Szabad Sajtó, 1961 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-30 / 13. szám
II Beolvadt laps “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. Lili ÉVFOLYAM — NO. 13. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY— 1961. MÁRCIUS 30 Az andaui hídról öt évvel ezelőtt senki sem tudta, hogy létezik. Ma ez a kis fahíd, amelyen néhanapján burgenlandi par asztszekerek döcögtek keresztül, olyan hires, mint a new yorki Washington-hid, vagy a san franciscoi Arany Kapu. Vagy még híresebb. Az andaui hid faoszlopai elkorhadnak, beledőlnek a fertői csatornába; a szó anyagi értelmében egyszer talán eltűnik a hid. De azért megmarad a történelem lapjain, mert a forradalom egyik jelképévé nemesült. James A. Michener amerikai iró tette híressé az andaui hidat. Hasonló cimü könyvében a magyar ember talál egy-két tárgyi tévedést, de teljes egészében az irás megdönthetetlen vádirat; a Szovjetunió elmarasztalása. Nemrégiben módunk volt elbeszélgetni Michenerrel. “Az Andaui Hid” nagy könyvsiker még ma is. Amerikában csak a filléres kiadása félmillió példányban kelt el. További kiadásról kell gondoskodni. Nem kevesebb, mint 56 nyelvre fordították le — mondja Michener s igy jónéhány millió példányban forog közkézen az öt világrészben. Vájjon ki tud közülünk 56 élő nyelvet felsorolni? Bizonyára senki. Valahol Ázsiában, vagy Afrikában egész kis nyelvterületeken is olvasni akarták az andaui hid történetét, illetve azt, ami mögötte van: a magyar forradalom beszámolóját. Majd egyszer még arról is lesz statisztika, hogy hány tehetetlen nép merített erőt a magyarok hősi kiállásából. A tűz Laosban lassan kialszik; Hruscsev úgy találta, hogy ez az ország nem ér meg egy háborút. Állítólag szószerint igy is mondta. A szovjet erők megtorpantak, mert nyilvánvalóvá vált, hogy ellenállás lesz, a szabad világ nem hajlandó a vörös pecsenye megsütését tétlenül nézni. Laos nem ér meg egy háborút. Sem koreai méretüt, se világháborút, — ez Hruscsev véleménye. Ha félig suttyomban be lehetett volna sétálni, az persze más. Laosról még sok szó esik. A fegyverek néha eldördülnek még, de a tűz lassan kihuny. A szovjet stratégisták szomorúan megállapítják, hogy máskép is történhetett volna. Mennyire igazuk van! A gazdasági élet lassan újból megpezsdül s ez már nemcsak szóbeszéd, az elnök hivatalosan is kijelentette, jónéhány szakértő véleménye után. Az amerikai nép újból vásárolni kezd; tartós holmikat, ruhaneműt. Mindent. így aztán a raktári készletek kifogynak s a gyárak újból teljes erővel dolgozni kezdenek. De azért még legalább egy hónap telik bele, amig mindenki tudatára ébred az általános fellendülésnek. Amikor a most munkanélküli emberek is NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT - - - ELŐFIZETÉSI NYUGTÁVAL DICSÉRD A LAPOT! újból beléphetnek a gyárak nyitott kapuján. A politikai érettség? Az egyik emigráns lap olvasója nyílt levélben teszi közzé azt a véleményét, amelynek kiteljesülése árán a vasfüggönyön innen levő magyar élet szebb és jobb lenne — s többet tudnánk segíteni is az óhazaiaknak. A levél írójával egyetértünk és éppen ezért mi is közöljük fejtegetése egy részét: “Különösen fontos lenne, hogy az a szabad világon élő magyarság, amely a politikai demokrácia elveit vallja, valóban el is kezdje azokat az elveket legalább abban a szűk körben alkalmazni, amelyre körülményei lehetőséget adnak. Ez például azt jelentené, hogy tiszteletben tartjuk mások politikai véleményét, még akkor is, ha azok nem egészen azonosak sajátunkkal. Kerüljük az általánosító jelzőket, mint pl. kommunista, fasiszta, klerikális, zsidó, amelyek alkalmazása csupán politikai éretlenségünket dokumentálja, ugyanakkor pedig megzavarja a tárgyilagos vitát. Ez viszont minden demokratikus alap feltétele. Ideje lenne annak is, hogy egymást ne származás, vallás és politikai csoport szerint értékeljük, hanem egyéni jó és rossz tulajdonságok és teljesítmények alapján. Azt hiszem ebben a tekintetben sokat tanulhatunk az angolszász politikai gyakoi'latból, amely az egyéni emberi méltóságot úgy az elvben, mint a valóságban hasonló meggyőződésből tiszteli. Szorosan ide tartozik a demokráciának egy másik szellemi követelménye, még pedig az, hogy egy demokratikus politikai közösség csak úgy valósítható és őrizhető meg, ha tagjai a közösség érdekeit vallják és politikai tetteikkel ennek a közösségnek javait szolgálják. Ez nemcsak magas szellemi érdeklődést és műveltséget követel, hanem ami sokkal fontosabb, politikai érettséget, amely tulajdonképpen minden demokrácia legbiztosabb támasza és előfeltétele. Enélkül nincs demokrácia. Mint fogalmat nehéz meghatározni és gyakorlatban még nehezebb megvalósítani, de annál inkább nagy szükségünk van rá különösen nekünk magyaroknak. Úgy lehetne röviden megfogalmazni, hogy egyéni törekvéseinket próbáljuk magyar közösségünk érdekeivel egyeztetni és nemzeti vágyainkat pedig a Dumamedence népeinek barátságával és egy közös európai együttműködés szellemével hozzuk egyhangba. Mindkét törekvés, egyéni s nemzeti, megvalósítása pedig a demokrácia fent vázolt szellemében történjen. Csak a hamis és túlzott sovinizmus van ellentétben a néphatalmon nyugvó demokráciával, a magyar nép józan nemzeti érzése pedig lehetővé teszi azt. Törekedjünk arra, hogy szellemi és politikai érettségünkkel saját népünk jövőjét biztosítsuk és jó példát nyújtsunk a Dunamedence többi népeinek is.” MODERN PILÁTUSOK Irta: DR. BÉKY ZOLTÁN püspök Az elmúlt évtizedek irónemzedékének egyik legkiválóbbja Anatole France Poncius Pilátust úgy rajzolta meg, mint kegyvesztett politikust, aki életének utolsó éveit egy. unalmas, Rómától messze eső városkában számüzöttként töltötte el. Egyszer valamelyik barátja meglátogatta és megkérdi Pilátust, vájjon nem emlékszik-e egy Jézus nevű emberre, mert hiszen akkortájt Pilátus helytartóként szolgált Jeruzsálemben. S Pilátus hoszszasan elgondolkozva csak ennyit tud mondani: “Nem emlékszem.” Megdöbbentő ebben a költői leírásban az, hogy kevés olyan jól ismert történelmi név van, mint Pilátusé. Mi tette nevét ismertté? Az a közönyös: “Mi az igazság?” — cinikus s felszínes, minden erkölcsi zsinórmérték nélküli gondolkodása, amely jellemzi szerepét Krisztus Urunk elitéltetése körül is, tette nevét halhatatlanná, bármennyire is utált, dicstelen és kárhoztatott is volt az a szerep. Keressztyéneknek van válaszuk a Pilátus által feltett kérdésre: “Mi az igazság?” S az a válasz meglepően modern és valóságos megvallása annak, hogy az igazság nem tanrendszer vagy elvont fogalom,> hanem az Ur Jézus Krisztus, az Élet Fejedelme, akivel Husvét hajnalán szembe találkozik a kereső, tékozló és bűnös ember. S erre a diadalmas húsvéti tapasztalatra építi fel életét és azt kívánja megvallani, mégha az a világ és az a társadalom, amelyikben élnie és szolgálnia kell sokkal inkább a vigasz nélküli nagypénteki elsötétülés isszonyatos és kísérteties idejére emlékeztet. De Husvét hajnalának csodálatos találkozásai és az abból fakadó Élet mindig éa minden korban győznek a nagypénteki sötétség felett. A Nagypéntek sötétségében siró tanítványokat Krisztus, mint a Feltámadott maga keresi meg és kijelenti a megtörtént Feltámadást. A nagypénteki “feszitsmeget” kiáltó tömegnek, farizeusoknak, római katonáknak, barbároknak és mindeneknek a kereszt tövében megadatott és megadatik a húsvéti találkozó életet jelentő alkalma. Csupán Poncius Pilátus alakja marad meg közönyösnek, cinikusnak, az egész üggyel nem törődő üres figurának, akiről oly tökéletesen elképzelhető, hogy Nagypéntek, kezének megmosása, nagyszombat, a testnek elszállítására adott engedély, a húsvéti csodáról szóló hírek semmit sem jelentettek s egy-két évtized múlva valóban azt mondta, hogy: Jézus? Krisztus? “Nem emlékszem.” A modern és magát humanistának nevező világ embereinek, “haladó szellemű” vezetőinek is ez a legiszonyatosabb tragédiája és egyben bűne. Ezek a modern Pilátusok. Tavaly Dél Afrikában a rendőrség a tüntető tömeg közé lőtt. A mi szivünk is sajgott azokért, akiket legyilkoltak ártatlanul több helyen is. De egyetlen egy esetben sem haladta meg a védelem nélküli és fegyvertelen tömegből legyilkoltak száma a százat sem. De a világ lelkiismerete megszólalt. Püspökök, irók, politikusok, munkásvezérek és üzletemberek, tudósok és diákság mind feljajdultak eme jogtiprás, vérengzés és aljasság ellen. De ugyanakkor és története sen közülök a leghangosabban szólók, soha sem nyilatkoz tak, sohasem tiltakoztak, vagy legfeljebb nagyon is enyhén, óvatosan és “békés együttélés” szellemében, amikor Budapest hőseinek, ártatlanul legyilkolt tízezreinek ügyében kellett volna legalább annyit szólniok, tenniök és nyilatkozniok. Mint amerikai hazánknak magyarszármazásu p o 1 g á rai megdöbbentünk akkor, amikor távol az orosz partoktól szovjet vadászok orvul lelőtték azt az azóta már híressé lett RB- 47-es repülőt. Még az orvtámadóknak, az aljas gyilkosoknak állt feljebb, ők tiltakoztak! ők vitték az Egyesült Nemzetek elé ezt az ügyet, mintha nem ők lettek volna azoknak a derék amerikai tiszteknek a gyilkosai. Ma már úgy hírlik, hogy a szovjet hajlandó lesz “visszavonni” vádjait az incidenssel kapcsolatosan, ha az j HÚSVÉTI ZSOLTÁR IRTA: TARNÓCY ÁRPÁD Uram, a véred pecsét szivemen és testvér, jóbarát, mennyi hagy el, j s kik nem hisznek, azoknak izenem, virág szivemben, jaj, mennyi fagy el hogy én szeretni jöttem. egyetlen hűvös estén. Szeretni jöttem mosolyt, bánatot, Látod, Uram, merre ballagok, i tövist és rózsát, embert, állatot, hogy mind siralmak, könnyek sóhajok, bölcsőt és silt a rögben. miket eleddig értem — $ -------> Te tudod, Uram, mivel ébredek, de hogy is lenne máskép, én Uram hogy fújták be a hideg éjjelek hogy is vihetne másfelé utam, holddal bolyongó lelkem. szivemen ily pecséttel. i _________________________________________________________________________________________ úgynevezett “szabad világ” is fátylat borit ilyen “hidegháborús kérdésekre,” mint a magyar ügy és Tibet. A hóhér követeli, hogy aljas gyilkosságát leplező szándékú hazugságainak visszavonásáért mi feledjük el millióknak hullott vérét, könnyét és igaz ügyét. S alku talán meg is lesz, mert a közönyös és minden erkölcsi mérték nélkül operáló úgynevezett modern diplomácia már többször elkövette ugyanezt a lépést: Egy hazugságnak a visszavonásáért, amelyiknek valóságos megtörténésében igaz és ártatlan vér folyt, •— tehát abban is mi voltunk igazában a szenvedő fél — millióknak, a mi vérünk és atyánkfiái szabadsága igaz ügyét bocsájtja áruba. Pilátus tudta, hogy az Ur ártatlan és ismerte Kajafáséknak igaz lényét. Semmibe sem vette őket, sőt utálta is a piszkos, h^bzó szájú, vért látni akaró aljas tömeget. De mégis hagyta, hogy megtörténjék Nagypéntek. Soha nem bántotta. Miért is? Maga mondotta: “Mi az igazság?” Ennek a Husvétnak számunkra az a nagy üzenete, hogy közönyös és pillanatnyi kényelemért ugyanezt a kérdést cinikusan kezelő modern “diplomáciának” s az általa félrevezetetteknek a magasabb, az Életet hirdető igazságról tegyen bizonyságot. MI AZ IGAZSÁG? Egyik nép igaz szabadságharcában hullott vére sem olcsóbb, sem drágább, mint a másiké. A gyilkos tömeg vérszomjas garanciája: “Az ő vére mirajtunk!” kapóra jött Pilátusnak, hogy igy elintézhette ezt a “kényes és kellemetlen kérdést,” miután megfenyegették a főpapok egy valójában koholt váddal, hogy a császárnak jelentést tesznek, hogy a lázadás uszitóját támogatja. Pilátus tudta, hogy ez mind hazugság és az ő szava többet ér abban a pillanatban Rómában, mint holmi izgága főpapoké. De ezzel a “kérdéssel” foglalkozni kellett volna és ez kényes és kellemetlen lehetett Volna. Különben is: “Mi az igazság?” PONTOSAN EZT TESZIK MA IS a modern Pilátusok, mikor az ártatlan magyar nép véréért, milliók és milliók fájdalmáért, reménysége porba hullásáért egy az egész világ által hazugságnak tartott vád viszszavonását “diplomáciai sikerként” elkönyvelve megvásároljuk az “ilyen kényes,” “nehéz” kérdésekkel való foglalkozástól a nyugalmat. Mert hiszen: “Mi az igazság?” MI TUDJUK, HOGY KRISZTUS AZ EGYETLEN IGAZSÁG. A húsvéti Életet csak az nyeri meg, aki legalább valamit megértett a Nagypéntekből. S még Judás is jobban megértette azt, mint Pilátus. Pedig, mintahogy a nagypénteki hírhedt kézmosás sem segített, a kényelmes “nem emlékezés” sem. Kárhozott, utált, megvetett s reménytelen száműzött, akinek minden dicstelen közönyét milliók ismerik, mikor két ezer esztendeje a húsvéti Életből táplálkozó ajkak ismételték el s ma is mondják és mindörökre mondani fogják: “Szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghala és eltemetteték, szállá alá poklokra és halottaiból feltámada.” Vájjon van elég hitünk, hogy erővel szóljunk és rajtunk diadalmaskodjék az Élet és Igazság Fejedelme? Mert nekünk van válaszunk a múlt és a jelen cinikusainak, modern Pilátusainak kérdésére: “Mi az igazság?” Nekünk az IGAZSÁG és ÉLET KRISZTUS, aki el fogja hozni e meggyötört, Nagypénteket járó emberiségre a feltámadás áldott Husvétját. Külföldre költözötteknek is megküldik a Social Security nyugdijat Az utóbbi hónapokban az amerikai aranytartalék megfogyatkozása miatt felmerült az . a kérdés is, nem lehetne-e korlátozni a Social Security nyugdijak folyósítását azok részére, akik külföldre, legtöbb esetben szülőhazájukba költöznek. A felelet erre a kérdésre: nem. A Social Security nyugdíj nem egyéb, mint biztosítási összeg, amely ha esedékessé válik, mindenkinek kifizetendő, bárhol tartózkodik. Szerzett jog és Amerika senki szerzett jogát soha nem csorbítja. Bármily sok dollár vándorol is tehát nyugdíjasok külföldre költözése miatt idegenbe, ez ellen nem lehet semmit tenni. Ha mégis sok esetben a Social Security hivätal visszatartja az esedékes.nyugdijakat, ennek hidegháborús oka van. Visszatartják — nem vonják meg, csak visszatartják! — a nyugdijakat, ha a nyugdíjas olyan országba tette át lakhelyét, ahol a kommunista kormány önkényesen szabja meg, jóval valódi értékén alul, a dollár átváltási árfolyamát és ezen a hamis árfolyamon számítva, belföldi pénzben utalja ki az Amerikából jött pénzeket. Egyszerűbben szólva: nem küldik a Social Security nyugdijakat és egyéb juttatásokat oly oi*szágokba, ahol a pénznek egy nagyrészét a kommunista kormány egyszerűen ellopja. Ilyen országok — a vasfüggöny mögött vagy akár a vasfüggöny földrajzi határain kívül — a következők: Az európai vasfüggöny mögött: Magyarország, Csehszlovákia, Bulgária, keletnémet szovjetzóna, Oroszország. Kivételek : Lengyelországba és Romániába elküldik a nyugdijakat. Az európai vasfüggönyön kívül: Albánia. Megjegyzés: Jugoszlávia nincsen a vasfüggöny mögött, oda átutalják a nyugdijakat. A bambuszfüggöny tájain: Kina, Észak-Korea, Észak-Vietnam. A kommunista kormányzat alatt álló, dollár-rabló országokban összesen körülbelül 1,000 nyugdíjas él. (Folyt, a 2-ik oldalon)
