Szabad Sajtó, 1962 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1962-11-01 / 44. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES FREE PRESS Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. LIV. ÉVFOLYAM — NO. 44. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1962. NOVEMBER 1 A magyar forradalom kitörésének hatodik évfordu­lóján a világ figyelme ha nem is annyira ránk, magyarokra, de mégis azokra fordult, akik ellen fegyvert ragadott árva népünk ott a Duna-medencé­­ben, azon a történelemköny­vünkben örökre aranybetükkel ragyogó októberi napon ... A vörösek gazságai nem állanak meg Budapestnél . . . már Ku­bában, Amerika partjaitól alig 90 mérföldnyire “törik a bor­sot a szabad világ orra alá . . .” Hajszálnyira voltunk az el­múlt napokban a legborzalma­sabb világháború kitörésétől ... a világ nagy szabadság­­harcától, amelyben talán el­pusztult volna a civilizáció és vele az emberiség sokmilliója, de — gyenge vigasz! — örök­re megszabadult volna a világ a vörös rákfenétől! Nagyon nehéz a ma emberé­nek dönteni afelett, mi lenne a jobb, hogy lenne jobb . . . ? Sokáig már úgy sem mehet ez igy tovább. A kommunisták vi­lághódító szándékai és agya­fúrt taktikával itt is ott is elért előrejutó eredményei annyira nyilvánvalóak, hogy az ember önkénytelenül is arra gondol: vájjon melyik a jobb, a helye­sebb, ha elkezdjük most a szörnyű leszámolást, vagy ha huzzuk — halogatjuk később­re? Hiszen mindenki előtt vi­lágos, hogy az előbb-utóbb be fog következni. Hogy Moszkva beijedt s amikor látta, hogy Kennedy elnökünk nem tréfál, sőt, na­gyon komolyan, nagyon elha­­tározottan szánta rá magát a végső lépésre, sietve ideme­nesztette emberét, még mielőtt Kuba inváziójá t Amerika el­kezdené — az ma már minden­ki előtt kétségtelenül áll. Krus­­csev meghátrált. Nem a béke­szerető, áldott jólelkü orosz atyuska, hanem a minden háj­jal megkent, ravasz gazfickó, látva, hogy tovább nem feszít­heti a hurt, mert elpattan . . . látva, hogy túl messzire me­részkedett s blöff je visszafelé sülhet el, taktikát változtatott. Mert tisztán csak arról van szó, hogy a kommunisták cár­ja taktikázik. És máris elért annyit a sietve elkezdett alku­dozás során, hogy Amerika el­nöke szavát adta: ha leszerelik a kubai bázist, a missile-kilövő építményeket s visszahúzód­nak Kubából, se mi, se más amerikai állam nem fogja Ku­bát megszállni. Lehet, hogy eredetileg is ezt akarta elérni a ravasz róka . . . lehet, hogy minden aszerint megy, ahogy ők ott a Kremlinben előre ki­tervezték. S mire a világ rájön ravaszságukra, már késő lesz, már ismét előre jutottak a vö­rösek egy lépéssel. Pillanatra megkönnyebülten lélekzik fel a világ, mert elmúltnak látszik a nuk­leáris háború kitörésének azon­nali veszélye . . . De meglehet az is; hogy már holnap újból kezdődik az egész ideg-csata, Kubánál, vagy Berlinnél vagy ki tudja hol. Olyan világot élünk, olyan helyzetbe kény­­szeritette a világot a kommu­nisták jól számitó és jól kiter­vezett manipulációja, hogy nem lehet többé egyetlen nyu­godt napunk, nyugodt per­cünk: minden elmúlott nap, minden elodázott lépés csak azt jelenti, ho-gy az a bizonyos nagy dolog még hátra van . . . be fog következni. Ha nem hoínap, holnapután, de be kell következnie. Hol van, hol lehet hát a megoldás? Meg se próbáljuk válaszolni erre a kérdésre. Sokkan “nagyobb fejű” embe­rek hiába próbálkoznak vele. Amerika választások előtt áll, jövő kedden megyünk szavaz­ni s a nemzet szempontjából — és talán az egész világ szem­pontjából is — a legfontosabb kérdés az: vájjon olyan Kong­resszust kap-e Kennedy elnö­künk “maga mögé,” amelyik hajlandó és kész az ő terveit és elgondolásait keresztülvinni, vagy pedig egy olyan törvény­­hozás “kerül össze” a nép sza­vazata alapján Washington­ban, amelyik az elnök és kor­mánya minden nagyobbvonalu lépését elgáncsolja? Amikor jövő kedden, no­vember 6-án elmegyünk sza­vazni, mindenek előtt ezt tart­suk most a legfontosabb kér­désnek. Hiszen rajtunk, sza­bad Amerika szabad választó­­polgárain múlik ez alkalom­mal az, hogy a jövőben mit te­het elnökünk, —- úgy belpoli­tikai, gazdasági, szociális, stb., kérdésekben, mint a külpoliti­kában! — vagy tehet-e egyál­talán bármit is, amit az ellen­tábor, a szigorúan republiká­nus, szigorúan belpolitikai szempont el ne gáncsolna. Ma nem szabad egyetlen amerika­inak sem, egyetlen szabad em­bernek sem csak republikánus szempontból nézni az őszi, ál­talános és úgynevezett “off­­year” választásokat, mert akármennyire “off-year” le­­(Folyt, a 2-ik oldalon) VÁLASSZUK MEG EDWARD J. PATTEN KONGRESSZUSI KÉPVISELŐ JELÖLTET! lEddie Patten a magyarok régi, igaz barátja, akiben végre szószólót nyerünk hazánk fővárosában és a törvényhozás házában! Világrengető esemény ek napjait éljük s éppen most, a választások előtt pár héttel — akárcsak 1956-ban — olyan Pulitzer József emléke... Ötven évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az az iskola, ame­lyet alapitójáról “Pulitzer School of Journalism”-nek ne­veztek el. A magyarországi születésű egykori szegény-le­­legény, Pulitzer József ameri­kai ujságkirály 1903-ban egy­millió dollárt adományozott a Columbia Egyetemnek, ujság­­irás-tudományi fakultás alapí­tására. Az oktatás 1912-ben kezdődött meg a Columbián ezen a téren. 1915-ben, Pulitzer József végrendeletének meg felelően első ízben írtak ki pályázatot az ujságirói Pulitzer-dijra, amely ma is egyik legnagyobb becsben álló elismerése az évi irói és ujságirói teljesítmény­nek. Pulitzer 1915-ben halt meg. Nevét aranybetükkel irta be az amerikai történelembe, amiről illő volna, ha időnként mi, magyarok, kellőképen megemlékeznénk! Az a tény, hogy Pulitzer József, aki -— hogy úgy mondjuk — “mezít­láb” hagyta el szülőhazáját s mégis mindig büszkén mondta magát magyarnak, minden tisztességesen gondolkozó ma­gyar előtt tiszteletre méltóvá teszi személyét és emlékét, EDWARD J. PATTEN fejlemények következtek be a nemzetközi fronton, amelyek jövőnkre és az egész világ jövő­jére kihatással bírnak ... És ugyanígy kihatással bir Ame­rika s közelebbről az itteni magyarság életére nézve is az, hogy kit és kiket küldünk Wa­shingtonba, a törvényhozásba, hogy minket képviseljenek. Feltétlenül régi, kipróbált em­bert kell választanunk a ma­gunk képviselőjévé, akiről tud­juk, hogy ismeri jól a község, a megye, az állam és a szövet­ségi kormány dolgait és problé­máit épenugy, mint azokat, akik őt megválasztják, tehát minket, a szavazókat. Edward J. Patten, Perth Amboy város volt polgármeste­re, Middlesex megye volt fő­jegyzője, New Jersey állam volt “államtitkára” a Meyner át, jogvégzett ügyvéd-ember, volt tanár, stb. —• mint köztu­domású — a demokrata párt kongresszusi képviselőjelöltje az idei választáson abban a 15-ik kongrsszusi választóke­rületben, amelyet a népesség­­szaporulat következtében most állítottak fel: Middlesex me­gyében. Ed Patten hosszú év­tizedek óta közeli kapcsolat­ban áll a magyarsággal, szám­talan esetben járt közbe, segí­tett, jótékonykodott, tett meg mindent sok-sok magyar honfi­társunk dolgában és érdekében, aki előtt a magyarság nagy tiszteletben áll és akit szeret és becsül is a magyarok óriási tömege ebben a megyében. Az előválasztások alkalmával a magyarság már megmutatta, hogy mögötte áll. Patten óriási fölénnyel győzött az előválasz­táson s ehhez a győzelemhez sok-sok magyar szavazata is hozzájárult. Ezt elismerte és meg is köszönte annakidején a magyarságnak Mr. Patten, aki most arra kér minket, hogy biz­tosítsuk őt továbbra is bizal­munkról és szeretetünkről az­zal, hogy november 6-án őreá adjuk ismét szavazatunkat. Attól eltekintve, hogy a Kennedy-kormánynak szüksége van egy olyan törvényhozásra, mely demokrata többségű s igy a kormány minden jó tervét ke­resztül tudja vinni — ami szin­tén fontos szempont! — na­gyon fontos az is számunkra, hogy akit képviselőnknek kül­dünk Washingtonba, valóban a “mi emberünk” is legyen. Az Egyesült Államok érdekeit ép­­ugy szivén viselje, mint azokét (Folyt, a 2-ik oldalon) Kedves Kálmán hires színészünk halála “Kedves Kálmán és Hack Imre zenekara” — hányszor irtuk le ezt a nevet az elmúlt mintegy negyedszázad alatt lapjainkban! S hányán ismer­ték, szerették ezt a magyar ze­nekart ezen a vidéken! KEDVES KÁLMÁN zenekarvezető fiatalkori képe Kedves Kálmán, a zenekar prímása, nincs többé! Vasár­nap este, mialatt Jersey City­ben muzsikált a zenekar egy mulatságon, Kedves Kálmánt egyszerre csak szivszélhüdés érte s meghalt. Az utóbbi idő­ben gyengélkedett, tudta, hogy a szivével baja van, említette barátainak, ismerőseinek is ezt, de senki se gondolhatta, hogy az 53 éves, nótás-sszivü magyar m u z sikus-embernek, televizió-javitó szakembernek napjai, órái meg vannak szám­lálva: A múlt pénteken még résztvett az Atléta Klubban New Brunswickon tartott hangversenyen, beszélgetett e lap szerkesztőjével is ... s ma már halála hírét kell kopog­nunk az írógépen. (Folyt, a 2-ik oldalon) Magyarnak lenni... Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Magasba vágyva, tengni egyre — lent; Mosolyogva, mint a méla őszi táj, 1 - Nem panaszkodni senkinek, mi fáj; Borongni mindig, mint a nagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami Sokszázados bu, melyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani. Magányban élni, ahol kusza árnyak Bus tündérekként föl-fölsir dog álnak S szálaiból a fájó képzeletnek Feketefényü fátylat szövögetnek És but és gyászt és sejtést egybeszőve Ráteritik a titkos jövendőre . . . Rabmódra huzni idegen igát, Álmodva rólad: büszke, messzi cél, S meg-megpihenve a múlt emlékinéi, Kergetni téged: csalfa délibáb! . . . Csalódni mindig, soha célt nem érve, S ha szivünkben már apadoz a hit: Rátakargatni sorsunk száz sebére Önámitásunk koldusrongyait . . . — Én népem! múltba, vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bus, oly nehéz! . . . Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Küzdelmet, fájót, végesvégtelent. Születni nagynak, bajban büszke hősnek De döntő harcra nem elég erősnek; Úgy teremtődni erre a világra, Hogy mindig vessünk, de mindig hiába: Hogy, amikor már érik a vetés, Akkor zúgjon rá irtó jégverés . . . Fólajzott vággyal, szomjan keseregve A szabaditó Mózest várni egyre: Hogy porrá zúzza azt a szírt falat, Mely végzetünknek kövült átkául, Ránk néz merően, irgalmatlanul S utunkat állja zordan, hallgatag ... Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk, Mely sírni késztő tréfát űz velünk, S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: Egymást vádolni, egymást marcangolni! — Majd fojtott kedvünk hogyha megdagad, Szilajnak lenni, mint a bércpatak, Nagy bánatoknak hangos lakziján Nagyot rikoltni: hajrá! húzd, cigány! — Háborgó vérrel kesergőn vigadni, Hogy minekünk, hajh, nem fűd megvirradni, Hogy annyi szent hév, annyi őserő, Megsebzett sasként sírva nyögdelő Mért nem repülhet fenn a tiszta légben, Hogy mért teremtett bennünket a végzet Bus csonkaságnak, fájó töredéknek! . . . Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S mig vérünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbugni tompa, lázadó haraggal, — S mikor már szivünk majdnem megszakad: Nagy keservünkben, bus szégyenünkben Falhoz vágni az üres poharat ... — Én népem! múltba, vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bus, oly nehéz! . . . De túl minden bún, mmden szenvedésen önérzetünket nem feledve mégsem, Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség, Munkás szabadság édes gyönyörében, — Magyarnak lenni: nagy s szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: Viselni sorsunk, ahogy meg van írva; Lelkűnkbe szívva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva ősök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre S hozzátapadni, örökkön-örökre! . . . Irta: SAJÓ SÁNDOR Rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik a Magyar Intézet nov. 11-i vacsorája iránt A “Magyar Intézet Barátai” november 11-én, vasárnap este az Atléta Klub dísztermében rendezik meg azt az immár második évi fényes bankettet, melynek tiszta jövedelméből a Rutgers Egyetemen magyar tanszéket fenntartó Amerikai Magyar Intézet munkáját tá­mogatja New Jersey magyar­sága. Amint jelentettük, a vacso­rán személyesen ott lesz, töb­bek között, Carelli Gábor, a New York-i Metropolitan Ope­raház kiváló énekese. Egy má-Jelzálog-kölcsönt nyújtók konferen­ciája New Jersey állam mintegy 190 bankárja és mortgage­­kölcsönt nyújtó intézményé­nek képviselője vett részt a N. J. Bankers Ass’n. által ren­dezett konferencián október 25-én, Jamesburgban. Perth Amboyból Dudor A. János, a First Bank & Trust Co. helyettes alelnöke vett részt a konferencián a Fors­­gate Country Club-ban. Négy zenész meg­szökött a “para­dicsomból” A bukaresti “Ambassador Jazz Quintette” egy hónapig vendégszerepeit Kelet-Berlin­­ben, ahonnan azután szépen “áttwistelte” magát a szégyen­falon s Nyugat-Berlinben kért és kapott menedékjogot négy zenész. (Hogy hogyan sikerült átjutniok a falon, titok, nehogy a “résről” tudomást szerezzen a vörös rendőrség és az utánuk jövő menekülteket elkapják.) A vörös paradicsom gyönyö­reiről ékesen beszélnek ezek az átszökések: csoda-jó élet lehet ott, ahonnan minden nehézség ellenére még ma is egyre szök­nek nyugatra a jámbor polgá­rok ! sik prominens díszvendége lesz a bankettnek Dr. Molnár P. Gyula, a Bell Telepshone La­boratories (N. J.) ügyvezető alelnöke, aki az est egyik szó­noka lesz. A Magyar Intézet javára rendezendő vacsora iránt, — Kiesett a repülő­gépből Egy francia-származású, 29 éves amerikai “stewardess” az Allegheny Airlines egyik utas­­szállitó-gépéről 1,500 láb ma­gasságból Connecticut állam felett kiesett az eddig.ismeret­len okból kinyílt ajtón és holt­testét összezuzódva találták meg másnap a keresésére sie­­tők. Az ügyben folyik a vizs­gálat: hogyan nyílhatott ki a gép ajtaja s hogyan rántotta ki a “léghuzat” a szerencsétlen leányt? DR. JULIUS P. MOLNÁR melynek rendező bizottsága élén Puskás Béla, az Atléta Klub elnöke áll, tiszteletbeli elnökei és fővédnökei pedig New Brunswick magyar egy­házainak lelkipásztorai — az érdeklődés rendkívül nagy. A jegyek rohamosan fogynak és máris szükségesnek mutatko­zik felsorolni azokat a helye­ket és azoknak a neveit, akik­nél még lehet bankettjegyet igényelni: New Brunswickon: az Atlé­ta Klub és a bizottság elnöké­nél, Puskás Bélánál, valamint Diénes László bizottsági tit­kárnál, illetve a Magyar Hír­nök irodájában, — a Szt. Lász­ló r. k. egyházközségnél, a So­merset utcai ref. egyháznál, a Bayard St. i ref. egyháznál, a Szt. József g. k. egyháznál, a Magyar Női Demokrata Klub elnökénél, Kára Péternél, a Wm. Penn 19-ik osztályánál, a Magyar Férfi Demokrata Klub vezetőinél, az öregdiákok Egyesületénél (Mr. Gombár), Somody Pálnál, Belső Gyulá­nál, Kovács Károlynál (Ham­ilton St.), Orosz Jenőnél, a Di­ákszövetségnél, Dr. Nagy Já­nosnál ; — Trentonban: Ft. Kish A. Gyula plébánosnál, Ft. Béky Zoltán püspök irodá­jában; — Perth Amboyban: Nt. Ábrahám Dezsőnél, Nt. Vi­téz Ferencnél, a Budapesti Női Demokrata Klub elnökénél, Mrs. Mitruskánál, a Séllyei Női Demokrata Klub elnökénél, Mrs. Chandiknél; — South Ri­­veren: Nt. Varga Emilnél; —• Passaicon: Nt. Bertalan Imré­nél, — valamint a rendező bi­zottság tagjainál és a jegybi­zottság elnökénél, Mrs. Evans­­nál (163 Albany St., New Brunswick, N. J.). “Liszt-sláger” Egy ismert nyugati sláger­szerző Liszt “Szerelmi álmok” cimü müvét twistre hangszerel­te át. Az uj jazzdarab hamar népszerű lett. Cime: “Twistel­­jünk Liszttel.” A háború alatt igen divatos slágerdal volt Amerikában a “Put another nickel in . . .”, a­­mely Liszt hires II. Rapszódiá­jának dallamát “kölcsönözte” ... Emlékezés november 4-re Az 1956 os magyar szabad­ságharc leverésének 6-ik évfor­dulóján, 1962 november 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor New Yorkban, a St. Patrick Székesegyházban (Fifth Ave. és 51-ik utca), Msgr. Varga Béla pápai prelátus ünnepélyes szentmisét mutat be a Szovjet­unió által vérbefojtott magyar szabadságharc áldozataiért és a magyar nemzet felszabadu­lásáért. Az emlékmisére min­denki hivatalos.

Next

/
Thumbnails
Contents