Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-13 / 7. szám

8. OLDAL SZABAD SA,TO Thursday, 1964, Feb. 13. Viszontlátás a várbörtönben STUTTGART, Nyugat- Rokita lövöldözni kezd. . . Németország.— Még egyre tárgyalják német bíróságok. a náci bűnösök háborús pe­reit. Sok esetben tömeggyil­kolásról van szó. A lengyel­­országi Janowska koncent­rációs táborban 100,000 zsi­dót agyonlőttek s holttestei­ket zsidó foglyokkal fel­­gyujItatták. Annak a tábor­nak egyik parancsnoka volti Richard Rokita, egy másik S.S. tiszt, akit ott Schallok­­nak neveztek, de hogy mi az igazi neve, azt máig sem si­került megállapítani, ő nem, hajlandó elárulni. Rokita és Schallok a stuttgarti vár­börtön lakói. Oda hívta meg az államügyész New Jersey­­ből Leon W. Wells volt len­gyel, most amerikai állam­polgárt, hogy segítsen meg­­állapítani a vádlottak sze­mélyazonosságát és mond­jon el róluk mindent, amit tud. Wells 1942-től 1944-ig volt Janowskában és más táborokban; egy alkalom­mal, amikor a kivégzőhely felé menetelt társaival, si­került megszöknie. Akkor húsz éven alul volt, ma meg­lett férfi, családot alapí­tott uj hazájában. A stuttgarti fogházban volt a drámai találkozó. El­sőnek Rokitát vezették Wells elé. Wells azonnal fel­ismerte. Milyen ember volt ez a Rokita? — Halkszavu volt, barát­ságosan szólt mindig hoz­zánk. Az volt az érzésünk, hogy akármit tett, megérté­sünkre appellál. Például, valami csekélység miatt agyonlő egy foglyot, aztán odajön hozzánk és azt mond­ja, hogy ezt miértünk tette; eggyel kevesebb száj van a távorban, az élőknek több ennivaló jut. . . Mindennap járt a konyhában ügyelt arra, hogy az ételeket jól készítsék el. . . A gyilkolás “mindennapi kenyere’’ volt Rokitának, — mondotta Wells. E'gy eset a sok közül: — Egy este, amikor a há­zába hivott engem, ahol mint üvegező szoktam neki dolgozni, át kellett halad­nom a Haláltéren. Ez volt az a tér, ahol felsorakoztat­ták azokat, akik kivégzésre soron voltak. Körülbelül 40 élőhalott kinézésű zsidót láttam a téren. Némán, azt lehetne mondani: érzéste­lenül meredtek beesett sze­meik maguk elé. Ők már rég felhagytak minden re­ménnyel. . . Ott áll Rokita és kiadja egy SS-katonának a parancsot, adjon a zsidók­nak enni. A katona szét­osztja a magával hozott en­nivalókat. A kiéhezett em­berek mohón kapják be a fa­latot s ebben a pillanatban, Sorra lelövi mind a negyven embert. Nos, mit szól ehhez a halk­szavu vádlott, Richard Ro­kita? — Kérem szépen, nagyon sajnálom, de ellent kell mon­danom. Nagyon sajnálom, ta­nú ur, de ezt nem hagyhat­­tom szó nélkül. Az lehetetlen, hogy azok negyvenen lettek volna. Én sohasem lőttem le egyszerre többet, mint hét vagy nyolc zsidót. Ami­kor nagyobb csoport volt a Haláltéren, akkor én oda­hívtam néhány baj társamat és velük együtt lőttem az em­berekre. Én, kérem, mindig betartottam az előirásokat. . . Az előírás úgy szólt, hogy ha a zsidó csoport nagyobb, ak­kor többünknek kell őket agyonlőni. Hát tessék elhin­ni, hogy akkor igenis csak he­ten vagy nyolcán voltak. . . Wells első szökése a Ja­nowska irtótábborból nem sokáig nyújtott neki sza­badságot, bujdosó szabad­ságát. Néhány nappal utóbb elfogták és akkor Schallok volt a Halálbrigád parancs­noka. — Engem mindjárt a Ha­lálbrigádba osztott be kö­rülbelül 40 társammal, — mondja Schallok szemébe az' amerikai tanú. — A mi fel­adatunk az volt, hogy a ha­lomra lőtt zsidók holttestteit összeszedjük s a máglyára dobjuk. A máglyára időről időre olajat kellett önte­nünk. A máglya sokszor éj­jel-nappal égett. Úgy álltunk ott hosszú órákon át, élesz­tettük a tüzet, a ropogó-té­­csegő ágak közé dobtuk ki szenvedett sorstársainkat. Az arcunk korommal, olaj­­foltokkal eléktelenitve, ru­hánk vérfoltokkal tele. A ha­lál szaga töltötte be minden pórusunkat. Egyszerre oda­jön hozzánk Sehallok, ked­vesen mosolyog és' barátsá­gosan szól: “Na, jókedvben vagytok ? Boldogok vagy­tok?’’ Mindnyájan, sorba, fejbőlintással igenlő felele­tet adunk neki. ő folytatja: “Na, van valamelyiteknek valami panasza? Akarná tok valami változást? Mond­játok meg bátran, én azt akarom, hogy ti mindig bol­dogok és elégedettek le­gyetek.” Mi persze nem mentünk lépre, tudtuk, hogy mi vár arra, aki valami panasszal mer előhozakodni. — Egy este— folytatta ta­núvallomását az amerikai — Schallok bejött a mi túl­zsúfolt barakkunkba és kis beszédet intézett hozzánk: “Én azt akarom, hogy ti az apátokat lássátok bennem. Én vagyok a ti apátok, ti vagytok az én gyermekeim. Én mindent megteszek érte­tek. És én csak egyet kérek tőletek: Legyetek mindig­­testben és lélekben tiszták. . . Megígéritek ?” Igen, felel­tük. “Jó, hát akkor majd a háború után együtt me­gyünk Amerikába,” — mond­ta befejezőül. A tanú folytatja: — ... egyszer jelenlétem­ben Schallok agyonlőtt hat foglyot. — Nos, Schallok? .— szól a vádlotthoz az ügyész. — Nem igaz! Ahány szó, annyi hazugság! — kiált dü­hösen a tömeggyilkos. — Egyszer tanúja vol­tam annak, hogy Schallok lelőtt egy beteg fiút. Jaffe volt a neve. Aztán odament INNEN-0NNAN DEBRECEN. — Mátyás László a Heves megyei é.pitő­­ipari vállalatnál nagyobb ösz­­szeget sikkasztott s hegy a hiányt észrevétlenül pótol­ni tudja, rablógyilkosságot követett el: Biharnagyba­jomban megfojtotta a sógor­nőjét. Halálra Ítélték. LONDON. — Edward Dre­­wery, egy nagy építési cég veztője, felhívta a vállalat 225 alkalmazottját, hogy szokjanak le a cigarettázás­­ról — az ő költségén. Min­denki kap annyi leszoktató pilulát, amennyit akar. Egy csomag 2 dollárba kerül, mé­gis korlátlan mennyiségben, ingyen kapja a személyzet. Az alkalmazottak feleségei is kaphatnak ingyen pilulá­­kat. STOCKHOLM. — Apasá­gi perben a biró nem tehe­tett egyebet, salamoni Ítéle­tet hozott. Minthogy a leány­anya nem tudta megmondani, hogy a biró előtt álló két fi­vér közül melyikkel szerel­meskedett, a biró igy dön­tött: válasszanak az ikrek; amelyikük vállalja az apasá­got, az legyen az apa. Az egyik fivér biztos volt a dol­gában, tehát vállalta a ter­het. DITCHINGHAM, Ang­lia. —Helen Smith a férjé­vel fácánvadászaton vett részt. Már az első percekben sikerült is egy szép példányt lelőni, és az asszony büszkén akasztotta a vállára. A házas pár tovább akart menni az erdőben, amikor a fácán fel­éledt, rángatózni kezdett és karmaival elrántotta a puska ravaszát. A fegyver elsült és a golyó Smith asszony hátá­ba fúródott. Súlyos sebbel szállították a kórházba. PRÁGA, -r- AZ ipari mi­nisztérium jelenti, hogy az 1963 évben a csehszlovákiai gyárban 300,000 motorke­rékpárt gyártottak. A világ­piacon eladásra került mo­torkerékpárok közül min­den harmadik cseh gyártmá­nyú. GLASGOW, Skótország. — Egy vendéglős élelmes módon oldotta meg kocsma,­| Gyere! A fin megijedt, sírva. 'fakadt. Én?. . . Igen, te! Gyerünk!. . Miért én?. . . | Fogd be a szád, kölyök! Hátra arc!.. . A fiú meg­fordul, Schallok tarkón lövi. — Nos, Schallok? —Szemenszedett hazug­ság ! Én soha egyetlenegy zsi­dót nem lőttem agyon. Maga — fordul a tanúhoz — nagyon jól tudja, hogy én mindnyájuknak az apja vol-i tam. Nem tudom megérte­ni, hogy válhat ellenem igy. Hiszen nekem köszönheti, hogy él! — Ilo-o-o-gyan ? — Hát úgy, hogy ha én magát jobban őriztem volna. j akkor nem tudott volna meg­szökni. Igaz vagy nem igaz? ja takaritisát. Hirdetést tett közzé a helyi lapban, amely szerint mádig áz utolsó ven­dégnek a cöta!essége a kocs­mát kitakiritani, ennek fejé­ben azonban az illető három órán keresztül annyit ihat. amennyit akar. A hirdetés megjelenése óta teli van a kocsma és minden vendég utolsóként? akar hazamenni. PÁRIS. — André Grasse kereskedő vasárnapi ki­rándulása alkalmával egy meredek sziklafalról leesett, s csak az mentette meg, hogy bőrnadrágja egy szikla­­csúcsba beleakadt. Másfél órát kellett várnia meg­mentéire.' A nadrág bírta a megterhelést, a gazdája azonban iiegösszeroppanást kapott. GENF. — A női fogház la­kói panasz emeltek amiatt, hogy cellákban nem dohá­nyozhatnak viszont a férfi­­osztályon megengedik; ezt. A fegyházigasgatóság a kérést teljesítette és engedélyzett naponta ti: cigarettát. Budapesti szaksajtó az amerikai irodalemről BUDAPEST — (FEC) Egyetlen külföldi irodalom iránt sem nyilvánul meg magyar irodalmi körökben oly nagy érdeklődés, mint az amerikai irodalom iránt. Néhány hónappal ezelőtt “Az amerikai irodalom a husza­dik században” címmel ta­nulmánykötet jelent meg Kardos László és Sükösd Mi­hály szerkesztésében a buda­pesti Gondolat kiadónál, amely egy-egy értekezésben 26 modern amerikai író mun­káját méltatja, viszonylag tárgyilagosan, eltekintve az amerikai élet “vigasz­talanságának” hangoztatá­sától. Most a Világirodalmi Figyelő cimü irodalmi folyó­irat, az Akadémia kiadása, különszámot szentelt a mo­dern amerikai irodalom mél­tatásának. A szám több ta­nulmányban foglalkozik He­mingway értékelésével, két tanulmány méltatja Faulk­ner alkotásait; tovább ta­nulmányok J.D. Salinger, Steinbeck, Updike regénye-Előkészület az insbrucki Téli Olimpiára — osztrák katonák havat szórnak a hegyoldalra, ahol kevés hó esett. Az ügyész int a börtönőr­egy másik fiúhoz, Marekhoz: nek: vezesse el Schallakot. Dr. John R. Dunning a new yorki Columbia (gyetom atom labora­tóriumában, ahol 25 évvel ezelőtt ő végezte cl íí első amerikai atom­­hasitást. Csodadoktor diploma nélkül PÁRIS.— Orvosi diplo mája nincs Gaston Naessens­­nek, mégis csodákat miivel orvosi találmányávál és or­vosi gyakorlatával. Egész Franciaország figyeli a “GN 24” affér fejleményeit. (GN: a csodadoktor nevé­nek kezdőbetűi, 24 a születé­si éve.) G.N. vidéken járt isko­lába, levelező tanfolyamot végzett és biológus bizonyít­ványt kapott. Fiatalabb éveiben masszírozással ke­reste meg kenyerét. Aztán feltalálta a GN 24 csoda­­orvosságot, amely gyógyít­ja — vagy nem gyógyítja — a rákot. Az 50-es években kétszer is lecsukták jogta­lan orvosi gyakorlat miatt, mire ő elkezdett kirakat-dok­torokkal együttműködve or­vosolni. Körülbelül öt évvel ezelőtt történt, hogy G. N. megint feltalált egy csodaszéru­mot, Anablastnak nevezte el. És ezzel a szérummal meggyógyított egy gyógyít­hatatlan betegségben, leu­­kémia-vérrákban megbe­tegedett gyermeket, Hogy az a gyermek tényleg és vég­legesen kigyógyult gyó­gyíthatatlan betegségéből, az e percben még nem aktu­ális kérdés. Mindenesetre a gyermek apja, aki Corsi­­cáról hozta beteg gyerme­két párisi kórházba, lelke­sedik a csodadoktorért és rábeszélte G. N.-t, hogy köl­tözzék Corsica szigetére, — nyisson meg ott egy rákkli­nikát, ott biztosan nem fogják úgy zaklatni, mint Párisban. Úgy is történt. G. N. Ajac­­cioban, Corsica fővárosá­ban, elkezdett szérumaival gyógyítani és egész sereg betegnél gyógyulás jelei mutatkoztak. Az orvosok úgy it elemzik. Több cikk ismer­teti a fiatal amerikai “hara­gos nemzedék”, a hipsterek és beatnikek prózáját és lí­ráját. Egy további cikk fog­lalkozik a mai amerikai drá­mával, elsősorban Arthur Miller és Tennessee Williams müveivel. A méltatások ál­talában meglepő módon pozi­tivek, nagyritkán ütköznek ki a szokásos ideológiai sab­lonok; általában úttörő je­lentőségűnek minősitik a mai amerikai regényt, novellát és drámát, hangsúlyozva, hogy ennek az irodalomnak a megismerése nagyon fon­tos és hogy termékitően hat­hat a magyar irodalomra. vélekedtek, hogy az a szé­rum talán fokozta a rendes, besugárzási kezelés időle­ges kedvező hatását, ami azonban távolról sem gyó­gyítás. Nem igy vélekedett azon­ban Ajaccio népe. Egy napon hatalmas tömeg gyülekezett a város főterén és tiltakozott G. N. lekicsinylése és üldö­zése ellen. A tüntetők közt, voltak G. N. által meggyó­gyított páciensek hozzátar­tozói is, azok voltak a leg­hangosabbak. Azt kiáltoz­ták, hogy igazságtalan a G.N elleni bojkott mozgalom és: árt a betegeknek, akik hisz­nek az ő csodaszerében. Gas­ton Naessens gyógyít, akár­mit is mondanak az orvosok és az orvosegyesületek A francia kormány attól tartott, hogy a hevesvérű cor­­sicaiak parázs lázadást rendeznek és nehéz lesz a közrend fenntartása. Ezért békéltető, egyeztető eljá­rást határoztak el Páris­ban az egészségügyi ható­ságok. Meghívták Párisim, hogy mutassa be egy szak­értő bizottságnak a szérumát, azt laboratóriumban ki­vizsgálják több hónapon át és az eredményt majd köz­ük. Addig is G'. N. vissza­térhet Corsicába és a klini­káján zavartalanul folytat­hatja a megkezdett kezelése-^ Jackie Gleason egy évre szóló ha a CBS televíziótól. “Nem rossz,” NEVESSÜNK A montecarlói kaszi­nóban igy kiált fel a szépasz­­szony: — Most az életkoromat játszom meg. — Ezzel tíz­ezer frankot tesz a 26-os számra. Pereg a rulett és ki­jön a 36-os szám. A férj dü­hösen kiált ráa szépasszony­ra: — Ez legyen a tanulság a két, de uj uj pácienseket nem vehet fel. Fegyverszünet állt be te­hát egyidőre. Most tárgyilagos vita fo­lyik arról, hogy G. N. ko­moly feltaláló-e vagy ku­ruzsló és szélhámos? El­végre, vallják még hivatásos tudományos körökben is, sok feltalálásnak véletlen volt a szüleménye és a vé­letlen rávezethet laikust is valami tudományos fel­találásra. . . G. N. azt mond­ja, hogy az ő széruma a histone nevű elemen alapul, amelynek örökléstani je­lentőségét New Yorkban a Rockefeller Intézet, Los Angelesben pedig a Califor­nia egyetem technológiai osztálya kísérletezett ki. . . Persze fejcsóválva kérdik a szakemberek, hogyan le­hetséges, hogy egy tanulat­lan ember, akinek laborató­riumi segédeszközök nem állnak rendelkezésére, fel tud fedezni valamit, amit hasztalan ul keresnek-kutat-, nak nagy' laboratóriumokban, sokmillió dollár költséggel, képzett tudományos kuta­tók légiói? A végén talán szétpukkad az egész G. N. affér, mint szappanbuborék. Vagy a tudósok szégyenkezve be fogják ismerni, hogy lepi­pálta őket egy tudatlan em­ber. . . t millió dolláros szerződést kapott mondja ö. _________ részedre . . . Máskor ne ha­zudj. . . . Reggel az irodában hozzák a kávét. Virginia, a csinos tisztviselőnő kijelenti: — Ma nem, nem kérek ká­vét. — De miért? — csodálkoz­nak a kollégák. — Mert ha kávét iszom, egész nap nem tudok elalud­ni. REGI AUTOMOBILOK SEREGSZEMLÉJE DEARBORN, Mich.— Az ország több részében van automobil múzeum, a leghí­resebb köztük a dearnbomi Henry Ford Museum auto­­motiv Osztálya. Ott látni le­het, minden évben körülbe­lül egymillió látogató látja a régi Ford autók minden vál­tozatát. Van ott 175 gőzhaj­tásos kocsi, villanyos és ga­zolin autó. Időrendben sora­koznak fel a már történelmi emlékekké lett autók. Első helyen áll a nagyapó: az 1863 évből vaK Roper gőzhajtásos1 kocsi. SOUTHINGTON, Conn - ban Ralph H. Powers múze­umában az 1896 évi Hotch­­kiss-Haye a legöregebb ko­csi. E'zt New Haven­­ben gyártották s ez emlékez­tet arra, hogy az amerikai automobil ipar Connec­ticut államból indult el hódi­tó útjára s csak később lett a Középnyugat az ipar cent­ruma. James Melton rádió énekes West Palm Beach, Fla.-ban állította ki autó gyűjteményét; ezt 1961-ben megvásárolta az egyik Rockefeller Wintrop s a mú­zeumot a farmján, a Win­­rock Farmon állította fel, Ar­­kansasban. A modern autók őseinek múzeumi kincstá­ra Clevelandban a Thomson Autó Album.

Next

/
Thumbnails
Contents