Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-02 / 1. szám

8. OLDAL ^ZÁBáD S A JTÓ Thursday, Jan. 2, 1964 — Kérem, — mondta ide­gesen az ügyeletes — , itt a tüzőrség beszél, nem a ker­tészet. . . — Miért nem hagy engem kibeszélni? — felelte szem­rehányó hangon a telefonáló. — A szomszédban tűz ütött ki. . . Valószínűleg pillanato­kon belül értesítik önöket. . . Ha kijönnek. . . nagyon ké­rem. . . ne tapossák le a ker­temet!. . . Szomorú karácsonyi Játkép South Bend, Tnd.-ból: a Studebaker automobil gyár, amelyben -nem gyártanak_ többé automobilt, munkások és tisztviselők ezrei elvesztették állásukat. — Ha gyűlölsz zongorázni, miért vered egész nap a bil­lentyűket ? Mert ..a szomszédaimat még jobban gyűlölöm. Henrique Galvao portugál kapitány, kormányának esküdt ellensége (ingujjban), aki meglepetés­szerűen megjelent az Egyesült Nemzetek egyik bizotsági üléstermében, a hotelszobájában barátai körében. Világszenzáció volt néhány év előtt, amikor Galvao Brazíliában szöktetett egy portugál hajót. BROOKLYN, N.Y. — Le­tartóztatták a Gallo banda 17 tagját, mert hónapokon át folytatott nyomozás so­rán bebizonyosodott, hogy összeesküvést szőttek a Pro­­faci banda ellen s halálra ítélték annak 22 tagját. A halálos Ítéletek közül kettőt már májusban végrehaj­tottak. Osztályharc a bűnözők alvilágában — így léhet ne­vezni a Gallo-Profaci hábo­rúságot. Úgy a Gallok, mint a Profacik (elnevezve ban­­(davez4'eikről) Szicíliából) származnak, onnan hozták magukkal a Mafia szellemet, a megátalkodott bűnözést mint életelvet és a gyilkolá­sig menő vakmerőséget. Itt Cosa Nostra (A mi ügyünk) volt a banda neve és jelsza­va. A brooklyni főhadiszál­lásról irányított törvény­telen vagy részben törvényes mezbe hamisított akciókat — éveken át együttesen haj­totta végre a Profaei és a Gallo “család”, de a szerep­­osztásban oly különbség volt, mint a társadalomban kizsákmányolok és kizsák­mányoltak közt. A fő “üz­leti tevékenységek” voltak: tiltott szerencsejáték, foga­dási irodák fenntartása, uzso­rás kölcsönüzletek és — tisz­tességes cégér alatt — két italüzlet és egy intézeti fe­hérnemű vállalkozás, mely három “tisztességes” üzlet a brooklyni és manhattani bároktól, vendéglőktől és éjjeli mulatóhelyektől éven­te, átlag 20 millió dollárt vett be. Mindezekben a busás hasznot hajtó üzletekben a. Profaciak voltak a vezetők, ők zsebelték be a hasznot; a Gallok amolyan proletár se­­gitársak voltak, őket csak alárendelt szolgálatokra fog­ták és olyan keveset j uttat­­tak nekik a haszonból, hogy ők kénytelenek voltak rab­lással, betöréssel és más piszkos uton-módon megsze­rezni a pénzt, ami megélhe­tésükre, italra és lányokra kellett nekik. Ellentétben a j Prof áriakkal, akik szicíliai. származású idősebb gazfic­kók, a Gallok ,itt született olasz-amerikaiak, fiatalok, — ifjutörököknek nevezték magukat, emlékezve és em­lékeztetve a törökországi ifjúságra, mely élethalál­harcot folytatott a szultán önkényuralma ellen. Az osztályellentét a kizsákmányoló Profacik és a kizsákmányolt Gallok közt körülbelül három évvel eze­lőtt nyílt háborúra vezetett, 1960-ban a harcokban 12 gangster “hősi halált” halt, nagyobbrészt Gallok. A Gal­lok bosszút esküdtek s halál­ra keresték a Profaei famí­lia 22 tagját. A halál-lista élé­re — természetesen — a bandavezér került: a nem­­zetségalapitó Joe Profaei rák-halála után fővezéri ál­lásba került sógor, Giuseppe Maglicocco. Erről a kiskirályról érde­mes külön megemlékezni. 65 éves, joviális öregur (lega­lább is olyannak néz ki) East Islip, Long Islandon keleti pompával berendezett kas­télyban lakik, amely minden modern kényelemmel szolgál a kiskirálynak és vendégei­nek: még gőzfürdő is van a birtokon, no meg 39 láb hosszú jacht a birtok tenger­parti állomáshelyén. A Profaci-Galló famíliák háborújának legnagyobb csa­tái augusztusban zajlottak le Brooklynban. Augusztus 9- én egy árulót, aki a Gallóktól átpártolt a a próféciákhoz, a Gallok agyonlőttek és öt órá­val utóbb Brooklyn más ke­rületében a fűbe harapott egy Gallé. Hogy ebben a Cosa Nost­ra családi háborúban több vér ne folyjon, a brooklyni ügyészség és rendőrség oko­kat és bizonyítékokat ke­resett letartóztatásokra és vádemelésekre és hét hónapi nyomozás eredményekép­pen most egy éjszaka össze­szedtek és hűvösbe tettek 16 Gallo férfit és egy nőt. A férfiaknak magas biztosí­tékot irt elő a biró, a nőt \ hazaengedték. Még egy Gál-! .lót fognak letartóztatni, ami- 1 kor — december 20.-án — ez J kikerül a manhattani börtön­­’ bői, ahová egy kisebb bün­­! tett miatt dugták be. Felmerül a kérdés: miért | vették üldözőbe a Gallókat, imiért hagyják békén a Pro- I facikat ? Nem hagyják őket békén, mondja a brooklyni ügyész. Azt remélik, sőt biz­tosra veszik, hogy a most meginduló kihallgatásokon a vád alatt álló Gallok “éne­kelni” fognak, ami alvilági szóhasználat szerint azt je­lenti, hogy árulkodni, vádas­kodni fognak a gyűlölt test­vérek, a Profacik ellen. Ak­kor aztán sor kerül a Pro­­faci tábor lehengerlésére. A most elsőnek sorrakerü­­lő Gallo banda fővezérei a Gallo fivérek: Big Boy, Kid Blast és Crazy Joe, anya­könyvi keresztneveiken, Lawrance, Albert és Joseph. (Big Boy az, aki majd csak december 20.-án fog a fog­házban családi összejöve­telre jelentkezni.) Big Joe (Giuseppe Magli­cocco), Big Banana és a töb­bi Profaci egyelőre szorgal­masan, figyelmesen olvas­sák a newyorki lapok jelen­téseit; a nyugtalanító további fejleményekről. Fegyveres összecsapásokról, hősi ha­lottakról egyelőre — remél­hetőleg — nem kerül sor, mert az ellenséges Cosa Nostra familiák a vasfüg­göny más-más oldalán van­nak. Legújabb hir: Korábban, mintsem gondolni lehetett, már megindult a leszámoló akció a Profaci banda ellen. A rendőrség keresi Carmine Persico profacistát, akire fontos szerep vár, minti koronatanúra — a Gallo ban­da elleni bűnvádi eljárásban, de emellett rosszabb szerep is juthat neki. Mert az a gya­nú ellene, hogy ő volt az, vagy egyike azoknak a Pro­faci banditáknak, akik a spa­nyol nyakszoritó (garrote) módszerével akarták meg fojtani az egyik Gallo fivért, Big Boyt, 1961-ben egy bro­­oklyni bárban. A garrote me­rénylet nem sikerült, Big Boy életben maradt, de két évvel utóbb, ez év májusában elérte Pérsicot a bosszúálló Gallo kéz, revolverlövések­kel Merítették, mégis élet­ben maradt. Jó, ha ezt is tudjuk KÉRDÉS: Vészit izessé.gé­­ből a hús a fagyasztóban? Vé­szit puhaságából? FELELET: Ezeknek a k érdéseküek tisztázására széleskörű tudományos ku-í tatás és kísérletezés folyt. Az eddig nyert tapasztala­tok szerint általában a puha hús a fagyasztóban is puha marad, kivéve ha nedvesség­­tartalmából sokat vészit. A nedvességtartalom csökke­nésének több oka lehet. És pedig előállhat ez, ha a hús nincsen teljesen becsomagol­va nedvességet át nem engedő? papírba (freezer paper). By esetben, ha a hús hosszabb ideig van tárolva, a fagyasz­tószekrény száraz levegő­je .kivon nedvességet a hús­ból. Kiszáradásra vezethet az is, ha a zéró Fahrenheit fo­kon felül gyakori hőmérsék­letváltozás áll be gyakori nyi­­togatás folytán. A hús saját nedvei elpárologhatnak a fel­engedés (thawing) alatt is. A hús izének hátrányos változása főleg a zsír oxidá­­lása következtében áll be. Ennek elejét vehetjük a hús zoros, teljes pakkolásával. U Thant menteni akarja I a helyzetet és megkérdi: — Maga ügye építész-mér­nök? — Nem kérem, én színpadi díszlettervező vagyok. NEVESSÜNK U Thant, az Egyesült Nemzetek szervezetének fő­titkára Csepelen járva, elé­gedetten szemlélgette az uj lakóházakat. Bemutatják neki az egyik épitésvezetőt. — Látom nagyon szépen fölépítettek mindent, — szólt hozzá a U.N. főtitkár. •— Hát igyekeztünk, hogy mire a főtitkár ur jön. . . Szegény férfi észbekap, hogy elszólta magát és el­hallgat. A tüzőrségen megszólalt a telefon. Az ügyeletes felemel­te a kagylót és behallózott. — Tüzőrség? — kérdezte egy ijedt nő hang. — Kérem | a tüzörséget! — Az beszél. —Kérem, én most ültet­tem be a kertemet. . . — De asszonyom — sza­­kitptta félbe türelmetlenül az ügyeletes — , mi közünk nekünk ehhez? Itt a tüzőrség beszél!. . . — De az én kertem. . . Forog a szerencse malomkereke AZ UTOLSÓ SZÓ WASHINGTON. — Ken­neth L. Behrens 26 éves mil­­waukeei lakos lopott autóval Indiana állam területére haj­tott és az indianapolisi szö­vetségi biró börtönbe küldte. A börtönben összeveszett egy rabtársával s összeszurkálta. Ekkor újra a szövetségi biró elé került és ez 20 évre emel­te fel a büntetését. Félévvel utóbb a biró meggondolta a dolgot, túl­ságosan szigorúnak találta saját ítéletét és a büntetést 20 évről leszállította 5 évre. Erről értesítette a börtön­igazgatóságot és, természe­tesen, a börtönlakó Kenneth L. Behrenst is. El lehet képzelni, mennyire megörült Kenneth L. Behrens e kedvező fordulatnak. De nehezebb elképzelni, milyen ; nagy volt az öröme a védő­­! jének. Mert a védő valahol, egy vastag könyvben, amely tele volt régi bírósági és főbirósági elvi döntésekkel, talált egy régi döntést, mely szerint birói Ítélet és büntetés kihirdetésének a vádlott je­lenlétében kell történnie. No­sza rajta, a védő fellebbezést nyújtott be a szövetségi kör­zeti bíróságon, kérve, hogy az 5 évi börtönre szóló bün­tetést helyezze hatályon kí­vül, mert azt a biró nem személyesen adta a vádlott­nak tudtára, hanem írásban közölte vele. Igaza van! — igy hangzott a fellebbezési bíróság dönté­se. És ugyanígy döntött most a Legfelsőbb Bíróság is. Black főbíró a döntés meg­indokolásában kimondotta, hogy amikor egy vádlott bün­tetését a biró megszabja, a vádlottnak módot kell adni arra, hogy, ha óhajtja, szól­hasson a bíróhoz. Most az a helyzet, hogy Kenneth L. Behrens nincsen elitélve és mégis a börtönben ül. És mi lesz, mikor újra a biró elé kerül s ez az ő je­lenlétében fogja újra ki­szabni a büntetést? Miután a büntetést 20 évről leszállí­totta 5 évre, következetes­nek mutatkozhat, ha tovább leszállítja azt. Mindenesetre jó számot, szerencseszámot húzott ki abból a vastag törvénykönyvből a szemfü­les védő. KÉSŐ BÁNAT VAUDOIS, Svájc. — Vaud kanton országutépitést ter­vezett s M. Paillard mecha­nikustól megvette 72,000 frankért (18,000 dollár) a házát, amely az építési vo nalba esett. Később a kanto ni parlament másképp ha tározott, elállóit az ország­­utépitéstől. Amire M. Paillard olyan elhatározáshoz jutott, amelynél természeteseb bet aligha lehet elképzelni: vissza akarta venni a kanton­tól a házat — a házát. Oui, Monsieur — mondta a tör­vényhozó testület elnöke, franciául, mert az a kanton francia nyelvű — igen, uram, visszavásárolhatja a házát, az ára 150,000 frank (37,500 dollár)! — M-m-miért a dupla ár? — kérdezte ijedt csoálkozás­sal a mechanikus. — Azért, Monsieur Paillard — mert az eladásnál nem méltóztatott kikötni, hogy fenntartja magának a visz­­szavásárlási jogot! “DRÁGA HÁZAM” FAIRBANKS, Alaszka. — William T. Taylor az 1960 évi iskolai adóra 6 dollár 85 cen­tet nem fizetett be, bizonyára feledékenységből, mosta­náig nem emlékezett erre az adósságára. De emlékeztet­te őt a hivatalos értesítés, amely úgy szólt, hogy, mert 6 dollár 85 centtel adós ma­radt, elárverezték a házát. Bizony ez történt, s hogy miképpen történhetett ez, az rejtély. Egy ember a fele­ségével és öt gyermekével nyugodtan alszik és reggelre kelve értesül, hogy a háza nem a háza, másé. A 20,000 dolláros házat egy polgártárs az árverésen megvette 588 dollárért. 588 dollárért! William T. Taylor ijedten rohant a vevő lakcím szerinti házába és vissza akarta venni a házát. O.K., mondta az ipse, 5000 dollár az ára. 5000 dol­lár! Minden rossz, ha rossz a vége. Csak most, a szomo­­rujáték utolsó felvonásának lepergése után tudta meg William T. Taylor, hogy a házát nem holmi 6 dollár 85 cent adósság miatt árverez­ték el, hanem 158 dollár adósság miatt, merthogy az 1962-ben épiett ház real estate adója a késedelmi kamattal együtt ennyit tetc ki. Sovány vigasz, hogy több adótól mentesült 20,000 dol­láros ház árán. SZANAVABICS! OELWEIN, Iowa. — “Son of a bitch!” Szabad ezt mon­dani? Szabad és nem szabad. Truiman elnök odamondta ezt Drew Pearson washing­toni politikai riporternek és Drew nem csukatta le Harryt. (Nem is csukathatta le, mert az Egyesült Államok INNEN-ONNAN London. — Egy 23 éves leány, aki egy computer (eszes gép) gyárban dolgo­zik, megállapodott a vőlegé­nyével, hogy megkérdezik az eszes gépet, hogy vájjon egymáshoz illenek-e ők. Kér­dések tucatjait helyezték, kártyákra felírva, a gépbe és többhónapi gondolkodási időt engednek a gépnek a helyes feleletek kiagyalására. Ta­vasszal aztán meg fogják kérdezni a computert, hogy mi a véleménye és a taná­csa. Itt egy pár fogas kérdés, amikre az eszes gépnek okos feleletet kell adnia: ígérj e-e a nő, hogy enge­delmeskedni fog férjének? . . Ha rájössz arra, hogy házas­társad megcsal, mit fogsz tenni ? Beadod a válópert, j vagy megbocsátasz s harago- j dat magadba fojtod, vagy megbocsátsz és elfelejted . . ■ Már most megkérdezték a barátnői a computeres höl­gyet, hogy mi lesz, ha az elnökét nem lehet letartóztat­ni). Oelwein város derűjének, Roy Andersonnak a telefonon át vágta oda a fülébe Gilbert Leonard fii tőházi munkás és — a városi biró 25 dollár pénzbírságra Ítélte. Miért ? Azért talán, mert ami sza­bad az elnöknek, az nem sza­bad a polgárnak? Nem azért. Közönséges halandó polgá­rokról lévén szó, csak az a kérdés, hogy a sértés szem­­j től-szembe vagy nyilvános­ság előtt hangzott-e el. Telefonon szidta le a hivó fél a hivott félt. Nyilvánosan hangzott el a szanavabics ?. . . Igen. Talán azért, mert a te­lefonbeszélgetéseket le­hallgatják ? Szó se róla, a te­lefonbeszélgetés Ameriká­ban olyan sérthetetlen,mint a levél. Mégis nyilvánosság­előtti gorombaság volt az. Mert. . . Most tessék jól ide­figyelni. A fiitőházi olyan hangosan ordított bele a te­lefonba, hogy a városi kény­telen volt a fülhallgatót a fü­létől odébb tolni és ennek folytán (Yes, Sir, ennek foly­tán!) a szanavabicset a hiva­tali szobában tartózkodó két más hivatalnok is hallotta. így lett nyilvános beszéd a telefonba kiáltott gorom­ba szónoklat, ezért kapott a fiitőházi 25 dollár pénz­bírságot. Ez az Ítélet azonban igaz­ságtalan, mondja ő; felviszi ő ezt a dolgot egészen a U.S. Legfelsőbb Bíróságáig!. . . Azért, mert, először, ő nem is mondta Mr. Andersonnak, hogy szanavabics és másod­szor, ha mondta volna is, nem nyilvánosan mondta volna, mert a telefonbeszélgetés — nem nyilvános. És harmad­szor, tette hozzá a felesége, azért is a Legfelsőbb Bíró­ság elé tartozik ez az ügy, mert itt Civil Rightsról, ál­lampolgári egyenjogúságról van szó, s legfelsőbb elvi döntésnek kell kimondania, hogy ami szabad az elnök­nek, az szabad a fiitőházi em­bernek is. egész gép kedvezőtlen véle­ményt nyilvánít? Ezt felel­te: “Akármit mond a gép, mi tavasszal megtartjuk a mennyegzőt. Mi is tudunk gondolkodni, nemcsak a gép”. Stuttgart. — A rendőrfő­nökség kötelezővé tette 7 éven aluli gyermekeknek, hogy az utcán sárga sap­kát viseljenek. A rendelet célja, hogy a fiatalok az ut­cai forgalomban könnyen észrevehetők legyenek s au­tomobilisták idejében lefé­kezhessék a kocsijukat, ha sárga sapkát látnak az úttes­ten. EHRENBURG BÍRÁLT MOSZKVA. — Ilya Ehren­­burg, veterán szovjet iró, a következőket irta egyik cik­kében az “Izvestiában”: Vö­rös Kina ellenzése a moszkvai egyezménnyel szemben, vagy gyerekes együgyüség, vagy pedig rosszindulat. Ülést tart a nyugatnémet parlament. A brooklyni banditák végnapjai

Next

/
Thumbnails
Contents