Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-23 / 21. szám

fi-IK OLDAL SZABAD SAJTÓ 1963 MÁJUS 23 Jacqueliné Cochran pilótanő fogadja az amerikai Air Force egyik repülőezredesének és a Lockheed-Califomia Co. elnökének gratu­lációját. Cochran megdöntötte a korábbi sebességi rekordjait. A 23 éves Jose del Carmen Valenzuela Torres, a chilei Chilianban közvetlenül kivégzése előtt. A fér­fi megölte feleségét és öt gyermekét. A családirtásért halálra Ítélték. PIROS PÜNKÖSD NAPJA A keresztény világnak egyik legszebb, legköltő­­ibb ünnepe Pünkösd. Ahova csak elhatott a világot megváltó Istenember igéje, a templomok tornyaiban megkondulnak a harangok e napon, hirdetve, hogy az Eszme, mely keresztülment a Kálvária vérkereszt­­ségén, mely diadalmaskodott a Golgothán; nem halt meg, él és élni fog. Az Újszövetség könyvének tanítása szerint, mi­kor Jézus isteni dicsfénnyel övezve, felemelkedett a mennyek országába, az apostolokat mély szomorú­ság szállotta meg. A tizenkét ember ott állt egy el­lenséges világrend közepette s az igazság hajóját, melynek evezője és kormáriyrudja gyenge kezükben volt letéve, elborító hullámverések fenyegették. Mint az emberi társadalomnak minden nagy átalakulásá­nál, most is erős rázkódtatások ingatták meg a vi­lágegyetemet s annak a tizenkét halásznak volt a magasztos feladata, hogy a rengő talajon a pogány­ság vérszomjas ellenségeskedése közt felépítse an­nak a hitnek az oltárát, melynek alapja a világot át­ölelő, az emberiséget testvéri érzelemmel egybekap­csoló szeretet. Már-már csüggedés szállta meg lelkűket, midőn a Mester ezen a napon, elküldé hozzájuk a megerősí­tés malasztját s tizenkét tüzes nyelv alakjában le­szállt föléjük a Szentlélek. Valami csodálatos erő szállta meg erre az apostolokat, akik azután szét­oszlottak a világ különböző tájai felé s nem rettenve |.*Hieg a Vérpadtól, a vértanú haláltól, hirdették az f Eszmét, az igazság Igéit. És á kereszt, mely eddig a, megalázás szimbóluma volt, most mint a dicsőség : jelképe járta be a világ minden tájékát. Pünkösd j szép ünnepe tehát a szeretet vallásának diadalün­­> nepe. ' Talán mert a szeretet ünnepe, azért borítják e r napon oly pazarul a virágok a földet. Hiszen a virág ; és szeretet édestestvérek. Amerre a szem tekint, oda­kint a mezőn, a lombokból koronázott erdők árnyé­­•-kában, a hegyek sziklahasadékai közt, a csillogó / patak partján, mindenütt virágok hintik bóditó illa­­j- tukat. A rózsa kifejti pompáját s pünkösd hajnalára I' kipattanó bimbója valami édes titkot rejteget ma­­j: gában. Egy kriStálycseppet, egy könnyharmatot, j; melyet, amíg aludt a világ, valami szerelmes tündér­­leány, vagy egy itt lent járt angyal hullatott szirmai j- közé. A liliom lehajtja virágát s megcsókolja a futó j: habokat. Himes szőnyeg borítja be a világot s míg , megkondúl a hajnalharang imára hívó szava, a be­­í. rekbén, a lombok árnyán, a vetések zöld kalászai ^- között- a madárdal, a természetnek szelíd kis dalo­­: ' "s’á i§ a .szerétéiről mond édes, vidám dalt egymásnak, párjápak. . _ Ott künt a mezőn, benn a kis faluban, a tanya­­*órok közt, megszűnik a nehéz életküzdelem, elhal a ' áj, csak valahol a kertek alján, illatot szóró orgona­­} bokrok zöldfüves tövében ott szólal meg a pásztor tilinkója és átrezeg a tájon, messze, messze, egészen odáig, ahol egy szép leány öntözi virágait bogárhátu ház zöldzsalus ablakán: Nem anyától lettél, Rózsafán termettéi, Piros pünkösd napján Hajnalban születtél. Mert a magyar népnek is egyik legkedvesebb ünnepe a pünkösd s mint mindent, amit szeret, be­­szÖvi ezt is dalaiba, költészetébe s feldíszíti képze­­’ létének aranyszálaival. Ekkorra lesz félig-meddig ,í . sárga a buzakalász, érik a gabonaszem s ez is a küz­delem, a kitartás, az isteni szeretet gyümölcse. Ezért j; mondja a magyar paraszt: Ha eljön a pünkösd Aranykalászával Megtelik a szérű Isten áldásával. Pünkösd van, piros pünkösd napja. V A Nagyságos Fejedelem és a kuruc ezereskapitány II.Rákóczi Ferenc ságharca 1703 tavaszán ezelőtt 260 esztendővel — a felső-tiszavidéki magyar nép felkeléséből bontakozott ki. A bujdosó fejedelm és a felkelő magyar nép szövetsé­gének okmánya Rákóczi el­ső kiáltványa, amelyet 1703 május 6-án egy lengyel vár­ból bocsátott ki “minden ha­zaszerető és édes országunk régi dicsősége szabadságát ó­­hajtó magyaroknak”. Rákóczi volt a megkínzott magyar nép végső reménysé­ge. Az a két évtized,amely Thököly szabadságharcának bukásától telt el a magyar történetben Rákóczi szabad­­a szenvedések 'szakadatlan so­rozata volt a magyar job­bágyság számára. A várak­ban német zsoldos katonák ültek,. kiszállottak a: falvak­ra, pénzt és élelmet követel tek, a parasztokat kiverték házaikból, leütötték -Utolsó', tyukjokat, felzabálták ma­roknyi lisztecskéjüket. Bár­merre tekintsünk szerte az országban, mindenütt a vég­ső nyomor megdöbbentő ké­pei tárulnak elénk. Szatmár megye főispánja azt jelenti, hogy akadnak olyan parasz­tok, akik kötéllel vetnek vé­get nyomorult életüknek. . . Az ország nádora irtózással ir a császári katonaság ke­gyetlenségeiről; a jobbágyok eladják gyermekeiket, hogy fizethi tudják a hadiadót: a porciót. Rabbá és koldussá tett országban emelték fel a szabadság zászlaját az első kurucok: a tiszaháti parasz­tok, Esze Tamás szegényle­gényei. Mekkora felelősség és er­kölcsi bátorság élt ezekben a szegény, elnyomott parasztok­ban, hogy történelmiünk egyik legnehezebb korszakában ke­zükbe merték venni a haza sorsát! Amikor vezért ke­restek maguknak, a haza ha­tárain belül senkit sem ta­láltak, aki alkalmas lett vol­na egy uj nemzeti szabadság­­harc megindítására. A nemességet is megtörte és elszegényítette a Habsburg uralom — még a nagybirto­kos nemes urak is érezték a császári iga szorítását — y mégsem akadt az országban egyetlen birtokos nemes sem, aki csak gondolni is mert volna arra, hogy fegyvert fogjon Bécs ellen a magyar­ság felszabáditására.“Melyik úri vagy nemesi renden valók merészlettek a német nem­zetnek igája alatt édes ha­zájuknak hasznára czélozó dől got előhozni, annyival is in­kább indítani ?Romlását édes nemzetünknek nem behunyt szemmel nézik vala-é ?” - kérdezte az első kurucok, a fegyvert fogott jobbágyok ve­zére, Esze Tamás, Lázong a föld népe A Rákóczi-szabadságharcot előkészítő parasztfelkelés el­ső eset az ujabbkori magyar történelemben arra, hogy a szegény, robotoló adófizető nép maga kezd gondolkodni a haza sorsáról. “A föld népe kész, csak légyen feje” — mondottá Esté Tamás, s ami­kor követei elindultak, hogy felkutassák a lengyel földön rejtőzködő Rákóczi Ferencet, már 5400 paraszt volt fegy­verben a tiszai tájakon. A nép bizalma Rákóczi fe­lé fordult, amikor uj vezért keresett az uj nemzeti sza­badságharcnak, de azt sem tudták, él-e. Ő volt az egyet­len nagybirtokos nemes, . aki folytatni; akarta a magyar nemzet küzdelmét, Bocskai, Bethlen, I.Rákóczi György, a Zrínyiek ,és Thököly 'háiS, cát a Habsburg .uralkodóház, I.Lipót igazságtalan és fim-, bertelen uralma ellen a ma­gyar nemzed fiiggétl,éhség' vívásáért. ‘ ** - ’' "'í \ A 18-ik század elején újra fellobbant a hagyományos né­met-francia; ellentét, I.Lipót német császár és XIV.Lajos francia király harca az euró­pai hegemóniáért és a meg­üresedő spanyol trónért. Rá­kóczi XIV.Lajo3 szövetségét kereste, de mindjárt első lépéséért majdnem életével fizetett. A biztos halál elől menekült el a császár bécs­újhelyi börtönéből Lengyel­­országba. A francia segítség­hez fűzött nagy reményei — nem valósultak meg. Mint francia hadimérnök rejtezke­­dett egy barátságos lengyel ur várában, orgyilkosok fi­gyelték, maga csak vergő­dött kétség' és remény közt. Ha a nép nem keresi .még Rákóczit s nem hívja haza, hogy benne bízva, reá tá­maszkodva kezdje meg a küzdelmet a haza felszabadí­tásért, a harc bizonyára ak­kor is megindul a nemzet és az uralkodóház között, de vájjon mikor és milyen fel­tételek mellett ? Ha a kurucok követei 1703 májusában nem ajánlják fel baltájukat és kaszájukat Rákóczinak a magyar szabadság kivivására, vájjon a várakozásban és veszteglésben nem tűnt volna­­e tova a nagy alkalom a tá­madásra ? A tiszaháti felkelő, parasztoké a gyors és ered­ményes kezdet érdeme, ne­kik köszönjifttte Rákóczi,hogy támadása á legjobb pillanat­ban indult s teljesen készület­­lenül érte Bécset. Meglepő, milyen részle­tes, mennyire hiteles értesü­léseik voltak a tiszaháti job­bágymozgalom vezetőinek az európai helyzetről és az or­szág állapotáról. Egyszerű,jó­részt írástudatlan emberek voltak, mégis az országos dolgokban járatos férfiak jó érzékével tudták mérlegelni, mikor mit kell cselekedniük. Mintha nem is távoli erdők­ben rejtőzve, szikladokon és ledőlt fatörzseken ülve ta­nácskoztak volna a haza dol­gáról, hanem a nádor vagy az országbiró székéből vizs­gálták volna az időket és az alkalmat — olyan tág volt lá­tóhatáruk. Vezért keres a nép A nagy kuruc szabadság­­harcak két örök emlékezetre méltó hőse van: a névtelen felkelő paraszt, aki felismer­te, hogy a haza az övéi'és a haza szabadságát jobban sze­rette, mint tulajdon életét, és Rákóczi Ferenc, aki bizalom­mal merte népe hűségére bíz­ni életét és politikáját. A szabadságharc a magyar nép okos .és tevékeny hazaszere­tetére .ést Rákóczi osztálykor­látokon felülemelkedő haza­­fiyságára épült. A felkelők- és Rákócki brez­nai találkozása a magyar tör­­tértét egyik legszebb jelene­te. “Mikor beszédemről re­am ismertek — Írja Rákóczi é nagy napra való vissza­emlékezésében — könnyező szemmel és örömtől zokogva borultak lábaim elé. Szakado­zott beszéddel üdvözöltek . . . Ezután baltát kértek és elha­­sitották botjukat s előadták a küldetésükről szóló levelet. A levelet jobbágyaim írták, akik meghallván a szállongó hirt, hogy Lengyelországban rejtőzöm, könyörögtek nekik, hogy járják keresztül-kasul az országot mindaddig, mig reám akadnak. Mert az egész nép mint pásztor nélküli nyáj, úgy tévelyeg: a végső két­ségbeeséstől hajtva községen­ként csoportokba verődik, utánam epekedik, rólam be­szél,. bennem reménykedik.” A követek beszámoltak a felkelésre készülő nép szer­vezkedéséről, amely behálóz ta az országot Munkácstól — Kecskemétig. A népi kuruc agitáció csendes, okos és szí­vós szervezkedés fórmájában át- meg átjárta az országot. Debrecen fontos góca volt, a városban a szegényebb em­berek a kurucokhoz húztak, a Hegyalján és az apróbb bi­hari falvakban, a Hernád-Sa­­jó menti hajdú telepeken,— Nagybánya környékén, Kővár vidékén csak jeladásra vár­tak az emberek. A mozgalom átlépte a Tiszát, a kurucok­­nak Nagykőrösön, Kecskemé­ten, a távoli Szécsényben bi­zalmas embereik vannak. Rákóczi óvatos megfontolt ember volt; Egy bizalmasát beküldte a hazába, győződjék meg arról, hogy igazak-é a hírei. “Május végére ért yisz­­sza és megerősítette, hogy nemcsak igaz, hanem életben létem roppant reményeket ébresztett a népben.” A fe­jedelem követét a felkelők ve­zére Esze Tamás kísérte visz­­sza Lengyelországba. Az a náp, amikor Rákóczi és Esze Tamás találkoztak, LOHENGRIN ÉS ELZA­NÉPIDEMOKRATIKUS OPERA A budapesti gomblyukgyár nemzeti vállalat fő­irodájában a könyvelési osztályon dolgozik Drabant Elza. A hivatal munkaértekezletén megbírálják Elzát, ám ekkor előlép a vállalathoz nemrégen érkezett Lo­hengrin, nemes felszólalásban utasítja vissza az Elzát ért vádakat. Elza és Lorengrin barátságot köt, a barátságból szerelem bontakozik ki. Lohengrin egyre értékesebb ajándékokkal hal­mozza el szerelmesét. Elzát nyugtalanítja a dolog. Honnan van hiva­tali kollégájának pénze az értékes ajándékokra? Sze­retné kifürkészni Lohengrin titkát, de ő minden eset­ben kitér a válasz elől, csak annyit kér: “Nie sollst du mich befragen ...” Vagyis, hogy sohase kérdezze erről őt. így következik el az esküvőjük napja, melyen Lohengrin csodaszép drágaköves gyűrűvel ajándé­kozza meg jövendőbelijét. Elza nem állja meg, hogy a család és a tanuk előtt ne vonja ismét kérdőre Lohengrint, miből telik neki az ékszerre? Lohengrin összeroppan és nagy elbeszélésben vallja be, hogy másfél éve sikkaszt a vállalatnál. A házasságnak persze fuccs és megjelenik egy rendőrségi hattyú és magával viszi Lohengrint. május 6, a Rákóczi s abad­­ságharc születésének napja. A fejedelem a tarpai sze­génylegényt kinevezte az ala­kulóban lévő uj kuruc had­sereg első ezereskapitányá­­nak, címerével díszített piros harci lobogót adott kezébe, a lobogón aranybetükkel ki­­himezve ragyogott az un nem­zeti küzdelem jelmondata:— “Pro Patria et Libertate”, a hazáért és a szabadságért. . . Rákóczi megígérte Esze Ta­másnak, hogy azokat a job­bágyokat, akik fegyvert fog­nak a hazáért s kitartanak a harcban a végső győzelemig, fel fogja szabadítani a földes­urak hatalma alól, s szabad közösségekben telepíti le őket, mint száz esztendővel ko­rábban Bocskai a hajdúkat, ígéretét esküvel pecsételte meg Esze Tamásék előtt. A breznai kiáltvány A szegénylegények vezére a fejedelem kiáltványával, a hires breznai kiáltvánnyal tért vissza Magyarországra. A kiáltvány Rákóczi üzenete az egész magyar nép számára. “Minden fegyvert fogható igaz hazafiai bizonyosak le­gyenek benne, hogy magunk is minden késedelem nélkül megyünk elég segítő haddal és édes hazánkért, nemzet­iünkért s régi szabadságunk­ért tökéletes szívvel szen­teltük vérünket kiontani,egye­dül hazánk s nemzetünk sza­badságáért. Ideje országunkat ilyen törvénytelen és szen­­vedhetetlen iga alól felszaba­dítani. Ki-ki édes hazája sza­badsága, nemzete mellett, — foglaló s fogyató, becsületün­ket tapodó, sónkat, kenyerün­ket elevo, életünkön uralko­dó s kegyetlenkedő biroda­lom ellen fogjon fegyvert.” A tiszaháti kuruc parasz­tok azt vallották, hogy csak annak a jobbágynak lehet igénye a felszabadításra, aki harcol a hazáért. A szabad­ságot meg kell érdemelni, az nem sültgalambként száll az emberek szájába, hanem harc és áldozat gümölcse: ezt ta nitották Esze Tamás hadna­gyai, amikor felolvasták Rá­kóczi kiáltványát a biró kapu­jába kitűzött Rákóczi-lobogó alatt a falu színe előtt. Rákóczi a határon Mikor Rákóczi julius 14*én megjelent a határon, egyet­len szavára, egyetlen üzene­tére, ott, ahol akarta, akkor, amikor kívánta, fellobbant a tűz: a megkínzott nép fel­támadt elnyomói ellen. Még fenn táborozott a hegyekben, a határszélen, a Beszedek­ben, amikor Esze Tamás em­berei már messze távol Er­délyben és messzire a Duna partjára, Kecskemét tájára eljuttatták a breznai pátenst. A kiáltványban Rákóczi sza­vaiból pattant ki az a szikra, amely fellobbantotta az. uj kuruc szabadságharcot. A nép nemcsak a császári katonaságot, de földesurát is gyűlölte. A kuruc szegényle­gények néhány évvel koráb­ban még az urak ellen hada­koztak Beregben és Ugocsá­­ban. Most legyőzve “termé­szetes gyülölségüket” a ne­mesek ellen, készek voltak összefogni a haza, a nép ügyét támogató nemességgel, mert megértették, hogy széleskörű nemzeti összefogásra van szükség a szabadságharc győr zelmére. De egy pillanatra sem feledkeztek meg a sze­gény, igavonó nép felszaba­dításáról. A haza nein szép szavakból álló ködkép volt számukra, hanem föld és ház, szabad élet és jogók birtok­lása. A kuruc világ történe­tét csak úgy lehet megérteni, ha figyelünk a harc kettősé­gére: az egész nemzet harcá­ra az idegen uralom lerázása és a nemzeti függetlenség megszerzése érdekében* s a katonáskodó jobbágyok har­cára a jobbágyi állapotukból való felszabadulásukért. k A “Unisphere” nevű óriás acéltorony lesz a new yorki Világkiállítás " jélképe. A most készülő acéltornyot a United Steel hidosztálya építi.

Next

/
Thumbnails
Contents