Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-09 / 19. szám

fi. PLDÁL SZABADSAJTÉ 1963 MÁJUS 9 Anyáknapi emlékek és gondolatok Irta: NAGY PÁL JÁNOS lelkipásztor (Miami, Fia.) . -Gyermekkorunk óta reménykedő boldog érzé­sekkel készülünk az ünnepekhez. Visszaemlékszem az első Anyák Napjára, melyet a Nagyküküllő megyei Héjjasfalva községben ünnepeltünk boldog családi körben. E napon virágdíszben pompázott a templom, a tavasz első virágainak illata töltötte be az ottho­nokat. Ezen a napon még a mostoha kisebbségi sor­sot is elfelejtettük, ünnep volt a földön, ünnep volt a mennyben: a szeretet ünnepe. Két Anyák Napja él vissza-visszatérő világos­sággal emlékezetemben: az első és az 1957-ben, Det­roit, Michiganben ünnepelt. Ezen a napon itt Ameri­kában is sok boldog arcot láttam, de láttam közöt­tük szomorú, síró arcú gyermekeket és édesanyá­kat is. Azóta sokszor eszembe jut Jeremiás próféta könyvében, a 31-ik részben Ráchel sirásának törté­nete, aki elesett, elhurcolt és elmenekült Izrael fia­it siratta. Mennyire megértjük és átérezzük mi ma­gyarok a második világháború és a szabadságharc után a próféta szivbekapó látomását. Ha az összes anyákat egyetlen magyar édesanyának személyében összpontosítanék, ki tudná kibeszélni ennek az édes­anyának a fájdalmát? Ha a Hunyadiaknak, a Beth­leneknek, a Kossuthoknak, a Széchenyieknek anyja megelevenednék, kikelne sírjából és szétnézne nem­zetünk között, mit érezne, ha látná pusztulásunkat? íjizony siratná fiainkat, akiket egy hiábavaló ször­­iwü küzdelemben, szivük vágya ellenére áldoztak fel borzalmas csatatereken. Ha látná, ki tudja hol, ki tpdja merre, a hadifogságban élők ezreit, a világ or­­s?águtjain vándorló százezreit, akiket várnak haza könnyes szemű édesanyák, szüleik után vágyó szivü gyermekek. Ha Anyák Napján szétnéz a szellem ma­gyar édesanya, meglátja, hogy hány házban borul lé az‘asztalra a szomorú szivü élő édesanya, akinek már nincs kit hazavárni... í Bizony, még a sírban lévő elporladt anyasziv is megmozdulna a fájdalomtól, ha megérezné azt a ret­tentő kint, amely a mai világban tépdesi az anyai szi­veket. De nemcsak a magyar anyák szenvednek igy. Minden anyasziv egyforma. Az amerikai vagy a tá­­vpl Oroszországban élő anya, közeli vagy távoli nép gyermekeinek édesanyja egyformán sir és szenved. Mért, minden gyermekét szerető anyasziv ugyanegy. >-■ Anyák Napján, halgassuk meg azt is, amit üzen Isten a próféta szava által a.síró Rácheleknek: Ezt üzeni' a szenvedő édesanyáknak'/Tartsd1 vissza szó­dat a sírástól' és szemeidet a í^önnyhulíatástól, mert meg lesz a te cselekedetednek a jutalma, 'azt mond­­jé az Up„ hiszen az‘ ellenségnek földjéről térnek visz­­sia. Jövendődnek is jó reménysége lészen, mert fiaid vissza jönnek az ő határaikra. Kémény* de mégis bá­torító szózat az, amit áz Ur izén a próféta által. Ne1 sírj, magyar édesanya, hanefti kettőzött erővel dol­gozz, neveld gyermekeidet, mert cselekedetednek meg lesz. a,jutalma. Isten kárpótolni akar,téged szépen felnevelt gyermekeid kibontakozó életében és áldásá­ban. Ezt a tettre hivó szót és bátorítást kell meghal­­• lanunk ebből az Igéből, férfiak és nők, ifjak és öre­gek, és úgy kell munkába kezdenünk egy olyan vi­lág megteremtéséhez, amelyben lesz békesség és jó­akarat az emberek között, minden nemzet gyerme­kei visszatérhetnek határaikra és összefogó erővel dolgozhatnak azért az uj világért, amelyben az édes­anyák nem a halál aratására, hanem emberhez méltó éfet dicsőségére és boldogságára nevelik gyermekei­ket. ] Anyák Napján emlékezzünk arra is, hogy az Is­ten az édesanyák szerető szivén keresztül akarja ikeggyógyitani és megújítani a bizonytalanságban szenvedő világot. { ------------------­HOGYAN ÉTKEZNEK A KÍNAIAK ? t _. 4. * ! A kínai család négyszemélyes étkezőasztala íjiellett általában 8 személy foglal helyet, emlékezé­sül á'mitológiai ‘‘nyolc halhatatlan asztalára”. Ün­nepélyes alkalmakkor 12 személyes asztalt használ­jak, esetleg egy kerék lapot helyeznek négyszögletes Fhoum] Nosavan Kong Le Souvanna Photxma The “Red” Prince Laosz délkeletázsiai állam négy vezető személyi égé. Az Amerikai Magyar Intézet G. Washington Award banketje NEW YORK,. Május 1.-én szerdán este nagyszámú kö­zönség töltötte meg a Wal­dorf Astoria szálló Jade and Basildon termét, az American Hungarian Studies Founda­tion díszvacsoráján, ame­lyen szétosztották az idei George Washington jutalma­kat. Ezek a most már tradí­cióként évente megismétlődő vacsorák olyan jelentős ese­ményei az amerikai magyar­ság életének, hogy érdemes velük behatóbban foglalkoz­ni. Az American Hungarian Studies Foundation évekkel ezelőtt azzal a céllal alakult, hogy a magyar nyelvet, kul­túrát, irodalmat, művészetet, történelmet, valamint a ma­gyar tehetségnek a tudomá­nyos fejlődéshez való hozzá­járulását széles körben a nyilvánossággal megismer­tesse. Célkitűzései visszhang­ra találtak nemcsak az ame­rikai magyarság, hanem az. amerikai társadalom ' köré­ben ,il. Törekvéseit élsőspr-' ban Dr. Mason W. Gross, a new.brünswicki. Rutgers egyetem elnöke karolta fel; ő egyengétté: az útját annak, hogy az említett egyetemeb magyar tanszék nyílhasson meg. v I Azt az. összeget, amely egy ilyen tanszék fenntartásá­hoz szükséges’ "társadalmi hozzájárulásból kél! élőte-' remteni. Mintegy évi 20,000 dollár az az összeg, amely ' föltétlenül szükséges, azöhki­­vül a tanszék teljes felszere­léséhez 250,000 dollár kéll. Távolabbi cél egy magyar muzeum és könyvtár felállí­tása az Amerikai Magyar In­tézet keretében, ami újabb 250,000 dollárt igényel. Első látásra ezek igen nagy szá­mok. Ha azonban figyelembe A 88 éves Winston Churchill, aki Monte Carloban tölti szabadságát. 1. vesszük azt az érdeklődést, megértést és ’! áldozatkészsé­get, amellyel az amerikai ma­gyarság társadalmi különb­ség nélkül ezt a jó ügyet fel­karolja, nem kell pesszimistá­nak lennünk. 'Ha mindenki megérti a kérdés jelentőségét, nem kell félwpik, hogy a szükséges össigek nem foly­nak be. Mindamellett fel kell hívnunk erre a fontos kérdésre elsősírban az orszá­gos és a1 helyi magyar intéz­mények és egyesületek figyel­mét, .Ezek az intézmények sok ezer tagot számlálnak, ezek­től könnyen «szegy üjthetjk azt az összegéi amelynek ré­vén a nemes iéi megvalósít­ható lenné. U^ancsak az egy­házak is megtehetnék a ma­gukét, ha ezt ái érdemes ame­rikai magyar Ügyet híveik fi­gyelmébe ajánlanák. A George Washington ki­tüntetések, amelyeknek szét­osztására májtls elsején olyan díszes' közönség gyűlt össze;' árrá* való megemlékezésül kaptá névéti hogy mintegy ' hat évtizeddel ízélőtbaz' ame-’ rikái magyarság Budapes­ten feMllitottaí George 1 Was­hington szobrát Évente há­­rbitó ‘ kllszérfásé ^osztanak ki kiváló amerikai magyarok, il- Vtv,- a; majf>avsag javára doh "gozó ámerikáifikiJtÖfettAA# t* hárító, «^AmfeifeÄißau^cil« Learned Societies elnöke, Do­hanos István, ,i Society of Illustrators eteké és a Foun­dation alelnöké, valamint Dr. Teller Ede, a világhírű tudós a California egyetem tanára voltak a kitütóettetek. A díszvacsorát Dr. Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház püspö­kének imája nyitotta meg. A toastmester tisztét Dr. David I). Denker, a treater Univer­sity Fund igazgatója és a Rutgers egyetem elnökének aszisztense látta el. Szellemes bevezetőjében elmondotta, hogy sokat járt a világban, de bárhová ment, mindenütt találkozott magyarokkal, akik rátermettségükkel minde­nütt kitűntek és eredménye­ket értek el, dicsőségére vál­va egyaránt szülőhazájuknak és a vendéglátó országnak. Dr. Molnár J. Ágoston egye temi tanár, a Foundation el­nöke ismertette az intézmény célkitűzéseit és a George Washington Award jelentősé­gét, majd az egyes kitünte­tettek méltatására került sor. Dr. Frederick H. Burk­­hardt munkásságát Dr. A. L. Gabriel, a Foundation el­­szakértője s ezért barátja a alapra. A hagyományokhoz erősen ragaszkodó csalá­dok házában az ebédlő ajtajai déli feívésü, a vele szemben levő két helyet az idős családtagok vagy vendégek foglalják el. A hideg éghajlati Észak-Kina lakói télen füthető vályog- vagy téglacmelvényeken ülnek (ezen is alszanak), és az ételt alícsony, négy­­szögletes asztalról fogyasztják el. Ünnepiélyes étkezéskor minden személy elé egy­­egy pár evőpálcikát helyeznek, továbbá egy kis csé­szét egy kis leveskanállal, egy nagyobb rizses és egy kisebb levescsészét, valamint egy borosciészét. A pál­cikák elefántcsontból, bambuszból, fától, újabban műanyagból készülnek; ezeket már a Msebb gyere­kek is ügyesen használják. A többi étkezési eszköz porcelánból — helyenként ezüstből vagy vörösrézből — készül. A húsos- és főzelékestálakat az asztal közepére rakják, s ebből kiki pálcikával tetszésének megfelelő adagokat vesz ki a maga tányérjába. Ünnepeken a különféle fogásokat egyenként hozzák be a konyhá­ból és a rizst külön csészékben, az étkezés végén szol­gálják fel. Utolsónak egy nagy tál leves kerül az asz­talra. Hétköznapokon azonban mindén ételt egyszer­re tálalnak. Észak-Kinában a búza- és kukorica-készítmé­nyeket kedvelik, a Jangce folyótól délre azonban ra­gaszkodnak a hagyományos rizshez. Egyaránt készí­tenek belőle főtt vagy párolt rudacskákat. A Hszin­­csiahg környékbeli ujgur nép fő eledele a búzaliszt­ből sütött zsemlye, ünnepeken a főtt és olajjal leöntött rizsgombócok, amelyeket ujjaikkal vesznek ki a kö­zös tálból. Belső-Mongólia pásztorai sok birka és mar­hahúst fogyasztanak; italuk az erjesztett lótej a ku­misz. hőké;' á Notre Däme egyetem köiébkófr intézetének ■ igaz­gató já ismertette. Búrkhardt, mondotta, filozófus Ó3 nevelő, 31 tudományos társaság sző vétségének elnöke, olyan tár­saságoknak, amelyek a hu­manitás eszméjét tűzték zász­lajukra. A középeurópai kér, désnek ő az egyik legkiválóbb magyarságnak, amelynek problémáit jól ismeri. Tapasz­talatait és tanácsait a Straté­giai Tudományok Hivatala és a Külügyminisztérium is igénybé veszi. A kitüntetést Burkhardt professzor mé­­lyenszántó beszédben kö­szönte meg. Ezután Stevan Dohanos e­íurlchardí Kanadai várost elfoglalt amerikai katonaság — 1813-ban ((Canadian Scene) — 150 évvel ezelőtt, 1813 április 27-én, a kis York várost, amely nem volt más, mint a mai Toronto, elfoglalta az amerikai hadsereg. Ez volt az 18Í2-es háború egyik legemlékezetesebb hadművelete és egyben az utolsó eset, hogy kanadai és amerikai csapatok egymás ellen harcoltak. Az ame­rikai csapatok azzal a céllal támadták meg Kanadát, hogy az országot és népét felszabadítsák az angol uralom alól. A támadás egyik célja volt York városának el­foglalása, amely röviddel azelőtt lett Felső Kanada fővárosa. Április 26,-án az amerikai haditengerészet 14 egysége jelent meg alkonyattájban a Scarborough-i partok előtt, a Nagy Tavak legnagyobb hadihajójá­nak, a 28 ágyús Madisonnak a vezetése alatt. A flotta megjelenése York minden lakóját rémü­letbe ejtette, kivéve Sir Roger Shaffle tábornokot, a város parancsnokát, aki mindenkinek azt ajánlotta, feküdjék le nyugodtan aludni, mert a amerikaiak nem fognak napfelkelte előtt támadni. Viszont sokat Shaffle sem tudott tenni. Csak néhány nappal az amerikai támadás előtt érkezett Yorkba és nem volt ideje felkészülni a védelemre. Alig 300 katonája volt, meg vagy 400 főnyi polgár­őrsége és vagy 100 indiánja. Ágyúi nem voltak, ame­lyekkel megakadályozhatta volna a partraszállást, és a városnak nem voltak erődítményei. Az amerikaiak Fort Yorktól vagy két mérföldre nyugatra szálltak partra és már vagy 1000 emberük volt a parton, mikor az első védők megérkeztek. Köz­ben a hadihajók behajóztak a kikötőbe és ágyuzni kezdték az erődöt. Shafflenek nem volt mivel vi­szonoznia a tüzet. Belátta, hogy a város védelme re­ménytelen és csak fölösleges vérontásra vezetne; ez­ért elrendelte a katonai raktárak és épületek lerom­bolását, maga pedig katonáival együtt elkezdte las­sú visszavonulását Kingston felé. A raktárak felrobbantásakor valakinek a hibája következtében 2 védő elesett, 35 megsebesült. Viszont az amerikaiak vesztesége ennél sokkal nagyobb volt: 35 halott és vagy 200 sebesült. (Nagyobbrészüket a szilánkok ölték meg.) Az elesettek között volt az ame­rikai partraszállt csapatok parancsnoka,Zebuion Pike tábornok, aki egyébként hires felfedező is völt 'és aki­nek nevét a coloradói Pike csúcs örökiti meg. A to­rontói Fort York melletti sírját szép emlékkő őrzi. Az amerikai hadsereg május 2-ig maradt York- * ban. Ezalatt titokzatos módon leégett a parlament ; épülete. Ma azt hiszik, hogy a tüzet rendetlenkedő s katonák okozták, de semmiesetre sem felsőbb pa-, rancsra, vagy az amerikai tábornok tudtával, aki egyébként bocsánatot kért a fölösleges és Ostoba rom­bolás miatt.. - .............. ....... mint 125 címlappal tette, em­lékezetessé á nevét. Szüléi Magyarországból vándo­roltak Amerikába, szegény földműves emberek voltak, kilenc gyermekük született a uj hazában, keményen dol­goztak, hogy tisztességgel fel­neveljék népes családjukat. Ebből a környezetből nőtt ki Dohanos, aki nemcsak szüle­inek anyanyelvét tanulta meg az idegen környezetben, ha­nem emberségüket is. Ha valami nemes, emberséges, ügyről van szó, Dohanos csat­lakozásában mindig bízni le­het és ha az ember összege­zi nagy erényeit, szívesen mu­tat rá, hogy “ime, itt van az amerikai polgár legnemesebb típusa”. Steven Dohanos szávai után Dr. T. F. Walkowitz, a U- S. légihaderők tudományos taná­csának konzultánsa, Dr. Stevan Dohanos gyéniségének és munkásságá­nak méltatása következett. A szónok Herman W. Steinkra­­us, az Egyesült Nemzetek Amerikai Szövetségének el­nöke, a Bridgeport Brass Company igazgatóságának volt elnöke volt. Elmondta, hogy ennél a kiváló művésznél és igaz embernél jobban ed­dig még senkinek sem sike­rült érzékeltetni müveiben az amerikai életet. Dohanos a Saturday Evening Post neves eimlaprajzolója, eddig több Dr. Edward Teller Teller Edének nyújtotta át a kitüntetést, mire a nagy magyar tudós, “a . hidrogén bomba atyja” mélyénszántó beszédben magyarázta meg, mi vezette az Amerikában mü ködő magyar tudósokat, hogy megfeszített erővel dolgoz­zanak az atombomba, hidro­génbomba és egyéb döbbe­netes. fegyverek megterem- ; t'és'én. Gátat akartak vetni j annak az emberiség történel­mében eddig ismeretlen mé­retű barbarizmusnak, amit , Hitler szabadított a világra. S munkájukat később sem hagyták abba, mert bebizo/ nyosodott, hogy ezek a fegy­verek az Egyesült Államok birtokában a legfőbb gátjai hasonló barbarizmusoknak és legfőbb biztosítékai a béké­nek. Ezzel a munkásságukkal egyúttal a magyar tudósok le­rój ják hálájukat annak a nagy nemzetnek, amely befo­gadta őket. A díszvacsora Béky püs­pök imájával és áldásával ért . véget. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi időkben újra és újra visszatérő jelen­ség az amerikai magyar tár­sadalom érdeklődésének foko­zott megnyilvánulása a ma- ; gyarság életét érintő esemé­nyek iránt. Ezt bizonyítja a díszvacsora nagy látogatott- • sága is. Mintha az itt élő ma­gyarság, társadalmi helyze­tére való tekintet nélkül, rá­ébredne együvétartozására. Ennek az előnyös változásnak egyik magyarázata, amit Dr. Teller is a beszédében hang­súlyozott — talán az, hogy az 1956-os forradalom újra fényessé tette a magyar ne­vet, másrészt, hogy az utób­bi évtizedben oly sok magyar tudós, művész, technikus és más kiváló szakember került az amerikai élet élvonalába, hogy a gyengülő magyar ön­tudat uj erőre kapott. i örvendetes ez, mert öh­­, becsülésünk megerősödésé- i vei együtt jár mások megbe­■ csülésének fokozódása, az • egész amerikai társadalom el­■ ismerése is. Székely Izsó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents