Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)

1960-12-08 / 49. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. LII. ÉVFOLYAM — NO. 49. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — I960. DECEMBER 8 Sztálin óta már a kommunistáknak sem megy olyan jól. Pár nappal ez­előtt ért véget Moszkvában a vö­rösek “csúcsértekezlete,” ame­lyen az egyik kínai főmogul is jelen volt és sok borsot tört Hruscsov orra alá. Sztálin idejében is összejöttek a párt vezetői széles e vlágból, de a száját kinyitni senki sem merte. Legfeljebb, ha tetszését nyilvánította Sztállin tettei iránt. Különben kuss volt mindenki­nek. Azóta az idők Moszkvában is megváltoztak. Hetekre volt szükség, hogy Hruscsov meg­győzze a kínaiakat. Ezek végül is engedtek, legalább is a külvi­lág felé. A szovjet-kinai ellen­tétek azonban tovább is meg­maradnak. Hogy mi a -különbség Sztálin és Hrucsov közt? Kötetekben le­hetne elbeszélni. De elég egy példa is. Sztálin egyetlen szem­­villanására a jelentéktelen Al­bánia pártvezérét még az asztal alatt is nehezen lehetett volna megtalálni. Ma? Az albán vörös vezetők valósággal ágáltak Moszkvában és nyíltan hangoztatták, hogy ők Pekinggel tartanak. Tetszik érteni? Pekinggel! És pontosan tudták, hogy a Kreml nem szakad reájuk. Moszkvai közlés szerint az ér­tekezleten Hruscsov álláspontja győzedelmeskedett. Gyengécske győzelem volt, albánok nélkül... Tito markába viszont hull a dicsőség és a pénz, Moszkva és Washington jóvoltá­ból. A dicsőség Moszkvából jön. Ezúttal a hegy közeledik Moha­medhez. Moszkvától Budapestig csak a dicséret hangján emlé­keznek meg Ti tóról és az ő Ju­goszláviájáról. Sokáig csak szidalmakkal il­lették Titót, aztán hallgattak ró­la. Most uj korszak nyílt: dicsé­rik. Tehát valamit akar tőle Moszkva. Nyilván azt, hogy tá­mogassa Tito Vörös Kínával és Albániával (!) szemben Hrus­­csovot. Nevetségesen hangzik, de igy van. De nemcsak ez hangzik nevet­ségesen. Ömlik a pénz Washing­tonból — Tito marsalli marká­ba.. Idáig csak hullott, mostmár ömlik. Nem kevesebb, mint 300 millió dollár kölcsönt kap Tito, a Nemzetközi Pénzalapból. Ki kezeskedik a pénzért? Tito. Elvégre a diktatúrában más kezest elképzelni sem lehet, mint magát a diktátort. A Pénzalap nevű intézetben más nyugati országok is tagok, de nagyrészt Amerika táplálja és azért létesült, hogy “ az elma­radt országoknák” olcsó hosszú lejáratú kölcsönt nyújtson. A titkos gondolat az, hogy ily mó­don ezek az országok nem vál­nak a kommunizmus vadászte­rületévé. Noshát Jugoszlávia nem vál­hat azzá> mert már az. Moszk­vával, vagy nélküle, de mégis az. És Titónak eszeágában sincs kommunista hitvallását feladni. Miért is adná? Csődbemenéstől megóvta az amerikai segély, most pedig a dinárt szanálja a Nyugat, sokmillió dollárral. A “magas politika” birodalmába tartozik annak megítélése, hogy helyes-e Tito dédelgetése, vagy sem. A moszk­vai szálakat lazító kommunis­táknak mindig is nagy becsüle­tük volt Washingtonban. A len­gyel Gomulka erre a másik is­kolapélda. Reméljük a legjobbakat. Azt, hogy a washingtoni keltető-gép­ben nagy műgonddal meghizlalt kobrafiókok nem harapnak jó­tevőjükbe. Már t. i. a jövőben. A múltban haraptak eleget. Higyjünk és bizzunk a wa­shingtoni jellemnevelés csodá­jában. Oszlányi Kornél magyar tábornok meghalt Clevelandban, hosszas bete­geskedés után Csaba Királyfi hős magyar honvédeink végte­len sorába lépett a II. világhá­ború legvitézebb magyar kato­nája: Oszlányi Kornél tábornak. Már az első világháborúban kitűnt hősiességével : az olasz fronton a tiszti arany viztésági érmet kapta. A II. világháború­ban a Don partjáról leváló első magyar hadsereg mozdulatait, mint a hadsereg utóvéd erőinek parancsnoka fedezte a sokszoros orosz túlerővel szemben. E har­cokban tanúsított személyes bá­torságáért és példaadó magatar­tásáért Horthy kormányzó a legmagasabb háborús katonai kitüntetést adta neki: a Mária Terézia Rend keresztjét, ő volt az egyetlen, aki ebben a háború­ban ezt a kitüntetést kapta. Mint * ezredes, 40,000 főnyi csapata é­­lén elől járt a frontvonalban és súlyosan meg is sebesült. A bé­ke éveiben mint ember és mint katona, megtestesítője volt a fenkölt, nemes és lovagias gon­­dolkozásu honvédtiszteknek és az igazi gentleman-nek s mint a Ludovika Akadémia tanára, majd ezred- és magasabb pa­­rahcsnok, ilyen embereket is ne­velt maga körül. Legmagasabb kitüntetése után visszavonult, hazájával szemben teljesített kötelességét soha nem váltotta fel olcsó közszereplésre, a Szá­­lasi-féle bandában szerepet nem vállalt s hti maradt az államfő­höz, akinek esküjét tette . . . Az emigrációban puritán lel­­kületével és Istenbe vetett mély­séges hitével hosszú éveken át a bajorországi Landshut egyik ko­lostorának cellájában húzódott meg, ahol egy rozoga katonai vaságyon és tábornoki zubbo­nyából saját kezével átvarrt fel­sőkabátban élte a lemondás és nyomorúság keserves napjait. Innen jött az Egyesült Államok­ba 1952-ben s Clevelandban egy gyárban dolgozott, mint mérnök négy éven át, amikor betegsége levette lábáról . . . Utolsó kívánsága az volt, hogy hazai földben aludhassa ö­­rök álmát. Lépések történtek holttesttének későbbi hazaszálli­­tasára. Özvegye, férjénél levő leányai, unokái (az óhazában) és tisztelőinek nagy serege gyá­­szólják. A tiszta életű magyar katona mintaképe ő, akirtek sze­mélye és emléke előtt tiszteleg mindenki! MINDEN szóra érdemes ma­gyar esemény hü krónikása lapunk. Előfizetési ára egy évre $3.00, külföldre $4.00. Rendelje meg rokonainak, HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Példa, amely követőket keres ÓVINTÉZKEDÉSEK A SZABADSÁGHARC ÉVFORDULÓJÁN (FEC) A forradalom negye­dik évfordulóján Budapesten szigorú elővigyázatossági intéz­kedésekkel éltek a hatóságok. Már október 22-én este meg­erősített rendőr-járatok jártak a főváros utcáin. Nyilvános he­lyeken gyakoriak voltak az igazoltatások. A főváros szállodáiban na­ponta ellenőrizték a nyugati vendégek útleveleit és a nyo­mozók minden külfölditől megkérdezték, hogy mi célból tartózkodik Magyarországon. Az évforduló napjaiban sok budapesti vállalatnál és hiva­talban elzárták az írógépeket az igazgatói irodába, nehogy röpcédulákat készítsenek raj­tuk. A gyárakban a munkás­őrök “éberségi szolgálatiban álltak. IGY FOLYIK AZ ’’ÖNKÉN­TES” KOLHOZOSITÁS Magyarországról menekült parasztember b e s z á m olóját szószerint közöljük: “A szövetkezeti szervezők a megyei tanács és a járási ta­nács mezőgazdasági osztályá­ról érkeztek a faluba. Az agitá­torok három különböző jellegű és feladatú csoportba voltak beosztva és egymást követve, három hullámban gyúrták meg a gazdákat. Az első, felszólító csoport szép szóval igyekezett a gazdákra hatni, Kérték őket, hogy az idők szavára hallgatva segítsék a falu szocializálódá­­sát. Ha az első csoport ered­ménytelenül távozott, 20 perc múlva beállított a második, a figyelmeztető csoport. Ezek már fenyegetőztek, hogyha nem írják alá a belépést, úgy a következő, a végrehajtó cso­port máj dmegtöri az ellenállá­sukat. A harmadik csoport leg­alább 20 emberből állt és min­iden agitátornak furkósbot volt a kezében s mindössze egy kér­dést tett fel: Hajlandó vagy nem? Aki ettől a furkósbotos barátságtalan gárdától sem ijedt meg, azt bevitték a ta­nácsházára. “A gazdák gyakran zárt aj­tókkal várták az agitátorokat, akik ilyenkor egyideig verték az ajtót és káromkodtak, majd elrejtőztek a közelben, várva mikor jön ki a gazda a házból. Mivel a parasztok természete­sen nem hagyták éhesen bőgni az állataikat, kijöttek etetni. Ilyenkor az agitátorok közre­fogták a gazdát és bevitték a tanácsházára. “A tanácselnök irodájában az up áldozatot szembesítették már véresre vert gazdákkal és közölték vele, hogy ő is igy jár, ha nem jön meg a jobbik esze. Egyetlen egyi gazda akadt, kit a végrehajtó brigád erőszaka sem tudott megtörni. Elvitték a megyei székhelyre és több na­pig kínozták, mig rá tudták kényszeríteni a belépési nyilat­kozat aláírására.” FELVILÁGOSÍTJÁK A FIATALOKAT Budapesten az általános is­kolákban az ötödik osztálytól (tehát 11 éves kortól) kezdődő­en kötelezővé tették az u. n. “felvilágosító előadások” tar­tását és hallgatását. A szülők csak akkor értesül­tek a dologról, amikor a gyer­mekek odahaza mindenféle furcsa és gyerekszájból szokat­lan megjegyzéseket kezdtek tenni. Az egyik gyerek pl. büszkén újságolta, hogy nem­csak azt tudja, hogyan szüle­tett testvére, de azt is, hogy apja és anyja mit tettek ennek érdekében, ..... —...... Amikor a szülők az iskolá­ban tiltakoztak, azt a választ kapták, hogy egyöntetűen az állami iskolák 5-ik osztályától kezdődőleg “egészségtan óra” keretében kötelezők a felvilá­gosító előadások. , A Bethlen Otthon Igazgató Tanácsának november 14-én Li­­gonierben tartott rendkívüli ülé­sén, amelyen a hirtelen elhalá­lozott Nt. Varga Lajos, az Öre­gek Házának volt felügyelője megüresedett helyét töltötték be Nt. Csia Kálmán jelenleg East Chicago-i lelkipásztorral: olyan események is történtek, amelyék méltán megérdemlik, hogy azok­ról necsak a felvett jegyző­könyvben, de a legszélesebb nyilvánosság előtt is megemlé­kezés történjék. Amint azt az Otthon Alapsza­bályai előírják, az Igazgató Ta­nács alkotó tagjai: az Am. Ma­gyar Református Egyesület tel­jes Vezértestülete, továbbá a­­zoknak az egyházi szervezetek­nek, vagy világi intézmények­nek képviselői, amelyek rendsze­res támogatói az Otthon munká­jának. Komoly érdeklődésükre jellemzően a behívott képviselők teljes számban jelentek meg a gyűlésen, számszerint 43-an. A választás megejtése után annak a propaganda-kampány­nak széleskörű megszervezésére került sor, amely felölelni kí­vánja egész Magyar-Ameriká­­nak területét s elérni kíván min­den olyan jóindulatú magyart, aki anyagi áldozatra is hajion­dó azért, hogy megöregedett s kellő támasz nélkül maradt test­véreinek uj és minden modern követelménynek megfelelő Ott­­"hon legyeit építhelo'. Mert, a­­rnint az már köztudomású, je­lenlegi épületeink részben már alkalmatlanokká váltak s egyéb­ként sem tudják befogadni a mind nagyobb számban jelent­kezőket. “ÉLETÉT ADTA A HAZÁÉRT” (FEC) Egy külföldi turista halottak napján Budapesten volt és több temetőt is meglá­togatott. Élményeiről ezeket mondotta: Október 30-án, vasárnap dél­előtt a kerepesi temetőben, dél­után a farkasréti temetőben volt. Mindkét temetőben óriási tömeg volt aznap és nagyon sok a rendőr. A farkasréti te­­(Folyt, a 2-ik oldalon) Egyesületünk és a Bethlen Otthon minden hivatalos fóru­ma letárgyalta és jóváhagyta már az építkezési terveket. E- zeknek teljes berendezéssel való megvalósításához azonban olyan hatalmas összeg, megközelítőleg 4-500,000 dollár szükséges, a­­melynek egészben, vagy legalább nagy részben való összehozása komoly erőfeszitést s főként ál­dozathozatalra kész lelkeket kí­ván. Erre hivatkozással hadd je­gyezzük itt fel, hogy a gyűlés TE GONDOLKOZZÁL BENNEM, ISTENEM! Az anyag nyers és bűnös és gonosz s mégis mily szépek a kristályaid és vizeid, amik szemünk előtt válnak jéggé, felhővé, szivárvánnyá és érceid, amikből még soha nem formálódott kard a föld alatt, mert Te alakulsz bennük, Istenem! A csúnya hernyó is milyen miivész, mikor lepkévé álmodja magát a bábban! És aprócska méheid mily mérnökök, az államrendszerük évezredekre szóló műremek s egy méh sem rombolt eddig sejteket, mivel Te élsz, Te alkotsz bennük Isten! Delejtü-szivü kis madaraid Délafrikából hazaszállanak Napod, e nagy koponya, életet sugároz ránk, nem rongy elméletet s az üstökös is, e zord kozmikus szegénylegény, szabályosan kereng, mert szent törvényed lappang mindenikben. De mi, a mindenség legszomorubb fajzatja, mindent csak beszennyezünk . . . A földben ércet leltünk, sok csodát: s az aranyunkból Arany Borjú lett, a vasból kaid, nyit, gyilkos penna, tőr; repülőgépünk bombapósta lett. Az ember rossz, mert ember-agy vezérli. A legnagyobb lett köztünk mindig az, ki legtöbb embert ölt meg közülünk, akár önzésből, akár a közért, ó Dzsingisz Kán, te eszes sáska ember, Napoleon, gloire-os hazafi s hullák hegycsúcsán trónoló Lenin, mondjátok meg, mi volt végcélotok? Tudósaink végcélja: a Nihil, Vegyészeink végcélja: a Halál, Vezéreink végcélja: Pusztulás. Uj Napot hoznak: napból vér csorog. Uj délibábot hoznak: vér csorog. Az ember bus tragédiája az, hogy az agyában önmaga lakik! Vedd vissza vésztelt szabadságomat s Te gondolkozzál bennem Istenem: legyek szabályos, mint kristályaid, t alkossak, gyűjtsék, mint a méheid, legyek szivárvány, melynek harmat-leikén a hit kristálylik, mint a jég a vízben s delcjlüs fecske-szívvel Rád találjak! MÉCS LÁSZLÓ tagjai, lelkes egyhangúsággal nemcsak a komoly erőfeszitést vállalták, de egyéni áldozatkész­ségükről is olyan szép bizonysá1- got szolgáltattak, amely kétség­telenül érdemes arra, hogy kö­vetésre méltó példaként állitsuk azt minden fajtáját szerető ma­gyar testvérünk elé. Amint azt előbb már jelez­tük, a gyűlés teljes jogú tagjai mindössze 43-an voltak. A gyü­­lésvezető elnök kérésére egymás után állottak föl s egyéni ado­mányként 10,450, saját körze­teiken belől levezetendő gyűjté­si akciók minimálisan remélt e­­redményeképen 22,100, az Egye­sület tagjai között három éven át levezetendő gyűjtésből 25,000, összesen tehát ÖTVENHÉT­­EZERHATSZÁZ dollárt aján­lottak meg az öregek Otthoná­nak felépítésére. Ritkán adódik számunkra o­­lyan öröm, mint aminővel erről a dicséretes eseményről hirt a­­dunk. Komoly emberek komoly elhatározása volt ez s amidőn ennek a hírével majd helyen­ként bekopogtatnak magyar testvéreink hajlékaiba a lelkes gyűjtő nők és férfiak, azt hisz­­szük, sem zárt ajtókra, sem zár szivekre nem fognak talál­ni. Szent meggyőződésünk u­­gyanis, hogy amerikai magyar­ságunk a már felépült vagy é­­ptilőfélben levő uj templomai mellett érző magyar szivének legjobb szándéka szerint segíte­ni fog felépíteni a ligonieri öre­gek Otthonát olyan széppé, ké­nyelmessé és igazán otthonossá, amilyenné azt tervezői szánták s amelyik bizonyossága lehet nemes keresztyéni gondolkodá­sának. BORSHY KEREKES GYÖRGY az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke _______________(---------------------­Miért halogatjuk a honosodást? Amerikai polgárjogot akar szerezni magának mindenki, aki egyszer az országba érke­zett és ez majdnem mindenki­nek módjában is áll. A honosí­tással az amerikai közélet osztályosaivá leszünk, ami nemcsak egyéni, hanem orszá­gos szempontból is fontos. A bevándorlási Hivatal ada­tai ennek ellenére azt mutat­ják, hogy sok amerikai lakos nem él ezzel az előjogával. An­nak a három millió külföldi polgárnak, aki az év elején a címét kötelességszerüen beje­lentette, körülbelül a fele már több mint öt éve él itt, de sokan még régebben amerikai lako­sok. Az idegen alattvalónak sem erkölcsi, sem törvényes köteles­sége az, hogy állampolgárságot szerezzen. Ha eredeti polgár­ságát meg akarja tartani, az ő egyéni joga és a kormánynak semmiféle szerve sem fogja ar­ra kényszeríteni, hogy ezt fel­adja. A kérdés azonban mégis felmerül, mi az oka annak, hogy sokan nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy amerikai polgárlevelüket kiváltsák? Ismeretes, hogy vannak, akik azzal a gondolattal fog­lalkoznak, hogy évek múltán visszatérnek szülőhazájukba. Mások meg épen azért, mert itt teljesen otthonosan érzik magukat, nem kívánnak a fennálló helyzeten változtatni. Az, hogy ők nem állampolgá­rok, csak akkor jut eszükbe, amikor politikai szavazásra kerül a sor, vagy a néhány tu­cat foglalkozás egyikére pá­lyáznak, amelyeket állami tör­vények amerikai polgárok ré­szére tartanak fenn; vagy vé­gül, amikor közsegélyre szorul­nak ,amikor is néhány állam­ban az amerikai polgárjog iga­zolását követelik. De hogyan magyarázzuk meg azoknak az embereknek a magatartását, akik őszintén szeretnének polgárrá válni és még sem teszik meg az ahhoz szükséges lépépseket? Ez a ké­nyelmes álláspont rendszerint bizonyos tévhit következmé­nye. Sokan azt hiszik, hogy olyan akadályok állnak fenn, amelyek lehetetlenné teszik a honosításukat, vagy azt, hogy olyan nagy kiadást fog jelente­ni, amit nem engedhetnek meg maguknak, vagy egyszerűen húzódoznak attól, hogy a ható­ságok előtt megjelenjenek. Idősebb emberek félnek az iz­galomtól, amely _ a vizsgával jár, különösen, ha angol tudá­suk kívánni valót hagy hátra. Sokan ezek közül nem tudják, hogy bizonyos körülmények között felmentést kaphatnak attól, hogy a polgárvizsgát an­golul tegyék le. Ez mindazokra vonatkozik, akik 1952 decem­ber 24-én (amikor a honosítási törvény életbelépett) már túl voltak' az 5-ik éven és 20 évnél hosszabb időn átéltek az Egye­sült Államokban. A külföldi polgárok egyré­­sze attól tart, hogy bevándor­lói vízumuk elnyerése érdeké­ben elkövetett “tévedéseik,” vagy hamis állításaik nyilvá­nosságra kerülnek és esetleg deportálják őket. Ezeket em­lékeztetjük a bevándorlási tör­vény 1957-ki módosítására, amely kizárja az olyan szemé­lyek deportálását, akiknek fér­je és neje, gyermeke vagy szü­lője amerikai polgár, vagy leg­alább is amerikai lakos. Ugyanez a törvény felmentést ad olyan hamis vallomások következményei alól is, ame­lyeket a Vasfüggöny mögül el­menekült egyének tettek 1945 december és 1954 november között — születési helyükkel vagy nemzetiségükkel kapcso­latban. A fentiekből követke­zik, hogyha a kezdeményezés­től való idegenkedést, a szük­ségtelen aggodalmakat akár képességekben, akár korábbi tévedések miatt kiküszöböl­jük, majdnem minden külföldi, aki öt évnél régebben van az országban, polgárrá lehet. Az amerikai polgárság el­nyeréséhez szükséges lépéseket népszerű nyelven ismerteti a “How to Become a Citizen of the U. S.” cimü 128 oldalas könyv, amelyet az American Council for Nationalities Serv­ice (20 West 40th St., New York 18, N. Y. adott ki és mely­nek ára $1.00, ami bélyegek­ben is beküldhető. Ha további személyes segít­ségre van szükség, a Council 39 fiókja egyikéhez fordulha­tunk, szerte az országban. Ne­vük rendszerint: International Institute és gyakran magyar nyelvű segítséget is kaphatunk ugyanott. Vidékünkön a követ­kező városokban van az Insti­­tute-nak fiókja: Jersey City, 591 Summit Ave. Philadelphia, 645 N. 15th St. Merged with ‘TASSA1C and VICINITY" THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents