Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)
1960-05-26 / 21. szám
1960. MÁJUS 26 A grófi kastély titka REGÉNY (Folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Hát hajnalra nem jön vadászlesbe a féjeura? _ — De igen, csakhogy ... — itt elakadt a nő hangja és csak rövid szünet után jutott ismét szóhoz: — Ne, ne, Peti, hagyjuk az Öreget! . . . Várjunk még, hiszen már úgyis öreg s ki tudja . . . •— Ne dehát nem igy beszéltük meg a dolgot! Úgy szólt a megbeszélés, hogy reggelre, vagy azután reggel . . . — No, igen, igen, — felelt izgultan az asszony, — mégis baj lesz belőle . . . Aztán — őszintén szólva — magát is féltem, bajba juthat, mert hiszen az is megtörténhetett, hogy valaki együtt látott bennünket. Az erdőkerülő is folyton errefelé settenkedik és ha nem is zavárt nieg minket, mert elvégre a gazdája vagyok, de attól tártok, Hogy láthatott jjf •• *i • •' i $5? magával . . . és különben is . . . — Hát aztán, ha látna? — vágott szavába a vajda. — Azért van szem, hogy lássék. Azt úgy se látná majd, mert nem úgy csinálnám . . . — Nem, Peti, meggondoltam! Hiába, csak hálával tartozom neki .. . Kihúzott a nagy nyomorúságomból . . . Végtelen jó ember s mindig jól bánt velem . . — Mászen én nem akarok semmi rosszat, hanemhát akkor hogyan leszünk az Ígérettel? — Beváltom! Hajnalra — ha elment az uram — várjon rám a Kertajtóban. De óvatos legyen! A kastélyhoz veztő útra tértek. Kőváryné sietett búcsúzni. — Hát elvárom, — intett búcsút és tovasietett, vissza a kastélyba. Peti az erdőnek vette útját. Az utkanyarulatánál, ahol az ösvény az erdőbe vezet, magaelőtt találta élettársát, Marát. — Meggyittél, jómadár? — fogadta. — Meg hát! Hiszen már ideje is, mért, ugye, régen vártok? — Te bides, — rivalt rája az asszony, — még tetteted magad? !■ Vágy' azt hiszed, nem latiam semmit?! — Mit láttál, te'nyives? förmed’t Maráira a cigány. '— Mindent, amit kell, te akasztófavirág! Már meg urasági nagyságákkal trafikálsz! Tán én alég se vagyok neked? — Jaj, dehogy se, Marám, még sok is! Több is, mint kéne! De ha már vagy, csak ne volnál olyan, amilyen lették, hogy tenne Gyászjelentés Fájdalomtól megtört szívvel, de a jó Isten szent akaratában keresztényi szívvel megnyugodva jelentjük, hogy a szerető jó férj, édesapa, testvér, vő, rokon és jóbarát, a Sátoraljaujhely-i születésű és Amerikába másodszor 1947-ben kivándorolt Szamosszegi Jenő a “Függetlenség” hetilap ügyvezető szerkesztője, áldásos életének 54-ik évében, 1960 május 18-án, a halotti szentségek magáhozvétele után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunk kihűlt tetemét az Inglesby temetkezési intézetben ravataloztuk fel s onnan kisértük őt utolsó útjára szombaton, május 21-én reggel, a Szt. István r. k. templomban 9 órakor megtartott engesztelő szentmise áldozat után az egyházközség temetőjébe, ahol örök nyugalomra helyeztük. Megszűnt dobogni egy nemes szív, ... eh ment az Örök Hazába az, akit a hitvesi, gyermeki, atyai és baráti szeretet szálai oly közvetlenül kötöttek azokhoz, akiknek szivében emléke örökké élni fog! Az Örök Világosság fényeskedjék neki! Trenton, N. J. (37 Cummings Ave.) 1960. május 26. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. GYÁSZOLJÁK: megtört szivü hitvese Özv. Szamosszegi Jenőné, sz. Prebi Irén; szerető egyetlen leánya Marika, férjezett Orosz Jenőné; apósa és anyósa Prebi István és neje; testvérei: Samudowsky Antal és családja (Flint, Mich.), Monostori András és cs. (az óhazában), Szederkényi Béláné és cs. (az óhazában), Csábrági Gyuláné és cs. (az óhazában), valamint sógorai, sógornői és más rokonsága és sok-sok jóbarátja. GYASZJELENTES Mély bánatunkban sem feledkezhetünk meg árról, hogy e helyről is köszönetét mondjunk mindazoknak, akik a minket ért nagy csapás alkalmából részvétnyilatkozatukkal felkerestek s szivünk sebét vigasztaló szavaikkal gyógyítani igyekeztek. Hálás köszönetét. mondunk a temetési szertartást végző Főt. Kish A. Gyula, Ft. Vincze Mihály és Ft. Forró Alpár r. k. lelkészeknek a hárompapos szép temetési szertartásért és búcsúztatásáért, valamint Inglesby János temetésrendező urnák a minden tekintetben előzékeny szolgálatokért. Hálás köszönetét mondunk továbbá mindazoknak, akik virrasztottak, akik a ravatalnál és a temetésen megjelentek, akik virágot küldtek a ravatalra, akik szentmisét mondattak, akik autójukat a temetéskor rendelkezésre bocsátották és a koporsóvivőknek, névszerint Varga József, Jenei József, Orosz Mihály, Koscsó János, Maszics András és Krau'sz Gusztáv. Hálás köszönetét mondunk végül, de nem utolsó sorban' mindazoknak, akik gyászunk legnehezebb óráiban bármi módon segítségünkre siettek, jószomszédainknak, barátainknak, akik kifejezésre juttatták az elhunyt és irántunk érzett szeretetüket. Köszönetét mondunk a Wm. Penn Egyletnek, amely a ravatalnál testületileg képviseltette magát, valamint mindazoknak, akik operációja alkalmával a kórházban s később, betegsége idején házunknál Jenőt meglátogatták, virágokat, ajándékot, kártyát küldtek neki s igyekeztek e.zzel is elviselhetőbbé tenni számára a megpróbáltató, nehéz időt. ami ----most már jól tudjuk---- a tőle és tőlünk való bucsuzás megváltozhatatlan, szomorú időszaka volt . . . A jó Isten fizesse meg mindnyájuknak a jóságát, felejthetetlen emlékű drága halottunknak pedig adjon örök nyugodalmat a sírban, lelkének Örök üdvösséget! A GYÁSZOLÓ CSALÁD. a Devla a többi közé, — hangoskodott Peti. *— No nézzed csak, most még neki áll feljebb, — perpatvaroskodott Mara. — Hát ez a hitvesi hiség?! Hát ezt fogadtad az ereg vajda előtt, mikor esszeadott minket?! Ha felásnád a sírját, tudom megfördultán látnád áz ereget benne! Ilyen szgyent kellett megérnem, ó, ó, jaj-jaj, — sivalkodott a vaj dáné. — Ne óbégass már no! Ha eszed lenne, örülnél neki. Hiszen annyi lévét még az eregapád, a Csűrő vajda se látott, amennyit kapunk rövidesen, vagy még későbben is . . . — Igazán? — élénkült a szóra Mara. — De biz a! Úgy agyjék-a Devlánk szerencsét neked, mint ahogyan igaz, ha csakugyan úgy lesz! — Hát mit ígért? — Sok-sok lóvénk lesz! Tejbevajba firesztelek, forrón! Annyi lóvé, pénz áll a házhoz, mint a ptelyva vagy még kevesebb is, de kerül annyi, hogy alig fér majd a szekéralján. Te csak hagyj mindent rám, — mondta sunyin a vajda. Távolból feléjük pislogtak a karaván rőzselángocskái. A sátrakhoz értek már, de Mara még mindig nem hagyta abba a beszélgetést. Mindenről tudni akart. Töviről-hegyére kikérdezte, szinte vallatta a vajdát. Az vontatottan bár, de válaszolt : Az vontatottan bár, de válaszolt : — Megmondtam már, hogy az uránál van a pénz, de majd el szedi tüle az asszony, ha mindjárt apránként is! — De mikor? — érdeklődött Mara. — Te is elszedhetnél. Hiszen minden hajnalon az erdőn vadászgat! Arra alá a domb alján ildegél a kutyájával, az erdőkerülő meg sokszor órányira van tile! Pille Marci, a cigánysuhanc, közeli rokona Marának, ekkor felfülelt, ötletre kapottan húzódott a vajdáék közelébe, hogy a hallott dolgoknál többet is megtudjon. Azok még valameddig elbeszélgettek a dologról, majd megállapodtak, hog ymásnap a vajdának Kővárynéval való találkozásánál Mara nem leskelődik, hanem odahaz, a sátorszekéren marad. Ámde Marcit akkor éjszakán nem hagyta aludni a tudat, hogy a földesur pénzéhez juthat, esetleg nagy vagyonhoz, amivel aztán szeretőjével Csiga Pannival idejekorán kereket oldhat. Fekvőhelyén egész éjjelen át nyugtalanul hánykolódott, sehogyan se jött álom a szemér. Megérintette kedvesét: — Panni te, alszol-e? — ühüm, — felelte félálmában a lány. , — Ne aludj, no! Valamit mondanék. — De alszom . .. majd reggel! — Most kell ! Nagyon sürgetős. — Mi az? Mit akarsz? — Készítsd el őa rebolberemet, — súgta — hajnalra elmegyek. Töltsd bele mind a hat golyót! Nagy dolog vár! Vadászat lesz kincses nagy úraságra. — Csak nem ? — Pszt. Egy szót se többet!, Velem gyüsz, aztán a közelben' megvársz! Ha elvégeztem, elhagyj uk a karavánt, világgá megyünk! Nagy urak leszünk, amilyenek ük voltak! — Jó, — felelt a lány s tovább horkolt. Marci nem aludt. Leste a virradatot ... GYILKOSSÁG AZ ERDŐBEN Virradóra . . . Feketeség borult még az erdőre, de már az ég alján bíborosai) pirkadt. Közel a vadászkasztélyhoz, a sűrűségben, két árny suhant végig a fák között: Marci és Panni. Lassan, óvatosan léepegettek, nehogy a földön heverő gályák, falevelek reccsejjése elárulja léptüket. Odaértek a domb aljánál sűrűsödött cserjéshez. Ott mindketten megbújtak. Szertenéztek, vártak. Senkise a közelükben . . . Az öreg Kőváry még nem mutatkozott. Alig telt negyedóra, amidőn hangos beszélgetésre, kutyacsaholásra riadtak. Elterültek a cserjésben. Látták, amint a föllesur a távolba mutat, jelezve az erdőkerülőnek, hogy merrefelé induljon vadhajszolásra, riasztásra. Az erdőkerülő vállravetett puskával utnakeredt — az erdőnek, a sűrűségnek. Kőváry a domb alatt kisebb sziklatömbre telepedett, válláról maga elé állítva puskáját, lesett. Hektor kutyája előtte nyugtalanul izgett-mozgott, föl-fölcsaholt, majd szaglászott, szimatolt, mire újból csaholni kezdett. A kitűnő vadászkutya érzett valamit. Eliramodni szeretett volna a szag után, azonban az effajta vadászeb tulajdonsága, hogy gazdája parancsa nélkül nem futhat. Lbával a földet kaparászva, föl-fölpislogott gazdájíára, miközben heves, nyugtalan ugatásba fogott. — Hektor! — kiáltott a kutyára a fölesur, mire az eb meglapult. Marci még nem vélte elérkezettnek az időt a cselekvésre. Vizsgálta a terepet, hogy miképen kerülhetne észrevétlenül Kőváry háta mögé. Várt. Várta, amig a kutya lecsillapodik. Az mozdulatlanul ült urának lába alatt s leste tekintetét, arcát. így telt mintegy félóra,’ amikor a cigánylegény alkalmasnak látta az időt a támadásra. Csöndesen, szinte nesztelenül, térden, kézen kúszva sompolygott a dombot megkerülve, Kőváry felé. Hektor fölmordult, morgott, majd elkezdett vonyitani. Ura ismét leintette. Marci közelebb ért. A véreb felépe pislantott, de nem láthatta, mivel a legény a sűrűségben közeledett mindjobban Kőváryhoz a dombon. Kővárytól hat léspésnyire a bozótok közt lehasalt. Előtte gyanútlanul ült háttal a földesur. (Folytatjuk)) ŐRIZD MEG, AZ EMLÉKEMET... Semmi sem olyan szomorú, mint egy elfelejtett, árva sir . . . amelyen az emberek meggondolatlanul taposnak keresztül ... Minden temetőben százával vannak megjelöletlen sírhelyek. Pedig senki sem akarja, hegy elfelejtsék az emlékét . . . Nagyszülők, édesanyák, édesapák, hitvestársak, gyermekek . . . még a por is betakarja emléküket ... A bölcs, előrelátó emberek; házastársak, szülők nem hagyják másra saját sirjük megjelölését, hanem ők maguk jóelőre, okosan gondoskodnak erről! GONDOSKODJON ELŐRE MOST, HOGY NEVÉT ÉS EMLÉKÉT MÉLTÓ ÉS ÖRÖKKÉ ÉLŐ KERETEKBE HAGYJA HÁTRA! MINDEN BRONZTÁBLA ÉS SÍRKŐ EGY LÁTHATÓ IMÁDSÁG! Forduljon bizalommal a legnagyobb magyar bronz-emlékmü és sírkő kezelőhöz, a MAGYAR BRONZ- ÉS SIREMLÉKMÜ VÁLLALATHOZ (Vágja ki és küldje be az alábbi szelvényt) i MEMORIAL ARTS P. O. Box 783, Plainfield, N. J. Kérem jöjjenek házamhoz, minden kötelezettség nélkül. | NÉV: .................................................................______________________ VÁROS: UTCA, HÁZSZÁM: Telefon: .................... Bronz ............... Sírkő MINDEN szóra érdemes magyar eísemény hü krónikása lapunk;. Előfizetési ára egy évre $3.00, külföldre $4.00. Rendelje meg rokonainak, ismerőseinek is! Kijövünk házához anélkül, hogy ez kötelezettséget jelentene önnek. Pontos, gyors, lelkiismeretes' szolgálatot »yujtunk. Áraink méltányosak. IDr. Lester Mann szemész és optometrist 89 SMITH ST. Perth Amboy, N. J. Rendelés naponta 10-32, 2-6 7-8, szerdán 10-12, szombaton 9-től 6-i(r Hlllcrest 2-2027 Igazán^ jóérték! MOST MEGVETHETI ELŐLEG NÉLKÜL! 1959 PLYMOUTH 4-AJTÓS HARDTOP KOCSIK (5 KÖZÜL VÁLASZTHAT—MIND EXECUTIVE KOCSIK) TELJESEN FELSZERELVE, RÁDIÓVAL, HEATERREL, ÖNMŰKÖDŐ TRANSZMISZSZIÓVAL, POWER-KORMÁNNYAL ÉS SOK MÁS EXTRÁVAL! RÉSZLETRE IS! BECSERÉLÉSSEL IS! Frank Van Syckle Incorporated Dodge-Renault kereskedő 159 New Brunswick Avenue VA. 6-0591 Perth Amboy, N. J. Nyitva este is NEW JERSEY ÁLLAM TERÜLETÉN FORDULJON BÁRKI BIZALOMMAL ALÁBBI SZERVEZŐINK BÁRMELYIKÉHEZ: ST. MIKLÓSSY PÁL 0-95 34th Street Fair Lawn, N. J. Tel. SW. 6-2256 ST. MIKLÓSSY ALBERT 23 Evergreen Ave. Fords, N. J. Tel. HI. 2-7384 FERENCZY PÁL 93 Louis Street New Brunswick, N. J. Tel. CH. 9-6228 GYENES JÓZSEF 78 Craske Street Woodbridge, N. J. ME. 4-8185 i
