Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)

1964-07-23 / 30. szám

6. OLDAL Thursday, July 23, 1964 John Glenn asztronauta és felesége egy Houston, Tex.-ban tartott vacsora után újságírókkal beszélt, majd James Webb a NASA főnöke (bal) és Robert Gilruth a Manned Spacecraft Center : önöké (jobb) kijelentették, hogy vissza óhajtják kapni Glennt az űrprogramba. A bevándorlási törvény megjavítása világpolitikai érdek - mondja Rusk WASHINGTON— Dean Rusk külügyminiszter meg­jelent a képviselőház beván­dorlási bizottsága előtt é?. szót emelt a Kennedy és Johnson elnökök által kez­deményezett bevándorlási törvényreform mielőbbi megvalósítása érdekében, hangsúlyozva azt a szem­pontot, amelynek figyelem­­bevétele az ő külön hatáskö­rébe tartozik: azt, hogy te­kintettel az Egyesült Álla­mok megváltozott világpo­litikai helyzetére, a szabad nemzetek vezérlésére a je­lenleg érvényben levő beván­dorlási törvény mennyire, ártalmas és a javasolt re­form milyen parancsoló szük­ségesség. Mint mindenki tudja, a mostani törvények alapja a nemzeti kvóta , rendszer és mindenki tudja azt is, hogy ez a kvóta rendszer kü­lönbséget tesz kívánatos é» kevésbbé kívánatos beván­dorlók közt. A kevésbbé kí­vánatos népek közé tartozik a magyar nép is. Ennek ai megkülönböztetésnek akar véget vetni a két elnök által kezdeményezett és a kong­resszus mindkét háza előtt; fekvő egész sereg módosítási javaslat. Rusk (külügymi­niszter külpolitikai szem­pontból taglalta a helyzetet, kiindulva a kvóta rendszer megszületéséből. A kvóta rendszer, ahogyan több mint 40 év előtt meg­született és nagyjában még*, ma is érvényben van, erede­tileg azt a célt > szolgálta, hogy az Egyesült Államok nemzetiségi tagoltsága meg­maradjon úgy, amint volt 1920-ban: minden nép szá­­zalékszerüen úgy legyei^ tovább is bevándorlás utján képviselve, mint 1920-ban. gyobb arányban képvisel- Tehát, példának okáért, a magyarság ne legyen na­gyobb arányban 'képvisel­ve a nemzet népi összetéte­lében, mint volt 1920-ban. Igen ám, mondta Rusk külügyminiszter, de — elte­kintve a kvóta rendszer min­den méltánytalanságától — nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 20-as évek óta nagy változások történ­tek Amerikában és a nagy­világban. A második világ­háború óta Amerika uj sze­repet kapott a világpolitiká­ban, vezető szerepet.A vezér felé fordulnak a szemek minden irányból. Könnyű el­képzelni, miképp vélekednek Amerikáról oly nemzetek fiai, akiknek mostoha, meg­szégyenítően csekélyszámu kvótákat dob oda a jelen­leg érvényben levő törvény. Azt látják, hogy Amerika a bevándorolni szándéko­zóktól nem azt kérdi, hogy mit tudnak és mivel tudnák szolgálni Amerika gazdag­ságát, kultúráját, nagysá­gát, hanem azt kérdi: hol születtél? És mivel az itt­született és ott-sziiletett közt nagy ür tátong a bevándor­lási törvényben, idegen né­pek milliói elfogultnak és igazságtalannak vélhetik Amerikát Ilyen szigorú ítélet azon­ban nem igazságos. Ameri­ka nemcsak egy méltányta­lan szabályt — nemzeti kvó­tákat — alkalmazott, ha­nem a háború óta egész se­reg törvénymódosítást haj­tott végre, amelyek az alap­törvény méltánytalanságait enyhítették. Például: 1948, Displaced Persons törvény.— 1953, menekült-segélyezési törvény. 1960, a Menekültek! Évében uj menekültsegélye­zés. Ezeknek a törvényeknek alapján ezerszámra bejöt­tek Amerikába olyanok,— akiknek a kvóta rendszer alapján máskülönben évekig kellett volna várniok arra, hogy kvótaszámuk sorra­­kerüljön. 1957 óta öt alka­lommal a kongresszus uj törvényeket hozott, amelyek lehetővé tették a kvótán­­felüli bevándorlást. A ma­gyar újságolvasót nem kell egyébre emlékeztetni, mint a szabadságharc-utáni kor­látlan bebocsátásra. Mind­ezeknek a törvény szigorát enyhítő reformoknak ered­ményét számok igazolják: 1958 és 1962 közt 2,599,34.) bevándorló (látogatókon,stb. kivül) jött az országbá és ezek közül csak 34 százalék, tehát csak minden harma­dik jött be kvótán, kéthar­madrész kvótán felül, tehát kedvezményesen nyert be­­bocsáttatást. Mindezek a tények és szá­mok azt mutatják — folytat­ta fejtegetéseit Rusk kül­ügyminiszter — , hogy az igazságtalan kvóta rendszer rosszalása a nagyvilágban nem teljesen jogosult, ellen­kezőleg, a bevándorlásnak, főleg a kommunista rabság és üldözés elől való menekü­lésnek favorizálása igenis/ tanúsága annak, hogy Ame­rika törvényhozása és népe, jóindulattal és megbecsü­léssel fogadja idegen nem­zetek ide kívánkozó fiait, mégpedig nem ok nélkül, hi­szen köztudott tény az, hogy bevándorlók mindenkor gaz­dagították anyagi és szellemi javakkal Amerikát — nem­csak bizonyos észak és nyu­gat-európai nemzetek fiai, hanem minden nemzet fiai. A kongresszus előtt fekvő javaslatoknak lényege az, hogy szakítani kell a nemze­ti kvóták rendszerével, öt év alatt fokozatosan meg kell szüntetni a nemzeti kvótákat) és az ötödik év után — mi­A Great Smoky Mountains National Parkjának, amely nagy turista látványosság most van a 30-ik születésnapiaa. Legmagasabb pontja a Clingman’s Peak, mintegy 6643 láb magas, a kilátó toronnyal. •7ATUD SAJT«* után már nem lesznek nem- j zeti kvóták — már csak egy világkvóta lesz És gondos­kodás történik arról is, hogy a jövőben együlen nemzet se jusson aráiytálán előny­höz; evégből a törvényterve­zet kiköti, hogy egyetlen nemzetnek sem juthat egy évben több, miit a világkvóta 10 százaléka, é bevándorlási) vizumok szétositásánál a j ö -1 vőben a fő szenpontok ezek lesznek: Szakmti tudás éj gyakorlottság, «rkölcsi és szellemi szinvoial, rokon­ság Amerikákat élő szemé­lyekkel családik egyesité­­se). Ezek méltányosaké' szempontok, nint a szüle­tési hely véletlenjének döntő jelentősége. A bevándorksi törvény­nek ma azért is egészen másnak kell lelnie, mint eddig, mert egészen más [ természetű a nai bevándor­lás, mint volt £ régi. Régeb- ( ben a fiatalabb elem ural­kodott, ma legiagyobb szám­ban idősebb férfiak óhajta­nak Amerikába jönni és több nő akar jönni, mint azelőtt, és mig régen a a bevándorlók közt túlnyomóan tanulatlan emberek voltak, ma nagyobb számban kérnek bevándor­lási vízumot különös kép­zettséggel biró emberek. A| törvénytervezet az évenkétj bevándorlást nem növeli, mi­vel nem a bevándorlók szá­mán van a hangsúly, hanem a bevándorlók minőségén. A mai világhelyzet elő­mozdítja az ilyen válogatást, amennyiben most, a világ­háború óta, nem olyanok, kopogtatnak Amerika ka­puján, akik hazájukban nem tudtak boldogulni, hanem olyanok, akik tudásuk, kép­zettségük, emberi kvalitá­saik révén odahaz jól bol­dogulhatnának s csak azért veszik kezükbe a vándorbo­tot, mert hazájukban ál­datlan állapotok vannak. Nem a nincstelenségtől sza­badulni, hanem azért jönnek, mert Amerika szabadságot és több boldogulási lehetősé­get ígér nekik. Ilyképpen Amerika abba a kedvező helyzetbe jut, hogy értékes emberekkel gazdagodhat Maxwell Taylor tábornok, vietnami U. S. nagykövet, fontos tárgya­lásokat folytat Viet Nam vezetőjével, Nguyen Khanh tábornokkal, annak saigoni hivatalában. A kongresszus és a hangulatcsinálók Megszületett a 37-ik független afrikai állam, Malawi. Dr. Hastings Sanda, (bal a zászlórúd alatt) és Sir Glyn Jones angol tőkormányzó figyelik, amint felvonják az uj állam zászlaját. Ledmer Ödön — Emlékezés egy nagy magyar építőművészre Ritkaság, hogy egy építész oly nagymért ékben rányom­ja egyénisége bélyegét alko­tásaira, mint azt Rechner Ödön tette, az ötven eszten­deje elhunyt kiváló művész. Elég egyetlen jellegzetes épü­letét tüzetesebben megfigyel­ni, hegy a többit már teljes bizonyossággal megkülönböz­tessük mindenki másétól. Aki látta Budapesten az Iparmű­vészeti Muzeum Üllői úti pa­lotáját, már ismerősként te­kinti a Földtani Injiézet, a Szabadság téri volt Postata­karékpénztár épület csipkés oromzatait, színes majolika­díszeit, a kőbányai templo­mot, vagy a kecskeméti vá­rosi tanácsháza hasonló ki­képzésű homlokzatát. Különölegesek ezek az épü­letek, nemcsak mert alkotó­juk kivételesei színes és ere­deti egyéniség volt, hanem mert szándékosan törekedett valami egészen uj stilus létre­hozására a magyar épitőmü­­vá.Gzetbém. Pályafutása kez­detén, a múlt század utolsó harmadában, amikor az egész európai építészet a nagy tör­ténelmi stílusok felmelegíté­séből merített ihletet, ő maga is a reneszánsz és a barokk szellemében tervezett. Ennek nyomait viseli az Operaház­zal szemben álló, díszes, ha­talmas tárház és a szegedi városi tanácsba za. Amikor pedig Európa-szerte egyre erősebbé vált a hagyomá­nyokkal való szakítás mozgal­ma, benne is feltámadt az el­lenkezés: “. . . nem tartom művészi feladatnak, hogy ok nélkül, egy egészen uj műre­mek megalkotásánál ne a ma­gunkét csináljuk, hanem más kornak a kihalt formanyelvét próbáljuk utána dadogni” — irta. Eszményképe a magyar nemzeti stilus megalkotása lett, és mivel nem akart sem­milyen, előző kor formaered­ményeire támaszkodni, önere­jéből kívánta létrahozni. Mint hogy azonban még a legere-A hangulatcsinálók mun­káját, akik a kongresszusi törvényhozókat befolyó­­solni igyekeznek, a legtöbb külföldi államban veszedel­mesnek tartják és elitélik. Összetévesztik őket azokkal, akiket például Magyaror­szágon ki járóknak nevez­nek. A külföld azt hiszi, hogy ez a néhány kijáró erőszakos viselkedésével le­töri a nép által választott képviselők akaratát és igy néhány érdekelt ember le­győzi a többség véleményét, ami ii em egyeztethető össze a hangoztatott demokrati­kus elvekkel. Pedig nem igy áll a dolog. A hangulatcsináló (lobby­ist) valamely amerikai ér­dekképviselet megbízottja és igy nem néhány ember érdekében, hanem rend­szerint nagyobb csoport ne­vében buzgólkodik. A legbefolyásosabb lobby­­ista az, aki a legtöbb embert képviseli. Ha a hangulatcsi­­nálást betiltanák, megfosz­tanák az amerikai társada­lom jelentős szervezett ré­tegeit attól, hogy szavukat hallassák, ami az alkot­mányba ütköznék. A kép­viselő vagy szenátor, akit a hangulatcsináló felkeres, meghallgathatja bizonyos érdekképviseletek véle­ményét. hogy minden oldal­ról tájékoztatva legyen, amikor szavazásra kerül a sor. Veteránok, uniók, fo­gyasztók, mezőgazdák, ke­reskedelmi és ipari kamarák, orvosok, vagy a női egye­sületek biznak meg ilyen képviselőket Washington­ban. Aki a fennforgó kér­désekben tisztán akar látni, kell, hogy a másik fél véle­ményét is meghallgassa. . . Washington hemzseg a han­­gulatcsin álóktól, de az állami fővárosokban, a városi köz­­igazgatások körül is szerepel­nek ilyen érdekképviselők, akik rendszerint jó fizetést húznak, de meg is dolgoznak érte. A hangulatcsinálóknak jo­guk van ahhoz, amit tesz­nek. A “Bill of Rights” első cikke mondja ki, hogy a kong­resszus nem korlátozhatja a szólásszabadságot és a pol­gárokat nem akadályozhat­ja meg abban, hogy sérelme­ikkel a kormányhoz fordul­janak. De van-e szabály a vissza­élések ellen ? Természete­sen van. Azt, aki pénzt kér, vagy elfogad azért, hogy szövetségi, állami vagy vá­rosi törvényhozó testület­ben bizonyos irányban adja le szavazatát, rendkívül szi­­goruan büntetik. Az li946-i ! Reform Act például előír­ja, hogy a lobbyisták e* fog­lalkozásukat bejelenteni tar­­j toznak a szervezet megne­­, verésével, amelyet képvi­­j selnek és a pénzösszeg meg­jelölésével. amit szolgálataik­­j ért felvesznek. Harmincegy államnak hasonló törvénye van. Washingtonban ma több mint ezer lobbyistát tar­tanak nyilván. AiCNS detibb egyéniség sem tépheti ki magát korából, ő sem te­hetett egyebet, mnt nagy akar va, akaratlanul a meglevő kuJlturkincsre támaszkodott. A magyarok ősi művésze­tében építészeti emlékekre nem 'találhatott, ezért ván­dorlásaik kiindulópontján, Ázsiában kutatott fel motivu­­mokat. Uj törekvéseinek je­gyében fogant, már sajátosan egyéni épületein ir.|diai rene­szánsz, gótikus és szecesszi­ós elemek ötvöződnek, a nem­zeti jelleget pedig a népmű­vészetből kölcsönzött diszitő­­élemek hangsúlyozzák. Még­sem a sokféleség, hanem az egységes művészeti hatás az uarl'kodó bennünk — ez pe­dig Lechrjer Ödön határozott és jelentős egyéniségének kö­szönhető. Ezért nem lehettek még legjobb tanítványai sem továbbéltétől müvsézetének, amely nem ismételhető és nem is folytatható, azonban merész újrakezdésével mind­­véágig értékes hagyománya marad a századforduló ma­gyar s európai építészetének. Dr. Francois (Papa Doc) Duvalier, Haiti vaskezü elnöke, felkérte állama nemzetgyűlését, válassza meg örökös elnöknek, amit az meg is tett. A felső képek a kampányt mutatják. Alól a lakosság táncol és felvonulással ünnepli az eseményt, .........

Next

/
Thumbnails
Contents