Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-19 / 51. szám

8. OLDAL SZABAD SAJTÓ Thursday, Dee. 19, 1963 SZERELEM KUFÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Gróf ur ,láthatja rólam, mennyire meg vagyok lepetve ilyen méltatlan bánásmód miatt, — szólt a Vén képmutató. — Nem szemrehányásokat érdemieké öntől, hanem ellenkezőleg, köszönetét! Avagy nem tud­ja-e gróf ur, ha én nem vagyok, Técsőy Saroltának az utcán kellett volna elvesznie? Igen, igen, csak csodál­kozzék és sápadozzék gróf ur, én voltam az egyedüli ember a földön, ki segitő jobbot nyújtottam a szeren­csétlennek. — Igaz lenne ez? — nyögte Géza vonagló ajak­kal. — Ember, ha ön most elámitana szavaival, akkor ön valóban a legsilányabb gazember lenne a föld há­tán. De nem! Hisz ön is ember — önnek is van szive — éppen ezért esdve kérem, mondja el — hol találta Sa­roltát, hogyan került intézetébe — miképp történhe­tett az, hogy megőrült? — Mindezekre meg fogok felelni, gróf ur, — felelte Morvay, azt hivén, hogy félig már nyert ügye van, amennyiben a gróf már nem parancsoló, hanem kérő hangon beszél hozzá. — Előbb azonban engedje meg, hogy intézkedhessek a nő behozatala iránt. Egy perc múlva újra itt leszek! És a gróf válaszát be se várva, kisietett a szobá­ból. Ailghogy a mellékterembe ért, a másik ajtón Ilka * lépett be. Morvay izgatottan intett neki s igy szólt halkan: — Az Istenért, viselje magát csendesen. Ő itt van! — Kicsoda? — kérdezte Ilka. — Ugyan doktor, maga is megőrült, hogy ilyen rémitő pillantásokat vet rám? ' — Csitt! Ne olyan hangosan! Férje, Szentiványi Géza gróf itt van a mellettünk levő szobában. — Akkor végünk van, — szólt a nő ijedten. — Bi­zonyosan Rózsikét keresi! Nyilván tudomására jutott már, hogy itt van.-— Nem! Egyelőre még csak Sarolta felől tudako­zódott. Nem marad más hátra, ki kell őt, szolgáltatni! Hadd legyen boldog vele. De azért ön ne rettegjen, Sarolta már nem vádolhat bennünket. Szentiványi gróf nevének hallatára a sátáni nő olyanformán rázkódott össze, mintha kétélű tőr iuró­­dott volna szivébe. De már a következő percben el­szántan egyenesítette ki magát és igy szólt suttogva: — Ám legyen! Az egykori, jegyespár hadd lássa vi­szont egymást. De a mostani Sarolta már távolról sem olyan, mint az a régi, kit egykor Géza elragadtatva zárt a karjaiba. Egy csontváz az csak, egy halott, aki még járni tud. Haha, doktor! Ennél a viszontlátásnál jeíen kell lennem. A függöny mögé rejtőzve, meg akarok fi­gyelni mindent. Intézze úgy, hogy itt történjék a ta­lálkozás! — Ilka — ez merész játék! — Csitt! nem tűrök ellentmondást. Meg kell len­nie, doktor! Most kezdődik nálam a bosszú. Hej, ne­kem is van egy ostor a kezemben s az én csapásaim fáj­dalmasabbak lesznek, mint azok, melyeket egykor én kaptam tőle. Ezen szavak után Ilka az ablakfülkébe húzódott és összehúzta a nehéz selyemfüggönyt. Morvay doktor ezalatt megszólaltatta a csengőt. Csakhamar belépett egy ápolónő, kinek halk hangon kiadta a parancsot s nyomban visszatért Szentiványi grófhoz. Ezalatt Géza határtalan izgalomban járt fel és alá a doktor dolgozószobájában. Nagy cseppekben ál­lott a verejték gondterhez homlokán. E házban, mely oly sok emberi nyomort és szomorúságot rejt magában, most érezte csak igazán bűnének egész súlyát. A bűn­tudat csaknem elviselhetetlenül nehezedett lelkére. Ah, mily egész mássá alakulhatott volna Sarolta élete, ha Ilkának sátáni csalfasága által akkoriban tévútra nem engedi magát vezettetni, hanem ehelyett annak adott volna hitelt, aki azt inkább megérdemelte. — Késő, késő, — súgta maga elé csaknem meg­semmisültem — Gyermekemet elvesztettem, anyját pedig mint tébolyodottat kell viszontlátnom ezen ret­tentő házban. . — Nem lenne szives helyet foglalni, gróf ur? — szólalt meg mögötte édeskésen a doktor. — Úgy értesül­tem, hogy Sarolta szokás szerint éppen most fürdik, tehát húsz perc bizonyosan rámegy, mig idejöhet. Ad­dig, ha úgy tetszik, elmondom önnek Sarolta történe­tét, valamint azt is, miképp került intézetembe. — Igen, igen, módja el — de minél rövidebben doktor, mert már előre érzem ,hogy minden szava éles tőrként fúródik szivembe. — Akkor hát belé is döföm egész markolatig! — gondolta magában Morvay, — sőt lehetőleg meg is for­gatom benne! Aztán folytatta: — Rövid leszek, gróf ur, nehogy túlságos fájdalmat okozzak önnek. Körülbelül tizenhét év előtt történt, midőn egy este vig társaságban voltam. Hiszen mi elmeorvosok, csak nem állhatunk mindig az emberi, nyomor szolgálatában; emberek vagyunk mi is, a mi lelkűnknek is szórakozásra, változásra és üdülésre van szükség. Sötét éjszaka volt, midőn a vig baráti körtől búcsút vettem. A folyó partján folytattam utamat. Ek­kor egyszerre rémes sikolyt hallottam. Oda néztem s elrémülve láttam, amint egy szépnek és fitalnak lát­szó nő kezeit tördelve, a magas pontról a vízbe vetette magát. Tajtékot vetve, magasra csaptak a hullámok; *a szerencsétlent kétségbeesetten láttam küzdeni, az ör­­' vénylő habokkal, hallottam szivszaggató segélykiáltá­sait, egész tisztán kivehettem ezen szavakat: I — Élj boldogul, Géza, te kergettél a halálba! A gróf megtántorodott s mind a két kezével bele­kapaszkodott a szék karjába. — Tovább! — Csak ennyit tudott kinyögni vo­nagló ajka. — A folyó partja néptelennek látszott — folytat­ta Morvay. — De nem! Kutató tekintetem csakhamar felfedezett egy csónakost, aki jármüvét egy cölöphöz kötötte. — Elő azzal a csónakkal! — kiáltottam rá harsá­nyan. — Ugorjon bele gyorsan. Oda nézzen, nem látja ott azt a fuldoklót? Ki kell őt ragadni a halál torkából! Előre, fényes jutalom lesz a dija, ha elérjük a fuldok­lót! Lássa, gróf ur,'részemről nem is ismertem a ha­lállal kiizködőt, mindamellett kötelességemnek tartot­tam jóvá tenni azt, amit mások vétettek ellene! “Amit mások vétettek ellene!” Ezen szavak bu­zogányütésként érték Gézát. A boldogtalan nem vette észre az orvos kárörvendő pillantásait, ki titkos gyö­nyörrel szemlélte áldozatának lelkigyötrelméit. — Kemény vihar korbácsolta föl a folyó habjait, — folytatta Morvay. — Mondhatom, erős küzdelmünk­be került, mig végre elértük a helyet, ahol a fuldokló a halállal vívódott. De mikor már kinyújtottuk utána kezünket, még egy utolsót kiáltott és éppen szemünk előtt alámerült. — Borzasztó! — takarta el szemeit a gróf. — De, mi sem voltunk restek! — fűzte tovább az elbeszélést Morvay. — Biztatásomra a derék halász a csónakból a folyóba vetette magát és alábukott. Sze­rencsére még elkaphatta a fuldokló hosszú haját és en­nél fogva fölhúzta őt — ámde, csodák-csodájára, a ful­dokló kézzel-lábbal kapálódzott megmentője ellen és tiltakozva kiáltotta: — Engedjetek meghalni, életemnek úgy sincs Cél­jaimért akinek szerelmemben feláldoztam magam, az éltaszitott magától! Géza fájdalmasan felnyögott. Széniéi elhomályo­sultak, érezte, hogy ájulás környékezi őt. Az orvos folytatta: ' — Sírásától és jajgatásától természetesen vissza nem riadva, behúztuk őt a ladikba és partra eveztünk vele. Hamarosan kocsit is kerítettünk, melyen intéze­tembe vittem a szerencsétlent. Szentül hittem, hogy reggelig kiheveri a bajt és ép jó egészségben távozha­­tik intézetemből. De nem úgy lett. Még akkor éjjel kitört rajta a düh. A mellette virrasztó ápolónőt meg akarta fojtani s úgy rombolt, zúzott mindent, hogy kénytelenek voltunk kényszerzubbonyt adni rá. — Kényszerzubbonyt, — nyögött fel a gróf. — j Borzasztó, hogy drága menyasszonyomnak harmatos! tagjait kényszerzubbonyba szorították! — Ez olyan kikerülhetetlen szükség volt, gróf ur, melyre csak nehéz szívvel tudtuk rászánni magunkat; hiszen csak nem engedhettük, hogy kárt tegyen magá­ban, hogy a fejét a falba verje. Mert ezt akaHa ám. őrült viselkedéséből, kuszáit szavaiból csak annyit bír­tunk kivenni, hogy Técsőy Saroltának hívjak és egy előkelő úrral állott összeköttetésben. Én Isteném — a rég itörténet, a régi dal egy elárvult leányról! Bocsá­nat, gróf ur, akkor még nem tudtam, hogy ön volt az. ki Técsőy Saroltát annyira vitte, hogy önként akart véget vetni életének. A gróf bánatosan emelte fel a fejét. — Igaza van, doktor ur, — szólt tompán. — Ér­zem, a szemrehányás jogosultságát. De viszont engedje meg, hogy a magam részéről is adhassak felvilágosí­tást. A mindenható Istenre esküszöm, hogy kegyetle­nül félre lettem vezetve. Saroltát el nem hagytam vol­na soha, ha egy sátáni nő el nem szakított volna tőle. De elég legyen erről ennyi! Kötelességemet ismerem! Anélkül, hogy sejthettem volna, tizenhét évig állott a szerencsétlen az ön gyógykezelése alatt! Magától ér­tetődik, doktor ur, hogy önt ezért kárpótolni kell. Pénz­zel talán nem is lehet, mert ily nemes szolgálatokat hi­deg arannyal nem lehet illően megjutalmazni. De ime, baráti jobbomat nyújtom önnek, fogadja köszönetemet mindazért a sok jóért, melyben Saroltát részesítette. Bocsásson meg, doktor ur, hogy egy percig kételked­tem önben! — Keresztény vagyok és szivem mélyéből meg­bocsátok — válaszolta a doktor. — De ime, neszt hal­lok a szomszéd szobából — Sarolta, alighanem itt van! Gróf ur, elérkezett a pillanat, melyben ifjúkori szerel­mesét viszontláthatja. Vájjon elég erősnek érzi-e ma­gát? Géza mozdulatlanul állott, remegés fogta el tag­jait — igen, elérkezett a pillanat, melyben szemtől­­szembe fog állni azzal, kinek tönkretette az egész éle­tét. Úgy érezte magát, mint a gyilkos, kit tetemre hív­nak megölt áldozata előtt. (Folytatjuk) i I Több lány, mint fiú, lesz öngyilkos WINNIPEG, Canada — A ; winnipegi gyermekkórház i érdekes statisztikai adato­dat hozott nyilvánosságra j nemrégiben. i 'V'' ('v»‘*' ' A kórház adatai szerint azoknak a gyermekeknek, akiket 8 és 15 éves kor között kezelnek orvosok, nagyrésze egészen kivételes, felnőtthöz illő érettséget ta­núsít. — Meglepő, hogy a gyere­kek jelentős részének ér­zelmi élete semmivel sem, vagy alig valamivel fejletle­nebb, mint a felnőtteké — — hangzik a kórház jelenté­sének egyik része. A továbbiakban kiderül a jelentésből, hogy a gyerekek nagyrésze követ.el öngyilkos­ságot, „ méghozzá, egészen meglepő adat: az öngyilkos­ságot elkövetők között a lá­nyok száma kétszerannyi, hunt'a'fiuké. ■' A lányok általában fel­akasztják magukat, a fiuk pe­dig késsel, vagy ollóval, je- Ifentéktelen sebeket ejtenek csuklójukon, vagy karjukon. — Az , .öngyilkos-jelöltek nagyrésze azonban nem akar komolyan meghalni — álla­pítja meg a jelentés. VARSÓBAN VIRÁGZIK A FEKETE PIAC VARSÓ — Lengyel turis­ták arról számolnak be, hogy a lengyel fővárosban virág­zik a fekete-piac. Külföldi turista nem me­het végig az utcákon, anélkül, hogy valaki melléje ne sze­gődnék és suttogó hangon ezt kérdezné: —- Akar beváltani dollárt? Érdekes, hogy a “bennszü lőtt varsóiak nyomban fel­ismerik a külföldieket. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a lengyelek ruházkodása rendkívül szegényes, a tisz­tességes öltözködés tehát feltétlenül külföldire mutat. Mi az oka annak, hogy a* lengyel fővárosban virágzik a feketepiac és emberek rendszeresen foglalkoznak dollár vételével és eladásává1 — még sokkal nagyobb mér­tékben, mint az egyéb vas­függöny mögötti orszá­gokban ? Ennek az az oka, hogy Lengyelországban még na­gyobb a dollár hivatalos és feketepiaci árfolyama között a különbség, mint bármely más országban, a vasfüggöny mögött. A hivatalos árfolyam: egy dollár — 24 zloty. A fekete­kereskedő 90 zlotyt ad a tu­ristának 1 doháért, ő maga pedig könnyen el tudja adni más feketepiaci üzéreknek — 400 zlotyért. Nyugati turisták megjegy­zik, hogy nehéz ma lengyel­­országban olyan kormány­­tisztviselőt találni, aki nem feketézik dollárral. A Széchenyi Társaság ez idlén december 27-én rendezi hagyományos Széchenyi vacsoráját. Chorin Ferenc, a Tár­saság elnöke nyitja meg az ünnepségét. Az emlékbeszédet Dr. Bátory József a Piarista rend amerikai provinciálisa mondja. Bátory főtisztelendő jelenleg gyöngélkedik ugyan, de remélik, hogy addigra felépül. íj: Vasváry Ödön Vatai László Ady-könyvéről irt cikke felvetette a problémát: lesz-e, aki megfelelő fordítás révén az emberiség közkincsévé teszi Ady Endre valóban nehezen tolmácsolható költészetét. Van valami, ami azt ígéri, hogy lesz. Edmund Wilson a neves amerikai iró, Ady nagy rajon­gója, megtanult magyarul és éppen azon dolgozik, hogy hű­ségesen fordítsa angolra a verseit. Wilson úgy beleszeretett a magyar nyelvbe és úgy elmélyült benne, hogy tanulmányt is irt róla. Sok érdekeset és találót mond nyelvünkről, de az is igaz, hogy nem egyszer téved. Például mongol eredetet vél felfedezni a magyar nyelvben, holott valójában a finn­ugor nyelvcsaládhoz tartozik. Budapesti levél, sokmindenről, olyan sokról, hogy meg kell számozni. 1. Stella Adorján az ismert humorista-ifó nemsokára New Yorkba látogat. László Ernő kozmetikus orvos és felesége Gombaszögi Irén vendége lesz. 2. Latabár Kálmán a magyar színpad ünnepelt Latyija beteg. Tüdő­vérzéssel vitték a Kútvölgyi úti szanatóriumba. 3. Bus-Feke­­ie László, aki most Parisban él, látogatóban járt Budapes­ten. 4. A hivatalos lap hivatalosan közöt e a hivatalos hatá­rozatot, hogy a művelődésügyi minisztérium Kálnai Gyula bűvészt három hónapra, Német Lehel táncdalénékest hat hónapra eltiltotta a szerepléstől. Indokolás: nem eléggé szín­vonalas számokkal szerepeltek és megsértették a miniszté­rium szabályzatát. Boldog egy minisztérium lehet ez. Nincs más gondja, mint bűvészeket rendszabályozni ... 5. Kellér Dezső, a ragyogó konferanszié elhallgatott egy időre. Any­­nyira megviselte rajongásig szeretett bátyjának, Kellér An­dor Írónak a halála, hogy egyelőre nem akar rivaldafénybe állni. 6. Betegeskedik és ágynak esett a 81 éves Csathó Kál­mán, a Te csak pipálj Ladányi, a Házasságok az égben köt­tetnek és még egy sereg színdarab és könyv szerzője. 7. A hivatalos magyar kritika szigorúan megdorgálta Illés Bélát “Honfogalás” című televíziós darabja miatt, amely a Horthy­­féle kiugrási kísérletről szól. Szemére vetik, hogy nem mél­tatta eléggé a kommunista “hősöket”. Az egészben az a fur­csaság, hogy Illés Béla közismert úgynevezett moSzkovita, a második világháború után a szovjet hadsereg tisztjeként jött Magyarországra. Az “enyhüliéses” Kádáttéknak azon­ban ugylátszik mégsem elég ortodox. 8. A Városi Színház­ban vérbeli Broadway-musicalt játszanak, Coe (Porter ame­rikai szerző Kiss Me Kate cimü zenés játékát, amely esz­tendőkön át szerepelt a Broadwayn. A siker óriási. * * * . A new yorki Central Parik korareggeli járókelői érdek­lődéssel néznek egy idős férfit, aki mindén áldott nap szak­szerű futótréninget tart. A szorgalmas trenírozó Lovasi Antal maratoni bajnok, aki még 60 éves korában is versenyzett és ma, 80 évével naponként leíűtja-gyalogolja a maga 5-6 kilométerét. Az orosz megszállás előtti Magyarország leggazdagabb arisztokratája Esterházy Pál herceg volt, aki Ottrubay Me­­'indát az Operaház promaballerináját vette feleségül. Óriási birtokai, gyárai, vállalatai voltak otthon és Burgenlandban. Magyarországi vagyona természetesen elveszett. A Mind­­izenty-per idején koholt váddal 15 évi börtönre ítélték. 8 évi raboskodás után a forradalom alatt szabadult ki. A há­zaspár Svájcban telepedett, le. A burgenlandi birtokok la­kossága panaszkodik, hogy Esterházy jószágkormányzósága valóságos feudális rendszert vezet be és anyagi ügyekben kíméletlen. Egyébként azt mondják, Esterházy talán nem is tud ezekről a módszerekről, mert Svájcból évenként leg­feljebb egyszer jön rövid látogatásra Ausztriába és mindent a jószágkormányzóság intéz. Tud róla vagy nem: nem ár­tana, ha sürgősen megszüntetné a viszásságokat, mert nem vet rá jó fényt. A 62 éves Esterházy Pál házassága gyermek­telen. Oldalági örökösek se nagyon jöhetnek számításba. Nem tudni, hogy egyszer kire marad majd a roppant va­gyon. Egyébként éppen mostanában Íratott Ottrubay Melin­da nevére két nagykúerjedésü erdőbirtokot. íjs * -1: Valóban “valakinek” kel llenni ahhoz, hogy a New York Times magazinja egész oldalas fényképes riportot közöljön róla. Most ez a jól megérdemelt megtiszteltetés érte Schick Béla 80 éves new yorki magyar gyerrhekorvost abból az al­kalomból, hegy éppen 50 léve alkalmazta először a Schick­test névén világhírűvé vált diftéria oltási módszert. Schick Bélának azonfelül, hogy kiváló gyermekgyógyász, valami csodálatos képessége van: a gyermekek valósággal imádják. Igaz, hogy ő is rajong értük. Annyira a gyermekek világé-, ban él, hogy Fifth Avenue-i lakásán óriási játékgyüj terményt őriz. s|í * Két magyar Ausztráliában . . . Sidneyben a tör­vényszéken bejegyezték Ausztrália legújabb és egyben leg­fiatalabb ügyvédjét Szörényi Annát. Hét évvel ezelőtt még a gyöngyösi gimnázium diákja volt. A forradalom idején emigrált. Kitüntetéssel tette le az ügyvédi vizsgát. Bolgár Kálmán az európai hirü urlovas Uj Zélandban él. Polopon­­nikat tenyészt, egyébként az ujzélandi olimpiai pólócsapát trénere. ij: . A dallasi merényletet követő napon játszotta volna a New Yoi ki Magyar Müvészszinház Molnár Ferenc Játék a kastélyban cimü darabját a Barbizon Plazábán! Az ame­rikai magyarok mélységes gyászának egyik bizonyítéka, hogy az előadás napján egyetlen magyar sem gondolt arra, hogy színházba menjen, noha rengeteg jegy kelt él elővé­telben. Az előadás különben valóban elmaradt és január , 11-én tartják meg. Az élőre váltott jegyek természetesen err re a napra érvényesek. _. .. _

Next

/
Thumbnails
Contents