Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)
1964-11-19 / 47. szám
6. OLDAL 4/ARAf «A t’** Thursday, Now 19, 1964 f VITA A RABNEMZETEK JÖVŐJÉRŐL . NEW YORK. —■ Az Euró jpai Rabn em z€tek Szövetsége Ilik ülésszakán«' lk megnyitó ülésén John C. Hughes, a Szabad Európa Bizottság igazgatóságának elnöke, a világhelyzet elemzése során ug.y vélekedett, hogy a kommunista "táborban mutatkozó s’zakadásnk,at ki kellene használni minden módon, háborús be! avatkozás kivételével, “A keleti fronton nem minden csendes ...” — mondotta. Eugene Lyons, a Reader’s Digest főmwrjkatársa, így nyilatkozott: “Ha mi cserbenhagy juik az uj barbárság által elnyomott milliókat Kubától Koreáig, Kelet-Né metor szágtól-Tibetig és magában Oroszországban és Kínában, akkor nem. érdemeljük meg a szabadságot, amelyet itthon élvezünk. és ezt el is fogjuk veszíteni.” Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök kritizálta a búza vásárt. Szerinte búzát a szovjetnek csak azzal a feltétellel lett volna szabad eladni, hogy engedményeket tesz az elnyomott európai nemzeteknek. Msgr. Varga Béla elnökölt a délutáni ülésen, amelyen emlékérmet és* oklevelet nyújtottak át Ebnest A. Gross ame, rikai U. N. delegátusnak. Mr. Gross annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogv a szovjettel folytatott vetélkedésben túl kell lépnünk azon a határon, amelyet a kommunista kormányok ma még biztonságosnak tartanak. Ennke eredménye lenne, hogy gyengülne Moszkva keze a szovjet blokk országaiban s következésképpen — a moszkvai védelem gyengülésével — gyengülnének a köaépeurópai önkényuralmak is s nem tudnának ellenállni a fejlődési folyamatnak, alattvalóik nyomásának, amely több szabadsághoz és demokráciához vezetne. , Érdekesein fejtegette Augustin Papa a romániai helyzetet. A javulásnak és enyhülésének minden jelét örömmel kell fogadnunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy nem történt alapvető változás. Románia változatlanul a szovjet gazdasági együttműködés szervezetében van. Románia látszólagos függetlenségét a Moszkva és Peking közti konfliktus dolgában nem szabad túlbecsülni — azt a függetlenséget Moszkva rendelte meg Bukarestben. A Szövetség főbizottsága megválasztotta az uj vezetőséget a 11-iik ülésszákra. A főtitkár magyar helyettesét, Gáspár Ödönt újra megválasztották. HONTHY HANNA AZ ELŐ LEGENDA BUDAPEST. (EEC). 1 Még mindig uralja a színpadot, valósággal társadalmi intézmény, írja róla lelkendezve a Népszabadság abból az alkalomból, hogy Gsiky Gergely “Nagymama” cimü da-! rabjában lenyűgöző sikerrel .játs-za a nagymamát ... Ki hitte volna, hogy a “polgári szórakoztatás” nagy ellenségei, a kommunisták adózni fognak egyszer a polgári szórakoztatás nagyasszonyának, Honthy Hannának: “Egy ország óvja a legendáját, azt ugyanis, hogy .idősebb, mint .amennyi. A franciáknak Mistinguette a nagy öreghölgyük — nekünk Honthy Hanna.” Érdemes idézni a teljes méltatást, a magyarországi kommunista párt központi lapjából, mert igy még a legpolgáribb színházi kritikus sem tudta méltatni Honthy Hannát. Ezt Írja a Népszabadság: Most is, mikor ebben a hires szerepben lép föl és akkor is, amikor egyebet játszik, vagy csak az előadói emelvényen jelenik meg, egy különös szertartásnak lehetünk tanúi. Mielőtt bármi történne, mielőtt méigcsa-k sejtelme lenne a publikumnak, hogy kis fog ma este Honthy Hanna megjelentetni, milyen szerepe lesz a történetben: máris kialakul köztük—Honthy é3 miiköztünk — a cinkosság, valamiféle összebeszéltség. Mert Honthy több, mint szimésznő, bármilyen jó szinésznőnél is lényegesen több — egy esténként színre lépő legenda, Honthy Hanna mítosz,. Önmaga mítosz,a, vagy az operettmüfajé, vagy talán mind a kettőé együtt ? Nehéz ezt boncolni. Mi ez a mítosz, a közmegegyezés, amely elfogadja őt annak, akinek hiszi a közönség? Amikor a színpadra celebrálja magát, az már maga szertartás. Külön, megszabott, ünnepi rendje van ennek. Megjelenik diadalmasan egy lépcső tetején, vagy megáll a hátsó ajtónál, mindig csak királynőién egyedül, bevonul a színpad hátsó közepéig diadalmasan, azal a mosollyal: tessék, itt vagyok, nektek vagyok itt, s miéig mindig itt vagyok nektek! Szép. És asszonyi. És hódú tó jelenség. A szorgalomnak, a megtartóztatásnak, a céltudatos életnek és munkának, az állandó tréningnek és tehetségnek folytonosságától ilyen szép, asszonyi és hódító .Mostanában a harmadik évtizedük végefelé minálunk a primadonnák elkezdenek gcmbölyödni és tokát ere&ztensik a bonvivánok és amorózókmak tiszteletreméltó pocakjuk kerekedik, de Honthy könnyüléptü marad, tud még palotást táncolni méltósággal s valcert álmatag pillangószerüséggel. Szép és vonzó korosabb hölgy, aki eszközeinek birtokában van. Hangja épp oly fénylőn cseng, mint egykor és nem a kegyelet adja meg számára a mindennapi sikert. De nem is arról van szó, hogy tud-e Honthy énekelni és táncolni, és hogy miiként hajtja végre ezeket a müvele-j teltet. Azt a bizonyos varázst kutatjuk, amitől Honthy a' Honthy. Évek óta o’yan szerepekben látjuk, ahol idős hölgyként a lángoló operettszerelem közeliben (egyengesse bár vagy összekuszálja a fiatalok útjait) időről-időre viszszacsillan neki ifjúsága, a szerelem — mi több: a szeleiméit. Tapasztalt és szerelemben hivő, bölcs asszonyként látjuk, aki néha előrelép a rivaldához, összekacsint a közönséggel, és azon a, bizonyos, sokat sejttető egyéni hangján, szinte az orrán szűrve át a szót, leszól valamit a nézőtérre, csak oda intézve a szót, hogy a színpadon élők mindezt nem tudják, csak a mi kettőnk titka. A mi kettőnké: az övé és a közönségé. Mi ketten tudunk valamit fölényesen és biztonságosan, de nem mondjuk el senkinek. Megőrizzük titkunkat a . harmadik felvonás általános boldog végéig. S ez a titok, azt hiszem az, hogy a végén minden jóra fordul. Nemcsak a színpadon, hanem az életben is. De azért nagyon fontos a pillanat, a jelen. S ezt mondja akkor is, mikor valami pikánsát közöl úgy, hogy a nevetőizmait összepréseli és majdnem teljesen zárt fogakkal sziszeg valami sikamlósát, persze, ártatlanul, nagymamásan sikamlósát, de rögtön utána a szája elé kapja a kezét és a szeme nevet; hát mit szólnak hozzá? ezt nem lehet abbahagyni ! Színészi eszközei nem' túl sokszínűek. Többnyire belülről jön a ragyogás, a kimosdatott mosoly. Néhányszor az égre néz, előrehajtott nyakkal, kissé félrebiccemtett fejjel áll, kontraposztoisan ül a szalon székeiben, szoknyája szegélye alól kacéran kicsuszszintva cipője hegyét, mindig kéznél van egy kis fehér zsebkendő. vagy a selyem kézitás' kában, vagy a tenyerébe gyűrve szorongatja; ha pedig kapcsolatot akar teremteni valamelyik partnerével, megfogja a vállát,, vagy megragadja a kéziét, bizalmába fogadja valósággal és azt a bizalmat, ami eltölti ekkor, lelkivé is ki akarja terjeszteni. Hangváltásai brilliánsak. A “Nagymama” második felvonásának végén, amikor örömében rajong, égre emeli szemét, mosolya szinte idvezült és boldogságában el-elhal a hangja, akkor egyszercsak felcsatan erélyesen és rnarkotályosnósen; ‘Mit akarsz? Mit támogatsz? Nincs szükségem rá! Fiatal vagyok...’ És kiront a színpadról. S igaza van. Fiatal. Egy találékony étterem tulajdonos Fort Washington, Pa.-ban, akinek több helyre volt szüksége, megvásárolt néhány öreg vasúti kocsit és azokat kidiszitve, éteremnek rendezte be. "A NEVEMET SOHSE KÉRDEZD" bennük is az apját kereste . .. — Carlo Pontival a római szépségversenyen találkozott ? — hangzott Moravia egyik kérdése.-—Igen, s ez volt a döntő fordulat életemben. Barátnőmmel mentem el a szépségversenyre. Észrevettem, hogy a dobogóról néznek. Carlo Ponti volt az. Óda-küldött hozzám valakit. Megkérdeztette, nines-e, kedvem rásztvenni a szépségversenyen ? Ebben a pillanatban máris nyertesnem éreztem magam. Csalódtam; csak második lettem. De a verseny után Ponti odajött hozzám s elbeszélgettünk. Elmondta, hogy a többi között ő fedezte fel Lollobrigidát és Alida Valiit is. Kérte, keressem fel irodájában. — És Pontiban találta meg azt az embert, akitől két teljesen ellentétes vágyának teljesülését várta — szakította élbe Moravia. — Hogyan érti ezt? — Úgy, hogy maga gyerektora óta szabályos családi íletre vágyott. S mert ezt nem érhette el s másképpen tellett élnie, mint a többi lányok, föléjük akart kerekedik De ahogy az anyja nem errette el, hogy feleségül vehesse az, akit szeretett, magánét; is el kellett viselnie, hogy Ponti egy másik nőhöz tartozik.. Következett hollywoodi útja — egyedül. Azután úgy Látszott, hogy rendbejön minden. Válóper Mexikóban — Pontit elválasztották feleségétől — és házasság Pontival. S akkor jött az a bizonyos Mrs. Brambilla, aki a férjével bigámiával vádolta. Tehát a sors ismét utána nyúlt, hogy kiragadja a polgári életet a kezei közül. De nem törhetett össze. A “Two Women” világsiker volt. Két vágya közül az egyik teljesült. +- Van egy visszatérő álmom—szólalt meg izgatottan Sophia. — Előttem öböl. Alkonyodik. A tenger vize sima és végtelen. A nap vörösen izzik a látóhatáron, s én rohanok a csendes vizen át feléje. Mit jelent ez? — Nem foglalkozom álomfejtéssel — felelt Moravia — de azt hiszem, a kaldeus jósok igy fejtették volna meg: a csendes öböl, amelyben más elmerülve szemlélődnék, a maga számára csak arra jó, hogy rohanjon benne a nap felé, amely távoli, elérhetetlen és perzselő. Hány szerepre vágyik miéig? Úgy tudom, harminchét filmje volt eddig. — Annyira, amennyi telik az életemből — feleli a megszállottak lelkesedésével Sophia Loren. NEW YORK — Janice Williams néger liny, elvált szülők hét gyermekének egyike, a maga nyomorúságából azt a tanulságot ronta le, hogy segítenie kell mások nyomo- j ruságán. Social worker akart lenni. De ahhoz, hogy ezt a célt elérje, college diplomára J volt szüksége. De a college pénzbe került és Janice-nak nem volt pénze. Álmodozott: Ha valaki előlegezné neki a college költségeit, ő az adósságát az utolsó centig visszafizetné. Ezt az álmát megírta Earl Wilson newyorki komoly pletykariporternek. És a pl-etykariport olvasói közül sokan küldtek kisebb összegeket. És egy gazdag pennsylvaniai nő küldött nagyobb összeget és garanciát, hogy Janice college tanulmányainak összes költségét fedezni fogja: hogy Janice sohase tudja meg, ki ez a pennsylvaniai jótevője, a jövőben pedig legyen segítségére másoknak, akik mint ő, college tanulásról és, népjóléti social worker munkáról álmodnak. Janice elvégezte a washingtoni Howard University social worker kurzusát, megkapta a diplomat es mindjárt állást kapott New York város gyermtkségé 1 yzö hivatalában. Az ő feladatainak egyike volt: felkutatni férfiakat, akik otthagyták, cserbenhagyták. nyomorba döntötték családjukat. Az adósságát a pennsylva-j niai gazdag asszonynak nem tudta visszafizetni, mert nem | tudja, sohasem fogja tudni a nevét, a címét. Mégsem ma-j radt adós Janice: befizette a kölcsön összegét a pletykarovatvezető “ösztöndíj -alapjába”, hogy akiknek olyan álmuk van, mint neki volt, collegeba mehessenek és a sors mostoháinak segítséget tudjanak nyújtani —élelmet, ruhát, hajlékot, és ... college tandijat. Janice tudásszomja olthatatlan, -segitőakarása határtalan. Nemrég a newyorki pletykással közölte, hogy vissza akar menni a Howard egyetemre, hogy megszerezze a Masters Degree diplomát. És mi történt? Könnyű kitalálni: megint jött egy nagyobb összeg a pennsylvaniai hölgytől, akinek nevét Janice sohasem fogja megtudni. SOPHIA LOREN VALLOMÁSAI A választókról, akiket választottunk Az általános választások I (Washington városa) nem állezajlása után, minden állami lám és a kongresszusban nin-A kampánytól fáradt arccal Johnson elnök Austin, Tex.-ban TV intervjut ad, a történelem legnagyobb győzelme Után. Felesége az oldalán áll. Hallotta már...? . . . hogy egy nagyobb orkán egy óra alatt több energiát produkál, mint az összes amerikai üzemek 50 évi áramtermelése. . . . hogy Moszkvában körülbelül 90,000 Ivanov lakik. . . . hogy Amerikában körülbelül egy és félmillió embernek van fogorvosi biztosítása. Az Amerikai Fogorvosok Szövetségének számítása szerint 1970-ig a biztositottak száma el fogja érni a tizenöt milliót. A Szövetségnek már 22 államban van fogorvosi biztosító intézménye; ezek, hasonlóan a Blue Cross biztositásokhoz, nem haszonra spekulálnak, hanem csak arra törekszenek, hogy mindenkor fizetőképesek legyenek. . . . hogy New Mexico körülbelül olyan kiterjedésű, mint Olaszország. . . . hogy a világ legmagasabb fája, a californiai réd wood, 367 és fél láb magas. nak a családi körülmények, csak ő maiga. Ha már szerencsétlen helyzete miatt más, mint a többi, akkor nyíltan, emelt fővel más akart lenni. Nápolyban szépségversenyt rendeztek. A királynő első udvarhölgye lett. Ez ösztönözte arra, hogy statisztának jelentkezzék a “Quo Vadis” cimü filmhez. Remélte, hogy talán az apja mégis támogatni fogja, de nem találta őt Rámában. Egyedül ment ki a filmvárosba. A rendező válogatott a csinosnál csinosabb lányok között. Amikor rákerült a sor, bemondta nevét, azt, amelyet apja után kellett volna viselnie: Sophia Scicolone s félve mondta utána, hogy csupán 14 éves. Ekkor a tömegből előugrott egy nő és magánkívül kiáltotta: “Nem igaz, ő nem Scicolone, csia-k egy közönséges fattyú!” Ez a nő Sophia apjának felesége volt, aki szintén statisztálni akart, mert a férje könnyelműsége miatt állandóan pénzzavarban voltak. Sophia szégyenében szinte megsemmisült. Szülővárosából apja miatt menekült el, s ime az első lépésnél már megint az apja miatt vesztette el önbizalmát. Mégsem gyűlölte meg az apját... A filmvárosban nem kapott több munkát. Fényképészei készítettek róla reklámképeket. Valahogy megélt édesanyjával együtt, de akkor valami váratlan történt. Talál kozott egy gyerekkori pajtásával. Örültek egymásnak Kéz a kézben mentek az utcán. Egyszerre a fiú átölelte és erőszakkal megcsókolta Sophia rémülten menekült e tőle. Soha többé nem állt szóba fiatal fiukkal, csak érettebb férfiakban bízott. Talár fővárosában az úgynevezett Választói Testület tart ülést, amelynek tagjai az elnök és az alelnök megválaszitására szavaznak. Minden állam szavazói, lakosaik számának arányában, “electorokat” választanak a novemberi általános szavazás folyamán és -ezek az elektorok választják meg tulajdonképpen az elnököt és az alelnököt. Amikor az Alkotmányt megszövegezték, úgy tervezték, hogy ezek a közvetett választók, a saját meggyőződésüket fogják követni, amikor az elnök személyét kijelölik. 175 évvel ezelőtt a távolságok tulnagyok és a közlekedés túl lassú volt és feltételezték, hogy az átlagos szavazópolgár nem ismerheti más államok kiválóbb közéleti egyéniségeit. A helyi elektorokban biztak meg a szavazók, hogy a legmegfelelőbb egyéneket fogják a tisztségekre kiiszrmelni, mert ezek, mint többnyire hivatásos politikusok, érintkezésben álltak az egész ország kiválóságaival. A viszonyok alaposan megváltoztak azóta. Néhány óra alatt mindenki eljuthat az ‘ország legtávolibb részeibe is, percek alatt beszélhetünk bárkivel az'országban. A sajtó, rádió és televízió nemcsak a szőnyegen forgó kérdéseket vitatja meg, hanem lehetővé teszi, hogy a jelöltek személyével és elveivel is magi ímerkedhess ünk. A Választói Testület működése puszta formasággá változott, ennélfogva az. egyes államok electoral arra adják szavazatukat, akinek a pártjához tartoznak és akik a szavazatok többségét nyerték el. Az állam electorainak szá ma, a képviselek és a szenátorok számának az összegéve egyenlő. Ma 538 elector var az országban, mert száz -sze nátor és négyszázharmincö' I képviselő ül a kongresszus ban; az ország fővárosát pe dig külön három elector kép viseli. District of Columbia RÓMA. — Alberto Moravia, a legnagyobb olasz irók egyike, kikérdezte Sophia Loren filmszinésznőt, oly kérdéseket tett fel neki, amilyenekre ő nem szeret, nem is szokott felelni. De Alberto Moravia — az más! Ilyen nagy embernek nem lehet nemet mondani .. . Sophia Loren az iró kérdéseire elmondotta, hogy 14 éves koráig Pozzuoliban élt, öreg bérházban lakott nyoleadmagával: — nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, az anyja és ők ketten a húgával. Az apa nem élt velük. Alig voit több egy fogalomnál. — Nem vette feleségül az anyját. Gépészmérnök volt, Rómában lakott feleségével és törvényes gyermekeivel. Ritkán látták, pedig az anyja halálosan szerelmes volt belé. Ez a szerelem 27 évig tartott. Mérhetetlen sok megalázást jelentett mind az anyának, mind két kislányának. — Anyám gyönyörű volt, s nekem ez fájt — mondja Sophia Loren. — Azt szerettem volna, ha szürke és jelentéktelen, mint a többi ma- mák. De ö szép volt, és szinészinő. Sohasem volt egészen ! a miénk... S elmondja, hogy apja remek megjelenésű, élni vágyó I felelőtlen ember. Szép arcán volt valami kegyetlen vonás. | Ajándékot csak egyszer adott | Sophiának: -egy pici autót. Ezt ereklyeként őrizte. Kimond! hatatlanul vágyott arra, hogy ők is olyan életet éljenek, mint mindenki más. Iskolatársaitól visszahúzódott. Szégyel'lte, hogy az édesanyja I nevét viseli. A rokonok azt akarták, hogy tanítónő legyen , — de ő más pályára vágyott. I Olyanra, ahol nem számitacsen képviselve. Az 196Iá alkotmánymódosítás tehát három electort juttatott lakóinak, hogy az ott (élők is beleszólhassanak abba a kérdésbe, hogy ki legyen az Egyesült Államok elnöke. Hogy -az elnöki tisztet valaki elnyerhesse, az electorok abszolút többségét kell felmutatnia. Ha senki sem érte ezt el (mert a szavazatok több mint két nagy pártra oszlottak), a képviselőházi választja meg az elnököt a legtöbb szavazatot nyert három jelölt köziül. A Választói Testület tagjai az állami székiháziakban jelennek meg öt héttel a választások után; december hónapban, a második szerdát követő hétfőn. Szavazatukat Washingtonba továbbítják, ahol a szenátus és a képviselöház tagjai együttes ülésben számítják ki az eredményt. Mindkét Ház két-két ellenőrt jelöl ki, akik a szavazócédulákat átveszik s azután az államok abc rendjében felolvassák a szavazatokat és azok összes számát. Az -egész él járást mindkét Ház jegyzőkönyvben örökíti meg. ACNS Kínai atom politika PEKING — Vörös Kína atombomba robbantása óta fokozottabb összeköttetést keres Franciaországgal. Teshen Ji kommunista külügyminiszter gyakori kölcsönös állami látogatásokat javasolt. Elő* szőr egy vörös kínai kormányküldöttség menjen Parisba, ezt kövesse majd egy francia kormányküldöttség látogatása Pékingben. Ez alkalomra Charles de Gaulle is meghívták Vörös Kínába. Teshen Ji külügyminiszter egy interjúban a két ország közös felfogásáról beszélt: — Először meg kell törni az atommo-nopoliumot, aztán szó lehet általános atomleszerelésről. __
