Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-23 / 21. szám

8. OLDAL SZABAD SAJTÓ 1963 MÁJUS 23 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Mit jelentsen ez, atyám?! Még csak befogadni sem akar? Miért nem engedte, hogy a kastélyba men­jek? — Ön azt nagyon jól tudja! Megírtam Önnek! — De hát mi oka és joga, hogy engem, a fiát kitagadjon?! — Ön nem a fiam és vegye ezennel tudomásul, hogy sohase is volt az! — Mi az?! Jól hallok?! Mit mond, atyám?! Hogy én nem voltam, nem volnék a fia?! — Nem! — hangzott keményen a válasz. — Megőrülök ! ... És anyám ? — Ne vegye ajkára a nevét ! . . . Szegény már meghalt és korai halálának egyedül ön az oka! El­vetemült ! — Ó, jaj,! — jajdult most őszintén, a megbánás hangján a fiú. — Igen! A sírba vitte . . . — Ön volt az atyám, aki elküldött, elüldözött hazulról! — De a javát akartam s ön visszaélt jóságom­mal, atyai szeretemmel !... — Igaz, léha, könnyelmű voltam, de megbántam, ó, keservesen megbántam tetteimet és ha megbocsáj­­tana ... - «.' ■_ ' — Soha, de soha! ;l ■' — Jó útra akarok térni, becsületes munkából szándékozom magamat fenntartani . ,,, ,, — Akkor hát miért fordult hozzám ?! — Hogy segítsen rajtam . .. Éhes vagyok és haj­léktalan. Tegnap óta nem ettem . .. — Itt van, egyen s menjen lakni, ahova akar, de hozzám nem — heveskedett az öreg és Dénes lába elé dobott néhány bankjegyet. Alamizsnát ad nekem, a fiának, atyám?! — Úgy van és még azt sem szívesen! A koldus­nak szívesebben adnám! — Ó, jaj! Mire jutottam?! — Maga kereste! ‘ v — Atyám, az égre kérem, boldogult jó anyám emlékére esedezem, legyen irgalommal! — Őri.kiölte szivemtől az irgalmat! r — Legyen szive . . , Feledje a múltat és én jóvá teszem mindazt, amit atyám ellen vétettem! . , . — Megmondtam és én ura vagyok szavamnak és akaratomnak! ön két családot' tett szerencsétlenné, boldogtalanná! — Elveszem Eleonórát . . . so ' — Azt, még ha akarná, sem tehetné! A grófnő férjhez ment. : — Még ez is ! '' — Nincs több beszélnivalónk! Mehet az útjára és többé az én házamhoz ne is közeledjék, mert a kutyá­immal zavartatom a házamtól! — Atyám, — rimánkodott újból Dénes — kö­nyörüljön ,ne vigyen a végső elkeseredésbe, pusztu­lásba ! — Vegye, — nyújtott feléje egy-két bankópénzt, — hogy néhány hétre legyen miből, élnie, de ezzel vé­ge! Többé hallani sem akarok önről! Dénes némán állt az öreg előtt. — Nos, — folytatta az apa — itt a pénz! — Nem kell ! Adja a koldusának, de ne a fiának, — kiáltotta a fiú haragosan. r — Úgy Isten hírével! — szólt az öreg S a kas­tély felé igyekezett. Dénes vontatottan utána lépkedett. Már meg­lehetős későre járt, a hold is fölbukkant. Az öreg visszatekintett, mire a fiú újból meg­szólalt: — Még egyszer kérem, atyám, nézze, térdemen könyörgök, irgalmazzon! — Már késő . . . Dénes fölegyenesedett: — Úgy hát legyen Isten irgalmas mindkettőnk­nek ! — hangzott torkaszakadtátból s hátsó zsebéből kihúzta revolverét és atyjára célzottan elsütöttte . . . Az öreg jajszó nélkül összeesett... A fiú most hozzároharit S még néhányszor rálőtt, máj szivének irányította a revolvert s agyonlőtte ma­gát ... A lövés zajára legelsőbben a portás, utána a kas­télyból Székácsyné, Béla fiával, ugyanígy a cseléd­ség a kastély melletti útra futott. Kiáltozás, sikoltozás hangja verődött a csöndbe... A rémülettől a portásnak elállt a szava. Amint lámpájával odavilágitott s megfogta urának, majd Dénesne khidegre vált kezét, alig hallhatóan mor­molta: > — Vége!... Mind a kettő meghalt... Székácsyné ájultan ranyatlott ura hölttestéíe ... A halotttak vértócsájukban hevertek a kastély előtti utszögleten. A vér valóságos patakot alkotott: Vérpatak a kastélynál ... - , , * (Folytatjuk) ... Egy bíró, aki uj módszerre) neveli az ifjúságot... Á. képsorozat azt • mutatja be, hogy az amerikai átlagmunkásnak, akinek 2.40 dollár az órabére, hány órát kell dolgoznia ahhoz, hogy különböző árucikkeket megvásárolhasson. Az adatok a mun­kaügyi minisztérium 1962 évi jelentésére támaszkodnak. Whiting, Ind.-i városka bírósági, tárgyalóterme. Az altiét, William Obei miller biró. felszólítására, beengedi az élőszobában várakozó vád­lottakat : nyolc 15-20 éves fi-: itaiembert. A rendőrség tar­tóztatta, le okét, amiért egy “ivászattal” egybekötött par­ty után titcán megtámadták hatom járókelőt.Mind a nyolc ifjúnak már volt _ egy és ipák 'a rovásán ,, verekedés, ndplopáS; szemetelés, stb. Ba­rátaik a padokban ülnek, vi­gyorogva, — kíváncsian arra, hogyan bánik el a biró ezek­kel a fenegyerekekkel. A bírói pulpituson Obermil­­ler egy ideig tanulmányozza az iratokat, aztán a nyolc vádlottat veszi alaposan szem ügyre. Valamennyien fekete bőrkabátot hordanak, széles övvel; hajuk; olyan hosszú, hogy szinte a vállukat verde­si. Kabátjuk felső zsebéből hosszú fésű kandikál ki. Úgy, festenek, mint valami exoti­­kus hadsereg zsoldosai. — Ä vádlottak rterrt készül­tek fel á rtárgyalásraI -7- je­lenti ki a bíró. — Altiszt, vi­gye őket a borbélyhoz. Az utca túlsó oldalán van két borbélyüzlet. A borbély­­segédek megkapják a biró utasitását. “Vágják a haju­kat egész rövidre, csináljon belőlük amerikai katoná­kat!” : Amikor a nyolc fiatalem­ber rövidrevágott hájjá’ újra Obermiller biró előtt ájl, tekintetük már nem olyan magabiztos, mint amilyen fél­órával azelőtt volt. A biró megjegyzi: “No lám, most körülbelül úgy festenek, mint azok a katonák, akikkel együtt szolgáltam a Navynél. Most pedig kérem azt a de­tektívet, aki letartóztatta a fiukat.” A rendőrtiszt elmondja a történteket: a fiuk alaposan felöntöttek a garatra, s hogy megmutassák milyen hősök ők, kjtnentek az utcára és megtámadtak három békés járókelőt. A biró megkérdezi a vádlottaktól: van-e az el­mondottakhoz hozzátenni va­lójuk? A vádlottaknak nincs mondanivalójuk. — Blküldhetnélek benne­teket javítóintézetbe — mon­dottá a biró —• de az nem segítene. Minthogy azonban most már egész jól festetek a rövidreriyirt - hajjal, segít­hettek a “JóvŐ farmereinek” a fiatal mezőgazdasági mun kásáknak. A környéken né­hány ilyen csoport dolgozik. Remélem, meg fogjátok állni a helyeteket. Mindenekelőtt azonban vegyétek le fekete bőrkabátotokat. Ha majd az iskolában, a jólvégzett mun­ka fejében kitüntetést kap­tok, a szép alkalomra újra felvehetitek ezeket a ka­bátokat. 2 A biró p, fiatalembereken tartotta a szemét a továbbiak során is. Egyik’ sem okozott semmiféle bajt. Ma jól tanul nak az iskolában, illetve ki fogástajan#Végzik munkáju­kat. A fekete bőrkabát, a hi valkodó fésű és a huligár­­öltözködés többi kellékei el tűntek. A 39 év©3 Obermiiler Whi ting, Ind.-ban született. Égj olajgyári münkás fia, aki i Notre Dame egyetemén sze rezte meg jogtudományi ké pesitését. Obermiller tulaj­donképpen városi biró és nem a fiatalkorúak bírája. He­tenkénti, egyszer, reggel, é. kétszer -az esti órákban te vénykenykedik a bíróságon, idejének -többi részében a; Americal Oil Co. olajfinomitc gyárba# dolgozik mint a vá Iáiát ügyésze. 1960-ban vá riasztották meg bírónak. Meg választása előtt kijelentette: rendet teremt a fiatalkori “hősködök” között. És Íté­letei világosan bizonyítj ák: valóban megtartotta azt amit Ígért. Obermiller biró a múlt év­ben került elsőizben “össze köttetesbe” fiatalkorú huli­gánokkal, Négy fiú került elé két 16 egy 15 és egy 17 évei fiatalember. A vád az volt el lenük, hogy egy kölcsönka - pott autóval vadul szágul­doztak az utcákon, vereked­tek és-ittas állapotban köz­botrányt okoztak. Amikor a dicső társaság bevonult a tár­gyalóterembe, a legkisebbik, a 15 éves, szemtelenül a birói emelvényre könyökölt, elővett zsebéből néhány bank­jegyet; és igy szólt a. bíróhoz: “Oké. Mi a birság? Mennyi pénzt akar?” Ülj }e — utasította a fiút a biró. A tárgyalást ' jövő Csütörtökre elhalasztóm. — Altiszt — fordult a bírósági tisztviselőhöz, gondoskod­jék arról, hogy a legközelebbi tárgyaláson a négy fiú szülei is megjelenjenek. A kitűzött tárgyalási na­pon ott voltak a szülők is. Amikor a biró kérdésére a legfiatalabb fiú tiszteletlen választ adott, anyja rászólt. A fiú erre odakiáltott neki: “fogd be a szád!” A biró félig felemelkedett izékéből, aztán újra víssza­­iölt. A fiú apjához fordult. ‘Mikor verte meg utoljára a .'iát” — kérdezte tőle. — Soha, — hangzott a vá­­'asz. — Soha nem verte meg ezt a fiút? Aztán az altisztet, utasítot­ta, hogy hívjon be négy bí­rósági tisztviselőt. Ezek azonnal megjelentek, el­­capták az ifjú legényt és puszta kezükkel alaposan helybenhagyták, a biró szine előtt. Néhány tucat ütést mér tek a boldogabbik felére. — Ez egyelőre elég lesz! — jelentette ki a biró. Talán most megtanulja, hogy nem beszélhet tiszteletlenül az édesanyjával. A látottak hatása alatt a három vigyorgó kamasz is megszelídült. Most már tisz­­éésségtudóan válaszolt a bi­­'ó kérdéseire. Büntetésü­ket Obermiller próbaidőre felfüggesztette. És nem volt izükség a büntetés letöltésé­­’e; a négy fiú becsületesen végezte munkáját az iskolá­ban, vagy munkahelyén. — A pénzbüntetés semmit­­iem használ — mondta Ober­­miller biró. Ha megbüntetem az egyiket 25 dollár bírságra, kizsarolja a pénzt szüleitől; Ehelyett más büntetéseket alkalmazok. A fiatalkorú vád lottaknak vasárnap — sza­badidejükben — a közösség javára kell dolgozniok. A tó FÖLDI PARADICSOMRÓL ÁLMODNAK PESTI ELVTÁRSAK Az irodában csend volt, mozdulatlan reggeli csend. Kerti felnézett az újságból: — Azt írják — olvasta —, hogy belátható időn belül elérkezünk oda, amikor szükségletünk szerint részesülünk a javakból . . . Azért kiváncsi volnék, hogyan lesz az . . . / — Hát az úgy lesz — mondta Almai —, hogy például maga, Kertikém, ha akar egy televíziót, ak­kor bemegy egy üzletbe és elviszi ... — És pénzt nem kell adnom érte? — Természetesen nem. Nem is lesz pénz. Kimegy a divatból. — No jó. De mondjuk, én az összes televíziót akarom. Felpakolom az egész hóbelevancot egy teher­autóra, és elviszen.* * 1 Utó végre, ha nekem ez a szük­ségletem, megtehetem. Nem? — Természetesen megteheti. De maga nem fog­ja megtenni. — Már miért ne tenném meg? Ide a rozsdás, kötőtűt, hogy megteszem. Televízióval rákon tele még a fürdőszobát is. —Mondom, hogy maga nem fogja megtenni, Kertikém. j — És miért nem? — Mert maga akkor már annyira öntudatos kommunista lesz, hogy nem csinál ilyet. — Mondja csak, Almaikám, honnan tudja azt, hogy én milyen leszek? Levelet kapott? Hanem vár­jon csak, most én kérdezek magától valamit. Maga nagy bélyeggyűjtő, ugye? No jó. Akkor azt mondja meg, mi lesz a bélyeggyüjtéssel? — Mi lenne? Gyűjtjük tovább! — Puff neki! Most megfogtam! Ha nem lesz pénz, édesapám, akkor nem lesz bélyeg sem, mert nem kell portózni a leveleket, tehát akkor nem lesz bélyeggyüjtés sem. — Nézze, látom ,hogy maga ezt az egészet nem érti. Maga folyton ezzel a mai fejével gondolkozik. — Mit csináljak? Nekem csak ez az egy fejem van. — Maga meg én ,érti, akkorra már olyan fokra jutunk el, hogy mentesek leszünk minden kapzsiság­tól. Persze, ez nem úgy lesz, hogy maga, Kertikém, pénteken este még egy irigy kolléga, és szombaton reggel már valami egészen más. Fokozatosan megy végbe a dólog, érti? Nellike, a titkárnő lépett be: — Csáö! Megvdlt á prémiumosztás! Maga, Al­mai kartárs, kapott 600-at, Kerti kartárs ugyanany­­nyit, Misányi 700-at . . . — Misányi többet kapott? — suttogta elképed­ve Kérti. — Piszoköág. — Az a talpnyaló, az a senki, az többet kapott? — tajtékzott' Almai. — Mát érdemes rendesen, be­csületesen dolgozni? No, nem baj, legjobb, ha az em­ber nem törődik semmivel, fütyül az egészre ... Magyarok Bécsben Becs város statisztikai hi­vatalának közlése szerint március - hónapban Magyaror­szágból 2,843 látogató érke­zett Bécsbe. Ezzel Magyaror­szág Bécs idegenforgalmában a harmadik helyre került, az Egyesült Államok és Német­ország után. Az előj egyzések arra mutatnak, hogy a nyár folyamán még érősebb mér­tékben fog felszökni a ma­gyarországi látogatók száma. De még igy is a bécsi magyar idegenforgalom távolról sem éri el az 1956. évi rekordot, amikor több mint 150,000 magyar szökött a ledöntött drótakadályokon át Bécsbe. Találtak egy népet RÁBÁUL — Mintegy 100 főnyi, eddig ismeretlen em­bercsoportot találtak Uj-Gui­nea két hegylánc közé zárt elhagyatott részén. A magu­kat ghomnak nevező nép ha­lászattal, vadászattal foglalko­zik és kőbaltát használ. partján minden hét végén, ezer és ezer eldobált palack, konzervdoboz, a szemét va­lóságos dombja fekszik. Ezt a helyet a fiatalkorú huligá­nok tisztítják meg vasárna­ponként. Én magam is ott va­gyok a strandon, néhány o­­lyan apával, akik addig kép­telenek voltak csemetéiket fegyelmezni. Mások, más feladatokat kapnak: templomokat ta­karítanak, a város közkönyv I tárának rendezésénél segí­tenek. A vakmerő és gondat­lan fiatal vezetőknek el kell olvasniok az “Indiana State Driver’s Manuel” nevű autó­vezetés! kézikönyvet, — azokból részleteket kell le­­másolniok, vagy el kell mon­­daniok a könyv tartalmát. —Mindezzel azt akarom megmutatni a kisszámú ga­rázdálkodó fiatalságnak, —. mondotta Obermiller biró — hogy van a rendbontásnál sokkal érdekesebb “szórako­zás” is, és ez — a munka .,. . Az eredmények a bírót iga­zolják. Alig-alig akad olyan fiatal, aki később vissza­esne a korábbi “életformá­jába” . . . Csak meg kell mu­tatni nekik az utat, amelyen járniok kell . . . A párisi Pasquier szalon legújabb f rizura-kreációj a.

Next

/
Thumbnails
Contents