Szabad Sajtó, 1961 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1961-11-09 / 45. szám
I Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE** OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. Lili ÉVFOLYAM — NO. 45. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY Erőink összemérése . Mindszenty hercegprímást láttuk egy pillanatra a minap a CBS televízió Magyarországon készült helyszíni műsorában. Amerika budapesti követségén készült a felvétel, ott, ahol a hercegprímás 1956 november 4-ikétől lakik. Mindszenty menedékjogot kért és kapott — mint ismeretes — és azóta nem lépte át a követség kapuját. Kis lakosztályt rendeztek be neki, naponként egy órát sétál az udvaron. Ilyenkor a követség egyik tisztviselője fogja a főpap kezét, mert a Kádár legények lesnek rá a környező épületek ablakából; elrabolnák, ha lehetne. Vasárnaponként misét mond az amerikaiaknak és a többi nyugati követségek tisztviselőinek. Szabad idejében — ebből van bőségesen ! — ir, valami nagy munkán dolgozik. Az elmúlt években Washingtonban felkészültek arra is, hogy Mindszenty hercegprímást a budapesti kommunista hatóságok erőszakkal elrabolják és visszahurcolják a börtönbe, életfogytiglani börtönbüntetése kitöltése végett. A helyzet kényes volt. Amerika és Magyarorszkg között a diplomáciai kapcsolat 1956 óta csak amolyan tessék-lássék, az Egyesült Államoknak ma sincs Budapesten követe, csak ügyvivője, annak bizonyítékaként, hogy Kádár kormánya csak bitorolja a hatalmat, a Vörös Hadsereg jóvoltából. Emberrablásra vetemedni az elmúlt öt év során nem volt kedvük Kádáréknak, legalább is a Mindszenty esetében nem. Természetesen tudták, hogy Amerika nem üzent volna hadat, ha történetesen AVH-s legények betörtek volna a követség épületébe s magukkal hurcolták volna a hercegprímást. Nem, ebből sem lett volna háború ! De a moszkvai és budapesti kommunistáknak nem volt ínyére az a várható felháborodás, amit Mindszenty elrablása világszerte kelthetett volna. ÁVH-s autók veszik körül az amerikai követség épületét s ezek közül egynek mindig be van gyújtva a motorja. A budapesti vörösek attól tartanak, hogy az amerikai követség megpróbálhatja Mindszenty kicsempészését az országból. Kádárék valójában szeretnék is ezt. Szívesen szemet hunynának. Szívesen beleegyeznének már abba is, hogy a hercegprímás hagyja el az országot — örökre. De Mindszenty erre ■nem hajlandó. Igénybevette ugyan a menedéket, de eszeágában sincs az országból távozni. Kádárék t o p o r z é kolnak. “Dögöljön meg ott, ahol van s egyenesen onnét mehet a mennyországba” — mondják tehetetlen dühükben, de ennél többet már nem mernek. Moszkvából tiltották meg nekik. Kruscsevnek éppen elég 1956 november 4-ikének a terhe. Meglepték az amerikai fotóriporterek az AVH-okat, akik az amerikai követség előtt strázsálnak. A CBS emberei hátulról közelítették meg a Pobedákat és lefényképezték, mielőtt a benneülők elszelelhettek volna. Mert az ilyen fényképezést nem szeretik a politikai rendőrség emberei. Az egyik alvást színlelt, a kocsi volánja mellett, a másik “turistának” adta ki magát és dühösen tiltakozott a fényképezés miatt. Magyarázatul hozzáfűzte: “Elvégre nem is vagyok szolgálatban.” Mindszenty hercegprímás tehát marad és vele a probléma is. A katholikus egyház ügyeibe nem avatkozhatik bele, ezt megígérte annak idején az amerikai ügyvivőnek. De a puszta jelenléte nem kis gond Kádáréknak. Elvégre Mindszenty az egyház hajthatatlanságának a jelképe. Igaz, hogy Kádárék próbálják elkenni az igazságot azzal: “Mindszentyt elfelejtette a nép, mert nem vállalta a vértanuságot.” Ez az állítás, persze, távol áll a valóságtól. A néma hercegprímás szakadatlanul vádol. Ezt tudja a nép. És tudják Kádárék. Valamikor, a negyvenes évek elején amikor a döglődő orosz medvét (Folyt, a 4-ik oldalon) A vörös betyárok leggonoszabbika, Kruscsev odáig vitte a dolgokat, hogy Kelet és Nyugat már-már a legteljesebb fizikai erejű összecsapás előtt áll. Ott tartunk, hogy egy harmadik világháború akármelyik napon, akármelyik percben megkezdődhet a világ több pontján: Afrikában, Ázsában, vagy ami ez idő szerint még mindig legválságosabb szintér — talán éppen Berlinben. Erőink összemérése lehet tehát fizikai és gyakorlati — egy háborús összecsapás esetén — ami a legszörnyübb következményekkel járhat az egész világra nézve ... és lehet elméleti, vagyis előzetes számbavétele mindannak, ami az egyik és ami a másik oldalon VAN. Nem ami lesz, vagy lehet, hanem ami VAN, ami készenlétben áll, ami: azonnal harcbavethető. Nézzük meg hát, hogy egy akármelyik pillanatban elkezdődhető tényleges, gyakorlati s fizikai háború, vagy ha úgy tetszik: atomháború esetén hogyan állunk mi, Amerika, a Szovjettel szemben. A mi jelenlegi képességünk és felkészültségünk arra, hogy egy nukleáris háborút viseljünk, sokkal nagyobb, mint a Szovjeté! Ezt most, amikor Kruscsev a 100-megatonos leendő hidrogén-bombák robbantásával kísérletezve fenyegeti és rettegteti a világot, jó tudni minden amerikainak és jó lenne, ha a világ minden népe minél jobban tudná. Amerikának több irányítható atom-lövege és több atombombát vivő repülőgépe VAN, mint a Szovjetnek. Mintegy 250-300 hosszútávra lőhető és pontosan célba találó lövegűnk van készenlétben, tehát: kilövésre akármelyik percben készen, itt, az országban és a világ minden részében levő bázisainkan, valamint Polaris-tengeralattjáróinkon. A vöröseknek ezzel szemben csak kb. 40- 50 ilyen, vagy ehhez hasonló lövegűk van jelenleg, de hogy ezek közül hány van kilövésre készen, azt nem tudjuk. 1962 elejére elérhetik azt, hogy lesz vagy 200 lövegűk, de persze mi sem alszunk közben. Amerikának 1,500 körüli jetbombázója van a világ minden részében, indulásra készen a bázisokról — sok ezek közül állandóan repül! — s ezekkel is azonnal válaszolni tudunk a Szovjet támadására, még pedig óriási fölénnyel! Mert az orosznak, a vörösöknek alig 200 ilyen tipusu gépük van jelenleg, pilótáik és embereik pedig nem háborúban szerzett gyakorlattal rendelkező kiképzőktől kapták tudásukat, mint a mieink. De nemcsak lövegek terén, hanem jól kiképzett katonai erők terén is még mindig fölényben van a Nyugat a Szovjettel szemben. A Szovjet nem kezdhet egy totális nukleáris háborút ellenünk anélkül, hogy teljes vereség, teljes pusztulás ne fenyegetné ... és ezt Kruscsev maga is nagyon jól tudja. Kruscsev igenis tudja azt, hogy nekünk mink van készenlétben és bármennyire is veri cipővel az asztalt, bármennyire is fenyegetőzik, amig józan, amig be nem rúg: nem kezd el egy ilyen háborút! Bármit is mondjanak a vörösek: ők nincsenek felkészülve és felszerelve egy totális háborúra, legalább is nincs annyijuk lövegben, gépben, szakemberben (katonában), mint amennyink nekünk van! A Szovjet gyorsan halad előre a gyártásban, az újabb és újabb borzalmas harci eszkö-Az 1956-os magyar szabadságharc menekültjei november 5-én, vasárnap délután, az ötödik évforduló alkalmából sikerült emlékünnepélyt rendeztek Camp Khmerben. Az istentisztelettel kezdődő megemlékező és köszönet-mondó alkalom szép műsorában kiemelkedő volt az amerikai hadsereg egyik vezető tisztjének, a 2nd Army Headquarters parancsnokának átnyújtott emlékplakett átadása, valamint különböző szervezetek meghívott képviselőinek hasonló köszönőoklevél átnyujtása mindazért a sok jótéteményért és segítségért, amit a menekülteknek ideérkezésükkor nyújtottak. Szép volt az alapgondolata ennek az ünnepélynek. Nagyrészben szép volt a kivitelezés is. Egyetlen szépséghiba kivézök előállításában, de mi még gyorsabban haladunk! Nem a világür-lövegek gyártásában, mert ez egy egészen más dolog s abban most még mindig a Szovjet vezet, hanem a háborús lövegek, eszközök, ellen-lövegek, stb., terén. Mindez ma már kezd közismert ténnyé válni Amerikában. Egyre-másra jelennek meg errevonatkozó sajtótájékoztatások, stb. Sajnos, a világ azonban nem tudja, nem igy tudja ezt. A Szovjet előtt mindez nem titok: kémjeik utján és néhány szándékosan “kicsúszni engedett” titok ismeretében Kruscsevék nagyon jól tudják, hogyan áll a mérleg karja, ha erőinket összemérjük. Még azt is tudja Kruscsev, hogy az ő 100-megatonos hidrogén-bombáját mi is meg tudjuk csinálni minden nehézség nélkül s azonnal, de nem csináljuk, mert kisebb és több ilyen bombáinkkal — amik már készen vannak!) — több eredményt tudunk elérni háború esetén. Kruscsev a világ elbolonditásával próbálkozik tulajdonképen, a primitiv népek megrettentésével, stb., de saját magát nem tudja elbolonditani, lehet, hogy nem is akarja ... A nagy szavakkal, a nagy kísérletekkel (megaton-bombák) tulajdonképen (Folyt, a 4-ik oldalon) telével ... S ez valahogy sokunkra nézve bántó is: meghívást kapott az Army, a kormányzó (még a kormányzójelöltek is) és meghívást kaptak a különböző amerikai szervezetek. Csak a mi Amerikai Magyar Szövetségünk nem kapott meghívást. Sem a washingtoni központ (amelynek főtitkára abban az időben a szó szoros értelmében éjt nappallá tevő, elmondhatatlanul sokat tevő, valósággal csodával határos munkát végzett magyar véreinkért!), sem a Szövetség New Brunswick-i osztálya, amelynek ma is titkára — s egyben a Szövetség egyik országos igazgatója — ennek a lapnak a szerkesztő-tulajdonosa. Sokfelé küldtek külön levelet, meghívót a rendezők, csak (Folyt, a 4-ik oldalon) Szépen sikerült. A VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYEI A kedden lezajlott választások érdekes eredményt hoztak mindenfelé. New Jersey állam kormányzója ismét demokrata-párti lesz: Richard J. Hughes volt bírót mintegy 40,000 szavazattöbbséggel választotta meg a nép kormányzónak. Ezzel most RICHARD J. HUGHES már a harmadik egymásutáni terminusban lesz demokrata kormányzója államunknak. A szavazatok beérkezése és számlálása során sokáig nagyon közel volt a két jelölt: Hughes (D) és Mitchell (R) eredménye s mindkét jelölt úgy tért nyugovóra kedden éjszaka, hogy nem tudta egyik se biztosan, mit hoz számára a reggel. $1,337 a Magyar Intézet javára A New Brunswick-i magyarság által a Rutgers Egyetemi Magyar Intézet javára rendezett bankett tiszta haszna meghaladta az 1,000 dollárt, az ezzel egyidejűleg és ugyanott befolyt személyes adományok összege pedig több mint 300 dollár volt. A bankett Rendező Bizottsága megtartotta az elszámoló gyűlést s az Amerikai Magyar Intézetnek összesen és pontosan $l,337.60-at adtak át. Egy összegben ez volt eddig a legnagyobb summa, amit a Magyar Intézet kapott, támogatásképen ahhoz a munkához, aimt a magyar nyelv és a magyar kultúra ápolása terén végez. Az egész New Brunswick-i és környéki magyarságot illeti az elismerés ezért a szépen sikerült bankettért, ezért az egyöntetű szép megmozdulásért, ezért a jelentős összegű támogatásért. Bár minél több magyarlakta városban megtörténne ugyanez, ugyanerre a célra! Reggelre azonban kiderült, illetve eldőlt, hogy Richard J. Hughes a győztes, ő a következő kormányzónk New Jerseyben. New York városában is nevezetes választás volt: Wagner polgármester nagy fölénnyel győzött ellenfele, a republikánus Louis J. Lefkowitz felett s ezzel a republikánusok reményeit és nagy harcikedvét egy időre alaposan lefokozta New York államban. Middlesex megyében általában a demokraták győztek most is, szokás szerint. Az állam más megyéiben több helyen a republikánusok tartják továbbra is a vonalat, de az állami törvényhozás alsóháza (Ge neral Assembly) továbbra is, sőt még nagyobb mértékben a demokraták vezetése alatt marad, a szenátus pedig 10-11 arányban oszlik meg. Úgy Perth Amboyban, mint New Brunswickon a városi rendőrök és tűzoltók fizetésemelését megszavazta a nép. Brunswickon a “Plan C” iskolakérdés győzött, de alig néhány szavazattöbbséggel. A legérdekesebb volt ezen a! választáson az egyik referendum-kérdésre adott szavazatok megoszlása, ami mutatja, mennyire ostoba némely ember s mennyire illetéktelen arra, hogy őt kérdezzék meg bizonyos életbevágóan fontos kérdésben ! Referendum-szavazatra volt téve az, hogy rendkívüli szükség esetén (ellenséges támadás, vagy bármilyen katasztrófa esetén), ha a kormányzó és az állami és városi vezetőség tagjai meghalnának, vagy akadályozva lennének hivataluk ellátásában, kik legyenek hivatali utódaik. Vagyis: ez a Public Question mintegy gondoskodás akar lenni bármilyen viszmajor esetére, hogy az állam, megye és község ne maradjon soha vezetőség nélkül. Erre mindenkinek természetesen “Igen”-nel kellett volna szavazni, felhatalmazást adva az előzetes intézkedésre. De voltak olyanok, akik “Nem”mel szavaztak, még pedig bőven. Az államban sokezren a “Nem” felett húzták le a fogantyút. (Vannak, akik minden Public kérdésre “Nem”mel felelnek a választáson, el se olvasva talán, hogy mi a kérdés.) “MAGYAR TALÁLKOZÓ” CLEVELANDBAN AVAGY: AZ ELSŐ KÖZELEDŐ LÉPÉS AZ “EGYSÉG FELÉ”? Rendkívül figyelemreméltó és nagyjelentőségű kezdeményezés indult el az amerikai magyar Debrecenből, Clevelandból: az ottani Magyar Társaság ez év nevember 24-25-26-ára “Magyar Találkozót” hivott egybe s ezt a találkozót állandó intézménynek szánja, amit évről-évre meg kíván rendezni, melyen lehetőleg személyes, de levelező részvétel által is közelebb óhajtják hozni egymáshoz mindazokat, “akiknek nemcsak joga, de lelkiismereti kötelessége is a magyarság egyetemes sors-kérdéseihez való hozzászólás.” “Gélünk — írja az ismertető — nem határozatok hozása, hanem tájékozódás és tájékoztatás, megismerés és egyeztetés.” Évek. óta gondolkozunk azon és latolgatjuk azokat a lehetőségeket: miként lehetne valamelyes békét, egyetértést, egységességet létrehozni az Amerikában élő magyarok összessége között; régiek, újak és legújabban jöttek között épugy, mint felekezeti és minden más okból és módon széttagozódott magyarok tízezrei és százezrei között? Évek óta nemcsak mi, — a magunk sokévtizedes amerikai-magyar életet ismerő szemszögéből mérlegelve-fontolgatva, — de mások is sokan, akik szivünkön viseljük magyar fajtánk sorsát, próbáltuk keresni a megoldást, a lehetőséget egy valamilyen “egyeztető, tájékoztató, megismertető tanács,” vagy “legfelsőbb fórum” létrehozására, de erre ezideig mi sem módot, sem lehetőséget nem találtunk. Pedig ennek szükségessége elvitathatatlanul fenn áll, még pedig annál fokozottabb mértékben, amint az idő múlik s az események és fejlemények mind jobban eltávolítják egymástól az egyes csoportokat s nemcsak az áthidalhatatlannak tetsző szakadékok mélyülnek a már szinte megszámlálhatatlan sokaságu ilyen “csoport” között, de még azok száma is egyre több lesz . . . Most végre valami fény derül Cleveland felől . . . s mintha egy parányi kékség mutatkoznék aamerikai magyar életünk borongós egén ezzel a “Magyar Találkozó” gondolattal . . . Soha jobbkor soha jobb gondolat nem vetődött fel, mint most ez, amely mintha Ígérne lehetőséget valamilyen megoldásra. Az A- merikában élő magyaroknak egy nagy “konvencióra” kell összeülni (ahogy amerikai-magyar nyelven az ilyesmit hívni -böktük) s ha ez a clevelandi találkozó legalább is az előkészítője lehetne az Amerikai Magyar Szövetség 1962 évben esedékes •— és mint értesülünk már kora tavasszal tartandó — 3-évenkénti rendes országos közgyűlésének, máris örömujjongva kiáltunk fel: ez az! eltalálta a hangot és módot az, akinek agyában a gondolat megszületett! A Magyar Találkozó-t, mint említettük, a Cleveland-i Magyar Társaság hívja össze. Ént nek a társaságnak az elnöke Dr. Nádas János, aki egyben az Amerikai Magyar Szövetség ottani Kossuth Osztályának is az elnöke. Annak tiszteletbeli elnöke pedig a mi jó öreg Kolozsváry Kálmán bátyánk, akinek jó magyar szivében és érzésében pillanatig sem kötelkedhet senki, aki őt ismeri. Már pedig “Magyar-Amerikában” ki ne ismerné Kolozsvári Kálmánt ? Régi-Amerikás magyarok, akik bármikor is számítottak bármit is itteni életünkben, mind ismerik az ő nevét és élete munkásságát. Az újabban jöttek pedig, nagyon sokan, már hírből bizonyára ismerik őt. S ezzel már meg is mondtuk azt, hogy az ő tiszteletbeli elnöksége alatt levő intézmény köré csoportosuló bármilyen más intézmény munkájában bárki nyugodtan részt vehet! Ezt nemcsak mi mondjuk, ezt megmondja bárki más nagy Amerikában, aki őt akár névről, akár személyesen ismeri ! Tehát: a Magyar Találkozó, mint fent irtuk, november 24- 26 napjaiban lesz Cleveland, Ohio-ban, a már említett céllal. “Első nap Dr. Nádas János előadása: “Egységes magyar külpolitikai szemlélet kialakítása. Ki képviselje a magyarságot az emigrációban” címmel lesz. Utána hozzászólások, vita. Este ismerkedő parti, vacsora. Nov. 25- én: “A magyarság kulturális szerepe az emigrációban. Érdemes-e magyarnak maradni” címmel Dr. Somogyi Ferenc tart előadást. Utána ebéd, majd a tárgy megvitatása és a levelező résztvevők hozzászólásainak ismertetése. Este bankett. Nov. 26- án: “A magyarság gazdasági és szociális feladatai. Elszigetelhetjük-e magunkat a korforduló forradalmi átalakulásától?” címmel Dr. Béldy Béla tart előadást. Utána ebéd, vita, hozzászólások és zárómegbeszélések. A Magyar Találkozó s közös magyarságtudat, a kölcsönös barátság és az építő szellem találkozója lesz. Részvétel: kizáróan meghívó-igénylés utján. Érdeklődők kérjenek további felvilágosítást a Magyar Társaság titkárságától: Hungarian Association, 1425 Grace Ave. Cleveland 7, Ohio. Azt hisszük, fölösleges minden további kommentár az itt elmondottakhoz és közöltekhez. Aki szive mélyéből jónak, őszintén becsületesnek, magyar fajtája sorsáért áldozatok hozatalára is képesnek tartja és ismeri önmagát, annak elég ennyi, annak nem kell többet mondani! Az tudni fogja, hogyan kezdjen hozzá ahhoz, aminek elkezdését elodázhatatlannak tartjuk: az első közeledő lépést egyszerre, együttesen kell. megtegyük, hogy valahol összetalálkozhassunk! — lka falvi
