Szabad Sajtó, 1959 (51. évfolyam, 2-53. szám)
1959-03-05 / 10. szám
Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY-jggSu-2« VOL. 38. ÉVFOLYAM — NO. 10. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY ' _____________________THURSDAY— 1959. MÁRCIUS 5 Szovjet kémekre Amikor az éhhaláltól mentettük meg a Szovjetet... Csak kevesen tudják, hogy Hitler idejében tulajdonképen már másodszor mentettük meg a Szovjetet. Először 1921-23 között, amikor irtózatos éhségjárvány pusztított Oroszországban. Mintha Amerika sorsszerű végzete volna, hogy válságos időkben a Szovjet megmentője legyen, amiért azután a “hálás” Szovjet minden pillanatban kész Amerikát elpusztítani. A Szovjet akkor kijelentette, hogy “sohasem fogja elfelejteni Amerika jóságát,” de nagyon is gyorsan elfelejtette és Amerika jóságáért rut hálátlansággal fizet. ♦ Amerika földjén igazán nincs szükség. Annyi fontos katonai adatot közölnek az amerikai napilapok, hetilapok és havi, illetve negyedéves folyóiratok, hogy a washingtoni katonai attasénak ezek kivágása is éppen elég munkát ad. Ha a szovjet vezérkar járatja az újságokat, éppen elég értesüléshez juthat — öt centért. Miért költené többet rá? Az egyik napilap — miközben a berlini válság előszelei lengedeznek — kimutatja, hogy az amerikai haderő mozgósítása egyszerűen lehetetlen május közepére, mert ahhoz legalább 90 nap szükséges. S aztán felsorolja, hogy a tartalék hadosztályok egyrésze csak 75, másik része csak 30 százalékban van felszerelve és ezek és ezek a fegyverek teljesen hiányoznak. így tehát egyes kongresszusi tagoknak az a követelése, hogy mozgósítsunk, mert a berlini válság esetleg el is fajulhat, nem valósítható meg. Ilyen és ehhez hasonló önleleplezést minden nap olvashatunk. Úgynevezett “mély békében” nem is lehetne kifogásolni. De most, amikor a harmadik világháború is könnyen kitörhet, valamilyen meggondolatlan vagy tévesen értelmezett lépés nyomán egyszerűen nem értjük a nagy amerikai szerkesztőségek magatartását. Nem a cikkíró a bűnös, hanem a szerkesztőség, amelyik azt az írást közli a lapban. Hazafiatlanság? Annyira nem lehet hazafiatlan senki, hogy önmaga alatt vágja a fát. A létfenntartást, az életben maradást még az egyszerű állati ösztön is diktálja. A mélységes aggodalom íratja velünk ezeket a sorokat. A demokráciában élni jó. Csak az a baj, hogy egyesek visszaélnek vele. Forrósodik a talaj Berlin körül még akkor is, ha a külügyminiszteri értek ezlet megelőzi a válság kirobbanását. Lehet, hogy hosszú és nyilván zsákutcába vezető tárgyalással el lehet odázni valamennyire, de a Damokles kard aligha hárul el az emberiség feje körül. Rengeteg recept van a megoldásra. Újságírók és olvasók, pincérek és diplomaták, suszterek és hadvezérek naponként találnak ki egyet. Csakhogy éppen a sokezer alchimista műhelyben főzött kotyvalékból nem akar arany lenni. A berlini ügy nem magának a volt német fővárosnak a magánügye. Hozzá kapcsolódik sokminden, talán még a magyar sors is. A részleges megoldás sem jelent eredményt, mert rövidesen újból elölről kellene kezdeni. A megoldás egész Európát, sőt az egész világot érinti. Éppen ezért kényes, ezért igényel szakavatott kezeket. És főleg sok-sok hűvös koponyát. Moszkva nem akar háborút, vagy legalább is olyan háborút nem, amelyikben ő lehet a vesztes. De a háború szélére sodorni a világot — ezt nagyon is akarja. Ez a szovjet szándék. S ebben a légkörben aztán ki akar csikarni mindent, amit csak lehet. Csakhogy a háború úgy is kirobbanhat, ha az egyik fél elszámitja magát. Sőt úgy is, hogy a világfeszültség teljében egy részeg muszka szoldát megnyom egy gombot. A másik oldalon — ezúttal A Nap legújabb bolygója... Az oroszoké után végre nekünk is sikerült egy mesterséges bolygót úgy kilőni, hogy az megkezdte végtelen pályáját a Nap körül; a Merkur, Vénus, Mars, Föld, LTrnaus, Neptunus, Saturnus, Jupiter és Plútó, valamint az oroszok nemrég “pályába helyezett” bolygója után most egy amerikai mü-bolygó is sikeresen kirepült a floridai kísérleti telepről, elszáguldott a Hold közelében s minden jel arra vall — megkezdte száguldó körforgását a Nap körül ... Az aranyozott külsejű lövegnek a “suskája” is, ami az utolsó nagy lökést adta a röppentyűnek, valószínűleg belekerült a Nap vonzókörébe s igy talán már három földi-ember készítette tárgy kering kint a világűrben. A so.k “repülő csészealj ”-ról szóló beszédnek ha csak valami alapja is van abból a szempontból, hogy azok más csillagok élőlényeinek müvei, akkor azok az intelligens lények most moguk is beszélgethetnek majd a földi ember “repülő csészealjairól” ... S ha igy van, akkor tudni fogják, hogy kimentünk a Föld vonzköréből . . . jövünk s egy napon mi fogunk valamilyen üzenetvivő löveggel jelentkezni náluk, . . . talán a Vénuson, talán más bolygón, csillagon . . . talán egész rövid időn belől . . . ezen az oldalon — aligha keresik majd, hogy Hruscsov adtae ki a parancsot, vagy valahol Irkutszkban egy káplár a saját szakállára indította útnak az atombombát. A világ veszélyektől terhes. Megmarad-e a háború hidegnek, vagy átcsap a forróba, senki sem tudja biztosan. HA AZT AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! Mikoján az Amerika ellen irányuló kémkedés megszervezője Az Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló kongresszusi bizottság nemrég a Szovjetnek Amerika ellen irányuló kémkedési módszereivel foglalkozott. A bizottság ülésein többek között Kravcsenko, volt magasrangu szovjet kereskedelmi megbízott is beszámolt a szovjet kémkedésről. Kravcsenko szerint Mikoján egy szigorúan bizalmas utasításban tanította ki az Amerikában állomásozó felelős szovjet kereskedelmi megbízottakat az Amerika-ellenes gazdasági kémkedésre. A szovjet kereskedelmi megbízottak íőfeladata kémkedés és a Szovjet-Unióba való visszatérésük után beterjesztett kém jelentés alapján bírálják el a megbízottak jövőjét és nem a hivatalos munkásságuk eredménye szerint — mondotta Kravcsenko. A Szovjet sportsikerek titka A rab-országok sportemberei nem szívesen vesznek részt a Szovjet-Unióban megrendezett nemzetközi sport-mérkőzéseken. Az oroszok t.i. mindent elkövetnek, hogy gyengítsék a vendég sportolók kondícióját. Ennek elérésére különböző módszereket alkalmaznak. A Moszkvába érkező rab-országbeli sportembereket éjjel szállítják, hogy fáradtan érkezzenek a versenyre. A sportpályától nagy távolságra lévő rossz szállodákban helyezik el és rosszul élelmezik őket. A rossz élelem következtében sokan hasmenést kapnak. Az orosz sportolók ellentétben, nem engedik meg nekik, hogy a verseny előtt megismerkedjenek a verseny színhelyével. Pályadíjnyertes magyar iró A Rómában működő Aonymus magyar könyvkiadó vállalat 1957-ben pályadijat tűzött ki egy nagyobbterjedelmü magyar irodalmi munkára. A pályázatra összesen harminc munka érkezett be s ezek körül a bíráló bizottság Dr. Esztehás Istvánnak, a clevelandi Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztőjének, a mai magyar irodalom egvik ismert nagyságának Ítélte oda a kitűzött dijat. A pályázatra jeligével beérkező munkák között Eszterhás István: “Nyugodt lehetsz elvtárc” c. müvét találta a bíráló bizottság a legjobbnak s azt a kiadóvállalat könyv formájában meg is jelenteti. A magyarországi terror legújabb megnyilvánulásai Turcsányi Egon atya, Mindszenty hercegprímás volt titkára nemrég meghalt fogságában. Turcsányi atyát 1958 janurá 20- án egy kommunista bíróság életfogytiglani fogságra Ítélte. A Budapesti Műszaki Egyetem hat tanárát nemrég letartóztatták, állítólagos “csalás és hamisítás” ürügye alatt. A hat egyetemi tanár Egervári Jenő matematikus egyetemi tanár köréhez tartozott. Egervári nemrég öngyilkosságot követett el. A KOLLEKTIVIZÁLÁS 1959-ES EREMÉNYEI 1959 első másfél hónapjában több mint 36,000 parasztcsaláddal gyarapodott a szövetkezetiek tábora — jelentette a pesti rádió. Veszprémben 45, Szolnokban 16 uj szövetkezeti község alakult eddig. Győr megyében nemrég avatták a századik TSZ községet. Herbert Hoover volt elnökünk mondja: “1921 és 23 között három évemet töltöttem azzal, hogy az A- merican Relief Administráció élén, Oroszországot újra talpra állíthassuk. A sokszáz amerikai kiküldöttnek Henry C. Wolfe volt egyik igen nevezetes tagja, aki Col. William N. Haskell parancsnoksága alatt a legnagyszerűbb munkát fejtette ki az orosz éhínség enyhítésére. Mikor küldetésünket befejeztük, az oroszok az egész amerikai ‘staff’ tiszteletére hatalmas bankettet rendeztek a Kremlinben. A szónokok hangoztatták, hogy 20 MILLIÓ ÉLETET mentettünk meg. Működésűnk áldásosságáról díszes okmányt állítottak ki, amelyet aláírtak az akkori összes bolsi vezetők. A szöveg egy része ezt mondja: A Nép-Komisszáriusolc Tanácsa igazolja a megmentett milliók nevében, legmélyebb hálánk kifejezését és kijelentjük, hogy a USSR népe sohasem fogja azt a segítséget, amit önök az amerikai nép utján nyújtottak, amely egyben megpecsételő je lesz a két, nemzet jövendőbeli barátságának, elfeledni.’ — Herbert Hoover. HENRY C. WOLF, az ARA jeles tagja mondja: “Ez a történet egy életmentő nemes missziónak és a hálátlanságnak a története. Múlt nyáron az ‘Izvestia’ nevű újság megtámadta Herbert Hoover volt elnököt a brüsszeli kiállításon mondott beszédéért. Ezt Írja az Izvestia: ő volt a feje annak a notórius Amerikai Relief Comitének, amely szégyenletes hangulatkeltésre használta fel a segélyt a szovjet uralom ellenségei között.” Mikor ezt olvastam, hihetetlenül csóváltam a fejem. Mert én egészen más szavakra emlékszem, amit 35 évvel ezelőtt az akkori szovjet vezetők mondtak nekünk. Akkor érzelgős s hálatelt szavakat intéztek Mr. Hooverhez, az ARC fejéhez, aki sok millió, éhhalállal s betegségekkel küzdő életet mentett meg, bár valójában megmentette az egész roskadozó szovjet uralmat. Csadálatos, hogy még maga Nikita Kruscsev is vicsorog a mi “íejvadászos” segítségünkre, mert nemrégen ezt mondta: “A- merikai segítség ? A lelkedet kell eladnod, hogy megkaphassad.!” És még hozzátette: “Igen, Amerika, te jómódú vagy, mert milliókat öltél meg éheztetéssel!” Az okmányok az ellenkezőjét bizonyítják: mi milliókat mentettünk meg az éhhaláltól. És a sors gúny ja az, hogy ezek valamennyien oroszok voltak. Vájjon hány orosz emlékszik most erre az ajándékra s ünnepélyes- fogadalmukra, hogy ezt (Folyt, a 3-ik oldalon) HA JÖN A HÁBORÚ . . . Valamikor, 1945-47 táján azt irtuk lapjainkban, hogy az oroszok nem tekintik befejezettnek a háborút, folytatják a maguk módján, de most már ellenünk, a Nyugat ellen. S ha igy van, jobb lenne, ha Amerika felhasználná pillanatnyi előnyét most a meglevő atombombával, mert ha nem, egy napon az orosznak is meg lesz a modern csodafegyvere, ami nekünk van s akkor ő fog támadni. Egy vörösek által felbujtatott, feltüzelt new brunswicki olvasónk akkor még telefonon is felhívott s fülünkbe kiabálta, hogy: nem volt-e elég nekünk a sok halottból, a sok vérontásból . . . miért-izgatunk mi háborúra, amikor végre béke van . . . stb., stb. Mi csak annyit válaszoltunk ennek a “hangnak,” hogy: a strucc is a homokba dugja a fejét, amikor valami Veszedelem közeledését látja. A második világháború “győzedelmes” b e f e je z é se után alig egy tucat esztendővel ma ott állunk, hogy: MINDEN PERCBEN NYAKUNK BA SZAKADHAT EGY ÚJABB VILÁGHÁBORÚ! A körülmények, a fejlemények, a nagy európai diktátor magatartása és fenyegetőzése J nagyon is emlékeztetnek, nagyon is hasonlítanak az 1939- es időkre s nem tehetünk róla, de MacMillan angol miniszterelnök kudarcbafult moszkvai látogatása ránk valahogy ugyanúgy hat, mint annakidején Chamberlainnek ama végzetes berlini útja. Most már igazán csak találgatni lehet, hogy mi következik, mi követkéz hetik ezután? Az oroszok május 27-ét jelölték ki, mint azt a napot, mikor Berlin “blokádját” a keletnémet kommunista kormány kezébe adják át. Ha addig valamilyen megegyezést nem sikerül létrehozni Kelet és Nyugat között — már pedig Kruschev úrral aligha lehet komolyan egyezkedni — akkor a kelet-német kommunista bábkormány akcióba lép: a Berlinhez vezető szárazföldi és légi utat elzárja s mi — szavunkat tartva, hogy berlini jogainkat fel nem adjuk — lövünk. Ez az egyik eshetőség. A másik eshetőség, vagy lehetőség az, hogy az oroszok meg se várják, hogy mi lőjjünk, hanem ők lőnek. Nem holmi puskaporos-dinamitos bombákat, hanem atombombákat! Vagy hydrogénbombákat! S hogy azután mi lesz, azt szinte el sem lehet képzelni. Oly mélyen benne vagyunk mi is, az oroszok is az atombombás, hydrogénbombás kísérlet ekben, fegyverkezésben, gócpontok és állások kiépítésében szerte a világon, hogy ma már nem is lehet elképzelni egy újabb háborút ezek nélkül a szörnyűséges gyilkoló-romboló szerszámok nélkül. Ha nem mi kezdjük ezekkel, majd ők kezdik . . . s ha nem ők kezdik, jobb, ha mi kezdjük ... És igy tovább. Rádión, televízión, újságokban, mindenütt csak azt halljuk, látjuk mostanában, hogy a háború réme, a háború lehetősége nagyon veszélyes közelségben van hozzánk, illetve az egész földkerekséghez. “A kormány figyelmeztesse idejében a népet, nehogy újabb Pearl Harbor érjen” — mondják mindenfelé, követelik a kongresszusban s szinte rémitően reális az a hangnem, ahogyan egy borzalmas világháború közeli lehetőségéről beszél mindenki. Politikusok, tudósok, katonai szakemberek épugy, mint a gyári munkás, vagy “fehérgalléros” ember az eshetőségeket mérlegeli, vitatja, tárgyalja. Van, aki atombomba-fedezékét erősiti, a pincéje “védett” sarkába gyűjti a kannás-ételeket, szükségfelszereléseket, van, aki autójában tárol fel egyet s mást. . . hátha futni kell (pedig futni itt már aztán igazán nem lehet, nem is érdemes, mert az a bizonyos bomba pillanatok alatt ideérkezik s ki tudja, hová csap le) és van olyan is, aki komolyan tervezi, hogy felköltözik valahová a hegyekbe. Kétségtelen, hogy amikor olyan alakokkal kell békés megegyezésről tárgyalni, mint Kruscshev és társai és amikor az ideig-óráig való békét, vagy pedig a háborút jelentő nagyfontösságu kérdésben kell valamilyen megoldást keresni és találni, értelmes ember nem is tehet mást, mint: felkészül a legrosszabb eshetőségekre is! * Ha jön a háború . . . jöhet az pillanatok alatt, egyik percről a másikra váratlanul lecsapó atombomba formájában és jöhet úgy is, hogy nem itt, pont nálunk csap le az a bomba, hanem odaát. Európában. Szóval valahol máshol, nem itt. Ha közénk csap a bomba, az a kevés fennmaradó lehetőség, hogy aki életben marad, mit csináljon, mihez kezdjen a következő percben, le van Írva abban a mintegy 80 millió példányban az amerikai cserkészek által kiosztott könyvecskében, amit a Civilian Defense kormányhivatal készíttetett el tavaly. A szabályok, rendelkezések le vannak fektetve abban s a tanácsok, útmutatások is meg vannak pontosan Írva benne. Akinek szüksége lesz rá, aki életben marad, ahhoz tartsa magát. Ha pedig máshol csap le a bomba, nem nálunk, akkor figyelje mindenki az újságokat, a rádiót, televíziót (ha folytatják a közvetítést) s onnan kapjuk az utasításokat. Ellentétben a legutóbbi világháborúval — amikor néhányezer nem is olyan nagyon veszélyes németet, olaszt, japánt itt azonnal őrizetbe vettek, csupán biztonsági szempontból — az oroszokkal leendő háború esetén Amerika jónéhány megrögzött belső ellenséggel is szembe fogja találni magát: a kommunistákkal és társutasaikkal, akik a föld alatt már régen megszervezkedtek egy ilyen eshetőségre. Ezeket a patkányokat azonnal ártalmatlanná kell tenni, tehát összefogdosásuk percek alatt kell megtörténjen. Hála egynémely vörös kiadvány címlistájának, nem fog nehézségekbe ütközni a vörösek és velük szimpatizálók lefülelése: a magukat nyíltan kommunistáknak vallók lajstromozva vannak, a többiek nevét pedig csak le kell olvasni például a new yorki magyarnyelvű vörös űjság, az “Amerikai Magyar Szó” c. hetilap és a “Nők Világa” c. mellékkiadvány előfizetőinek és “fenntartó gárdájának” listájáról, amit ők eltüntetni nem tudnak, hiszen megannyi lapszámukban névszerint is kiszolgáltatták olvasóikat hatóságainknak. (Amerika köszöni ezt nekik, nem az olvasók!) Aztán ott van például az American-Soviet F r i e ndship szervezet és egy sereg más “front-organizáció” vezetőinek és támogatóinak névsora. Ezeket is könnyű lesz azonnal őrizetbe venni és erre — minden bizonnyal — szükség is lesz, sor is fog kerülni. Minden becsületes érzésű amerikainak a haza iránti kötelessége lesz háború esetén résen lenni, a civil lakosság is katonájává válik pillanatok alatt ennek a hazának, mert az a háború, ami jön — ha jön — más lesz, mint minden előző eddigi háború volt. Idő nem lesz okoskodásra, hosszas tervezgetésekre, komplikált tervek körülményes lassú kivitelezésére! Percek, órák alatt kell intézkedni minden irányban, védekezni, minden oldalról jöhető támadás és orvtámadás ellen! Támadás pedig jöhet belülről is, a legkülönbözőbb formában! Ha jön a háború . . . percek alatt jöhetnek kormányrendé-1 letek, katonai parancsok s azokat nyomban foganatosítják. Az országutakat lezárják és azokon csakis katonai és védelmi jármüvek közlekedhetnek. (Az errevonatkozó utasítások a polgári lakosság számára már évek óta felszerelt táblákon olvashatók mindenfelé. (A közhasználati áru- és mindenféle élelmiszerelosztás módszere talán hasonló lesz a múlt háború idején tapasztalthoz, de lehet az is, hogy egy atomháború esetén egészen máskép kell ez történjen. (Sajnos, errevonatkozólag még semmiféle terv, utasítás, kilátásba helyezett elgondolásféle nem jutott a nagyközönség tudomására, de valószínű, hogy rövidesen az illetékes kormányszervek gondolnak erre is.) Ha jön a háború . . . erre gondol ma sokmillió ember a világon s erre gondolunk akaratlanul is mi is, már hetek óta. Mi lesz? Jó nem származhatik egy háborúból, az bizonyos. De szabad-e mindig csak jóra gondolni . . . szabad-e mindig derülátónak lennünk? Nem ‘ bün-e manapság nem gondolni komolyan arra, nem latolgatni komolyan a lehetőségeket, terveket: mi lesz, mit csináljunk, milyen kötelességek várnak ránk, ha jön a há- I ború? Merged with “PASSAIC and VICINITY* THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES
