Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1963-08-15 / 33. szám
8. OLD AC ^7 SZABAD SAJTő AUGUST 15, 1963 Regény (folytatásokban) _________írta: BODONYI ZSIGMOND —Hogy-hogy? Nem értem önt! Boldogult nejét, a méltóságos asszonyt illetően — Mi az? Mit merészel Önt?! — méltatlankodott ingerülten a gróf. Kérem, méltóságos uram, nem szándékozom méltóságodat kegyeletérzésében sérteni, de felmerültek eshetőségek, sőt bizonyitékok amellett, amelyek a néhai méltóságos neje múltjára vonatkoznak. — Iszonyatos! Mit beszél? Mit tud? Szóljon! Követelem! — Méltóztassék higgadtan végighallgatni. — Nem, nem birom! Rettenetes, amiket ön mond! — Még rettenetesebb amiről tudok. —Nőmre vonatkozóan?! “ — Ugyvan . . . — Borzasztó! Beszéljen! — Ugyebár, a grófnő azelőtt a meggyilkolt Kőváry földbirtokos neje volt? — Igen! Nos?! — Nos hát, özvegy Kővárynénak már férje életében is — kedvese volt! — Hihetetlen! És azután? — A gyilkosság után az illető külföldre menekült. — A gyilkos? — kérdezte magából kikelten. — Nem! A grófnő fellélegzett . . . — Az más valaki volt. Halálra ítélték s felakasztották. — És a szerető? Visszatért? — Vissza, de már akkor az özvegy az ön neje lett' gróf ur! — Találkoztak? — Két Ízben ... — Ó, jaj, hogy ezt én nem tudtam! — Megnyugtathatom, azóta nem volt köztük semmi . . — És együtt voltak? — Soha! Csakis az ön jelenlétében . A gróf csodálkozóan fürkészte a beszélő arcát. Az nyugodtan folytatta: '— Neje Öméltósága mindkét esetben megismerte őt. . V ■’ * ■ H :■— Mikor?! Hogyan?!-— Először azezüstlakodalmukon, másodszor, amikor, mint a tisztelt lánya1 vőlegényének apja látogatott önökhöz . . . — Áh, — kapott fejéhez ijedten a gróf. — Hajhha-ha! — hördült sóhaja zokogásba; majd kis idő múltán siró hangon törtek torkán szavai: Szegény, boldogtalan, drága nőm! 1' Arcát tenyerébe temette s hangosan felzokogott. — Ne gyötrődjék, méltóságos uram . . . Elmúlt . . . vége . . . — Jaj-jaj — hörögte lelki fájdalmában, — mért döfte a szivemet keresztül?! Mért nem tartotta titokban?! — Kötelességem volt, gróf ur! Hivatásom — mentegetőzött a detektív. — Most már mindegy! Elmondhat mindent, mindent, amit csak tud! Kezdek tisztán látni a dologban.. Tehát ő elmaradt . . . — Ismétlem, vele nem jött össze a grófné, — És senki mással? —- Sajnos' ezt nem mondhatnám . . . — Ó, jaj! Hát kivel még?! — Méltóságod erdőkerülőjének a fiávál . . . — Ha! — szörnyüködött a gróf. — Hogyan hívják? — Barkós Ferencnek . . . — Él még? — Meghalt . . . tavaly . . . — És honnan tudja ön mindezeket? — Az az én titkom, méltóságos uram, de annyit elárulhatok, hogy mindkettőjükkel beszéltem . . . Most a gróf valameddig elgondolkozott, majd halkan, szinte nyöszörgőn hallatta: — Uram, ön összetörte a szivemet, a lelkemet! . . . Mit óhajt még? — Semmit, egyelőre . . , Folytatom a nyomozást, amig teljes világosságot nem derítek az ügyre . . . — Ó, uram, drága, jó uram, — esengett megtörtén a gróf, — ha van Önben szív, lélek, nagyon' de nagyon kérem valamire! — Méltóztassék! — Kímélje imádott nőm feledhetetlen emlékét . . . — Megértem méltóságodat és tőlem telhetőén, ha csak más személy nem szerepel e bűnügyben, nagyon szívesen teljesítem óhaját! — Megígéri? — Meg! — Becsületszavára? — Becsületszavamra! — Hálásan köszönöm, uram. A detektív távozni készült, mire a gróf udvariasan a kastélylépcsőig kisérte őt. Távozóban még odaszólt a grófnak: (Folytatjuk) Louisville, 111.-ban magányosan áll John R. Harrell szép háza. A Harrell család minden tagja rejtélyes módon tűnt el. Azt hiszik, hogy Harrell ellenségei elől rejttette el családját. A családfő esküdt ellensége a kommunizmusnak. Mit jelent az orosz-kinai konfliktus a magyaroknak és más rabnépeknek? WASHINGTON. — Feighan clevelandi demokrata képviselő egyik fő szószólója annak a tábornak, amely kételkedik a hivatalos Amerika külpolitikájának, a szovjethez való közeledésnek, a szovjetnek ígért és tett engedményeknek célravezető voltában. A mostani orosz-kinai konfliktus kapcsán úgy véli, hogy a szabad világ védelmében és különösképpen Magyarország és Lengyeleország, valamint Románia és a többi európai rabnemzet felszabadulásának előbbrevitele végett Kruscsev kezét nem kesztyűs kézzel szorongatni, hanem vasmarokkal szorítani kell. Az oroszkina helyzet lényegét abban lehet összefoglalni, hogy a 700 milliós kínai birodalom, amelynek minden lakója kínai, szorongatni kezdi a kamcsatkától Hegyeshalomig terjedő 300 milliós lakosú orosz birodalmat, amelyben az oroszok száma mindössze 90 millió s a többi népek, a szovjet birodalomban és a csatlósországokban, tulajdonképpen belső ellenségek, amennyiben bizonyosra vehető, hogy kritikus helyzetben, háború esetén, az őket elnyomó orosz imperializmus ellen fordulnának. Félelemre » an okuk Feighan képviselő történelmi példákkal támasztja alá azt a — mások által is osztott — felfogást, hogy az orosz imperializmusnak nagyon nagy oka van a függetlenségüktől megfosztott népek haragjától való félelemre. Egy régebbi ok: A második világháború kezdeti szakaszában, amikor Hitler csapatai mélyen behatoltak orosz területre, ukránok és más alávetett népek milliói felszabadítóként fogadták őket és nem kevesebb, mint két millió vörös katona megadta magát a németeknek. Csak Hitler ostoba faji felsőbbségi politikája, az “alacsonyabbrendü” népek jövő függetlenségének megtagadása volt az oka annak, hogy akkor Sztálin rabtartó birodalma nem omlott össze. Egy újabb történelmi esemény a példázat alátámasztására: az 1956 októberi magyar szabadságharc. Akkor, a forradalom diadalmas napjaiban, a magyar honvédség cserbenhagyta a kommunista elnyomókat és a nép oldalára állt. Világháború esetén — amelytől rettegni Kruscsevnek még több oka van, mint Kennedynek — az ukránok és más szovjet köztársaságok népe éppen úgy, mint a magyar, a keletnémet, a román, bolgár lett, litván sé a többi rabnépek veszedelmes ellenségei lennének a vörös cárizmusnak. Csak naiv és tudatlan emberek előtt titok, hogy a Szovjetunión belül és a rabvilág és a szabadvilág közt felállított vasfüggöny-torlaszon belül élő, elnyomott népek elégedetlenek sorsukkal. A rabtartók és rabok közti éles ellentétet kihangsúlyozó Rabnemzetek Hete minden év június harmadik hetében ez okból történelmi célt szolgál és Feighan képviselő még évinél is tovább megy és sürgeti a kongresszusban egy Rabnemzetek Bizottsága létesítését, amely kongresszusi bizottságnak feladata lenne: állandóan napirenden tartani a rabnemzetek sorsát, figyelni a sorsukat befolyásoló eseményeket és cselekedni, ahol cselekedni lehet, mindenképpen ébren tartani a szabadságra és függetlenségre áhítozó népek reményét a felszabadulásban. Ellenséges testvérek Kétségtelen, hogy ha most Kruscsev békés húrokat kezd pengetni, ennek az okát a még egyre erősbbödő kínai kommunista birodalom terjeszkedési szükségétől és terjeszkedési szándékától — ellenséges szándékától — való félelemben kell keresni, fejtegette tovább kongresszusi beszédében Feighan képviselő. A kínai kommunisták, mint egyenlő partnerek akarnak résztvenni a kommunista világhóditási összeesküvésben, nem ismerik el Moszkva felsőbbségét, elsőbbségét. Ez az, amit hallunk és látunk. De ez csak a külső kép, a felület. Ami emögött rejlik, az nemzeti érdekek ellentéte. A kínai nemzeti érdek: Az örökösen milliókkal, tízmilliókkal szaporodó kinai népnek uj mezőkre van szüksége, hogy valamikor mégiscsak megszűnjék az évtizedek óta vissza-visszatérő kinai éhínség. És hol vannak azok a termékeny, vagy termékennyé tehető térségek? Ázsia keletén, Szibériában. Ott, ahol évszázadokon át a Mandzsu dinasztia uralkodott kinai népek felett, mig a cárizmus erőszakkal elragadta a kínaiaktól a nagy területeket a Bajkál tó és a Csendes-óceán közt. Kruscsev tisztában van azzal, hogy ha a kinai kommunista testvérekkel fegyveres konfliktusa támadna, birodalmának európai oldala veszélybe jutna. Ezért javasol, sőt követel meg-nem-támadási szerződést a NATO nyugati védelmi szövetség és az orosz vörös hadsereg segédhadát képező Varsói Paktum közt. Feighan joggal mutat rá: A szovjet a szabad világ támogatását igyekszik megnyerni, biztosításképpen arra az esetre, ha katonai erejének túlnyomó részét kénytelen lenne keletázsiai, szibériai határterületre áthelyezni. Első követelés: szabadság Meg-nem-támadási egyezménynek nem feltétlen ellenzője Feighan képviselő. De ő csak olyan egyezményt tart kívánatosnak, amelyet a rabnemzetek, nem pedig azok moszkvai füttyre táncoló kormányai kötnének. A szovjettel csakis olyan megegyezésnek van jogosultsága, amely a rabnemzetek- szabadságát garantálja. A rabnemzetek szabadsága az ár, amelyet követelnünk kell a szovjettől azért, hogy biztosíthassa birodalmának nyugati szárnyát. Amit Kruscsev ájánl, a NATO-Varsó meg-nem-táníadási szovjetet és komor intelem lenne az európai rabnemzeteknek, hogy a szabad világ belenyugodott a rabságukba, elismeri a jelenlegi állapotot, cserbenhagyja azokat a népeket, amelyek a szabad világtól remélték felszabadulásukat. Ha a szabad világ beleesik a csapdába, amelybe Kruscsev bele akarja csalogatni, ez minden eddiginél nagyobb tragédia lenne. Csak olyan meg-nem - támadási egyezmény lehet kívánatos, amelyet a szovjet rabságból felszabaduló népek szabadon választott kormányai kötnének a szovjettel. Ilyen egyezmény esetében Amerika garantálhatná a szovjet biztonságát nyugatfelőli kizárással. Határozott politikát! Egy másik beszédében, melyet Feighan képviselő kongresszusi beszéde kapcsán ismertetett, rámutatott az ellentétre, amely Kennedy elnök megnyilatkozásai és a U. S. külügyminisztérium cselekedetei közt mutatkozik. Az elnök, felismerve korunk forradalmi jellegét, kinyilatkoztatta, hogy Amerika és az egész szabad világ ellene van a gyarmati elnyomás minden formájának; ezzel szemben a külügyminisztérium védelmébe veszi az orosz gyarmati uralmat. Rusk külügyminiszter arra hivatkozik, hogy Ukrajna, Georgia és Armenia és más alávetett országok történelmi részei az orosz birodalomnak. Ez annál meglepőbb, mert a kongresszus, amikor a Rabnemzetek Hete évenkinti rendezését törvény utján elrendelte, ebben a törvényben felsorolta az orosz gyarmati uralomnak alávetett országokat, s ebben a felsorolásban bene voltak azok az egykor független országok, melyeket Rusk külügyminiszter az orosz birodalom történelmi részeinek nyilvánít. Az amerikai politikának ez az ingadozása egy okkal több, Feighan BARRY GOLDWATER. - A NYUGTALANÍTÓ POLITIKUS WASHINGTON. — A republikánus párt egyik vezetője mondotta nemrégiben az újságíróknak egy magánbeszélgetés alkalmával: ■— Aligha van az amerikai közéletnek olyan figurája akit olyan ellentmondóan ítélnének meg, mint Barry Goldwater szenátort (R.-Ariz) a GOP konzervatív szárnyának vezetőjét és a republikánus párt egyik lehetséges elnök jelöltjét 1964-ben. — Mi sem jellemzőbb erre, mintha kiragadunk néhány nyilatkozatot Goldwaterről— folytatta a beszélgetést a republikánus párt vezéralakja. — Pat Brown, California kormányzó ezt mondotta: — Goldwater álláspontja azonos a legszélsőségesebb néger-ellenes déli kormányzókéval. Carl Sanders, georgiai kormányzó ezt a kijelentést tette: — Georgiában általában úgy ítélik meg Goldwatert, hogy a faji intergáció esküdt ellensége. Mississippi kormányzója, Ross Barnett, viszont rosszallóan állapította meg: — Jól látom én, hogy Barry Goldwater a faji integráció hive. Rockefeller kormányzó nyilatkozata: — Ajánlatos volna, ha Goldwater végre tisztázná álláspontját. George Romney, Michigan kormányzója: — Goldwater rendkívül nyugtalanító politikus, mert senki sem tudja igazában, hogy egyes kérdésekről — elsősorban a néger kérdésről, mi a véleménye. A republikánus párt vezér-1 alakja a következőkben foglalja össze álláspontját: — Egészen egyszerű oka van annak, amiórt Goldwater nyilatkozata nyugtalanítóan hatnak. Goldwater ugyanis egyszerre két szempontból vizsgálja a néger-kérdést: mint olyan ember, aki rokonszenvezik a négerek egyenjogusitási törekvéseivel és mint olyan politikus, akinek elsőrendű célja — mint konzervatívnak, az amerikai alkotmány megőrzése. Goldwater, aki az 1950-es években, egyideig maga is az NAACP nevű négerszervezet disztagja volt, nemrégiben kijelentette: — Nem hiszem, hogy ha néger volnék, türelmesebb lennék, mint a mostani tüntetők. Goldwater büszke arra, hogy államában, Arizonában, a Civil Rights kérdésben nagy előrehaladás történt. A konzervatív szenátor mindenképpen helyesli a négerek egyenjogúsítását, de .. . ... de Goldwater konzervatív és állandóan emlékeztetarra; az amerikai államoknak meglehetősen nagy szuverenitásuk van és véleménye szerint a leghelytelenebb álláspont, ha a szövetségi kormány erőszakkal akarja a faji integrációra kényszeríteni a déli államokat és ezzel szuverénitásukat csorbítja. — Én azt hiszem — fejezte be az újságírókkal történt beszélgetést a republikánus párt vezérférfia — hogy Goldwater nem integracionista és nem szegregacionista. Goldwater igazi — amerikai. Nem több, de semmiesetre sem kevesebb. ANYJA SZEMELATTARA FULLADT A VÍZBE KÉT GYERMEKE... CHICAGO. — Megrázó tragédia történt a chicagói Wolf tavon. Két fiú — egy 12 és egy 18 éves — édesanyja szemeláttára belefulladt a tó vizébe. Michael Lalaich a dél-chicagoi rendőrség vezetője elmondotta, hogy a 18 éves Stanley Jodlawski és öccse, a 12 éves Frank Jr. a nagy hőségben egy kicsit meg akarták nedvesíteni lábukat. Bementek a tó rendkívül sekély vizébe, amely a partnál alig ér bokáig. A kisebbik fiú azonban tovább haladt, nem gondolva arra, hogy a viz hirtelen mélyülhet. A parttól 50 lábnyira elvesztette a talajt lába alól és elmerült. Bátyja, aki távolabb állt tőle, azonnal j segítségére sietett és a viz I alá merülve kereste öccsét. De ő sem volt gyakorlott úszó, s amint alámerült, többé nem bukkant fel a viz alól. Az anya, aki a parton állva szemtanúja volt a két gyereke vizbefulladásának, azt mondotta, hogy a gyerekek azért merészkedtek be a vízbe, mert nem volt semmiféle tábla, amely ettől visszatartotta volna őket. A rendőrtisztviselő ezzel szemben azt állította, hogy volt ilyen jelzés, de jóval távolabb attól a helytől, ahol a 12 éves fiúcska elmerült. A két holttestet a 42 éves John Downey búvár találta meg. Downey ebben az időben a parton vezette kocsiját. A kétségbeesett anya kiáltozásaira egész tömeg gyűlt össze a parton, s á búvár megállítva kocsiját, magára öltötte felszerelését és a vízbe vetette magát. Ki is hozta a két gyermek eszméletlen testét és megpróbálta őket eszméletre téríteni. Fáradozása azonban már nem járt sikerrel. A gyermekek megfulladtak. A Jodlowski családnak még egy, Christine nevű 15 éves leánya van. Ramsey, N. J.-ben a 8 éves Kenneth Jones életében először ül egy kettős kerékpárra, amelyet édesanyja vezet. Kenneth születése óta vak. képviselő nézete szerint arra, hogy az elnök támogassa a Rabnemzetek Kongresszusi Bizottságának megteremtését. UJ UT PÁRIS. — Franciaországban uj utat nyitottak, amely Párist Normandiával köti öszsze.
