Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)

1964-12-31 / 53. szám

6. OLDAL SZABAD SAJTÓ Thursday, Dec. 31, 1964. Az Európai Rabnemzetek Szövetségének újévi üzenete Az Európai Rabnemzetek Szövetsége baráti újévi üd­vözletét és jókívánságait Mi­di Kelet-E urópában élő test­véreinek. Visszatekintve az elmúlt 12 .hónap eseményeire, feltesz­­szük a kérdést: hogyan ha­ladt előre ügyünk az elmúlt esztendőben ? Közelebb ke­rültünk-e a szabadság kivívá­sához? Ahhoz, rogy erre válaszol­hassunk, alaposan össze kell hasonlítunk a kommunista re­ményeket és a ma realitásait. A második világháború vé­gén a Szovjetunió Nyugat- Európát érett gyümölcsnek tekintette, amely minden pil­lanatban ölükbe eshet a várt gazdasági válságok okozta megrázkódtatások után. A A gazdasági válság valóban ki is tört a várakozásnak megfelelően, de nem Nyugat- Európában. Mig a nyugat­európai országokban a gaz­dasági és társadalmi haladás még a legmerészebb várako­zásokat is felülmúlta, a kom­munista birodalom gazdasági egységei súlyos válságokkal küzdenek. A kommunizmus gyors ter­jeszkedésének egy újabb re­ménye kelt életre az ötvenes évek végén. Abban a hiede­lemben, hogy a hatalmi egyensúly az ő előnyükre vál­tozott meg, a Szovjetunió ki­eszelte a berlini válságot. — Azonban a Nyugat ismételten nem volt hajlandó engedni. Az az álomkép, hogy katonai megfékmlitéssel fognak si­kert elérni, a szovjet raké­táknak Kubából való elszállí­tásával végérvényesen szer­tefoszlott. Miután reményeik kudarc­ba fulladtak, a Szovjetunió az egyetlen még lehetséges mód­szerhez folyamodott — a mo­soly, engedékenység és beszi­várgás politikájához. Időre volt szükségük, -hogy rendbe­­szedjék soraikat és gazdasá­gi helyzetüket. Az, hogy miként tehetik gazdasági rendszereiket mű­ködőképessé, a legsúlyosabb probléma, amellyel a kommu­nista rendszereknek meg kell küzdeniük. Hivatalosan gaz­dasági rendszerűiket még min­dig “szocialista” rendszernek nevezik, Azonban a jelszavak mögött gazdaságosság, profit, mint a gazdaságosság ösztön­ző ás mérő tényezője, serken­tés képezi a mindennapi be­széd tárgyát, amelyeket az­előtt a kommunisták “kapita­lista” fogalmakként megve­tettek és elítéltek. Azonban nemcsak nyugati gazdasági módszereket vezet­tek be, hogy a kommunista gazdasági bajokat kiküszöböl­jék, hanem a kommunista ve­zetők kinyújtották kezeiket, nyugati gazdasági segítséget kérve. Ironikus módon a kom­munisták esedeznek kölcsönö­kért a nyugati világban, mely­nek gazdasági összeomlását oly hangosan megjövendölték. i Becs — a kémek eldoiádója volt mindig, az is maradt BUDAPEST. (FEC). — Az újságíró szövetség budapesti székházában a miniszterta­nács gajtótájékoztatási hiva­talának vezetője, Naményi Géza sajtókonferenciát tar­tott a hazai és külföldi újság­íróknak egy állítólagos nyu­gat-német kém-beszervezési kísérletről, jelentette a buda­pesti rádió. A megkörnyéke­­zetek: Dr. Kiss Árpád tanító Ausztriából hazatért disszi­­dens, Seres Imre postai dol­gozó, nemzetközi postai szállí­tások kísérője; Lantos Ká­roly vonatvezető és Horváth Endre, a MAHART tisztvise­lője személyesen számoltak be arról, “hogyan próbálták őket a nyugaton élő Sárvári László és Sütő István volt esendőrhadnagyok utján a nyugatnécmt hírszerző szol­gálat munkájába bevonni.” Naményi szerint a Magyar­­ország és Ausztria közötti kapcsolatok javulása heves ellenzésre talált a nyugatné­met revansista körökben. Il­letékes magyar szervek birto­kában konkrét bizonyítékok vannak ara, hogy a szomszé­dos Ausztria számos városá­ban a nyugatnémet hírszerző szervek Magyarország elleni kémközpontokat tartanak fenn. Ezek egyik vezetője az Ausztriáiban élő magyar szár­mazású Sárvári László volt csendőrtiszt, aki a nyugatné­met szövetségi hírszerző szol­gálat megbízásából a hivata­losan vagy turistaként kiuta­zó magyar állampolgárok kö­zül ügynököket igyekszik be­szervezni. Dr. Kiss Árpád és társai részletesen beszámoltak a saj­tókonferencián arról, hogyan környékezték meg őket az Ausztriában tevékenykedő hírszerzők. Magyar katonai objectumokról, csapat-omzdu latokról, az ország vasúti cso­mópontjairól adatokat, érte­süléseket követeltek. A négy magyar állampol­gár hazatérése után önként jelentkezett a belügyi szer­veknél. A büntetőtörvény­­könyv az ilyen jellegű esetek­ben a megfelelő időpontban önként jelentkező állampol­gárok számára teljes büntet­lenséget biztosit. Annak érdekében, hogy meg­kaphassák a nyugati segítsé­get, mindent megtesznek, — még azt is, hogy több függet­lenséget mutassanak, mint ami a valóságban létezik. Szemeinket a múltról a jö­vőre szegezve, biztonsággal és meggyőződéssel mondhat­juk, hogy a jövő nem a kom­munizmusé. Ellenkezőleg, a kommunista rendszerek szá­mára a jövő egyre több za­vart rejt magában. Ha a kommunisták elhatá­rozták, hogy a velejáró koc­kázatok ellenére életképessé tegyék gazdasági rendszerü­ket, úgy egész rendszerüket veszélyeztetni fogják. Ha vi­szont az óvatosságot választ­ják és csupán felületi válto­zásokra korlátozzák magukat, saját válságukat állandósít­ják. Egyre több kommunista döbben rá arra, hogy dilem­májukat sohasem lehet meg­oldani, mert a gazdasági ba­jok a diktatúra rendszerének velejárói. Csak egy igazi gyógyír van — a szabadság. A kommunista jövőt egy egyre növekvő árnyék takar­ja be; a Nyugat kulturális gazdasága és szinessége, gaz­dasági hatalma és rugalmas­sága. A jövő a kommunizmus szá­mára a Moszkva és Peking kö­zötti megoldhatatlan küzde­lem folytatódását jelenti. A jövő a kommunista ideológia további szétesését jelenti; a kommunista ideológia ma már nem szellemi serkentést, ha­nem túlhaladott álláspontot jelent. A jövő a Kreml-en be­lüli hatalmi versengést jelen­ti, annak minden következ­ményével. Ma a kommunizmus legsú­lyosabb gondjai között a leg­nagyobb az, hogy ti nem vol­tatok hajlandók a kommunis­ta rendszert elfogadni. Elnyo­móitok nem mondtak le arról a céljukról, hogy hogy elfo­gadtassák veletek a kommu­nista rendszerben való élést. Ma azonban szemeitek a jövő­be tekintenek. A kommuniz­mus gazdasági és ideológia szét morzsolódása növeli re­ményeiteket, hogy újra sza­badon élhessetek. A hatalmi versengés okozta bizonytalan­ság nagy lehetőségeket nyit meg, amelyekre ti és mi is várunk. Fogadjuk az uj esztendőt reménységgel és bizalommal. A szabadság ügye emelkedő­ben van és a szabadság vég­ső győzelmét nem lehet elo­dázni. Három rekord! MOSZKVA. — Boni Mirza­­jeva üzbég parasztasszony százhúsz esztendős és még mindennap dolgozik a kolhoz legelőjén. A Gudok cimü új­ság közlése szerint 25 gyer­meket szült, a legutolsót ak­kor, amikor már 68 éves volt. * * * JAKARTA, Indonézia.—Az Antara hivatalos hírközlő iro­da jelenti, hogy Hadzsi Mo­hamed Raisz észak-szumátrai farmer 194 éves korában jobblétre szenderült. Maradt utána egyetlen özvegye, aki 120 éves, valamint 9 gyermek rég elhunyt feleségeitől, kö­rülbelül 300 unoka és ismeret­len számü dédunokák és ük­unokák serege. A nemzet első családjának karácsonyi kártyája a Fehér Ház pázsitját mutatja. Robert Laessig mű­vész tervezte vizfestékkel. A jó kívánságok után a kártya alján Johnson elnök és feleségének alá­írása. "Ha kritizálsz, álld a kritikát! FAIRBANKS, Alaska. — A sajtószabadság és általában a véleménynyilvánítási szabad­ság védelmében uj jelentős el­vi döntést hozott az itteni Su­perior Court. Drew Pearson, hires washingtoni politikai ri­porternek lehet ezt köszönni. Dew Pearsor washingtoni oolitikai körhinta cikkeit sok­­száz más lap mellett az itte­ni News-Miner cimü lap is közölte éveken át. Történt az­tán egy napon, hogy a lap kiadója, C. W. Snedden, meg­haragudott a vashingtoni ri­porterre, mert ez egyik cikké­ben azt irta, fogy Alaskában ngy gallon gazolin ára 1 dol­­árba kerül. Pedighát a gazo­lin alaskai ári alig több fél dollárnál! Ez több volt, mint amennyit egy alaskai szív el tud viselni, C.W. Snedden ki­adta az útját Drew Pearson cikkírójának ?s vezércikkben alaposan odamondott neki. ‘A sajtó szemetes embere’ — igy titulálta. Ez nem volt az első eset, hogy Drew Pearsont ilyen sú­lyos sértés érte C. W. Sned­­dennél nagyobb emberek is, — például Roosevelt és Tru­man —• krónikus hazugnak ócsárolták és megtörtént az is, hogy s. o. b.-nek nevezték és.... az ilyen mérgezetthe­­gyü nyilak nem hatottak Drew bőrén át az elevenébe. Harcos újságíró, amilyen Drew Pear­son, az ilyesmit sportnak te­kinti, nem haragszik meg ilyesmi miatt. De C. W. Sned­­dennel kivételt tett. őt hírne­vének gyalázása miatt perbe fogta, 176,000 dollár kártéri­­tés mgeitélésére kérte a bíró­ságot. Annak igazolására, hogy ő nem szemetel, tehát nem nevezhető szemetes em­bernek, Drev Pearson felso­rakoztatott féltucat jellemta­­mut, köztük marylandi farmer szomszédját, Wayne Morse harcos oregoni republikánus­demokrata szenátort... A múlt heten a Superior Court bírája, Everett Hepp, a kártérítési keresetet elutasí­totta. Hivatkozott a U.S. leg­felsőbb bíróságának nemrég hozott elvi döntésére, amely szerint köztisztviselők nem tarthatnak igényt kártérités­­re, ha a kritika, amely őket érte, nsm volt rosszindulatú, vagyis a kritizáló a sértő és bántó állításokat nem jobb tu­domása ellenére tette. Nos, mondta Hepp biró döntésiének indokolásában, a Legfelsőbb Bíróság ezt a döntést oly eset­ben hozta, amelyben a kriti­zált és a kártérítést követelő személyek közhivatalnokok voltak. A döntés azonban lo­gikusan kiterjesztendő olyan esetekre, amikor a sértett fél n:m közhivatalnok, hanem közéleti tevékenységet kifejtő privát egyén, mint jelen eset­ben: újságíró. Az ilyen privát személy ellen irányuló kriti­ka csak abban az esetben jo­gosítja fel a kritizálhat kárté­rítésre, ha az maliciózus volt Ebben az esetben a bíró nem talált maliciát, vagyis azt, hogy C. W. Snedden olyasmit állított, aminek va­lótlanságáról tudomása volt, vagy lehetett, ő meggyőző­déssel állította, hogy Drew Pearson a sajtó szemetes em­bere, merthiszen sokszor va­lótlanságokat szedett össze Alaskából. C. W. Snedden védője a tár­gyalás során felvetette a kér­dést : Hány szemetesládát kell egy embernek elhordania és kiürítenie, hogy szemetes em­bernek lehessen nevezni? De Hepp biró Ítéletének indoko­lásában eltekintett ilyen szá­molási művelettől. Drew Pearson, a sajtósza­badságnak és a nyilvános kri­tika legmesszebbmenő szabad­ságának hegyestollu harcosa leckét kapott: a közélet fó­rumán aki sebeket oszt, le­gyen elkészülve arra, hogy se­beket kap. KÖNNYŰ ESET? NEW YORK- — Latson Murdock 72 éves gazolin állo­más kezelőt vasárnap éjjel két fiatal bandita kifosztotta, el­vitték a kasszában talált 70 dollárt. Kedden kora reggel Mur­­dookot halva találták a mun­kahelyén. A jobb szemét go­lyó fúrta át. A kasszából hi­ányzott az éjjeli bevétel, 100 dollár. A nycmzó detektívek azt hiszik, hogy ezt a máso­dik holdup rablást ugyanazok a fiatal banditáik követték el, miután vasárnap meggyő­ződtek arról, hogy ezzel az öreggel könnyű elbánni. A nylon harisnya ellen MOSZKVA. — Az egész­ségügyi minisztérium általá­nos támadást indított a nyílon harisnya ellen. A hiú nők, kik csinos lábaikat nylon ' haris­nyán át mutogatják, megfe­ledkeznek arról, hogy a szigo­rú orosz télben lábaik meg­fagyhatnak —, monta Anto­nina asszony, a minisztérium kozmetikai osztályának igaz­gatója. Ami lelhet jó a fran­cia és olasz nőknek, az nem jó az orosz nőknek. Egy nyugatberlini lakásban, mig a gyerekek a játszótéren vannak (feleső) televíziós felvegőgép vigyáz rájuk (középső), miközben az anya a házimunkát végzi, figyelve gyermekeit a televízión. LONDON. — Van itt egy kaszinó Les Ambassadeurs, amelyben a hazárdjáték nem tilos. Ott pedig Lord Derby vesztette a legnagyobb össze­get: egy éjszakán 160,000 dollárt. WASHINGTON. — Néhány éven át gazdasági és politi­kai körökben újra meg újra a “német csodáról” beszéltek: a nyugatnémet gazdasági fel­lendülésről, amelynek alkotó mestere Erhard miniszter, a mostani kancellár, vagyis mi­niszterelnök volt. Most Wash­ingtonban az “amerikai cso­da” jelszó jár szájról szájra: Ebben az évtizedben, öt év óta, az amerikai piacon az árak alig emelkedtek, a megél­hetés költségei úgyszólván változatlanok. Ilyen tartós pénz- és ár-szilárdságra még soha nem volt példa — bé­keidőben — ebben a század­ban. A dr^ulás mértéke 1960 óta évente 1-2 százalék közt ingadozott s dollárokban és centekben igy mutatkozott meg: Az 1957-59 évi 100 dol­lár kiadást alapul véve, any­­nyi áru és szolgálat, aminek ára e három évi időszakban száz dollár volt, 1960-ban 104 dollárra emelkedett, 1961-ben 104 és fél dollárrba és igy to­vább, jelenleg, 1964 decembe­rében 108.7 dollárra. Eszerint ma olyan szükség­letekre, amelyek öt év előtt 104 dollárba kerültek, 108- 109 dollár közti összeget kell költenünk, Ez csekély drágu-KI TUD RÓLA? Henry Cemy-t Pittsburgh­­ból a huszas években Cleve­­landba költözött, keresi Gaál Richard, 5154 Rockland Ave., Los Angeles 41 Calif. (lás, de figyelembe kell ven­ni, hogy öt óv óta úgy a dol­gozók munkabére és fizetése, mint az ipari és üzleti válla­latok jövedelme nőtt, igy te­hát ma sokkal többől köny­­nyen kitelik a valamivel ma­gasabb vételér. De figyelem­be kell venni, még azt is, hogy itt tulajdonképpen nem áruik, használati cikkek drá­gulásáról van szó, mert in­kább bizonyos szolgálatok drágultak, mint például az orvosi és kórházi költségek, a kórházi biztosítás, stb. És, harmadszor, figyelembe kell venni azt is, hogy az idei adó­­leszállitás folytán havonta 800 millió dollárral több köl­tőpénzünk van. Végül: emlé­kezzünk arra, hogy a háború végétől számított négy évben a drágulás mértéke 34 százalék volt. Nagy a különbség a 34 százalékos és az 5 százalékos drágulás közt. Mi az oka annak, hogy 1960 óta az amerikai piacon ilyen szélcsend van ?s Több oka van ennek. Egy ok a verseny. Minthogy a lakosságnak — főleg a sokkal több kereset és kevesebb jövedelmi adó oká­ból — több költőpénze van, a megsokasodott dollárbilliókért élénk, sok esetben gyilkos verseny folyik, amelynek egyik megnyilatkozása a dis­count üzletek s leszállított árak elterjedése. Másik ok: bőven van mindenféle nyers­anyag és elegendő munkaerő is, aminek hiánya felfelé nyomná az árakat. Harmadik ok: a szinte határtalan ter­melőképesség. Az ipari és üz­leti vállalatok billiókat (költe­nek üzemi terjeszkedésre, munkaspóroló gépi berende­zésre, aminek folytán egy-egy munkás többet, egyre többet tud produkálni, mint azelőtt. A jövő kilátások? Leszál­lított árakra lehet tovább is vadászni, kirakatról, kirakat­ra, discount üzletekben, mert a bőséges termelés és a kímé­letlen verseny tartósnak ígér­kezik. De általános olcsóbbo­dásra nem lehet számítani, egyrészt azért, mert az ipari és üzleti világ ragaszkodik amennyire lehetséges a kia­dós haszonhoz, másrészt azért mert az uniók egyre nagyobb követeléseket támasztanak s a vállalatok a kiadási többle­tet lehetőleg áthárítják a vá­sári óközöns égre. Maurice Couve de Murville francia külügyminiszterrel tárgyal a párisi NATO megbeszélések alkalmával. CSODA A PIACON

Next

/
Thumbnails
Contents