Szabad Sajtó, 1964 (56. évfolyam, 1-53. szám)

1964-06-25 / 26. szám

6. OLDAL SZABAD SAM Thursday, June-25, 1964 U [hant, a U. N. főtitkáar és Miss Barbara Hepworth Angliából, a “Single Form” szobor előtt állnak New Yorkban, a U. N. épülete előtt. A szobrot most leplezték le. Húsz év előtt Magyarországban megkezdődtek a deportálások A némtet megszállás nap­jának, 1944 március 19-ének délelőttjén a budai Várban tartott koronatanácsi ülé­sen Keresztes-Fischer Fe­renc, a Kállay kormány bel­ügyminisztere bejelentet­te, hogy egy percig sem ma­rad tovább hivatalában. El-1 határozását azzal indokolta meg, hogy “a németek át­vették mia reggel a rendőr­séget; a Gestapo megkezdte működését. Ma reggeli már a lakásán kereste gróf Beth­len Istvánt, számos képvise­lőt és felsőházi tagot ma le­tartóztatott a Gestapo, igy nyal Lipótot, Rassay Károlyt. Nem engednek egy zsidót! sem a várost elhagyni.” A koronatanácsot mege­lőzően a kormány a minisz­tertanácsban tárgyalta meg a helyzetet. Keresztes- i Fischer ott elmondötta: egy Ges tapo-ezredes parancso­kat adott a magyar rendőr­ségnek azzal, hogy vissza­utasítás esetén a Gestapo maga hajtja Végre elhatáro­zásait. Tehát: a magyar rendésze­ti szerveknek a megszállás dső órájától kezdve a nőimet megszállók utasításait kel­lett végrehajtaniuk. A német megszálló csapa­tok március 19-én és 20-án azonnal akcióba léptek a “zsi­dókérdés” radikális megol­dására. Szállás céljára le- i foglalták a zsidó hitközségek tulajdonában levő alkalmas házakat, kiürítették a kór­­háziakat, anélkül, hogy ehhez j bármely illetékes magyar :szervnek hozzájárulását, be­leegyezését kérték volna. Az első 72 órában — a Sztójay kormány megalakulásáig — a bevonuló német katonai és rendőri egységeik nem is ke­resték hivatalosan az érint­kezést a magyar hatóságok­kal. Miután a magyar fegy­veres erők — Szombathelyi vezérkari főnök 1944. már­cius 19-i parancsa értelmé­ben — a megszállókkal nem szálltak szembe fegyverrel, hanem “barátságos” fogad­tatásban részesítették őket, az SS és a Gestapo különít­ményei akadálytalanul vég­rehajthatták terrorakcióikat. A zsidó középületek le­foglalása után a Gestapo tisztjei közvetlen érintke­zésbe léptek a hitközségek vezetőivel. így Budapestem március 20-án a hitközség Sip-utcai sziélkházában meg­jelent két Gestapo tiszt, és az összegyűlt zsidó vezetők­kel először szóban közölték parancsaikat, majd ugyan­ezeket minden egyes részt­vevőnek — német, nyelven— Írásban is átadták. Eek az első zsidóellerJesi intézkedések nem ötletsze­rűen születtek meg 1944 március 19-e és 24-e között, A német rendőri egysé­gek —a Somderkoimmaindo irányitásávail — már a többi megszállt országban is be­vált módszereket alkalmaz­ták. 1. A zsidó hitközségeik ve­zetőivel közölték: a meg­szállás napjától minden “/ i­­dóügy” az ő hatáskörükbe tartozik. Budapesten egy uj központi és vidékien több körzeti zsidó önkormány­­zatii szervet („Jadenrat — zsidótanács, Aöltestenrat •— “vének tanácsa”) hoztak létre azzal, hogy az általuk kiadott rendelkezéseket hajtsák végre. A Juder.rati és az Aieltestenrat tekintik ilyenek megteremtéséhez el­sőrangú érdékeik fűződtek, ezért elrendelték, hogy a zsidók a németekkel csakis e szervek közvetítésével érintkezhetnek és ezeknek utasítását kötelesek változ­tatás nélkül végrehajtani. Aki —úgymond — szembe­helyezkedik a Judenrattal,— annak a németekkel gyűlik meg a baja! 2. Mindenütt elrendelték, — ez volt az első súlyos kor­látozó rendelkezés — hogy a zsidónak minősülő magyar állampolgárok nem hagy­hatják el lakóhelyüket, nem utazhatnak sehova. Terroriutézkedeaeiket és a I letartóztatásokat azonban : csupán kényszerű 'és ideigle­nes jellegű intézkedésnek mondották és bőven éltek Ígéretekkel arra az esetre, ha a zsidók igyekeznek jól1 végrehajtani a német uta­sításokat. A megszállók igy résziben terrorral, részben megté­vesztő ígéretekkel elérték,— hogy a Judenratok engedel­mes, jól, működő apparátu- i sokként segítsék őket nép­irtó terveik megvalósításá­ban. Az 1944. március 29-i mi­nisztertanács számos zsidó­ellenes kormányrendeletet fogadott el, de ezek már meg­jelenés üik pillanatában túl­haladottak voltak, hiszen e napokban a magyar bel­ügyminisztérium — német kezdeményezésne — már sokkal súlyosabb rendelke­zéseket készített elő. Veeisen'­­mayer, az akkori budapesti német követ elmondotta nürnbergi vallomásában: — Kaltenibrunner SS rendőrtá­bornok, Himmler helyettese, 1944 márciusának végén, Budapesten a magyar bel­ügyminisztérium vezetői- I vei tárgyalt. Nem lehet vé­­! letlen, hogy néhány nappal később, 1944. április 4-éim,— még a sárga csillag viselésé­ről szóló rendelet életbelépé­se előtt, Jaross belügyminisz­ter minden ‘polgármestert, és községi elöljárót bizalmas I rendeletben felszólított: — I utasítsák “a zsidó közösségi ■ szervezeteket, hogy az ösz­­szes zsidóinak tekintendő személyekről lakóhelyűik feltüntetésével névjegyzé­ket állítsanak össze négy példányban, és azokat a pol­gármesternek, illetve a köz­­át.” Ez a rendelkezés a to­­delkezések, rendlszabáilycik előfutára volt. 1944 április 7-én a bel­ügyminisztériumban bizal­mas édteJkezUtet tairtctíJik a deportálás alapelveinek kidolgozására. Ezen két né­met SS-tiszt is részt vett. A tanácskozásról készítet föl­kezdődik : “Baky államtit­kár közli, hogy a kassai ! csendőrkerület területéről a zsidók a közeljövőben ki lesznek telepítve. Ennek ke­resztülvitelére Munkácson | lesz egy német törzs, 'Feren­­czy csendöralezredes és Miedgyesi királyi ügyész rész­vételével.” A dleportálási rendeleti fontosabb pontjai: a) a zsidókat nemre és korra való tekintet nélkül a 1 kijelölt gyüjtötáborokba kell szálliatni; b) a zsidók “összeszed'ését’ a területileg illetékes rend­, őrség és a m.kir. csendőrség végzi; c) a német biztonsági rendőrség tanácsadó szerv­ként a helyszínre ki fog szállni, akikkel (igy!) a za­| vartalan (ögyüttmüfc'U litere— különös súlyt kell helyezni”; d) “az elszállítás fogoly­­| ként vonaton, szükség esetén városi, illetve községi elől- 1 járóságdk által kirendelt, A teherautó vezetője meghalt és 35 kansasi iskoláslány és hat felnőtt kísérőjük megsebesült, ami­kor egy homokkal telt teherautó oldalról belefutott a lányokat kirándulára szállító autóbuszba. előfogatükon történjék.Az elszállítandó zsidók csak a rajtuk lévő luházatot, leg-| feljebb kétváltás fehérneműt és fejenként legalább 14 mai élelmet, tovább legfeljebb J 5Ö kg-os poggyászt, amelyben az ágyneműik, takarók, és1 matracok sujya is bennfog- J lafjtaltinak,, j vihetnek ma­gukkal. Pétit, ékszereket, arany- és nés értéktárgya-1 kát nem. A zsidók összesze­dését az alábbi sorrendben kell foganatosítani: kassai, marosivásáli'he'l y i, kolozs­vári; miskolci, debreceni, szegedi, pécsi, szombathe­lyi, székesfehérvári és buda­pesti csendőrkerülietek il­letve ezek területién fekvő rendőrhatóságok felügye­leti területe, legvégül Bu­dapest székesfőváros.” Baky államtitkár a rende­let végén leszögezte: “Jelen rendeietem síigoiruan bizal­masan kezelendő, és a ható­ságok, illetőleg parancsnok­ságok vezetői felelősiek azért, hogy erről senki a tisztogatási akció megkez­dése előtt tudomást ne sze­rezzen.” A magyarországi depor­tálásokat a megszállók a né­met munkaerő-probléma megoldásához való hozzá­­járuláskéht tüntették fel, és, a deportálások végrehajtá­sában a budapesti német kö­vetség mindvégig vezető­­szerepet játszott. Ezt bizo­nyítja az a távirat is, ame­lyet Veesenmayer 1944. áp­rilis 14-én küldött Ribben­­tropp külügyminiszternek; “Sztójay miniszterelnökhöz intézett — és általa elfoga­dott kérésemre, hogy e hó végéig 50,000 zsidót bocsás­son Németország rendelke­zésére, ma azt az értesítést kaptam a Honvédelmi Mi­nisztériumtól, hogy 5000 zsi­dót rendelkezésünkre bocsá­tanak, és azután folyamato­san három-négy naponként további 5-5 ezret, míg az 50,000-es számot el nem érik. Winlkelmainn Ober­­gruppenführenrel fogok tár­gyalni a deportálás rész­leteiről, és további jelenté­seket küldök erről. De már most a legsürgősebben uta­sításokat kérek arra vonat­kozóan, hogy a szállítmányok a Birodalom mely területé­re irányittassanak.” A munkaerő hiánya azon­ban csak egyik oka volt a magyarországi zsidók de­portálásának. A másik ok­ról, amely szorosan össze­függ a német fasizmus anti­szemita jellegével, egy 1944. augusztus 23-án kelt, belső használatra készült német tájékoztató feljegyzés a kö­vetkező figyelemre méltó beismerést teszi: “Természetes veit, hogy március 19 után a magyar országi német hatóságok mindent elkövettek, hogy a zsidó elemet, amilyen gyor­san és tökéletesen csak lehet, kikapcsolják. Tekintettel az orosz front közeledésére, az északkeleti vidék, Észak-Er­­dély és a Kárpátvidék tisz­togatásával kezdték el, áhol számszerűleg a legerősebb zsidó elem lakott, azután a többi magyar megyében gyűjtötték össze a zsidóikat, és Németországba; illetve német hatalmi körzetbe szállították őket. . . A terve­zett határidőre, julius 9-re a magyar vidék zsidómentes lett. Itt a legrövidebb idő alatt bámulatra méltó kö­vetkezetességgel és eréllyel dolgoztak. . . Julius 9-ig — 430,000 zsidót adtak át a ma­gyar vidékről a német ható­ságoknak. Az átvétel a ma­gyar országhatáron törté­nik, addig a zsidóellenes in­tézkedések végrehajtása és azzal együtt a felelősség a magyarokon nyugszik. . . ” A feljegyzés, miután vá­zolta a budapesti zsidók el­szállítása körül mutatko­zó nehézségeket, végül meg­állapította,: A zsidókérdés megoldása Magyarországon ma az európai biztonság kér­dése.” Tehát: a magyarországi német hatóságok “az euró­pai biztonság kérdéseiként” kezelték a zsidókérdést, és ezért sürgették a zsidóknak német hatalmi körzetbe való deportálását. A kezde­ményezés tőlük, a németektől indult ki, de kellő számú saját rendőri erő hiányá­ban a Magyarországon vég­rehajtott más terrorakciók­hoz hasonlóan — a deportá­lásoknál is a magyar rendé­szeti közegek aktiv közre­működésére építettek, — ugyanakkor mind az előtió­­szités, mind a végrehajtás legfőbb, lényegbevágó fázi­saiban a német rendészeti közegek is jelen voltak és kétségkívül irányi tó szere­pet töltöttek be. Persze, a magyar politikai vezetők felelőssége is nyil­vánvaló: Szitójaymaik —ber­lini követi minőségében — már 1942-ben tudomása volt arról, hogy a lengyel zsidó­kat munkavégzés ürügyén koncentrációs táboiroikbot zárják és kivégzik. Tudott a magyar zsidókra váró sors­ról Horthy is. Amikor 1943. április 17-én és 18-án Hitler­rel és Ribbenbroppail tár­gyalt a “Vezéri Főhadiszál­láson”, a náci vezetők nyíl­tan megmondották neki, mi a tervük az uralmuk alá került vagy kerülő zsidókkal. Sztójay tehát, aki 1944. március 22-én lett miniszter­elnök, mindezek tudatában szorgalmazta — a . német minta és utasítás alapján j —a “zsidórendelet :k” meg­­hozatalát : a sárga csili'ag viseléséinek elrendelését, get­tóba zárását, az országból INNEN ONNAN CAGLIARI, Szardínia. — A rendőrség letartóztatta, Antonio Sarai gazdát, aki tiz éve istállójában egy befa­lazott kamrában őrizte fele­ségét. A szerencsétlen asz­­szonyt, akinek kis nyíláson át naponta vizet és kenye­ret adott be, csontig sová­­nyodva szállították kórház­ba. A 29 éves Britt Sullivan átakarja úszni az óceánt, Coney Islandból Angliába, a medencében gyakorlatozik. Közben fenn: cigarettázik (bal) és úszik, lenn pedig eszik, miközben edzője Art Steiner magya­ráz. Az úszás 150 napot vesz igénybe. való elszállítását, stb. Horthy felelőssége miég súlyosabb. Sztójay minisztereinek az 1944. március 29-i miniszter­tanácsi ülődén bejelentette: “A Kormányzó ur őfőméltó­­sága az összes zsidó rende­letekre vonatkozóan szabad kezet adott az ő vezette? alatt álló kormányra,k és ezek tekintetében nem akar befolyást gyakorolni.” vettek részt s a tokiói olim­piára való benevezésre' a finn és a magyar csapat nyert minősítést. A finnek le­győzték a bolgárokat, a magyar csapat 73:66 arány­ban győzött a francia csapat felett. ség emberei a nyomukban voltak és a temető bejáratéi­nál letartóztatták őket. NEVESSÜNK — Tudod drágám, azután felhívott a lakására. Naigyon aranyos volt. Kaptam tőle egy szép bundát. — Ne mondd! És mit kel­lett csinálni? — Semmit. Az ujját égy kicsit fel kellett hajtani. COLUMBUS, 0.— Házas­sági engedélyért'a városhá­zára ment Ronald Stacy 26 éves fiatalember, de az, anyakönyvvezető irodájá­nak csak az előszobájáig ju­tott el, ott az FBI embere letartóztatta. Mert két fia­talabb fivérével együtt lo­pott autóval az államhatáron; keresztül hajtott, Dayton, j O.-ból Waycross, Ga.-ba. NEW YORK.— Az ame­rikai kéztyü gyárosok szö­vetségének megállapitása, szerint az amerikai férfiak keze az utolsó években ki­sebb, a nőké nagyobb lett. Ezt a gyárosok könnyen: megállapíthatták abból á tényből, hogy 25 év óta a, férfiak átlag lő számú kez­­tyü helyett 9 számút vásá­roltak, a nők keztyü szánra pedig 6-ról 7-re emelkedett. HOSSZÚ LÁB HOSSZÚ ÉSZ BEIRUT. —ÍLibarrcn kii-. vatalos lapjában hirdetés je­lent meg, mely . szerint rendőröket és csendőröket j keresnek azonnali belépés -, re. A legfontosabb feltétel, | hogy a jelölt legalább 170 cm. magas legyen. Ha a csendőr, vagy rend­­őr jelölt nem analfabéta, ügyi elegendő 168 centiméter, magasság és ha középiskolái [ végzettsége is van, akkor ( nem baj, ha csak 165 cm. ma­gas. — Nekem van a legnehe­zebb szakmám — panaszko­dik a kávélházban uj ismerő­seinek a szivarozó ur. — Miért? — Mert én olyan doiligot gyártok, amit csak az vesz meg, akinek nem kell, de akinek kell, az nem veszi meg. — Mit gyárt? — kérdik tőle kíváncsian. — Koporsót — hangzik a válasz. GENF — Az Olimpia előtti basketball próbaver­­senyen 14 nemzet sportolói MI VOLT A KOPORSÓBAN? RÓMA.—- Egy temető éj­­jeliőrét idegösszeroppanássa! a kórházba szállították, mi­után éjszaka álarcos bűnö­zőik gépfegyverrel tartot­ták sakkban, miközben egy oporsót esi ak llito tt-tezlkai koporsót élsz állítottak a te­metőből. Mint később kitűnt, nem, hullarablás törtért, hanem a temetőben elrejtett csem­pészett cigarettát akarták elszáll itani. A bűnözők pó­ruljártak, mert a rendőr­Az orvoshoz beállít egy rezesorru férfi. — Doktor ur, ajánljon valamit, hogy elveszítsem orrom pirosságát. — Egy évig ne igyon sem­miféle szeszesitalt, csak te­jet. — Ezt már megtettem, de nem használt. — Mikor? — Csecsemő koromban. Egy ember megjelenik a társaságban és többen kí­nosan állapítják meg, hogy nadrágjáról több gomb hi­ányzik. Két asszony összesúg! mögötte: — Te, ennek az embernek meg kell nősülnie, vagy ha van felesége, akkor váljon el tőle sürgősen. Úgy néz ki, mint egy autó, pedig motorcsónak. Ez az egyedüli eszköz most, mellyel közlekedni lehet Great Falls, Mont.-ban, ahol a Sun River elöntötte a vidéket.

Next

/
Thumbnails
Contents