Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-07 / 10. szám
8. OLDAL SZABAD SAJTÓ 1963 MÁRCIUS 7. Hipnózis a gyógyítás szolgálatában LIPCSE. — A hipnózist még ma is valami titokzatosság lengi körül. Pedig erről a jelenségről az emberiség már a régi történelmi idők óta tud. Indiában évezredek óta alkalmazzák művészi fokon, de vallási ceremóniákba burkolva. A régi kulturnépek: az egyiptomiak, görögök, rómaiak is hipnotizáltak. A hipnózis alváshoz hasonló állapot, melyben a hipnotizált alany tudata részlegesen nyitva marad a hipnotizáló részére. A részleges gátlás állapota nem azonos a természetes alvással. Nemrég Lipcsében zajlott le a hipnózissal gyógyító orvosok nemzetközi kongresszusa, ahol a hipnotikus parancsokkal kapcsolatos kutatásokról, ismert gyógyítási alkalmazásairól tanácskoztak. Az ott elhangzottakról szól ez a rövid beszámoló. Maga a hipnózis hem a gyógyeljárás, csak egy mód arra, hogy gyógyítsunk; a megszokott hipnoterápia kifejezés tehát nem helytálló. Főleg neurózisos betegeknél alkalmazzák, de nem mindegyikük kezelhető vele. Csak orvosilag jól mérlegelt esetekben hasznos. Az indiai egyetem gyaloglói. A csoport Fort Kaskaskiából (Miss.) Vincennes, Ind.-ig kétszáz mérföldes utat tett meg. Klumbies jénai professzor a gyermekhipnózisról beszélt. Szerinte a hét évnél fiatalabb gyermeknél fejletlen értelme miatt nem célszerű ez az eljárás. Később sem elég a gyermeket hipnotizálni, környezetét is megfelelő lélekgyógyászati vezetésben kell részesíteni. Több résztvevő elmondotta, hogy sikerre vezetett ez a kezelési mód a dadogás bizonyos formáinak megszüntetésére, sőt, kis százalékban az ágybavizelés gyógyítására. Néhol eredményt értek el vele alkohol elvonásnál is. Gyógyhatásút mindig önfegyelmező gyakorlatokkal tartósítják. A bolgár Petrov professzor hetven olyan esetet is felsorolt, ahol fogászati beavatkozást végzett — hipnózissal. A betegek nem szorongtak és semmilyen fájdalmat nem éreztek. A hipnotikus kezelés rendszerint nem okoz kárt a szervezetben. Akarata ellenére senki nem hipnotizálható. A beteget hosszas lélekgyógyászati meggyőzéssel készítik elő a kezelésre. A kezelést magát — minden viszszaélés elkerülésére L- tanú jelenlétében végzik. Sok országban csak orvos vagy pszichológus hipnotizálhat. Néhol visszaélnek a hipnózissal; sportteljesítmények emelésére “doppingolnak”, s egyéb lelkiismeretlen módszerekkel járatják le a hipnózis gyógyhatását. A hipnózis szerepét nem szabad sem le-, sem túlbecsülni. A gyógyászatban megfelelő helyen, megfelelő kezekben alkalmazható. Továbbfejlesztése és kiterjesztése a tudomány feladata. A nők könnyebben viselik el a csendet és a sötétséget LONDON. — Hogyan viselné el az emberi szervezet, ha minden kapcsolata megszakadna a külső világgal, hogyan reagálna a teljes lelki csendre, mindenfajta érzékszervi ingerült rövidebb-hosszabb ideig tartó teljes kikapcsolására? Ez a probléma rendkívül fontos az űrhajózás szempontjából, hiszen az űrhajósoknak is számítaniuk kell rá, hogy bizonyos ideig elszigetelve lesznek a külvilágtól az űrhajó kabinjában. De ez a kérdés az ideg- és elmegyógyászat szempontjából is rendkívül tanulságos. Londoni orvosok a közelmúltban rendkívül érdekes kísérletet végeztek 27 önként jelentkezővel az általuk szerkesztett különleges csendkamrában. Leghosszabb ideig, 92 óráig, egy nő viselte el a kapcsolat teljes hiányát a külvilággal. A szűk csendkamrát erős nylonkötelekkel függesztették fel egy nagy épületben, hogy ily módon megelőzzék a falak utján végbemenő hangvezetést. Különleges, teljesen zajtalanul működő ventillátort is szerkesztettek, a csendkamra belső zajait viszont hangszalagra vették és a kísérlet közben állandóan regisztrálták a kísérleti személyek agytevékenységét is. A kísérleti személyeknek Az Easthamton, Mass.-ben élő Arrighi család, amelynek tagjait egy mérgezési ügyben hallgatta ki a rendőrség. Az Arrighi házáspár (háttérben) 18 éves Richard nevű fiát ugyanis — a feltételezések szerint — patkányméreggel megmérkezték. Victoria és John (balról) szintén hasonló mérgezési tünetekkel fekszik a kórházban. Washington. —TA munkaügyi minisztérium megalakulásának 50-ik évfordulója alkalmából szemlét tart az »utolsó ötven év munkaviszonyai és életfeltételei felett és bámulatos előrehala - dásról számol be. Ford Model T autójától a Telstar hirközvetitő mübolygóig nagy utat tett meg az ország és az amerikai munkás. Aki, visszaemlékezve 1913- ra, “régi jó időkről” beszél, nem felejtheti el azt sem, hogy azokban a régi időkben a munkás élete össze-hasonlithatatlanabbul nehezebb és örömtelenebb volt, mint ma. A század első évtizedében 50 óra volt a heti munkaidő' s 22 cent órabér. Egyes iparokban a munkaidő még hóSzszabb, a munkabér még alacsonyabb volt. A munkaviszonvojk kedvezőtlenek voltak, a műhelyek , egészségtelenek, a gépek nem voltak balesetelháritó készülékkel ellátva, a felnőtt munkás mellett a gyár Ilyen különös kalapban védekezik ez az öt csinos lány a napfény ellen a tengerparti strandon. ban dolgozták gyermekek is. A munkás keresetéből a család 40 százalékot fizetett ételre, italra és dohányra. Egy Öltözet ruha áráért 75 órát kellett dolgozni. Ma heti 40 órás munkaidő és 2.40 órabér mellett a fő szükségletekre a keresetnek nem 40 százalékát kell költeni, hanem legfeljebb 25 százaiéit. Egy ruha ára ma nem 75, hanem 20 órai munka.' dj* Azokban a régi jó időkben a munkásnak örökös gondot okozott, hogy mi lesz, ha betegség, vagy öregség miatt elmaradnak a heti csekkek. Betegszabadság, biztosítás és egyéb “fringe benefit” kedvezmények úgyszólván teljesen ismeretlenek voltak. Akkor az automobil gazdagok privilégiuma volt és' bérelt lakásbajt élt a munkás család. Maráját házából autón megy munkába. Több mint, 40 .millió amerikai1 családnak van autója — legalább egy autója. Minek kt/^önhető ä nagy változás? Ennék magyarázatát abban kell keresni, hogy Amerikában, a szabad politikai rendszer légkörében, társadalmi szervezetek szabadon működhettek, váz életviszonyok javitása volt számos közhasznú intézmény célkitűzése és megerősödtek a munkások önsegély intézményei az uniók. A változó, egyre kedvezőbben alakuló viszonyok nem lehettek volna lehetségesek , ».megfelelő törvényhozás nélkül, amely számot vetett a fejlődéssel. Egymást követték törvényalkotások a női és a gyermek mun ka védelmiére, a napi munkaidő korlátozására, a minimális munkabér előírása, munkanélküli és nyugdíj (Social Security) biztosítására. Ebben a fél évszázadban alakult ki a munkások és munkaadók békés együttműködésének • rendszere a kollektiv alkudozás utján. Ma a farmer népességen kívül 17 és fél millió szervezett műm kás van Amerikában, hétszer annyi mint volt 1913- ban. Az amerikai munkás távolról sem proletár már, a középosztályba lépett elő. Ezzel a felemelkedéssel párhuzamosan ment végbe az általános életviszonyok feljavulása. A közegészségügyi védelem intézményei és tevékenységei negyvenszeresen meghaladják az 1913 évi állapotot. Az eredmény: az. élettartam meghosszabbodása 17 évvel, a csecsemő- és anya-halálozás lényeges csökkenése. Az amerikai munkáscsalád fiataljai tanultabbak.Ötven évvel ezelőtt a gyárakban alig volt található high shoolt végzett munkás. Ma az átlagnak; ilyen iskolázottsága van. A családok magasabb jövedelme lehetővé tes^i a gyermekek magasabb iskoláztatását is. A G.I. Bili sokat segített ezen a téren. Az amerikai társádalmi és gazdasági élet egyik szembeszökő jelensége a szolgálatok sokasodása a termelés mellett. Sohasem volt anynyi közlekedési, javítási, szórakozási, .szépségápolási, szolgálat, mint ma. A munkapiacon a szolgálatok terén erőteljesebb növekvés mutatkozik, mint a termelési ágakban. Soha sem volt annyi “fehérgalléros” mint ma. pénzintézetekben, biztosításban, ingatlanforgalom - ban. A közalkalmazottak száma háromszorosára növekedett 1940 óta, főleg álla mi és helyi vonalon. A századeleji nagyobbára mezőgazdasági lakosság nagyobbára, városi lakossággá lakúit át. Egészen uj életforma alakult ki. A század elején mindent készpénzzel fizettek, ma , a hitelbe, részletfizetésre vásárlás a szabály. Úgyszólván minden dolgozó embernek van biztosítása: élet biztosítás, kórházi és orvosi, munkanélküliség esetére szól. Öregkori biztosi'tás. A részletfizetések sima letörlesztése arra vall, hogy a hitelbe vásárlás lépést tart a keresettel. A fő részletfizetési tétel a ház vásárlás. És ez uj lehetőségeket nyit meg az iparnak és" kereskedelemnek is, a bútoriparnak, a háztartási készülékek gyártásának, a kertészetnek, i szerszám, gyártásnak és eladásnak, stb.. Minden tiz család közül kilencnek Van televíziója, minden tiz közül nyolc nak van autója. iSzembeszökő vállalkozás a nők előretörése a gazdasági életben. Sok más országban az asszony kénytelen dolgozni, mert egy keresetből alig lehet megélni. Amerikában a nő, amikor egyedül van vagy amikor gyermekei kiszálltak a családi fészekből azért dolgozik, mert jó életéi jobb élettel akarja felcserélni. És, hogy ez könnyebbel fekete szemüveget kellett viselniük,: hogy kikapcsolják a látást, kezeikre pedig vastag kesztyűket húztak, hogy tompítsák tapintásukat. Lábaikat vastag gyapjú zokniba bujtatták, a kamra egyik falára viszont olya nüveget erősítettek, amelyen a vizsgálati személyeket akadálytalanul megfívelhették, de ők maguk nem láthattak át az üvegén — ezen a módon tehát teljesen elszigetelték őket a külvilágtól. Huszonhét önkéntes jelentkező töltött több-kevesebb időt a hermetikusan elzárt cseridkamrában, egyikük mindössze öt óráig bírta, s márisyelzést adott a kisrélet megszakítására. Megleptéssel tapasztalták, hogy a nők nem várt módon sokkal hosszabb ideig viselték el a teljes elzártságot, mint a férfiak. Persze, valamennyi személy lelkileg többé-kevésbés megsínylette az elszigeteltséget^ akármennyi időt is töltöttek a csendkamrában. Legtöbben egyáltalán nem tudták gondolataikat koncentrálni, s előbb-utóbb pánik tört ki rajtuk. Mindegyikük elveszítette jjjlőérzékét, egyesek kisebbnek vagy nagyobbnak érezték fejüket, lábukat, karjaikat. Étvágyuk egyre jobban csökkent, s bár a kísérlet kezdetén mindegyikük többet aludt a szokásosnál, később álmatlanokká váltak. A kísérletek igy bebizonyították, hogy a normális gondolkodáshoz, alváshoz és viselkedéshez szükség van, hogy az agy folyamatosan . információkat kapjon a külvilágtól. Az oltár előtt megismerkedtek PALERMO, Szicília. — Gaspare Giglio letérdelt az oltár előtt s mellette térdelt egy nő, akit ekkor látott életében először. A férfi is, a nő is kimondta a boldogító igent s a pap szent frigyben egyesült férjnek és feleségnek nyilatkoztatta ki őket. Ez volt a záró akkordja Gaspare Giglio és Giuseppina Bartolonucci szerelmi históriájának. A házassági história még csak két év múlva veheti kezdetét. Ennek a szokatlan s megható szerelmi és házassági történetnek szomorú előzményei voltak: Nagy bűnbe esett Gaspare Giglio, rablásra vetemedett. A szicíliai állami fegyházba költöztették több évre. A börtönben ebédnél a foglyok mindig megtárgyalták a világ eseményeit, amelyekről az újságban olvastak. Egy ilyen beszélgetés alkalmával Gaspare Giglio hallott egy Giuseppina Bartolonucci nevű nő tragikus esetéről. Giuseppina egy Róma közelében levő faluban, Ceccanoban nőtt fel. Húsz éves volt, amikor beleszeretett egy szomszéd legény, Roberto Crini fiatal autómechanikus. Egy napon Giuseppina azt jelentette Robertonak, amit Éva bűnbeesése óta oly sok leány jelentett Ádámjának: “Anyának érzem magam.” Roberto arca felderült az örömhírre. Boldogan felkiáltott: “Feleségem leszel, gyermekünk anyja ! Megesküszünk, még mielőtt gyermekünk megszületik !” Egy vasárnapra ki volt tűzve az esküvő, de elmaradt. Mert Róbertot szombaton elütötte, halálra gázolta egy száguldó autó. így szólt a szomorú história, amit a szicíliai börtön lakói az újságból megtudtak. Gaspare Gigiiora mély hatást tett a történet. Ott, a hosszú ebédlőasztal mellett mindjárt elkezdett filozofálni, igy szólt hírhozó sorstársához: “Nézd, mintha valami hasonlatosság lenne az én sorsom és ennek a nőnek a sorsa közt. Én bűnt követtem el, most fizetem az árát és amikor innen kikerülök, mindenki el fog fordulni tőlem. Magányos, elhagyatott ember vagyok most és magányos és magamrahagyott «mber leszek azután is ... És milyen gyötrelmes magányosságban él most az a szerencsétlen nő, a szive alatt egy gyermekkel, aki az apját sohasem fogja látni.. Gaspare Giglio levelet irt Giuseppinának. Azt irta, hogy együtt érez vele nagy bánatában, mert őhozzá is kegyetlen volt az élet. Giuseppina azonnal válaszolt a levélre, köszönőlevelet küldött a sziciliai fegyház lakójának. Aztán újabb és újabb levelet váltottak s Giuseppina egyik levelében megírta, hogy megszületett a gyermeké,' gyönyörű kisfiú. Már meg is keresztelték, Giulio névre. A következő levélben, melyet Giuseppina kapott, Gaspare Giglio szerelmet vallott és megkérte szive sohsem látott hölgyének kezét... A sziciliai börtön kápolnáját az utolsó pádig megtöltötte a násznép: az őrök és a vőlegény sorstársai. Fehér szegfűk édes illata töltötte be a termet. Könnybelábadt a szeme sok kérgesszivü fickónak, amikor az oltár előtt letérdelt a mátkapár s a pap áldását adta frigyükre. Az esketési szertartás után a börtön irodájában szerény lakodalmi ünnepség volt, az őrök és a foglyok borospohárral a kezükben kívántak holtig tartó boldogságot a fiatal párnak. Nemsokára válni kellett. “Bocsáss meg — mondta Gaspare Giglio a menyecskéjének —, hogy még két évig várnod kell, mig kiszabadulok.” Signora Giuseppina Giglio megnyugtatta férjét: “Én szeretlek és mindig szeretni foglak és türelemmel várni fogok. És imádkozni fogok érted.” menjen, segítségére vannak a háztartási készülékek és a féligkész, kannázott, fagyasztott ételek.. Egyre jobban közeledünk, az ideálhoz: hogy ebben az országban, ahol megvan a politikai egyenlőség, legyen egyenlő boldogulási alkalom mondenki számára, ötven év alatt az amerikai dolgozó ember életviszonyai nagyobb mértékben változtak — kedvezően —, mint bármely korábbi időbbi időszakban, és ezen az utón haladunk tovább. New Yorkban az egyik utca alatt húzódó vizvezető cső eltörött, s a nyomás felszakitotta a kövezetei. Egy autó lecsúszott a gödörbe, egy másik a “szakadék’! szélére került. Az amerikai munkás 50 éve
