Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)

1964-09-24 / 39. szám

ft 6. OLDAL szabad 55\m Thursday, October 1, 1964 Jó, ha ezt is tudjuk KÉRDÉS. — A Johnson kormányzat ellen mos­tanában a leghangosabb vád az, hogy nem igyekszik az államháztartás egyensúlyának megőrzésére, vagyis nem törődik azzal, hogy az évi gazdálkodás deficitre vezet és az államadósság növekszik. Mennyiben veszé­lyes a mostani magas államadósság? FELELET: — A pénzügyi! gazdasági és politikai szakértők nézetei eltérőek, mindenki aszerint Ítél, hogy' milyen arányban van a nemzeti adósság a nemzeti gaz­daság alakulásával. Egy bizonyos: az egész mostani évszázadban a szövetségi kormány és az állami és he­lyi kormányzatok kiadásai nagyobb mértékben nőttek, mint a nemzeti gazdaság. Közvetlenül a második vi­lágháború előtt az országos kormány körülbelül 9 bil­lió dollárt költött. Ez 9 százaléka volt a nemzeti összjö­vedelemnek. 1955-ben az országos kormány költségve­tése a nemzeti jövedelemnek 17.4 százalékát tette ki. , Ma 18.4 százalék, de ha hozzávesszük az államok és a helyi kormányzatok kiadásait, a nemzeti jövedelemnek ‘ 32.6 százalékát veszik igénybe a hatóságok és hivata­­• lók. Ami pedig a nemzeti adósságot iiieti, ez a máso­dik világháború öta növekedett ugyan, de összehason­lítva a nemzeti 3övedelem növekedésével, százaléksze rüen kevesebbet tesz ki. Jelenleg a nemzeti adósság 313 ■ billió dollár, a nemzeti jövedelem pedig 618 billió dol­lár. Félév alatt tehát ki lehetne fizetni az Egyesült Ä1- -lamok egész adósságát — ha lehetne 190 millió ember­iek félévig levegőből élni, kormányzat nélkül, biztcn­­.■■ság nélkül ... Ez érdekes számadat, ha talán túlzottan 'humorosnak is tetszik. Mindenesetre gondolatot éb­reszt ez a tréfás számitás: Vájjon tragikus dolog-e, ha egy életerős embernek vagy egy egészséges vállalatnak feleannyi adóssága van, mint évi jövedelme? . . . De nézzük a nemzeti adósság gyakorlati jelentő­ségét. A nemzeti adósságot nem kell sem félév aiatt. :sem sok év alatt visszafizetni. Mindössze a nemzeti adósságlevelekre a kamatokat kell fizetni. Ezek a ka­­matok évi 11 billió dollárt tesznek ki. Mellesleg meg­jegyezve, a kormánykötelezvények túlnyomó részben amerikaiak birtokában vannak, tehát a nemzeti adós- Tság kamatai bent maradnak az országban. Hogy milyen érzékeny adósság ez az évi 11 billió ■’dollár kamat-adósság? Az országos kormány évi bevé­telének körülbelül 10 százaléka. Az egyén vagy vállala­­lat hasonló arányú megterhelése kamatfizetési kötele­zettség által nem veszélyes, nem idézi fel csőd veszé­lyét. Ha ily könnyeddén fogjuk fel a nemzeti jövede­­lem és a nemzeti adósság egymásközti viszonyát, az adósságnak egyre könnyebb elviselhetőségét, nem sza­­bad megfeledkezni arról, hogy a helyzet ily kedvező alakulása nem kis részben a dollár értékének hanyat­lására vezethető vissza. Ugyanis a kamatokat “köny­­nyebb” dollárokban kell fizetni, mint amilyen dolláro­kat kapott a kormány a kötvények kibocsátásakor. A DEBRECENI CASANOVA DEBRECEN. — A rendőr­­tiszti szobáb an ka rosszékben ül, vele szemben a riporter, akit a kíváncsiság hozott ide: vájjon mifajta férfi lehet az, aki nők tucatjait el tudja csá­bítani, ki tudja fosztani? Vigh Gyula 25 éves vasesz­tergályos. Középmagas, kopa­szodó. Kissé tompa orr, vize­nyősen kék szem. Amolyan tu­catember formájú, akin nem akad meg a tekintet. A férfi­ember szeme legalábbis. De hát a női Ízlés kiszámíthatat­lan. Először négy évvel ezelőtt bukott le különböző csalások és visszaélések miatt. Három és fél évet leült, a tavasszal kiszabadult és erősen megfo­gadta, hogy jó útra tér. Meg­látogatta Kecskeméten élő fe­leségét, gyermekét, de nem maradt ott, csak néhány na­pig. Dolgozni nem akart, és nyugtalan vére tovább űzte. — Kérem, hiába fogadok én meg bármit, ha nőt látok, rögtön elvesztem az eszem. A nők rám különleges hatással vannak — mondja könyedén. — A nő az én végzetem ... Valóban nők buktatták le. Több feljelentés érkezett el­lene. Házasságot Ígért, majd kicsalta a hiszékeny nők pén­zét s odébbállt. Mulatozott, végigjárta a Balatont, üdült Leányfalun, Budapesten, jobb társaságokba is befurakodott, katonai ügyésznek adva ki ma­gát. Végül Debrecenben letar­tóztatták. Mindent beismert. Nem is * lett volna értelme a tagadás­nak, hiszen találtak nála egy feljegyzést. Minden nőisme­rőse nevét, pontos cim V. fel­tüntette. Azóta a rendőrségen ki is egészítették ezeket a fel­jegyzéseket, húsz oldalnyi \ )!­­lomást tett. — De lesz negyven oldal is — mondja büszkélkedve a debreceni Casanova. —Hány nővel kötött isme­retséget, mióta kiszabadult? — Százhússzal. Kiszámítot­tam, hogy minden napra jut egy nő, mert négy hónap telt el azóta. Persze, ez nem reá­lis számitás, kérem. Volt olyan ap, hogy öt nőt is meg­ismertem. S voltak napok nők nélkül. Különösen a fürdőhelyeket kedvelte. Átrándult Hajdú­szoboszlóra. — Ücsörgött a presszóban, a vendéglőkben, áldozat után kutatva, de a | fürdőben csak reumás nők voltak, idősek. Volt egy csi­nos is. T. Julia, a kiszolgáló­nő. De van annak pénze? — Marcell Rodolphy! — állt Vigh Gyula hirtelen elha­tározással a lány elé. — Én vagyok angol állampolgár, aki itt tanulni. Maga nekem tet­szeni nagyon. Az enyém fele­ség nem akarna lenni? A fiatal, tapasztalatlan le­ány tágranilt szemmel nézett rá. Egy valódi angol gentle­man! — És mit tanul? — Lenni orvostanhallgató! Papa gazdag. De régen nem irt. Van autó ... Aztán a mese a karambol­ról. Julia jószivü. Van neki egy kis pénzecskéje. S kér a papájától is. Kér a testvéré-Ne engedjük, hogy a Goldwater párt eloltsa a fáklyát a Szabadság Istenasszonyának kezében Miller Republikánus alelnök-jelölt el van szánva, hogy eloltsa a "Statue of Liberty” lángját Szeptember 7-én a “Munka Ünnepén” William Miller dold­­water jelölt-társa nyiltan állást foglalt magyarok, olaszok, len­gyelek és egyéb Dél és Keleteuárapi népeknek az Egyesült Államok­ba való bebocsátása ellen, mikor élesen támadta Johnson elnök tervét egy tisztességes bevándorlási törvény alkotása érdekében, íme, Miller saját szavai: "Lyndon Johnson lörvényjavaslal-ierve arra irányul, hogy meg­szüntesse a jelenlegi megfontoláson alapuló bevándorlási törvényt és annak helyében kinyissa a gátakat mindenki számára, aki ebben az országban akar letelepedni és munkát vállalni . . "Give me your tired, your poor, your huddled masses yearning to breathe free. Számos ismert politikai egyéniség élesen és nyilvánosan elitélte Miller felháborító kijelentését. íme néhány példa: John Brademas, Indiana állam' képviselője: Mr. Miller elárulja, hogy nincs benne sem­miféle tisztelet a nagy amerikai szabadság­hagyományok iránt. Bevándorlók a világ minden részéből építették fel az amerikai nemzetet, amely szabad, és egységes, füg­getlenül az összetevő erők nemzetiségi ere­detétől. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy egy Berlin-inintáju falat emeljünk az amerikai tengerpartokon . . . Thomas J. Dodd, Connecticut állam szenátora: ... ti ■ Mikor a Republikánus alelnök-jelölt meg­vádolta a demokrata kormányt, hogy az ki­nyitotta a gátakat gyakorlatilag mindenki számára, aki ebbe az országba akar jönni, és itt akar munkát vállalni, Miller nemcsak súlyos és felelőtlen valótlanságot állított, hanem rálépett a demagógia útjára ... Az igazság az, hogy az uj tervezet le akarja rögzíteni a bevándorlási quóták számát an­nál a mérsékelt számnál .amelyet a jelen­legi bevándorlási törvény előír. John A. Gronouski, állami főpostaméster: Miller Republikánus képviselő ezúttal va­lóban jól elvette a súlyokat. Mig az egyik percben síkra száll egy “megkülön­böztető” bevándorlási törvény érdekében, amely kizárná a Kelet és Délkelet európai népeket Amerikából, a másik pillanatban lelkiismeretlenül házal és hizeleg azoknak a szavazatáért, akiknek szülei és nagyszülei az említett országokból vándoroltak Ame­rikába. John O. Pastore, Rhode Island szenátora: Alig tudom elhinni, hogy egy nagy politikai párt, mint a Republikánusok; egy ilyen em ­bert jelölt az Egyesült Államok második legmagasabb hivatalára. Miller viselkedése és kijelentései szégyenteljesek és tettei gá­tat akarnak emelni Amerikai és Amerikai közé. csupán azért, hogy esetleg reá szavaz­nának ... Abraham Ribicoff, Connecticut állam szenátora: Miller alelnök-jelölt nézetei és kijelentései arra mutatnak, hogy ő fel akarja ujjitani azt a kicsinyes, elfogult és megkülönböztető po­litikai irányvonalat, amely a múltban fele­lős volt a bevándorlási törvények végzetes hibáiért. Az Egyesült Államok már régen, és véglegesen szakított a múlt hibáival, de Mr. Miller erőszakkal visszaidézi a múlt rossz szellemeit.” Wagner polgármester: Miller képviselőnek nincs szive, sem érzé­sei, • hogy megértse az elválasztott család­tagok , tragikus helyzetét. Miller politikai állásfaglalása embertelen és tisztességtelen, így csupán egy felelőtlen demagóg visel­kedik . , . "Törvényes utón meg kell szüntetnünk a megkülönböztetésekéi, amelyek útját állják azoknak a tisztes­séges idegeneknek, akik Amerikába akarnak letelepedni..." "Ha egy nemzet, amelyet a bevándorlók építettek, egy kérdéssel fordul a bevándorolni szándékozóhoz, ezt nyugodtan kérdezheti: Tudsz-e hozzájárulni ennek az országnak a boldogulásához? . . . "De semmi esetre sem szabadna ezt kérdeznie: Melyik országbán születtél?" Lyndon b. Johnson elnök. iosi ALL AMERICANS COUNCIL Hon. Robert F. Wagner National Chairman Hon. Aloysius C. Falussy Chairman, Hungarian Division tői is később. Mert sok pénz kell az angol orvostanhallga­tónak, aki eljegyzi. Vett már gyűrűt, de a Casanova aztán esak huzta-halasztotta a há­­házasságkötést. A vizsgáira hivatkozott. Majd ha ha dip­loma a kezében lesz. S. Julia gyűjtögette a pénzt szerelme­sének. A balatoni üdülőkben már mint katonai ügyész mutatko-' zott be Vigh Gyula. A legjobb társaságba is befogadták. Ga­vallér volt, fizetett mindenki­nek, szórta a pénzt. — Tudja, nem akartam én ebből hasznot. Csak élni akar­tam. Jól élni. Mert megszok­tam én azt. Apám ékszerész volt meg földbirtokos, hát jól éltünk. Az általános után el­végeztem két gimnáziumot, majd vasesztergályos lettem. — Szép szakma. Miért nem folytatja? — Ugyan! — legyint. — Nem nekem való a munka. Én nem akarok dolgozni, meg­mondtam már. De nagyon szeretek jól élni. Költekezni. A feleségem is azért akar tő­lem válni. Mert hogy munka­kerülő vagyok, nem gondos­kodom róla. — És nem tűnt fel senki­nek, hogy maga... — Á, dehogy. Megtanultam én azt játszani. Egy katonai ügyész! Vagy orvos, ha kell! Diplomás ember. Nem nagy dolog kérem. S az embe­rek minden elhisznek. Csak az a fontos, hogy jó megje­lenése legyen, fehér inget vi­seljen. Mert én kérem csak fe­hér ingben jártam. Én adtam magamra. És a duma, kérem. Főleg a nőknél. A duma. — Szóval a duma. Beszélni kell tudni a nők nyelvén. Meg kell találni a hangot. Olyan ez mint a jó zenész, amikor ráta­pint a vendég nótájára. Csak a szemébe nézek, már tudom. No, ennek azt mondom, hogy külföldi vagyok, mert azokra bukik. Ének meg, hogy dip­lomás vagyok. Mert a diplo­ma imponál a nőknek. Ez fon­tos. Aztán a figyelmesség. Kis ajándékok. Virág, cukor­ka, egy kis cukrászda, kölni. Erről soha sem szabad meg­feledkezni. Elhallgat, mosolyogva hajol jól előre, valami eszébe jutott. — Tudja, nem kértem én mindig pénzt. Ha nekem pén­zem volt, akkor nem kértem. Inkább én költöttem a nőik­re. Megyek egyszer az utcán, itt Debrecenben. Találkozom egy csinos asszonykával. Rá­diót visz. Odalépek, mondom neki: “Bocsánat, asszonyom! Engedje meg!” Ezzel elve­szem tőle, füttyentek egy ta­xinak, hazaviszem a rádiót; Másnap virágot küldök, har­madnap csokoládéval jelent­kezem fehér ingben, frissen, borotválva. A nóta vége? — Aztán az a buta Manci feljelent s lebukok. Az első nő, akit szabadulásom után megismertem. Bár sohase lát­tam volna meg. Nem kell szószerint venni, csak egy be nem fejezett cégtábla Ma­­fison, S. D.-ben és azt. fogja ábrázolni: Madison Farmers.

Next

/
Thumbnails
Contents