Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)

1960-04-07 / 14. szám

»n Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. L1I. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY *_____________________________________________ THURSDAY - 1960. ÁPRILIS 7 A politikai aréna BESZÁMOLÓ A FLORIDAI KIRÁNDULÁSRÓL A Miami körüli hajókirándu­porfelhője fel-felcsap a küz­dők nyomán, de még az átlag választópolgár sehogysem tud magának képet alkotni a lát­szólagos zűrzavarban. Kenne­dy előretör, majd Humphrynek látszik jó esélye a demokraták közt, de azért nem szabad megfeledkezni a többiről sem. De nem ám! Stevenson neve ritkán kerül forgalomba az előválasztásokon', pedig — minden jel arra vall — hogy kezd feljönni a csillaga. A két­szeres elnökjelölt úgy tesz, mintha nem törődne a dolgok alakulásával, Délamerikában utazgat, de azért, mindkét sze­me és füle figyel minden moz­zanatot, minden moccanást, ami a párt berkeiben végbe­megy. Az okosok szerint a demok­rata párt számára csak egy ut lehetséges: Stevenson az élen, Kennedyvel. A párt egységét — mondják — csak igy lehet megőrizni. A katholikus-pro­­testáns kérdés kiélezése a győ­zelem esélyét csökkentené. Vi­szont egy Stevenson-Kennedy együttessel a kecske is jól lak­na s a káposzta is megmarad­na. A republikánusoknál is ku­lissza mögötti mozgolódás van. Rockefeller new yorki kormányzót szeretnék Nixon mellé állítani, második ember­nek. Dewey volt kormányzó és elnökjelölt fáradozik ebben az irányban. Nixonnak nem tet­szik az elgondolás. Rockefel­lernek sem. De azért ki tudja? ... A politika a lehetőségek játéka. Kiütni Nyugatnémet­országot! — ez a szovjet jelszó, amelynek legutóbb F r a n c ia országban Hruscsov nem győzött hangot adni. Sokszor mondtuk ezeken a hasábokon, hogy a szovjet emberek egyetlen egytől fél­nek — de attól aztán nagyon! — a felfegyverzett németek­től. S ha igy van, akkor félel­müknek egyre több az alapja, ami Hruscsov párizsi tartóz­kodása során jelentkezett is. Moszkva kér, fenyegetőzik s mindig ez a visszatérő refrain: kiütni a nyugatnémeteket. És a Szovjetuniónak jó segítőtársa akadt Angliában. Macmillan washingtoni utjának az volt egyik főcélja, hogy a némete­ket kibillentse a nyugati szö­vetségesek táborából, ahová korábban teljes joggal bevet­ték.' Washingtonban nem fogad­ták lelkesen Macmillan ötletét. Londoni tartózkodása során De Gaulle sem lesz elragadtatva, mert közte és Adenauer között az egyetértést lazítani nem le­het. De azért az angol aknamun­kát nem szabad lebecsülni. Az angolok hires bajkeverők, sok évszázada tanulják ezt az ipart: az egyik kijátszását a másik ellen. A gazdasági előretörés is fájt. Macmillannak, az Eu­rópai Közös Piac, amelyiknek Nyugatnémetország az oszlo­pos tagja és főerőssége. Anglia kiviil maradt a körön és ez a tény fáj. A Közös Piac ellen megpróbálta megszervezni a többi európai országokat, de az eredmény elmaradt. Az a lehetőség, hogy Né­metországból újból nagyhata­lom lehet, mellette egy erős Franciaországgal, az angolok­nak többet jelent minden szov­jet veszedelemnél. Mert ez a német-francia együttes Euró­pát jelentheti, ahol az ango­loknak nincs sok keresnivaló­juk. A történelem folyamán Ang­lia mindig szerette megoszta­ni Európát. Clemenceau mel­lett Lloyd George volt a fő­­trancsirozó Trianonban is. Eu­rópa egyesülését sohasem tűr­ték. íme, a történelmi angol po­litika mai változata. Veszedelmes játék, amit az angolok csinálnak. Még messze vagyunk attól, hogy a németek kiábrándulja­nak a nyugati szövetségből. De megeshetik ez a kiábrándulás. S akkor nem marad más ut számukra, mint Moszkva, ahol tárt karokkal várják. A német-szovjet szövetség­nél pedig nagyobb veszedelem aligha szakadhatna a világra. Hírek Rabmagyar­országból “MUSZÁJ SZERETNI A SZOVJETET.. ” (FEC) Marosán ismét na­gyot kiáltott a március végi szekszárdi gyűlésen. Beszélt azok ellen, akik nem kívánják a szóvjet-magyai* barátságot és állandóan 8 szovjet ellen iz­gatnak. A közönség a jelek sze­rint hidegen hallgatta Maro­sán érvelését és ahogy Maro­sán egyre jobban belehevült a szovjeUszeretet propagálásá­ba, úgy fagyott a hangulat Ma­rosán körül. Végül is Marosán, miként annak idején Csepelen belebődült a levegőbe és őr­jöngve kiáltotta: “Ide hallgas­sanak, értsék meg, hogy sem­mi erő sem gátolhatja meg, hogy nekünk szeretni kell a szovjetet, mert muszáj őket szeretni!” EGY VISSZATÉRT VÉLEMÉNYE (FEC) I. K. szakmunkás a forradalom után otthagyta ha­záját, szabadföldre érkezett. Pár hőnap után hazament, nem bírta honvágyát legyőzni. Egy kis idő után kalandos utón új­ra kiérkezett és a hazatértek­kel kapcsolatban európai mun­katársunknak az alábbiakat mondotta: — Tény, hogy aki nem köve­tett el valamilyen nagy biint a forradalom alatt, azt haza­térése után, ideig-óráig nem há­borgatják. Álláshoz is juttat­ják, de ennek ára van: ők lesz­nek a rendőrség és a párt in­formátorai az üzemekben. A munkások tudják ezt és ezért óvakodnak, elszigetlődnek tő­lük, megvetik őket. A besúgók­nak általában jól megy soruk addig, amíg hűségesen és pon­tosan teljesitik» a rájuk bizott feladatokat. Én azonban több olyanról hallottam, akik rövid időn belül elvesztették a rend­őrség bizalmát és hűvösre ke­lásra néhány utas nem ment el, de megbánta . . . Akik ehelyett a Gulfstream lóversenytérre mentek ki, egy kvóderrel a zse­bükben érkeztek onnan haza . . . Persze, akik a kutyaversenyt lá­togatták meg egyik este, azok sem dicsekedhettek nagy nyere­séggel, legfennebb tapasztalatot nyertek. Volt, aki egy olyan ku­tyára fogadott, amelyik verseny­­futás közben megállít s vakaróz­ni kezdett. (Hátha valaki szán­dékosan bolhákat engedett sza­badon s ez befolyásolta a kutya­verseny eredményét?) Egyik este sikerült születés­­napi party volt a hotelben. A trentoni K. Szűcs Jánosnénak, a kedves Szűcs mamának 79-ik születésnapját ünnepelte az e­­gész társaság, a Michigan-ból velünk tartó Germán Mihályné­­nak pedig 65-ik születésnapját. Mindenki hozzájárult a party si­keréhez valamivel, mindenki jól érezte magát. Kedves mókázás­­sal telt el az este, amit különösen Szűcs mama nem fog sokáig el­felejteni. Ez a kedves öreg néni — akinek leánya Bodnár József­­né, a trentoni Bodnár gazolin­állomás tulajdonosának felesége viselte hűségesen gondját egész utón — régi-régi magyar nótá­kat dudolgatott s nem azért jó zenész a mi Kára Péterünk, hogy azonnal meg ne tanulta vol­na tőle valmennyit, amelyiket még nem is ismert. Mindenki szeretettel, figyelmességgel vet­te körül a nénit, mert igazán ked­ves társaság volt ő, aki soha sem­miért nem panaszkodott, soha fáradt nem volt, egész utón “fiatalosan” viselkedett . . . A Crandon Park-i piknikezés és tengeri fürdőzés örök emléke marad mindannyiunknak. Min­den szerdán ezen a helyen talál­koznak a magyarok, a Miami és környékiek és a látogatóba jö­vők. Nosza, volt itt találkozá­sunk bőven, mindnyájunknak. Régen nem látott ismerősökkel, “falubeliekkel” találkoztunk . . . nem is kellett előre megbeszélni, volt itt ismerőse mindenkinek! (Jegyzeteinkből nem tűnik ki pontosan, hogy ki hol és kivel ta­lálkozott Miamiban léte alatt s ezért felsorolásunkban csak a neveket adjuk, anélkül, hogy a Crandon Park-i piknik-napot je­lölnénk meg a találkozás színhe­lyéül). A mi csoportunk pikni­­kezését előre kitervezett beosz­tás szerint rendeztük: Mrs. Ká­ra felkért mindenkit valamilyen feladat végzésére s szépen ment minden. Mészár György volt a “tűzmester,” Mrs. Mészár az é­­teleknek viselte gondját. Wargo János és felesége a bevásárláso­kat csinálták: a szenet, kenyeret ők vették nekünk a jó szalonná­hoz, aminek főszakácsa Varga Berti volt. (Csak arra panaszko­dott később, hogy hiába sütötte a sok jó szalonnát, a végén már senki sem akarta enni . . .) Smutko Antal és felesége mérték rültek. Soha nem volt olyan könnyű eltávolitani az útból embereket, mint a mostani időkben. Elég kiszemelni vala­kit és azt mondani róla: Lát­tam a forradalom alatt puská­val. Az illetőt este már hiába várják haza. . . . Megélhetés, életszínvonal: Igaz az, hogy a bérek emelkedtek és sok köz­szükségleti cikk ára csökkent.) Ezen a téren javult a helyzet. A terror azonbon fokozódott. Bármilyen elégedetlenség nyil­vánítása őrültség, életveszély! az italt és igy tovább . . . Laka­tos William és felsége is velünk fürdőztek ezen a napon, akik két hónapja vannak Floridában. (A Hírnök hűséges előfizetői, amit ott helyben megbizonyitottak). Ide jött Velünk piknikezni és für­dőzni az a mézeshetes fiatal há­zaspár is, Klemensits Lajos és felesége, akik megelőző héten Brunswickon tartották esküvő­jüket és lakodalmukban Káráék muzsikáltak ... Jól érezték ma­gukat ők is a vidám magyar tár­saságban. A piknikező, fürdőző, kártyázgató száz meg száz ma­gyar között mi is találtunk isme­rőst bőven: itt találkoztunk a Perth Amboyból 9 évvel ezelőtt leköltötzött Csoronkó bácsival, akinek az orvos egy évet jósolt, de aki a floridai napsütésben vi­dáman éli egészséges életét . . . Elek György a Függetlenségre fizette meg hátralékát és előfi­zetését is a lap szerkesztőjének, aki fürdőruhásan hirtelen azt se tudta, hová jegyezze fel ezt. (De azért haza jövet megtalálta a fel­jegyzést). Breza István volt Perth Amboy-i rendőrünk a fe­leségével (Fisher leány) szintén itt élvezik az áldott napsugarat. Farkas Jenő és felesége Perth Amboyból (autó body repairs) 5 hete “nyaralnak” Miamiban. Mr. Blasko (Amboyból), Mrs. Grezler (Fordsról). Farkas Ist­ván volt Pasaic-i szalonos, aki Dudor, Veszprém megyéből va­ló s aki most Floridában telpe­­dett le, egy múlt évi sikerült eu­rópai ut után. Mrs. Walyus (New Brunswickról) azt mond­ja, hogy bizony azért vágyik vissza északra, a városba, ahol egy életet élt le boldogult jó fér­jével, a Walyus nyomda hajdani tulajdonosával. Szigeti Pál és ne­je volt Brunswick-i és Metu­­chen-i lakosok, az ungmegyei Kisgeőcz községből vándoroltak Amerikába, most Miamiban lak­nak. Varga Lajos volt clevelandi lakos, a veszprém-megyei Ajka községből való, 2 éve él Floridá­ban. Mrs. Susie Molnár High­­(Folyt. a 4-ik oldalon) A Pentagon véle­ménye Arra a nagyon aktuális kér­désre, vajon egy atomfegyve­rekkel viv ott világháború el- P'usztitaná-e a civilizációt föl­dünkön, a Pentagon hivatott tudományos szakértői azt a választ adták, hogy “nem.” Atomtudósaink ebben a tárgy­ban végzett tudományos kísér­leteik alapján kijelentették, hogy az Egyenlítőtől délre lakó embereket a “fall-out” csak kis részben érné, az északi fél­gömb lakosai közül milliók túl­élnék az atomrobbanást, de természetesen elérné őket az azt követő pusztító sugárzás. Szén-száliitás csővezetéken át Németországban, az esseni tu­dományos társaság több évi kí­sérletezés eredményeképen meg­oldotta a csővezetékben folya­déknyomással történő szénszál­lítás problémáit. A németországi szénbányákból a szenet nemso­kára már nem hajón, vagy vona­ton szállítják a fogyasztóhoz, hanem csövön át fogják pum­pálni. Hivatalos jelentés az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósá­ságának gyűléséről-----------------------------t----------------------A. Hit a magyar jövőben... TILTAKOZÁS TRIANON ÉS AZ ÓHAZAI EMBER­VADÁSZAT ELLEN — TITKÁRVÁLASZTÁS — MEG­BÉLYEGZETT TÁMADÁSOK — TANÚSÁGOT TESZ A SZERVEZETT IFJÚSÁG IS! Március 10-én a budapesti Kossuth Rádió Ifjú Figyelő müsorszámának keretében fel­olvasták B. Pálnak egy fiatal egyetem ihallgatóhoz intézett leveléből a zárószavakat. “Én rendületlenül hiszek a magyar­ság szebb jövendőjében. Hi­szem’ hogyha látásotokat ide­ig-óráig §1 is homályositották, látszat-igazságokkal, hamis il­lúziókkal, előbb-utóbb rádöb­bentek az igazi feladatokra és megértitek: a hazát nem a ma­gyar sors igazi letéteményesei­től kell védenetek, hanem azoktól, akik idege ne szmék­­kel kereskednek, aki minden­kit megbélyegeznek, akik ma­gyarságról és magyar sorstu­datról beszélnek.” A levelet nyilvános vitára bocsájtották s természetesen egy pár öreg kommunista és a rádió hivata­los kommentátora súlyosan el­ítélték a szerintük “reakciós” B. Pálnak sorait. Az egyetlen fiatal hozzászóló, akinek leve­lét felolvasták, a következőket irta: “Én egy pillanatra sem szé­gyenlem érzéseimet még akkor sem, ha önök nacionalistának tartanak. Az én apám izig­­vérig magyar ember volt. Ő ta­nított engem szinte gyermek­korom óta, hogy a magyarság az egyetlen igazság, amiért él­ni érdemes, mert minden poli­tikai divat múló, csak egy örök és igaz: a Haza. Szavait ma, 10-15 év távlatából még iga­­zabbnak érzem, mint bármi­kor. Tanulni kellene végre leg­jobb eleinktől s az ő eszméik szerint berendezni ezt a sokat szenvedett kis országot. Az a mi átkunk, hogy mindig más feje után búslakodunk, mindig más ízlése szerint akarjuk be­rendezni saját hajlékunkat.” Kormányunk ágy­­problémája ... Charles De Gaulle, a francia köztársaság elnöke, mint köz­tudomású, júliusban hivatalos látogatásra Washingtonba ér­kezik s mint a kormány vendé­ge, a Blair House-ban fog lak­ni. A gond az volt, hogyan ta­láljanak elég hosszú ágyat, még pedig 6 láb 4 inchest, amelyben a vizitelő nagyter­metű vendég kényelmesen pi­henhet. Mindent tűvé tettek, de a végén kiderült, hogy a kormány raktárházaiban ily méretű ágy nincs. Nem vblt mit mást tenni, a kormány meg­rendelt egy 6 láb 10 inches ágyat a kivételes alkalomra'. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak valamilyen okból nem kapjg pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. Népünk nagy barátjának, né­hai Lord Rothermere-nek new yorki szállodájában, a Seymour Hotelben március 15-én tartotta első ezidei igazgatósági gyűlését az Amerikai Magyar Szövetség. A gyűlésen a különböző intéz­mények képviseletében az igaz­gatók csaknem teljes látszámban jelentek meg. A Szövetséget rendszeres anyagi támogatással fenntartó, három országos jelle­gű testvérsegitő egyesület meg­bízásából jelen volt: Révész Kálmán idei igazgató­sági elnök, Ibos Béla és Rad­­vány Ferenc a William Penn Fraternal Association (90,000 tag) képviseletében; Ft. Borshy Kerekes György és Király Imre az amerikai Magyar Reformá­tus Egyesület 40,000 tagja ne­vében ; továbbá az American Life Insurance (15,000 tag) ré­széről Szegedy L. István és Dr. Molnár Kálmán. Nt. Kecskeméthy József mint az A.M.Sz. három évre megvá­lasztott ellenőre, Eszenyi László igazgató pedig mint a Szövetség szintén három évre felkért köz­ponti pénztárnoka vettek részt a gyűlésen. Az Amerikai Magyar Katoli­kus Liga Ft. Gáspár János '(Passaic), Ft. Kish Gyula (Trenton) és Ft. Pintér Sándor (Toledo) igazgatók álltai képvi­seltette magát. Erdélyi Feren­ces Szerzetesrend amerikai tar­tományát Ft. Deésy Ipoly (Fair­­field), a Kapisztrán Ferencese­ket Ft. Thun Albin rendfőnök (Roebling), képviselték. Ft. Ja­kab András a detroiti osztály, Msgr. Marina Gyula pedig a new yorki Keleti Kerület elnökeként vett részt az igazgatósági gyű­lésen. Az Evangelical and Reformed Egyházak magyar szinódusa ré­széről annak elnöke: Nt. Dr. Szabó István Clevelandból, Nt. Bertalan Imre pedig Passaicból érkeztek a gyűlésre, mint a Szö­vetség igazgatói. Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyház megbízásából Ft. Dr. Béky Zoltán püspök Tren­­tonból, Nt. Csordás Gábor espe­res New Yorkból, Nt. Tóth Ti­bor pedig Detroitból vettek részt. Nt. Daróczy Sándor mint a pennsylvaniai Ligonierben le­vő Bethlen Otthon igazgatója jelent meg az igazgatósági gyű­lésen. Falusy Alajos alelnök és Dr. Márk Béla jogtanácsos New Yorkból, Gombos Zoltán napi­laptulajdónos Clevelandból, Pá­los Ernőné hetilaptulajdonos Detroitból érkezett. A rádiót Kóréh Ferenc; a bridgeporti osztályt Tóth’ Barnabás és Dr. Tury László képviselték. Donó András a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek, Simonffy La­jos pedig a detroiti Székely Szö­vetség felkérésére vett részt az igazgatósági gyűlésen. Bodnár Gábor az Amerikában uj gyöke­reket vert magyar cserkészmoz­galom küldötteként kapott he­lyet az igazgatóságban. Nt. Molnár Ágoston a new brunswicki Rutgers tudomány­egyetem magyar tagozatának igazgatójaként tagja a Szövet­ség országos vezetősgének, mely Ft. Deésy Ipoly ajánlatára az Egyesült Államokba települt piarista tanitórend főnökét, Ft. Dr. Bátori Józsefet egyhangúlag beválasztotta az Amerikai Ma­gyar Szövetség igazgatóságába. Elkerülhetetlen távoliéta miatt lelkesítő levélben mentet­te ki magát Haydu K., György országos elnök és Dr. Nagy Já­nos igazgató. írásban küldték be szavazatukat: Nt. Brachna Gá­bor (Cleveland) az amerikai ma­gyar evangélikus egyházak ne­vében, Ikafalvi Diénes László, a new jerseyi hetilapok tulajdono­sa, Molnár Béla a philadelphiai osztály nevében és Séllyei F. La­jos biró Perth Amboyból. A tárgysorozat első számaként a titkári állás betöltése szerepelt. Az alapszabályszerűen hirlapi­­lag közzétett felhívásra csak a jelenlegi központi titkár adta be pályázatát, akit egyetlen felszó­laló ellenében az igazgatóság nagy lelkesedéssel visszaválasz­tott hivatalába. Az 1962 őszén esedékes országos közgyűlésig tehát Báchkai Béla tölti be to­vábbra is amerikai magyar éle­tünknek ezt a fontos őrhelyét. Részletes vita után került megállapításra azoknak a memo­randumoknak a szövege, melye­ket az Igazgatóság távirat for­májában az Egyesült Államok elnökének és külügyminiszteré­nek küldött meg, illetve a képvi­selők és a nagyközönség részére szánt. E feliratokban, melyeket a gyászos emlékű trianoni béke­kötés 40-ik évfordulója és a kö­zelgő májusi csúcskonferencia alkalmából nyújtottak be az a­­merikai magyarság és a néma­ságra kárhoztatott óhaza népe nevében, a Szövetség tiltakozik a ma is folyó üldöztetések ellen, mely fiatalkorúak kivégzésétől sem riad vissza. Az Igazgatóság köszönettel vette Eszenyi László pénztárnok jelentését az elmúlt évről és vál­toztatás nélkül hagyta jóvá az általa beterjesztett költségvetést. Foglalkozott az Igazgatóság a­­zokkal a minősíthetetlen sajtótá­madásokkal is, melyek az utóbbi időben egyrészt a Szövetséget, mint az amerikai magyar egyhá­zak és egyletek országos csúcs­­szervezetét, másrészt az Igazga­tóságot és annak egyes megne­vezett vagy meg nem nevezett tagjait érték. A szóbanforgó lapokban meg­jelent, sorozatos rágalmak tár­gyalása elején az Igazgatóság legifjabb tagja, Bodnár Gábor főcserkész drámai erejű bejelen­tést tett. A szervezett magyar if­júság nevében mélységesen fele­­juság nevében mélységesen el­itélte a magyarság megbontását célzó gyalázások’at, miket fele­lőtleneknek bélyegzett. Elisme­réssel szólott arról az építő mun­káról, amivel úgy Ft. Borshy Ke­rekes György, valamint a Szö­vetség központi titkára a cser­készek felkarolása révén is vé­geznek és az ifjúsági mozgalma­­(Folyt, a G-ik oldalon) Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES

Next

/
Thumbnails
Contents