Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)

1960-03-10 / 10. szám

*« Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. LII. ÉVFOLYAM — NO. 10. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1960. MÁRCIUS 10 Merged with “PASSAIC and VICINITY” t THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Megkezdődött hát a tisztogatás, TRIANON ELLEN TILTAKOZIK MÁRCIUS 15-ÉN A MAGYAR SZÖVETSÉG Nyugati figyelő... írja: RÉTHY LAJOS Az erdélyiek szenvedése fokozódik és lassan elviselhe­tetlenné válik. Elviselhetetlen­né? Az ember azt hiszi, hogy nem bírják már tovább, nem bírhatják, hiszen a szenvedés meghaladja lelki és testi ere­jüket. S mégis! Tovább von­szolják magukat. Visélik ezt a minden idők legkeményebb er­délyi sorsat, próbálnak megma­radni a huszadik század rab­lóvilágában. A terror most nem sorozatos kivégzésekben nyilvánul meg, mégcsak nem is tömeges letar­tóztatásban. Amolyan szürke terror fekszik rá Erdélyre, mint a sürü köd, amely megüli a völgyeket, ott lebeg a síksá­gok felett és nem akar elosz­lani a hegycsúcsok körül. Nem lehet látni benne és le­hetetlen a tájékozódás. Nem le­het tudni, ki, mikor lép szaka­dékba s ha valaki elhull, nem is szereznek tudomást róla. Képtelenek számbavenni a megmaradtakat, az élőket, kik még bírják a szenvedést és a ködöt. Két malomkő közt őrlődnek. A kommunizmus és az egyre féktelenebből tomboló román nacionalizmus őrli az erdélyi magyarságot. Nem a gyors el­pusztítás, hanem a lassú meg­semmisítés sorsát szánták neki. S ennek a halálnemnek ördögi tervezői céltudatosan végzik a munkájukat. A lelketlen játék egyik látható mozzanata az is­kolák körül fejlődik. A sztáli­ni időkben nemcsak “autonó­miát” kaptak a székelyek, ha­nem megfelelő mennyiségű is­kolát is kiutaltak az egész er­délyi magyarságnak. Moszkva és Bukarest szinte tobzódott az “adás” gyönyörében. Meg akarták mutatni or­­szágnak-világnak, hogy a szov­jet rendszerben nincs kisebb­ségi kérdés: többség, vagy ki­sebbség egyformán boldog benne. Ebben az időben a szov­jet politikai és katonai hatalom kellően lefékezte a ‘voltakép­pen mindig jelenlevő és csak a kirobbanásra alkalmat kereső román nacionalizmust, amely szimpla és egyirányú: mindent gyűlölni, ami magyar. A .magyar forradalom jó ürügy volt a román nacionaliz­mus teljes feléledésére és fék­telen kiélésére. A bukaresti pártvezetőség megmagyarázta Moszkváinak, hogy az egész er­délyi magyarság forradalmár, kutyából szalonna nem lesz és életerejük megtörése múlhatat­lanul szükséges. Ezúttal Moszk­va nem ellenkezett, szabad ke­zet adott Bukarestnek s ezzel megkezdődött az eszeveszett magyar-ellenes munka Erdély szerte. Lasan-lassan a magyar tan­nyelvű iskolákat szüntetik meg. Ezekben az iskolákban a ma­gyar nemzeti gondolat helyet u­­gyan nem kaphatott, éppen o­­lyan szovjet iskolák voltak, mint a román tannyelvüek, de a ma­gyar gyermekek mégiscsak anyanyelvükön tanulhattak. A román pártvezetőség úgy talál­ta, hogy akármennyire sablono­sak is az iskolák, a magyar gyermekek egy tömegben a for­radalom, a dac, a bele nem tö­rődés szellemét szívják maguk­ba. az egyétemi szintről le egészen az elemi iskoláig. Voltak isko­lák, amelyeket egyszerűen “ve­gyeseknek” nyilváinitottak, de a legtöbbet román tannyelvűre változtatták. Az erdélyi magyarság meg­félemlítésének másik fontos esz­köze a munkalehetőség elvétele. A gyárak vezetősége mindenütt román és — hacsak lehet — a saját fajtáját alkalmazza, még akkor is, ha a magyar jobb és több munkára képes. A román sohasem volt jó munkaerő, ter­mészeténél fogva lusta és nem tanulékony. De azért ők lépnek mindenütt előtérbe, mert ez a politika. Az erdélyi magyarnak ilyen körülmények közt szaka­datlanul attól kell tartania, hogy holnap nem lesz betevő falatja. Az egyszerű, vegeta­tiv élet is lassan lehetetlenné válik. Nem egyes személyek ellen irányul a rendszer politikája. A nem kívánatos elemekkel már rég végeztek Tulcea mo­csaraiban és Duna-csatornánál. Most a magyar nép egésze el­len megy a hajsza. Az erdélyi magyarság sürü ködben vias­kodik a puszta létért. Hírek Rabmagyar­országból A SZOVJET KATONÁK ‘ SZELLEMI” SZÓRA­KOZÁSA (FEC) T. E.-t magyarorszá­gi látogatása során pestújhelyi ismerősei elvitték a helyi mozi­ba. Az előadás megkezdése után azt vette észre, hogy a kö­rülötte. ülők idegesen kapkod­nak a nyakuk, válluk felé. Rö­videsen ő maga is érezte, hogy valami potyog a fejére. Felnéz­ve látta, hogy az erkélyen né­hány orosz katona ül, tökma­got eszik és héját a földszinti nézőtér felé köpdösi. Azonnal mellette ülő barátjához for­dult és kérte, hagyják el a he­lyiséget. Az nagyon idegesen, folytoit hangon kérlelni kezd­te, hogy ne tegyen ilyet, ez “provokáció” lenne, várják ki az előadás végét, vagy lega­lább is a szünetet. Végül is T. E. otthagyva ismerőseit, egye­dül távozott a moziból. Hiába, az orosz megszállók az urak ma is Rab-Magyaror­­szágon! TAMÁSI ÁRON UJ MÜVE (FEC) “Szirom és Boly” Ta­mási uj regényének a cime, amelyben a mai magyar falu életéről irt. Tamási ezt mond­ja uj munkájáról: “A Szirom és Boly cimü írást regénynek nevezem. Azért, mert helyhez és személyhez kötött történet, melyet a való­ság talajából növesztve, költői formában, általános érvény­nyel s a tanulság célzatával mondtam el. Nehéz volt, amit tettem. Ugyanis a gyermekko­ri, vagy a régebbi élményeket az idő félig-meddig elkészíti az ember számára. Most az idő dolgát is nekem kellett elvé­geznem s ehhez még hozzáad­nom az iró küzdelmét is a mü­­(Folyt. a 3-ik oldalon) Az Amerikai Magyar Szövet­ség igazgatósága március 15- én, New Yorkban tartja esedé­kes tavaszi gyűlését. Ez alka­lommal szövegezik meg a tria­noni kényszerbéke 40-ik évfor­dulójára kiadandó kiáltványt, amit úgy magyar, mint angol nyelven fog terjeszteni a Szö­vetség. Ez is egyik eszköze annak, hogy felhívjuk a nyugati világ figyelmét a magyar néppel szemben elkövetett sorozatos Közeledik március 15-ike, a minden igaz magyar szivét megdobogtató dátum . . . sza­badságeszméink örök emlékű nagy napja, amit 112 év után ma is oly tiszta érzéssel ünnep­iünk mi magyarok, bárhol le­gyünk is a nagyvilágon, mint akkor, 1848 márciusának idu­sán tették nagy elődeink! Az idén ismét együtt ünnepli március idusát New Brunswick magyarsága: a Magyar Ame­rikai Atléta Klub kedd esti gyűlésén egyhangúlag elhatá­rozták, hogy március 13-án, vasárnap este 6 órai kezdettel a klub gyönyörű uj székházá­nak közel ezer lelket befogadó Az Amerikai Magyar Intézet Kossuth Lajos amerikai emlé­keiből, valamint Ruttkayné Kossuth Lujza leveleiből kiállí­tást rendes New Brunswickon, a Rutgers Egyetem könyvtárá­ban (College Ave.) A kiállítá­son, amely március 14-től ápri­lis 30-ig lesz megtekinthető, Nem mi Írjuk (FEC) Az alábbi szemel­vényt a Budapesten megjelenő Ludas Matyi-ból vettük át: “Karácsonyra vettem az én játékoskedvü kisfiamnak egy 660 Ft-os Aspector dilavetitőt. Ez a remekbeszabott masina né­hány próbavetités után kiégette a villanykörtéjét és elsötétült. Mivel karácsonyi ajándéknak szántam a vetítőt, egy szabad­napom feláldozásával utrakel­­tem, hogy a kiégett körtét még az ünnepek előtt pótoljam. Első utam a Rákóczi-uti uj OFO­­TÉRT-ba vezetett, ahol a masi­nát vettem, de ott körte nem volt. Elküldték a Rákóczi ut 80-ba, mondván, hogy ott van. Ott sem volt. Onnan a Muzeum körútra küldtek, onnan pedig a KERAVILL-hoz. A KERA­­VILL-ból elküldték a DIA-bolt­­ba, ahonnan a belkereskedelmi hivatalba, onnan pedig átküld­ték a külkereskedelmi hivatal behozatali osztályába. Itt az il­letékes elvtárs azt mondta, hogy ő még nem is hallott az Aspec­tor diavetítőről, mert csak két napja került az uj beosztásába, eddig a Táncsis Mihály terme­lőszövetkezetben traktoros volt. Kérem hát most mit tegyek?” A mai magyarországi fejet­lenségre jellemző ez a nagyon is komoly “vicc.” igazságtalanságokra, amelyek végül is annyira elhatalmasod­tak, hogy ma már az egész sza­bad világot elnyeléssel fenyege­tik. Tárgysorozaton szerepel az igazgatóságot és annak egyes tagjait ért, méltatlan és alatto­mos sajtó-támadások ügye, to­vábbá a pénztárnok jelentése és a költségvetés megállapítása, nemkülönben a titkári állásra kiirt nyilvános pályázatra be­érkezett jelentkezések feletti döntés. dísztermében lesz a mi magyar márciusi ünnepélyünk. AZ ÜNNEPÉLY MŰSORA Nyitány: Az Atléta Klub Dalárdája. Énekszám; Kiszely Ica. Szavalat: Horváthné Kürthy Zsuzsa. Énekszám: Vasady Imre. ünnepi beszéd: Olchváry István. Tárogató-szám: Kára Gyula. Zongorán kiséri: Gödry Julia. Beléptidij termés zetesen nem lesz. Adományokat a kia­dások fedezésére és a klub ja­vára köszönettel fogad a Rendezőség. Kossuth Ljzának a Plainfield, N.J.-ben élt Miss Eliza E. Ke­­nyon-nal mintegy 20 éven át folytatott levelezése, mintegy 50 érdekes levél lesz megszemlél­hető. Március 14-én, hétfőn este 8 órakor fogják a kiállítást ünne­pélyes keretek között megnyita­­ni s erre a megnyitó alkalomra lapunk utján is meghívja a ma­gyarságot az Amerikai Magyar Intézet vezetősége. Az Intézet ugyanezen a napon tartja évi közgyűlését a Rutgers Egyete­men. Mayor James J. Fíynn, Perth Amboy város polgármes­tere proklamációt bocsátott ki, amelyben vasárnapot, 1960. március 20-át az 1848-49-i ma­gyar szabadságharc emlékére és a szabadságszerető magyar nép iránti tiszteletből a Ma­gyar Szabadság Napjává nyil­vánította. “A magyarszárma­­zásu amerikaiak oly sokkal já­rultak hozzá hazánk kulturális és társadalmi fejlődéséhez és a magyarok mindig készek vol­tak harcba szállni a szabadság KEDDEN ESTE van nálunk a lapzárta^ A szerdán beérkezett híreket és közleményeket — na olyan természetűek — már csak a következő heti számban hoz­­szerda estig telefonon is fel­­hatjuk. Keretes hirdetéseket veszünk. Szerkesztőnk Floridában Lapjaink szer kesztő-tu­­lajdonosa, Diénes László, fe­leségével csütörtökön, már­cius 10-én Miami, Floridába utazott, a New Brunswick­­ról indult kedves magyar ki­ránduló csoporttal. Távollé­tében a New Brunswick-i központi irodában Novák Ibolya (aki most már Mrs. Tóth Ibolya asszony) intézi a lapok ügyeit, a szerkesztés munkáját pedig Nagy Tibor munkatársunk végzi, aki a március 10 és 17-iki szám összeállításánál a nyomdá­ban is igyekszik majd a “sajtóhibákat” elhesegtet­­ni. A kirándulók vasárnap, március 20-án este érkeznek haza New Brunswickra. Bármilyen a lappal kap­csolatos ügyben fentneve­­zett megbizottainkhoz kell fordulni a szerkesztő távol­léte alatt. “A vallás és a tudo­mány összeegyez­tethetetlen” (FEC) Pogány Róbert “A kettős nevelés” cimü cikkében élesen támadja az iskolai hitok­tatást és különösen az “Alapve­tő hittan” tankönyvet: “Tapasztalt pedagógusok és jóhiszemű szülők egybehangzó­an állítják, hogy az az ismeret, amelyet az iskola tudományos nevelése, oktatása és magyará­zata nyújt, összeütközésbe ke­rül azzal a vallásos szemlélettel, neveléssel, amelyet a hitokta­tásra járó gyermekek kapnak. Ez az ellentmondás rendszerint súlyos konfliktusra vezet; a gyermek nem tudja, kinek higy­­jen — s az eredmény könnyen morális válság lehet. Egyházi körök tiltakoznak ez ellen a megállapítás ellen: szerintük nincs ellentmondás hit és tudás között, ellenkezőleg: a kettő egymást kiegészíti. Mi az igaz­ság? Össze lehet-e egyeztetni a vallást és a tudományt ? Materi­alista erre csak tagadó választ adhat.” eszményeiért s ezért a magyar szabadságharc emlékére e bá­tor nép iránti tisztelet kifejezé­­seképen nyilvánitom Magyar Szabadság-nappá e napot” . . . mondja proklamációjában a polgármester. Március 20-án, vasárnap ez­­idén is a régi magyar-cimeres piros-fehér-zöld zászlót fogják felvonni reggel 8 órakor ünne­pélyes keretek között a város­ház előtti zászlótartóra s azt délután 5 órakor hasonló cere­móniával, a város magyarságá­nak jelenlétében veteránok trombitaszavával vonják majd be. A Perth Amboyi Magyar Szabadság-nap Bizottsága élén Kovács Olivér városi tanácsos, Séllyei F. Lajos váposi biró és Mihalkó P. István housing igazgató állanak. Levelek men­tek ki a különböző egyházak, politikai klubok és egyesületek vezetőihez a magyar zászló­­felvonási aktuson való részvé-ELÖRETOLT BOLSI “RENDŐRÖK” Maurice Papon párizsi rend­őrfőnök keres olyan megbízha­tó rendőröket, akik a tavaszra tervezett csúcsértekezlet ide­jén cár Nikita bőrére fognak vigyázni. Zakharov szovjet titkosrendőrfőnök már Párizs­ban van. A biztonsági előké­születek ott sokkal nagyobb problémák, mint Amerikában voltak. Az individualista fran­cia rendőrt nem tartja meg­bízhatónak a szovjet kamaril­­la. A fehéroroszok nagy töme­ge él Franciaországban. Ezek szemmeltartása- sok biztonsági közeget igényel. Mint Ameri­kában, úgy ott is, Zakharov fantasztikus követelésekkel ál­lott elő. Ezek egyike a fehér oroszok internálása, ha De Gaulle kormánya erre hajlan­dó lett volna. Papon rendőrfő­nök azt igyekezett Zakharov­­nak bizonyítani, hogy nincsen elég rendőr arra, hogy az orosz titkos főhóhér terveit keresztül lehessen vinni. “Azon könnyen lehet segí­teni,” véleményezte Zakha­rov. A párizsi rendőrfőnöknek ugyancsak leesett az álla, ami­kor másnap reggel a francia kommunista párt küldöttsége jelentkezett. A komcsik beje­lentették a hüledező rendőrfő­nöknek, hogy a francia bolsik annyi emberanyagot szállíta­nak a rendőrség segítségére, amennyire Papon főnök urnák szüksége lesz. Az úgynevezett “autonom” bolsi pártok eddig tagadták, hogy részei lennének a szovjet erőszak gépezetnek. Csak úgy a kulisszák mögött szállították az áldozatokat a moszkvai hó­hérok karmai közé. De mivel ez esetben a főhóhér bőrének biztonságáról van szó, levették az álarcot. “Kapitalista” rend­őr és államkapitalista rendőr­­segéd. Ugyancsak épületes lát­vány lett volna. De Maurice Papon az ilyen dolgokban nem ismer tréfát. Hazaküldte a bol­si delegációt. KULTUR-CSERE AKADÁLYOKKAL Száz egyiptomi cserediák, akiknek Moszkvában kellett volna tanuiniok, vagy eltévesz­tették az útirányt, vagy pedig az inukba szállt — Nasser bá­torsága. Moszkva helyett a száz diák Amerikába érkezett és itt kívánják tanulmányaikat tovább folytatni. Az itteni ok­tatásügyi körök természetesen örömmel helyezték el az elté­vedt diákokat. Meglehetős baj van a kul­­turcsere során ideérkező dele­gációkkal. Kettős őrizet alatt vannak. Egyik oldalról a szov­jet titkos rendőrség tagjai őr­zik őket, akik mint a delegáció tagjai utaznak. Élénk emléke­zetünkben él az a vitaest, amit az amerikai komponisták ren­deztek a szovjet zeneszerzők­kel. A szovjet részről a vitá­ban csak a delegátusok kis szá­zaléka vett részt. A többi ugyanis a titkosrendőrség tag­ja volt, akik nem lévén zenei szakértők: ezt elárulták volna, ha felszólalnak. Tarkónlövési telre s általában minden ma­gyart hívnak, hogy legyen ott ennél a szép megemlékező mozzanatnál vasárnap, márci­us 20-án reggel 8 órakor és dél­után 5 órakor. szakértelmüket nem lehetett a zenészek között fitogtatni. Nem volt olyan delegáció, amelynek tagjai közül valaki ne kért volna menedékjogot az amerikai hatóságoktól. Ez oly mérveket öltött, hogy a külügyi hivatal attól félt, hogy a szov­jet abbahagyja a kulturcse­­rét. így következett be az a visszás helyzet, hogy a kül­ügyi hivatal utasítására —• amerikai biztonsági közegek őrzik a leendő lógósokat. KRUGER A “SZEGÉNY” MENKÜLT Amint itt a tanyán a híreket bogarásszuk, sokszor párosá­val akadunk disszidensekre. Joachim Kruger keleti Német­országból disszidált. Annyira megszoktuk, hogy a menekült éhes, rongyos és beteg, hogy regisztrálnunk kell ezt a stílu­sos menekültet is. Kruger bá­tyánk nem hitt abban, hogy üres kézzel hagyja ott a vörös Kánaánt. Ha bankár lett vol­na, talán a páncélszekrényt hozta volna magával. De ő a kelet-berlini könyvtár igazga­tója volt. 1951 május elsején, amikor a bolsik a májusi ün­nepléssel voltak elfoglalva, Kruger megpakkolt egy teher­autót a könyvtár legértékesebb könyveivel és kézirataival. Az­után nyugodtan áthajtott a nyugatira. Ezt akkor senki sem tudta ,a r.émet vörösökön kí­vül. Kruger könyvkereskedése, a “Bayruth Antikvárium” világ­hírre tett szert. Vevői között könyv és zenepatrónusok ezrei voltak. Az amerikai kongresz­­szus könyvtára is vevője volt Krugernek. Franz Joseph Haydn leveleit' horribilis ösz­­szegért vették tőle. Annyira jól ment az üzlet, hogy fogyó­ban volt a portéka. Amikor ez megtörtént, akkor Kruger bátyánk utánpótlás után nézett . . . a legközelebbi könyvtár­ban. Ez évekig sikerült is neki. A múltkoriban azonban rajta­vesztett. A . Götting egyetem könyvtárosa tetten érte, ami­kor egy ritka kéziratot dugott zsebre. Letartóztatták. A vizsgálat során majdnem minden könyv­tár felismerte benne hűséges látogatóját. Könyvelésben nem hitt a disszidens könyvmoly. Hónapokba telt, mig bünlajst­­romát össze lehetett állítani. Közel ötmillió dollár értékű könyvet lopott német és más könyvtárakból. Azokat borsos áron adta el a külföldön. A ház kutatás során fantasztikus mű­helyt találtak, amelyben nem­csak a nyomásos, hanem a per­forált könyvtári jeleket is el tudta távolítani a lopott dol­gokból. A rendőrség azt hiszi, hogy kézirathamisitással is foglalkozott a furfangos me­nekült, aki nem hitt abban, hogy üres kézzel és üres gyo­morral vegye nyakába a vilá­got. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, üog,> ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnuKat, jelentse tele­fonon vagy posialcártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. MÁRCIUSI MAGYAR ÜNNEPÉLY NEW BRUNSWICKON Kossuth-kiállitást rendez a Magyar Intézet a Rutgers Egyetemen Március 20-át “Magyar Szabadság­­nappá” nyilvánította Perth Amboy polgármestere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents