Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)
1964-12-17 / 51. szám
Thursday, Dec. 17, 1964 8. OLDAL V7VT*<n -A SÖR EGYKOR ÉS MOST A szeszesitalok között ■mindazok, amelyek cukortartalmú cefrének szesszé való erjedése után közvetlenül élvezhetők, ősidők óta kísérői az ember életének. így a szőlő kierjedt mustjának, a bornak pályafutása a történelem előtti idők homályába vész. A borhoz hasonlóan, ugyancsak az ősi időkbe vezet vissza a sör eredete is. Sörszerii alkoholos italokat a földnek csaknem valamennyi ősnépe készített. T ;rténelmi adatok bizonyítják, hogy az ókor kulturnépei: az egyiptomiak és babilóniaiak elég nagy mennyiségben állítottak elő és fogyasztottak sört. Az első ismert erjesztett ital valószínűleg a mézből készült méhsör volt. Az állattenyésztéssel, I pásztorkodással foglalkozó népeknél a lótejből előállított kumisz és a tehén- és kecske-! tejből készített kefir volt a 14-i'k században vált a söripar önálló iparággá. Ebben az időben, mint a többi iparosok, a sörfőzök is céhekbe tömörültek, amelyek a 18-i'k század közepéig állottak fenn Magyarországban. A legkezdetlegesebb sörivó edény egy darab fából fara- j gott csobolyó volt. A holiosi — félpintestől másf élpintesig i menő — sörkorsók nagy í mennyiség ivására szolgáltak.' Ezeket a cserépedényeket céhi cimerrel díszítették és színes változatokban jelentkezik rajtuk a városi és falusi élet egy-egy jellegzetes jelensé-' ge. A korsók ónból, nemes fémekből, kőből és cserépből készültek, és alacsonyak, szélesek, fülesek, fedelesek voltak. Erdélyben mázas, égetett cserépkorsókból bokályból itták a sört. A különböző népek söreik j Ízesítéséhez sokfajta növényt [ 1 használtak. Németországban a mocsári bogyókat és egyéb 1 i mirtuszt, a boróka levét főz ték a sörhöz. Írországban eg; vadon tenyésztő répafajtáva Ízesítették a sört. Más orszá gokban dívott a gyömbérrel vaníliával, fahéjjal, szekfü szeggel Ízesített sörök főzése A komló csak a 12-i’k szá zadbam jelentkezet és általa nos elterjedése fordulópont i sörfőzésben. Egyrészt majd nem végérvényesen kiszorítja a sok mindenféle édesítő | keserítő fűszereket, másrész:! í egységet teremt a sokféle sörfajtában, kialakítja a kesernyés-fanyar típust és, ami szintén fontos, a sörök tartósságát növeli. Amíg eleinte csak azonnali fogyasztásra való romlandó sört tudtak főzni, a komlóval való fűszerezés később lehetővé tette a pineéziett sörök gyártását. A sör elsősorban élvezeti cikk, de tápértéke is jelentős. Frissítő, üditő hatását szénsavtartalma biztosítja, kellemes izét a komlóból és a malátából eredő ízesítő anyagokból nyeri. Alacsony alkoholtartalma serkentőleg hat a szervezetre. Tükrös tisztasága,, aranysárga, vagy sötétbarna szime, szép babkoronája étvágygerjesztő és fogyasztása élvezetet, életörömet szerez. A sörgyártásnak nagy lendületet adott Pasteur felfedezése. Ősidők óta ismert volt már a cukortartalmú anyagoknak szeszes italokká való átalakulása, de a tudománynak alig 100 éve sikerült csak az erjedés lefolyását és annak okozóit pontos kutatásokkal megállapítani. Pasteur az 1860-70-es években kísérletei során első Ízben bizonyította be, hogy az erjedést okozó organizmusok élő szervezetek és azok a levegőből j útnak különböző anyagokra. Pasteur az erjedés lényegének megértését jelentősen előbbre vitte és azóta az erjedésipar termékei — köztük a sör — igen nagy fejlődésen mentek át. A mai sör természetesen más technológiával, más öszszetétellel készül, mint a régi. Az egész világon mind a sörök foktartalma, imnd pedig a sörfőzéshez felhasznált nyersanyagok nagyon különbözőek. Az igen fejlett japán söripar egyáltalán nem használ fel árpát, hanem a sört kizárólag rizsből főzi. Rizsből készül Indiában a cangé, Kínában a dzsu. Amerikában kukoricadarából, Afrikában kölesből is készítenek sört. É s z a k—Németországban a “berlini fehér sörnek” búza a nyersanyaga. Ezzel szemben Bajorországban ma is fennáll egy rendelkezés, mely szerint sörfőzéshez csak árpát, komlót és élesztőt szabad felhasználni. Dániában rizsből és rozsból készítik a sört. Az angolok a sörök készítéséhez még invertcukrot, vagy keményitőcukrot is használnak. Belgiumban árpa-malátából és búzából vagy zabból gyártják a söröket. A Szovjetunióban a söripar fő nyersanyaga az árpa. Gyártmányai között legismertebb a kivas, igen kedvelt kitűnő üdítő ital, melyet a rozs maláta, rozsliszt és árpamaláta fel h asználás val készítenek. Magyarországon a sörgyártás fő nyersanyaga az árpamaláta. SZERELEM kite Arjai Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Fogadja köszönetemet mindenért, amit eddig velem tett. Rajta leszek, hogy tehetségemhez képest megszolgáljak érte és a ma kiállott félelmekért kártalanítsam. De egy percig sem maradhatok tovább ebben a hajlékban. Isten önnel Kótainé. Megyek! Kótainé éppen inni akart, de a szavak hallatára a pohár csaknam kiesett kezéből. — Mit hallok? — kérdezte — Menni akarsz? Ugyan miért? Vagy hová? Csak nem ment el az eszed? Ki hallott olyat? Éjszakának idején elmenni? ... — Nekem az tökéletesen mindegy, akár nappal, akár éjjel. Mennem kell. — De miért? — Egy fontos hivatást kell teljesítenem. Nyissa kérem az ajtót. Előbb azonban egészítse ki öltözékemet egy kalappal és egy pár kesztyűvel is, ha lehet. Nem kívánom ingyen. Eljön az idő, midőn megkapja tőlem mindennek az árát. Kótainé hirtelen felállott és nagy szemekkel bámult Rózsikéra, aki az asztal túlsó oldalán állott, éppen vele szemközt. — Vájjon jól hallok-e, galambom? — szólt végre. — El akarsz menni? Távozni akarsz éjnek idején fiatal lány létedre ki akarsz menni az utcára? Hát nem tudod, hogy a magában csatangoló fiatal nőt mindjárt a legelső rendőr elfogja és bekíséri? Látszik, hogy a fővárost és annak veszélyeit, hogy téged akárki is éjjeli lepkének nézzen: Az éjjeli csatangolást enged át másoknak, akik nappal már nem merik mutatni magukat. Nem, nem, gyermekem, ilyenkor nem engedhetlek ki az utcára, ez nagy meggondolatlanság, sőt valóságos lelkiismeretlenség lenne tőlem. — A maga szempontjából igaza lehet, de tudja meg, sem az, amit most felhozott, de a világon semmiféle hatalom sem lesz képes engem itt visszatartani, — válaszolta Rózsika olyan szilárd meggyőződéssel, mely valósággal megdöbbentette a vénbanyát. — Hát . . . hát, — hápogott tele szájjal a takarítónő. — Ezért hoztalak ide? Ezért segítettem elő menekülésedet? Ez a hála? Ez a köszönet? — Nem hálátlanság ez nálam, hanem kényszerűség, kötelessgérzet, mert már mondtam, hogy egy magasabb hivatás hivatás befolyása alatt állok. — Ezt már többször emlegetted előttem. Mi lenne az a magasabb hivatás? — Ki kell szabadítanom börtönéből egy foglyot, aki ártatlanul szenved, még pedig már hetek óta. Érti-e, Kótainé, hogy mit jelent ez? — No, ha már hetek óta ott van, akkor csak elvárhat reggelig, — vetette ellen a takarítónő cinikusan. — Egyébként micsoda dőreségeket hadarsz itt össze-vissza, galambom? Ha igazán egy foglyot akarsz kiszabadítani börtönéből, akkor éppen éjszaka a legalkalmasabb időpont erre. Ugyan mit gondolsz, majd éjnek idején felkelnek neked az emberek, hogy tárgyaljanak? Látszik, hogy még nem ismered az életet. Holnapig tehát itt maradsz és akkor majd inkább magam megyek el veled oda, ahova szükséges és segitek rendbe hozni az ügyet, melyre vállalkozni akarsz. Ülj le most ide és egyél. Nem is értem, hogy ez a sok nyalánkság, ez a kitűnő pezsgő nem csiklandozza az Ínyedet. Micsoda lány vagy te? No de csak jönne már a kedves rokonom, majd mindjárt máskép lesz minden. Az ám csak a vidám fickó, még a fatuskót is meg tudja nevettetni, loyan élces és tréfás. No, nézd csak, egy üveg pezsgőt már kiittam . . . micsoda ital! Rózsika utálattal fordult el ettől a csúf vénasszonytól, akinek a szájából csak csurgott a nyála, ahogy beszélt. Látszott rajta, hogy a pezsgő már működni kezdett benne. Arca ki volt pirulva, szemei csillogtak és már keresztbe kezdtek állni. Rózsika az ajtóhoz ment, melyet azonban zárva talált. Szinte haragosan fordult az asszony felé. Most utoljára kérdem, kifogja-e nekem nyitni az ajtót vagy nem? — mondta. — Mert ha nem, akkor . . . — No, mi lesz akkor, galambom? — Adja ide a kulcsot, — szólt a fiatal lány olyan erélyes és parancsoló hangon, melyre ezt a szende gyermeket senki se tartotta volna képesnek. —- Ne tartson vissza ok nélkül. Minden percnyi késdelem valóságos bűn az ártatlan fogoly ellen. — Haha! — kacagott a takarítónő, miközben egy másik üveg pezsgőnek törte le a nyakát. — Talán bizony egyetlen imádódról van szó, aki bajba került? No, galambom, nagy bolond vagy, hogy olyan szeretőt választottál, aki a dutyiban ül. Hisz vannak itt különb férfiak, elegáns urak, gazdagok, bőkezűek, akik áldozni tudnak. Én csak azt mondom neked, légy okos. Az én oroszországi rokönom úgy tele aggat téged ékszerekkel, hogy el se bírod és vájkálni fogsz a sok pénzbeli. El ne szalaszd a jó alkalmat. —í- Elég! — kiáltott Rózsika remegve. — Elegét hallottam! Most legalább világosan beszélt és én elátkozom azt a percet, melyben enne ka háznak küszöbét átléptem. Most már látom, hogy maga csakis azért segítette elő menekülésemet, hogy belőlem hasznot húzzon, hogy éngem a bűn örvényébe taszítson. Megszabadított az egyiktől, hogy egy másiknak a kezére játszón engem. De nem akarok perbe szállani önnel, mert elvégre szabadságomat magának köszönhetem. Váljunk el hát békében, adja ide a kulcsot és bocsásson ki. Fáradtságáért majd meg fogom jutalmazni. A takarítónő hamarosan felhajtotta a teli poharat. Aztán kipirult arccal támolygott oda totyogott Rózsika elé és az ittasok makacsságával kiáltotta: — Nem adom! Nem adom! Csak azért se! Fejembe vettem, hogy nem adlak ki, akár mi lesz is. Legalább ezt az egy éjjelt itt kell töltened. Ehhez kötöm magam. — Akkor ez azt jelenti, hogy maga meg akar engem fosztani személyes szabadságomtól. Nem tudja, hogy ez a törvénybe ütközik? — Haha! Törvény! Ez a jámbor még törvényt emleget. — A rendőrség segítségét fogom igénybe venni. — A rendőrséget? No csak próbáld. Meg fogod tudni, hogyan szokott segíteni a rendőrség. Még eddig mindenki megbánta, aki csak hozzáfordult. Egyébiránt: tessék. Ott az ajtó. Menj ki, ha tudsz. — Ha tüstént ki nem nyitja, akkor betöröm az ablakot és segítségért kiáltok. Hangommal felverem álmából az egész utcát. Már rohant is az ablakhoz; mielőtt azonban a belső redőnyt felnyithatta volna, a takarítónő bősz furia gyanánt rohant utána és hátulról átnyalbolta őt. — Hozzám ne nyúljon! — kiáltotta Rózsika és belekapaszkodott a redőny tolójába. ,— Ereszted el mindjárt? — lihegett Kótainé dühösen. — Maga eresszen el engem. Annyit mondok, meg fogja bánni, hogy igy erőszakoskodik! — Szerencsédet akarom előmozdítani, te kis bohó. — Amit maga szerencsének nevez, az az én szemebben gyalázat és rosszabb a halálnál. Maga ugylátszik, csak azért szabadított ki a tébolydából, hogy lelkemet megmérgezze. Segítség! * 4# Hirtelen elnémult, mert takarítónő erejének végső megfeszítésével megragadta őt és úgy elrántotta az ablaktól, hogy mindketten lezuhantak a padlóra, még pedig oly szerencsétlenül, hogy Rózsika került alól. — Nyomorult! — lihegte a szegény leány és hasztalan igyekezett magáról lerázni a vén boszorkányt. — Meg akar ölni, agyon akar nyomni? Hát ezzel hlálja mge, hogy megöltem a vérebet? Ah, szeretnék meghalni. Csak szúrjon belém egy kést, hadd legyen vége ennek a nyomorult életnek, mely úgy-sem állott egyébből, mint a csalódások szakadatlan láncolatából. — Meghalni akarsz? — kérdezte Kótainé. — Milyen bolondság ez, tubicám. Ki fog meghalni abban a korban, melyben te vagy és hozzá még, ha valaki olyan szé pis, mint te? De mit óbégatsz? Hát bántottalak én valamikor téged? Azt akarod, hogy kést döfjek beléd? Nem én, még egy millióért sem. Soha életemben még egy csirkét sem öltem meg, hát hogyan ölnének meg téged? De lásd, angyalkám, boldoggá és szerencséssé akarlak tenni. Nem te lennél az első. Csak neked is egy kicsit okosnak és engedékenynek kell lenned és nem kell az urakat mindjárt főbe taszítani, ha idejönnek és látják, hogy a jó Kótainénak ismét van egy . . . Rózsika minden erejét összeszedve, felállott. Kótainé kitalálta szándékát és még az utolsó percben, úgy ahogy volt: fekvő helyzetben, elkapta a leány ruháját és vissza akarta őt tartani. Rózsika azonban nem engedte magát és igy történt, hogy a ruhájába csimpászkodó takarítónő egész az ajtóig csúsztatta a földön. —r Nem engedlek . . .! — rikácsolta a vénasszony, torkaszakadtából. — Ha meghalok is, de el ne meresztelek. Megígértem a muszkának, hogy ma este egy igazi szépséget mutatok be neki és én szavamnak akarok állni. Erre az egy éjjelre tehát itt kell maradnod, holnap aztán elmehetsz szabadon, ahová tetszik. Esküszöm neked mindenre, hogy ittléted titokban fog maradni. Vőlegényed, vagy szeretőd, vagy bárkit legyen is az, aki a börtön ül, soha sem fogja megtudn, hogy egy éjjel itt voltál. — Rózsika kétségbeesett zokogással csapta össze kezeit. — Jóságos Isten ott fent a magas egekben! — kiáltotta. —• Inkább vedd el a hallásomat, nehogy hallani legyek kénytelen ilyen iszonyú szavakat. Milyen irtózatos örvény ez, a romlottságnak mily feneketlen fertője ez, mely itt piegnyilik előttem. El tőlem, nyomorult alávaló személy! És minden erejét összeszedve elrémült, ahogy véletlenül ránézett. Utálatos ráncos arca eltorzult, ajka elkékült, szeme úgy befelé fordult, hogy csak a fehére látszott. Szájára fehér hab jött, borzasztó volt nézni ezt az utálatos asszonyt. — Mit jelent ez? — kérdezte Rózsika ijedten és rémülete még nagyobb lett, midőn Kótainé félelmesen elkezdett hörögni. Egy percig az ijedtségtől dermedten bámult rá Rózsika és menekülni szeretett volna a szörnyű jelenet elől. De aztán elgondolta magában, hogy haldoklása pillanatában nem szabad magára hagyni őt, bármilyen romlott és elvetemedett volt is életében. A szánalom és a felebaráti kötelesség felébredt benne és a takarítónő mellé térdelve, rázogatni kezdte őt, majd gyorsan felszakitotta nyakán a ruhát, hogy legalább levegőt kaphasson. 33. FEJEZET A muszka herceg Ez látszólag hasznára volt Kótainénak, mert a megkönynyebbülésnek némi jelei látszottak rajta. Rózsika maga is meg könnyebbült, midőn ezt látta. Csak legalább az ő keze alatt ne haljon meg, mert ez esetben halála napjáig szemrehányásokat tenni magának. De nem. Kótainé állapota javult, ez tehát csak roham volt, melyet a pezsgőnek túlságos élvezete okozott. A roham már most elmúlt és ő távozhatik a házból, amelynek küszöbét soha többé nem fogja átlépni. Szivjóságában még azt feltette magában, hogy útközben becsengeti egy orvoshoz és ide küldi őt. Azt hitte, hogy ezzel a felebarátunk iránt tartozó kötelességnek elég lesz téve. De addig is tenni akart valamit. Egymagában képtelen volt az asszonyt ágyba fektetni. Egyet azonban megtett. Átfutott a másik szobába és az ágyból kihúzott egy párnát, melyet az öregasszony feje alá tett. Ezzel is jelentékeny könnyebbséget szerzett neki. Ennek megtörténte után menekülni akart, mert nem tartotta tanácsosnak bevárni, mig Kótainé újra magához tér, mert akkor újabb küzdelem támad közöttük. (Folytatjuk) megszokott alkoholos ital. használni. A Babilóniává Ezek az italok tulaj d ónk ép- szoms zédos Asszíriának árpa pen a tejcukor erjedési ter-volt a fő gabonatermiéke. A mékei. Az emberiség ősi er-sört nem malátából, hanem jesztett italai közé tartozik a árpából főzték (árpasör). Az kókusz- és datolyapálma virá-erjedés befejeztével a sört gának kocsányiból sajtolt agyaggal derítették és erősen édes lé, a toddy, továbbá a fűszerezték. Csíráztatott árpulque nevű mexicoi ital,pát először az egyiptomiak amely az Agave Americana használták. A görögök a s ör(évszázadokig elélő növény) gyárfás tudományát az egyipvirágának kicsurgó levéből,tomiaktól, a rómaiak viszont természeteis erjedéssel ké- a görögöktől vették át. Északszül. Ennek a növényinek a vi-Európában szintén felfedezrága 6 méter magasságot és ték a sört. 25 cm átmérőt is elér. Ezeket ,, . , , . , Magyarorszag területen az az italokat minden emberi be-, . , avatkozás nélkül, a gy ümöl-mar a honfoglalás csők felületére tapadó, a kör-^ött ismerték. Attila idejényézetben és a levegőben ta-ben a méhsör volt az előkelő látható élesztők erjesztettékital, az árpasört a szolgák ki. fogyasztották. A 13-ük szá... ,,, ., zad elején az árpasör főzése, Amikor a nepek allando . , .. mint hazupar, mar orszaglakhelyen telepedtek le éaszer|-e ej vop- terjedve. A földműveléssel foglalkoztak,jobbágyok főzték a földesigeykeztek a föld termékeit uraik részére. Jobbágyi köte— a lisztes anyagokat — al-lezettség volt a sörfőzés is. A koholos italok készítésiére fel-polgárság kialakulásával a
