Szabad Sajtó, 1959 (51. évfolyam, 2-53. szám)

1959-12-17 / 51. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE* OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY" THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 51. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM KARÁCSONY AMERIKÁBAN PASSAIC, NEW JERSEY Az amerikai karácsonynak külön története van. Tengeren­túlról, sokféle országból érkez­tek ide bevándorlók, akik ma­gukkal hozták saját kultúráju­kat. Régi amerikai családok még visszaemlékeznek a házilag ké­szített gyermekjátékokra, a sü­­tött-főzött tortákra és tésztákra, a nyugalmas légkörre, a szerény eszközökkel és költségekkel elő­készített vendégeskedésre. A gyarmati korszakban, 1620 —(Plymouth Rock) 1776-ig (a függetlenség kikiáltásáig) New Englandban a pilgrimek szigo­rúan eltiltották a karácsonyi vi­galmakat. Angliából vallási ül­döztetés elől menekültek el és szigorú és önmegtartóztató pu­ritán hitük nem tűrte el az óha­zában a legtöbb helyen szokásos mulatozást. A délebbi gyarmatokra azon­ban, mint például a mai New Yorkba is, a hollandi telepesek magukkal hozták a vidám Sinter­klaus legendát, amelyet itt Sán­ta Claus-nak kereszteltek el, a jókedvű és bőkezű Mikulást, aki a gyermekek facipőit édességek­kel és ajándékokkal töltötte meg, amig az igazak álmát alud­­ták; a felnőttek pedig rokono­kat, és barátokat látogattak, it­­tak-ettek és mulatoztak, ahogy azt Hollandiában megszokták. New Jerseyben a svédek, Penn­sylvaniában a kvékerek, Virgi­niában az Episcopalian egyház­hoz tartozók ünnepeltek a ma­guk módja szerint. Louisiáná­­ban a franciák és Floi’idában az olaszok és spanyolok tűzijáté­kokkal világították meg az éj­szakát. Virginiában tizenkét na­pig tartott az ünnep. Szárnya­sokat és vadpecsenyét, tortákat, hónapokkal előbb készítették el a háziasszonyok és jóelőre kivá­lasztották,, & legszebb fenyőfá­kat karácsonyfa céljára. A Szent Estén nagy vacsorával fogadták a rokonokat és barátokat, akik gyakran messze földről érkeztek lóháton, hintón, vagy szánkón. Ahogy a bevándorlók össze­keveredtek a régebbi lakókkal, az óvilág karácsonyi szokásai be­olvadtak az uj világéiba. Penn­­sylvániában 1741-ben németek és magyarok uj telepet alakítot­tak, amelyet Betlehemnek nevez­tek, Jézus születési helyéről való megemlékezésül. Felújították itt a képletes jászolt, úgy ahogy az az Uj Testamentumban megira­­tott. Azóta másutt is sok helyen rekonstruálják a Jászolt, a Szent Családdal, pásztorokkal, álla­tokkal és az ajándékot hozó ki­rályokkal. Csak 1850 körül állították fel az első karácsonyfát Ameriká­ban a németek, de ma már a leg­nagyobb városok közterein is dí­szes karácsonyfák emelik az ün­nepi hangulatot. Az írek helyezték el az első mécseseket a fenyőfa ágain, a­­mely-szokást Írországból hozták magukkal, ahol fáklyákkal vilá­gítottak utat a papnak, aki a Szent Estén imádkozni járt el hí­vei házába. A régi angol szokás: a karácsonyi dalok éneklése Bos­­ton-ban elevenedett fel e század elején, éppen abban a városban, amelyben 100 évvel azelőtt még minden ünneplés szigorúan tilt­va volt. A különböző országokból .eredő karácsonyi énekek lassan­ként Amerikában is meghono­sodtak, a német, angol, francia, olasz, spanyol, magyar és száz­féle másnyelvü dal. Mindenki a sajáijt anyanyelvén szereti eléne­kelni a STILLE NACHT-ot, a­­hogy imádkozni is mindenki a saját anyanyelvén szokott. American Council u Békesség a földön Irta: Dr. Béky Zoltán, püspök A most közelgő karácsony vá­ltásában egyre erőteljesebben hangzik az emberiségnek az e­­gyetemes békességért való só­várgása. Krisztus Urunk csodá­latos születésének hajnalán az angyali karok békességről szól­tak és zengtek soha azóta oly szépen nem zengett éneket. Krisztus Urunk élete, szolgálata, halála és feltámadása a békéért is volt. Hiszen akárcsak karácsony éjjelén, éppenugy husvét hajna­lán a szenvedő és bűnös ember ugyanazt hallotta: Békesség néktek. Csak itt a béke szófa nagyon kell vigyáznunk. Rettenetes kü­lönbség van a Krisztus békessé­ge és e világ békéje között. A keresztyén ember békessége Krisztusban van és hitünk az, hogy igazi békét kötni, hinni és vallani nem lehet rajta kívül. Pontosan ez a megdöbbentő a ma békét kereső emberiségben. Békét és barátságot kiáltanak a­­zok a seregek, akik a pusztulás, rabszolgaság és e világ fejedel­mének seregei. És azok, akiknek ismerniök kellene a Krisztus bé­kességét és tudniok kellene, hogy e “világ fejedelme már megitél­­tetett” éppenséggel ezzel a meg­ítélt világ uralkodójával, az An­­tikrisztus mai reprezentánsa békeszólamaira hallgatva akar­nak kompromisszumot kötni. Pedig a krisztusi béke nem pil­lanatnyi erőviszonyok alakulása folytán ránk erőszakolt fegyver­­szünet. Ez a megdöbbentő a ma kará­csonyán, hogy az az erő, amelyik évtizedek óta az emberiség rom­lását, pusztulását munkálja, át­vette a keresztyén jelszavakat, mint például a békének hirdeté­sét és azt a maga aljas céljaira HORVÁTH BÉLA: KARÁCSONY... 1. Szegények Csillaga A Csorda-uton csikorog a hó Havas szűrét lerázza szépapó. A döngölt agyagon szalmát egyenget, Hogy a kis Jézus jászola legyen meg. Mert mindenütt, ahol zizeg a szalma, Valóban ott a Kisded Birodalma. S bejő egy más öreg. Szakálla kender. Mosolygó pásztorok püspök-süveggel S ragasztott szárnyú pöttöm angyalok Köszöntik a valódi Csillagot, Szegények Csillagát, a forró nagy kegyelmet, Hogy pásztorok között piheg az Égi Gyermek. 2. A halhatatlan pásztor A szépapám itt százhat évet ért meg S a jászol mellöl Jézuskához tért meg. Én láttam őt meghalni, még emlékszem, Hogy becsukódott a csillogó kék szem. De már tudom: ha egy lét itt kilobban, E lobbanásban látjuk őt mi jobban. Te halhatatlan, ezeréves pásztor Csillagszemeddel most is rám sugárzol, A bujdosásban bölcs szived igazgat És nagy bajomban biztató vigaszt ad. Azért nem csügged el bennem az ének, Mert ereimbe öntöd ezer éved S Európa hegyein azt a dalt egyre zengem, Amiért csillagod világgá küldöz engem. 3. Nagy örömet hirdetek . . . Daloljatok, didergő számüzöttek! Hirdessük, társaim, az Isteni Szülöttet! Vigadj ma nép! a megváltó mennyország Ez éjszakán megérkezik tehozzád. Tomboljatok, ti bujdosó szegények, Vigadjatok az Egek Hercegének. Mert ez napon világra született ő, Aki világot vala megteremtő. Az Ég ma rebben a rideg göröngyön S a régi gyászra ujdon-uj öröm jön. ■ Isten Fiának emberi Szépségét kell ma zengeni, Aki arcunkon drága képe-má§át Megigazítja isteni vonását. S hogy ékességünk igazán kitessék, Szabadságot szab ránk az uj Szövetség. 4. Jelentsd a börtönöknek Röpülj ma, Csillagunk, a vérbe dőlt hazán át, Hogy meglássák diadalmad az árvák, Az elhurcoltak és a menekültek S te légy orvosa tátogó sebüknek. Te égi üzenet, megváltó nagy remény, Ragyogj a sírnak és rabságnak éjjelén! Jelentsd a börtönöknek, jászoloknak, Sanyargó népnek, árva pásztoroknak S mindenkinek, akit házából kivetettek, Hogy a kis Jézus szalmán született meg! használja fel. Ma az Antikrisz­­tus a béke apostola. Keresztyé­nek nem szövetkezhetnek a taga­dás, a sátáni rombolás erőivel akkor sem, ha az békét hirdet. A karácsony ünneplése gyö­nyörű keresztyén ünnep. De so­hasem lehet mássá, mint Krisz­tus Urunk keresése és megtalá­lása. Megitéltetett az a keresz­­tyénség,, amelyik karácsony or­vé alatt is csak önön maga élve­zetét, hasznát és előnyét keresi és elfeledkezik arról, akinek nemcsak a Karácsonyt, de min­dent a mi igaz és örökkévaló kö­szönhetünk. Akárcsak a társada­lom éltében éppenugy a családi és egyéni életben pusztít őrjöng­ve a Világ gonosz fejedelme. Tudja, hogy nem győzhet Krisztus Urunkkal szemben. Éppen azért bennünket, gyenge és bűnös földi embereket támad. Azzal támad legjobban, hogy megtéveszt. Azt mondja: békét hoz és üszkös romokká teszi éle­tünket; Szabadságról szól és bi­lincsbe veri egyéniségünket; uj életet igér és pusztulást idéz elő. A ma karácsonya ismét döntés elé állít benünket: Vajon való­ban meglátod-e őt, kedves Test­vérem? Vajon valóban az ő bé­kességét keresek-é? THURSDAY — 1959. DECEMBER 17 Az összehasonlitha tatlan Krisztus Közel kétezer esztendővel ez­előtt született, valami csodálatos módon a földi élet törvényeivel ellentétben. Szegénységben élt teljes életében és ismeretlenség­ben nevelkedett. Nem utazott vi­lágszerte s szülőföldje határát is csak egyszer lépte át, akkor is szüleivel egy gyilkos király ha­ragja elől a szomszéd országba menekült. Nem volt vagyona, sem befo­lyása, sőt még rokonai is jelen­téktelen emberek voltak. Nevel­tetése olyan egyszerű volt, hogy minden formai iskoláztatott Sá­got mellőzött. Kis csecsemő ko­rában egy király hökkent meg tőle, gyermekkorában a templom tudósai és vénei ámultak böl­csességén, férfi korában a hul­lámzó tengeren járt és egyetlen szavával lecsendesitett a hábor­gó vizeket. Embereket gyógyított min­den orvosság nélkül; semmi el­lenszolgáltatást nem kért és nem i várt; összetört sziveket vigasz­­| talt meg és halottakat támasz­tott fel uj életre. Soha sem szerzett zenéket, mé­­sem, mégis róla annyi könyv je­lent meg az egész világon, hogy egy ország minden könyvtára se tudná befogadni a róla irt szám­talan müvet. Soha sem szerzett zneket, mé­gis ő szolgáltatta a legtöbb em­bernek a himnuszok, énekek és dicséretek témáit, sokkal többet mint a többi ivók együtt véve. Soha sem alapított iskolát, mégis az összes iskolákat össze­számítva sem tudnak annyi ta­nulót számlálni, mint amennyi tanítványa neki van, Soha sem szervezett hadsere­get és katonákat seyn sorozott, sőt még fegyvert sem sütött el életében, mégis: soha se volt még egy másik vezér, akinek a nevé­ért. annyian készek lettek volna meghalni. Minden esztendőben, minden hónapban és minden héten az i­­pari és kereskedelmi élet lelassul a világ nagy részében, hogy az emberek milliói tisztességet ten­ni, nagy nevét imádni és magasz­talni az ő templomaiban össze­gyülekezzenek. Büszke és gőgös görög és ró­mai államférfiak neve feltűnt, hogy azután feledésbe merüljön. Tudósok, filozófusok és bölcse­lők jöttek és mentek a történe­lem színpadán, de az ő neve nem múlt el, sőt, mind jobban és fé­nyesebben ragyog! Az ő kereszt­re feszítésétől a mostani korig elválaszt bennünket tizenkilenc évszázad, ő mégis él és uralko­dik, mert a halál öt el nem pusz­títhatta és a sir őt fogva nem tarthatta . . . Ott ül a mennyei dicsőség trónján, angyalok veszik körül és megboldogult lelkek kara zeng neki örök halleluját, az Isten­­nak amaz egyszülött Fia, a meg­ígért Megváltó, az Ur Krisztus, a világ Messiása, a mi Megvál­tónk és dvözitönk. ő szólt igy: “Imé az ajtó, e­­lött állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és meg­nyitja az ajtót, bemegyek ah­hoz." (Jel. 3:20). Karácsonyt váró magyarok, nyissátok meg szivetekk ajtaját, hogy az Istennek békessége, sze­­retete és kegyelme lakozást ve hessen mind több és több szív­ben! ÁBRAHÁM DEZSŐ ref. lelkész Egy “magyar” mártír: Povl Bang-Jensen HA AZT AKARJA, hogy vái lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! Lapunk legutóbbi számában egy fényképpel és néhány szó­val emlékeztünk csak meg idő hiányában Povl Bang-Jensen­­ről. Most szeretnénk kiegészí­teni néhány sorral, hogy min­den magyar örökre emlékezzék rá. Povl Bang-Jensen az Egye­sült Nemzetek főtisztviselője volt. Az ő kezébe futottak ösz­­sze azon magyarok vallomásai, akik csak nevük titkos kezelé­se mellett voltak hajlandók azt megtenni. Nyolcvanegy sza­badságharcos menekült szüle­it, hozzátartozóit fenyegette a kommunisták bosszúja, ha — amint azt a kommunista ENSZ-tagok követelték — nyil­vánosságra hozza, illetve csa­tolja a neveket az okmányok­hoz. Povl Bang-Jensen dán diplomata azonban még állása elvesztésével sem szegte meg a magyaroknak adott szavát. El­bocsátása után nem tért vissza hazájába, családjával Long Islandon telepedett le. Egy évig volt állás nélkül egészen haláláig, melynek körülményei még mindig tisztázatlanok. Otthonától 2 mérföldre találták meg, fejlövéssel, kezében bú­csúlevéllel. Akik viszont köze­lebbről ismerték, határozottan foglalnak állást az öngyilkos­ság látszata ellen. Mindig ma­­gabizó, családját szerető, Is­tenfélő, jellemes férfi volt. Ha­lála bárhogyan is következett be, a magyar ügyért haltak hosszú sorát növeli. Halottjá­nak tekinti szerte a világon élő minden becsületes magyar és emlékét az igaz hősöknek ki­járó tisztelet fogja övezni mindörökké. N. T. Kínában éhínség fenyeget Honkongba érkezett kínai menekültek szerint Kínában katasztrofális élelmiszerhiány van. A szakértők fényes ter­mést jósoltak be, mire a kor­mány rengeteg élelmiszert cse­rélt be ipari felszerelésekért. Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és pártfogójának áldásteljes Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

Next

/
Thumbnails
Contents