áthaladunk a sarokbástya tövében a ka­másután kerülnek napvilágra a régi fegyverek, faragott kö­puudvaron, azaz a kaput védő vek. A magyar múlt eleven előtéren, észrevesszük, hogy | útját járja az ember, ha az eg­­a várfalak tompaszöget alkot-; ri várban sétál. Esténként pe­nak. A belső szögben az első bástya a Bornemissza bástya. A falakat körüljárva a nyuga­ti oldal közepén találjuk a Do­bó bástyát. A nyugati és észa­ki falak találkozásánál lévő sarok a Tömlöc bástya. Öreg vár az egri vár, hi­szen Dobóék előtt is erősség állt már ezen a helyen. Az el­ső oklevelek 1363-ban emlí­tik az egri várat. Most, hogy az egykori püspöki rezidenciá­ban Dobó István múzeumot rendeztek be és rendszeresen fnlvtatnak ásatásokat,, eev­dig, mikor a vár felett kigyul­­nak a csillagok, nótaszót visz a szél a város felé. Fiatalok énekelnek, egri diákok: Zölditsétek egek hamar a fűzfákat! Hadd nyergelem ismét kesely paripámat. Hadd próbálóm ismét pihent fegyveremet, Sirva emlegesse török a nevemet. Régi nóta, egri nóta. Már négyszáz esztendővel ezelőtt is dalolták a Dobó vitézei . . . szándékos, rosszindulatú ha-1 mis állítások nem tartoznak a | szólásszabadság értékei kö­zé. De itt többről van szó. Ar-' ról, hogy ha kártéritési köte­­lettség fenyegeti a polgárt oly erős szavak kimondása miatt, amelyeket az esküdtek rossz-1 indulatuaknak találnak, ez a nyilvános vita jogának csor­bítása lenne. Ez persze nem jelenti közhivatali vagy pri­vát polgárok gyalázásának védelmét. De ahol közügyek­ről van szó, kétség esetén a véleménynyilvánítás szabad­sága javára kel ldönteni. Gyakran tapasztaljuk, hogy a közérdek oly akciót követel' meg, amely tévesnek bizo­nyul.

Next

/
Thumbnails
Contents