Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)

1964-08-06 / 32. szám

6. OLDAL SZABAD <?A TT'* Thursday, August 6, 1964 TELEKI-TÉR az örök városran A Piazza Campo dei Fiori egy ugrásnyira volt a magyar1 Accademiától, a Rómában lanuló ösztöndíjasok főha­diszállásától. Középütt Gior­dano Bruno szobra áll, az eretnek filozófusé, akit ezen a téren elégettek, 1609 feb­ruár 17-én, körülötte reg­geltől estig zajos nyüzsgő zsibvásár, a római Teleki­­tér. Az olasz népélet tanul­mányozóinak egy fél óra a Campo dei Fiorin fölér egy egyetemi félévvel. Az élelmiszeres bódékban hűsokat, szalámit, felvágot­tat, kenyérben sült és fűszer­rel töltött sonkát árultak,— legalább százhuszféle sajtot, articsókát, endiviát, olaj­bogyót, szalmafonatos pa­lackokban fehér, vörös és rózsaszín bort, cukorkákat, fagylaltot, ragadós legyes nyalókát, nagy zöld üvegek­ben és ballonokban ecetet, olajat hordókban az apró, izes cukorkát, a citrolot. Az­tán halakat, akrélát, vizát, lazacot, heringet, angolnát, félszeguszó szólt, polipot, nagyfejü fekete tintahalat s egyéb tengeri herkentyű-* két, melyek ki ugráltak a je­ges ládákból, köröttük sötét tócsa a napfényben izzó kö­vezeten, szörnyeteg ollójuk­kal lassan csápoló óriás rákokat, csigát, kagylót, oszt­rigát, teknőbékát. Ha csak fél szemmel rápillantottál vala­melyikre, a kereskedő or­dítozni kezdett, csapkodott a bárdjavai, kését végighuztn a hal vékony bőrén, hogy mi­lyen friss, az orrod előtt ló­­bálta és himbálta, mámoros, dallamos ódákban magasz­talta, gesztikulálva rimán­­kodott, követelőzött, maj­­hogy hozzád nem vágta. . . Egy vérbajos, orratlan-fület­­len öreg borsárus titokzatos, arccal föl-alá járkált, nya­kában tálca és rekedten sut­togott:, pepe, pepe. Kapni lehetett továbbá: szentképet, borotvapengét, használt csillárt és füzetes* ponyvaregényt kilóra, eleven törpepapagájt és bicikli­tömlőt, agyagkorsót, régi gramofonlemezt, bársony­nadrágot és az amerikai had­seregből kimustrált khaki­­szinü zubbonyt, érmelegi­­tőt, esőköpenyt, felfújha­tó gumicsónakot, igazi és müszivacsot, eredeti római érméket és hamisított re­neszánsz metszeteket, bé­lyeget, cipzárt, facsemetét, virágföldet. Aztán a világ legjobb íolttisztitóját, mely­nek folytatólagos drámai be­mutatása megunhatatlan színházi élmény volt, állan­dó zsúfolt házakkal. Alkalomadtán gitárosok, citerások, trombitások is szórakoztatták, csekély díja­zás fejében, a zsibvásár há­lás közönségét, azonkívül egy' keménykalapos polgár, szi­gorúan amatőr alapon, aki egyetlen hiba, kisiklás nél­kül végigénekelte a Mefisto­­fele baszbariton koloratur nagyáriáját. Legjobban azonban a tom­­bolás embert szerettem, aki alkonyfittájt tűnt fel a szobor tövében: erősen őszülő, vö­rös-barázdált arcú, de mégis izmos, jó kiállású férfi, csi­kós matrózbluzban és pisz­kossárga vászonnadrágban. . Letett egy, színes tizenkét számozott mezőre osztott tárcsát, fölötte forgatható mutató: jól megpörgette, és ahol ez megállt, az a szám nyerte a díszhelyen — a kel­lékei szállítására szolgáló ládikó tetején — kiállított, üveg Chianti bort. De persze csak akkor kezdte el, ha| már mind a tizenkét számot) eladta. Egy ilyen karton húsa lírába került s noha az ösz-J töndij azokban a háboru­­utáni nyomorúságos idők­­ben elég vékonyan, s olykor ( több hetes késéssel csurgott hazulról, a műélvezet ked­véért nemegyszer rászán­tam azt a húszast. — Coraggio, coraggio! — biztatta a kurázsira a gyüle-' kező közönséget: ez a csata-^ kiáltás jelezte a produkció j kezdetét. Utána követke- ^ zett, a legizgalmasabb rész,, a bámészkodók rábeszélése a játékra, egyre harsányabb, buzdításokkal és szélesebb taglejtésekkel: ne szalasz-| szák el a szerencséjüket, ezt(| a példa nélküli esélyt, húsz líráért egy egész üveg ere­deti Chiantit, tessék meg­nézni, még körbe is adta, rajta a gyári védjegy. . . Majd újra coraggio, coraggio, a végén hosszan kitartott ó­­val, aztán hatásos szünet, döbbent körültekintés: hogy­hogy csak ennyien és ilyen vonakodva jelentkeznek, hi­hető ez, való ez, nincs itt valami félreértés, szüksé­ges-e egyáltalán a rábeszé­lés, egyetlen szó is? Érde­mes-e ebben a süket értet­lenségben, vesztegesse-e to­vább is az idejét e méltat­lan, balga közönyösökre,— akik igy mennek el életük egyszeri nagy lehetősége mel­lett?. . . A meghökkenés hir­telen dühbe csapott át, a tombolás ember kezdte ösz­­szecsomagolni a hóbelevan­­cát, ő ezt nem csinálja to­vább, köszöni szépen, in­kább visszafizeti az eddig begyült húsz lírákat, látni se bírja, hogy csak állnak itt ostoba-némán és nem vesznek számot, kihagynak egy ilyen soha vissza nem, térő szerencseszámot! Aztán megint könyörgésre fogta, a kövezetre vetette magát, esdekelt, hogy térjenek vég­re észre, még nem késő, még nem veszett el semmi, száll-Cai Be, a dél vietnami kormány egy előretolt katonai tábora igy fest a kommunista Viet Cong tá­madása után. A kommunisták megöltek 14 asszonyt és 26 gyereket, további 40 asszony megsebesült. janak magukba, lássák mán be valahára. . . Aztán ördögi­si vitó kacaj, egy tragiku­san elbukott hős végbucsuja rombadőlt életműve felett: nem lehet segíteni az embe­riségen, elég volt belőletek, mit nekem a kor vak-feketen tudatlansága, majd az utolsó fohász, szemét megrendültén a szoborra emelte, vértanú társára ebben a szépre-jóra igazra érdemtelen világban. Giordano mio Bruno! én Brúnóm, én Giordanóm, hát látod ezt, látod ezt?. . . (A nyereményt egyébként soha sem sikerült megütnöm, va­lami svindli lehetett a dolog­ban, a tombolás beszervezett emberekkel játszhatott ősz­­sze, azok vitték el a Chian­tit.) Karinthy Ferenc (Budapest) R;. Béky Zoltán püspök, a Református Világszövetség kongresszusán Ft. Dr. Eéky Zoltán püs­pök hétfőn Frankfurtba re­pült a Református Egyházak Világszövetségének kong­resszusára, ahol 65 ország* református vezetői tartják négy évenkint kongresszu-Sok az emberölés, válás BUDAPEST.— (FEC) Dr. Markója Imre igazságügy­­miniszter-helyettes áttekin - tést adott a sajtónak a ma­gyarországi bűnügyekről, s a lapokban közölt beszámo­lójából kiderült, hogy igen magas a büntetőügyek szá • ma és a kommunista kor­mányzat bizonyos esetek­ben súlyosbítani akarja az Ítéleteket. A büntető ügyek fele “magánvádas” ügy, mon­dotta a miniszterhelyettes,—­­mert sok a becsületsértés és rágalmazás. A büntető ügyek másik felében sok az élet elleni bűn, a testi sértés és a foglalkozás körében elkö­­mindig magas a vagyon elle­ni bűncselekmények száma is. Ugyanakkor a gazdálko­dás rendjét sértő bűncse­lekmények alig kerülnek a bűnüldöző szervek elé, mert egyes gazdasági vezetők nem tesznek feljelentést, ha pazarló gazdálkodást,vagy hasonló bűncselekményt ész­lelnek. A polgári ügyszakban 205-210,000 ügyet tárgyal­tak évenkint. 1963-ban a pol­gári ügyek 32,2 százaléka házassági bontóper, szár­mazással és gyermektar­tással kapcsolatos per volt. Tavaly 29,300 bontópert, s 27,366 gyermektartási pert indítottak. Munkaügyi per 1,486 indult tavaly, főleg kártérítési és leltárhiány ügyekben. A fegyelmi ügyek száma csökkent a bíróság előtt. A nyugdijperek száma is erősen csökkent az el­múlt években. 1 sen képviselte már a magyar | és a református ügyet. Né­hány hónappal ezelőtt el­nökévé választotta őt az Amerikai Magyar Reformá­tus Egyesület. Személyé­ben nemcsak az amerikai magyarság, hanem az egész (világ magyarsága is kiváló vezetőt kapott. ,Ft. Dr. Béky Zoltán sukat. A Világszövetségbe 94 önálló egyháztest tartozik a világ műiden részéből és ezek több print 50 millió re­formátus és presbiteriánua egyháztagot képviselnek. Béky püspök bátor kiál­lásával nem egy világgyülé­"Titkos hitoktatás" és “államellenes tevékenység" BUDAPEST.- (FEC) Meg­bízható forrásból szárma­zó értesülés szerint a bel­ügyminisztérium szervei né­hány hónappal ezelőtt le­tartóztatták Szabó József jezsuita atyát, volt mű­egyetemi katolikus lelkészt “titkos hitoktatás’’ címén. A most megtartott tárgya­láson Szabó atyát öt évi és Öthónapi börtönre Ítélték. Ugyancsak elitélték Gerey Tamás egyetemi tanárt, “államellenes tevékenység’’ vádjával. Büntetése . három év és három hónap. ATÁRSADALMI BÍRÓSAGOK" CSŐDJE . : A 64 éves Willie Wright kerékpárjáról integet New Yorkban, a Vi­­íágkiállitáson, ahová Palm Springs, Calif.-ből jött 5 hét alatt. Az élet és testi épség elleni! büntettek száma nem emel­kedett, de e kategórián belül erősen emelkedett az em­berölések száma. Mivel e bűncselekmények elszapo- j rodása nagy társadalmi ve­szélyességet rejt magában,1 szigorítják az Ítéleteket. Ugyancsak emelkedett a foglalkozás körében elkö­vetett veszélyeztetési ügyek száma, elsősorban a köz­lekedés terén. Itt is megálla-1 pitották, hogy enyhe volt az ítélkezés. Végül felmér-' BUDAPEST.— (FEC) Hi­ába vezették be azt a rend­szert, hogy az állampolgá­rok maguk ítélkezzenek ki­sebb jogsértéseket és kihá­gásokat elkövető polgártár­saik ügyében, az úgynevezett “társadalmi biróságok” csak nem működnek. Ezt állapí­totta meg keserűen a ma­gyar rádió egyik hírmagya­rázója: “A 3000 újonnan meg­választott testületből, 1200 még egyetlen tárgyalást sem tartott és sok az olyan üzem. vállalalat, hivatal és intéz­mény, ahol mindössze egy­szer vagy kétszer állt vád­lott a közönség itélőszéke előtt. A legtöbb helyen a szakszervezeti bizottságok bátortalansága, bizonyta­lankodása, illetve a gazdasá­gi vezetők kényelemszere­tete akadályozta, hogy ez az uj és sokat Ígérő igazság-j szolgáltatás méltóképpen be- j töltse hivatását. Sok igaz­gató, főmérnök, vagy osz­tályvezető úgy gondolkodik, hogy egyszerűbb, kényel­mesebb a fegyelmi, amely­nek kialakult, megszokott mechanizmusa gyorsabban torolja meg a vétségeket. Pe­dig sok eset megérdemelte volna a nagyobb nyilvánossá' got. 3-5, illetve 10-18 napos igazolatlan mulasztás, a bal­eset megelőzését szolgáló rendszabályok megsértése, nagy összegű selejtkár, mél­tatlan magatartás nőkkel szemben — mind megannyi olyan vétség sorakozott az elmarasztaltak lajstromán, amely rendszeresen vissza­térő jelenség az üzem éle­tében. Egyes vezetők túl­zott tapintatból kímélik a közösség megkárosítóit, az üzemi szarkákat, az együtt­élés szabályainak megsér­tőit és más vétségek elkö­vetőit attól a kényelmetlen­ségtől, hogy munkatársaik előtt adjanak számot. ték a fiatalkorúak bűnö­zésének kérdéseit és a mi­nisztérium - előterjesztése alapján kormányhatározat született a fiatalkorúak bű­nözésének megelőzésére és az utógondozásra. A falusi hitélet BUDAPEST— (FEC) A magyarországi sajtó vagy rádió ritkán közöl hirt a fa­lusi papok tevékenységéről, éppen ezért figyelemreméltó az a rövid beszélgetés, amit. a budapesti rádió tudósítója a bodrogközi katolikus káp lánnal folytatott, mert be­tekintést enged a falusi hit­életbe. A beszélgetésről szó­ló tudósítást igy adta le ?. rádió: Csoroncs Ferenc, a bodrog­közi róm.kath. egyházközség káplánja, szabad idejében a község rossz rádióit és te­levízióit, javítja. Lakásán jól felszerelt műhelyben dol­gozik, kb. 20 esztendeje fog­lalkozik elektrotechnikával. — Milyen a vallási élet itt Bodrogközön, ebben a 4,000 lakosú községben ? — Hát kérem szépen, men­jünk sorban: a hittan be­iratásunk még viszonylag jó. Jelenleg kb. 200 gyermek volt a községben az elmúlt évben hittanra beíratva. El is jártak rendesen. Az ösz­­szes tanuló létszám úgy 350- 360 között mozog. Van itt még négy pusztánk is, ahol szintén folyik hitoktatás. Motorkerékpárral járunk oda ki. Első áldozóink száma Jensen dán szállodaigaz­gató 1960-ban át akarta építtetni Kopenhága legelő­kelőbb táncos szórakozóhe­lyét, az Amabassadeurt. Az elkészült tervek azonban nem tetszettek neki. — Abban a magyarban len­ne csak bizalmam — jegyez­te meg egyik munkatársa előtt. —Kiben, uram? — Strohmayerben, aki au Amabassadeurt huszonöt, évvel ezelőtt berendezte. — Ki tudja, létezik-e még annyi vihar után ? — Kerítsék elő a föld alól is! Strohmayer Ferenc ter­vező építészt negyvennyolc órán belül megtalálták Bu­dapesten, meghívták Kopen­­hágába, megbízták a kopen­­hágai Ambassadeur és az os­lói Bristol szálló hotel-bárjá­nak újjáépítésével, kiváltót' tak a részére egy repülőbér­letet, hogy bármikor késede-i lem nélkül rendelkezésük-* re állhasson és a sajtóban elnevezték repülő építésznek. A nyolcgyerekes ferencvá­rosi asztalos fia és pesti mun­katársai átépítették és be­rendezték Skandinávia egyik legszebb szórakozóhelyét: “Az újjáépítést — irta a, kopenhágai E'kstra Bladet a többi közt — Strohmayer Fe­renc budapesti magyar épí­tész vezeti. . . Még a menü­kártyát is Strohmayer ter­vezte. Úgyszintén az aszta­lokat, székeket, a lámpákat a pincérek uniformisát, sőt. még az asztalok térítőit is. Készített néhány művészi üvegmunkát, eddig isme­retlen eljárás szerint. Nincs olyan iparága az építészet* nek, amely idegen lenne számára. Mindent ismer a, velejéig. Nem csoda, hogy tréfásan univerzálzseninek nevezik.” Eltenni — Strochmayer építész Bu­dapestről. Marte a következő napon Budapestre repült, és meg­érkezésekor azt mondta a Du­na Szálló portásának: — Kérem, kerítse elő ne­kem Strohmayer építészt. .— Höl dolgozik? —Semmit sem tudok. Azt sem, hogy mi a keresztneve. Csak azt tudom, hogy Buda­pesten él. Strohmayer Ferencet a volt Honvédelmi Minisztérium épületében, a KÖZTI (Közé­pületeket Tervező Intézet)—* várbeli kirendeltéségn ta­lálta meg a portás telefonja. Marte meghívta Helsinki­be, átadott neki egy repülő­­bérletet, és felkérte arra, hogy a Hotel Marski szóra­kozóhelyiségének az építé­sére készítsen javaslatot. Strohmayer és munkatár­sai elkészítették a javaslatot, Marte pedig ismét Budapest­re jött, s szerződést kötött Strohmayerrel és munka­társaival a következő mun­kák elvégzésére: A Hotel Marskin kívül éttermeket és grill-bart ren­deznek be Helsinki Sillankor­­va nevű irodaházában, újjá­építik a Kalastajatorpe ha­lászkunyhó nyolcszáz sze­mélyes éttermét, és a tenge­ri sziklatömbre épített Casi­­nót. 1963-ban Finnország fő­városában Helsinkiben fel­épült a Hotel Marski. Szó­rakozóhelyiségei azonban nem tetszettek Aki Marté, vezérigazgatónak. Tágasak, hidegek, nincs vonzóerejük, — mondta. —Ezen egyetlen ember tudna segíteni — jegyezte meg egy skandináviai ar­tista-ügynökség vezetője aki már látta az oslói Hotel Bristolt és a kopenhágai Am - bassadéurt. A SAS légitársa­ság uj kopenhágai szállodá­jának a tánchelysége mindig üres. Az Ambassadeur pe­dig mindig zsúfolt. — És ki ez az ember? — kérdezte Marte. 69 volt. A szentmisékre nem jönnek mindig egyformán, de azért általában szépen jönnek a hivek. Ilyen előzmények után találkoztam a várbeli KÖZTI- ben, később pedig Törpe­utcai otthonában Strohmayer Ferenccel. Almapiros arcú, karcsú, kék szemű férfi sie­tett elém; visszavonult sport­bajnoknak is nézhettem vol­na. Régi úszók, sportbajno­kok, egykori edzők őrzik meg ennyire azt a lekophatat­­lan rozsdavörö3 szint s az élet mozgékony, eleven ere­jét. Strohmayer Ferenc végig­­épitette az egész életét. A ré­gi világban csak Európában tizenhét szórakozóhelyisé­get rendezett be. Lokálokat, grill-báírokat és varietéket csinált. Épített az afrikai Oranban, Isztambulban, Var­sóban, Lodzban, Rigában, Oslóban, Kopenhágában és Stockholmban. És hívták Japánba és Amerikába. Nem ment. Strohmayer Ferenc dolgozni nagyon szeret. El­menni nem szeret. Most a bécsi Eden-bár bő­vítésének és egy nyugat-ber­lini varieté újjáépítésének a tervein is dolgozik. Közben futott be a Hilton szállodák vezetőinek a megkeresése:— vállalná-e az isztambuli Hil­­ton-szállodák szórakozóhe­lyiségeinek az újjáépítését,— mert ezek igen egyhangúak lettek. . . Ruffy Péter (Budapest) Ebben a házban vásárolt magának 15 szobás öröklakást a Fifth Ave.-n Jacqueline Kennedy, néhai Kennedy elnök özvegye.

Next

/
Thumbnails
Contents