Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)

1960-05-19 / 20. szám

so

Merged with ‘TASSA1C and VICINITY”

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE”

OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY

THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES

YOL. LII. ÉVFOLYAM — NO. 20. SZÁM

PASSAIC, NEW JERSEY

THURSDAY — 1960. MÁJUS 19

FEJVESZTETTEN HAZUDNAK...

LESZ-E HÁBORÚ?

Az Istenre esküdött

Hruscsov, hogy kémkedésben s minden, emberhez nem illő dologban az ő keze tiszta.... Ott, a párizsi kerekasztal mellett hangzott el ez a kijelentés és hogy az Istent emlegette, az első számú vörös ember esküre emelte a kezét.

Párizsban mégegyszer bebizonyosodott, hogy a lókupeccel szemben mit sem ér a magas diplomácia; ordít, hadonászik, esküdözik. Előre sejtve, hogy úgy sem tud elérni sem-Sir Leslie Munro sajtókonferenciája

Sir Leslie Munro, az Egyesült Nemzetek megbízottja a magyar kérdés tisztázására, a genfi Palais des Nation épületében sajtókonferenciát tartott, amelyen a szovjet és Kádárék magyarországi t ö meggyilkosságaival, törne gdeportálásaival és önkényes letartóztatásaival foglalkozott. A sajtókonferenciáról az összes nagy nyugateurópai lap beszámolt. Sir Leslie Munro kitért a fiatalkorúak kivégzéséről nyugaton elterjedt hírekre és megállapította, hogy a hivatalos cáfolatok nem nyugtatják meg a nyugati közvéleményt, különösen azért nem, mert a rezsim nem enged be pártatlan nyugati megfigyelőt, aki a helyszínen megvizsgálhatná a tényállást. Így felvetődik az a gondolat, hogy a rendszer el akar valamit takarni.

A részleges amnesztia csak keveseket érint, a hat évnél hosszabb börtönbüntetésre Ítéltek továbbra is börtönben maradnak. Semmi fény nem derült eddig a Szovjet-Unióba^deportált magyarokra. Sir Leslie Munro a következő konkrét kérdéseket intézte a Kádár rezsimhez :

Adjon a rendszer felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy hány szovjet és magyarországi koncentrációs-táborban hány magyart tartanak fogva? Névszerint kiket érint az amnesztia? Mi történt a Magyarországra visszatért menekültekkel?

Ezek mind olyan kérdések, amelyeket Sir Leslie magyarországi látogatása tisztázhatna. Sir Leslie figyelmeztette hallgatóságát, hogy a magyar békeszerződésben a magyar kormány kötelezte magát az emberi jogok betartására és meglepetésének adott kifejezést afölött, hogy a Kádár rezsimet 1959-ben felvették az Egyesült Nemzetek v i 1 á gürbizottságának tagjai közé. Végül pedig annak a reményének adott kifejezést, hogy a csúcskonferencia foglalkozni fog az emberi jogok megőrzésével Magyarországon.

Leégett a régi Nazi-ház

A Reuters ügynökség jelenti Nüremberg, nyugatnémetországból, hogy a Nüremberg Názi-Hall a közeli napokban leégett. A tűzkár $40,000.

mit, csak úgynevezett “közönségsikerre” dolgozott.

Egy pillanatig sem akart ő összeülni a nyugatiakkal és komolyan tanácskozni — amit különben Eisenhower elnök nyíltan meg is mondott. Hruscsov ágált, játszotta a sértettet, mert saját belpolitikai érdekei ezt kívánták.

Igen, van belpolitika a Szovjetunióban, ha nem egészen nyugati értelemben vesszük is. Elsősorban a Vörös Hadsereg vezetői óriási nyomást gyakoroltak a legfelső szovjetre és magára Hruscsovra. Szemére hányták, hogy taktikája mit sem ér, ime a nyugati repülőgépek szovjet légtérben.végeznek felderítést és ebből meg kell érteni, hogy a leghatalmasabbnak hirdetett Vörös Hadsereg gyenge, az amerikaihoz viszonyítva.

Hruscsov nem sokat nyert a csúcsértekezlet romjain. A nyugatiak pedig leszálltak az illúziók felhőjéből a földre, a hideg háború viharába.

“Csucshurutot” kaptak, — ahogy ezt ezeken a hasábokon jósoltuk.

Berlin ügye

egyelőre nyugvóponton marad, ha a mostani állapotot annak lehet nevezni. Hruscsov belátta, hogy a berlini ügyben nem tud elérni semmit, a világháború veszélye nélkül s éppen ezért jobbnak vélte nem is tárgyalni róla. Nem valószínű, hogy erőszakoskodik, valami egyoldalú intézkedéssel a végletekig feszíti a hurt. Nem. A U-2 repülőgép esetéből ő is megtanulta, hogy vigyázni kell. Amerika erős, túlságosan erős.

Úgy véljük, hogy háború most nem lesz. Csak Kruschev robbanthatná ki, de nem meri. Ehelyett el lehetünk készülve a hideg háború szokatlan arányú tombolására.

Nixon-Kennedy

— valószínűleg ez a két ember vívja meg majd a végső csatát, az elnökválasztásokon.

Kennedyt már aligha lehet megállítani, minden előválasztáson ő győzött, még azokon is, ahol voltaképpen nem jelent meg, nem korteskedett.

Kétségtelen, hogy Kennedy jelölése a,demokrata konvención dől el és lehetnek meglepetések. Lehetséges, hogy előrántják Stevensont, aki készen áll erre a szerepre, de magától nem tesz semmit. Ennél sokkal okosabb. Csak “enged a szelíd erőszaknak,” ha majd a körülmények úgy hozzák.

Nixonnak még mindig nincs ellenfele a republikánus vonalon s valószínűleg nem is lesz. Rockefellert újból emlegetik, de a new yorki kormányzó nem harap bele a kemény dióba.

Politikailag a két párt Ígéretei közt nem lesz sok különbség. A republikánusok azt hajtogatják, hogy most mindenkinek jó dolga van, minek a változás? A demokraták azt hirdetik, hogy szükséges a változás.

De külpolitikailag mindkét párt egy és ugyanazon vonalon halad. Nem szerezzük meg Hruscsovnak azt az örömet, hogy majd a következő amerikai kormánnyal könnyebb lesz tárgyalni.

(FEC) A nemzetközi sajtó folyamatosan napirenden tartja a szabadságharcban résztvett és utána törvénytelenül felelősségre vont és kivégzett fiatalkorúak sorsát. A rendszer kéthetenként kiválaszt egy-egy kommunistát, akik homályosan nyilatkoznak, félrebeszélnek, de a mai napig nem hangzott el az igazságügyminiszternek egy olyan nyilatkozata, amelyben legalább formailag tagadná a szörnyű cseleményeket. Nem hisszük ugyan, hogy a szabad világban bárkit is megnyugtatna a kommunista igazságügyminiszter nyilatkoza-Mit várnak a magyarok a Nyugattól?

(FEC) Megbízható hírek szerint a forradalom óta általában csökkenő tendenciát mutat az emberek reménysége, hogy helyzetük nyugati befolyásra megváltozna. Az 1956- os események és az eltelt idő idő alatt bekövetkezett u. n. “politikai enyhülés” azt a benyomást keltette a lakosság szélesebb rétegeiben — főleg azok között, akik a külpolitikát közelebbről nem ismerik — hogy a nyugati államok, főleg Amerika felől nem várható olyan akció, amely alkalmas lenne arra, hogy Magyarországot kiemelje a keleti blokkból. Ennek következtében az emberek a változás lehetőségét a keleti blokk belső átalakulásától, az ott esetleg fellépő nehézségektől várják.

Abban reménykednek, hogy a SZU belpolitikájában megismétlődő belső válságok végeredményben lehetővé teszik majd, hogy Magyarországon is lazuljon a politikai benyomás és a mozgási lehetőség nyugati vonatkozásban enyhülést hozzon. Ezt a felfogásukat azzal indokolják, hogy Sztálin halála óta még a magyar forradalom eseWényei következtében sem tudott a rendszer a sztálini idők szélsőséges metódusaihoz visszatérni, noha ennek bekövetkezte feltehető volt.

Általában az a felfogás, hogyha például a Hruscsovrendszer megszűnne és ez maga után vonná az idők folyamán éretté vált ifjabb generáció politikai szereplését, úgy a politikai nyomás a SZU-n belül és a vele szövetségben álló országokban tovább enyhülne ugyanazon tendencia szerint, mint ahogy az Sztálin halála után bekövetkezett.

HA AZT AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban!

ta, mégis a hallgatása felér a hírek beismerésével.

Közismert, hogy a Neu Züricher Zeitung, a nagytekintélyű svájci lap 1959 október 10-én 31 szabadságharcos nevét közölte, akiket hírei szerint a rendszer ki végeztetett. Kádár János a kommunista párt egyik vezére 1959 október 31-én. a fenti hírre az alábbiakat mondotta: “... közöltek egy 31 nevét tartalmazó listát a nyugati sajtóban és azt mondták, hogy ezt; a 31 embert legutóbb kivégezték Magyarországon. TERMÉSZETESEN KITALÁLT NÉV VOLT VALAMENNYI.” Eddig Kádár . . . Miután a nemzetközi sajtó továbbra is napirenden tartja a kivégzett szabadságáarsocok ügyét, a budapesti rádióban 1960 februiáir 24-én Fekete Sándor erről a kérdésről az alábbiakat mondotta: “Az ENSZ legutóbbi közgyűlése előtt és alatt előkerültek a szerkesztői asztalfiókok mélyéről gondosan előkészített és időzített listák, amelyek név szerint felsorolták a kivégzetteket . . . Ám egyes kivégzettek e listák összeállítói iránt semmi tiszteletet sem tanúsítva, eleven cáfolatokként megszólaltak és kiderült, hogy vígan élik világu- I kát Magyarországon, Ausztriá- i ban, Dél-Amerikában.”

Ezek szerint Kádár hazudott. Fekete Sándornak viszont könynyü volna ellenbizonyítással élni, mondja meg hol élnek a felsorolt személyek? Ha otthon, mutassa fel őket a nemzetközi sajtó Budapesten tartózkodó tagjainak! Ha külföldön, közölje, hogy melyik országban.

A világtörténelemben szinte páratlanul áll az a szemtelen, gyalázatos viselkedés, amit Kruschev, a szovjet diktátor tanúsít a Nyugattal szemben: egy elkapott felderitő-repülőgép incidensből kifolyólag arcátlan módon “bocsánatkérést” követel az Egyesült Államok elnökétől s ameddig azt meg nem kapja, nem ül le tárgyalni velünk. Elnökünk Párisba repült a summit-találkozóra a többi nyugati hatalmak főembereivel együtt s a nagy találkozóból és tanácskozásból nem lett semmi, jóformán meg se kezdődhetett, mert Kruschev előállt előbb azzal, hogy lemondta a meghívást Eisenhower elnökünk tervezett moszkvai útjára vonatkozólag, majd lealázó, lekicsinyítő elégtételadási követelésével kötötte az ebet a karóhoz . . .

E sorok írásakor, kedden éjszaka az a helyzet, hogy a világ rádiói és televíziói bömbölnek, hozzák a híreket a párisi nagy “összecsapásról,” az újságok részletesen tárgyalják a pergő eseményeket s a találgatások véget nem érő özöne folyik: mi következik ezután? Ha Kruschev Berlinbe megy s a kelet-németekkel megköti a különbékét — ami talán e héten megtörténik — a nyugatiak pedig nem lesznek hajlandók feladni Nyugat-Berlint — ami eltökélt szándékunk — háború lesz-e? Vájjon Kruschevnek eltökélt szándéka-e odáig feszíteni a hurt, hogy az elpattan?

Vájjon meddig mehetünk el vele szemben bármilyen engedékenységgel — ha erről egyáltalán szó lehet a jelenlegi helyzetben — s ha elmennénk akármeddig is, nem ugyanaz lenne-e a helyzet most vele, mint volt Hitlerrel 1939-ben; a mikor Chamberlin akkori angol miniszterelnök ama bizonyos és végzetes müncheni ‘mindent elintéző” egyezményt kötötte vele?

Hogy a háború elkerülhetetlen Kelet és Nyugat, a Gazság és az Igazság között, azt mi már régen megmondottuk. Legfeljebb csak idő kérdése, hogy mikor kezdődik el. Elérkezette ez az idő, Kruschev és a moszkvai betyárok akarják-e, hogy most elkezdődjön, nem lehet tudni. Egy bizonyos: ők tudják, hogy az idő ellenük dolgozik, hogy minden nappal ők távolodnak annak lehetőségétől, hogy egy háborút az egész világgal szemben megnyerjenek, tehát — az ő szempontjukból — minél hamarább kezdik el, annál jobb — nekik. Gondolják. Pedig nem jobb se igy, se úgy: egy harmadik világháborúban tényleges győztes nem lesz: mindenki veszíteni fog, emberáldozatban, javakban, mindenben, borzalmasan! Egy újabb, egy harmadik világháború nem a katonák háborúja lesz most már, hanem a civileké: a polgári lakosság fog megszenvedni legjobban és legnagyobb mértékben, mindkét oldalon. Aki tehát ezt a háborút ,az atomháborút elkezdi, a legostobább és egyben a leggonoszabb ember a világon. S úgy látszik, Kruschevre ez a szörnyű, ez a gyalázatos szerep ráillik.

Lesz-e háború a közeli napokban, hetekben, vagy hónapokban? ... ez a kérdés foglalkoztat ma mindenkit a világon. S mi lesz, ha háború lesz?

Amerikai szempontból nézve a dolgokat: mindenre, a legrosszabbra is el kell készülnünk. Ha jönnek az irányított lövegek, az atombombák, a Haderő és Polgári Védelmi hatóság rendelkezései az irányadók. Az országutakat azonnal lezárják :senki ne is gondoljon arra, hogy autóba ugorhat és mehet, menekülhet a hegyekbe, vagy ki tudja merre! Akinek van földalatti biztonsági menedékhelye (nagyon kevésnek van Amerikában) odabujhat, mások a pincében, telepes rádiójukat a Conelrad 640 és 1240 kilociklusára beállítva hallgathatják, mik az utasítások, mit kell tenniök. Ez minden, amit tehetünk.

Kinek mennyi élelmiszere van felhalmozva otthon, szinte nem is fontos. (A minimális, 8 napra elegendő konzerv-féléje

V

Harold Collier chicagói republikánus párhuzamot vont a magyar nép 112 évvel ezelőtti megpróbáltatásai és a mai idegen elnyomatás allati szenvedés között. Paul Dague, Pennsylvania délkeleti kerülete részéből dicsérettel emlékezett meg azokról, akik inkább az önkéntes számkivetést választották a “rabigában görbedés” helyett, hogy már jelenlétükkel is felhívják a nagyvilág

legyen a házban minden személynek, ez önmagunkkal szembeni kötelesség!) Akit szólít a Civilian Defense munkakötelezettség,_ amit magára vállalt, jelentkezzék az adott jelre az előirt helyen. A legfőbb szabály azonban: mindenki azt tegye, amire utasítást kap illetékes helyről. (Jó szemmel tartani mindenkinek az amerikai kommunistákat és tárutasokat, mert ezek moszkvai utasításra dolgoznak s ki tudja, mire képesek! Hogy a a föld alatt meg vannak szervezve, azt jól tudjuk, a kérdés csak az: mennyire jutnak majd a hazafias érzésű jó amerikaiak mintegy 175 milliójával szemben? Szabotálni tudnak majd itt-ott, de ennek borzalmas árát fogják fizetni a gazemberek!)

Ha jön a háború —s ilyenkor jó erre a lehetőségre komolyan gondolni s beszélgetni erről — minden becsületes amerikai lakos tudni fogja, mi a kötelessége ezzel a hazával szemben! Amint egyek és egységek voltunk az elmúlt háború idején, úgy fogunk majd öszsze egy testvérként, egy nemzetként a vész idején s imáinkkal, két karunkkal, szivünkkel, minden erőnkkel és vagyonúnkkal ha kell ott állunk a Csillagsávos Lobogó alatt édes Hazánk, Amerika mellett! Ahogy egykor Decatur mondotta : “Külországokkal való viszonyában bár mindig igaza lenne ... de akár igaza van, akár nem: ez a mi Hazánk!”

Magyar hazafiak Kádár börtöneiben

A nemrég meghirdetett magyarországi részleges amnesztia a világ közvéleményét van hivatva a csúcskonferencia előtt befolyásolni és a Kádár rezsimnek jobb nemzetközi hírnevet adni. Az igazság az, hogy az amnesztia után még rengeteg tudós, munkásvezér, iró, újságíró és katona van még a börtönökben.

így Kádárék börtöneiben sínylődnek még többek között: Obersovszki Gyula, Gáli József, Széli Jenő, Fekete Sándor, Haraszti Sándor, Lendvay Mihály, Peterdi György, Kun Szabó Mihály, Bibó István, Kosáry Domokos, Mezey Ferenc, Litván György, Hegedűs András, Táncos Gábor, Rácz Sándor, Báli Sándor, Kopácsi Sándor és még sokan mások. Addig, amig a Farkas Mihály és Farkas Vladimir szerű tömeggyilkosokat engedik szabadon és rendes hazafiak börtönökben sínylődnek, nem lehet a rezsim szavában hinni.

figyelmét az óhazában tovább kitartók sanyarú helyzetére. “ Aszabad világ lelkiismerete nem nyugodhatik, amig Magyarország ismét vissza nem nyerte önrendelkezési jellegét” — mondotta a francia származású honatya.

“Nincs a földkerekségnek egyetlen zuga, ahol feledni tudnák azt a vérfürdőt, amit Magyarország elnyomói Budapesten rendeztek” — kezdte (Folyt, a 4-ik oldalon)

KANADA SZÉPSÉGEI VÁRNAK

Nekünk, Európából jöttéknek Kanada különösen kedves ország, mert valahogy emlékeztet az ó-világra ... A fenti kép a Kanadai Gárda diszörségváltásáról készült Ottawában, az ország fővárosában, a Parlament épülete előtt. Júliustól szeptember közepéig, a turista-szezon alatt mindennapos ez a színes, érdekes jelenet a fővárosban. Kanada sok-sok szépségeivel, halás'z-vadász helyeivel, csodás tájaival várja vendégeit ...

VÁLASZ EGY ÍRÓNAK

(Sokatmondó üzenet Magyarországból — Ismeretlen költő verse)

Azt írod — versben, mert a hontalanság Kínjai közt múzsád meglátogat —

Hogy uj hazád, Anglia adta vissza Elveszett emberméltóságodat.

Versed szavára döbbenten figyeltem,

Pedig tudom ,szép ország Anglia,

Nem értettem, népitől egy magyarnak Hogy lehetett igy elszakadnia.

Én máshová nem vágytam, itt maradtam E nép közt, mely pokolra vettetett,

Hol minden hőst halálra mart a vadkan,

Vád lett a vágy és átok lett a tett. Emberméltóság! Kristálytiszta forrás Mocsok lett és ezt itta szomju szánk . . .

És terjedt lelkűnkön a bénító láz,

S mégis hittük, hogy egyszer lesz hazánk.

De az az októberi lángoló nap,

Mely elnyelte múltúnk gyalázatát,

Dgy tört reánk, ahogy az ámuló vak Sejti zokogva, fuldokolva: lát.

Aztán sorsunk betelt. Hát igazad van:

E földön nagyratörni nem szabad;

Hiába vágytunk élni igazabban,

A holtak sírján hazugság fakad . . .

Mégis, mégis . . . hogy láttam ezt a harcot, örökre áldom érte Istenem:

Hol ez a szélvész egyszer átviharcott, Helyében haza s szabadság terem. Forradalom volt, világszülő, tiszta,

Amilyet száz év egyszer hogyha ad . . . Nekem Magyarország adta vissza Elveszett emberméltóságomat!.

Magyar kikelet Washingtonban