Szabad Sajtó, 1961 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-15 / 24. szám

M Merged with “PASSAIC and VICINITY” Beolvadt tap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE’ OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIE'I IES OF PASSAIC AND VICINITY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. Lili ÉVFOLYAM — NO. 24. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1961. JUNIUS 15 Testvériségi Napokat és országos kug­lizóversenyt tartott Pittsburghban a William Penn Egylet A New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskola évzáró vizsgája Kruscsev dühbegurult amikor Kennedy a kelet-kö­­zépeurópai rab népeket emlí­tette Bécsben. A vezető vörös muszka egy megjegyzésére az amerikai elnök azt mondta, hogy jó volna módot adni ezek­nek a népeknek, hogy maguk döntsenek sorsukról s olyan kormányt válasszanak, ami­lyen tetszik. Beavatott körök véleménye szerint ez volt az egyetlen eset, amikor Kruscsev kikelt magából és toporzékolt. Nem fontos, hogy mit mondott. Bi­zonyára semmi újat. A lényeg az, hogy dühöngött. S ez a tény nem minden jelentőség nélkül való. Kennedy elnök ily módon adta tudtára Kruscsevnek, hogy a nyugati világnak van még egy “titkos fegyvere,” amit rögtön működésbe hoz­hat, ha a vörösek nem férnek a bőrükben és elviselhetetlenül elszemtelenednek. M á s r észt Kennedy elnök maga is tapasz­talhatta, hogy nincs semmi a világon, sem Berlin, sem Laos, vagy Kuba, ami érzékenyeb­ben érinthetné a vörös diktá­tort, mint a vasfüggöny. Ez a szovjet birodalom beteg pont­ja, ami még a futólagos tapin­tásra is fáj. Annyira fáj, hogy tapintására felszisszen a kü­lönben öntelt és dölyfös vörös ember. A vasfüggöny döngetése az amerikai külpolitika leg­fontosabb teendője kellene, hogy legyen. S ezt most nem­csak azért mondjuk, mert ma­gyarok vagyunk és a szivünk minden dobbanása ezt diktál­ja. De Clausewitztől, vagy még előbb Julius Caesartól fogva minden stratéga vallotta, hogy az ellenfelet a leggyöngébb pontján kell támadni, ha két vállra akarjuk fektetni. Miért kellene a nyugati világnak mindig védekezésre szorulnia? Meddig lehet ezt még csinálni? A nyugati világ elsőrendű ér­deke, hogy döngesse teljes erő­vel a vasfüggönyt, mert min­den ütésre megremeg és meg­reped, Kruscsev pedig oly ije­dősre válik, mintha kisértetek járkálnának a Kremlinben. Az Eisenhower kormányzat utolsó éveiben a vasfüggöny döngetése alábbhagyott, ezt a politikát örökölték Kennedyék, de remélhetőleg 'módosítják még akkor is, ha ez nem min­den szövetséges tetszésével ta­lálkozik. Az angolokéval biztosan nem. Anglia mindig keresked­ni akart még akkor is, amikor a nap sohasem nyugodott le a birodalomban. Mennyivel in­kább akar most, amikor a bi­rodalom úgy foszlik szét, mint az álom a fakó, sivár reggelen. Most aztán a ráncos vörös ör­döggel is seftelni akar, — il­letve nemcsak akar, hanem te­szi is. Szállít minder#, amit Moszkva, Peking, vagy Buda­pest kíván. Olyan szerszámgé­péket is, amiknek a segítségé­vel fegyvereket gyártanak és olyan anyagokat is, amelyek a hidrogénbomba előállításá­hoz szükségesek. Anglia szívesebben veszi, ha a Nyugat teret vészit, mondják Laosban, minthogy kereskedelmi csatornái bedu­guljanak. Éppen ezért nem veszi jó néven, ha a Nyugat po­litikájának sarkalatos tétele a vasfüggöny döngetése volna. Ez a katasztrofális felfogás nem lehet a szabad világ ver zetője, Amerika politikájával azonos. Ha igen, akkor még ezt drágán fizeti meg a Nyu­gat. Oly drágán, hogy nem éri meg még Anglia barátsága sem. Szép, hogy Amerika minden nagy kérdésben tájékoztatja a szövetségeseket. De — aláza­tos véleményünk szerint — nem szabad mindenben kikér­nie ezeknek a véleményét. Ha ezt teszi, a nagy elgondolások­ból nem marad semmi — csak az örökös visszavonulás, amig végül minden, minden elvész. Bárcsak ráébredne erre Amerika, amelyre háború ese­tén úgyis minden teher sza­kad. Igen, újból és újból félre­érthetetlenül tudtára kell adni mindenkinek, akit illet, hogy Amerika vezet és melléje csak sorakozni lehet. Nem is annyi­ra melléje, hanem inkább mögéje. Mi van a letartózta­tott katolikus pa­pokkal Magyar­­országon? (FEC) — A Magyarorszá­gon letartóztatott papok sorsá­ról az első hivatalos jelentés kiadása óta — 1961 február 8 — semmi hir sincs. Még szá­mukat sem lehet pontosan tud­ni. Egy biztos: a rendszer hi­vatalos jelentésében közölt szám nem felel meg a valóság­nak, ugyanis 6 papos említ, ugyanakkor az “Uj Ember” április 16-ki száma “tucatnyi” papról ir. Meglepő a hosszú idő, mely a letartóztatás óta eltelt. An­nakidején Mindszenty bíboros ellen lefolytatott kirakat-pert a bíboros letartóztatása (1948 dec. 26) után hat héttel már tárgyalták. Lénárd Ödön és paptársai letartóztatása óta viszont több mint 4 hónap telt el. Ez az egész ügyet nemcsak gyanússá teszi, de a rendszer — s nem először — ismét meg­szegi saját törvényét is, mert a büntető perrendtartás 99-ik szakasza értelmében a szabad­ságuktól megfosztott papokat két hónapnál tovább nem le­hetne vizsgálati fogságban tar­tani. Mivel a rendszer koholt vá­dak alapján tartóztatta le a papokat, akiknek semmi más “bünük” nincs, minthogy val­lásoktatásban részesítették az ifjúságot, valószínű, hogy a vörösek visszatértek a Rákosi idők módszereihez, melyekkel előbb a vádlottaknak lelki és testi ellenállását megtörik és a koholt vádak nyilvános beis­merésére kényszerítik őket. A budapesti rádió szerint Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar elnöke és dr. Ham­vas Endre Csanádi püspök má­jus 30-án felkeresték Kállai Gyulát. A megbeszélésről hiva­talos jelentést nem adtak ki, de kiszivárgott hírek arra enged­nek következtetni, hogy a lá­togatás egyik célja az lehetett, hogy a letartóztatott papok érdekében szót emeljenek és számukra emberséges bánás­módot kérjenek. Lapzártakor, az Egyesület központjából érkezett jelentés alapján a következő beszámolót adjuk a William Penn jubiláris Testvériségi Napj airól: A William Penn kuglizóver­seny és Testvériségi Nap szebb volt, nagyobb volt, mint minden eddigi országos arányú összejö­vetel ennek az egyesületnek. Több mint félezer kiváló Wil­liam Penn sportoló férfi és nő mékőzött az arany kupáért és más dijakért. A hagyományos első golyót Macker Gyula gurí­totta ki, miután rövid angol­­nyelvű beszéddel megnyitotta a kuglizó-turnamentet. A verse­nyen saját költségükön megjele­nő sportoló ifjúság megtisztelő ovációban részesítette az egyesü­let uj elnökét. Az ünnepélyes banketten Var­ga Lajos alelnök töltötte be az áldomásmesteri tisztet, szép ün­nepi beszéddel nyitva meg azt. Pennsylvania állam helyettes insurance commissioner je di­­csérő-szavakkal emlékezett meg az egyesület vezetését és vagyo­nát illetőleg. A banketen elhang­zott egyetlen magyar beszéd Macker Gyula elnöké volt, aki a­­zonban ebben a beszédében min­denkinek megadta a kellő tiszte­letet; élőknek, holtaknak egy­aránt. Szem nem maradt szára­zon, amikor elnök-elődjének, né­hai Révész Kálmánnak kegyele­­tes megemlékezésére felállásra kérte fel a nagy ünnepély ezres tömegét ... A hatalmas virág­csokrok, az értékes ajándékok, a kuglizóknak adott arany-ku­pák mind kézzelfogható jelei voltak a William Penn testvéri­ségnek. “Uj beosztás kezdődött Pitts­­burghban; uj elnök, uj rend! ... Minden William Penn tag Pitts­­burgh-felé néz s várja, vájjon mit hoz az uj adminisztráció?” — írja többek között a kikül­dött beszámoló. Az Igazgatóság, az Ellenőrző Bizottság tarjai, a Központi Hi­vatal vezetősége és tisztviselő kar és az irodai személyzet tel­jes számban, a szervezői kar (kevés kivétellel) mind ott volt az ünnepélyen. Mindenki fize­tett, tiszteletjegyet senki sem kapott. A régi egyleti emberek közül Mr. Vasas, Mr. Bencze. Mr. Szalánczy is jelen voltak. Az egyesület jogtanácsosa meg­hívott amerikai előkelőségeket, szenátorokat, képviselőket is. Báchkai Béla, az Amerikai Ma­gyar Szövetség központi titkára és Molnár Ágoston, a Rutgers Egyetem magyar tanszékének professzora, az Amerikai Ma­gyar Intézet elnöke is jelen volt. A kuglizó-mérkőzések eredmé­nyeit a William Penn hivatalos lapjában úgy angolul, mint ma­gyarul közölni fogják. A hangnál sebeseb­ben Californiába... A washingtoni képviselőház egyik bizottsága előtt fekszik egy terv, melyet ha megsza­vaznak s a Federal Aviation Agencynek megadják azt a 12 milliós segélyt, amit kísérlete­zésekre kért, megvalósulhat az az elgondolás, hogy a New York-Los Angeles közötti tá­volságot 1 és háromnegyed óra alatt tenné meg egy 100-utast magával vinni tudó lökhajtásos repülőgép-óriás. A rendes légijárat gépei a hang terjedési sebességénél háromszorta gyorsabban ha­ladnának s ez a gyakorlatban valahogy igy nézne ki: aki reg­gel 9 órakor New Yorkban fel­ül egy ilyen gépre, ugyanaz­nap reggel 7 után pár percre érne Los Angeles, Californiá­ba (ottani időszámítás sze­rint) . Visszafelé jövet pedig ha este 6-kor ott gépre ül, negyed 8-ra már New Yorkban van. (Aki nem hiszi el, számítsa ki!) Regisztrálniok kell az amerikai kommunistáknak! Több mint 10 éve húzódott a döntés az amerikai kommunis­ta párt jogi helyzetének kérdé­sében. Most azután az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 5-4 szavazatarányban jogerő­sen alkotmányosnak mondotta ki az 1950-évi “államellenes cselekedetek ellen őrzésére” hozott törvényt. E törvény ren­delkezései értelmében az ame­rikai Kommunista Párt, mint Moszkva eszköze, köteles egy az elöljáróiról és tagjairól ké­szített pontos névjegyzéket, valamint évenkénti ügyviteli elszámolásait, stb., az Igazság­ügyminisztériumhoz benyújta­ni. Egyidejűleg ugyancsak élet­belép az 1940-ik évi úgyneve­zett Smith kommunistaellenes törvény “Knowing member­ship” cikkelye, amelynek ér­telmében a törvény bűnösnek nyilvánít minden kommunis­tát, aki tudatában van annak, hogy a kommunistapárt a U. S. kormányának erőszakkal való megdöntését javasolja. A két fentidézett törvény al­kotmányossága mellett szavaz­tak: John M. Harlan, Felix Frankfurter, Tom C. Clark, Potter Stewart és Charles E. Whittaker birák. Ellene sza­vaztak: Earl Warren elnök és Hugo L. Black, William O. Douglas és William J. Brennan birák. A többség jogán szólva Frankfurter biró visszautasí­totta a kommunista párt jog­tanácsosai által képviselt ál­láspontot, amely szerint az idé­zett törvények a nemzet alkot­mányába ütköznek. “A törvények — mondotta Frankfurter — azt a célt szol­gálják, hogy megakadályoz­zák a kommunistákat abban, hogy országunkban céljukat elérjék. Ennek a bíróságnak nem feladata, hogy a már kongresszusi bizottságok által másfél évtized óta folytatott törvényhozási v i z s g á 1 a tok A Hétvégi Magyar Iskola 1961 junius 10-én, szombaton délelőtt tartotta első évzáró vizsgáját a Rutgers Egyetem Ballantine Halijában. Az iskola 44 tanulója ezen a vizsgán mutatta meg az egy­­begyült szülőknek és vendé­geknek, hogy mit tanultak az év folyamán. Az alsó tagozat tanulói (olyan gyermekek, akik az év elején még nem tudtak ma­gyarul írni és olvasni) irás és olvasásból, majd a magyar me­se és mondavilág alapján a magyar történelemből vizsgáz­tak. A felsőbb tagozat hallgatói a magyar irodalomtörténeten végighaladva feleltek meg a feltett kérdésekre és alapos történelem-ismeretükről tettek tanságot. A New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskola a Magyar Öreg­diák Szövetség kezdeményezé­sére 1960 szeptember 17-én in­dult 44 tanulóval. A Rutgers Egyetem két tantermet bocsá­tott az iskola rendelkezésére. A vezetésért felelős Ifjúsági Csoport és a tanítók ezt az évet kísérleti évnek tervezték, hogy meglássák, mi az az anyag, amit heti négy órában tanítani és elsajátítani lehet. Az év munkája várakozáson felüli eredményeket hozott. Bár a rendelkezésre álló tankönyvek nem heti négy órás tanmenetre vannak méretezve — és ezért a Magyar öregdiák Szövetség a nyár folyamán ilyen jegyze­tek összeállítását tervezi — a tanítók tiz hónapi áldozatos munkája és a tanulók lelke­eredményét újból átvizsgálja s azt visszautasítsa. Nem mond­hatja ki ez a biróság, hogy azok alaptalanok, vagy kor­szerűtlenek.” Harlan biró a következő ma­gyarázattal kisérte a döntést: “A törvény az aktiv párttagot érinti, nem a csak névlegest, vagy elméletit.” A U. S. kormány már 1950- ben lajstromoztatni akarta a kommunistákat az országban, de Truman elnök az eljárást akkor megvétózta. Most a Sub­versive Activities Control Board fogja a U. S. Kommunis­ta Pártot regisztrálásra felszó­lítani. A Szovjet nem tart légitámadástól... Mig Washington egyre in­kább sürgeti az ellenséges lé­gitámadás ellen szervezendő nagyobb és jobb polgári védel­met Amerikában, addig a szov­jet fővárosban a legárgusabb­­szemü külföldi megfigyelő sem képes nagyobbarányu légoltal­mi előkészületeket találni, bár a hatalmasan kiépített föld­alatti vasút kitűnő óvóhely szerepét tölthetné be szükség esetén. A szovjet gyárakban tartanak légoltalmi gyakorla­tokat, de a légitámadást jelző sziréna a második világháború befejezése óta a Szovjetunió­ban nem hangzott. Ez nem azt jelenti, hogy a “békére törekvő” Szovjet nem fél a légitámadástól, hanem csak azt, hogy a vörös paradi­csomban az emberélet nem fontos, még ennél is fontosabb az, hogy a béke-propagandá­nak nagyobb súlyt adjanak. sedése és szorgalma meghozta gyümölcsét. Az iskola tanítói Schmidt Béláné, Balics Lajos és Nagy Károly voltak. Az évzáró vizsgán kitűnő tanúim ányi eredményükért könyvjutalomban részesültek: Gergátz István, Farkas Attila, Lelkes Zoltán és Csukonyi Marianne. Az iskola ez év szeptembe­rében kezdi el második évét. Érdeklődő helyi és környékbeli szülők, akiknek gyermeke be­szél magyarul és 6-16 éves, for­duljanak írásban felvilágosí­tásért a következő címre: De­nes Vecsey, c/o Hungarian Alumni Association, Box 651, Rutgers, the State University, New Brunswick, N. J. * (A szerkesztő megjegyzé­se : Készséggel adtunk helyet New Jersey-i magyar lapja­inkban a New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskola első évi munkájáról, illetve évzáró vizsgájáról szóló fenti jelen­tésnek annál is inkább, mert olyan dicséretreméltó szép magyar kezdeményezés ez, amiről más vidékek magyarjai is bizonyára szívesen olvasnak és aminek feltétlenül kihatása lesz még a távolabbi jövendő amerikai-magyar életére is. Felmerült a gondolat ameri­kai születésű, magyar-szárma­zású szülőkben éppen New Brunswickon, hogy fiatal gyer­mekeik részére valamilyen hét­végi iskolát kellene kezdeni, ahol angol nyelven bár, de ma­gyar ismertető tananyagot le­hetne tanitatni, hogy ezáltal magyarul nem beszélő, vagy csak igen keveset tudó u. n. másod- és harmad-generációs gyermekekkel megismertethe­tő legyen szüleik és őseik kul­túrája, nemzeti hagyományai, stb. Nem tartjuk lehetetlen­nek azt a megoldást, hogy pél­dául a már meglevő New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskola a magyar-nyelvű taní­tással egyidejűleg és párhu­zamban állítana fel egy angol­­nyelvű osztályt (vagy akár ket­tőt is). Létesíthetők azonkívül hasonló iskolák más városokban is, ha az érdekelt szülők úgy akarják. A New Brunswick-i példa és az első próba-év el­ért sikeres eredménye elosz­lat minden kételyt az iránt, hogy ha nagyon akarjuk, meg lehet csinálni, komoly ered­ményt lehet elérni s a jövőre nézve igazán értékes munkát lehet végezni e téren! Érdemes lenne egy megbe­szélő gyűlésre összeülni azok­kal a magyar-származású szü­lőkkel, akik szeretnék gyerme­keiket a magyar mult, a ma­gyar nyelv és irodalom, a ma­gyar zene és ének, stb., ismere­tébe — hogy úgy mondjuk — bevezetni s tanácskozni egy kicsit ezekről a dolgokról. “Egy kalap alá venni” a kér­dést; az amerikai magyarság és az amerikai magyar élet jö­vendőjéről is egy kicsit szó van itt, amikor ezekről a dolgokról beszélünk . . . nagyon is szó van! Bármelyik oldalról jövő ér­deklődésnek, kifejezett óhaj­nak készséggel adunk helyet lapjainkban s a legnagyobb előszeretettel vállaljuk a “köz­vetítő” szerepét ebben a kér­désben, melyben ha segíteni tudunk, ha szolgálatot tehe­tünk, örömmel tesszük azt!) A MAGYAR NYELV... Irta: ÁBRÁNYI EMIL ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged Ajkára vön, többé nem dobhat el! Szentség gyanánt hogy befogja éked, őrző oltárrá válik a kebel. Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme, S erős, szilárd, mint hősök jelleme! Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég! Minden, mi fejben, vagy szívben fakad, Tőled nyer pompát, szindus szavakat. Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord, Mint egy király az ünneplő bíbort! H« * ❖ I Bir-e más nyelv úgy epedni, Annyi bájjal, annyi kéjjel? Olvadóbb, mint lant zenéje Holdvilágos, langyos éjjel, Mely virágot s dalt terem, Mikor ébren semmi sincs más, Csak a fák sötét bogán: Hangos, boldog csalogány S boldog, néma szerelem . . . * * * , Hát a csapongó Gyorsszavu tréfák Játszi szökését, j Festi-e más nyelv , Oly remekül? Pattog a vig éle, s Ám sebe nem fáj, Mert csak enyelgés, Tarka bohóság Volt az egész! . . . Magasztos gyásznak bánat-dulta hangja Úgy zendül benne, mint egyház harangja, Mely messze hinti mély, komor szavát. Bug, mint a gyászdal, mint sir-fáklya lobban, S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban, Úgy dong minden szó a kedélyen át! * Hí H« Ciklops pörölye, hogyha csatát fest, Csatakürtök bősz rianása! Halld! Halld! Száguldva, vihogva, kapálva Dölyfös paripák robbannak elő. Százak keze vág, százak keze lő. Nem szárnyal a vér-ködös égre más, ,Csak ágyudörej, szitok és zuhanás! Rázkódik a föld, iszonyodva reng, Amerre a kartács vad tánca kereng! . . . Dúl a szilaj kéz, csattog a kard, Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart! Hí * * Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kisérjen áldás, Amig világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve, Végsőt sóhajtva!

Next

/
Thumbnails
Contents