Szabad Sajtó, 1962 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1962-02-01 / 5. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE** Merged with “PASSAIC and VICINITY” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARLA.N CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. LIV. ÉVFOLYAM — NO. 5. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1962. FEBRUÁR 1 Teller Ede dr., a magyar származású világhírű atomfizikus, akit “a hidrogén­bomba atyjának” szoktak ne­vezni, 1960-ban kivált a kor­mányszolgálatból, hogy min­den megszorítástól mentesen nyilváníthassa véleményét. Ez a véleménynyilvánítás rövide­sen könyv formájában kerül a közönség elé. Teller Ede azt hirdeti már­ciusban megjelenő könyvében, amit vallott évek hosszú során. Azt, ugyanis, hogy a katonai fontosságú a t o m k isérleteket folytatni kell, függetlenül a pa­cifistáktól és más naiv lelkek­től. Amikor ezt a felfogást vall­ja, Teller szembekerül jóné­­hány tudóstársával is — és még ki mindenki mással! A volt kormánynak az atom­­kisérletek önkéntes beszünteté­séről vallott politikáját egysze­rűen idiótának nevezi Teller. Mint ismeretes, a katonai jel­legű atomrobbantásokat 1958- ban hagyta abba Amerika, az­zal a feltételezéssel, hogy a Szovjetunió is hasonlóan jár el. Állítólag nem is volt a Szovjet­unióban atomrobbantás egé­szen a múlt év őszéig, amikor Kruscsev m e g 1 e petésszerüen bejelentette a kísérleteket és aztán ezekből egy egész soro­zatot hajtottak végre. Állító­lag! Mert ki, vagy mi biztosít­hatja a szabad világot, hogy nem voltak szovjet atomrob­bantások 1958 közepe és 1961 ősze között? Teller Ede szerint ebben az időszakban legalább 5,000 Íz­ben jeleztek a műszerek szov­jet területen földrengést, — de ezek lehettek földalatti, tehát álcázott atomrobbantások is. Vagy legalább is ezek egyré­­sze. Mert a műszerek képtele­nek a különbséget kimutatni. Teller határozottan kijelen­ti, hogy nem kell olyanokra hallgatni, mint Lord Bertrand Russell, az angol “békeapos­­tol,” akinek a tevékenysége “nem csökkenti, hanem növeli a háborús veszélyt.” A ma­gyar származású tudós szerint Amerikára nagyon is érvényes az a klasszikus jelszó: ha békét akarsz, készülj a háborúra! Atom, vagy hidrogén­bombából nem volna elég az amerikai raktárakban? Van, hogyne vol­na. De ezek nagy térfogatú mombak, amelyeknek a hordá­sára hatalmas erejű rakétákra van szükség. A kísérletek so­rán viszont a nagyerejü atom — illetve hidrogénbombákat is kis térfogatra lehet csökken­teni. A nagy bombák és nagy rakéták körül túlsók a hűhó, a szovjet kémek minden meg­erőltetés nélkül tudomást sze­reznek a támaszpontokról és ha háborúra kerülne a sor, első­sorban ezeket próbálnák el­pusztítani. De ettől eltekintve is, az atom még kevéssé ismert, min­den kísérlet valami uj darabot tár fel ebből a titokzatos vi­lágból. Nem szabad megen­gedni azt, hogy csak a szovjet tudósok jöjjenek az uj titkok nyitjára, mert ez a szabad vi­lág pusztulásához vezethetne. Elvégre a Szovjetunióban azért dolgoznak, hogy megtalálják azt a fegyvert, ami ellen nincs védekezés. A Szovjetunió tá­madó kedvét csak úgy lehet örök időkre elvenni, ha az amerikai fegyverek mindig jobbak, korszerűbbek lesznek, mint az ottaniak — Írja Teller Ede. Magyarországért bünbánat jelei mutatkoznak egy régeb­ben megjelent könyvben — szerzője James Gavin tábor­nok, a mostani párizsi nagykö­vet (“War and Peace in the Space Age”). Többé nem szabad megen­gedni, hogy egy hős nép a sze­münk láttára pusztuljon el. Ha még többször is — vagy akár egyszer is “félre nénznénk” a jövőben — Írja Gavin — a sza­bad világ olyan erkölcsi ütést szenvedne, amibe bele lehet pusztulni. Nem lehet tudni, hogy mit tehettünk volna a magyar for­radalom idején — töpreng Ga­vin — de egész biztosan töb­bet tehettünk volna, mint amenyit tettünk. “Nehéz veze­tőink kijelentéseit összeegyez­tetni a megtett intézkedések­kel.” “Nincs szükség óvóhelyekre...” Az American Association for the United Nations szervezet Princeton-i egyetemen működő csoportja és a Whig-Cliosophic társaság, meghívta Valerian A. Zorint, a Szovjetunió Egyesült Nemzetek-belí fődelegátusát, hogy tagjai és vendégei részére tartson előadást. Az előadást mintegy 2000 sze­mély hallgatta végig, mely után az előadó a feletett kérdésekre is válaszolt. Az előadás és a kér­dés-felelet alapján a követke­zőkben foglalható össze a szov­jet diplomata beszéde: “A Szovjetunió nem ép it óvó­helyeket, mert szükségtelennek tartja azokat. Miután a vitás kérdések békés tárgyalások ut­ján megoldást nyernek, általá­nos és teljes lefegyverzés lesz, nemzetközi ellenőrzéssel. A szovjet azért ajánlja az atom­fegyverek kísérleteinek azonna­li beszüntetését, mert igy az ál­talános lefegyverzés könnyeb­ben megoldható lesz.” A hallgatóság Zorin békére vonatkozó és háboruellenes ki­jelentéseit élénken megtapsolta. (De ki hisz ezeknek a Jánus-ar­­cu orosz embereknek?) Zorinnak ez volt eddig az e­­gyetlen beszéde az Egyesült Ál­lamokban, melyet a UN-en kivül tartott. Molotov beteg Előbb jött a hir Tokión át, hogy a nagyszájú Kruschev meghalt. Hogy nem Molotov miatt gyűltek össze az egész Szovjetből a kommunista párt főemberei, hanem mert a vörös cár meghalt s utódjáról kell gondoskodni. Most azután jön a hir, egye­nesen Moszkvából, hogy a 71 éves Molotov kórházban fek­szik, súlyos szívbajjal. Valami bűzlik Dániában . . . pardon, Moszkvában! PÁRTOLJA hirdetőinket, akik megbecsülik a helyi magyar sajtót! Az uj “Öregek Háza” a ligonieri Bethlen Otthonban (A “Testvériség” 1961. decemberi számából átvett cikk) A jövő év nyarán Bethlen Otthonunk fennállása 40-ik esz­tendejében reméljük felavatni az “Uj Öregek Házá”-t a ligo­nieri Bethlen Otthonunkban. Ebben most már csak az aka­dályozhatja meg, ha egy rend­kívül kedvezőtlen időjárás kés­leltetné a munkát. — Idáig, azaz december 16-ig, amikor a sorokat Írjuk, az épület már tető alatt van. Ez a körülmény biz­tosítja annak lehetőségét, hogy a vállalkozó még a Ligonierban szokásos hideg és havas téli na­pokban is foglalkoztathatja al­kalmazottait a falakon belüli munka végzésével. Az impozáns épület emelésé­vel egyidőben teljesen uj képet ölt az Öregek Házának környé­ke is. Az eddigi épületek mere­dek lejtőjű előkertje feltörésre kerül s szépen fásitott uj ut ve­zet majd körül a birtokon. A ko­csi parkolást is megoldja a terv, amennyiben kb. 100 autónak A “Katolikus Szó” c. buda­pesti lap, a “békepapok” lapja legutóbbi számában a “Hírek a katolikus világból” cimü cikké­ben megemlíti, hogy Mind­­szenty hercegprímás kijelen­tette, hogy nem hajlandó el­hagyni az amerikai követséget mindaddig, mig mások — kik a forradalomban résztvettek — börtönben vannak. A rendszert támogató lap gúnyosan jegyzi meg, hogy vendéglátóinak nem eshetett Ínyére szívessé­güknek ilyen határozatlan idő­re való kiterjesztése. “Azok, akiket Mindszenty juttatott ne-Emelkedő sziget Az Adriai tengerben fekvő L’Isola dell’Amore (a szerelem szigete) több évtizeden keresz­tül süllyedőben volt és attól fél­tek, hogy teljesen elsüllyed. Most olasz tudósok megállapí­tották, hogy a sziget újra emel­kedni kezd és ha az emelkedés ilyen ütemben folytatódik, ak­kor egyetlen esztendő alatt elér a század elején mért magassá­gát. könnyű elhelyezése lesz megva­lósítható. Az pedik csak termé­szetes, hogy az uj épületet disz­­bokrok is szegélyezni fogják. A magas hegyoldalon emelke­dő Öregek Háza a városnak nem­csak egyik legnagyobb középü­lete lesz, de fekvésénél fogva is látványosság számba mehet. Ezek azonban csak a külsősé­gek. A lényeg az, hogy megfá­radt testvéreinknek olyan ké­nyelmes Otthont nyújthatunk, amihez hasonló magyar vonalon nincs s általános amerikai vona­lon is kiállja a versenyt bármely hasonló célú intézettel. Egyesületünk tagjait és más magyar barátainkat már is hí­vogatjuk arra a “nagy napra,” amikor az uj épületet majd át­adhat j uk rendeltetésének. Ad­dig is pedig azt várjuk jó re­ménységgel, hogy amikor kérő szavunk eléri őket, gyakorolják azt a jótékonyságot, amellyel szép vállalkozásunkra a koronát rátehet jük. héz helyzetbe, sSlntén nem so­kat nyernek azzal, hogy az ő vezeklésük idejéig óhajtja él­vezni megfutamodott politikai vezérük az amerikai vendéglá­tást.” (A szerencsétlen ál-katoli­­kus lap jellemtelen cikkírója, tintakuli bérence megfeledke­zik arról, hogy a magyar her­cegprímás személye és állás­pontja mögött ott áll az egész rab nemzet, szinte osztatlanul . . . felekezeti különbség nél­kül. Betapasztott szájjal, né­mán, de egyetértő hűséggel!) VASÁRNAP A VILÁG VÉGE... Indiából, öreg dervisek sza­kálla mögül, “tudós papok” szájából szaladt ki s repült vi­lággá a jóslás, hogy 1962 feb­ruár 4-én lesz a világ vége. “Csillagképek jelzik,” hogy ezen a napon borzalmas dol­gok fognak végbemenni a vi­lágűrben s földünk áldozatul esik. Ez most vasárnap lenne. Na, majd meglátjuk! Az ausztriai elha­gyott magyar gyermekekért A Californiai Magyarság c. lapban olvassuk, hogy Los An­gelesben, ottani jóérzésü ma­gyarok műsoros estélyt rendez­nek s annak tiszta jövedelmét az ausztriai elhagyott magyar gyermekek segélyezésére for­dítják. Az estélyen fellép Szö­rényi Éva színművésznő is. A nemes cél érdekében az ottani magyar kolónia számos más hírneves személyisége is részt­­ve'sz az estélyen. A jó példát a “keleti oldal” magyarsága is követhetné. (Szerk) Orth György hires magyar fultballista halála Orth György, a leghíresebb hajdani magyar labdarugó Portugáliában, 60 éves korában meghalt. Egészen fiatalon kezdte “Gyurka” futballista pályafu­tását; 10 éves sem volt még, amikor már jó játékos volt, 16 éves korában pedig már az MTK.nagycsapatában játszott. Harmincszor volt magyar válo­gatott-játékos, de egy súlyos lábtörés derékbatörte pályafu­tását s attól kezdve már csak mint edző, de a labdarúgás­­művészet igazi tanára és egyik leghíresebb tanítója működött. Bejárta az egész világot, neve pedig fogalom maradt mind­máig a futballban. Washington- Moszkva... Robert F. Kennedy igazság­ügyminiszter kijelent ette, hogy februári világkörüli ut­ján nem nyílik alkalma Moszk­vába ellátogatni. Orosz kezde­ményezésre a meghívás eredeti célja a Moszkva-Washington közötti feszültség enyhítése lett volna. Az igazságügymi­niszter kijelentéséhez hozzá­fűzte,. hogy egy későbbi alka­lommal 'szívesen ellátogatna a Szovjetunióba. Helyette az elnök sajtótit­kára fog Moszkvába menni, hogy égy Kennedy-Kruscsev televizió-intervjut előkészítsen. Mindszenty hercegprímás nem hajlandó elhagyni az amerikai követséget A New Brunswick-i Magyar Amerikai Atléta Klub most befejeződött nagysikerű első polgárosodási tanfolyamának résztvevői A tanfolyamon közel száz hallgató vett részt, akik közül a kép felvételekor többen hiányoztak. Az első sorban középen a tanfolyam vezetői és oktatói ülnek (balról jobbra) Kosa Imre, Puskás Béla, a Klub ezévi elnöke, Diénes László szerkesztő, Kára Péterné, Bankó Jánosné és Kukor Vilmos, a Magyar Savings ügyvezető igazgatója. Hogyan harcolhatunk a vörös propaganda-szemét ellen Röviden említettük már, hogy a postadijak felemlésére vonatkozó t ö rv é nyjavaslatot mostanában tárgyalják a wa­shingtoni Kongresszusban (az alsóház már szavazott fölötte) és republikánus részről csak abban az esetben hajlandók egyes törvényhozók az emelé­sek mellett szavazni, ha tör­vénybe iktatott intézkedés tör­ténik egyszersmint arranézve is, hogy a posta megtagadhat­ja a kommunista nyomtatvá­nyok szállítását. Akár külföld­ről jöjjön, akár belföldön le­gyen feladva akármilyen kom­munista propaganda-szemét, a posta ne legyen köteles azt to­vábbítani. A republikánus követelésnek egy nagy akadálya van. A nem­zetközi postai egyezmény sze­rint, mely 112 országnak kölcsönösséget biztosit, az amerikai posta is köteles kikéz­­besiteni minden postai külde­ményt, amelyen annak az or­szágnak megfelelő bélyege van, ahol a küldeményt felad­ták. Habár Amerikának nem­zeti érdeke az, hogy kommu­nista országok itt ne csinálhas­sanak vörös propagandát, még­sem tehet még csak kísérletet se arra, hogy a postai világ­egyezményt módosítsák, mert a különböző nyomtatványok köl­csönösségi alapon való kikézbe­sítésével mi nyerünk. 1961-ben, pé’dául, Amerikából 96 millió fontnyi nyomtatvány ment kül­földre posta utján, külföldről viszont csak 76 millió font nyomtatvány érkezett ide be. És a kommunista országokból még hozzá, az ideérkező ilyen nyomtatványok mennyisége év­­ről-évre csökken: 1960-ban ha­vonta 1,342,298 font jött, 1961- ben pedig már csak 865,636 font nyomtatvány érkezett ide. Hogyan védekezhetünk hát mégis a postán érkező vörös­propaganda szemét ellen? Sok­féleképen. Az Egyesült Államok Posta­ügyi Minisztériuma utasította az ország összes postahivatala­it — összesen 45,000 postahi­vatalt — hogy függesszenek ki egy felhívást, hogy mendenki, akinek kéretlenül kommunista propaganda nyomta tványo­­kat, újságokat, magazinokat, kalendáriumokat, üdvözlőkár­tyákat, vagy bármilyen hason­ló vörös propaganda szemetet küldenek, az ilyen küldemé­nyeket ne fogadja el, hanem adja vissza a levélhordónak, vagy a postán valamely tisztvi­selőnek. Vagy egyszerűen csak írjuk rá “REFUSED” s dobjuk be egy postaládába. A főpóstamester ezzel kap­csolatban felhívja a lakosság figyelmét külön is arra, hogy az efféle, kéretlenül címünkre érkező nyomtatványok a kom­munista világpropaganda és vi­­lágmozgalomi célt szolgálják. (Tehát Amerika-ellenes célo­kat szolgálnak!—Szerk.) Ra­vasz módon olyan formában csinálják ezt, mintha irodalmat óhajtanának nyújtani ameri­kaiaknak, akik — feltevésük szerint — azt az idegen nyel­vet beszélik. Minthogy a kom­munista kormányok a címeket az illetők ismerése nélkül sze­dik össze telefonkönyvekből vagy más címjegyzékekből (a Magyarországról jövő vörös propaganda szemetet az oda küldött szeretetcsomagok és hasonló küldemények, valamint magánlevelek feladóinak címe­ire küldik!—Szerk.), a propa­ganda-nyomtatványok nagyré­sze olyan amerikaiak címére megy, akik egyáltalán nem ro­konszenveznek a kommunisták felforgató tevékenységével, so­kan pedig nem is értik az ille­tő ország nyelvét, ahonnan a szemét-irodalmat postára ad­ják. A vörös-szemét elleni véde­kezés egyik legelső módja te­hát az, ha visszaadjuk a pos­tásnak a küldeményt azzal, hogy “Refused.” Akár belföld­ről küldik azt címünkre, akár külföldről! A jelenlegi fennálló szabá­lyok szerint tehát a posta to­vábbra is kikézbesiti a kommu­nista propaganda-küldeménye­ket — a nemzetközi egyez­ménynek eleget kell tennie —■ azonban a Főpostamester ajánlja mindenkinek, hogy ta­gadja meg azok átvételét. Ez ma már hazafias kötelessége minden amerikainak, mert a kommunizmus célja kimondot­tan : Amerika és az egész nyu­gat eltiprása, vörös igába haj­tása ! Belföldről jövő kommunista lapok elleni védekezés legegy­szerűbb módja, — ha azokat nem rendeltük és kérés nélkül küldik — visszaadni a postás­nak, szintén “Refused” indoko­lással, vagy pedig — ha előfi­zetési felszólitást küldenek — visszaírni nekik, hogy “NO,” nem kell! A Magyarok Világszövet­sége nevet jogtalanul hasz­náló budapesti kommunista propagandairoda által az utób­bi időben boldog-boldogtalan­nak a címére érkező “Világ­­hiradó” tele van sok érdekes cikkel, írással, képpel, de ügye­sen el van rejtve bennük a vö­rös propaganda s a cél: elhi­tetni magyarjainkkal azt, hogy egy “álomország” valósult meg az óhazában, ahol mindenki boldog, mindenkinek jó dolga van, ahol senki vissza nem sír­ja, vissza nem álmodja a régi világot . . . Olykor megszólal­tatják nagy művészeinket is eb­ben a lapban; legutóbb Kodály Zoltán cikkét olvastuk benne, majd egy érdekes Írást Arany János szülőházával kapcsolat­ban. Ügyesen megirt, de célirá­nyos propaganda ez is: magyar szivekbe markolni, magyar ér­zéseket megrezegtetni a kül­föld magyarjaiban ... a hon­vágyat sajogtatni .. . hogy “ha­zamenjünk” . . . Hazacsalo­gatni azokat, akik elég őrültek és bedőlnek a visszahivogatás­­nak, hogy aztán keservesen la­kóijának meg ezért ... és ha­zacsalogatni látogatóba a ma­gyarokat, ami — természete­sen — csak üzlet a számukra. Ez utóbbi még hagyján volna, hiszen ki ne szeretne hazalá­togatni hosszú évtizedek után, hogy még egyszer lássa az élet­ben rokonait, szülőföldjét. S megy is, kinek nincs mit félnie, aki teheti, akinek útjában nin­csenek akadályok, aki óhazai testvéreit, rokonait egy ilyen látogatással nem teszi ki ve­szélynek (mert sok esetben en­nek lehetősége is fennforog, habár ezt a testvér, vagy rokon a világért sem írná meg előre, amikor pedig odahaza megsúg­ja neked, már késő!). A gyalá­zatos és elitélendő azonban az, hogy olyanokat csalogatnak (Folyt, a 4-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents