Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-05 / 36. szám

; i. ÖLDAC ^ SZABAD SAJTÓ Sepiember 5, 1965 ] A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND Telekes, Zagóra s Tomi apó. Legelsőbben Telekes­nek érces hangja hallatszott: — Üdvözlégy hajlékodban, Peti bátyánk. — Éljen Verebély mester, régi, jó cimboránk! — kiáltotta Zagóra.------Éljen! — hangzott midhármuk torkán az üdv­rivalgás, mire Peti és Panni örömtelten helyükről föl­ugrottak és szintoly örömmel ölelték vendégüket keb­lükre. — No lám! Ugy-e megmondtam? ! — hangoskodott a gazda. — Jó-jó! — hallatta megjegyzését az asszony. — De azt nem mondta, hogy elgyünnek! — Már hogyan is mondtam volna, ha nem tud­tam?! Hiszen, ha előre tudom, akkor nem is megle­petés. — Nini, darabka Verebély ke- — örvendezett a gyermek láttán Zagóra. — Ez ám az én rajkóm! — dicsekedett Peti. —■ No, meg az enyém is kicsikét, — kérkedett a fe­lesége. — Nálunk ebédeltek?! — Ha lesz mit, — mondta Telekes. — Jut is, marad is, — szólt Peti. — Csak hétfőig maradunk,, ha kerül hely, — han­goztatta Zagóra. — Ha nem, akkor szállodába megyünk. — A költségedre, — mondta Tomi bá; ■ — Van,két vendégszobánk is. Elfértek, — invitált Verebély. — Akkor jó! — vélte Telekes. Ebédeltek, miközben élénk társalgásba merültek... Kalandos életükről, multjokról folyt a beszélgetés... Nevettek, de könnyeztek is fölötte ... — Hát most mi a tervetek? — érdeklődött Vere­bély. — Visszautazunk Pestre, — felelte Telekes. — És ott mit csináltok? « , . :— Élünk és dolgozunk is, amikor muszáj. Az öreg, — itt Tomira mutatott Telekes — mert hogy több nyél­ben beszél, szállodai portás lett. — És ti? ... • , - j — Gyárakban dolgozunk. Én szerelő munkát vég­zek. ; — Te, — ötlött eszébe Petinek, eljönnél-e hoz­zám segédnek? —• Miért ne?! Örömest! >•. ; ,r • . n, Délután kisétáltak a zöldbe. Alig győzték élményei­ket elbeszélni egymásnak. Hétfőn reggel Tomi és Zagóra elutaztak,, mig Te­lekes ottmaradt Verebélyéknél.............. Pünkösdre megint ellátogattak Verebélyékhez . . . Újra együtt voltak a cimborák . . . Földi édenkerlben . . . #*■ Zalka Imre — végre valahára — kis családjával s öreg szüleivel a bányateleptől egy órányira saját hajlé­kában letelepedett. Kisebb hegynek a túlsó oldalában egyemeletes vil­lát építtettek részére bányásztársai, hogy ezzel is meg­hálálják társuk önfeláldozását, éöbb bányász élete meg­mentéséért. Kies, vadregényes tájon feküdt a vilaszerü kas­tély, amelynek erdőszerü kertje mellett kristály pa­takocska csörgedezett , . . Zalkáék igen boldogan és megelégedetten éltek, nemkülönben az öregek, akiknek minden örömük, büszkeségük fiukban volt. Eleonóra arcán is a derű sugárzott és csak néha borongott rajta a szomorusá gjellege . . . Ilyenkor Imre igyekezett elháritani a felleget ar­cáról, ami csak látszólag sikerült Imrének, mert a fia­tal asszonyt végtelenül elszomoritotta, hogy anyjától nem kapott választ levelére. Nem tudta, mit gondoljon, mire vélje anyja maga­tartását, akiről szentül hitte, hogy ir neki, hogy atyja sem képes anyját ebben meggátolni, ha még életben van. Eme aggodalmának Imre előtt egyizben siró sza­vakkal adott kifejezést: — Ó, Imrém, tudom, hogy anyácska Írna nekem, ha — élne . . . — De drága Elikém, csak nem képzeled, hogy atyád, bármilyen szívtelen is legyen, hogy e felől té­ged nem tudósított volna?! — Ő róla még ezt is feltételezem . . . — Gyűlöletében már csak bosszúból is megírná ne­ked atyád. — Ó, ahhoz ő szókkal büszkébb és akaratosabb, semhogy azt megtenné! Megalázásnak tekinti . . . Az öreg Zalka-pár csendesen ültiegymás mellett s néma szánakozással szemlélték menyük szomorúságát, szívfájdalmát. összenéztek és — hallgattak . , . (Folytatjuk) lira Baydar látogatóvízummal Amerikába jött, de nem láto­gató szándékkal jött, hanem azért, hogy állandóan itt ma­radhasson és gondoskodhas­son Ahmednek, a benszülött amerikainak, amerikai neve­léséről Amit Meliha Baydar tett és amit tervezett, az a tör­vénybe ütközik. A törvény szigorúan előírja, hogy akit mint látogatót bocsátanak be az országba, az csakugyan lá­togató legyen, úgy is lehetne mondani: itt pénzt, csak költ­sön, de ne keressen. Oly világos a törvény sza­va, hogy a Bevándorlási Hi­vatal nem tehetett egyebet, déportálási végzést adott ki: 30 napon belül tessék haza­utazni, máskülönben! . . . Ez a végzés és fenyegetés enyhébb, mint első pillanat­ra tetszik. Ugyanis az, aki távozási felhívással távozik, idővel visszajöhet, mig az, akit deportáltak, magyar szóval: kizsuppoltak az or­szágból, legálisan nem tér­het többé vissza. Mármost: mi történik a tö­rök mamával és amerikai fi­ával, aki, zsenge korban lé­vén, úgy hozzá tartozik, mint gyümölcs a fához? Az törté­nik, hogy Javíts és Keating newyorki szenátorok a sze­nátusban úgynevezett pri­vát törvényjavslatot nyúj­tanak be és annak elfogadása — ami nagyon valószínű — törvényesíteni fogja Meliha Baydar itt-tartózkodását, idő­vel lehetővé fogja tenni, hogy megkapja az amerikai ál­lampolgárságot. Thich Tieu Dieu 71 éves buddhista pap felgyújtotta magát, tiltako­zásul a vallásszabadság korlátozása ellen. Az alsó képen: A mártír képét mutogatják a pagoda előtt. A MUNKATELALOM ELLEN VETETT A TÖRÖK MAMA NEW YORK - Hogy Me­liha Baydar 35 éves török asszony„ haza kell-e külde­ni törökországi szülőfalu­jába, az fontos kérdés, oly­annyira fontos, hogy a be­vándorlási Hivatal igenlő felelete csak idő’eges s a vég- 3Ő szót a kongresszus fogja kimondani. A Bevándorlási. Hivatal egyszerűen azért rendelte el az asszony de­portálását, mert látogató ví­zumának előírását, hogy itt munkát vállalnia nem sza­bad, megsértette — dolgozott hogy eltarthassa 10 éves fi­át, akinek a neve Ahmed és az állampolgársága amerikai. Mert Ahmed itt született . . . És kevéssel azután, hogy Ah­med megszületett, szülei Tö­rökországba vitték és még kevéssel utóbb az történt,! hogy szülei elváltak ... És most, ez év januárjában, Me-NYUGATNÉMET- MAGYAR KAPCSOLATOK (FEC) Magyarország és Nyugat-Németország között hosszabb idő óta tárgyalások folynak a kereskedelmi kap­csolatok kiszélesítéséről és állandó kereskedelmi kül­döttségek létesítéséről Bu­dapesten és Bonnban. Ezek a tárgyalások már 1960-ban kezdődtek, de akkoriban Moszkva leintette a magyar kormányt, hogy addig ne kös­sön ilyenirányú megegye­zést, amíg Nyugat-Német­ország Lengyelországgal és Csehszlovákiával nem ren­dezi viszonyát. A lengyel kommunista kormány óhajt­ja a kereskedelmi kapcsola­tokat, de ugyanakkor arra törekszik, hogy az Odera- Neisse határt a nyugatnéme­tekkel elismertesse. A múlt év végén végül is Gomulka szükségből elejtette a keres­kedelmi missziók létesítésé­nek ezt a politikai feltételét A legszebb olasz-amerikai leány, Camille Bonanno 17 éves new­­arki( (N.J.) diáklány. A Palisades Parkban rendezett szépségver­senyen 78 szép lány elől hódította el a koronát. és ez év elején aláírták az egyezményt. Júniusban végül fel is állították a kereske­delmi küldöttségeket, amo­lyan “féldiplomáciai” rang­gal. E az egyezmény megnyi­totta az utat a magyar-nyu­gatnémet tárgyalások felvé­telére is. Magyarországnak nincs területi problémája Nyugat-Németországgal, s gzért szivocon venné a teljes jogú diplomáciai kapcso­latok felvételét is. Ennek azonban útjában áll nyugat­német részről a Hallstein­­doktrina, amely a német kül­politikának előírja, hogy olyan államban nem létesít­het diplomáciai kapcsolatot, amelynek ilyen kapcsolata van Kelet-Németországgal. (Kivételt csupán a Szovjetu­nió, mint győzelmes nagyha­talom.) A lengyel tárgyalások be­fejezése után, ez év február­jában Bonnban talákoztak ' a két ország megbízottjai. A megegyezésnek azonban sok akadálya van. Magyarország elsősorban mez-gazdasági termékekkel jelentkezhet a német. piacon, magyar ipari ipari árukra Németor­szágnak nincs szüksége. Csak hogy ezen a téren állandóan növekszik a német termelés és a Közös Piac országainak — elsősorban Franciaor­szágnak — versenye, pár Magyarország szívesen ex­portál minőségi élelmiszert a belső fogyasztás kárára is, csakhogy ezért az előnytelen verseny miatt egyre keveseb­bet tud behozni. Holott az or­szágnak éppen a nyugatné­met gépekre, ipari berendezé­sekre és műszerekre van szüksége iparának korszrü­­sitőésére. Ebből jóval töb­bet szeretnénk behozni, de Magyarországnak nincs elég devizája, amivel pedig fizet­ni tudna, arra a nyugatnéme­teknek vagy nincs, vagy csak korlátolt mértékben van szükségük. Magyar régészek kutatásai Dzsingisz kán birodalmában BUDAPEST. — Több száz esztendővel megelőztek minket — mondja Erdélyi István dr., aki a Tudományos Akadémia megbízásából harmadizben vezette a magyar­mongol régészeti expedíciót, s most tért vissza legutób­bi útjáról. Ulan Bátortól, Mongolia fővárosától északnyugat­ra kutattak, 2200 kilométeres körutat tettek meg teher­autón, 2000 évre ásott vissza a régészszerszám. A Huni folyó völgyétől remélték, hogy hun sírokat rejteget. Huszonöt sirt jeleztek az ovális alakban kirakott kövek, de csak a legszélsőt tárták fel. Hatalmas fakoporsóban négy ember csontmaradványa, egy asszonyé, egy férfié és két kisgyermeké. Az eddig ismert hun temetőkben a halottak fejjel északnak feküdtek, e sir hantolói a délt választották a felnőttek számára, a két kicsit pedig a lábhoz helyezték. Erre még nem volt példa. 2000 ÉVES TÜKÖR — Miért választották hajdan a temetkezéseknél ezt vagy azt az irányt? — “Felkel a halott, délre néz”, mondhatták azok, akik északi irányba helyezték a fejrészt. Talán vala­milyen kapcsolat fűzhette őket arrafelé, amerre a “ha­lott első tekintetét veti, ha felébred.” E különleges sir szedte rá a sirrablókat, ugyanis az északi oldalon boly­gatták meg a hantokat, s csak a gyerekeket találták meg, és egy agyagedényt, e körül meg gyerekjátékokat. DIPLOMA - AZ UJ VARÁZSSZÓ WASHINGTON. — Amióta Amerika az ipari nagy­hatalmak sorába s a sor élére emelkedett fel, experience volt a varázsszó. A gyárakban magas volt az árfolyama annak a munkásnak, előmunkásnak, mérnöknek, aki a szakmában sok évi gyakorlottsággal birt. Munkára je­lentkezőtől elsőnek ezt kérdezték: Mi és mennyi exper­ience van? Ma, a technológiai forradalom, az automata gépek korszakában megváltozott a munkások értéke­lése. Nem a gyakorlottság a fő szempont, hanem az is­kolázottság és a szakképzettség — az uj keletű szakkép­zettség. Húsz éves gyakorlotság ma értékét veszítheti, ha egészen uj technikai eljárást vezetnek be. Mit tanult és mit tud? — ez a kérdés ma. És ebből folyik—mondja Denis F. Johnston, a mun­kaügyi minisztérium statisztikusa, hogy ma az iskolá­zott munkás már fiatalon jóval többet keres, mint a sok évi gyakorlottsággal biró középkorú munkás. A statisz­tika szám-nyelven beszél. Ezt mondják a számok: A 25 és 34 közti munkás, ha ide előtt otthagyta az iskolát, évi 4425 dollárt keres; ha elvégezte a high schoolt, 5172 dollár keresetre számíthat; ha college di­plomája van, 6640 az átlagos évi keresete. A gyakorlott­ság évei alig jönnek számításba. A 35 éveseknél a high schoolt végzett munkás 1594 dollárral többre számít­hat, mint 20 éves gyakorlattal rendelkező iskolázatlan társa. Az 55 és 64 közti munkás általában csak valamivel több mint 5000 dollár évi keresetre számíthat, de ha college diplomával állt be a munkapiacra, 8510 dollár az átlagos keresete. Az atomata gép térhódítása folyamán munkáju­kat elvesztett munkások átképzésénél még szembeszö­­kőbb a különbség iskolázott és iskolázatlan közt. Az átképzésre jelentkezők közül sokakat — a többséget — el kell utasítani, mert hiányzik iskolai előképzettségük. Nemrégi az egész országban számbavették az átképzés­re jelentkezetteket és elfogadottakat s megdöbbentő kép tárult a vizsálódók elé: Egy 107,000 főből álló cso­portból csak 6300 ment át a felvételi szürővizsgán; tíz­ezreket el kellett utasítani, mert átképzésre alkalmat­lanok voltak iskolázottság hiányában. Igaz tehát, amit most Kennedy elnöktől kezdve oly sokan hangoztatnak: Aki idő előtt otthagyja az iskolát, egész életére ‘megrövidíti, károsítja magát. Uj idők uj követelményeket támasztanak, amelyek alól senki­­sem vonhatja ki magát. Egy élet - egy mentés TORONTO, Ont. — A ka­nadai légierő helikopterei megfeszített erővel végezték a mentő munkálatokat a Hay folyó mellett, ahol egy indián települést az árvíz elöntés­sel fenyegetett. A pilóták cso­dálkoztak, majd később bosz­­szankodtak, hogy a megmen­jtendők száma sehogyan sem akar fogyni. Kiderült, hogy a fiatalok annyira élvezték a helikoptert, hogy vissza­­visszaszöktek a veszélyezte­tett területre, és újra kimen­tették magukat. A parancsnok ekkor szigo­rúan kihirdette, hogy min­denkinek csak egyszer men­tik meg az életét. Ezek nem kincsek a rablóknak, mérgükben összetörték hát a fazekat, otthagyták és elmentek. Mikor az ásásnál segédkező mngolok meglátták a báránybokacsontból faragott kockajátékot, felkiáltot­tak: “Dugüj-harvah”. Ma is játsszák ezt játékot Mongó­liában. Az asszony sírba vitte szalagra fűzött kínai fém­tükrét: a 2000 esztendős tükörben mi, a késői kutatók megláttuk képmásunkat. A tükör hátán dombormű, s feliratszerüen a földi elemek jegyei: viz, föld, ásvány, állatok. Karakorum néven ismerik Európában Harhorint, a város, amelyet Dzsingisz kán alapított. Nyomait még őrzik a faltöredékek, s a szomszédos Erdenidzu kolos­tor: ennek épületeit Karakorum köveiből húzták fel. A Karakorumban talált leletek szerint a város kereske­delmi csomópont is lehetett. Nemzetközi ásatást kíván e táj: néhány támpont a földben rejtőző nyugati, kínai és japán tárgyakra utal. — Nekünk magyaroknak különösen sokat Ígér e hely; egyideig ez a kazár birodalom volt (őseink is e birodalomban éltek), amely nyugati türk fennhatóság alatt állott. Bilge kagán türk uralkodó sírjának feltárá­sát nekünk ajánlották most fel a mongolok. HARCOS — SELYEMKABÁTBAN Fiatal — 1400 esztendős — temetőben is ástak a régészek. Itt is sirrablók előzték meg őket. Nyolc méter átmérőjű kőkupac alá hatoltak le a rablók: két lovat találtak. Mérgükben az egyik állat fejét levágták és ki­dobták. Tovább nem ástak. — Ez volt a mi szerencsénk. A megcsonkított állat­maradvány mellett, a négyszögletes sirgödör oldalá­ban fülkét fedeztünk fel. Első fülkesir Mongóliában! A fülkében harcos férfi, nagyon szép selyemkabátban — a damasztott kínaiak készítették — bronzveretes bőröv­vel. Fésűjében négy hajszál — egészen ritka lelet. Mel­lette ij, nyirfakéregben nyílhegyek. A nyílhegyek há­­romélüek, lyukasztgatott csontgömbre húzták, ez ad zugó hangot, ha a nyíl a levegőt szeli. Félelmetesebb, mint az ősmagyarok nyila. Négy-ötszáz ilyen egyszerre kirepitett nyíl hangja is elég az ellenség megfutamitá­­sához. A kincsek most vannak repülőuton hazafelé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents