Szabad Sajtó, 1962 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1962-08-16 / 33. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ES VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. LIV. ÉVFOLYAM — NO. 33. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1962. AUGUSZTUS 16 A magyar ügyben LIGONIERI REFORMÁTUS NAPOK már komoly államférfiak, mint Laushe ohioi demokrata szená­tor is, felszólaltak a Kongresz­­szusban, tehát nem lehet többé azzal érvelni, hogy “légbőlka­­pott értesüléseken alapuló me­se” az, hogy alkudozás folyik valahol a kulisszák mögött. At­tól tartunk, hogy az egész ma­gyar nemzet bőrére menő ron­da cserebere ügylet történt s hogy ebben Stevenson amerikai U. N. delegátus keze is benne van. Már pedig, ha gyanúnk be­bizonyosodik, ez az ember egy csapásra nagyon népszerűtlen lesz sokmillió amerikai szemé­ben, köztük megannyi ma­­gyarszármazásu amerikai sza­vazópolgár szemében is! Az Amerikai Magyar Szö­vetség washingtoni központjáé, illetve Báchkai Béla központi titkáré az érdem, hogy ezt az egész susmus-dolgot kiterítet­te, világgá kürtölte s már hosz­­szu hetekkel ezelőtt tiltakozó röplapok ezreivel hivta fel a józan gondolkozásu és itélőké­­pességü, becsületes érzésű ame­rikaiak figyelmét arra, hogy “valami egyezkedés folyik az oroszokkal a zárt ajtó mögött” s hogy mindazt, amit 1956 ok­tóbere a vasfüggöny mögötti rabnépek számára és az egész világ számára jelentett, mind­azt aimre a világ szeme-szája tátva maradt 56-ban és amiért magyar ifjak ezreinek vére ki­ált az égre, csak úgy egyszerű­en oda akarják dobni, mint egy egyszerű kis tételt, ütőkártyák egyikét valamely másikért egy ronda cserebere alkudozásban. Az Amerikában élő szabad magyarság, minden ellentétes­kedést, egymás közötti civako­­dást félretéve egy emberként ugrott talpra hetekkel ezelőtt s hallatta tiltakozó szavát. Az Amerikai Magyar Szövetség el­nöke legutóbbi Kennedy elnök­höz és Rusk külügyminiszter­hez küldött átiratára választ még nem kaptunk, de félünk, nagyon félünk most már, hogy azok a válaszok lesújtok lesz­nek! Augusztus 18 a végleges határidő arra, hogy az Egyesült Nemzetek közgyű­lésének végleges tárgysoroza­tát nyomás alá adják. Ha eddig a napig — és ez e hét végén van! — nem kerül a magyar ügy újból a tárgysorozatra, biztosak lehetünk abban, hogy volt alkudozás a zárt ajtók mö­gött, hogy létrejött valamilyen titkos egyezmény s hogy a ma­gyar ügy elejtése fejében vala­mit kapott a “Nyugat” ... Az a Nyugat, amelyért szülőha­zánk, Magyarország évszáza­dokon át vérzett, tatárral, tö­rökkel harcolt ... a nyugati civilizációt védő Magyarország jövendő sorsa egy cserebere­ügylet során Nyugat szemében csak annyit jelentett volna? Arcunkba szökik a vér a puszta gondolatra, hogy ez lehetséges lenne. Hogy ezt megtette volna az a Kennedy­­kormány, amelynek győzelmé­ért pedig ez a lap s ennek a lapvállalatnak a szerkesztő­tulajdonosa személyesen is minden lehetőt elkövetett két évvel ezelőtt . . . Egyszerűen nem tudjuk elhinni! És nem is hisszük el mindaddig, amig a válasz meg nem érkezik. Az a bizonyos válasz, magától Ken­nedy elnöktől az Amerikai Ma­gyar Szövetség elnökéhez, amely nem késhet, nem marad­hat el és végzetes fontosságú! A “showdown” ideje elérke­zett! Az amerikai magyarság jelenlegi másik nagy problé­mája, ha úgy tetszik “ügye”: a Bridgeporti Szövetség csatla­kozási tervezete és augusztus 24-re Atlantic City-be összehí­vott rendkívüli konvenciója. Bár hivatalos értesítés eddig még nem érkezett lapunkhoz erről a konvencióról, tudjuk, hogy tervbe van véve s valószí­nűleg meg is lesz tartva a jel­zett időben és helyen. Közben azo n b a n “Magyar-Amerika” New Yorktól Californiáig az egyesülési tervről beszél. A la­pok hosszú cikkeket hoznak róla pro és kontra s nehéz el­dönteni, hol az igazság, mi a helyes álláspont. A legmeré­szebb volt eddig Fáy Fisher Andor kollégánk “Kongatom a harangokat” cikke a Califor­­niai Magyarság c. lapban, il­letve annak egyik “tanácsa.” Az, hogy az Amerikai Magyar Szövetség nézzen bele a dolog­ba, “vizsgálja ki az ügyet,” szóljon bele ... Az A. M. Sz.­­et fenntartó országos magyar egyletek egyike maga a Bridgeporti Szövetség néven is­meretes American Life Insur­ance Association. Honnan ve­gye s honnan vehetné hát a jo­got a Magyar Szövetség ahhoz, hogy egyik fenntartó egylete belső dolgaiba beleszóljon . . . annak a financiális ügyeit fir­tassa, akitől saját fennmaradá­sához anyagi hozzájárulást él­vez? Kollégánk itt kissé elve­tette a sulykot, véleményünk szerint! Kissé nagyon! A Bridgeporti Szövetség be­csatlakozási ügyét a két állam — Connecticut és Ohio — biz­tosítási ügyosztályainak com­missioner jei vannak hivatva a legmagasabb fórumon eldön­teni s azután a konvenció. A kérdés most már legfeljebb az marad, hogy mi lesz akkor, ha az ügyosztályok commissioner­­jei nem döntenek az ügyben a tervezett konvenció ELŐTT, ha nem lennének készen döntésük­kel a konvencióig? Dönthet-e s hogyan, mit dönthet akkor a Bridgeporti Szövetség konven­ciója? Érdekes kérdés! Erre is választ kell kapnunk nagyon gyorsan. Robbant a Szovjet Kruscsov beváltotta fenyege­tését és elrendelte az újbóli s z o v j et hidrogénbomba-rob­­bantásokat. A legújabb jelen­tések szerint egy óriási robba­nással vezették be az orosz kísérletezéseket. Ugyanakkor a szovjet propaganda az ame­rikaiakat teszi felelőssé a meg­újított robbantásokért, hivat­kozva arra, hogy “ha az ame­rikaiak robbantanak, akkor a szovjet is robbant!” Közben az oroszok kijelentették, hogy nem érdekli őket a legújabb amerikai leszerelési javaslat. (Azt persze, hogy a robbantá­sok sorozatát ők kezdték meg, sietnek bölcsen elhallgatni, holott az egész világ jól tud­ja!) Az amerikai és kanadai ma­gyar református lelkipásztorok és presbiterek évi testvéri ta­lálkozója az idén különösen nagyszabásúnak és mozgal­masnak ígérkezik Ligonier, Pa.-ban. Azzá teszi majd első­sorban a hegyen épült uj Idő­sek Otthonának szeptember 3- án, hétfőn délután leendő ün­nepélyes felavatása. A 76 lakó­szobás pompás modern épület erre az alkalomra, külsejét il­letően teljesen, belső kiképzé­sét tekintve pedig %-részben készen lesz. Ez a munka 340- ezer dollárba fog kerülni; a teljes befejezéshez még 50,000 dollárra lesz szükség. Az ed­dig befolyt adományok össze­ge kerek 98,000 dollár, mely­ből a különböző amerikai ma­gyar református egyházak és egyházi alakulatok $38,600-at adtak. Ezekből a számadatok­ból nyilvánvaló, hogy a gyüle­kezetek t estvérsegitő felelőssé­güket még jelentős adomá­nyokkal kell bebizonyítaniuk. A felavatási ünnepséget megelőzően, vasárnap, szep­tember 2-án és hétfőn délelőtt az Országos Református Pres­biterszövetség tartja gyűlését, majd a Bethlen Otthon keddi közgyűlését követően, kedd es­tétől csütörtök délig az Ameri­kai Magyar Református Lel­­készegyesület konferenciázik. A presbiterek programmjá­­ból kiemelkedik Szűcs Ernő an­­golnyelvü előadása (“Our Faith and the Requirements of Our Time”), valamint két magyarnyelvű előadás: Veres Ferenc, a “A magyar refor­mátus presbiter véleménye az egységről” és Dombrády Sán­dor, “Mit szeretne az amerikai magyar református presbi­ter?” A jubileumi album és presbiterek kézikönyve kiadá­sának megtárgyalása, uj tiszti­Az Associated Press hírügy­nökség munkatársa részletes jelentést küldött az Egyesült Államokba Budapestről. Az AP munkatársának jelentése igy kezdődik: “A kommunizmus halálos ölelésében vergődő Magyar­­ország reménytelenül vágya­kozik a Nyugat után. A francia illatszer, a skót whiskey és az olasz női divat ruhái, elérhetet­len soha meg nem valósulható álomként lebegknek Magyaror­szág minden átlagos polgára előtt.” A továbbiakban az amerikai újságíró rámutat arra, hogy mindazok, akik tisztességes ru­hában járnak ma Magyaror­szágon s akik viszonylag gond­talanul élnek, a kormányzó kommunista párt úgynevezett “élcsapatához” tartoznak. “Az átlagos magyar polgár­nak legalább egy hónapig kell dolgoznia, hogy egy öltöny ru­­háravalót megkeressen és há­rom hónapi munkája árán jut­hat csak televíziós készülék­hez, amelynek műsora egyéb­ként is, úgyszólván teljesen propaganda s emiatt élvezhe­tetlen” — hangsúlyozza a hír­­ügynökség munkatársa. Az amerikai újságíró tudósí­tása ismét arra a letagadhatat­lan tényre mutat rá, hogy a kommunizmus e 1 m é 1 e tének gyakorlati megvalósítása, akár­kar választása, végül a vasár­nap estére tervezett kulturest a gondosan összeállított prog­ram további jelentős pontjai. A Lelkészegyesület 'konfe­renciáján, — melyet a Refor­mátus Egyesült Vezértestületé­nek kérésére idén a szokásos időbeosztástól eltérően egy nappal később kezdenek — négy kitűnőnek Ígérkező elő­adás szerepel: Dr. Komjáthy Aladár roeblingi lelkész, “Az ökumenikus mozgalom és New Delhi magyar református szemmel,” Dr. Bütösi János south norwalki lelkész, “Gon­dolatok és törekvések az egy­házi élet megújítására,” Dr. Szikszai István teológiai pro­fesszor, “Néhány kérdés a mai amerikai protestáns lelkigon­dozás köréből — A modern embertudományok, pszihiátria, pszihológia, szociológia és an­­thropológia hatása és szerepe a lelkipásztor gyülekezeti szol­gálatában.” A lelkészi konferencia új­szerű programpontja lesz a csoportos b i b 1 i atanulmányo­­zás (“Imádság a Hegyi Beszéd alapján”) Dr. Tunyogi Csapó András college-professzor fog bevezető előadást tartani. A konferencia műsorát, melyen Szigethy Béla elnöki, Dr. Har­­sányi András titkári és Bodnár Viktor pénztári jelentése, vala­mint közgyűlés Ts szerepel, Hamza András new yorki lel­kész összeállításában Tarkaest teszi majd színessé (“Magyar nóta — magyar vers.”) Remélhető, hogy a gazdag hármas programnak megfele­lően különösen sokan vesznek majd részt az idei ligonieri na­pokon. Szállásigényeket au­gusztus 20-ig kell bejelenteni Nt. Daróczy Sándornál, a Bethlen Otthon igazgatójánál, Bethlen Home, Ligonier, Pa. címen. hány országban próbálják is ki, sohasem sikeres. Ezen a kife­jezésen pontosan ezt értjük: soha nem válik népszerűvé és a tömegek életszínvonalát rövi­desen, úgyszólván a minimum alá csökkenti. A kommunizmus országai­ban, szükségképpen és elkerül­hetetlenül kifejlődik egy uj uralkodóosztály, amely kegyet­lenebb, mohóbb, kapzsibb minden más uralkodóosztály­nál. A kommunizmus uralko­dóosztálya (és ez alól eddig még nem láttunk kivételt) olyan teljes és maradéktalan kizsákmányolást valósit meg, amelyhez még a korai kapita­lizmus első évtizedeiben sem találunk hasonlót. A kommunizmus jelenlegi stabilitását a pártarisztokrácia és titkosrendőrség terrorja biz­tosítja, jövendő sorsát azonban, nem utolsó sorban, a tömegek elégedetlensége fogja megpe­csételni. (Am. M. Népszava) Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasőírikat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. AMERIKAI HÍRÜGYNÖKSÉG A MAGYAR KOMMUNIZMUSRÓL Meghalt Réthy Jó­zsef nyomdász és lapszerkesztő Az amerikai magyar újság­írás és ujságcsinálás szegé­nyebb lett ismét egy régi, ki­próbált emberével. Californi­­ában, augusztus 4-én szívro­ham következtében váratlanul meghalt Réthy J. József, a “California Mágyar Élet” c. képes hetilap sfeerkesztő-tulaj­­donosa, az Amerikában élő ma­gyar nyomdászok egyik legki­válóbb mestere. Réthy József 1888-ban szüle­tett Aradon. 1 )ll-ben vándo­rolt ki Amerikába s mint nyom­dász, előbb itt keleten, majd a clevelandi Szabadság napi­lapvállalatnál, Youngstownban a Magyar Hírlapnál, a Bethle­hem, Pa.-i Híradónál, a St. Louis-i magyar lapnál, Detroit­­ban a Himler-lapoknál, Cleve­­landban a Kát. Magyarok Va­sárnapjánál s végül Calif ormá­ban, egy angol katolikus lap­vállalatnál, majd pedig saját nyomdájában dolgozott. Nem­csak a legkitűnőbb nyomdász, de jótollu újságíró is volt, aki­nek kezéből valósággal kiütöt­te most a halál a tollat, amikor kedvelt lapját, a színes, érde­kes Californiai Magyar Élet-et irta, szerkesztette, csinálta. Az augusztus 15-i számot már nem tudta befejezni, fia adta ki, be­fejezetlenül. Bánatos özvegye, három le­ánya és fia, unokái gyászolják, de velük gyászol a mi Magyar- Amerikánkban mindenki, aki Réthy Józsefet ismerte. Isten veled, jó öreg Réthy Jóska kollégánk! Legyen áldott emléked! Emelkedik a do­hányfogyasztás és a tüdőbaj Miután a világ összes orvosai egyöntetűen megállapították és szinte napnap után nyilatkoz­zál hogy a dohányzás meny­nyire ártalmas az emberi szer­vezetre és a cigarettát közvet­lenül felelőssé teszik mint a tüdőrák egyik előmozdítóját, józan ésszel azt várná az em­ber, hogy a cigaretta fogyasz­tása csökken. Sajnqs, nem ez a helyzet. Amerika 5 legna­gyobb dohánygyárának az év első feléről kiadott jelentése szerint junius 30-ig a dohány­áruk fogyasztása jóval felül­múlta a tavalyi első hat hóna­pét. Az év második felében még további emelkedést várnak a dohánygyárak. Csökken a munkahiány A kormány által kiadott leg­újabb statisztikai adatok sze­rint 2 év óta a legalacsonyabb a munkanélküliség az Egyesült Államokban. Igaz, hogy a csök­kenés százalékarányban nem nagy, mégis eredmény, hogy a nyári hónapok alatt csökkenés van, hiszen ilyenkor a diákok is sok esetben munkát keres­nek és egyes gyárak az őszi át­állítások miatt bocsátanak el munkásokat. Ha a jelenlegi helyzet marad, akkor szeptem­bertől kezdve még kevesebb lesz a munkanélküliek száma. Jelenleg a munkanélküliség arányszáma: 5.3 százalék. Követünk, jó király 1962 Szent István ünnepére irta: BÁCHKAI BÉLA az Amerikai Magyar Szövetség központi titkára Alig öt éve, hogy legképzet­tebb történészeiket mozgósítot­ták amerikai kormányférfiak, hogy Rólad, Magyarország első alkotmányos u r á 1 k o d ójáról dicshimnuszt zengjenek. A diplomaták és újságírók között terjesztett hivatalos elismerés nem tudott arról, hogy a béke­évek utolján New Yorkban rendezett világkiállítás ma­gyar pavillonjának ormáról leszedett szobrodat ócskavas­ként árverezték el és csak egy derék clevelandi magyarnak, néhai Szobonya Lászlónak kö­szönhető, hogy be nem olvasz­tották. Nem tudott az öt év előtti, áradozó Írás arról sem, hogy egyik delegáció érte a másikat a new yorki városházán, hogy az egész Óhazával egyenlő lé­lekszámú Megapolis területén méltó helyet találjanak szob­rod számára. És természetesen elhallgatta azt is a megjelené­sére ezer esztendőt váró sajtó­kommüniké, hogy megtagadták a helyet a United Nations fel­hőkarcolójával szembeni csu­pasz falon is — jóllehet milyen tökéletesen illenek Rád a pró­féta ott kőbe vésett szavai. Mert kardból kaszát és szerszá­mot kevés halandó kovácsolt tökéletesebben és maradandób­ban, mint Te, Nagy Királyunk! S mig a kommunizmus csőd­jéből állandó amerikai segély­­lyel támogatott Joszip Broz ajándéka, muraközi paripát mezítelenül megülő “angyal” ugyanott fennen hirdeti, hogy amit szabad Titónak, azt nem szabad a magyaroknak — az Egyesült Nemzetek palotájából gyanús hírek kaptak szárnyra. Eszerint nagyhatalmak ko­moly tárgyalásokba kezdtek Kádárékkal és moszkvai gaz­dáikkal, hogy engedjenek már valamicskét a terrorból és la­kosság-sanyargatásból. Ha má­sért nem, hát azért, hogy az 1956-os gazságokat ne kelljen újból feltálalni a UN őszi ülés­szakán. Fordított világot élünk, Szent Király! Pandur egyezke­dik a haramiával — azok bőré­re, akiket meg kellene védenie. Ityen viszonyok között ki tud­ja, meghallják-e segélykiáltá­sainkat a Nagyok és Hatalma­sok? Mert hogy még az Újvi­lág lakóinak zöme, a hazafias amerikaiak nagynagy tömege szintén egyetért velünk, az bi­zonyos. De mit tudják akár a népünkkel rokonszenvező sze­nátorok vagy képviselők is jó irányba befolyásolni a zárt aj­tók mögött folyó tárgyaláso­kat? Nem ébredünk-e újabb megalázás, megpróbáltatás, re­ménytelenség reggelére az im-Légigyakorlat Szeptember 2-án, vasárnap délután 3 óra és este 8 óra 30 perc között egyetlen polgári re­pülőgép sem repülhet az Egye­sült Államok és Kanada légite­rében. Ezen a vasárnap délu­tánon általános légi-elháritó gyakorlat lesz az összes elhá­rító egységek bevetésével. Ka­tonai repülők ezrei vesznek részt a nagy elhárító légi­­gyakorlatban. már 18-ik álmatlan, lidércnyo­­másos év-éjszaka után? Magasságokból alátekintve, erőfeszítéseink bizonyára han­gyaigyekezetnek tűnek csupán. De úgy érezzük, egyre több és több magyar tart velünk; nem­csak azok közül, akik ma ide­gen zsarnok csizmáját nyögő országodban látták meg a nap­világot, hanem olyanok is, akik Amerika szülötteiként meg sem ismerhették az idegen megszál­lás “demokratikus örömeit.” Neved egyre fényesebben ra­gyog előttünk is, mint olyan bölcs államfőé, aki évszázadok­ra előre látva egyengette népe boldogulását. Elmondjuk, bár úgyis tudod, hogy ma már nem csupán ma­gyarlakta városainkban talál­ható Kossuth, Liszt, Ady, Pető­fi szobor, hanem épülnek kul­turális végváraink, világítótor­nyaink olyan vidéken is, ahol nagyobb lélekszámban nem te­lepedtek meg honfitársaink. Hadd soroljuk fel, már a ma­gunk biztatására is, hogy a tö­rökverő Hunyadi hírnevét a nyugati tengerparton is bele­véssük San Juan Capistrano fa­lába. A 355 évvel ezelőtt Wa­shingtonban első fehér ember­ként partraszállott erdélyi vi­téz Capt. John Smith magyar vonatkozásait azért visszük be­le a köztudatba, mert angol nyelven iskolázott fiatalságunk “Amerika első vitéze és az Egyesült Államok alapitója” személyében oly legendás ala­kot ismer, akinek személyében találkozik Ujhazánk hőskora a magyar nép évszázados önvé­delmi harcával. A tudós budai Parmenius István, a bátor Febriczy Ko­­váts Mihály, megannyi polgár­háborús magyar résztvevő élet­áldozata éppenugy nem me­het veszendőbe, aminthogy a Californiát mexikói és orosz uralom veszedelmétől, sőt az “aranykor” utáni éhínségtől megmentő Haraszthy Ágoston is ki fogja végre érdemelni az őt megillető helyet az Egyesült Államok történelmében. Amint­hogy felsorakoznak e nagysá­gaink mögött a legujabbkor hő­sei: brilliáns szakembereink, akikben különösen a második világháború és az 1956-os nem­zeti felkelés óta válogathat a pozitív tudományok terén kü­lön érzékkel biró Amerika. Az építés, a haladás szolgá­lata, a jövőben bizakodás és annak kitartó munkálása — ezek azok az erények, amit Tőled tanultunk! És ha egymás megbecsülését, egymás megér­tését, egymás felkarolását és bajban megsegítését is éppen­­olyan odaadással fogjuk mű­velni, mint a mesterségün­ket — akkor hiába acsarkod­­nak, alkudoznak, “egy gyéké­nyen árulnak” a világ bajaival birkózók. A Te néped, Első Nagy Királyunk, akkor fogja megtalálni a kibontakozás út­ját, ha a szivére hallgat és meg­ragadja minden magyar test­vére kezét. Ez az alkotásnak, mely országlásodat annyira jel­lemezte, az előfeltétele a 20-ik században. Ezt kell még elsajá­títanunk, hogy nevedhez méltó utódokként követhessünk.

Next

/
Thumbnails
Contents