Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-08-08 / 32. szám

8. OLD AE A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Ne fél, kedvesem! Már nincs rája szükégem... — Mit akartál az istenért? ... — Meginni . . . — Ó, borzasztó! De hát miért?! — Az volt a szándékom, hogy fölfedem előtted a titkomat s ha te amiatt megnehezteltél volna rám, vagy tán elzavartál volna, úgy már nem élnék . . . — ó-ó, te csacsika! — álmélkodott feddőn a férfi. — Szerencsémre vagy szerencsékre, közben jött az aranyos Boris nénikém levele, igy megmenekül­tem ... j i , •*+& — No lám! Minden jó a Boris nénikétől ered. Már hálából is rögtön irok neki, Cilkárn! — Légy oly jó, Jen őkém! — Megérdemli! Már iro mis a levelet, aranyo­som — szólt és Íróasztalához ült. ' A következőket irta: “Édes, jó Boris nénikénk! Nagy hálával tartozom, tartozunk Magának, drága Asszonyom, amiért levelével is sietett meg­nyugtatni szegény feleségemet, aki nagybetegen tért haza Maguktól. Ágynak dőlt. és csak másnap, Boris nénikénk megnyugtató levele vételekor, annyira­­amennyire, megnyugodott és későbben mindent, de mindent elmonlott nekem! . . . Elmondta, fölfedte az eddig féltve őrzött titkát is, ami akkor éjjel történt . . . Efelől is sikerült megnyugtatnom és e levelem postára adása után első teendőm lesz, hogy fölkeres­sem ügyvéd-barátomat, akivel majd közlöm ez ügyre vonatkozó nézetemet, amely abban nyilvánul, hogy az ügy már törvényszerűen is lejárt. Midőn ismételten hálás szivvel megköszönöm Boris nénikém jóságát, szívességét, maradtam Haj­nal bátyánkat is köszöntve. szívélyes üdvözlettel Erdős Jenő és neje.” Cilka könnyező mosollyal olvasta férje levelét, amelyet Erdős borítékba zárt s mindjárt postára is adott. A postáról az ügyvédjéhez sietett s közölte'vele ne­je “bűnügyét” s egyven véleményét az ügy elévülésé­ről. Ügyvédbarátja szintén azon a véleményen volt, hogy a dolog elévült és hogy már nem bűnügy, azt leg­jobban igazolja ama tény, hogy annakidején a grófnő atyjával, gróf Borovszkyval egyetemben visszavonta feljelentését azzal, minth a lánya öngyilkosságot szán­dékolt elkövetni. A detektív pusztán magánszorgalomból tevékeny­kedik s eljár ez ügyben . . . * * * Minthogy a detektiv fáradozása Hajnaléknál vaj­mi kevés eredménnyel járt, a grófhoz utazott, akit azon­ban nem talált kastélyában, igy özvegy Székácsynénál érdeklődött a gróf holléte felől. Ott sem nyerhetett felvilágositást, mivelhogy azok sem tudták, hogy gróf Borovszky hol tartózkodik s mi­kor tér vissza útjáról. Ámde a detektiv fáradhatatlan volt! Minden hé­ten ellátogatott a grófi kastélyba, ahol kérdezősködé­­sére a portásnál mindenkor ezt a feleletet kapta: Még nincs idehaza! Végre vagy három hónap után, kedvező válászt kapott: — Épp az éjjel érkezett a méltóságos ur! — Kérme, szíveskedjék engem bejelenteni Öméltó­ságánál! — Parancsára! A gróf mindjárt fogadta is: — Tessék helyet foglalni! — kinálta hellyel köl­csönös üdvözlés után a gróf a detektívet. — Nos1 mi az eredmény? — volt az első kérdése a grófnak. — Eddig még úgyszólván semmi, méltóságos uram! — Ne is reméljen ennél többet . . . Megmondtam múltkori beszélgetésünk alkalmával, hogy kár újból felbolygatni az ügyet. Különben örülök, hogy megke­resett, legalább közölhetem önnel ujabbi elhatározá­somat ... — Érdeklődéssel hallgatom, méltóságos ur . . . — Ugyanis találkozásunk óta sokat gondolkoztam a dolgon s az is eszembe ötlött, hogy akkori feljelenté­semet visszavontam, minthogy a lányom később ne­kem bevallotta, hogy öngyilkossági szándékból cseleke­dett . . . — Nem, méltsóágos uram ... — De kérem, csak nem kételkedik állitásomban?! — Legkevésbbé sem, gróf ur, csupán ellenvetéssel bátorkodom élni, minthogy bebizonyosodott, hogy gyil­kossági kisérlet történt . . . — Tagadom! — A tények, a jelek az én állításomat bizonyítják, méltóságos uram! Akkor is . . . Másrészt pedig ön arra nem gondol, hogy az a dolog már elévült? — De igenis' gondoltam erre, azonban más ügyben is eljárok . i J (Folytatjuk) Legalább ötven tűzoltó kocsi harcolt azzal a tűzzel, amely Washington Georgetown nevű városré­szében tört ki. Hogyan harcol Kanada a bünhullám leküzdéséért? Kanadának — akárcsak az Egyesült Államoknak — szin­tén “fáj a feje” a bünhullám növekedése miatt. A kanadai rendőrség tagjai — éppen úgy mint amerikai kollegáik fokozott erővel küzdenek a bűnözők ellen. Ott is emelke­dik a fiatalkorú bűnözések száma, a városok utcái — be­­sötétedés után — ott sem ve­szélytelenek. Hogyan küzd a kanadai rendőrség a bünhullám ellen? Erről a kérdésről beszélge­tett egy amerikai újságíró a kanadai lovasrendőrség (Ro­yal Canadian Mounted Police) főnökével, C.W. Harvisonnal. Az érdekes intervju fonto­sabb részleteit az alábbiak­ban ismertetjük: KÉRDÉS: Mr. Harvison, az Egyesült Államok népének sok gondot okoz az a tény, hogy a U.S.-ban emelkedik a bűnözések száma. Önök is ha­sonló probléma előtt állanak? VÁLASZ: Ha “komolyabb bűncselekményekre” gondol, akkor habozás nélkül állítha­tom : problémáink azonosak az önökéivel. KÉRDÉS: Mit ért ön “ko­molyabb bűncselekmények” alatt? VÁLASZ: A bűnözési sta­tisztika magában foglalja a kisebb bűncselekményeket, vétségeket, kihágásokat is, mint például a forgalmi vét­ségeket, rendzavarásokat, stb. Ezektől eltekintve jóval nagyobb a száma a bank­­holdupoknak, a hamisítások­nak, a kábitószercsempészés­­nek a szervezett — és til­tott — szerencsejátéknak, mint korábban. Ezeket a bűn­cselekményeket nevezem ko­molyaknak; s a küzdelem e nagyvonalú gonosztevők ellen nem kis munkát ró a kanadai rendőrségre. KÉRDÉS: Maguk a prob­lémák nagyjából azonosak az Egyesült Államokéval? Pél­dául a kandai polgárok biz­tonságosan közlekedhetnek az utcákon? VÁLASZ: A legtöbb kana­dai városban igen. De nagy­városainkban vannak olyan részek, ahol a közlekedés — különösen besötétedés után — kockázatos. KÉRDÉS: Előfordul, hogy az utcán megtámadnak, le­ütnek embereket? VÁLASZ: A nagyvárosok­ban igen. KÉRÉDÉíS: Kik követik el ezeket a bűncselekményeket? Fiatalkorúak ? VÁLASZ: Kétségtelen, hogy a fiatalkorú bűnözések száma emelkedett. De azt zottsággal, hogy a támadáso­kat csupán fiatalkorúak kö­vetnék el. KÉRDÉS: Mit gondol, Mr. Harvison, mi az oka a bün­hullám emelkedésének? Ta­lán a munkanélküliség? VÁLASZ: A munkanélküli­ség mindig is egyik tényező­je volt ennek a kérdésnek, legalább is az amatőr bűnözők között. Ha egy ember éhes, ha a családja éhezik, képes bűncselekményt is elkövetni azért, hogy családjának élel­met szerezzen. Ha egy fiatal­korú nem jut munkához, az utcán csatangol, s a fiatalság hevesvérű éS( nyugtalan. Ha nem lát jövőt maga előtt, ér­vényesül ez a közmondás: “Idle hands get into mischief” (Tétlen kéz rossz útra téved.) A lézengő fiatalság unatkozik majd bandákba tömörül és a btin útjára kerül. KÉRDÉS: A helyzet tehát ugyanaz, mint az Egyesült Ál­lamokban ? VÁLASZ: A részletekben vannak eltérések, de a prob­léma lényegét illetően nincs különbség a kettő között. KÉRDÉS: Véleménye sze­rint hol van a baj gyökere? VÁLASZ: Pszichiáterek, pszichológusok és pedagó­gusok megállapításai szerint az ok sokrétű; a világhábo­rú után fellazult erkölcsök, a szülők tekintélyének csorbu­lása és azoknak a tényezők­nek gyengülése, amelyek a múltban még erősen hatot­tak: a vallás, az idősek tisz­telete, az erőskezü nevelés, stb. A mai ifjúságot mái gyenge szálak fűzik ezek­hez a normákhoz, önállóak és függetlenek olyan korban, a­­mikor még irányításra volna szükségük. Az eredmény a rendőrségi jelentésekben tükröződik. KÉRDÉS: Mi a helyzet a bíróságok körül? Véleménye szerint a bírák megfelelően büntetik az eléjük kerülő bű­nözőket ? VÁLASZ: Erre a kérdés­re nem lehet általános vá­laszt adni. Vannak olyan bí­rák akik szigorúak és tárgyi­lagosak, mások nem. Biráink egy része kérlelhetetlen bi­zonyos fajta bűncselekmé­nyekkel szemben, mig má­sokkal enyhébbek. Vannak olyanok akik úgy vélik: a pénzbírság kiszabása hatá­sos megtorlás lesz. így jár­nak el sok esetben a tiltott szerencse játékosokkal szem­ben. Ezeknek semmit sem je­lent, ha ezer vagy kétezer dol­lárt fizetnek. De ha börtön­be küldenék őket, talán a legközelebbi bűncselekmény elkövetése előtt meggondol­nák' magukat. KÉRDÉS: A bíróságok helyenkénti “puha” magatar­tása megnehezíti a kandai rendőrség munkáját? VÁLASZ: A “puhaság” a­­kár a bíróságoknál, akár má­sutt jelentkezzék, mindig megnehezíti a munkát. Az egyetlen “puhaság” amelyet helyénvalónak tartok, a meg­felelő időben és helyen alkal­mazott rehabilitáció. A ké­sőbbi megbocsátás már sok embert vezetett vissza a be­csület ösvényére. Persze az esetek túlnyomó többségében csak az amatőr bűnösöknél hasznos a rehabilitáció. A hi­vatásos bűnözőknél már jó­val kevesebb kilátás van ar­ra, hogy újra becsületes tag­jai legyenek a társadalom­nak. Ha valaki húsz évet bör­tönben töltött, már kevés ked ve van arra, hogy azután tisztességes munkával tart­sa el magát és családját. KÉRDÉS: Mit lehet tenni a megrögzött bűnözők ellen? A büntetés az egyetlen mód­szer megfékezésükre ? VÁLASZ: Igen, — más megoldást nem tudok elkép­zelni. Nyomatékosan hang­súlyozom azonban, hogy csak a megrögzött és javíthatat­lan bűnözőkkel kell kérlelehe­­tetlennek lennünk. A kezdő bűnösöknél mindig Van re­mény arra, hogy talpraállít­hatjuk őket. És ez sokszor jobb orvosságnak bizonyul a fegyházbüntetésnél. KÉRDÉS: Az Egyesült Ál­lamokban általános a panasz, hogy a közönség gyakran el­lenségesen áll szemben a rendőrséggel. Vannak önök­nek is ilyen problémáik? VÁLASZ: Igen, de nem o­­lyan nagymértékben mint önöknél. Tudom, hogy a U.S.­­ban évenként tízezer esetben támadnak meg rendőröket. Angliában, ahol a “hobbyk” évtizedeken át a polgárok ked vencei voltak, az elmúlt évben 5000 ilyen támadás történt — nálunk ezer. KÉRDÉS: Mivel magya­rázza ezt? VÁLASZ: A lakosság nagyrésze respektálja rend­őrségünket, amely barátságos és segítőkész a polgárok iránt. De van egy réteg amely a rendőrben egy erő­szakos szervezet képviselő­jét látja. A zavarokat ezek az elemek okozzák. KÉRDÉS: Mindent ösz­­szefoglalva: úgy érzi, hogy a kandai rendőrség munkája sikeresebb, mint az Egyesült Államokéi ? VÁLASZ: Erre nem tud­nék válaszolni. Nekünk is megvannak a magunk sikerei és kudarcai ugyanúgy, ahogy az amerikai rendőrségnek. AUG. 8, 1963. 1 "AZ ÉLET FENNTARTÁSÁNAK ' LÉNYÉGÉ: ALKALMAZKODÁS. NEW YORK — Az ideg­­gyógyászok évi közgyűlésén érdekes előadást tartott dr. J. H. Browing, idegorvos, az idegfeszültség kérdéseiről. — Ma már nem kétséges, hogy az élőlények világa egy­séget alkot környezetükkel, — szervezetüket vizsgálva te­hát mindig a környezettel e­­gyütt kell őket számításba vennünk. A szervezet és kör­nyezetének egysége — egye­bek közt — onnan adódik, hogy az élőlény érzékszervei­vel felfogja a környezetéből feléje áramló ingereket, s azokhoz sikeresen alkalmaz­kodik. A megfelelő alkal­mazkodásban, az ingerekre választ adó tevékenységben főleg az idegrendszer műkö­dik közre, de szerep jut ab­ban a belső elválasztásu mi­rigyrendszernek is. E két té­nyező nem egymás mellett párhuzamosan, hanem szoro­san együttműködve, az ideg­­rendszer irányítása alatt mű­ködik. Az alkalmazkodás a kör­nyezethez és annak változása­ihoz nélkülözhetetlen az élet fenntartásában. Az alkal­mazkodást biztositó ideg — és hormonrendszernek “helyt kell állnia” a normális vagy a hirtelen változó váratlan körülmények között is. A szervezetre ugyanis állandó­an hatnak a szokásos környe­zeti ingerek, de ezek mellett érhetik nagyobb váratlan be­hatások is, amelyek jelentő­sen megterhelhetik műkö­dését. A különféle megterhelések­re adott reakciókat először egy kanadai orvos tanulmá­nyozta, aki megállapította, hogy a szervezetet érő külön­féle ingerek vagy bizonyos reflexeket váltanak ki, vagy — nagyobb megterhelések e­­setén — erősebb reakciókat. Ezt az állapotot stressornak nevezte, — innen a stress szó. A stress eredetileg technikai kifejezés volt, amellyel az anyag reagálását jelezték a külső hatásokkal szemben. Az emberi szervezetre ható vá­ratlan nagyobb ingerek a re­akciók egész láncolatát vált­hatják ki, s bizonyos fizikai változások is felléphetnek. Megváltoznak bizonyos hor­­monmüködések, növekszik a vér cukortartalma, stb., s ennek következtében felbo­rulhat az illető lelki egyen­súlya is. A LEHŰLÉS MÓDJA TÓKIO — Amikor a japán fővárosban a hőmérő 92 fok fölé emelkedett, a 46 éves Shoei Sato “egyszerű” módon akart lehűlni. Belevetette magát a királyi palota körül húzódó vizesárokba. Le is hült alaposan — a rendőrsé­gi cellában. AL CAPONE ROKONA DES PLAINES, 111. — Egy ottani bíróság 300 dollár pénz büntetéssel sújtotta Matthew (Ace) Carbone 33 éves férfit, aki egy nyilvánosház tulajdo­nosa volt. Carbone a rendőr­ségen kijelentette, hogy ő A1 Capone unokaöccse. 50 UNOKA KINGS LYNN, Anglia — A 68 éves Mrs. Alice Auker — 10 gyermek anyja — bol­dogan üdvözölte ötvenedik unokáját. Kijelentette, hogy ő Anglia “nagymama-bajno­ka”. Mrs. Aukernek 27 fiú és 23 lány unokája van; a legidősebb 2!5 éves. KAPAVAL VERTEK AGYON AZ ORVOS FELESÉGET... MONTCLAIR, N.J .— Egy helybeli orvos 58 éves felesé­gét vérbefagyva holtan ta­lálták meg háza hátsó udva­rán, Az áldozat Mrs. Minnie Jean Darden. Tetemét a hul­ladékgyűjtő köztisztasági al­kalmazottak fedezték fel. A borzalmas leletről azonnal ér­tesítették a férjet, aki az ház­ban tartózkodott. A férj je­lentette a gyilkosságot a rend őrségnek. Egy félórával azután, hogy az asszony holttestét elszál­lították, egy gyilkossági me­rényletről értesítették a rend­őrséget. A merénylet áldo­zata szintén idős asszony volt, Mrs. Madeline Steiner, aki nem messze lakik a Dar­den háztól, őt egy fiatalkorú támadta meg balgával. Mi­után azonban kisebb sebeket ejtett az asszonyon, — elme­nekült. A megadott személy­­leírás alapján a rendőrség őrizetbe vett egy fiatal­embert, de a kihallgatás ered­ményéről nem adott ki jelen­tést. A meggyilkolt Mrs. Darden holtteste közelében egy.vére3 kapa feküdt. E’z arra mutat, hogy az asszonyt kapával ü­­tötte le gyilkosa, majd az eszméletlen asszonyt meg­fojtotta. A nyomozás adatai szerint az asszony egyik lányát vitte ki a vasútállomásra, s haza­térése után kertészkedett kis udvarában. A férj elmondot­ta, hogy a koré reggeli órák­ban az ablakon kitekintve lát­ta még feleségét, amint a kertben szorgoskodott. Holt­testét délelőtt 10 órakor fe­dezték fel, de akkor már két órája halott volt. Mrs. Steinert kezelés után elbocsátották. A rendőrség­nek az a véleménye, hogy a gyilkosságot és a merényletet ugyanaz a személy — egy fiatalkorú követte el. Baltimer, Md.-ben az amerikai tengerészet “Blue Angels” néven is­mert akrobatikus repülői a Hoyt Vandenberg nevű hajó radartornya felett repülnek el. SZABAD §AJTó----------------------------t ^ -----------------------

Next

/
Thumbnails
Contents