Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-04 / 14. szám

19637 ÁPRILIS 4. SZABAD'SAJTÓ 5. OLDAL ■V t ÁPRILIS Az ősi naptár e második hónapjáról Ovidius igy ir: “Azt mondják, a tavasz iriindent kinyit, elfut a zord tél, Föld anya szülni akar s újra kitárja ölét. Április — úgy vélik — kinyitó, mert hát kikelet van, : s drága Venus veti rá, mert övé, a kezét.” Kinyitni, kitárni latinul, aperire. Ebből az igéből származik az április szó. A természet viruló elpusz­­; tithatatlan erejének jelképeként Vénusznak, a szere­lem és szépség istenasszonyyának szentelték. A hónap * első napján a nők fényes körmenettel ünnepelték az * istennőt. Tőle várták a boldog családi élet alapját, a szépség és a szerelem áldását. Hitük szerint Vénusz varázserejének az istenek, az emberek és az egész ter­mészet alá van vetve, még a bölcsek is elvesztik köze­lében józanságukat. Minden áprilisi vallási ünnepség valamiféle kap­csolatban van a földműveléssel. A rómaiak ekkor ün­nepelték Cerest, a földművelés s a gabona istenasszo­nyát. Ceres már a legrégibb legendákban is szerepel. Szelíd, áldásthozó, mint maga az anyaföld. Szent ál­latai : a bika, a sertés, a tehén; szent növényei: a buza­­kalász, a gyümölcsfa és a mák. Tavasztól őszig sok­szor ünnepelték: aratás előtt kérték Ceres áldását, aratás után pedig Ceresnek áldozták a termés zsen­­' géit. A buzaszentelés szokása ezt a régi hagyományt őrzi. :■ A régi magyar kalendáriumok áprilist Szent * György havának mondták, sárkányölő Szent György napjáról. Szentgyörgy napja a pásztoroknál a “jeles” napok közé számított, mert ekkor kezdődött a ta­vaszi kihajtás. A régi századodban, amikor a jószá­got még egész éven át a szabadon tartották (rideg­tartás), a bojtárokat és számadókat “szeri tgyörgy­­naptól szentgyörgynapig” fogadták fel a gazdák. Szokásban volt, hogy a szolgálat, a hivatalbalé­­pés, a bérletek határidejéül Szent György napját je­lölték meg. Az április elején szokásos bolondjáratás ismeret­len eredetű, régi európai népszokás. A hónap csalfa, kiszámíthatatlan, bolondos időjárása is hozzájárul­hatott kialakításához. Már a kelták is vidám tavaszi ünnepet tartottak április elsején, Franciaországban pedig egészen a 16-ik századig gyakori volt, hogy április elsejével kezdődött az év. Április hónap állatövi jegye a Bika. A görög m|­­j tológia szerint Europé föníciai királylány nagyon meg ) tetszett Zeusznak, aki hófehér bikává változott, és ■ igy közeledett hozzá. Európét megnyerte á bika sze­­f lidsége, megsimogatta, hátára ült, mire az átúszott ; vele a tengeren és Kréta szigetére vitte. A bika ott | daliás ifjúvá változott', Ebből a szerelemből származ­nak asziget legendás királyai. JÓ. HA EZT IS TUDJUK KÉRDÉS: Igaz-e, hogy Észak-Olaszországban és Svájcban vannak spaghatti fák és hogy ott minden tavasszal spaghetti szüretet tartanak? FELELET: A spaghetti tészta és nem fán te­rem. A spaghetti fa legendája egy angliai televíziós viccnek köszöni eredetét. A BBC angol félhivatalos rádió és televízió társaság egyik programján néhány évvel ezelőtt bemutattak egy vidám spaghetti szüre­tet és a bemondó ,egy Richard Dimbledy nevű nagyon tisztelt és ismert gentleman szoborszerüen merev, ko­moly arckifejzéssel kommentálta a szüreti mulatsá­got. Látni lehetett a TV tükrében egész sor spaghetti fát, amelyeknek ágairól spaghetti lógott le. Festői népi viseletbe öltözött csinos parasztlányok mászkál­tak a fák alatt és majszolták a spaghattiket, amelyek egészen a szájukig lógtak le. Aztán a lányok leszü­retelték a fák egész termését, bödönyökbe rakták, majd dalolva és táncolva nagy üstbe helyezték és meg­főzték a spaghetti gyümölcsöt. Ez a szüreti mulatság olyan valódi hatást tett, hogy sokan felültek a tréfának, elhitték a spaghetti gyümölcs legendáját és csak másnap ébredtek tudatá­ra a büvészi megtévesztésnek, amikor az újságok nagy, kövér betűkkel közölték a spaghetti szüret dátumát: Április bolondos hónap bolondos első napja! Dr. Charles Wilber Jr., a Harrisburg, Pa. — egészségügyi hivatal vezetője kijelentette, hogy a képen látható játékkacsa arzént tar­talmaz, s az megmérgezheti azokat a gyermekeket, akik ezt az im­portált játékot a szájukba veszik. A játékot ezért megsemmisítik. Baltimore, Md.-ben egy tóba esett a figyelmeztető-tábla: “Vékony a jég, ma ne korcsolyázzunk!” A figyelmeztetés felesleges, mert a tavasz a vékony jeket is megolvasztotta. A halál eljegyzettjei és a lélekvándorlás hivői A második világháborúban, a Csendes-tenger szigetvi­lágában a japán militarizmus­­sal megvívott élethalálharc - ban két szörnyű felfedezéssel gazdagodott az emberi ter­mészettel foglalkozó tudo­mány. Az egyik volt japán katonák bestiális kegyetlen­sége, olykor emberevéssel párosulva, a másik japán re­pülők halálmegvető rituálé­ja. Kamikázék — ez a nevük azoknak a japán pilótáknak, akik a testükhöz erősített bombával szándékosan le­zuhantak amerikai hajókra, hogy életük árán kárt te­gyenek azokban. Életben.ma radásra nem számíthattak. Biztos halálba zuhantak, Mi késztette a kamikaze­­kat életük tudott és szándé­kolt eldobására? Kábítósze­rek hatása alatt álltak? Ké­miai, vagy lélektani agy - mosásban részesültek ? Örül tek voltak? Vagy halálraítélt fegyencek, akiknek nem volt vesztenivaló j uk ? Rejtély előtt állt az egész civilizált világ. Hogy ennek a rejtély­nek nyitját megtalálják, a japán vereség után amerikai tisztek és elmeorvosok vizs­gálódást végeztek a kamiká - zék kiképző táborában. En­nek a vizsgálatnak egyik ér­dekes fordulatáról szól ez a beszámoló: 1945 augusztus 15-én hall­gatta ki a bizottság az egyik 20 éves halálrepülőt, akinek repülésére már nem került sor. A kihallgatást Sanders admirális egy ezredórvossal együtt vezette. “Egy alacsony szemüveges fiatalember — irta később jelentésében az ezredorvos —, aki legszive - sebben apja kertjében tévé - kenykedik a jázminbokrok kö­zött, jázminteát iszik és ja­pán kültők verseit olvassa.” "ÉLETCÉLOM: A HALÁL!" — A maga számára kapi­tulált a halál — ipondotta tré­fásan neki Sanders admirális. A háború befejezésével meg menekült a biztos megsemmi­süléstől. A tolmács lefordította az admirális szavait, de a fiatal­ember olyan arcot vágott, mint aki nem érti, miről van szó. — Kérdezze meg tőle, örül­­é annak, hogy most már élet­ben maradhat ? — fordult tü­relmetlenül az admirális a tol­­mácshoz. A kérdésre a fiatal japán ezt válaszolta:- Egyáltalán nem, sőt ha­ragszom, amiért a halált el­lopták tőlem. Tudom, hogy a következő életemben sokkal jelentősebb ember lettem vol­na. Most jódarabig várha­tok arra,'ónig ez bekövetke­zik. A tolmács {megkísérelte megmagyarázni a fiatal ja­pán szavainak értelmét.Egy kámikáze nem követ, el ön­gyilkosságot, mert hős akar lenni, hanem mert meg van győződve, hogy azzal saját lel­ki üdvét szolgálja. SZENT FERENC ÉS A BONC Az admirális éj3 az ameri­kai orvos nem az első volt, aki ezzel a jelenséggel ta­lálkozott. Xavier .Szent Fe­renc Írásaiból tudjuk, hogy 549-ben ő is találkozott egy japán bonccal (buddhista szer zetes), aki ezt njondotta ne­ki:, • — Mi már rég, ismerjük egymást, beszéltünk,is egy­mással. nem emlékszik rá?, . — ValószinüJég .téved válaszolta a -szet$e|te£ —, ta­lán , összetéyesz(s eogwr ygla­, A bpnc erre kihunyta a szemét és rövid gondolkodás után igy szólt; — Nem tévedek. Jól em­lékszem ‘első j^álkoiásunk­­ra. É;gXtdarabi^együt||men-<. tühfe átbeszélgettünk. 'Ez 1500 évvel ezelőtt történt. t . Az 1500 esztebső nem'hoz­závetőleges adat. 'fPontósan’ megfelel az ázsiai vallási alap elveknek. A keleti bölcsek azt állítják, hogy két születés, illetve ujjászülefés között 1500-3000 év telik el. Ilyen­fajta hitet vallottak az egyip­tomiak és nagy tömegek vall­ják ezt a mai napig is Indi­ában és Ázsia némely vidé­kén. Ezek az emberek szilár­dan hisznek a lélekvándorlás­ban, abban hogy haláluk Után lelkűk tovább él is idővel más testbe költözik. HISZNEK A MÁSIK ÉLETBEN A föld lakosságának rülbelül 40 százaléka a lélekvándorlásban. Már keresztény időszámítás előtt háromezer évéi Egyiptomban azt tanították, hogy a halot­tak csak valahol útban van­nak és ezért pillanatnyilag nincsenek jelen. Napjainkban Indián kívül Kina, Japán és, Laosz azok az ázsiai országok, ahol a lélekvándorlásba ve­tett hit a legerősebb. Érdekes, hogy az ókor egyes nagy emberei is hittek a lélekvándorlásban és az újjászületésben. Állítólag Py­thagoras is hitt benne. Tanít­ványai ' még egy lépéssé)1'tor vább mentek: azt hirdették, hogy a gyávák lelke haláluk után’ asszonytéktbe,: a gyilko­soké vadállatok testébe köl­tözik. ; : ' i az £let rövid almodAs... A féMlágösüTtság százaf­­, ^aibafcJs sok , kiváló -ember hitt a iéIekvandoríásbán.Égye sek szeri nte'zk közé tartoztak Emerson, Edison, Vktor Hu­go,'Hepry Ford', Goethe, Dik­­raelí, Benjamin Franklin és mások. Ezek a kiváló elmék valószinüleg úgy mint a fia­tal japán katona, meg voltak győződve, hogy az élet mind­össze rövid átmeneti állapot és mi emberek arra Ítéltet­tünk, hogy állandóan más és más testben szülessünk új­já és éljük át az élettel járó örömöket és szenvedéseket. A tudomány mind a mai napig semmiféle adatot nem produkált ebben a kérdésben és bizonyos, hogy soha nem, is fog tényeket találni. A kér­dés, mely a japán halálrepü­lőknél döntő szerepet játr kö - szott, továbbra is kizárólag a hisz hit kérdése marad. ASZTALTÁNCOLTATÖ JÓSNŐ BÁT-JÁM, Izráel — A rendőrség letartóztatott egy Törökországból másf él év előtt bevándorolt jó^nőj;, aki na­gyon elcsodálkozott, amikor a rendőrök érte jöttek, hiszen — mondta — Törökország­ban sok éven át zavartalanul folytatta az asztpltáncoltatást és jóslást. Mi rossz lenne ab­ban? Főleg gyógyíthatatlan be­tegek és szerelmi bánatban szenvedők keresték fel a jós­irodát. Az előszobában a hölgy férje fogadta őket, 5 font dij lefizetése ellenében számot kaptak számikor szá­mukra sor került, á jősnő elé bocsátották. A jósnő tarka térítővel le­takart háromlábú asztalnál ülve fogadta klienseit. A kliens előadta a* baját, a jós­nő a kérést vagy ^gondot vagy panaszt közölte asztalban íjieghuzódott szellemmel. Ha az asztal két lába felemelke­dett, ez azt jelentette, hogy a kérés vagy panasz heghall­gatásra talált. Ha egy láb sem mozdult meg, a kliensnek mégegyszer el kellett jönnie és persze, mégegyszer lefizet­nie az 5 font dijat. A rendőri nyomozás során a jósnő többi kliense határo­­zottán . állította, hogy csak­ugyan látták, amint az asztal két lába felemelkedett... MANNEKEN PIS MAGYAR RUHÁJA A múlt hetekben bejárta a világsajtót a hir, hogy Manneken Pis, a belga főváros főterén gyermeki sze­mérmetlenséggel vizsugarat ontó kölyök bronz szob­ra eltűnt. Olyan megdöbbentő esemény volt ez Brüsz­­szelben, mint évekkel azelőtt a Mona Lisa ellopása a párisi Louvre múzeumból. Hamarosan kiderült, hogy a vizontó kis huncutott nagy huncutok, irigy- antwer­peni egyetemi diákok szedték le márvány emelvényé­ről és elrejtették. De persze aztán visszaadták a fő­városuknak, a nemzetüknek, a világnak. A világnak — ezt joggal hozzá lehet tenni, mert nincsen olyan turista a földkerekség bármely országából, akinek első útja Brüsszelben ne a Manneken Pis szobrocska felé vezetne, és nincsen olyan látogatója a belga fő­városnak, aki ottani látogatása emlékére nem Manne­ken Pis képeslapot küldene haza a barátainak. A 15-ik században faragták kőből a kisfiút,, aki fának minősítette és ezzel az eset lezárult s Matiné­kén Pis többévszázados története egy uj, érdekés'fe­­jezettel gazdagodott. A 15-ik században faragták kőölből a kisfiút, aki vízzel sohasem takarékoskodott, a szökőkutat spljsem hagyta kiszáradni. És mindjárt legenda szövődött körülötte. A volt a néphit, hogy addig lesz Brüsszel város népének szerencséje, jó dolga, amíg ott áll a szökőkút közepén a kis emberke, és vége a jó életnek, ha egy napon valami okból Manneken Pis nem lesz az őrhelyén. 1469-ből származik az első értesülés ar­ról, hogy a kisfiú őrködik a város népének jórsorán s érthető, hogy amikor 1628-ban a kőszobrocskát éj­nek idején gonosz emberek darabokra törték, gyá­szolt az egész város, az egész ország. A kormány megbízta Duquesnöy szobrászművészt egy'uj Manne­ken Pis megmintázásával és szobrának bronzba Önté­sével. 1630-ban már bronz Manneken Pis állt a téren. Alig van Európában ország, amely annyi hábo­rúnak színhelye volt, mint Belgium, az egykoíi Né­metalföld egyik fele. Ott csapott össze, nem egyszer, a spanyol és a holland, az osztrák és az angol, á káto­­licizmus és a protestantizmus, sokszor ágyúgolyók hullottak Brüsszel városára. 1695-ben a város ostroma alatt a polgároknak nem legkisebb gondja volt-a kis vizontó biztonságba lielyezése, sikerült is épség­ben megőrizni Manneken Pisi 1845-ben az örökösö­dési háborúban angpl katariak’ elhurcolták piedes^­­táljáról a kedves kis fiútip'a vq^os népe üldözőbe véfr te az angol katonákat é^sikM^üít nekik visszahódí­tani a város kincséé^ hóye^etéííiégét. Két évvel utóbf) XIV. Lajos, a franciá Nap-király é$jhadvezér a vezér­karával és a szeretőivel, - ellátogatott Brüsszelbe 4 amikor a fényes ^nyoma ve­szett bronz MannekeptreH' Öl hS$jriarosan megtalál­ták egy korcsmában. 4 f* 1 1817-ben egy Lucas nevű brüsszeli polgár ellop­ta, pénzzé, akarta tenni a kis szbbrot, hogjp meg; tusi­ja fizetni az adósságát egy portugál uzsorásnál^. Lucast elfogták és életfogytiglani kényszermunkára Ítélték. Ekkor elegük volt a brüsszelieknek, türelmük fogytán erős védelmet biztosítottak a fiúnak: a broriz szobrot beépítették az alapzatába, hogy soha többé ne lehessen onnan leszedni. Több mint egy évszázadon át — két világháború viharai közepette is — nyugta volt ezután Manneken Pisnek, mígnem 1955-ben újabb merényletet követtek el ellene: épnek idejép vandálok vaskalapáccsal ütötték-verék, de éber pol­gárok elkergették a támadókat. Az 1958 évi brüsszeji viágkiállitás idején a világ minden részéből renge­teg turista jött a belga fővárosba és csalódottad, ’lát­ták, hogy a hires fiúcska alakja el volt torzulva —­­megintcsak vandálok támadtak rá Manneken Pisre. Többévszázados élete során Manneken Pis több­nyire meztelenül állt magas őrhelyén, de gyakran felruházták. Európai és tengerentúli országokból sok­szor küldtek neki kisfiuruhát. A polgármester mind­annyiszor felöltöztette a fiút, majd pár nappal a “ki­állítás” után a ruhácska a múzeumba került. A sok­száz ruha közt, amit a fiú kapott, volt magyar riépi viselet is. 1958-ban Szilágyiné Farkas Apollónia jpar­­müvésznő két gyönyörű magyar ruhát ajándékozott Manneken Pisnek. MARIA STUART EMLÉKE PÁRIS — Stuart Mária ha­lála évfordulóján a Notre Dame kápolnában gyászisten­tisztelet akartak mondatni. A gyászmisét a vetélytárs, I. Erzsébet angol királyné által kivégeztetett Stuart Mária egyik leszármazottja, Bar­clay báró akarta mondatni. A Notre Dame plébánosa a pá­risi érsekség tanácsára azon­ban- úgy döntött, hogy nem mutatják be a szentmisét. In­doklásul azt hozta fel, hogy az istentiszteletet politikai, tüntetésnek szánták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents